1987 óta eltelt bő harminc év alatt hatalmasat fordult a világ – sőt, mindjárt kétszer is – és jelen idő szerint gőzerővel rohanunk visszafelé, valahová 1984 környékére – csak hogy stílszerűek legyünk direkt utalva Orwell regényére.

Az INF-szerződés felmondására az Egyesült Államok két indokot fogalmazott meg, miszerint:

1. Oroszország már rég megszegte az egyezményt és Európát már most is tele pakolta a szerződés szerint tiltott fegyverekkel
2. Kína kezét semmilyen egyezmény nem köti és ebből kifolyólag fejleszti a közepes-hatótávolságú rakéta arzenálját

A második, Kínát érintő indokláshoz mellékelve a Trump-kormányzat a „stratégiai homály” további növelése érdekében az Egyesült Államokat és Oroszországot kvázi egy oldalra sorolta, miszerint a két hatalom keze kötve van a kérdésben, miközben másoké nem. Tette mindezt úgy, mintha a közepes hatótávolságú atomfegyverzetek gyártása és telepítése voltaképpen az USA és Oroszország egyik leghőbb vágya és hobbija lenne, melyről úgy kellett eddig lemondaniuk, hogy ezt a világ nem is értékelte.

Az amerikai lépés bejelentésének időzítése természetesen nem a véletlen műve, az elnököt hatalomba segítő és ott tartó erők elérkezettnek látták az időt annak a demonstrálására, amelyre már elég régóta készültek. Ebből a szempontból az INF és az ABM szerződés megkötése is csak időhúzásnak számított, soha egy percig sem gondolta komolyan senki, hogy ezek az egyezmények a végtelenségig ki fognak tartani. Sőt, tovább megyek, ugyanígy a SALT, illetve az azóta tető alá hozott START megállapodásoknak is meg vannak számlálva a napjaik, a szükségszerű (= törvényszerű) folyamatok miatt.

Bár Putyinék 2007-ben az amerikai rakétavédelmi rendszerek európai telepítésével kapcsolatban fenyegettek az INF hatálya alól való kilépéssel, ez a mai napig nem történet meg, igaz, a CFE előírásait viszont nem tartották önmaguk számára tovább kötelezőnek.

Ha a nyugati mainstream média valóban ellátná a független, pártatlan és tényszerű tájékoztatás feladatát, akkor érdemi vita és párbeszéd kezdődhetett volna ezekről a kérdésekről mind nemzeti, mind nemzetközi színtéren, de erre esély sem maradt, mert sosem volt érdek az, hogy ezekről a kérdésekről vitát nyissanak.

Az Egyesült Államok mögött álló nagytőkések és az azóta globalizált világ igazi nyertesei soha egy percig sem gondolkodtak azon, hogy a kooperáción alapuló együttműködést tegyék a globális világ alapjává, sokkal inkább előtérbe került az erő alapján történő politizálás.

Ennek okait feltárni sem idő, sem energia, sem elég információ nincsen, de röviden sejthető a valódi ok: a hidegháború végével és a CCCP felbomlásával az USA vezető köreinek ölébe pottyant egy remek lehetőség a világ Amerika számára előnyös globalizálására, ami ráadásul egybe esett a nagy rivális katonai visszavonulásával is, így nemcsak gazdasági, politikai és ideológiai téren, de katonai szempontból is hatalmas előnyre tettek szert mindenkivel szemben.

Az Egyesült Államok nem tétovázott, azonnal kihasználta a kínálkozó lehetőséget és a lehető leggyorsabban elindította azokat a folyamatokat, melyek a lehetőség szerinti maximális szintre emelte a világ feletti befolyásukat. A sietségnek oka volt, azzal ők is tisztában voltak, hogy a pillanatnyi relatív fölény és előny nem betonozható be és nem marad örökre így, Kína erősödése már a kapuban volt, Európa egyesülni készült egy unióban, így az USA-nak nem volt vesztegetni való ideje, a felemelkedő erőközpontokat addig kell kész tények elé állítani, amíg még nincs elég erejük ennek megakadályozására.

Ebbe a stratégiába tökéletesen illeszkedik a NATO gyors ütemű keleti kiterjesztése, a balkáni katonai beavatkozás és Jugoszlávia (a Kis-CCCP) majd a maradék Kis-Jugoszlávia szétbontása(1. megjegyzés), a Közel-Kelet katonai felvonulási területté változtatása, majd 2001. szeptember 11.-ét követően a katonai behatolás Közép-Ázsiába, mindezekkel egyetemben pedig az USA belső rendszerének masszív elmozdítása a klasszikus rendőrállami berendezkedés felé.

Fontos ezeket az eseményeket a maguk csupasz valójában szemlélni, mivel kellő távolságból felmérve a felesleges politikai lózungoktól megtisztítva válik láthatóvá a valós szándék. A nagyívű stratégiai játszma fontos lépcsőhöz érkezett, a következő lépések jelentősen felgyorsítják majd a további pozícióváltásokat a globális színpadon.

Az Egyesült Államok számára három valós potenciális ellenfél létezik(2. megjegyzés), nevezetesen:

1. Kína
2. Európai Unió
3. Oroszország

 

Gazdasági, ipari, pénzügyi és demográfiai értelemben a három közül Oroszország a leggyengébb, katonai értelemben viszont a legerősebb, legalábbis még egy belátható ideig. Gyengélkedő gazdasággal, éppen, hogy csak nem fogyatkozó lakossággal hosszabb távon nem lehet egy hatalmas katonai gépezetet fenntartani és üzemeltetni, ez a napnál is világosabb mindegyik fél számára.

Ugyanakkor az Egyesült Államok számára nincs elég idő azt kivárni, hogy Oroszország katonai ereje szépen leépüljön, ez ugyanis évtizedek kérdése lenne, sőt, ha a nemzetközi együttműködés nem áll le, akkor a beláthatatlan jövőbe tolódik ki – emiatt biztosra kellett menni, a szankciók Oroszország ellen semmikor sem lesznek feloldva, kivéve, ha a jelenlegi orosz politikai hatalom megbukik és egy nyugatbarát, Oroszországot ismét maximálisan kiszolgáltatottá tevő új lakájelit nem kerül hatalomra. Az Egyesült Államok számára további problémát jelent az időtényező szempontjából, hogy egy ilyen irányú de lassú lefolyású változás törvényszerűen egyre több szállal kötné Oroszországot az Európai Unióhoz, így mire bekövetkezne az USA által hőn vágyott lassú orosz leépülés, addigra Oroszország betagozódott részévé válna az Európai struktúrának, azaz nem Oroszországgal, hanem egy Oroszországgal kiegészült Európai Unióval szemben kellene fellépni, amire egy ilyen helyzetben már az Egyesült Államoknak nem lenne sem elég katonai, sem elég gazdasági/pénzügyi ereje és eszköze.

Az Európai Unió nyomás alá került, egyik oldalról ott van a biztató jövő képe, a hosszabb távú európai felemelkedés és új európai-reneszánsz alapja: a gazdaságilag igencsak jövedelmező orosz együttműködés és orosz piac, emellett pedig a relatíve olcsó és hatalmas orosz nyersanyagkincs, másik oldalról pedig egy komoly katonai védelem, ami Európa teljes keleti peremét nagy biztonsággal szavatolná.

Ezzel szemben áll a jelen, ami az Egyesült Államokat jelenti, aki jelen idő szerint mind pénzügyileg, mind katonailag felügyeli Európa teljes egészét, beleértve az összes eddig kiépített amerikai struktúrát.

Európa csak Oroszországgal a háta mögött (betagozódott Oroszországgal) lenne képes hatékonyan szembe szállni az Amerikai Egyesült Államok világbirodalmi törekvéseivel, erre viszont nincs ideje az USA növekvő nyomása miatt. Így egyelőre, sok választása nem maradt Európának, nagy eséllyel az USA mellé sorolva a végeredmény egy totális gazdasági-katonai szembenállás lesz Moszkvával, egy háborús eszkaláció esetén pedig felvonulási és elsődleges katonai-hadműveleti területté válik.

Az USA a jelenlegi politikájával voltaképpen „két és fél” legyet üthet egy csapásra, mert:

1. szembe fordítja és végső esetben háborúztatja egymással Európát és Oroszországot, így a két potenciális rivális nemcsak lekötve van, hanem végső esetben egymást is pusztítják
2. Egyszerre gyengíti Kína két fontos partnerét, végső esetben pedig teljesen leválasztja Európát Kínáról

A maradék „fél légy” ennek az amerikai politikának a negatív visszacsatolása, amely viszont közös oldalra tolja Oroszországot és Kínát mind politikai, mind gazdasági, végső esetben pedig katonai téren (3. megjegyzés).

Kína, bár rendelkezik minden olyan kifinomult diplomáciai és politikai technikával és kultúrával, ami ahhoz kellene, hogy megőrizze a jó viszonyát minden globális szereplővel, erre egyre kevesebb az esélye, a Trump-adminisztráció nem enged a nyomásból. Kína számára mind az európai piac, mind az olcsó és hosszú távon kiszámítható orosz nyersanyag import létérdek és alapvetően meghatározó, de előbb-utóbb döntési helyzetbe kényszerül. vagy kiegyezik az Egyesült Államokkal (és ezzel együtt a kényszer alatt álló Európai Unióval is) és ebből eredően Kína is szembe fordul Oroszországgal, vagy bezár Moszkva mellé és nyíltan felveszi a kesztyűt az USA-val szemben.

Abban az esetben, ha Kína a háttérben kiegyezik az Egyesült Államokkal, akkor – elvileg – egy orosz ellenes platform részeként jelentős területi igényekkel léphetne fel a későbbiek során Moszkvával szemben, illetve egy háborús helyzetben a kínai haderő lehetne a gyors orosz katonai összeomlás kulcsa, hiszen Oroszországot egyszerre lehetne támadni a szárazföldön nyugati és dél-keleti irányból. Egy ilyen hipotetikus háború megnyerése esetén ugyanakkor Kína Európával összemérhető veszteségeket szenvedne, az orosz atomarzenál Európát és Kínát még a legoptimálisabb esetben is a kora középkori vagy inkább az ókori szintre lökné vissza. Ettől függetlenül az amerikai stratégák nagy álma lenne az, ha Európa és Kína venné az Oroszország elleni háború terheinek java részét a vállára, az USA pedig távolról és főként a levegőből támogatná a csapásokat az Orosz Föderáció ellen. A hagyományos orosz haderő Európa és Kína erővel szemben fokozatosan felmorzsolódna, a stratégiai csapásmérő erők egy jelentős részét a NATO és a kínai légicsapások kiiktatnák, így Moszkvának kétszer is meg kellene gondolnia azt, hogy a csökkent képességű stratégiai arzenáljával közvetlen csapást mérjen az Egyesült Államokra is felvállalva a totális pusztulást az amerikai ellencsapásban, vagy beérné az európai és kínai területekre mért „korlátozott” léptékű atomcsapásokkal a végső kapituláció előtt.

Ugyanakkor ez a szcenárió mind Európa, mind Kína (és persze Oroszország, valamint egész Eurázsia) számára végzetes és visszafordíthatatlan következményekkel járna: azon kívül, hogy Eurázsia ősi kultúrája és civilizációja totálisan elpusztulna, a lakosság a tizedére redukálódna, a belátható jövőben (értsd: több száz vagy akár ezer év) semmiféle reális esély nem lenne arra, hogy a maradék túlélő ne a Világ hegemón irányítása alatti szó szerinti rabszolgasorból bárhogyan is ki tudjon emelkedni. Mindezek figyelembevételével a jelenlegi világhelyzetben Kína Oroszország ellen fordulása nemcsak, hogy meggyorsítaná egy világméretű háború kirobbanását, hanem garantálná Eurázsia pusztulását is, így erre reális esélyt nem látok.

