2018. május hónap bejegyzései

(2541) Az anyag végső formája az öntudat

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ online

 

Nagy bajban lennék, ha meg kellene határoznom, mi is pontosan az öntudat, de szerencsére ezt mindenki tudja. Az ember öntudata az, amivel semmi más élőlény nem rendelkezik. Ez az oka annak, hogy sokan hisznek a lélekben, abban, hogy mi egyszerű, halandó porhüvelynél több kell hogy legyünk. Ez persze csak hit és nem tény. De akkor mi a tény? Nem tudni, hogy mikor „ébredtünk” öntudatra, pláne azt, hogy hogyan. Ezt ugyanis az evolúció nem tudja megnyugtatóan lerendezni. Hát akkor? Vannak elképzelések, hogy valamikor a múltban, úgy 150.000 éve itt jártak szuper fejlett lények, akik „génmódosítást” hajtottak végre néhány itt talált főemlősön. Ez adhatná a mitokondriális Évát és az Y-kromoszomális Ádámokat, akiktől valamennyien származunk. Ez persze csak spekuláció, de nem ésszerűtlen.

Akárhogyan is van, az öntudat tény, de miért lehet arra gondolni, hogy ez lenne az anyag végső formája, a maximális szerveződése? Ennek megtárgyalásához vissza kell nyúlnunk a meglehetősen misztikus kvantummechanikához, ahol igen furcsa dolgok történnek. Elsőre tekintsük ezt át!

A kvantummechanika legalább is sugall egy „más-”, „másik-”, „túl-” világot, mert mi másképp lenne lehetséges, hogy az általunk ismert 3 dimenziós világban, a nagy semmiben, a vákuumban „megszületnek” anyagi részecskék, létezgetnek (kölcsönhatásba lépnek más részecskékkel) majd ahogy jöttek, ugyanúgy eltűnnek a nagy semmiben. Vagy mi másképp lehetséges az, hogy kapcsolt részecskék (entangled) messze a fénysebességet meghaladóan értesítik egymás saját állapotukról? Nem csoda hát, ha egyesek féreglyukakat vizionálnak, amelyek egyfajta titkos, de igen rövid, áthaladásra alkalmas útvonalat jelentenek dimenziók, akár világok között is. Sőt még arra is akad bizonyíték, hogy az atomi részecskék „gondolkodnak”. Ugyanis ez lenne a legegyszerűbb magyarázat arra, hogy egy adott foton másképp viselkedik, ha valaki nézi, és megint másképp, ha nem nézi a kutya se. Vannak tehát klasszikus fizikával nem megmagyarázható jelenségek. Márpedig mi emberek két lábbal állunk a klasszikus fizika talaján, és úgy gondoljuk, hogy a világ olyan, amilyennek megismertük.

Igen, de ebben a világban vagyunk mi, akik ezt tudjuk, felismertük, átfogó képünk, vagy inkább csak sejtésünk van az egészről. Tudjuk, hogy mindent nem foghatunk fel ésszel, de pontosan tudjuk, hogy mit nem, és (jelenleg) hol vannak a megismerhetőség határai. Minőségileg ennél nem lehet több fejlődés, nem lehetséges, mennyiségileg természetesen igen. Akkor pedig elérkeztünk a minőségi fejlődés végére, és ha ez így van, akkor minden különösebb merészség nélkül kijelenthetjük, hogy a lét célja az anyag olybá szerveződése, hogy az öntudattal, kellő intelligenciával élve észlelje a végső valóságot, azt a csodálatosan logikus elrendezést, ami működőképessé tett egy egész univerzumot.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2540) Magyar joggyakorlat

Tibor bá' blogja

 

Tibor bá’ online

 

 

Vannak dolgok, amik még ma is mellbe tudnak vágni, és ez nem semmi több, mint negyed század kemény edzés után. Elmondom, miről van szó. Pillanatnyilag Magyarországon a diploma mellé a „Dr.” használati jogát két diszciplínában adják: egyik az orvosi tudás, a másik a joggyakorlás.  Ezek szerint egy elektromérnök (akit nem irigylek a curriculumért) csak Kovács János lehet, míg ha történetesen jogot tanul úgy néhány év átseggelése után dr. Kovács Jánosként aposztrofálhatja magát. Vagyis a jogalkotó képviselők (90 százalékuk jogot végzett) úgy gondolják, hogy a jogtudomány egyenesen a non plusz ultra, míg a kibernetika, elektronika, informatika művelői csak olyan másodosztályú diplomások. Szóval lehetne rágni ezt a csontot, de nem ez a lényeg.

