Tibor bá’ online

Hatvan év környékén (kinek előbb, kinek később) mindenkinek magas lesz a vérnyomása. Az orvosoknak fogalmuk sincs, hogy miért, amit be is vallanak, mert a szakkönyvek szerint a magas vérnyomások (hipertónia) 90 százalékának ismeretlen az oka (ezért nevezték el esszenciális-nak). Maga a hipertónia nem csak fájdalommal nem jár, de még minimális tünettel se, vagyis észrevétlen. Önmagában nem is lenne vele baj, de vannak következményei. Ha a hipertóniás beteg nem kap idő előtt agyvérzést (szélütés), akkor a szív és a vese versenyezhetnek, hogy melyik fingik ki előbb. A magas vérnyomás csökkentése tehát alapvető fontosságú lenne, csakhogy nem volt rá semmi gyógyszer. Mindössze azt tudták kitalálni, hogy a páciens tartózkodjon a konyhasótól, mert a megfigyelések szerint a só emelte a vérnyomást, a sótlan étkezés pedig csökkentette, na de mennyivel? Ugyanis az így elért eredmény csak a jéghegy csúcsa volt. Ha valakinek a 170/95 vérnyomása (jó esetben, a sótlanság miatt) lement 160/90-re, akkor az már eredménynek számított, jó lehet a kilátásain alig javított valamit. Ugyanis az ember 120/80-ra van kalibrálva, és 139/xx felett már hivatalosan is kóros. Nem is volt ezzel semmi különösebb baj, mert ha valaki 70 éves kora környékén elhunyt, az teljesen normálisnak számított, és persze legtöbbször a szíve vitte a sírba, illetve annak „elégtelen” működése.

Azzal az orvosok tökéletesen tisztában voltak, hogy kellene egy gyógyszer, ami csökkenti a vérnyomást, de ilyen sajnos nem volt, míg nem 1964-ben ki nem találták a béta-blokkolókat. Mit tesz a béta-blokkoló? Csökkenti a szív pumpafunkcióját és a pulzusszámot.  Csakhogy szívelégtelenség esetén ez egy rossz ötlet, hiszen a szív eddig is alig tudta ellátni a feladatát. Erejének további csökkentése hülyeségnek számítana. Viszont az elmeszesedés egyik velejárója a magas vérnyomás (az erek rugalmatlansága miatt), amit jó lenne csökkenteni. Volt is vérnyomás csökkentő, meg nem is. És akkor 1975-ben (nem is olyan régen) egy Waagstein nevű finn kardiológus nagy gondban volt az egyik betegével kapcsolatban. A páciense nemcsak előrehaladott szívelégtelenségben szenvedett, de ezzel együtt járt egy magas vérnyomás is, és ráadásul tachikardiában is szenvedett, azaz a pulzusa jóval gyorsabb volt a normálisnál. Waagstein úgy gondolta, hogy ennek a betegnek már úgyis mindegy, leveszi tehát a vérnyomását béta-blokkolóval, ami egyúttal a pulzusszámot is csökkenti, aztán meglátjuk mi lesz. A hatás meglepő volt. Nem csak a vérnyomás és a pulzusszám csökkent, de a szívelégtelenség is javult. Waagstein azonnal állatkísérletekbe kezdet, aminek a gyümölcse 1996-ra érett be. Ez pedig mindössze 22 éve volt. A szívelégtelenségben elhunyt betegek száma 70 százalékkal csökkent.

Az isémiában szenvedő betegek állapota a béta-blokkoló hatására néhány héten keresztül romlik, (és az elhalálozási szám is növekszik), pontosan úgy, ahogy ettől az orvosok korábban féltek, de kb. 3 hónappal később a szív megerősödik, és az életkilátásai drámaian megjavulnak.

Napjainkban 100 idős ember közül 99 béta-blokkolót szed, aminek egyenes következménye, hogy kezd divatba jönni a 90 feletti életkor, ennek viszont nem feltétlenül vannak kizárólag áldásos következményei. A nyugdíjpénztárak – például – kifejezetten ellenszenvvel nézik a dolgot, míg a gyógyszergyárak elégedetten dörzsölik a markukat. Szokás szerint az örömhöz üröm is jár, a béta-blokkolók nagyon hamar erekciós diszfunkciót okoznak. Lehet már élni 100 évig, de a dugásról tessenek leszokni. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________