Ugyanakkor az Egyesült Államok és a Pentagon beindította azt a folyamatot, aminek az eredménye a globális kereskedelmi és szállítási láncok túlbiztosítása, valamint az amerikai hadiipar függetlenítése lesz a jelenlegi külföldi beszállítóktól és gyártóktól. A katonai-ipari komplexum „hazahívása” és függetlenítése a világ többi részétől – maximálisan szembe menve az USA által életre hívott és kiépített globális ipari és kereskedelmi elvekkel/struktúrákkal – egy jövőbeli világméretű katonai konfrontációra történő közvetlen felkészülésre utal, függetlenül Oroszország és/vagy Kína reakcióitól. A katonai konfrontációhoz vezető úton a következő lépés a hidegháború életre keltése, mégpedig egy sokkal hidegebb háborúra van szükség, mint egykoron. A jelenlegi gazdasági-pénzügyi helyzetben az Egyesült Államok számára létfontosságú a hadiipar további jelentős felpörgetése és mivel végtelen számú helyi háború és konfliktus nem robbantható ki, így marad a régi jól bevált recept: fegyverkezni gigantikus mennyiségben. Egy új fegyverkezési verseny bár az amerikai államadósság problémáját nem oldja meg, de az amerikai munkaerő helyzetén segít, a belső gazdaságot és fogyasztást ismét felpörgeti és a regnáló pénzügyi elit további haladékot kap.

Egy növekvő fegyverkezési verseny a riválisokat is fegyverkezésre ösztönzi, ami forrásokat von el a gazdaság és a társadalom egyéb szektoraitól, így a gazdasági és társadalmi fejlődés alapját adó egyéb fejlesztések elmaradnak, ezzel lassítani lehet a rivális hatalmi centrumok egyéb ágazatokban történő erősödését. Ha a rivális hatalmi centrumok ebben a piszkos versenyben nem tartják az ütemet és katonai képességekben jelentősen lemaradnak, akkor megnyílik az út a valódi háború előtt, hiszen innentől kezdve már „elfogadható szintű járulékos veszteségekkel számolva” megéri a rivális hatalmakkal történő végső katonai leszámolás.

A korabeli hidegháborúhoz képest a jelenkor kezdődő hidegháborúja több aspektusban eltér a korabelitől, ami miatt – bár látszólagosan nincs akkora veszély, amint a régi időkben – valójában sokkal nagyobb a kockázata egy valós, nukleáris fegyverekkel megvívott világháború kirobbanásának, mint bármikor az USA-CCCP klasszikus hidegháború idején:

• Papíron csökkentették ugyan az atom robbanótöltetek számát, de a mai robbanófejek és rakéták sokkal pontosabbak és hatékonyabbak, mint a régi fegyverek.
• A kisebb hatóerőből és nagyobb pontosságból eredően ezen eszközök bevetési küszöbértéke is alacsonyabb, mivel több – igaz megrendelésre készült – tanulmány szerint kisebb járulékos károkkal járna, mint egy régi hidegháborús atomkonfliktus.
• Az amerikai fél részéről hadrendbe állított alacsony észlelhetőségű technológia lehetőséget biztosít a meglepetésszerű első csapások kiváltására, amelyek az orosz/kínai irányítási központokat és fix telepítésű silókat érheti. A korlátozott számú rakétahordozó atom tengeralattjárók figyelése és nyomon követése nem teljesen megoldhatatlan feladat, pár tucat megmaradó atomtöltet pedig nem fog elég elrettentő erőt biztosítani ahhoz, hogy a háború elmaradjon, ha cserébe a rivális hatalom teljesen és véglegesen kiiktatható.
• Oroszország új hiperszonikus rendszereket állít hadrendbe, melyek ellen a jelenlegi nyugati rakétavédelem hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Az orosz polgári védelmi rendszer az egész országra kiterjedően működik, hatalmas mennyiségű atombunker került átadásra, így ebben a helyzetben az orosz vezérkar és főparancsnok egy fokozott és kiélezett helyzetben könnyeben juthat olyan döntésre, aminek a vége nukleáris fegyverek bevetése lehet. Bízva a saját elégséges elrettentő erőben, az új csapásmérő eszközök hatékonyságában, valamint a lakosság megfelelő szintű felkészültségében egyáltalán nem zárható ki a sarokba szorított atomhatalom részéről egy korlátozott, preventív és demonstratív nukleáris támadás, ami viszont nem várt eszkalációhoz is vezethet.

Mindezeken túl nem szabad megfeledkezni a katonaföldrajzi kérdésekről sem. Jelen idő szerint a NATO olyan stratégiai mélységben nyomult be az egykori szovjet szférába, hogy a Baltikum, Lengyelország, valamint Románia (esetleg Ukrajna) térségéből az európai orosz városok és gazdasági/katonai/ipari centrumok a csapás megindítását követően percek alatt elérhetőek. Ez elégtelen idő a hatékony védekezés megpróbálására is, képletesen Moszkva halántékához lehet közvetlenül szorítani a csőre töltött pisztolyt.

Az Egyesült Államok az INF szerződést valójában azért mondta fel, mert a rakétavédelmi rendszerek telepítése mellett fokozatosan meg kívánják kezdeni a közép hatótávolságú atomfegyverek telepítését mind Európában, mind a Távol-Keleten, ezzel biztosítva azt, hogy közép-hatótávolságú eszközökkel is képesek legyenek a megelőző stratégiai csapásmérésre mind Oroszország, mind Kína viszonylatában.

A katonaföldrajzi realitások miatt így az Egyesült Államok jelentősen több nukleáris fegyverzetet képes bevetési hatótávolságon belül tartani a célpontokhoz képest, mint fordítva. Ennek oka igen egyszerű: Oroszország és Kína jelen idő szerint nem tud USA célpontokra beállított közepes hatótávolságú atomeszközöket felsorakoztatni Mexikóban vagy éppen Kanadában, míg az Egyesült Államok a stratégiai ICBM/SLBM arzenálja mellett Kelet-Európában és Japán, Tajvan vagy Dél-Korea esetében képes lesz erre. Ezek telepítésével olyan nukleáris kerítés mögé zárja Moszkvát és Pekinget, amellyel képes közvetlenül azzal fenyegetni őket, hogy az indítási parancstól számított 6-12 percen belül pusztító nukleáris csapássorozatok érnek célba a területeik ellen, célponttól függően.

Ennek a helyzetnek a realizálódását sem Kína, sem Oroszország nem várhatja be, mert a felvázolt stratégiai helyzetben csak egyetlen esély van a túlélésre: a kapituláció. Félő, hogy ezt nemcsak felismerték Pekingben és Moszkvában, hanem előrehaladott állapotban vannak az egyeztetések a soron következő lépésekről, melyek tovább növelik a közvetlen fegyveres összeütközés kockázatát az európia vagy a dél-kelet ázsiai színtereken. Egyelőre ezek mibenléte még nem látszik, de nagy eséllyel megelőlegezhető az, hogy a befogadó államok „túlbiztosított” nukleáris célpontokká válnak, azaz háborús veszély esetén megelőző csapásokat fognak elszenvedni, ami már nem háborús veszélyt, hanem magát a háborút jelenti.

Azzal az egy dologgal sem árt tisztában lenni, hogy a harmadik világháború ugyan elindítható, de onnantól kezdve már soha nem fog véget érni, hiába fogynak el a nukleáris eszközök. A civilizáció és az ökoszisztéma lerombolása a túlélők számára egy folytatódó, soha véget nem érő örök háborút jelentene majd.

A III. világháborúban azért nem lesznek győztesek, mert elindítani ugyan el lehet, de befejezni többé már nem.

MEGJEGYZÉSEK:

 1. megjegyzés:

Jugoszlávia felbontásának forgatókönyve megegyezett a Szovjetunió felbontásának forgatókönyvével, a maradék Kis-Jugoszlávia elleni katonai akciófelvezetése és végrehajtása pedig fontos figyelmeztetés arra, hogy az USA és a NATO hogyan kívánja a maradék Kis-Szovjetuniót, azaz Oroszországot tovább darabolni, csak ebben az esetben Koszovó szerepét elsősorban Ukrajna és a Krím látja majd el – a fő műsor már el is kezdődött. Az USA/NATO katonai terveiben egy Oroszország elleni háború részletesen ki van dolgozva, jelen idő szerint a szükséges előkészületek és katonai felvonulások/erők pozícionálása zajlik.

2. megjegyzés:

A jelenkor geopolitikai világában az Egyesült Államok játssza az Új Brit Birodalmat, az USA geopolitikai játéka pontosan leköveti az egykori európai kontinensen zajló brit politika modelljét, miszerint a brit Birodalom folyamatosan arra játszott, hogy a kontinentális hatalmakkal külön-külön jobb legyen a viszonya, amint azoknak egymással. Az USA geopolitikai értelemben ugyanezt a mintázatot követi régóta, a jelenben például igyekszik úgy kijátszani Európát és Oroszországot egymás ellen, hogy külön-külön a viszonya a két féllel továbbra is lehetőleg egyutas maradjon (egyutas kommunikáció = utasítás), miközben a harmadik féllel (Kína) kezdett új konfrontáció közben a másik felek felé meglebegtesse egy új kiegyezés lehetőségét.

3. megjegyzés:

Egy új világháborús helyzet kialakulásának a lehetősége nem azért kerül előtérbe, mert Moszkva és Peking összefog, hanem pont fordítva: Ázsia két óriási birodalma azért fog össze, mert a Nyugattal történő világméretű katonai összeütközés reális lehetőséggé vált mind kettejük számára külön-külön is. A Nyugat minden létező belső problémáját immáron kifelé vetíti és külső felelősöket keres, az első két helyezett Moszkva (Demokrata Párti célpont) és Peking (Republikánus Párti célpont). Bár elsőre kényelmes és megnyugtató a belső politikai feszültségekkel és játszmákkal magyarázni a jelenlegi amerikai geopolitikát, de ne dőljön be senki ennek, az amerikai geopolitikai lépések következményei mind időben, mind következményekben messze-messze túlmutatnak azon, hogy a négyévenkénti amerikai elnökválasztás cirkuszával akarjuk magyarázni akár az egész bolygó jövőjét és minden lakosának életét majd közvetlenül meghatározó lépéseket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

___________________________________________________________________________

October 26, 2018   The murder of Jamal Khashoggi inside the Saudi Arabian embassy in Turkey is unprecedented in its audacity. The response from Washington and the Canadian government is to sell more weapons to Saudi Arabia, weapons that are being used by the Saudis in their destruction of the Yemeni population. The Russian response, if the report I saw was not fake news, is to sell the Saudis the S-400 air defense system. https://on.rt.com/8pd0

What we can conclude from this is that armament profits take precedence over murder and genocide.

Genocide is what is going on in Yemen. I heard a report today on NPR that Yemeni are dying from starvation and from a cholera epidemic that has resulted from the Saudi destruction of the infrastructure in Yemen. The aid worker giving the report was obviously sincere and upset, but had difficulty connecting the high death rate to the Washington-sponsored war, blaming instead a 20% devaluation of the Yemen currency that raised food prices out of the reach of most Yemeni. She said that the solution to the crisis was to stabilize the currency!

It is difficult to understand why in the Western media and among Western politicians there is so much demonization of Iran, Syria, Venezuela, North Korea, China, and Russia. It is not these demonized countries that are murdering people in their embassies, conducting wars of aggression (war crimes under the Nuremburg Standard), and embargoing food and medical supplies to the populations that are being bombed. These crimes are being done by Saudi Arabia, Israel, and the United States and its NATO vassals.

Obviously, the Yemeni, like the Palestinians, don’t count. Their slaughter doesn’t cause a moral ripple in the West.

