Én utoljára 60 éve vettem egy írógépet részletre, egészen pontosan heti két fontot kell fizetnem egy 14 fontos ösztöndíjból, 20 héten keresztül. Mit mondjak, ennek a nyavalyás 5 hónapnak sose akartam a végére érni. Arra viszont jó, hogy elképzeljem, mit jelent havi 60.000 forint részlet 20 éven át. Ezt akkor se vállalnám fel, ha cserébe kapnék 63 szűzlányt a paradicsomban. 😀 Miért? Mert 20 év alatt az ember sokat változik, én is. Fogalmam sincs, hogy fokom elviselni 20 évvel öregebben ezt a fantasztikus terhet. Mert senki nem lehet biztos abban, hogy a jelenlegi pénzkereső képességem ekkora időn át megmarad. Mert csak úgy adnak kölcsönt ekkora távra, ha a kamatláb megváltozhat. Sokan azonban ezeknek fittyet hánynak és rohannak kölcsönért. Fog ő 10 évet várni, hogy a tanács kiutaljon részére egy panellakást, ahogy ezt a nagyapja tette? Hát, ha hülye lesz. Vegyen 100-200 rongyért egy agyonhasznált, de működő, megkopott kocsit. Frászt, 4-5 millióért már ragyogó, új kocsikat lehet kapni.

Jó 10 évvel ezelőtt indult be a tömeges kölcsön felvétel lakóparki lakások vételére. Benne volt a levegőben a hangulat, a bankok is nyomták a kölcsönt, nem kértek semmit, csak írd alá. És kínáltak kedvezőbb kamatláb mellet CHF (és minden más valutában is) hitelt. És akkor kapargassuk meg egy kicsit ezt a CHF hitelt!

A bankoknak természetesen nem volt svájci frankjuk. Ők nem CHF kölcsönt adtak, hanem forintot, de CHF-ben végezték az elszámolást. Ez nem volt egy sima kölcsön szerződés, mert kombinálva volt némi valuta spekulációval. A kölcsönt felvevő arra spekulált, hogy a CHF árfolyam nem fog jelentősen változni 20 éven át, és akkor ő (egy példa) 20 éven át nem 8 % kamatot fog fizetni, hanem csak 2 %-ot. A bank meg arra gondolt, hogy a világ legerősebb valutája alaposan túl fogja nőni a jelenlegi árfolyamot és akkor az árfolyam nyereség messze meg fogja haladni a kamatveszteséget még akkor is, ha nem lesz kamatemelés, ami egyébként nem volt kizárható. A bank tehát jelentős profitot látott a CHF hitelezésben. Ha nem látott volna, akkor hülye lett volna a kihelyezett forintot 2 százalék kamatra adni, hiszen neki többe került. Igen, itt egy valuta spekuláció volt, ami a rendszerváltás óta természetesen nem tilos. De az ügyfél csőbehúzása viszont nincs megengedve. Hogyan is volt?

Magyar Bankszövetség közleménye 2006. Január 31. (MTI): „A hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók továbbra is nyugodtan választhatják a deviza alapú konstrukciókat, mert a hitel futamideje alatt valószínűleg nem lesz a törlesztési terhet jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás.”

Ez bizony rábeszélés a javából. Hát, ha a bankszövetség mondja! Kérdem én, a bankárok nem tudnák, hogy a legkisebb gazdasági baj esetén az emberek rohannak CHF-et venni. A CHF árfolyama felmegy az égig. A svájci bankokba elhelyezett betétek után nem, hogy kamatot nem adnak, hanem fizetni kell (negatív kamat), hogy vigyázzanak a betétre. Amelyik bankár ezt nem tudja, azt el kell küldeni utcát seperni. Persze hogy tudják, de ahhoz, hogy spekulálhassanak a CHF-re, balekokat kell találni, akik hajlandók spekulálni a HUF-ra a CHF ellenében. Hát ezek azok, akik lakásvételre vették fel a hiteleket, és most kilakoltatásra várnak.

Kanyarodjunk vissza 2006-hoz! Legkésőbb, amikor a Bankszövetség promótálta a CHF hiteleket, és beindult a tömeges CHF hitel felvétel, mondom legkésőbb ekkor, vagy a Nemzeti Banknak, vagy a Pénzügy Minisztériumnak (gondolom akkor így hívták) le kellett volna tiltani minden valutában kötött ügyletet az export-import kivételével. Ettől még a forint konvertibilis maradt volna, de a bankok nem tudták volna a mezei polgárt behúzni egy számára igen kedvezőtlen valuta spekulációba. Ez nem történt meg, aminek következménye, hogy a családok tízezrei váltak nyomorulttá.

Mit tehetne még mindig a kormány. Kikiáltani egy hosszabb moratóriumot, közben bérlakás építési programot indítani, amiben a kilakoltatott családok kapnának lakás olyan bér mellett, amit annak idején felvállaltak részletfizetésre. Amikor a bérleti díjakból összejön az építési költség, a további nyereség mehet a Bankok kártérítésére, ha ilyen lesz. Ugyanakkor mind az állam, mind pedig a magán személyek számára javasolnám az ügy bíróságra vitelét olyan alapon, hogy a Bankszövetség hátrányosan befolyásolta őket, feltehetően tudatában a valóságnak.