2019-05-03 napi bejegyzések

(2828) Jótékonyság

Tibor bá’ online

 

A diszkusszió kedvéért tételezzük fel, hogy beüt a Geddon, vagy SHTF, valamint, hogy te előre gondoltál rá, és beszereztél ezt meg azt, és így a családod minimum fél évre biztonságban van. És ekkor két nappal később a szomszéd anyuka, aki férjével együtt három kisgyereket nevel, bekopog hozzátok és kér, hogy segítsd ki egy kis sűrített tejjel és egy kiló grízzel, mert nem tud mit adni a legkisebb csecsemőjének. – A kérdésem az, hogy mit teszel?

Mielőtt válaszolnál a feltett kérdésre leírom neked, hogy szerintem mi az önzés, mi a nagylelkűség, és mi az, ami elvárható. Ha egy barátomat előreláthatóan 100.000 forint vesztesség fog érni, amit én, és csakis én meg tudnék akadályozni, de ez nekem 1000 forintomba kerülne, akkor az általános társadalmi megítélés szerint, ezt fel kell vállalnom. Ha ez a megakadályozás nekem 10.000 forintba kerülne, és megteszem, akkor nagylelkű vagyok. Ha nekem csupán egy 100 forintos telefonomba kerülne a 100.000 forintos vesztesség megakadályozás, és mégse teszem meg, akkor én egy önző fráter vagyok. – Visszatérve az eredeti gondolathoz, a szomszéd csecsemőjének a megetetése neked csak egy kiló grízbe és egy tubus sűrített tejbe kerülne. Ez 3-400 forint, ami megmentené egy csecsemő életét. Tehát, mit teszel?

Ráérzésem szerint 95 százalékos eséllyel át fogod adni a kért termékeket. Amire én azt válaszolom, hogy végzetes hibát követnél el.

Fordítsuk meg a dolgot. Én vagyok az, aki röhögtem a felkészülési őrületen. Különben is kicsi a spájzunk, meg a központi fűtés miatt meleg is. Aztán most teljesen váratlanul ránk szakadt az ég. Mire eljutottam a TESCO-ba, a polcok már üresek voltak. Hazaérve azt láttam, hogy a feleségem ringatja a másfél éves gyerekünket, aki üvölt, mert éhes. A feleségem kér, hogy azonnal hozzak valami gyors ételt, mondjuk tejet és grízt. Én tudom, hogy az üzletek polcai már üresek. Ezért átugrom a szomszédhoz, akivel ugyan nem vagyunk különösen jóba, de köszönő, sőt beszélő viszonyban vagyunk. Megkérem, adjon kölcsön egy kis tejet és grízt, amit mihelyt rendeződnek a dolgok visszaadok, illetve, ha akarja most azonnal, kifizetem. Tegyük fel, hogy a szomszéd, akit elkapott a felkészülés, meghatódik, a gyereksírás különben is áthallatszik hozzá, és ad. Tejbegríz megfőzve, gyerek elhallgat, majd eltelik néhány óra. A telefon néma, a rádió bemondja, mindenki maradjon az otthonába, semmi pánik, a dolgok hamarosan rendeződnek. A dolgok nem rendeződnek. Egy idő után már nem csak a másfél éves, de mind a három gyerek bőmből az éhségtől. Mi is éhesek vagyunk, de az kibírható. A feleségem szemrehányással néz rám, majd megszólal, tegyél már valamit! De mit? Fakasszak tejet a sziklából, mint Szent László? Nincs mit tenni, megint átmegyek a szomszédhoz, és kérek. A dolog most kétesélyes. Vagy kapok, vagy nem, de ha kapok is, mi lesz holnap?

Eljön a holnap, és én tudom, hogy a szomszédtól kérni felesleges. Valószínűleg ki se fogja nyitni az ajtót…

Várok egy órát, vagy kettőt, majd lemegyek a pincébe és felhozom a rég nem használt fejszét, és…… és olyat teszek, amit nem tennék, ha az első alkalommal kiderült volna, hogy a szomszédnak sincs semmi tartaléka, mert különben adott volna.

Tanulság? Geddonban egészen másképp kell gondolkodni. Semmi jótékonyság, semmi megértés, mindenki mindenki ellen.

Lehet engem utálni, akinek ahhoz van kedve, mert az sokkal könnyebb, mint szembe nézni a tényekkel.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!