Putin might be giving Washington tit for tat by horning in on Washington’s armaments customers, but the decision to sell the Saudis the S-400 is a strategic blunder. Saudi Arabia is a sponsor of the war against Syria, in whose defense Russian lives and treasure have been spent. Moreover, Saudi Arabia is an enemy of Iran. Iran is an ally of Russia in the defense of Syria, and a country whose stability is essential to Russia’s stability. Perhaps even more important, the minute the Saudis get their hands on the S-400 they will hand it over to Washington, and experts will figure out how to defeat it, thus negating Russia’s investment in the weapon and its advantage. The decision to sell the S-400 to the Saudis convinces Washington that Putin and his government are clueless, babes in the woods to be easily run over.

In my opinion, the worst aspect of the S-400 sale is that it erases the moral edge that Putin has gained for Russia over the murderous and ever-threatening West. Now we have Russia putting profits above the Russian government’s professed respect for the rule of law and moral behavior.

An even more immoral and irresponsible development is President Trump’s withdrawal from the INF Treaty. The only reason for Trump’s Zionist Neoconservative National Security Advisor to orchestrate this withdrawal is to threaten Russia. Intermediate range missiles cannot reach the US. Russian ones could reach Europe, and US ones placed in Europe on Russia’s border can comprise a first-strike nuclear attack on Russia that has no warning and is indefensible.

President Putin has complained for years, and warned of the consequences, of Washington establishing ABM missile sites in Poland and Romania under cover that their purpose is to protect Europe from Iranian missile attack. Putin has pointed out repeatedly that these missile sites can easily, without anyone knowing, be converted into a nuclear cruise missile attack posture against Russia. Yet, the crazed US National Security Advisor claims, illogically, that it is the Russians, who have nothing to gain from violating the treaty, who are cheating.

Europe has no capability whatsoever of being a military threat to Russia except as launching posts for Washington. If it were not for Washington’s aggression toward Russia, Europe would face no Russian threat.

The reason President Reagan negotiated the INF Treaty with Gorbachev was to reduce the Soviet perception of the US as a threat. Reagan wanted the end of the Cold War and nuclear disarmament. Reagan hated nuclear weapons. By Reagan’s time in office, no one with any intelligence any longer believed that the Red Army intended to overrun Europe. The problem was different. The problem was to get rid of nuclear weapons that are capable, if used, of winning no war but of destroying life on planet Earth. Reagan understood this completely.

Unfortunately, this understanding has been lost in Washington.

If the INF Treaty is abandoned, it is impossible for Russia to tolerate any missile bases near its borders as these bases could be first-strike nuclear weapons against which Russia has no defense. The European countries sufficiently stupid to host these bases will be on a hair-trigger with the Russian military. Just one false signal, and nuclear war begins.

Trump’s intention to normalize relations with Russia has been defeated by CIA Director John Brennan, FBI Director James Comey, Justice Department Deputy Attorney General Rod Rosenstein, the military/security complex, the Israel Lobby, the Democratic Party, the US liberal/progressive/left, and the presstitute media—CNN, MSNBC, New York Times, Fox News, BBC, Washington Post, etc.

We will all die, because the American Establishment lied through its teeth nonstop.

We can conclude from the acceptance of Saudi crimes and Western indifference to Washington’s withdrawal from the INF Treaty that morality takes a back seat to material interest. We can also conclude that evil has achieved dominance over good, with the consequences that avarice and lawlessness will escalate their destruction of truth, peoples, and life on earth.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A tudós csoport mindenre kiterjedően a 20 és 40 ezer évvel ezelőtti körülményeket vizsgálták. Klimatológusok kimutatták, hogy Európa éghajlata 20-70.000 évvel ezelőtt hatalmas változásokon ment át. Hideg időszakokat melegebbek követtek úgy, hogy az átlaghőmérséklet tíz éven belül több fokot is emelkedhetett vagy süllyedhetett. Rovar, virágpor és fosszilis csontmaradványok bizonyították, hogy ez a hirtelen ingadozás drámai hatással volt a növényzetre és az állatvilágra beleértve a Homo sapienst és a Homo neanderhalensist is.

Amikor 30.000 évvel ezelőtt a téli átlag hőmérséklet -10°C alá esett, a Neander völgyi ember északról délre vándorolt, de vele együtt húzódott délre az állandó jégmező határvonala is. A szakértők szerint meglepő volt, hogy a Neander völgyi ember mennyire megrettent a hidegtől, és milyen hatalmas távolságokat tett meg délfelé. Ezzel egy időben a Homo sapiens is délre húzódott, de 25.000 éve már csak néhány törzs tengette életét a mai dél Franciaországban és a Fekete-tenger környékén. Minden valószínűség szerint a Homo sapiensre is a kihalás várt volna, ha 29.000 évvel ezelőtt meg nem érkeznek a Gravettiek fejlett szerszámaikkal (halászháló, dárda) melyeknek segítségével jóval könnyebben szereztek élelmet. A szerszámaikon kívül ruházkodásra is fejlett technikájuk volt. Tudtak szőni, varrni, és valószínűleg fejlett társadalmi szerveződésük is volt. Miután a Gravettiek összevegyültek a Homo sapienssel, az emberiség ősei túlélték a 18-25.000 évvel ezelőtt nehéz időket.

A neander völgyiek vérfrissítés és fejlettebb szerszámok nélkül körülbelül 28.000 éve kihaltak, elsősorban azért mert stratégiájuk a menekülésben merült ki, míg őseink adaptálták magukat az új körülményekhez, ami legalább annyira volt forradalmi, mint a modern emberré válás.

Vajon lesz-e közülünk túlélő, és újrakezdő a megváltozott földi körülmények között?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Geoffrey Miller és kutatócsoportja (Univesity of New Mexico) összehasonlította a rendszeresen menstruáló sztriptíz táncosok keresetét azokéval, akik hormonokat tartalmazó fogamzásgátlókat szedtek. [megjegyzendő, hogy ezek a nők nem kapnak fizetés, jövedelmük kizárólag borravalókból áll] A menstruáló ciklus nem fogamzó szakaszában lévő táncosok a nem menstruálókkal azonos mértékben kaptak borravalót a lelkes szemlélődőktől. De amikor a bámuló férfiak előtt vonagló sztriptíz táncosnők fogamzó állapotban voltak, borravalójuk jelentős mértékben megemelkedett.

Akit a téma tudományosabban is érdekel, az kattintson ide, esetleg alkalmazni akarja az itt tanultakat. 😀 :   DOI: 10.1016/j.evolhumbehav.2007.06.002).

PS: Itt a hétvége. Kapcsolj ki! A hétfői nyüzsgés megvár. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

E szerint nyilvánvaló, hogy 2018-ban a globális felmelegedés + 1,8 °C a ipari forradalom kezdete óta, és 2019 végére el fogja érni a + 1,95 °C. Az igazi meglódulás 2020-ra várható.

Már a tavalyi kiértékelésre azt írtam, hogy McPherson jóslatának bekövetkezését nem lehet 2019  szeptember előtt eldönteni. Mivel a megfutás alapja a jég eltűnése, ezt kell figyelni. Nos az északi jégtakaró 2018.10.24.-én így nézett ki:

A szaggatott vonal a 2012-es év jégtakaróját mutatja be. Ez egy rendkívüli év volt, nagyon erős El Ninoval. Sokakat meg is tévesztett, mert trendnek fogták fel, nem pedig egy rendkívüli kiugrásnak. A kék vonal az idei év jégtakaróját mutatja be. A kb. szeptember közepén bekövetkező minimum 2012-ben 3.570.000 km^2 volt. Ezt az idei év minimuma meg se közelítette. A különbség jól látható, számokkal kifejezve 1.140.000 km^2 volt. Az idén tehát kb. 12 Magyarországnyi területtel volt több jég, mint 2012-ben. Ez rengeteg jég, de valami történt. A megfordulás, vagyis a jég fogyásból átállás a jég gyarapodásra egészen másképp zajlott (atipikus) mint a megszokott. A fordulópont után a jég valahogy vonakodott gyarapodni. Ennek volt következménye, hogy kábé egy héttel ezelőtt már kevesebb jég volt, mint ezen a napon bármikor a múltban, tejhát 2012-ben is. Az idei jéggörbe alig több, mint egy hónap alatt ledolgozta a jóval több mint egy millió km^2 hátrányt. Ha a jég gyarapodás továbbra is ilyen lusta lesz, akkor elképzelhető, hogy a márciusi jégmaximum messze alul marad a korábbiaktól. Ez pedig a nyár folyamán gyorsabb olvadással fog járni. Nem lehetetlen, hogy szeptemberben néhányan meg fognak lepődni.

Ma hajnalban különben McPherson-nal különleges interjút készítenek. Ha felteszik a twitterre, lefogom fordítani.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

On Friday the Saudi regime admitted that Khashoggi was killed in its consulate in Istanbul. Since then they have changed their story twice:

After weeks of denying involvement in Khashoggi’s disappearance, Saudi Arabia said that he was killed in the Istanbul consulate, saying his death was the result of a „fistfight”. A Saudi source close to the royal palace later told CNN that the Washington Post journalist died in a chokehold. On Sunday, its foreign minister, Adel al-Jubeir, went further, describing Khashoggi’s death on Fox News as a „murder” and a „tremendous mistake.”

Mohammad bin Salman, the Saudi clown prince and effective ruler, does not seem to have any good media advisors. By not sticking to one story all further Saudi accounts will immediately come into doubt.

The Saudis originally claimed that Khashoggi had left the consulate. We now know why they felt safe to make that claim. CNN has a new Turkish story of a decoy which was send out to make it look as if Khashoggi left. They provide pictures to prove it:

One member of the 15-man team suspected in the death of Jamal Khashoggi dressed up in his clothes and was captured on surveillance cameras around Istanbul on the day the journalist was killed, a senior Turkish official has told CNN.

CNN has obtained exclusive law enforcement surveillance footage, part of the Turkish government’s investigation, that appears to show the man leaving the consulate by the back door, wearing Khashoggi’s clothes, a fake beard, and glasses.

While Khashoggi was half bald, the decoy in Khashoggi’s cloth seems to have full hair.

Bit by bit the Turkish government leaks more of the sorry tale. It helps to keep the issue on the political agenda.

YeniSafak, an Erdogan aligned broadsheet, claims (Turkish, machine translation) that Khashoggi was put on the phone with MbS while he was in the consulate. He was allegedly told to return to Saudi Arabia. After he rejected to do so he was killed.

A later YeniSafak report (Turkish, machine translation) says that Saudi teamleader in the consulate, Maher Abdulaziz Mutreb, made a total of four calls to bin Salman’s office manager Badr bin Mohammed Al Asaker in Riyadh. Al Asaker is the head of the crown prince’s foundation and his ‘invisible hand’. Mutreb allegedly used the cell phone of the consul. Another call was made to the U.S., presumably to Khalid bin Salman, the brother of MbS who is the Saudi ambassador in Washington DC. Khalid has since returned to Riyadh. Al Jazeerah Arabic had earlier reported of such calls, and of 19 additional WhatsUp calls to MbS himself.

If the news of these calls proves to be true, the killing of Khashoggi was undoubtedly premeditated murder on the direct order of the clown prince.

Turkish police also found an abandoned car that is owned by the Saudi consulate. It can be seen on CCTV footage of the consulate on the day that Khashoggi was killed.

All this proves that the spy-craft of the Saudi assassination team was abysmal. All cellphone networks store records of each call. Any foreign official’s phone in Turkey is under surveillance of the country’s intelligence service. Only some throw-away phone with an anonymous prepaid card could have given some protection.

It seems that the Saudi team simply did not care. It tried to obscure the incident by removing the body, but did otherwise little to hide the operation. They likely expected to get away with this. Their boss, MbS, certainly did:

As the disappearance of Mr. Khashoggi escalated into a diplomatic crisis, Prince Mohammed was shocked by the backlash. He couldn’t understand why Mr. Khashoggi’s disappearance was such a big deal, according to people who recently interacted with the prince.
…
On Oct. 10, eight days after Mr. Khashoggi went missing, Prince Mohammed called Jared Kushner, the adviser and son-in-law to President Trump, according to people briefed on the phone conversation.

