2019-04-19 napi bejegyzések

(2814) Húsvéti gondolatok

Tibor bá’ online

 

A globális klímaváltozás még mindig nem egy beszédtéma annak ellenére, hogy a társadalom fele már hallott róla, tudomásul veszi és minden megy tovább a megszokott kerékvágásban. Az, hogy földünk élővilága a megszűnésszélén áll, benne saját magunkkal, túl nagy falat ahhoz, hogy oda kelljen figyelni. Az emberek védekező mechanizmusa elképesztő. Ha pedig nagyot erőlködök, akkor közlik velem, hogy rosszindulatú vagyok, drukkolok azért, hogy megdögöljünk. Pedig érdemes átgondolni a mondanivalómat.

Jó tíz éve, amikor arról írtam, hogy fenntartható fejlődés nem létezik. A fenntarthatóság abban a pillanatban szűnt meg, amikor az Ember felhagyott a gyűjtögetéssel, és elkezdett mezőgazdálkodni. Vagyis kábé 10 ezer évvel ezelőtt. Ha megmaradt volna a vetés-aratás és állattartás szinten akkor még lenne néhány tízezer évünk, de ebből kinőttünk, majd jött az ipari forradalom, és az egyre nagyobb energia igényünk, így sikerült rövid 200 év alatt lakhatatlanná tenni a földet, egyszerűen azért, mert a Föld véges, előbb-utóbb valami megérkezik a végső határhoz. Úgy adódott, hogy a CO2 termelés az, amivel sikerült elérni ezt. Ha a széndioxidot sikerülne eltüntetni valahogy (nem lehet) akkor előbb vagy utóbb elfogyna a nyersolaj, szén, és földgáz, és ez lenne a nóta vége, mert az utolsó hordó nyersolajért atom bombákkal esnénk egymásnak.

Amióta a technika ezt lehetővé teszi más élőlények után kutatunk az égen, és üzeneteket küldünk a világegyetembe, hogy létezünk. De úgy tűnik sehol-semmi jele az életnek rajtunk kívül. Egy galaxisban 100 milliárd csillag van, és 100 milliárd galaxis létezik. Minden csillag körül átlagosan 10 bolygó kering. Ez azt jelenti, hogy 10^23 körül lehet a bolygók száma. Teljesen kizárt, hogy ennyi bolygó közül csak a Földön létezhet életet kialakító körülmények. Hol vannak az élőlények?

A Föld 3,8 milliárd éves. Ebből 3,8 milliárd évből mindössze talán 100 év, ami alatt tudomást lehetett szerezni rólunk, hogy létezünk, mondjuk az innen távozó elektromágneses hullámok útján. Aki 200 éve kutatta nem talált jelet, aki néhány évtized múlva fogja kutatni az se fog találni életjelet a Földön.

Feltételezem, hogy az élet megjelenése után egy bizonyos idő kell, hogy értelmes lény evolválódjon ki. Ez az értelmes lény igen rövid idő alatt elér egy olyan fejlettségi szintet, hogy az detektálható legyen, de ezt követve igen gyorsan meg is semmisíti magát. Ez lehet az oka annak, hogy hiába kutatjuk az eget, élet jelét nem találjuk.

Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy mi a bizonyíték a feltétlen bekövetkező öngyilkosságra? Az okot az evolúcióban kell keresni. Az evolúció főszabálya a „Survival of the fittest”, vagyis a legalkalmasabb túlélése. Csak annak lesz utóda, aki a versenyben a legalkalmasabb. A humánus viselkedés nem nyerő. Elsősorban az érvényesül, aki könyörtelenül önző. Ebből adódik, hogy ma a hipergazdagokat nem érdekli a többi ember sorsa, hajszolja tovább a profitot, és a következményeket meg akarja úszni a pénze segítségével. Röviden, az evolúció folyamán az nyert, aki csak magára gondolt, és a közösség érdekét figyelmen kívül hagyta. Ez a jelenség egyetemes, az egész világmindenségre érvényes.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!