2019-01-26 napi bejegyzések

(2740) Körbe-körbe

Tibor bá’ szatirikus online

 

Ez a körforgás tulajdonképpen fizetésemeléssel kezdődött, de azt hiszem, most mellélőttél. Ugyanis nem a miniszterelnök és csapatának a fizetésemeléséről akarok írni, ami minden évben téma és már úgy hozzászoktunk, mint szódás lova az ostorhoz. Nem, nem, a főnököm kurvára meg van elégedve a melómmal, vagy talán fél, hogy lelépek. Minden esetre teljesen magától, két egész rugóval megemelte a fizetésemet. Kicsit ugyan meglepődött, amikor a könyvelő közölte vele, hogy ez a cégnek a járulékok miatt 3000 forintba fog kerülni. Sebaj, majd legközelebb kétszer is meggondolja, mielőtt fizetést emel. Én viszont majdnem gazdagabb lettem kétezer forinttal. Azért majdnem, mert csak 1400-at kaptam kézhez. A hiányzó 600, mint jövedelemadó, az állam markát ütötte. Mindegy, úgy döntöttem, hogy erről az 1400-ról kussolok a nejem előtt, és szépen betettem egy borítékba, a borítékot pedig a belső zsebembe. Délutánra megfájdult a fogam, ezért este elmentem a fogászati rendelésre, ahol kiderült, hogy lyukas az egyik fogam. A fogrenoválás nem tartott tovább 15 percnél, és már mentem volna haza, de a doki addig szöszmötölt, amíg eszembe nem jutott az intézményesített hálapénz. Azonnal feltaláltam magam, és az 1400 forintot rejtegető borítékot átadtam a fogorvosnak, aki a tartalom megtekintése nélkül, besüllyesztette a zsebébe és engedte, hogy kikecmeregjek a fogorvosi székből. Nem fogjátok elhinni, de ez a doki nem szerette az izgalommal fűszerezett életet, éppen ezért a meglepően csekélyke 1400 forint extra jövedelmet bevallotta a NAV-nak és ki is fizette utána a 420 forint adót. Maradt tehát a zsebében 980 forint. Másnap a fogorvos feleségének a megjegyzéseiből kiderült, hogy most volt a házassági évfordulójuk, és a doki nem térhetett ki egy kis ünneplés elől. Ezért aztán munka után a feleségével beült egy budai halászcsárdába, ahol tényleg jól érezték volna magukat, ha az egyik enyhén részeg vendéget a biztonságiak nem verték volna félholtra, de ettől eltekintve mindennel meg voltak elégedve. Később bankkártyával fizettek, amire a pincér vágott egy pofát, majd egy konyharuhával lecsapkodta az asztalon maradt morzsákat, rá a feleség selyemruhájára. Ekkor a doki rádöbbent, hogy borravalót kellene adnia. Egy gyors mozdulattal a zsebébe nyúlt, kivette, majd átadta a pincérnek azt a bizonyos 980 maradék forintot, hogy hagyja már abba a csapkodást. A pincér sokáig nézegette a szokatlan összeget, és mivel NAV ellenőröknek nézte a dokit és feleségét, azon nyomban bejelentette extra jövedelemét, és a könyvelésen befizette a 300 forint adót egy nyugta ellenében. Később, zsebében a megmaradt 680 forinttal, fütyörészve indult el hazafelé a pesti éjszakában. Reggel átadta nejének a 680 forintot, aki csak erre várt és már rohant is le a szemben lévő fodrászhoz, hogy bemossák enyhén fakó tincseit. A kasszába fizetendő számla eléggé tetemes volt, amiből a fodrászlány egy fillért se kapott. Ezért aztán borravaló gyanánt a bemosott tincsű hölgy maradéktalanul átnyújtotta a 680 forintot a lökött fodrászlánynak. Szóval lökött volt a drágám, ami abból is látható, hogy az adóhatóságnak ő is leadta 240 forintot kitevő forrásadót, de a maradék 440 forintot jó mélyen besüllyesztette a zsebébe. Később hazament, de útközben tankolnia kellett, amit a szokásos elegáns módon a kutas kezébe csúsztatott kulcscsomó átadásával oldott meg. Fizetés után a kutas hosszasan babrált a szélvédővel, hogy alkalmat adjon a lökött csajnak a 440 forint átadására. Sajnos a kutas főnöke üzemanyaglopásban utazott (a kútjai 1 liter helyett csak 9,5 decit adagoltak), amiért kényesen ügyelt beosztottainak az adófegyelem terén kifejtett tevékenységeire. Ez egy nemzetközi tapasztalat alapján működik így. Ugyanis, aki milliárdokat lop a közösből, az kényesen ügyel arra, hogy mások a filléreket is befizessék. A kutasnak tehát mindössze 300 forint maradt a zsebébe, amikor elindult hazafelé, de nem haladhatott sokáig, mert egy toprongy az egyik piros lámpánál az orra elé nyomott egy Flaszter nevű sajtóterméket. A kutas a hajléktalannak szomorú képpel adta át a maradék 300 forintot, mely összeg erejéig átvállalta az állam szerepét a hajléktalanokról való gondoskodásban. Végül is az történt, hogy a dilis főnököm rajtam akart segíteni, ami neki 3000 forintjába került, viszont mindössze az állam nyert (sok részletben befolyt) 3000 forintot, én pedig anyagi helyzetemet illetően pont oda kerülte, ahol korábban voltam, vagyis maradtam a pénzemnél. — ne számolj utána, mert az összegek helyességéért nem vállalok felelősséget, ugyanis az adókat és járulékokat évente háromszor változtatják. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!