Why the outrage, Prince Mohammed asked in English.
…
The prince’s confusion soon turned into rage. “He was really shocked that there was such a big reaction to it,” said a person close to the royal court. “He feels betrayed by the West. He said he would look elsewhere and he will never forget how people turned against him before evidence was produced.”

No one seems to care how many Yemeni’s Mohammad bin Salman kills each day. There was no harsh reaction when MbS kidnapped the Lebanese Prime Minister Hariri, nor when he incarcerated nearly 400 princes and tortured them to steal their money. Why would anyone care about Khashoggi?

Because that is how human psychology works:

The death of one man is a tragedy. The death of millions is a statistic.
Josef Stalin

We humans care way more for a single persons we know, than for a mass of people we have no relations with.

Khashoggi was a personal friend of Erdogan. He was a columnist at the Washington Post, the CIA’s most favored news outlet. Mohammad bin Salman is an enemy of both. Neither the neocon opinion editor of the Post, Fred Hiatt, nor Erdogan have any love for the Saudi clown prince. They would of course raise a ruckus when given such a chance.

They will pile on and air the Saudi’s dirty linen until MbS is gone. Yesterday the New York Times exposed the twitter brigades the Saudis hired to manipulate the public. Today the Washington Post has a detailed report of Saudi influence peddling through U.S. stink tanks. The Middle East Institute, CSIS and Brookings get called out. Lobbyists for the Saudis are canceling their contracts. More such reports will come  out. Years of lobbying and tens of millions of dollars to push pro-Saudi propaganda have now gone to waste.

The affair is damaging to Trump. He built his Middle East policy on his relations with Saudi Arabia. But he can not avoid the issue and has to call out MbS over the killing. His own party is pressing for it. Yesterday the Republican Senator Bob Corker, chairman of the Foreign Relations Committee, dismissed the Saudi version of the story on CNN and called (vid) for consequences:

„It is my sense, I don’t know yet, but based on the intel I have read, based on the other excerpts that I have read, it is my thinking that MbS was involved in this, that he directed this and that this person was purposefully murdered.”
…
There has to be a punishment and a price paid for that.
…
Do I think he did it? Yes, I think he did it. […] We obviously have intercepts from the past that point to involvement at a very high level, so let’s let play this out.

On Sunday Erdogan was on the phone with Trump. The Turkish readout of the call hints at negotiations over Syria, the lifting of sanctions against Turkey and other issues. But the Khashoggi case has now gone too far to allow for a deal to be made over it.

Erdogan’s mouthpiece, the somewhat lunatic columnist Ibrahim Karagül, gives an insight into Erdogan’s thinking and sets out his aims:

The real trap was set against Saudi Arabia. Even though a Saudi Arabia-U.S.-Israel rapport was established and discourse about shielding the Riyadh administration from Iran, the objective was to destroy Saudi Arabia through Salman and Zayed. The next front after the Syria war was the Persian Gulf, Saudi Arabia. They never understood this, they could not understand it. Turkey understood it, but the Arab political mind was blinded.

Now Saudi Arabia is in a very difficult situation. The world collapsed over them. Crown Prince Salman is going through a tough test via Zayed, who has control over him. If the gravity of the situation after the facts revealed with the Khashoggi murder is not comprehended, we will witness a “Saudi Arabia front” in less than a few years.
…
The Riyadh administration must dethrone Crown Prince Mohammed bin Salman at once. It has no other choice. Otherwise, it is going to pay very heavy prices. If they fail to quash the trap set up targeting Saudi Arabia through bin Zayed, they will be victims of Trump’s “You won’t last two weeks” statement, and the process is going to start to work in that direction.
…
This duo must be taken out of the entire region and neutralized. Otherwise they are going to throw the region in fire.

Crown Prince of Abu Dhabi Mohammed bin Zayed is Mohammad bin Salman’s mentor and partner in crime in Yemen. MbZ is smarter than MbS – and will be more difficult to dislodge.

Erdogan announced that he will describe more details of the case on Tuesday in a speech to his party’s parliament group. He will probably not yet play the tape from inside the consulate that Turkish intelligence claims to have. But he may well confirm the revealed phone calls and threaten to release their content.

Erdogan’s aim seems clear. The chance for deal is gone. MbS has to go. He will try to play the case out until that is achieved.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

1956-ban a Rákosi rendszerben az elnyomó szerv (ÁVH) tagjain kívül senkik se volt megelégedve a helyzetével.  Ma, a legutolsó választásokon 40 százalék Orbánra szavazott. OK, volt ott csalás bőven, de talál 10-15 százalék valóban Orbán hívő. Népfelkelés helyett 85 százalék polgárháborút folytathat jól felszerelt 15 százalékkal. Ez nem forradalom. De persze ez se lesz.

A legfőbb ok a népességben van. 56-ban 10 évvel voltunk a háború után. Gyakorlatilag minden magyar férfinek volt már kezében puska, és el is sütötte azt. Legalább is tudta, mi a harc, és azt is, hogy az élete mindenkinek egy hajszálon függ. A mai magyar társadalom wellnessezik és hozzá van szokva a „kényeztetéshez”. Ez utóbbi a kulcsszó. Szó sem lehet arról, hogy fegyvert vegyen a kezébe. Semmiféle kényelmetlenséget nem vállal fel. Majd lesz valami, ez a felfogása.

Ez a két tényező határozza meg a jövőt. Igaz, semmi se tart örökké. Rákosit se 56 buktatta meg, hanem a rendszeren belüli rivalizálás. Ez lesz az Orbán rendszer vége is. Orbán hatalma megrendül, például Ny Európa vagy az USA tudatos Orbán ellenes politikája miatt, és akkor valaki a helyébe lép, és könnyíteni fog a kizsigerelésen, ahogy Kádár tette Rákosihoz képest, hagyni fogja a kisembert is, hogy csupasz krumpli mellett rántott húst is egyen.

Néhány saját felvétel

A Köztársaság téri pártház védelmére kivezényel ÁVH tizedes, aki pontosan tudhatta, hogy élve nem fogja elhagyni az épületet. Megfizet néhány évig tartó kiváltságért. Hasán a kinyitott pártkönyve, lehet, hogy 5-ös volt a sorszáma? 😀

Győzelem után a tömeg nehéz gépekkel elkezdte feltörni a betont a pártház előtt, mert az a hír járta, hogy a föld alatt kínzókamrák vannak elrejtve. Nem találtak semmit.

Az ideiglenes győzelem boldog percei a romohalmaz felett.

És ha valaki kíváncsi lenne rám.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Csakhogy az utóbbi időben egyre több vélemény szólt az mellett, hogy az Y kromoszóma csökevényes, kevés funkcióval bíró, kihalásra ítélt, stb. A helyzet az, hogy korai halálhíre nagyfokú túlzás. Az alábbiakban egy hírportálban  megjelent cikk kivonatát ismertetem.

*        *        *

Az Y-kromoszóma feltérképezése nem volt könnyű feladat, mivel számos olyan ismétlődő szekvenciát tartalmaz, amelyek egymás tükörképei. Vegyünk egy példát a DNS-ben lévő négy bázis (adenin, timin, citozin és guanin) tetszőleges alkalmazásával:

A C G C C G T T T G C C G C A

 Látható, hogy a felírt szekvencia a középen lévő T-re tükör-szimmetrikus. Az Y-kromoszóma mintegy 50 milliónyi bázisából körülbelül 6 millió tükörszimmetriában van.

Ha feltételezzük, hogy az első három (A C G) betű egy génnek felel meg, akkor láthatjuk, hogy ugyanez a „gén” (visszafelé olvasva) a betűsor másik végén is megvan. Ez az elrendezés roppant fontos a genetikai információ megőrzése szempontjából, mivel ha a gén meghibásodik, rendelkezésre áll egy tartalék példány, amiről ismét elkészülhet jó másolat.

A többi kromoszóma esetében nincs ilyen trükkös mechanizmus, de nincs is rá szükség, ugyanis minden más kromoszóma párosával fordul elő a testi sejtekben: egy anyai és egy apai példány formájában. Ha az egyiken egy gén hibás, rendelkezésre áll egy tartalék példány. Az Y-kromoszóma azonban egymagában áll, nincs tartalék példány.

Vagyis nem egészen, éppen a sok tükör-szimmetrikus szekvencia miatt. Az Y-kromoszóma tulajdonképpen önmagán belül képes cserélgetni a géneket. Azok a biológusok, akik pusztulásra ítélt „géntemetőnek” tekintették az Y-kromoszómát, amely az egyre halmozódó génhibák miatt hamarosan eltűnik (és vele együtt a hímivar is, mint néhány rovarfaj esetében az már megtörtént) valószínűleg tévedtek. Úgy tűnik, a legkisebb kromoszómának megvan a magához való esze, és igen trükkösen védi magát.

Az Y-kromoszómában 78 gént találtak. Ezek nagy része a here fejlődését és a spermiumok termelését szabályozza. Egyikük a hímivart határozza meg. Egy másik gén az agy működésére hat ki. Ezt a gén a női ivart meghatározó X-kromoszómában nem találták meg.

És pont most akarunk kipusztulni? Szégyen-gyalázat! 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Cím: Az atmoszféra CO2 tartalma és a globális felszíni hőmérséklet

Bal oldalt az y tengelyen találjuk a hőmérsékletet C°-ban, a jobb oldalon pedig a széndioxidot ppm-ben. Az X tengelyen van az idő 800.000 évtől 0 évig, ami megfelel időszámításunk 1880 évével, mert hogy akkor még nulla hatása volt a CO2-nek. Aztán ki van tűzve 1950, mert akkortól kezdve kezd a széndioxid hatás érvényesülni, és végül 2020, ami a jelent illeti. Piros vonal a hőmérsékletet jelzi, a kék pedig a CO2-t.

Látható, hogy az utolsó 800.000 évben a hőmérséklet és a CO2 szorosan követi egymást. Az is nyilvánvaló, hogy a CO2 soha nem lépte túl a 280 ppm-et, a hőmérséklet pedig a 0 fokot (egy kis jóindulattal). Így nyugodtan állíthatjuk, hogy minden CO2 értékhez tartozik egy hőmérsékleti érték.

Aztán az ipari forradalmat követően a CO2 elkezd emelkedni, amit némi késéssel, meglehetősen lustán követ a hőmérséklet. Napjainkra a CO2 koncentráció jócskán átlépte a 400 ppm-et, amihez +3,5° C tartozna, mert ezen a hőfokon érné el a Föld az egyensúlyi állapotot. Ez azt jelenti, ha ebben a pillanatban egyetlen CO2 molekulát se termelne a földi élet, akkor is felmenne a globális felszíni hőmérséklet 3,5 fokkal magasabbra, mint a bázis vonal, amit ugye nullával jelölünk. Jelenleg különben nyugodtan állíthatjuk, hogy 1 foknál tartunk. Tehát még 2,5 fokot emelkedne. A hülyéskedés az 1,5 majd 2 fokkal teljesen gyerekes. Máris 3,5 foknál tartunk, csak még nem következett be. Mikor? Na erről szól a következő grafikon:

Ez a grafikon azt mutatja be, hogy az El Ninó maximumok, és a La Nina minimumok milyen emelkedést mutatnak. Az eredményt nyugodtan mondhatjuk 0,3 foknak évtizedenként. Ez a múlt. Ha úgy döntünk, hogy ez lesz a jövő is, akkor a hátralévő 2,5 fok melegedéshez több mint 80 év kellene. Ez azonban rossz okoskodás, mert egyfelől a CO2 termelés nem áll le, másfelől pedig a lineáris változás semmiképpen nem marad fenn a pozitív visszacsatolások miatt. Ez egyébként már most sincs így, mutatja ezt a La Nina értékek növekedése. Ebből mindenki vonja le maga a következtetés.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Az emberiségnek mindig kell egy idol, aki abban a pillanatban a legokosabb ember a világon. Haláláig Einstein volt ez, aztán Bertrand Russell lett, majd Hawking, aki most meghalt, vajon ki lesz a következő? Na, majd találnak valakit, addig is lehúzok róla egy bőrt.

