Félévente labor vizsgálatra megyek, csak úgy a biztonság kedvéért. A helyszín a Vörösvári úti rendelőintézet, aminek építésekor az apám műszaki ellenőr volt, de egy fillért se lopott., és még ő mondta nekem, hogy nem vagyok életrevaló. Szóval rendelőintézet. Már az előcsarnokban ki van akasztva egy hirdetmény, hogy a labor felvesz szakképzett munkatársakat, egészen pontosan olyanokat, akik az injekciós tűvel el tuják találni egy emberi véna közepét. Évek óta járok ide, az asszisztens nők a pilisi falvakban lakó, kék szemű, szőke svábok. Ezek egycsapás mind eltűntek. Naná, németül beszélnek, a szakmát ismerik, az ötszörös fizetésnek nem tudtak ellenállni. Különös fennakadás nincs. Fél éve délelőtt 10-re végeztem, most ez átcsúszott 11-re. Az új gárda (vajon honnan szerezték őket) éppúgy profi, mint az elvándorolók voltak. Ja igen, a labor magánvállalkozás, szerződéses alapon van ott. Egész biztos megemelték a fizetéseket. Tehetik, nem tartóznak az Erőforrás alá (micsoda egy elnevezés!)

Ha már benn vagyunk a városban, mit lehetne még elintézni? Na igen. Kellene egy köcsög síkosító. A Berzsenyi utcában a legolcsóbb. Gyerünk oda, különben egyedül ott lehet kapni literes (1000 ml) kiszerelésben. A Rákócziról a Kenyérmezőbe kell lefordulni, mert erre felé egyirányúsították az utcákat, viszont a II. János-Pál téren rengeteg parkoló hely van és viszonylag olcsó. Van lehetőség a sokórás várakozásra is.

A liter síkosítóval a honom alatt megyek vissza a kocsihoz, látom, hogy áll ott egy városnéző busz. A vezetőajtó tárva nyitva, egy idősebb pasi tisztogatja a műszerfalat. Kapóra jött, mert már rég el szeretném Évát vinni egy ilyen körbemutogatásra. Megállok és bekiáltok a sofőrnek, mikor indulnak? – Semmikor, tartalék vagyok, ha valamelyik buszunk lerohad, én ugrok be helyette. Közben a pasi rám se néz, tisztogat tovább, én tehát le vagyok szarva. Még külföldi se vagyok, egészen biztos én vagyon Józsi bácsi Röcsögeházáról. Na, majd megfingatom 😀 . Honnan indulnak? – A Bazilikától, tudja hol van? – Valahogy megtalálom, és maga az idegenvezető is? – Ahá. – Szóval maga meséli el, hogy kiépítette, milyen magas, hány síp van az orgonán. De azt biztos nem tudja, hogy 1951-ben leégett a kupola. Ez még a Wikipédiában sincs benne. Egy hatemeletes házból néztem a Bajza utcából. Persze azt se tudja, hogy a baloldali kertecskében temettük el az anyámat 1945 január 18-án. Az orosz csapatok utolsó pesti támadására indultak, ami előtt gyalogsági aknákkal jól megszórták a környéket. Egy ilyen akna kaszálta el az anyámat. Tudja, annak az aknának van egy propellere. Nagyon cukin néz ki. Építkezéseknél szoktak találni belőle egyet-egyet. Ilyenkor 500 méteres körzetben lezárják a környéket, a tízezer ember nem, de én röhögök. A TV bemondó bombáról beszél, mert hülyék mint a segg, és nem néznek utána. Az 50-es években, ha találtak egyet egy gödör mélyén, senkit se lakoltattak ki és csak 10 méteres körzetbe nem engedtek belépni. Akkor még tudták mennyire veszélyes egy gyalogsági akna a gödörben. Tudja, hogy ha elkap, egy ilyen sorozatot, mit kell tennie? Persze, hogy nem. Abba a gödörbe kell beugrani, amit az utolsó akna vágott. Mert a kilövő állvány a lövéskor bemozdul és a következő akna bárhova becsapódhat, csak oda nem, ahova az előbb becsapott.

Na jó, könnyebbet kérdezek, mi volt ennek a térnek a régebbi neve? – Köztársaság tér. – Nem erre gondoltam, az előző? Elárulom, Tisza Kálmán. Tudja ki volt? Persze, hogy nem. Ő volt Magyarország miniszterelnöke 1875-től 15 éven át.  Na, minden jót. Tudja barátom, a látszat néha nagyon csal. Hogy milyen látszat? A múltkor venni akartam két újra tölthető AAA elemet. Unom, hogy állandóan cserélgetni kell az ébresztő órában. A pénztárnál a csaj nem üti be, hanem rám szól: Tata, ez drága lesz. Van rá pénze? Találja ki, mit válaszoltam! – Nyert.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________