2019-07-09 napi bejegyzések

(2891) Testi fenyítés

Tibor bá’ online

 

Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere vettette fel a témát, amit a Fidesz azonnal lerohant. Ezt csak a történelmi hűségért írom, mert különben ezzel nem akarok foglalkozni.

A helyzet az, hogy amióta világ a világ a gyerekeket mindig, minden társadalomban testi fenyítéssel (is) nevelték. Most a neokonok (új konzervatívok) kitalálták a politikailag korrekt fogalmat és besepertek alá mindent, amit jónak láttak, azzal a hátsó gondolattal, hogy megroppantsák a társadalmat, azaz kezelhetőbbé alakítsák.

Az én időmben még az első négy év alatt akadt testi fenyítés az iskolában rendszeres volt, konkrétan nádpálcával adtak „körmöst” vagy „tenyerest”, szélsőséges fegyelmezetlen magaviseletért, vagy a tanulás totális megtagadásáért. Felsőbb osztályban már nem alkalmazták, valószínűleg azért, mert már nem volt rá szükség. Ezt a módszert és elfogadhatónak tartom. A testi fenyítés ilyen fokú elutasítása, véleményem szerint, kontra produktív. Ez olyan, mintha eltörölnénk a börtönbüntetést. A bűnözésre hajlamos emberek ettől csak vérszemet kapnának és a bűnözés fokozódna. Ha egy gyerek megtudja, hogy feljelentheti a tanárt, ha hozzá nyúl, akkor nyilvánvalóan sokkal többet fog megengedni magának, mintha ezt nem tehetné meg.

A kisebbik fiam iskolájában ezt úgy oldották meg, hogy a testnevelés tanár a elfogadhatatlan magatartást tanúsító diákot átvitte egy üres terembe, és adott neki két hatalmas pofont. Soha, senki nem jelentette fel, és az iskolában fegyelem volt. Mindenki tudta mi történik azzal, akit kihív az osztályból, és a jelek szerint senki se találta elfogadhatatlannak.

Nem vagyok híve annak, hogy a gyereket agyba-főbe üssék, de annak se, hogy úgy kezeljék őket, mint Indiában a szent teheneket.

Az idősebb fiam fenekét egyszer vertem el, amikor vasárnap délben átment a szomszédhoz, ahol sörrel itatták. Amikor visszajött áradt belőle a sörszag. Pontosan tudta, hogy mi nem fogyasztunk alkoholos italt, mégis elfogadta a kínált sört. Azt akartam, hogy az alkoholt (és a szomszédba járást) asszociálja a kellemetlenséggel. A következő két gyerekem között alig volt egy év különbség, állandóan együtt jártak és együtt voltak vásottak. (6 emeletes ház tetején mászkáltak, ahonnan idegen lakó erkélyére mentek át, mert a házmester rájuk zárta az ajtót, és hasonlók) Néhányszor el kellett őket „verni”. Ez úgy zajlott le, hogy vacsoránál megtudtam mi volt a legújabb „hőstettük”. Közöltem velük, hogy vacsora után jelenjenek meg a dolgozó szobámba büntetés végrehajtása végett. Ez abból állt, hogy hasra feküdtek az ágyon, én pedig fejenként hármat a fenekükre sóztam egy pálcával. Csakhogy előtte mind a ketten egy-egy kispárnát beraktak a nadrágjukba. Én tehát a kispárnát püföltem hangos puffanások és „fájdalom” kiáltozás mellett. Ők tudták, hogy én tudom, hogy kispárnát püfölök, de nem a fájdalomkeltés volt a cél, hanem a kellő „büntetés” kiszabása. És ugye, nem volt biztosítva, hogy legközelebb se veszem észre a kispárnákat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!