Hawking nagyon ügyesen utolsó beszédét magnóra vetette, amit fél ével halála után, az utolsó könyvének a kiadásakor lejátszottak. A bulvár lapok azt írták, hogy Hawking a másvilágból üzent. Na jó, legyen így. És mit üzent? Többek között azt, hogy nincs Isten. A fene! Nekem ehhez nem kellett meghalnom. 😀 és még azt is üzente, hogy a világmindenséget senki se irányítja, megy az magától. Ezt már én is mondtam, hozzátéve, hogy azért mert nem lehet másképp. Ezt persze itt se értette senki, mert gyerekkora óta megszokta, hogy mindent valaki csinált, semmi sincs magától. Így aztán lehet ezt hirdetni (lásd: Paley tiszteletes tengerparti zsebóráját) mert mindenki vevő rá.

Mindegy, korunk legnagyobb lángelméje szerint nincs teremtő isten, ne tessék arra hivatkozni, hogy a legnagyobb tudósok mind hisznek istenben. Mert ez nem igaz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

• Egye meg a fene, az van, hogy ebben a rohadt világban a nők azonos beosztásban kevesebbet keresnek, mint a férfiak.
• Hallatlan! Csakhogy emlékeim szerint a Kátay vasedény üzlet a Teréz körúton akkora volt, hogy átnyúlt a Jókai utcába, a levegőbe egy hatalmas plakát lógott, rajta a felirattal: maximális súlyemelés, nők = 20 kg, férfiak = 50 kg. Nafene. Még se lennénk egyformát. Ha kértem volna egy sparheltet a Jucika azt mondta volna, majd jön a Feri…. Ha a Feritől kértem volna egy sparheltet, ő nem mondta volna, hogy majd jön a Jucika.
• Hát nem is így vagyunk egyformák.
• Hát hogy? Vetkőzz le, állj egy tükör elé és figyeld meg! Látod azt a két kinövést a bordáid felett? Láttál már ilyesmit férfiaknál?
• Ez nem számít, ez apróság.
• Apróság? Nézd tovább! Mit látsz a combjaid között?
• Nem erről van szó.
• Hát miről?
• Hogy kétharmad annyi fizetést kapunk azonos beosztásba.
• Azonos beosztásban, de nem azonos használhatóságban.
• Ez egyoldalú vélemény. Van, amikor mi hasznosabbak vagyunk.
• Kétségtelen, príma óvó nénik vagytok.
• Te meg egy soviniszta disznó vagy. Azonos jogaink vannak.
• Ezt senki nem akarja elvenni tőletek, de nevetséges, hogy tagadjátok a nyilvánvaló tényeket.
• Erre nincs semmi bizonyíték.
• Már hogyne lenne. Itt van mindjárt a me-too. Világszerte ezerszámra vádoljátok a befutott embereket, hogy egy-két generációval korábban megerőszakolt benneteket. Ezzel szemben egyetlen férfi se állította, hogy fiatal korában megerőszakolta volna egy nő.
• Azért mert mi nem erőszakolunk férfiakat, csak a férfiak erőszakolnak meg nőket. Ez közöttünk a különbség.
• Na látod, akkor mégiscsak van köztünk különbség, és ha ezt eltiporjátok, nagyon rosszul fogtok járni. 😀
•    __________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Putyin óriási fegyverkezésének anyagi alapját az orosz kőolaj és földgáz értékesítése adja. Amerika tehát ez ellen lép fel. Európát arra akarja kötelezni, hogy orosz földgáz helyett vegyenek amerikai cseppfolyós gázt. Az olajkitermelést pedig úgy fokozzák, hogy az ára 50 dollár alatt maradjon. Ez tehát a vesztességgel működő amerikai kőolaj kinyerésnek az oka.

Ha ez az amerikai manipuláció nem lenne, akkor a peak olaj átlépése azt jelentené, hogy a kínálat csökkenésével emelkedne az ár. Egy bizonyos emelkedés után a minden megdrágulna a világban, aminek nyilvánvaló rendkívüli hatása lenne. Ez azonban várat magára.

De meddig? Egy biztos, ha Amerika tovább nem finanszírozza a mesterséges ár fenntartását, hirtelen nagyon rossz lesz a szegényeknek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Követségen meggyilkolni valakit elég merész dolog, és annyira ritkán fordul elő, hogy ilyen még nem is volt, még a szovjet időkben se. Annál meglepőbb, hogy a fősodor egy hétig nem foglalkozott az üggyel, és a magyar szajha média természetesen vette a lapot.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

De mi van azokkal, akik vezetés közben az okos telefonjukkal bajlódnak. Ez a telefon akkor lenne igazán okos, ha ez nem lenne lehetséges, de az. Vezetés közben számtalanszor tapasztalom, hogy valaki bénázik, amikor benézek a kocsiba, látom, hogy a vezető telefonál. Ez természetesen tilos, de mindenki csinálja. Miért tiltják be, ha nem szereznek neki érvényt, pedig kellene. Ugyanis, amíg a be nem kötött pasi önmaga döglik bele a hanyagságába, addig a telefonáló miatt mások (is) meghalnak.

Ahol lakom, a falu közepétől 1300 méter hosszú út vezet a házunkhoz. Ez az út még a boldog szekérforgalom idején alakult ki, és bizony keskeny. Közben kétszer annyi pesti telepedett ide (napjainkig) mint amennyi a falu lakossága volt, és persze minden kitelepedett családnak a felépített házon kívül van legalább egy gépkocsija, hanem kettő vagy három. Ez az oka annak, hogy ezen az 1300 méteren, amikor végigmegyek, minimum öt szembejövő gépkocsival találkozom. Nem lenne semmi probléma, ha csak az út lenne keskeny, de a legtöbb régi háznál nincs garázs, tehát a gépkocsi kint parkol a kerítés előtt, félig rálógva az útra.

Ennek következménye, hogy az 1300 métert lehetetlenség 40-es tempóban végigvezetni, mert még az is közrejátszik, hogy egyesek (főleg nők) elképesztő bénaságról adnak tanúbizonyosságot. Az önkormányzat tehát kitett parkolni tilos táblákat. Mi történt? Semmi. Pedig gyönyörű pénzeket szedhetnének be. Inkább emelik a házadót, de a saját tiltásuknak nem szereznek érvényt. Ha bemegyek Pestre, és tiltott helyen parkolok, akkor kapok egy kerékbilincset. Ha engedélyezetten, akkor óránként fizetek 350 forintot.

Ez csak néhány, közlekedéshez kapcsolódó téma, de van más is. Ha házat akarok építeni előírják a hőszigetelést. Mért nem dönthetem én el, hogy nekem mi éri meg. Miért kell engem pátyolgatni? Ha az a bajuk, hogy túl sok energiát fogyasztok, tehát túl sokat szennyezek, akkor mikért nem kezdik baszogatni azokat, akik a városban 100 km-re 20 liter benzint zabáló SUV-okkal járnak? Náluk figyelembe veszik, hogy nekik a háromszoros benzinfogyasztás megéri, mert felelőtlenül vezetnek, de nem akarnak megdögleni. Dögöljön meg a másik, aki csak 6,5 litert fogyasztó kocsival jár. Én mikért nem használhatok gáz helyett fát a cserépkályhában, ami nekem nosztalgikusan kellemes. És ha már itt tartunk.

Miért erőltetik rám a kéményvizsgálatot. Ne idegesítsék magukat. Nálam a szénmonoxid nem fog visszaáramlani, de ha mégis, örüljön az állam, 30 év után abbahagyhatják a nyugdíjam folyósítását. 😀

___________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Rövid 42 év után, 1949-ben, 16 évesen elmentem a BNV-re (Budapest Nemzetközi Vásár) ahol az egyik standon bemutattak egy gépet, ami kissé hasonlított egy húsdarálóhoz. Felül egy nyíláson beleöntöttek színes kristályszerű anyagot, oldalt pedig lassan jött ki belőle egy kb. 4 mm vastag és kb. 40 mm széles színes szalag. Azt mondták, hogy az új csodaanyag PVC, hajlékony és erős. Húsz-harminc centis darabokat levagdostak belőle és osztogatták a kíváncsiskodóknak. Én is kaptam, nézegettem, próbálgattam. Mondták, hogy lehet belőle csinálni nadrágszíjat, nyugágyra fonatot, meg bármit. Nem rozsdásodik, nem törik, nem kopik, nem bomlik fel, még a napfény se árt neki. Jelentem beköszöntött a polivinil-klorid korszak (nálunk, máshol már jóval korábban). Létezik belőle lágy, meg kemény, és mindenféle. Ez kérem a huszadik század, a felfedezések és a csodák százada. Lépésről lépésre, egyre közelebb a küzdelemmentes, kényelmes élethez.

Hamarosan lehetett kapni átlátszó, vékony lapok formájában is. Frászt, nem lehetett kapni, de létezett. Kismamák, ha bevitték a gyerek születési anyakönyvi kivonatát a Röltex-be, akkor kaptak néhány darab 60×60 cm-es lapot pelenkázáshoz. Ezt persze manapság nehéz elhinni, de igaz.

Azóta a PVC meghódította a világot oda és vissza százszor. Sőt a világtengereket is, mert ami első nekifutásra előnynek látszott, az mára átokká vált. A PVC nem bomlik le, legfeljebb darabokra szakad. Hetven év nem túl sok, főleg hogyha a hátad mögött van. Ez is megtörténhet alatta, a csodaszerből isten átka lesz.

Az is gyerekkoromban volt, hogy a utcai világító ablakon át néztem egy műhelyt, ahol nők papírzacskókat gyártottak. Roppant ügyesen, legalább 30-as, 40-es kötegekben egyszerre kenték be ragasztóval, hajtották be ott, ahol kellett. Aztán csomagoltak bele pattogatott kukoricától kezdve, sült gesztenyén át fél kiló szilvát a zöldségesnél. Kiüresedés után nyugodtan el lehetett dobni, pár nap és nyoma se maradt. De ez olyan maradi volt, most megint felfedezik. Az általam látogatott gyógyszertárban ma adtak először papírzacskót a vásárolt étrend kiegészítőknek. Természetesen a minőség kifogástalan volt, és volt rá nyomtatva hirdetés, amit ha megfejtesz, ez jön le: „Vásárolj többet”. Ebből nem lesz műanyagszennyezés, ezért csak még több fát kell kiirtani az esőerdőkben. Bagatell.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

El nem tudom képzelni, hogy lehet előállni azzal, hogy a Bibliában található Jelenések Könyve pontosan megmondja, mi fog történni 20 év múlva. Egyszerűen nem értem, ezeknek az embereknek nem tűnik fel, hogy a fő világvallásokban darabonként kb. egy milliárd ember hisz, miközben egymást kizárják, sőt van, amelyik annyira komolyan veszi saját tanítását, hogy a más vallásúakat kiirtandó ellenségnek tekint. Erre találták ki azt, hogy egy az isten, akit más-más módon imádnak. Nehéz elhinni, hogy Allah nem csak eltűri, de kifejezetten parancsolja, hogy aki Jehovában hisz, vagyis önmaga más elnevezésében, az megölendő.

Ennél sokkal fontosabb, hogy a mindenható, világot teremtő istennek minimális fáradtságot se jelentene valami apró bizonyosságról gondoskodni, hogy valóban létezik, de nem teszi.