Ami meglepő az a következő. A törvények kodifikálva vannak, gondolom elképesztő precizitással. Ezeket a törvényeket a jogászok vagy tudják kívülről, vagy fellapozhatják. Egy bírósági tárgyalásra annyi tanút, szakértőt hívnak be és hallgatnak meg, amennyit csak akarnak. Az ügyet visszadobhatják a rendőrségnek adat kiegészítésre, pótnyomozásra, meg mit tudom én. Annyi tárgyalást tartanak, amennyit csak akarnak (tartanak is). Az ügyet elhúzhatják akár tíz évig is (el is húzzák). Megnézhetik a különböző jogi kollégiumok állásfoglalásait hasonló ügyekben. Szóval minden. Akkor hogy a fészkes fenében fordulhat elő, hogy arról a bűnözőről, aki első fokon 6 év fegyházat kap, a másodfokon kiderül, hogy tök ártatlan.

Amikor még a most sikeresen szétvert Vidámparkot Angolparknak hívták fel volt benne állítva egy bábu, akinek húsz fillérért le lehetett kenni egy pofont. A pofon nagyságát egy műszeren kilengő mutató jelezte. Ez persze még a háború előtt volt, amikor én még gyerek voltam. Pénzem nemigen volt, de a bámészkodás természetesen ingyenes elfoglaltság. Az elvarázsolt kastély egyik fordulójában a cselédlányok fodros szoknyáját fújta fel a sűrített levegő a lesben álló suhancok derűjére. Valójában nem látszott semmi, mert a levegő nem győzte az irgalmatlan mennyiségű szoknyát, de azért röhögni lehetett az eseten. A pofozható bábunál más volt a helyzet, ott húsz fillérért olyan legények jeleskedtek, akik a bábu helyére beábrándozták a művezetőjüket.

Ezt az ötletek a japán nagyvállalatok is átvették még a múlt század hetvenes éveiben. A dolgozok frusztrációjának levezetése végett az ebédlőkben fel volt állítva az igazgatóra kísértetiesen hasonlító bábu, akibe bárki belerúghatott vagy kenhetett le neki egy hatalmas pofont, aztán megkönnyebbülten mehetett vissza dolgozni. Erre a célra Magyarországon saját csődjének leplezésére a rendőrség eredetileg Tasnádi Pétert találta ki. Már csak a legrámenősebb oknyomozó újságírók tudják hányszor tartoztatták le, helyezték előzetesbe, ítélték el, ültették le, vagy tartották házi őrizetben. Még az is lehet, hogy valóban bűnöző, maffiózó, esetleg bérgyilkos, mit tudom én. Egy dolgot azonban nem értek. Letartóztatták adócsalás vádja miatt, ami konkrétan azt jelenti, hogy valami után nem fizetett adót. Mondjuk, az országban ilyenből van néhány millió, de ez most lényegtelen. Lényeges viszont, hogy a bíróságon kiderül a jogszabály szerint nem is kellett volna adót fizetnie az adott ügylettel kapcsolatban. Tessék mondani, az adóhatóság nem tudja, hogy mi után kell fizetni adót és mi után nem, ezt a bíróságtól kell megtudnia? Tegnap felmentették a „kémper” gyanúsítottait. Igen ám, de volt aki 11 hónapig volt előzetesben tök ártatlanul. Ez most beperli az államot, megítélnek neki mondjuk 11 milliót, amit mi, a nép, ki fog neki fizetni adózáson keresztül.

Lehetséges, hogy ha az én fizimiskám nem tetszik a rendőrségnek, akkor letartóztatnak emberölés vádjával, előzetesbe leszek vagy fél évet, illetve most már akár életem végéig is, és akkor az iratismertetéskor fog számomra kiderülni, hogy anyósom meggyilkolása a vád. Azé az anyósomé, aki éveken át hordta be nekem a sittre a bablevest füstölt csülökkel. A gyanútlan autósnak kerékbilincsbe fogják a bal első kerekét ott, ahol a kerékbefogó nem is jogosult nemes tevékenységének gyakorlására. A TV-ben a bilincselő azt állítja, hogy jogszerűen jár el, a Főváros embere azt állítja, hogy nem járt jogszerűen, és mit az isten, mind a ketten Dr.-t hordoznak nevük előtt, mint jogvégzett emberek.  

