2019-01-24 napi bejegyzések

(2739) Nem értem.

Tibor bá’ online

 

Tudom, hogy az emberi butaság felső határa a csillagos ég, de ez nem igazolhatja azt, hogy egy népet nyúzó, a végtelenségig kihasználó rezsimet háromszor szavazzanak be a hatalomba kétharmados többséggel, ami biztosítja számukra a szabad rablást, és a rablás nyomainak a tökéletes eltüntetését. Amikor erről szó van, a válasz mindig az, hogy a rezsim tökéletesen birtokolja a médiát, és a nagy tömegek csak azt olvassák, csak azt hallják és látják. De ez nem igaz. Ott a Klub rádió, és a ATV, ahonnan meg lehet tudni az igazságot, miért ne nézik, hallgatják ezeket. Ez az, amit nem értek. Miért?

A Rákosi uralom alatt minden sajtótermék, és a Kossuth, valamint a Petőfi rádió a hatalom szolgálatában volt. Sőt, mindent megtettek, hogy csak ez ezekhez forduljanak. Olyan rádiókat gyártottak, amelyek olcsó vételárért csak a Kossuth és Petőfik rádiók fogására volt alkalmas. Nem volt Klub rádió és nem volt ATV, de létezett Amerika hangja, BBC magyar adása, és a Szabad Európa Rádió, és az emberek ezeket hallgatták, pedig meg volt tiltva. Ráadásul olyan vevőkészülékkel kellett rendelkezni, amelyik fogta a rövidhullámú adásokat. A széles tömegek akarták tudni az igazságot, a valóságot, és ezért hoztak áldozatokat is.

Akkor is nyomták a szöveget, hogy milyen csodálatosan fejlődünk, hogy minden a legnagyobb rendben, de az emberek tudni akarták a másik oldal véleményé is, és tettek azért, hogy meg ismerhessék. Amit hallottak, azt tovább adták. Tudni szeretném, hogy ez most miért nincs így? Ilyen rövid idő alatt birkává tudott válni közel 10 millió?

Ha van valakinek valami használható ötlete, álljon vele elő!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2738)Haldoklik a házasság intézménye?

Tibor bá’ online

 

A nyugati, keresztény világban egyre kevesebben kötnek házasságot, amely trend néhány évtizede kezdődött, de mára már jelentős méreteket ölt. Ez a trend természetesen felfedezhető hazánkban is, mint a társadalom szétzilálódásának egyik ismérve. Egyre többen élnek együtt ”csak úgy”, jelezve, hogy nem érdeklik őket a formaságok. Nemrég még az a mondás járta, hogy „a férfi számára a szex ára a házasság, a nő számára a házasság ára s szex.” Mára már a szex a férfiak számára nem tűnik oly fontosnak, mint 1-2 generációval korábban, és a nők se élnek-halnak a házasságért. Végül is a házasság egy (korábban) felbonthatatlan szerződés volt, ami a feleknek, de elsősorban a nőnek adott bizonyos egzisztenciális biztosítékot, amire ma már nem minden nőnek van szüksége. Maradna még a hagyomány, megkötöm a házasságot, mert a szüleim is megkötötték. Csapunk egy esküvőt, ahogy karácsonykor is meggyújtjuk a gyertyát, függetlenül attól, hogy húsz éve nem voltam templomba, akkor is csak a nagymamám kedvéért mentem el, és Jézus születésében egyáltalán nem hiszek. Ez azonban keveseket motivál, mert kissé ciki, bár nem mindenki tartja annak.

Pontosan meg nem fogalmazott okok miatt az állam is a házasságkötés pártján van. Ez a törekvés elsősorban a rendelkezésekből köszön vissza, ugyanis az együtt élőknek jóval kevesebb jogot biztosítanak, mint a házastársaknak. A paletta másik végén a melegek helyezkednek el, akik viszont házasság pártiak, vagyis ösztönzik az egyneműek házasságát, ami bármennyire is furcsa, tulajdonképpen logikus követelés a részükről. Ezzel szemben könnyen lehetne védekezni, ha az együttélés jogilag egyelő lenne a házassággal. Ebben az esetben a melegeknek nem lenne fontos maga a házasság, hiszen semmi többlet jogot nem biztosítana.

Minden esetre egy pozitívum előre bejegyezhető a házasság nélküli együttélés javára. Ha nincs házasság, nincs mit felbontani. Korábbi magyar statisztikák szerint minden második házasság válással végződött 5 éven belül. Az együtt élők – régi szóhasználattal a vadházasságban élők – külön válása nem befolyásolja a statisztikát. Ugyanis az együtt élők gyermekei egy szülős családba tartozóknak vannak elkönyvelve. Talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy melyik kapcsolatforma a tartósabb, a házasság vagy az együttélés? Járják olyan történetek, hogy 10 év együttélés és 3 gyerek után valahogy eszükbe jutott a házasság. Nem telt bele fél év és beadták a válókeresetet.  Persze, lehet ez a történet mindössze városi legenda és azok terjesztik, akik „csak” együtt élnek, magyarázva ezzel a bizonyítványukat.

A nem oly távoli múltban a nők a nyakukat törték, hogy férjezettek legyenek. A karikagyűrű az ujjon, a férfinévhez ragasztott „né” státuszszimbólum volt, különösen vidéken. Ma már a fiatal nők egyenesen átestek a ló másik oldalára, nem hajlandók felvenni férjük nevét. Ma már a női név használata egyáltalán nem garancia a hajadonságra.

Azon el lehetne polemizálni, hogy a házasság megkötésétől miért fanyalgott el a pároknak legalább egy része. Az egyik logikus magyarázat az előző néhány évtized bírónői gyakorlatában keresendő, aminek lényege az volt, hogy a gyermek érdekeire – sokszor hamisan – hivatkozva férjeket egyszerűen kiparancsoltak a közös lakásból, a vagyont kétfelé osztották, jó lehet az összekaparásában a férj jóval nagyobb szerepet vállalt, mint a nő. Férfitársaságban ilyen történetek százával keringtek hosszú éveken át. Mindenki ismerni vélt valakit, aki piszkosul megégette a kezét, és a végén hajléktalan lett.

Létezik ennél tetszetősebb magyarázat is. Az állam csillapíthatatlan étvágya gyakorlatilag rákényszeríti a vállalkozókat a csalás valamilyen fajtájára, ami elméletileg visszafelé is elsülhet. Tehát jó ötletnek látszik a család, jelentős értékkel bíró vagyontárgyainak a nem feleség státuszú nő nevére íratása. Ilyen értelemben, míg régen a házasság egyedül a nőnek jelentett anyagi biztonságot, napjainkban a csupán együtt élés jelent anyagi előnyt.

A legizgalmasabb ok a fogyasztói társadalom. Hogy-hogy? Egyszerű, anyám nászajándékban kapott egy porszívót, ami egész (elég hosszú) élete alatt kitartott. A népi demokratikus rakéta is húzta vagy 20 évig. Napjainkban az élettartam a garanciális 2 év + 3 hónap. A mai fiatalok megszokták, hogy semmi se örök, miért pont a házasság lenne az. Addig használnak egy mobilt, amíg nem jön egy újabb modell. Benne van a levegőbe, hogy a pasikat is cserélgetni kell. Különben olyan uncsi az élet. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!