Az istennek tanúsított csodákról (Lourdes, Fatima) kiderült, hogy sima placebo hatás. A helyszínen a mozgássérült „meggyógyul”, hazaérve ott tart, ahol utazás előtt volt.

Akik megígérték, hogy haláluk után jelezni fognak, ha van túlvilág, sorra nem váltják be ígéreteiket.

A klinikai halálból visszatértek látomásait a neurológia tökéletesen meg tudja magyarázni.

ESP (Extrasensory perception) vagy „hatodik érzékszerv” annyira ígéretesnek tűnt, hogy a Pentagon költséget nem kímélve végzett számtalan kísérletet. Eredmény nulla. Nincs jövőbelátás, gondolat átvitel, vagy amit akarsz. Semmi sincs azon kívül, amit a tudomány már feltárt. Amiket ismertetnek, azok vagy szándékosan megtévesztő csalások, vagy ha a leírás hiteles, akkor az eset megmagyarázható.

Aki tehát hisz, az igénytelenül felfogad egy olyan kitalációt, ami őt megnyugtatja. Ehhez mindenkinek joga van, de ne akarja hitét másra áttukmálni, pláne itt ne.

Ezt az áttekintő ábrát unikonis küldte be:

_______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A feminista mozgalom fél évszázad alatt oly erőssé vált, hogy tovább léptek. Sorra jelentkeztek a (nem túl fiatal, és már kevés figyelmet kapó) celebek, hogy őket 20-30 évvel ezelőtt XY megerőszakolta. Érdekes módon olyan nem jelentkezett, akit tegnap vagy tegnapelőtt erőszakoltak meg, csak olyan, akit valamikor a távoli múltban, egy olyan alkalommal, amire a feltételezett megerőszakoló legtöbbször nem is emlékezett. Én meg csak kapkodtam a fejem.

Azt már sok-sok évtizede tudjuk, hogy a szórakoztató iparban létezik egy „szereposztó dívány”. Aki meg akar kapni egy szerepet, annak lehúzott bugyival el kell terülni ezen a díványon. Ocsmányság! Valóban, de ilyen az ember. Melyik férfi vagy nő nem használja ki, ha valahol, valamiben meghatározó lehetősége nyílik? Lássuk csak, adott egy női szerep, aminek eljátszása után a hölgyet százmilliók láthatják a mozikban, a TV-ben. Az illető egy csapásra (hőn áhított) celebbé válik. Ki nem akar celebbé válni a néhány száz helyes pofijú hölgy közül, akik alkalmasak lennének a szerepre? A szóba jöhető fiatal színésznők 99 százaléka boldog örömmel tolja le magáról a bugyit, aztán az egész epizódot gyorsan elfelejti. Majd húsz év múlva a me-too mozgalom keretein belül bosszút áll.

Természetesen nem minden, nőket kihasználó, „soviniszta disznó” tevékenykedik a szórakoztató iparba. Nők közötti versengés elég sok helyen van, mondhatnám mindenütt. Egy közönséges osztályvezető is körülnéz a kínálatban, kit válasszon titkárnőnek. Ezzel foglalkozik Giuseppe De Santis rendezte (1952) „Róma 11 óra” című film. A meghirdetett állásra több mint kétszáz nő jelentkezett. Kipróbálás után nem a géppuskához hasonló tempóban gépelő nő nyeri el a munkát, mert elmúlt 40 éves. És a helyzet azóta se változott.

Természetesen nem állítom azt,  rendszerint nincs tanú. Másodszor a technikalitáshoz nem mindenki ért, vagy úgy tesz, mintha nem értene. Ronaldo esetében például a hölgy azt állítja, hogy a pasi análisan erőszakolta meg. Ezzel kapcsolatban jut eszemben egy anekdota a régi szép békeidőkből. Az urasági cselédlány, Julcsa bepanaszolja a gazdáját a szolgabírónál, hogy megerőszakolta. – Na lányom, hozd már ide a kardomat a sarokból. – odaviszi, a szolgabíró kihúzza hüvelyéből a kardot és átadja Julcsának. – Na lányom, én tartom a hüvelyt, te pedig dugd vissza a kardot. – Julcsa próbálkozik, de a szolgabíró mindig arrébb húzza a hüvelyt. – Instálom szolgabíró úr, ha mindig arrébb húzza a hüvelyt, én bizony bele nem tudom dugni. – Na látod lányom, ezt kellett volna neked is tenned.

A bírónőnek (ha eljut oda az eset) tudnia kell, hogy anális közösülés nem tud létrejönni a nő beleegyezése nélkül. Először is a végbélnyílást alaposan be kell kenni síkosítóval. Másodszor, a behatoláshoz a nőnek el kell lazítani az ánusz izmait. Ellazítás helyett az összeszorítás a behatolás lehetetlenné teszi. Harmadszor, a vaginális behatolás elölről is, hátulról is lehetséges, erőszakos behatolásnál a misszionárius poszt alkalmazzák. A férfi tehát befekszik a nő két lába közé, szinte a földhöz szegezi az áldozatot. Anális behatolás csak hátulról lehetséges, mert hogy ott van az ember segge-lyuka. Ha a nő csak egy kicsit is ficánkol (pláne, ha az oldalára fordul), a férfi lecsúszik róla. Aki nem hiszi, próbálja ki. 😀

És ha már Ronaldonál tartunk. A leírás szerint előtte a bárban táncoltak, majd felmentek Ronaldo lakosztályába. Tapasztalataim szerint, ha egy nő tánc után felmegy egy lakosztályba, azt nem viccből teszi. Ha nem akar közösülni, akkor nem megy fel. De…. és ez a legfontosabb. Ronaldo egy rendkívül csinos, kisportolt férfi, szó szerint a fél világ ismeri és rajong érte. Ezen kívül hihetetlen sok pénze van. Nincs ráutalva arra, hogy erőszakoskodjon. Nincs nő a világon (II. Erzsébeten kívül) aki ne feküdne össze vele 450.000 dollárért. Ugyanis a nő ennyit kapott. De nem azért, hogy elhallgassa az erőszakot, hanem, hogy elhallgassa az esetet. A bulvár lapok boldogan fizetnének, ha valaki beszámolna arról, hogy Ronaldo partnere volt egyetlen egy éjszaka.

És most jön a legfelháborítóbb az egészben. Ha a nő és a férfi elmondása nem azonos, vagyis ha a férfi tagadja a vádakat, akkor <b>bizonyítékok nélkül</b> a nő verzióját fogadják el. Az csak természetes, hogy folyamatosan fognak meg nem történt eseteket jelenteni, aminek rengeteg oka lehet. De a vádak gyűlni fognak egészen abszurd módon is. Ki a fene hiszi el azt, hogy két fiatal férfi, két éven át osztozik egy 11 éves kislányon, amikor felnőtt, fiatal nők között is tetszés szerint válogathatnak?

___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Itthon a rendszerváltás után mentem el a MensaHungarIQa-hoz, egyszerűen azért, mert csak akkor alakulhattak meg. Az ottani mérés már modernebb volt, vagyis ki volt küszöbölve az iskolai tanulás, se számok, se szöveg. Az eredményem: Elértem az IQ 152 küszöböt. A Mensa ugyanis nem adja meg a pontos értéket, csak azt, hogy az illető átment-e a kitűzött minimumon, ami akkor az volt. Személyes beszélgetések esetén ez a min. 152 IQ gyorsan érzékelhető. Nem azért mert én szándékosan éreztetem (ezt inkább elkerülöm), hanem azért mert gyorsan döntök, kapásból válaszolok, stb. Amit azért nehéz elkerülni. És mivel idős vagyok, elég sok tapasztalatom gyűlt össze. Na és mi ez? Amikor valaki rádöbben arra, hogy az IQ értékem meghaladja az övét, előkerül az EQ. Az érzelmi intelligencia. Ami hülyeség, de ezt most hagyjuk. És mindjárt meg is vádolnak azzal, hogy nekem nincs vagy nagyon alacsony az érzelmi intelligenciám. Ez persze nem igaz, nekem is vannak érzelmeim, legfeljebb a döntéseimbe nem engedem, hogy beleszóljon. Viszont. Micsoda hülyeség, hogy „érzelmi intelligencia”! Az egész arról árulkodik, hogy valakik kitalálták a tényleges intelligencia helyett.”Ő buta, mint hat pár rendőr csizma, de hatalmas szíve van.” Hát jó, akkor beszéljünk erről!

 

Wikipédia: Az érzelmi intelligencia (EI) az intelligencia vagy a képességek azon fajtája, ami a saját és mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatos.

Hirdetői pontosították:

1)képesség az érzelmek pontos érzékelésére

2)képesség a gondolkodás érzelmek segítségével való előremozdításában

3)képesség az érzelmek jelentésének megértésére

4)képesség az érzelmek kezelésére.

A probléma mindössze az, hogy az IE főpapjai jóformán semmibe se egyeznek meg. Sőt, van olyan menő pszichológus, akik egyenesen tagadja, hogy érzelmi intelligencia létezne. A saját véleményem pedig az, mit keres itt az „intelligencia”. Miért nem érzelmi készség” a neve, vagy bármi más, csak az intelligenciával hagyjanak fel. Persze nem lehet, amikre már rámutattam, hiszen ezzel kívánják pótolni az IQ-t. Különben tanulható, ha valaki olyan körülmények közé kerül a gyerekkor után. Sőt meg is játszható, ellentétben az intelligenciával, és ez végképp egy olyan tény, ami miatt nem érdemes veszekedni miatta.

___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Hogy ezt mikért írtam le? Azért mert Einstein 1955-ben halt meg, az utolsó kézzel (és németül) írt levelét egy évvel korábban küldte el. Nem mellesleg mostanában árverezik el kb. másfél millió dollárért. És ugye jó oka lett volna rá, hogy higgyen  Istenben, hiszen a feltételezések szerint közel volt a személyes találkozáshoz. Mindjárt rátérek a levélre, de be kell szúrnom, hogy az istenhívők roppant tisztességtelenek, mert például Attila (lehettem volna valaki más) is állította, hogy még ilyen lángész, mint Einstein is hitt Istenben. Aztán most, hogy Attila befogja a száját, dajtás hittérítő urat kitiltottam, felütötte a fejét egy ADEPTUS nevű hitbajnok, aki a Jelenések Könyvét ajánlgatja tanulmányozás végett, mert ott le van írva, mi várható, amitől még én úgy  be vagyok szarva, hogy tagadom létezését. Kedves ADEPTUS bajnok! Nem vagyok beszarva, nem tagadom a tények létezését, de megvetem azokat, akik hitükön kívül semmi bizonyítékkal nem tudnak előállni. Csak nyomni a süket szöveget, az nekem nem elég. És akkor most Einstein! Előbb az eredeti levél fakszimile formában. Alatta a hivatalos angol fordítás, majd a releváns rész magyar fordítása.