A Fidesz szószólója azt állítja, hogy a bajai videót az MSZP rendelt, az MSZP szószólója azt állítja, hogy semmi közük a nevezett videóhoz. Az nyilvánvaló, hogy a kettőjük közül valamelyikük hazudik, mert egy kalap nem lehet fehér is és fekete is. Csakhogy mi tíz millióan nem voltunk ott a kalap bemutatón és saját szemünkkel nem láthattuk, hogy fekete-e a kalap vagy fehér. Más országban ezt úgy oldják meg, hogy helyettünk két újságíró megnézi a kalapot és megírják, hogy az bizony fehér, és ezzel pont kerül a dolog végére. Ez azonban nálunk nem működik. Nem az újságírókból van hiány, Dunát lehetne velük rekeszteni, hitelességükkel van baj. Mindjárt másnap az egyik újságban azt olvashatjuk, hogy a kalap fekete, a másik újságban azt, hogy fehér. Az elektronikus médiában se jobb a helyzet. Az egyik TV adó szerint a kalap fehér, a másik szerint fekete. Nekem, a népnek azt kell kitalálnom, hogy a két tábor közül melyik hazudik. A módszer egyszerű. Mélyen belenézek a képernyőn látható bemondónak a szemébe és felkiáltok, ez hazudik. Ebben az országban más nem működik. Ez lehet az oka annak, hogy a bíróságok is így működnek. A bíró mélyen belenéz a vádlott szemébe és felkiált: bűnös, illetve ártatlan. Következmény nincs. A játékszabály az, hogy a jogerős ítélet szent és sérthetetlen, erről gondoskodnak a törvények, és ezzel visszakanyarodtunk az elejére, mert a törvényeket 199 darab Dr. Képviselő János hozza, és ennek meg is van az eredménye.

Már vagy 10 éve azt hallottuk a TV-ben (de nem láttuk), hogy egy közel elmebeteg ember három ipari alpinistának elvágta a biztosító kötelét egy budapesti ház kéményénél. A pasit előzetesbe vágták, nyilván attól tartottak, ha szabadlábon védekezik, akkor összebeszél a kötélgyártókkal az alpinista kötél szakítószilárdsága ügyében és az súlyosan veszélyeztette volna a nyomozást eredményességét. Tizenöt hónappal később megvolt a tárgyalás, aminek a végén az ítélet 10 hónap felfüggesztett börtön. A pasi tehát tök feleslegesen ült 15 hónapot, és akkor végre megtudhattuk a részleteket is. A három alpinista nem csüngött a kötél végén, hanem csendben szalonnáztak a tetőn, amikor a kötél elvágás bekövetkezett. A tető alatt nem tátongott 10 méteres mélység, mert mindössze 2 méterrel alatta volt egy hatalmas terasz, és így ha a szalonnázás végén esetleg leugrottak volna, még a bokájuk se ficamodott volna ki. Valójában nem történt más, mint rongálás, aminek következménye 2-3 ezer forintos kár volt. Végeredményben a 10 hónap felfüggesztés is több mint sok. Csak van egy számottevő apróság. A börtönben feleslegesen letöltött büntetés után járna a kártérítés, persze csak akkor, ha a vádlottat felmentik. A független bíró úgy gondolta, hogy egy kicsit besegít az álladóan forráshiánnyal küszködő rendőrségnek, és egy használaton kívüli alpinista kötél elnyisszantásáért adott 10 hónapot.

Az ilyen esetekre a napokban olvastam egy nagyon találó angol mondatot, ami így szól magyarul (persze nem olyan frappáns, mint az eredeti): Soha ne tételezz fel rosszindulatot, ha a hülyeség feltételezése megoldja a talányt.(akit érdekel: Never assume malice when stupidity will suffice.) Különben ezt már néhányszor említettem, de annyira jó, hogy újra és újra fel kell rá hívni a figyelmet.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2539) Dr. Rónaszéki Éva megtanított pszichológizálni.

Tibor bá' blogja

 

Tibor bá’ szatirikus online

Prológus: Közel 10 éve jelent meg ez a szatirikus poszt, aminek két főszereplője van: Dr. Rónaszéki Éva, és én magam, Tibor bá’. Aztán, amikor hivatkozni akartam rá, kiderült, hogy nem létezik. Magyarul, valaki benyúlt az adminba és a posztot megsemmisítette. Pedig a szatirikus posztot én jónak, szellemesnek ítélem meg, de úgy tűnik valakinek különbözik az ízlése az enyémtől. Dr. Rónaszéki Éva nem lehetett azért mert, ha neki nem tetszett volna, akkor egyszerűen beperel. Aztán meg, ugyan már, hogy tudna egy pszichológus benyúlni ide? Na ugye. Most viszont a régi kacatjaim között megtaláltam az eredeti poszt szövegét nyomtatott formában. Szerintem érdemes újból megjelentetni. A téma közel 10 év alatt semmit se változott. 😀

Magyarországon egy bárkit megtévesztő érettségi bizonyítvány 30.000, egy diploma 100.000 forintba kerül, amit a lebukásig bárki elfogad. Ezzel szemben a hivatalos szakértői vélemények ára, nullától a csillagos égig terjednek, attól függően ki szakért és mit. Viszont a szakvélemény ára a minőségétől egyáltalán nem függ. Az engem szakértőző pszichológus, Dr. Rónaszéki Éva volt, akivel, két alkalommal, darabonként 3 órán át szórakoztattuk egymást, potom 90 rugóért, amit természetesen nem nekem, hanem neki kellett volna leperkálni, a végén a Gyámhatóság perkálta le, mert ők elfogadták (persze suba alatt) hogy nekem van igazam, de ez a végkimenet szempontjából semmit se jelentett.

