2019-01-17 napi bejegyzések

(2733) Cipők a Duna parton

Tibor bá’ online

 

Az INDEX írja: „Aryeh Deri izraeli belügyminiszter Budapesten tárgyalt Pintér Sándor magyar belügyminiszterrel, és megállapodtak abban, hogy a holokauszt során a Dunába lőtt magyar zsidók maradványait felkutatják, írja a Kibic.hu az izraeli belügyminiszter twitterére hivatkozva. Az izraeli politikus azt is írta, hogy az elhunytak maradványait Izraelbe szállítják, és ott temetik el őket.”

Nem tudom, pontosan ki nézi hülyének a magyar társadalmat, de a közlemény egyszerűen elképesztő. Ha a nyári melegben valaki Szentendrén a vízbe fullad, a hullát másnap este találják meg Mohácsnál. Milyen elhunyt maradványt próbálnak megtalálni 73 évvel később? Mondjuk, találnak egy korabeli 20 filléres. Nem lehetetlen. Akkor az valamelyik víz belőtt zsebéből esett ki, és el fogják temetni Izraelben? Mert, hogy hullát, csontot nem fognak találni az biztos.

És a cipők? Mi a „hivatalos” verzió, hogy kerültek oda a cipők? Lelövés előtt levetették, majd a nyilas pribékek összeszedték őket, hazavitték, aztán fél évvel később a Teleki téren eladták őket. Ez esetben miért nem vetették le velük a ruháikat is? Adott körülmények között a ruha értékesebb, mint a cipő.

Nézzük tovább az INDEX-et! „..becslések szerint több ezer embert lőttek 1944 őszén, telén Budapestnél a Dunába.” Aki ezt a hülyeséget írta. Annak fogalma sincs az akkori eseményekről. Először is, az ősz az szeptember, október, és november. Nem csak novemberben volt tökéletesen nyugodt élet Budapesten, de még december első három hetében is. Nyüzsgő élet folyt, a készülődő ostromra semmi se emlékeztetett távoli ágyúhangok és egy-egy felderítő repülő megjelenésén kívül. Az utcákon hatalmas volt a forgalom, folyt a karácsonyi bevásárlás. Teljesen elképzelhetetlen, hogy a Duna parton lövöldözzenek, de még az is, hogy az utcán összefogdosott emberekből álló csoportokat tereljenek. Ha volt ilyen, akkor az kizárólag 1945 januárjának első két hetében volt lehetséges. Január Ötödike környékén a mi pincénkbe is bejött egy kb. 5 főből álló géppisztolyos csapat és katonaszökevényeket keresett. Akkor már gyakorlatilag 13 és 70 között mindenkinek hadban kellett állni fizikai állapotától teljesen függetlenül. Így a különítmény minden férfit összeszedett, beleértve az apámat is, és elvitték őket a Dunába lőni. Húsz perc múlva visszajöttek. Nem olyan nagyon könnyű hülye parancs miatt egy másik embert a Dunába lőni.

Majdnem biztos, hogy lőttek zsidókat a Dunába, ahogy nem zsidó „katonaszökevényeket is”, bár a számuk egészen biztos jóval kisebb, mint ami közszájon jár. Ettől függetlenül az esemény emlék művesítése indokolt, csakúgy, mint a visszaemlékezés. A cipők elhelyezése, ha nem is logikus, mindenesetre figyelemfelkeltő. Nem is volt ezzel semmi gond az elmúlt több mint 10 évben, na de ez a maradvány felkutatás, és Izraeli temetése abszurd. Nem lenne okosabb hagyni a múltat, úgy ahogy van. Miért van szükség újabb és újabb bőröket lehúzni a Holokausztról még két emberöltő után is?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!