Eredeti levél Angol fordítás = Translated Transcript:

Princeton, 3. 1. 1954 –

Dear Mr Gutkind,

Inspired by Brouwer’s repeated suggestion, I read a great deal in your book, and thank you very much for lending it to me. What struck me was this: with regard to the factual attitude to life and to the human community we have a great deal in common. Your personal ideal with its striving for freedom from ego-oriented desires, for making life beautiful and noble, with an emphasis on the purely human element. This unites us as having an „unAmerican attitude.” Still, without Brouwer’s suggestion I would never have gotten myself to engage intensively with your book because it is written in a language inaccessible to me. The word God is for me nothing more than the expression and product of human weakness, the Bible a collection of honorable, but still purely primitive, legends which are nevertheless pretty childish. No interpretation, no matter how subtle, can change this for me. For me the Jewish religion like all other religions is an incarnation of the most childish superstition. And the Jewish people to whom I gladly belong, and whose thinking I have a deep affinity for, have no different quality for me than all other people. As far as my experience goes, they are also no better than other human groups, although they are protected from the worst cancers by a lack of power. Otherwise I cannot see anything „chosen” about them. In general I find it painful that you claim a privileged position and try to defend it by two walls of pride, an external one as a man and an internal one as a Jew. As a man you claim, so to speak, a dispensation from causality otherwise accepted, as a Jew the privilege of monotheism. But a limited causality is no longer a causality at all, as our wonderful Spinoza recognized with all incision, probably as the first one. And the animistic interpretations of the religions of nature are in principle not annulled by monopolization. With such walls we can only attain a certain self-deception, but our moral efforts are not furthered by them. On the contrary. Now that I have quite openly stated our differences in intellectual convictions it is still clear to me that we are quite close to each other in essential things, i.e; in our evaluations of human behavior. What separates us are only intellectual „props” and „rationalization” in Freud’s language. Therefore I think that we would understand each other quite well if we talked about concrete things. With friendly thanks and best wishes, Yours, A. Einstein Ami minket pillanatnyilag érdekel, az ez: „The word God is for me nothing more than the expression and product of human weakness, the Bible a collection of honorable, but still purely primitive, legends which are nevertheless pretty childish. No interpretation, no matter how subtle, can change this for me. For me the Jewish religion like all other religions is an incarnation of the most childish superstition.

Fordítás: Az Isten szó részemre semmivel se jelent többet, mint az emberi gyarlóság terméke, illetve annak a megtestesítése. A Biblia tiszteletreméltó, de elképesztően primitív legendák gyűjteménye, ami különben meglehetősen gyermekded. Nincs olyan interpretáció, függetlenül attól, hogy mennyire kifinomult, amely megtudja ezt nálam változtatni. Számomra a zsidó vallás, csak úgy, mint bármely más vallás, többnyire a primitív babonák megtestesítése. Természetesen szerénységem a legteljesebb mértékben egyetért Einstein szavaival. Einsteinnel nem kell egyetérteni, de aki nagyhangon az ellenkezőjét állítja. Sőt a Jelenések könyvét bekövetkezendő valóságnak tartja, annak ezt valamivel alá kellene támasztani.

Manapság divatos mindennek okát az evolúcióban keresni, elvégre testi és természetesen lelki (azaz pszichés) tulajdonságaink is a törzsfejlődés folyamán alakultak ki, és bizony nem ok nélkül. Az Ember például szeret hinni, csak úgy, sokszor minden bizonyíték nélkül. Hiszünk Istenben, a túlvilágban, vagy a forradalom győzelmében. Hiszünk a csillagok állásában, a jósnő kristálygömbjének, és -hogy stílszerűek legyünk- még az örök szerelemben is. Az ok egyszerű, amelyik ősünk hitt az hosszabb életű lehetett, és inkább volt lehetősége utódokat nemzeni, mint annak, aki csak a bizonyosságot fogadta el. Tételezzük fel, hogy ősünk az alkonyi félhomályban egy árnyat látott elsuhanni. Az, aki hitte, hogy az árnyhoz tartozik egy oroszlán, és ezért menekülni kezdett, jó eséllyel élte túl a találkozást. Az, akit csak a bizonyosság érdekelt, nagy valószínűséggel az oroszlán vacsorájává vált, nem hagyva magának lehetőséget az utódnemzésre. (lásd: Michael Shermer: How We Believe, The Search for God in an Age of Science.)

Csakhogy a düh és a fájdalom komoly igénybevétel, alapos ok nélkül gyakorolni nem éppen praktikus. Miért nem fejlődtünk ki úgy, hogy elhagyásunk esetén rántunk egyet a vállunkon és ízibe új partner után nézünk, akivel aztán együtt utódokat hozhatunk létre? Nos, úgy tűnik, hogy szerelembe esésünknek komoly gyakorlatias előnye volt. Egy preferált partner hosszú távú megtartása kevesebb energiát emésztett fel, javította a túlélés és utódnemzés esélyét. Ez természetesen nem nagyon romantikus, de például Helen Fisher antropológusasszony köti az ebet a karóhoz, amit ki is fejtett a New Orleansban múlt év Novemeber 8-12 között tartott tudományos szimpóziumon.

Azonban sajnos a törzsfejlődésnek vannak árnyoldalai is. Amikor szerelmünk elhagy szenvedünk, mint a kutyák, aminek szintén evolúciós oka van. Az okok ismertetése előtt azonban meg kell ismerkednünk az MRI technikával.

A mágneses rezonancián alapuló képalkotást (MRI = Magnetic Resonance Imaging) főleg az agyról készített képek előállítására használják. Ez a forradalmi jelentőségű diagnosztikai eljárás az információkat az emberi testet alkotó anyagok atomjainak mágneses tulajdonságából nyeri. Lehetővé teszi a test belsejének rétegről rétegre való letapogatását és e rétegek képernyőn való megjelenítését. Az MRI vizsgálat során az alany erős mágneses térben van elhelyezve, miközben rádióhullámokkal sugározzák be. Az MRI képalkotáson alapuló technika tette lehetővé az agykutatás hihetetlen méretű felfutását az elmúlt 10-15 évben. Vázlatosan ez a következőképpen néz ki. Az MRI vizsgálat alatt álló kísérleti alanyt különböző agytevékenységre ösztönzik. Például: számoltatják, verset mondatnak vele, vissza­emlékeztetik gyerekkorára, nemi vágyat keltenek benne, stb. Közben figyelik, hogy az MRI mely agyterületek aktivizálódását jelzi. Ily módon sikerül az agyat tevékenység szerint feltérképezni. A következő fázis az összetettebb vizsgálatok lefolytatása. Ennek ismertetéséhez végezzünk egy feltételezett próbafuttatást. Ezek szerint egy kísérleti alanynak megmutatunk egy fényképet, amin két ismeretlen, egy férfi és egy nő csókolózik. Ekkor az MRI kép tanúsítása szerint az agy érzelemmel foglalkozó része aktivizálódik. A következtetés pedig a következő: a csók, a korábbi hiedelemmel ellentétben, nem egy nemi aktus, vagy az ahhoz vezető előjáték, hanem egy érzelmi megnyilvánulás. (Erre a szexológusok felhördülnek. Ezt mindig is tudtuk, hiszen az örömlányok szolgáltatásaik közé a csókolózást nem vállalják fel.)

Visszakanyarodva az elhagyás fájdalmához abból indultunk ki, hogy ennek is evolúciós okai vannak.  Ugyanis az MRI vizsgálat szerint a szerelmi viszony kezdete az agyban olyan részt foglal le magának, ahol bőségesen található receptor a dopamin[1] nevű stimulánsra. Ez a tény arra utal, hogy a szerelem nem nevezhető érzelemnek, sokkal inkább egy motivációs állapot, ami arra ösztönöz minket, hogy keressünk magunknak egy megfelelő szexuális partnert. Ez azonban még nem minden. Nem rég elhagyott személyek agyának vizsgálata azt mutatta, hogy dopamin-receptor terület aktivitásának a kialakulása az elhagyás után nem csak fennmarad, de egyenesen fokozódik. Elsősorban azért, mert az elhagyott szerető az elhagyás után tovább szeret, ha lehet még jobban.

Igen-igen, de a tapasztalt, semmivel össze nem mérhető „lelki” fájdalomnak kell lenni más okának is. Van is. Úgy tűnik elhagyás után az agy valamennyi területe „foglalkozik a témával”. Az ember szinte az őrületbe kergeti önmagát.

Ez az „őrületbe kergetés” legalább két szakaszra bontható: 1) tiltakozás, 2) belenyugvás/kétségbeesés. Egészen biztos az olvasót nem fogja meglepni, ha leszögezzük, hogy a tiltakozási szakaszban az elhagyott szerelmes szerelmének tárgyát mindenképpen vissza akarja szerezni. Ezzel kapcsolatos tevékenysége nem ismer határt, nyugodtan kijelenthető, hogy célja elérésének megszállottjává válik, miközben hosszasan töpreng, hol követett el hibát. Ki ne hallott volna eseteket, amikor az elhagyott szerető önlejárató módon jelenik meg szerelme otthonában, munkahelyén és ragadtatja el magát sajnálatos tettekre, amit nyomban megbán, és ígéri soha többé…  Aztán sértetten visszavonul, de csak egy időre, mert ígéretét megszegve újfent „rohamra” indul, és állítja „jobban szeretlek, mint valaha”. És így is érzi, nem csak mondja.

Mi okozza az agyban ezt a jól ismert, de nehezen elszenvedhető rendellenes viselkedést? Nos, elsőnek talán állapítsuk meg, hogy az oly sok álmodozó fiatal által áhított romantikus szerelem nem más, mint mániás megszállottság, amit okosabb lehet egyszerűen „szexuális kapcsolatban kiváltott ideiglenes, egzaltált állapotnak” nevezni, amire bőséges bizonyíték is van.

MRI készülék segítségével kísérleteket végeztek frissen elhagyott szerelmesekkel. Nos, a leképezés tanúsága szerint a szerelmi viszony elején a vizsgált személy indítékokkal asszociált agyterülete azonnal nagyfokú aktivitást mutatott amint megmutatták neki szerelmének fényképét. Ráadásul minél mélyebb volt a megszakadt kapcsolat, annál nagyobbnak tűnt az aktivitás, vagyis a kettő között pozitív korreláció mutatkozott. Viszont a kutatókat meglepte, hogy -amint a cikk elején már jeleztük- bár a szerelem szemünkben nagyfokú érzelemgazdagságot jelent, az agy érzelemért felelős részében az aktivitás nem növekedett meg. Ezek az agyterületek mind addig nem aktivizálódtak, amíg a szerelmi kapcsolat nem ért el egy érettebb szakaszt. Megjegyzendő, hogy az aktivitás intenzitása egyenesen volt arányos a kapcsolat hosszával, kitartva egészen az érzelmi állapot beköszönéséig. Ekkor történik valami nem várt fordulat. Megszűnik a „mánia”, és vagy kialakul a tartós kötödés, vagy csak simán megszűnik a szerelem, vagyis az egzaltált állapot, és beáll az enyhe közöny.

Ezt az eredményt nem lehet másképp interpretálni, mint úgy, hogy a romantikus szerelem mindössze egy indíték, egy ösztönző erő, pontosan olyan, mint amilyen az éhség vagy a szomjúság, amiket viszonylag egyszerűen ki lehet elégíteni (persze a szexet is, de most nem erről szólunk).

Aki már volt szerelmes,  már átélte az elhagyást, és köszöni szépen ebből soha többé nem kér, azoknak van remény a „szerelem elleni immunitás” megterem­tésére. Az agy vegyi folyamatainak logikus elemzése, valamint a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy antidepresszánsok szedése megakadályozza a szerelembe esést. Ezek szerint ma már nem csak álmosság, álmatlanság, fejfájás, tengeribetegség (hányinger), stb. ellen van pirula, de szerelem ellen is.

Marad azonban néhány kérdőjel. 1) Az elhagyottban miért válik mérhetetlen gyűlöletté a rajongó szerelem? 2) Közvetlenül az elhagyás után az elhagyottban miért lángol még jobban fel a szerelem?

Kezdjük az elsővel és világítsuk meg a jelenség abszurditását egy analógiával. Igaz, az analógiák sohasem tökéletesek, de arra kiválóan alkalmasak, hogy mindennapi tapasztalataink segítségével világosabbá váljon a téma. Tehát, feltételezés szerint a vizsgálat személy imádja a hízott libamájat, olyannyira, hogy borsos ára ellenére nem telik el számára nap a kedvenc étel egy-két adagjának felfalása nélkül. Telnek-múlnak a hónapok miközben hűsünk legnagyobb gyönyörűségére teli szájjal zabája a hízott libamájat, és akkor egy szép napon (mondjuk uniós felhívásra) betiltják a hízott libamáj árusítását. Nincs tovább, a libamáj falatozásnak hirtelen vége szakad. Ekkor szinte egyik napról a másikra a megfigyelt személyt, ha csak kiejteni hallja a libamáj nevét, elfogja az undor, a hányinger, és mindenki legnagyobb meglepetésére percekig tudja taglalni milyen ócska, gyakorlatilag ehetetlen étek is a libamáj. Szóval hogy is van ez? Amíg a szerelem tárgya rendelkezésre áll, addig imádat, rajongás és féktelen szenvedély veszi körül, de amikor a rendelkezésre állás megszűnik, az összes korábbi érzelemnek vége szakad, és nem marad vissza semmi más, mint a mindent elsöprő gyűlölet, ami nem egyszer aktív cselekedetbe torkol, ott tesz keresztbe a másiknak, ahol tud.