Ha most itt abba akarod hagyni az olvasást, akkor nagy hibát követsz el, mert sose tudhatod, téged mikor szakértőznek. Ugyanis családi ügyekben bárki elkiabálhatja magát, hogy nem vagy beszámítható, vagy, nem vagy alkalmas erre, vagy arra, és akkor már jön is a szakértő, akinek a szava többet ér, mint a szentírás, teljesen függetlenül attól, hogy mekkora marhaságot ír, vagy mond.

Akkor most vissza hozzám! Az én esetem viszonylag egyszerű, ezért szakdiploma nélkül, józan ésszel is állást lehet foglalni. Ha nincs pszichológusi képesítésed (és miért lenne?), akkor is kapásból fogod tudni a választ. Tehát egyik unokám 0-13 éves kora között velem egy fedél alatt élt, majd 13 év után, édesanyjával együtt elköltözött, aki úgy döntött, hogy bár 13 éven át alkalmas voltam a nagyapai „feladatok” ellátására (hogy mik azok, az nincs definiálva), de 13 év után már nem. [Az igazi ok természetesen nem ez volt, és ha kíváncsi lennél rá, akkor el kell olvasnod az „Évszázad biztosítási” csalása című könyvemet.] A gyermekben a 13 év alatt kialakult kötődés elhanyagolható, egyfelől mert ő kötődik, nem pedig a pszichológus, másfelől pedig, mert 2-3 év után a kötődés úgyis megszűnik (az időközben beszerzett pszichés sérülés pedig nem számít, ha az illetékes lelkiismeretét egy kitömött borítékkal lecsillapítják). Na, mármost, a nagyapai feladatok ellátására való alkalmasságomat, Dr. Rónaszéki Éva igazságügyi szakértőnek kellett megállapítani, aki végül is alkalmatlannak talált az egymás társaságában eltöltött 6 óra után. Ez azonban nem volt elvesztegetett idő.

Első nekifutásra egy intelligencia tesztet kellett kitöltenem. A véletlen úgy hozta, hogy – Dr. Rónaszéki Évától teljesen függetlenül – az intelligencia hányadosom a 24-es szórású Raven teszt szerint 150. Nem fogod elhinni, de van róla papírom is, amit a Mensa HungarIQa állított ki. Az IQ értékem természetesen lehetne 180 vagy 120, esetleg mindössze 90, csak azt nem tudom, hogy ennek mi köze a nagyapai alkalmassághoz. Elképzelhető, hogy egy nagyapának minimum 100 IQ-val kell rendelkezni ahhoz, hogy az unokájának vegyen egy karácsonyi ajándékot? Mert ha igen, akkor a nagyapák fele nem ajándékozhat, ugyanis az intelligencia már csak olyan, hogy az emberiség fele 100 IQ alatti, a másik fele pedig 100 IQ feletti. Mindegy, itt nem álltunk meg és a szakértői véleményben az IQ értékemet nem is említette, akkor meg minek mérte? Csakhogy menjen az idő?

