2019-02-01 napi bejegyzések

(2744) Szegénynek lenni

Tibor bá’ online

 

1920-ban az ország népe azon vette magát észre, hogy a XX. századra kiépített, párját ritkító gazdasági jólétet szétverő I. világháború okozta nyomort még tetézte az ország területének kétharmados elvesztése is. Megtépázva, a békeszerződéssel nem csak megszégyenítve, de gúzsba is kötve (például a vasúthálózat limitálása) hatalmas hadisarcot kellett kiizzadni. Ebből az eszeveszett nagy pofonból, alig ébredt fel valahogy a nemzet, amikor ránk szabadult a 29-es világválság, ami „hivatalosan” 1933-ig tombolt, de valójában csak a II. világháborúra való felkészülés szüntette meg. Ekkor, azaz 1933-ban születtem én, és kezdtem észlelni a világot. Szegények voltunk, de mindenki szegény volt, akit ismertünk. Az egész nemzet elszegényedett. Érdekes módon az a fogalom, hogy „megélhetési bűnözés” nem született meg. Nem loptuk el a szomszéd tyúkját. Lehetett szegénynek lenni bűnözés nélkül is. Erről szeretnék beszámolni.

Étkezés után csapvizet ittunk, mert nem is volt más. Anyám teát „plantából” főzött a vacsora mellé. A planta-tea tulajdonképpen szárított eperfalevél volt. Elkészítés után a felhasznált tealeveleket anyám nem dobta ki, hanem addig főzte, amíg egy kevéske színt még adott. Kávét ledarált pörkölt árpából főztünk. Egy csésze teához vagy kávéhoz csak egy kávéskanál cukor járt. Hétfőtől szombatig felváltva tészta és főzelék volt a menü. Hús csak vasárnap került az asztalra. Tízóraira zsíros és lekváros kenyerek váltogatták egymást. Felvágottat soha nem vettünk, legfeljebb töpörtyűről lehetett szó. Este hámozott főtt krumplit ettünk kevéske zsírral és sózott nyers, felvágott hagymával. Ha nagy ritkán vajat vettünk, anyám a csomagolópapírt késsel lekaparta, a feltört tojáshéjból ujjával a bennragadt tojásfehérjét kikaparta.   Hideg vízben mosakodtunk és csak szombaton, fürdésre volt meleg víz. Úgynevezett pipereszappant nem használtunk, Flóra mosószappannal tisztálkodtunk. Az apró szappandarabkákat összegyűjtöttük egy kilyuggatott aljzatú konzerves dobozba, amin anyám áteresztette a mosogatásra szánt vizet. Anyám mindenfajta elhasznált és ehetetlen zsiradékot összegyűjtött, majd nátronlúg segítségével szappant főzött belőle a nagymosásokhoz. A városban villamos helyett gyalog közlekedtünk. Például 6 éves koromban gyalog mentünk ki Újpestre az anyai nagymamámhoz a Tisza Kálmán (ma: II. János Pál Pápa) tértől, mert ezzel spóroltunk 4 x 32 és 2 x 16 fillért, vagyis 1 Pengő és 60 fillért. Nyáron vasárnaponként a Népligetbe mentünk ki (a Margit-szigetre belépőt kellett fizetni) ahol leterítettünk egy pokrócot, vagy felmentünk a Gellért-hegyre sétálni. Télen vaskályhában, szénnel fűtöttünk, de pulóverben tartózkodtunk a lakásban. A pulóver könyökére rá volt varrva egy folt, hogy ne kopjon el, és nem vásároltuk, hanem az anyám kötötte maradék fonalakból. A lyukas zoknikat anyám este megstoppolta, vagyis befoltozta. A Mikulás nekem diót és almát hozott. A karácsonyfánkra a szaloncukrot az anyám készítette és csomagolta. Apám nem ivott és nem dohányzott. Anyám nem használt kozmetikumokat, csak tiszta volt. Apám az agyonhasznált zsilettpengét üvegpohár belsejében újraélezte, és borotvakrém helyett szappant használt. Papír zsebkendő természetesen nem volt. Megfázáskor, anyám naponta mosta a textil-zsebkendőket. Általában semmi se volt eldobható. A kilyukadt lábasokat megfoltozták. Az elkopott gallért vagy télikabátot kifordították. Szoba-konyhában laktunk, a WC az udvaron volt és 20 lakóval osztoztunk, toalettpapír helyett összevágott újságpapírt használtunk. A szobában 40 wattos körte égett és csak akkor kapcsoltuk be, amikor már nagyon sötét volt. Étterembe, cukrászdába be se tettük a lábunkat. Ismerős családok jártak össze gyerekekkel, a felnőttek kártyáztak, beszélgettek a gyerekek játszottak maguk készített játékokkal, pl. elhasznált cérnás spulniból, gyufásdobozból, gombokból, stb. Az utcán golyóztunk, bikáztunk (elhasznált patkószegekkel) vagy lyukba labdáztunk a téren. Könyveket nem vettünk, kölcsönöztünk az iskolakönyvtárból, vagy magánkönyvtárakból (1 Pengő egy hónapra, egyszerre egy darab pengős regény volt elvihető). Zsebpénzem nem volt. Mozira pénzt, rokonságtól és a szomszédoktól szedtem össze, húsvéti locsolás, adventi betlehem-járás, búcsújárás alkalmából. Barátommal úgy mentünk moziba, hogy ketten egy jeggyel. Egyikünk kezdte, a szünetben cseréltünk. Mozi után elmeséltük egymásnak azt a részt, amit a másik nem látott. Nyaralás: Rokonoknál „nyaraltunk” vidéken, falusi házban, és abból állt, hogy korlátlan mennyiségű gyümölcsöt ehettünk a fákról. Utazás előtt szüleim a lelkemre kötötték, ha a kalauz kérdezi, mondjam azt hogy szeptemberben leszek hat éves, ami nem volt igaz.

Folytathatnám napestig, de látható, hogy minden törekvés arra ment ki, hogy ne kelljen pénzt költeni, mert pénz az nem volt. Az emberi és gyermeki lelemény határtalan. Nincs ezzel semmi probléma, ha az ember ebbe születik bele. Ha viszont a mai pazarló életvitelből kell idejutni újra, az nagyon fájdalmas, de megszokható (lesz).

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!