És nem is akármilyen fokon. Már a „boldog békeidőkben” is, a mainál jóval kevésbé agresszív világban, szokássá  vált, hogy az elhagyott szerelmes bosszúból vitriolt (H₂SO₄) löttyintsen az elhagyó arcába „ha nem lehetsz az enyém, másé se legyél” alapon. Vagy nézzük az újsághírt! „A 32 éves rendőr nem tudott belenyugodni, hogy elhagyta a kedvese, ezért felkereste munkahelyén, ahol szolgálati fegyverével lelőtte, majd halálosan megsebesítette azt a férfi kollégáját, akivel kedvese éppen beszélt, aztán a helyszínen még önmagával is végzet.” Kell-e taglalni, hogy a 32 éves rendőr cselekedetében a racionalitásnak még a szikrája se lelhető fel. Ezen kívül még az is megkockáztatható, hogy a feminista vád, miszerint a nő a férfi részére mindössze egy szexuális tárgy, aligha tartható. Hiszen ha az elhagyó mindössze élvezeti tárgy lenne, akkor elvesztése könnyen  pótolható volna.

Semmivel se logikusabb a második jelenség, vagyis az elhagyás utáni felfokozódó érzelem. Vagy mégis? Az egészséget akkor becsüljük, amikor már nincs. A gyereknek mindig az a játék kell, amivel a másik játszik. A nők jobban buknak a „foglalt” férfiakra. Ezek a jelenségek nem esnek túl távol az elhagyás utáni érzelmi felfokozódástól, amit rögvest követ az őrjöngő gyűlölet. Végül is, se őrjöngés, se pedig a gyűlölködés nem fogja visszatérésre sarkalni az elhagyót. Arról már nem is beszélve, hogy az agy reakciója sem tűnik túl logikusnak. Elvégre micsoda balga dolog éppen akkor fokozni (hormonálisan) a szerelmet, amikor annak tárgya örökre eltűnik? És miért, kérdezhetnénk újfent, csapódik át a szerelem gyűlöletbe? Miért éppen ez az alig érthető reakció fejlődött ki bennünk?

Bruce Ellis-nek erre van válasza (University of Canterbury, Új-Zéland). Őseinknek nem volt túl könnyű az élete, amihez a tartós őrjöngés, düh, kétségbeesés és az ezekkel együtt járó magas vérnyomás, csökkenő immunitás, a szív nagyobb leterhelése veszélyes luxusnak számított. Ezért a gyors „megutálás” nagyon is célszerű volt, hiszen a múlt lezárását és egy új kapcsolat haladéktalan beindítását eredményezhette. De vajon a jelenben eredményez-e, vagy most is csak eredményezhet?

A faképnél hagyott szeretők nagy többsége végül is belátja, hogy nincs tovább, és akkor jön egy újfajta szenvedés: lemondás és kétségbeesés. Magukat sajnálva nyúlnak az alkoholhoz, nem kelnek ki az ágyból, napestig csak sírnak, bámulnak a levegőbe, magukba zuhannak, és bambán ülnek a TV előtt. Néha újból a felszínre tör némi tiltakozás és méreg, vagy az újrakezdés ötlete, de legtipikusabb a mindenre rátelepedő melankólia.

Amerikában (hol máshol?) felméréseket végeztek két hónapnál nem régebben elhagyott szeretők bevonásával. A vizsgált személyek majd 50 százaléka klinikailag kezelendő depressziósnak volt mondható. További 10 százalékuk erősen depressziós volt. Néhányan öngyilkosságig vitték, illetve ténylegesen belehaltak szenvedéseikbe, ami alatt az elhagyás által kiváltott infarktust vagy szélütést (stroke) kell érteni, és nem ritka a viszonylag gyorsan, néhány hónap alatt kialakuló mellrák sem.

A kétségbeesés egy időben az agy több részét is aktivizálja. Ezek közül az egyik a „jutalmazással” asszociált terület. Amint az elhagyott személy rádöbben, hogy nincs több „jutalom”, a dopamint termelő sejtek csökkenteni kezdik tevékenységüket. Az alacsonyabb dopamin szinttel pedig együtt jár a letargia, reménytelenség és depresszió. Ez pedig kontra produktív. Mi értelme elvesztegetni időt a búslakodással? Néhány tudós úgy gondolja, hogy a depresszió kialakulásának lehetősége több millió évvel ezelőtt fejlődött ki az emberben. Ezen elképzelés egyik úttörője Edward Hagen (Berlini Humboldt Egyetem), aki szerint a depresszió magas anyagcsere és szociális költsége lényegében hasznos. Végül is a depressziós tünet a közösség többi tagja felé jelzés, hogy egyikük kétségbeejtő nagy bajban van. Ez nem más, mint egy félreérthetetlen segítségkérés.

Van azonban a depressziónak egy másik fontos funkciója is. Ugyanis rákényszeríti a benne szenvedőt, hogy szembenézzen az elkerülhetetlen valósággal és végre hozzon létre egy nehéz döntést, ami elősegíti a túlélést és utódnemzést.

Azt talán mondani se kell, hogy nem egyforma mértékben, de úgy fejlődtünk ki, hogy szeretteink által elhagyva szenvedjünk, méghozzá nem ok nélkül. Ugyanis a szerelem egyike a három „párzási motivációnak”. 1) A nemi vágy azért alakult ki ősünkben, hogy a többé-kevésbé megfelelő egyénnel való közösüléshez legyen kedve. 2) A szerelem azért fejlődött ki, hogy ősünk a legmegfelelőbbnek ítélt egyénre fókuszáljon, ami megtakarítja a nemiségre fordítandó drága időt és energiát. 3) A hosszú távú kötödés pedig azért fejlődött ki, mert segítségével a partnerek szövetkezhetnek az utódok felnevelésére. (Ez utóbbit többen cáfolják, mivel kötődni lehet baráthoz, házhoz, bútorhoz, régi köntöshöz, stb. is.)

Mindebből következik, hogy a szerelem az ember életében a legfontosabb dolog, mert alapvetően befolyásolja társadalmi és genetikai jövőjét. Ezért az tűnik logikusnak, ha szerelmi életünk megszűnése felett siránkozva szenvedünk. Először tiltakozunk az elhagyás ellen, hogy visszafordítsuk az eseményeket, majd az egészet feladjuk, leporoljuk magunkat, és megújult erővel összpontosítunk arra, hogy újfent szerelmesek lehessünk.

A fenti megállapítás azonban nem „szentírás”, mindössze többségi vélemény, és ebbe a többségben a nők vannak többségben, valószínűleg azért, mert ők szenvednek jobban vagy látványosabban, amiért cserébe ők tudnak otthagyni kegyetlenebbül, és nem feltétlenül az utódokról való gondoskodás végett. Véleményükhöz a kisebbségben lévőknek is akad némi muníció. Például felvetik, mekkora az utódnemzési esélye annak a szerelemféltőnek, aki fájdalmában kettős gyilkosságot követ el? Nyilvánvalóan nulla. Ha ezeket is megfontolás tárgyává tesszük, akkor talán nem elhamarkodott az a vélemény, hogy a téma koránt sincs teljes mélységében kimerítve.

[1] Dopamin a múlt század ötvenes éveiben felfedezett vegyület, ami az emberi agyban ingertovábbítást (neurotranszmitter), valamint adrenalin (a mellékvese által termelt stimuláló hormon) felvezetést végez.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Tate Ulsaker, egy Új-Zélandon élő környezetvédő aktivista véleménye szerint a bunkerépítés felfutása valós, ami hűen tükrözi a legújabb időket. Azok az emberek, akiknek havi jövedelme meghaladja a néhány millió dollárt, bunkerépítésben gondolkodnak. Nekünk, akik Új-Zélandon élünk, egy viszonylag kicsiny, 4,6 milliós társadalomban, meglehetősen idegesítő, hogy emberek jönnek ide a nukleáris borzalom elkerülése végett.

Persze az ítélet napjának bunkerét használni lehet társadalmi felfordulások esetén is. Hát igen, mondja Tate, az utóbbi időben sokat hallani erről, és példának okáért vannak, akik azt állítják, hogy Amerika egyre jobban tolódik egy orosz mintájú forradalom felé. Aztán ott van a lehetőség egy hatalmas járvány kitörésére, valamint a közelgő klímaváltozás okozta káosz, és persze a vállalkozások, akiknek érdekük, hogy sok millió dolláros bunkereket rendeljenek.

Van még egy nagyon érdekes vallásos megközelítése a bunkereknek. Fundamentalista keresztények felfoghatják, hogy a bunker lényegében lehetővé teszi a részvételt az ítéletnapján. Tate állítja, hogy semmi kifogása a „hagyományos” gondolkodás ellen, de következhet belőle az egyirányú gondolkodás.

A jelentések szerint „Rising S” eddig 35 bunkert szállított le Új-Zélandba, és ugye ez csak egyetlen vállalat. Ezt a témát azonban a helyi sajtó nem nagyon feszegeti. A tulajdonosok pedig nem tolakodnak, hogy feltárják, hol vannak ezek a bunkerek. Ebben a témában nehezen lehet információhoz jutni. Az pedig, hogy miért pont Új-Zéland lett népszerű az ítéletnapjának bunkerei elhelyezésére egy olyan kérdés, amire nehéz válaszolni, de valószínűleg itt érzik magukat biztonságban és rengeteg pénzük van.

Eddig egymás között versenyeztek gépkocsijaikkal, nyaralóikkal. Ez most átváltott Új-zélandi bunkerekre, ahol földalatti úszómedencék is vannak. Egy ilyen távoli országban, mint Új-Zéland életben maradhatsz nukleáris háború kitörésekor, ami 10 perc alatt bekövetkezhet, és 10 óra mire ideér a bunker tulajdonosa. Ez persze egyszerűen nevetséges, ami azt jelenti, érdemes elgondolkozni azon, az emberi faj észnél van-e?

Tate szerint nincs. Vannak ám földalatti városok is az amerikai hegyekben. Ez egy titkosított, majd felszabadított információ. A kormánynak vannak tervei, de háború helyett okosabb lenne megoldani a nézeteltéréseket, mintsem földalatti bunkereket építeni.

Ezt a bunkerépítést persze félre lehetne tenni, mint egy olyan pillanatnyi divat, ami egyszer elmúlik, de minél többen vesznek bunkereket, annál inkább úgy tűnhet, hogy egy nukleáris háború ártalmait meg lehet úszni. Máris készítenek kalkulációkat. A Pentagon szerint a nukleáris lerohanás járható út. A kubai rakéta krízis jelentéktelennek tűnik összehasonlítva azzal, mi történhet most. Vajon hány évre van szükség ahhoz, hogy az emberiség ráébredjen a probléma megoldhatóságára.

A helyiek a bunker őrületet hülyeségnek tartják. Ez az amerikai gondolkodás értelmetlen. Az itteni társadalom viszonylag kicsi és viszonylag épelméjű. Vannak problémák, de azok helyiek. Viszont a jövevényeknek rengeteg pénzük van, tehát a helyiek csöndben maradnak. Ami nincs szem előtt, azzal nem törődnek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________