A második – az előzőnél egy kicsit viccesebb – nekifutás az úgynevezett „Szondi teszt” volt, amit a magyar születésű Szondi Lipótról (1893-1986) neveztek el. Érdekessége több is van. Az első mindjárt az, hogy a világon már sehol nem alkalmazzák, legalább 40 éve. Nálunk – gondolom – azért alkalmazzák, mert hát nekünk nem volt Freudunk se Jungunk, csak egy Szondink, akkor pedig becsüljük meg! Mivel én is magyar vagyok, én is megbecsülném csak úgy, mint Semmelweist, vagy Korányit, de nem tehetem, mert a Szondi teszt egy nagy rakás ……..! Szondi ugyanis abból a sajátos feltételezésből indult ki, hogy egy kicsit mindenki elmebeteg (vagy, ha nem, akkor lehetne), tehát ilyen, vagy olyan látens elmebaja van, és mivel ezt recesszív gének biztosítják a számára, az agyi defektus nem nyilvánul meg érzékelhetően. Viszont az egyedek egy ismeretlen mechanizmus útján ösztönszerűen vonzódnak az azonos recesszív génekkel rendelkező személyekhez, ami persze csak úgy lenne lehetséges, ha egy-egy gén jelenléte kiülne az ember arcára. Az elmélet abszurditása nyilván való, hiszen ilyen alapon például a hemofilek is felismernék egymást. Szondi azonban ezt nem vette figyelembe és sors-analitikus ösztönrendszer néven 1947-ben nyilvánosságra hozta elképzeléseit. Maga a teszt – amit végig szenvedtem – az én esetemben következőképpen nézett ki: Dr. Rónaszéki Éva kirakott elém 48 darab elmegyógyintézeti betegről készült fényképet, és felszólított, hogy válasszam ki belőlük a számomra legszimpatikusabbakat. Megpróbáltam tiltakozni, mert mind a 48 személyt szélsőségesen antipatikusnak találtam. Csakhogy ezt a játékszabályok tiltják. A teszt alanynak (ez voltam én) igenis választani kell. De, ha rám van erőszakolva, hogy 48 db antipatikus személyből válasszak ki számomra rokonszenves személyeket, akkor én meg vagyok erőszakolva. Ebből a tényből kifolyólag, az eredményem akkor is érvénytelen lenne, ha ez lenne a világ legjobb tesztje. Ezt a logikát azonban a pszichológusok nem ismerik el érvényesnek, kötik az ebet a karóhoz. „Válasszam ki a legkevésbé antipatikusa fényképeket”. Ez olyan mintha választanom kellene, hogy egy csótányt vagy egy svábbogarat nyeljek le. Ugyanis Szondi, és a tesztjét még ma is alkalmazó pszichológusok tudni vélik, ha a svábbogarat nyelem le, akkor skizofrén vagyok, ha a csótányt, akkor pszichopata. Ha pedig alávetem magam a tesztnek, akkor egy kötöznivaló barom.  Mit se számít, hogy Szondi maga állította, „a teszt nem használható önálló diagnosztikai eszközként.” Nem szép dolog tőlem, hogy egy elhunyt pszichológust faggatok, de tessék mondani Herr Szondi (Svájcban élt), akkor az ön tesztjének mi az értelme? Ugyanis az én, természettudományokhoz szokott, agyam úgy tudja, a teszteknek éppen az a lényege, hogy a más úton szerzett információktól függetlenül mérjenek valamit.  Jól van, a Szondi teszt tehát nem mér semmit, csakhogy erről Dr. Rónaszéki Éva nem tud, ami csak azért baj, mert történetesen neki kell engem vizsgálnia, mint egy potenciálisan félőrült nagypapát. Tudniillik Szondi elmebetegek kiszűrésére alkalmazta a tesztjét (amit különben 30 éven át éjjel-nappal foltozgatott). Amikor pedig rámutattak, hogy a tesztnek matematikai-statisztikai alapon nincs validitása akkor Szondi „kikérte magának” hogy a matematika beleszóljon az ő módszerébe. Mindegy, kiszűrésre kerültem csak nem derült ki, hogy most elmebajos vagyok-e vagy sem. Persze lehetnék, de ha 76 év alatt nem derült ki rólam, akkor nagy valószínűséggel már nem is fog. [itt derült ki, hogy ezt 9 éve írtam, mert ugye most 85 vagyok] Sebaj, a tesztet Magyarországon továbbra is úgy használják, mintha misem történt volna, azaz, mintha nem bizonyosodott volna be a teszttel kapcsolatok kétségek jogossága. De ez még nem minden. Az ember néha hallja itt-ott, hogy az elmeorvosok, pszichológusok, pszichiáterek nem normálisak. Ez természetesen nem más, mint a köznép rosszindulatú feltételezése. Szondi esetében azonban van néhány adat, ami elgondolkodtatásra késztet. Szondi ugyanis tizenketted magával egy fanatikusan vallásos segéd rabbinak volt a gyermeke. A papa oly annyira volt fanatikus, hogy egész nap csak a szentkönyveket bújta, a család eltartásáról az idősebb gyerekek gondoskodtak. És most jön a poén. Szondi (Sonnenschein) Lipót saját életrajza szerint, a 12 testvér közül, egyes-egyedül, egy teljes éven át, minden áldott nap, reggel és este elmondta a „kaddis” nevű imát egy ortodox zsidó gyülekezet előtt, 18 éves korában. Szerény és laikus véleményem szerint, ez az ember súlyos pszichés zavarban szenvedett. Ilyen, betegesen szoros apai kötődés mellett, ha valaki ilyet állít: „Sorsunkat az ösztöneink határozzák meg, ezeket viszont az ősök örökségeként, magunkkal hozzuk. Ezért ki kell békülnünk a bennünk továbbélő ősökkel.” Akkor az a pasi simán elmebeteg. Nekem viszont még jócskán van időm a rám szánt 6 órából.

