Tibor bá’ online
Száz éve ért végett a „Nagy háború”, ahogy akkor utaltak rá. Aztán „Világ háború” lett a neve, de itt se állt le a történelem. Alig húsz év kellett hozzá, hogy „I. világháborúvá” változzon. 15 millió ember életébe került, amiért egyeseknek csak kicsit lett jobb a sorsa, másoknak viszont sokkal rosszabb. Mi magyarok 800.000 élettel fizettünk azért, hogy a területeinknek kétharmadát elveszítettük. Vajon a megválasztott (vagy nem megválasztott) politikusok ezt akarták?
Hitlernek a 15 millió áldozat kevésnek bizonyult, a második világháború kirobbantásával tett hozzá még 50 milliót. Még nem volt vége, amikor az amerikai hadvezetés bebiztosította a harmadik világháborút az atombombái bevetésével. Beindult az (atom) fegyverkezési verseny. Most már tudjuk, hogy nem lesz IV. világháború, mert kőbaltákkal legfeljebb helyi konfliktusokat lehet szervezni, világháborút aligha. De ehhez persze a III. világháborút túl kellene élni néhány embernek a Földön, ami nem biztos, hogy sikerül.
Minden esetre, addig nem lehet IV. világháború, amíg nem zajlik le a harmadik, amire nem kell sokat várni.
Jelen pillanatban az USA a Dél Kínai tengeren provokálja Kínát. Korábban Putyint provokálták a kijevi puccsal, szíriai támadásokkal, de Putyin kitért ezek elől. Neki lett igaza, mert ma már Washington csak reméli, hogy Putyin nem akadályozza meg, hogy izraeli vadászbombázók támadják az iráni állásokat Szíriában.
Kína azonban egy teljesen más tészta. A kínai alkat roppant udvarias, de hajthatatlan. Kína nem fog engedni, az USA pedig nem engedhet. Az USA akkor se adhatja fel a presztízsét, ha Trump történetesen akarná.
Eddig a szövegelésen kívül „csak” annyi történt, hogy egy kínai romboló elkergetett egy amerikai rombolót, megközelítve azt 30 méterre, ami – ismerve a hajók manőverezését – rendkívül agresszívnek számít.
Persze Washington továbbra is ragaszkodik a „szabad navigáláshoz”, Kína pedig a saját tengereihez. Így a következő fejezet két hajó ütközése lesz, néhány tengerész halálával. Aztán egymásra lövés először csak a másik hajó elé, és fölé. Aztán majd bele a közepébe. Erre vissza fognak lőni az anyahajóról felszálló gépek. Az anyahajó majd kap néhány rakétát a partról, talán elsüllyed, talán nem. Azt hiszem, ezt hívják eszkalációnak. Csak az isten tudja milyen gyorsan és meddig jutnak el, mielőtt leülnek tárgyalni egy asztalhoz. Ha egyáltalán leülnek a piros gomb megnyomása helyett.
Nekem senki ne mondja, hogy nem élünk „érdekes” időket.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________