Tibor bá’ online
Az utóbbi időben számtalan „támadás” érte a hímivart meghatározó Y kromoszómát. Mint köztudott az emberi sejtekben 2 x 23 kromoszóma található, melyek párokba csoportosíthatók (ezért a 2 x 23 = 46 számbavétel). A huszonhárom párból huszonkettő úgy jelentkezik, ahogy ezt tisztességes pároktól az ember elvárná, egymásra nagyon hasonlítanak. A huszonharmadik (sex) kromoszómapár esetében a helyzet egészen más. Itt egy „normál” méretű X és egy picurka Y elnevezésű kromoszóma alkotja a párt. A női sejtekben a pár két darab X kromoszómából áll, míg a férfiak esetében egy X és egy Y kromoszóma adja a párt. Könnyen belátható, ha az XX nőt jelent és az XY férfit, akkor a férfiakra az Y kromoszóma kell, hogy jellemző legyen. Így is van.
Csakhogy az utóbbi időben egyre több vélemény szólt az mellett, hogy az Y kromoszóma csökevényes, kevés funkcióval bíró, kihalásra ítélt, stb. A helyzet az, hogy korai halálhíre nagyfokú túlzás. Az alábbiakban egy hírportálban megjelent cikk kivonatát ismertetem.
* * *
Az Y-kromoszóma feltérképezése nem volt könnyű feladat, mivel számos olyan ismétlődő szekvenciát tartalmaz, amelyek egymás tükörképei. Vegyünk egy példát a DNS-ben lévő négy bázis (adenin, timin, citozin és guanin) tetszőleges alkalmazásával:
A C G C C G T T T G C C G C A
Látható, hogy a felírt szekvencia a középen lévő T-re tükör-szimmetrikus. Az Y-kromoszóma mintegy 50 milliónyi bázisából körülbelül 6 millió tükörszimmetriában van.
Ha feltételezzük, hogy az első három (A C G) betű egy génnek felel meg, akkor láthatjuk, hogy ugyanez a „gén” (visszafelé olvasva) a betűsor másik végén is megvan. Ez az elrendezés roppant fontos a genetikai információ megőrzése szempontjából, mivel ha a gén meghibásodik, rendelkezésre áll egy tartalék példány, amiről ismét elkészülhet jó másolat.
A többi kromoszóma esetében nincs ilyen trükkös mechanizmus, de nincs is rá szükség, ugyanis minden más kromoszóma párosával fordul elő a testi sejtekben: egy anyai és egy apai példány formájában. Ha az egyiken egy gén hibás, rendelkezésre áll egy tartalék példány. Az Y-kromoszóma azonban egymagában áll, nincs tartalék példány.
Vagyis nem egészen, éppen a sok tükör-szimmetrikus szekvencia miatt. Az Y-kromoszóma tulajdonképpen önmagán belül képes cserélgetni a géneket. Azok a biológusok, akik pusztulásra ítélt „géntemetőnek” tekintették az Y-kromoszómát, amely az egyre halmozódó génhibák miatt hamarosan eltűnik (és vele együtt a hímivar is, mint néhány rovarfaj esetében az már megtörtént) valószínűleg tévedtek. Úgy tűnik, a legkisebb kromoszómának megvan a magához való esze, és igen trükkösen védi magát.
Az Y-kromoszómában 78 gént találtak. Ezek nagy része a here fejlődését és a spermiumok termelését szabályozza. Egyikük a hímivart határozza meg. Egy másik gén az agy működésére hat ki. Ezt a gén a női ivart meghatározó X-kromoszómában nem találták meg.
És pont most akarunk kipusztulni? Szégyen-gyalázat! 😀
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________