Harmadik nekifutás a Rorschach vagyis tintapaca teszt volt. Ha még nem láttál ilyet, akkor megemlítem, hogy szimmetrikus pacák vannak felfestve kártyákra. A tesztalanyt (ez megint én vagyok) arra szólítja fel a vizsgáló (még mindig Dr. Rónaszéki Éva), hogy mondja el mit lát a képen. Úgy látszik belém bújt a kisördög. Ugyanis az egyik tintapaca engem egy tátongó női nemi szervre emlékeztetett, ami éppen készül bekapni. Viszont tudom, hogy engem most egy pszichológusnő vizsgál, ezért a női nemi szervet gyorsan elhessegetem magamtól és azt mondom, hogy „két pillangó kiszívja a nektárt egy búzavirágból”, és vágtam hozzá egy bárgyú képet. A másik tintapacában egy sátánszerű lényt láttam, amint egy furkósbottal szét akarja verni egy csecsemő fejét. Már éppen be akartam számolni a látomásomról, amikor beugrott, hogy az unokámmal való kapcsolattartás a tét, ezért ártatlan arccal közöltem, hogy itt meg egy őrzőangyal simogatja az kisfiú buksi fejét. Gondolatban megveregettem a vállaimat, mert meg voltam győződve arról, hogy jól átvertem Dr. Rónaszéki Évát. Csakhogy ezek a pszichológusok cselesek ám. A Rorschach pacákra egyszerűen nincs rossz, vagy jó válasz. Hogy mit mond a tesztalany (emlékszel, ez vagyok én) az lényegtelen. Amiből a pszichológus következtet az a következő: hány másodpercig nézed a képet, forgatod-e a kártyát vagy sem, bizonytalan vagy-e a válaszadásban vagy határozott. Ez kérem egy igazi lúz-lúz szituáció (aki tud angolul annak: lose-lose). Nem csoda, hogy menő analizátorok fúrják is a tesztet, hogy vizsgálatra alkalmatlan. Legjobb esetben is magáról az értékelő pszichológusról árul el ezt-azt. Arra meg nem kíváncsi senki.

A negyedik nekifutás (ígérem azt utolsó) 200 kérdés volt, amire egyszerű IGEN vagy NEM lehetett a válasz. Gondoltam végre egy értelmes teszt, ami segít feltárni az egyéniségemet, amire most már én is egyre kíváncsibbá váltam. Emlékszem rá egyszer a szcientológusok is felcsaltak egy ilyen tesztre, csak ott előbb meg kellett ismerkednem L.R. Hubbarddal, aki pont úgy kontárkodott lélekbúvárkodással, mint Szondi, és persze már ő se él, de követői szintén igen lelkesek. Ők is pont 200 kérdést tettek fel, ami után a válaszokat berakták egy számítógépbe, ahonnan kijött a válasz. Ezek szerint kitűnő jellemem van, de egy kis rásegítés még nem árt (4000 Ft.). Szóval ilyen kérdésekkel már találkoztam. Minden esetre elég akadékoskodó fazon vagyok, mert tiltakoztam az igen-nem válaszlehetőség ellen. A valós világ nem fehér és fekete, hanem a szürke, ezer árnyalattal (nem 50, ezer 😀 ). Most egy példa a kérdésekre: Ha egy társaságban valaki belém köt, eltűröm-e? Én ilyen kérdésre nem tudok válaszolni, nem mert hülye vagyok, hanem mert a válaszadás előtt visszakérdeznék. Milyen társaságban? Mivel köt belém? Ki köt belém? Milyen céllal köt belém? Ha ezekre a kérdésekre nem kapok választ, akkor igaz szívemre nem tudok rá válaszolni. Adott körülmények között eltűröm, más körülmények között nem. Ezt viszont nem lehet kiértékelni.

Amerikai filmekben azt látom, hogy a pszichológus a páciensével elbeszélget egyszer-kétszer vagy százszor és akkor rutinjával kihámozza a páciens jellemét, meg minden mást, amit akar. Nem húzom tovább a szót, egészen biztos kíváncsi vagy az eredményre. Szóval az eredmény valóban megszületett, és kaptam is belőle egy példányt, igaz nem Dr. Rónaszéki Évától, bár az etikai kódexük ezt előírja, hanem a gyámhivataltól. jellemzésem vagy 20 sor, amivel sikerült engem alaposan meglepni. A legszebb mondat a következő: „Agresszív indítékaimat a szorongásom ellensúlyozza.” Gondolom, ezt úgy kell érteni, hogy agresszív lennék, de a szorongásom ennek nem ad teret. Némi erőlködéssel el tudom képzelni, hogy agresszív vagyok, sőt brutális, teli gyilkoló vágyakkal, vagy bármit. Csak nagyon csendben és óvatosan megjegyzem, életemben utoljára akkor szorongtam, amikor az apámmal alá kellett íratnom, hogy hittanból félévkor megbuktam, 70 évvel ezelőtt. Minden esetre született egy bánatom. Miért nem mentem el pszichológusnak? Már rég lenne néhány Antalffy teszt, amit most Szondi unokája szapulhatna apai örökségként.  Esetleg kitalálhattam volna a szorongástant a körömrágás 3 fokozatával (tövig, könyökig, hónaljig) és centiméterrel kellene kiértékelni, mert azért a hosszúság mégiscsak egy racionális, konkrét és megtámadhatatlan adat. 🙁               _________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2538) Közeleg az (amerikai) összeomlás – 4. -utolsó- rész

Tibor bá' blogja

Az utolsó rész fordítását, ami a végső összeomlás közvetlen előjeleit tartalmazza, a VIP előfizetőknek elküldtem.

Megjegyzésem: A szerző által felsorakoztatott gazdasági összeomlás (és az ezzel párhuzamos társadalmi összeomlás) közvetlen előjelei szinte tökéletesen megegyeznek a Magyarországon tapasztaltakkal. Nekem úgy tűnik, hogy Orbán zseniális előrelátással pontosan észlelte a folyamat elkerülhetetlenségét, és viszi az országot azon az úton, ami Amerikában világosan látszik. Csak néhány tétel: Az öngyilkosok számának növekedése, az infrastruktúra lerohadása, civil lövöldözések, a lakosság eladósodása, cenzúra belopakodása, szabadságjogok fokozatos visszaszorítása, stb.

___________________________________________________________________________

And so, to quote Vladimir Lenin, what must be done?

We must invest our energy in building parallel, popular institutions to protect ourselves and to pit power against power. These parallel institutions, including unions, community development organizations, local currencies, alternative political parties and food cooperatives, will have to be constructed town by town. The elites in a time of distress will retreat to their gated compounds and leave us to fend for ourselves. Basic services, from garbage collection to public transportation, food distribution and health care, will collapse. Massive unemployment and underemployment, triggering social unrest, will be dealt with not through government job creation but the brutality of militarized police and a complete suspension of civil liberties. Critics of the system, already pushed to the margins, will be silenced and attacked as enemies of the state. The last vestiges of labor unions will be targeted for abolition, a process that will soon be accelerated given the expected ruling in a case before the Supreme Court that will cripple the ability of public-sector unions to represent workers. The dollar will stop being the world’s reserve currency, causing a steep devaluation. Banks will close. Global warming will extract heavier and heavier costs, especially on the coastal populations, farming and the infrastructure, costs that the depleted state will be unable to address. The corporate press, like the ruling elites, will go from burlesque to absurdism, its rhetoric so patently fictitious it will, as in all totalitarian states, be unmoored from reality. The media outlets will all sound as fatuous as Trump. And, to quote W.H. Auden, “the little children will die in the streets.”

As a foreign correspondent I covered collapsed societies, including the former Yugoslavia. It is impossible for any doomed population to grasp how fragile the decayed financial, social and political system is on the eve of implosion. All the harbingers of collapse are visible: crumbling infrastructure; chronic underemployment and unemployment; the indiscriminate use of lethal force by police; political paralysis and stagnation; an economy built on the scaffolding of debt; nihilistic mass shootings in schools, universities, workplaces, malls, concert venues and movie theaters; opioid overdoses that kill some 64,000 people a year; an epidemic of suicides; unsustainable military expansion; gambling as a desperate tool of economic development and government revenue; the capture of power by a tiny, corrupt clique; censorship; the physical diminishing of public institutions ranging from schools and libraries to courts and medical facilities; the incessant bombardment by electronic hallucinations to divert us from the depressing sight that has become America and keep us trapped in illusions. We suffer the usual pathologies of impending death. I would be happy to be wrong. But I have seen this before. I know the warning signs. All I can say is get ready.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2537) Közeleg az (amerikai) összeomlás – 3. rész

Tibor bá' blogja

VIP. 342

A fordítást elküldtem a VIP előfizetőknek.

___________________________________________________________________________

All this will soon be compounded by financial collapse. Wall Street banks have been handed $16 trillion in bailouts and other subsidies by the Federal Reserve and Congress at nearly zero percent interest since the 2008 financial collapse. They have used this money, as well as the money saved through the huge tax cuts imposed last year, to buy back their own stock, raising the compensation and bonuses of their managers and thrusting the society deeper into untenable debt peonage. Sheldon Adelson’s casino operations alone got a $670 million tax break under the 2017 legislation. The ratio of CEO to worker pay now averages 339 to 1, with the highest gap approaching 5,000 to 1. This circular use of money to make and hoard money is what Karl Marx called “fictitious capital.” The steady increase in public debt, corporate debt, credit card debt and student loan debt will ultimately lead, as Nomi Prins writes, to “a tipping point—when money coming in to furnish that debt, or available to borrow, simply won’t cover the interest payments. Then debt bubbles will pop, beginning with higher yielding bonds.”

An economy reliant on debt for its growth causes our interest rate to jump to 28 percent when we are late on a credit card payment. It is why our wages are stagnant or have declined in real terms—if we earned a sustainable income we would not have to borrow money to survive. It is why a university education, houses, medical bills and utilities cost so much. The system is designed so we can never free ourselves from debt.

However, the next financial crash, as Prins points out in her book “Collusion: How Central Bankers Rigged the World,” won’t be like the last one. This is because, as she says, “there is no Plan B.” Interest rates can’t go any lower. There has been no growth in the real economy. The next time, there will be no way out. Once the economy crashes and the rage across the country explodes into a firestorm, the political freaks will appear, ones that will make Trump look sagacious and benign.

And so, to quote Vladimir Lenin, what must be done?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2536) Közeleg az (amerikai) összeomlás – 2. rész

Tibor bá' blogja

VIP. 341

A magyar fordítást elküldtem a VIP előfizetőknek.

___________________________________________________________________________

Trump, like all despots, has no ethical core. He chooses his allies and appointees based on their personal loyalty and fawning obsequiousness to him. He will sell anyone out. He is corrupt, amassing money for himself—he made $40 million from his Washington, D.C., hotel alone last year—and his corporate allies. He is dismantling government institutions that once provided some regulation and oversight. He is an enemy of the open society. This makes him dangerous. His turbocharged assault on the last vestiges of democratic institutions and norms means there will soon be nothing, even in name, to protect us from corporate totalitarianism.

But the warnings from the architects of our failed democracy against creeping fascism, Madeleine Albright among them, are risible. They show how disconnected the elites have become from the zeitgeist. None of these elites have credibility. They built the edifice of lies, deceit and corporate pillage that made Trump possible. And the more Trump demeans these elites, and the more they cry out like Cassandras, the more he salvages his disastrous presidency and enables the kleptocrats pillaging the country as it swiftly disintegrates.

The press is one of the principal pillars of Trump’s despotism. It chatters endlessly like 17th-century courtiers at the court of Versailles about the foibles of the monarch while the peasants lack bread. It drones on and on and on about empty topics such as Russian meddling and a payoff to a porn actress that have nothing to do with the daily hell that, for many, defines life in America. It refuses to critique or investigate the abuses by corporate power, which has destroyed our democracy and economy and orchestrated the largest transfer of wealth upward in American history. The corporate press is a decayed relic that, in exchange for money and access, committed cultural suicide. And when Trump attacks it over “fake news,” he expresses, once again, the deep hatred of all those the press ignores. The press worships the idol of Mammon as slavishly as Trump does. It loves the reality-show presidency. The press, especially the cable news shows, keeps the lights on and the cameras rolling so viewers will be glued to a 21st-century version of “The Cabinet of Dr. Caligari.” It is good for ratings. It is good for profits. But it accelerates the decline.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

(2534) Közeleg az (amerikai) összeomlás – 1. rész

Tibor bá' blogja

VIP. 340

Szerző: Chris Hedges

A Trump adminisztráció Vénuszhoz hasonlóan nem emelkedett ki csak úgy egy kagylóban a tengerből. Donald Trump egy hosszú politikai, kulturális és társadalmi hanyatlás eredménye. Ő egy haldokló demokrácia terméke. Minél tovább tartjuk fenn azt a fikciót, hogy egy funkcionáló demokráciában élünk, ahol Trump és a körülötte lévő politikai mutáció egy olyan aberráció, ami a következő választásoknál eltűnik, annál gyorsabban fogunk rohanni egy zsarnokságba. A probléma nem maga Trump, hanem egy olyan politikai rendszer, ahol a részvénytársaságok, és a két politikai párt bürokratái uralják a rendszert, a nép pedig egyáltalán nem számít. Vissza kell harcolnunk a politikai irányítást a részvénytársaságoktól, ami azt jelenti, hogy hosszan tartó és erős állampolgári engedetlenséget kell keltenünk, amit ez évben megmutattak a tanárok. Ha nem állunk ki magunkért, akkor egy új sötét korba fogunk lépni.

Mint megmentőket a baloldalon újra támogatták a magából kifordított önkényuralmi rendszer kialakításában tevékenykedő Demokrata Pártot, miközben a párt nem volt hajlandó foglalkozni a társadalmi egyenlőtlenséggel, ami Trump megválasztásához és Bernie Sanders lázadásához vezetett. Ez a párt süket, néma, vak, és nem érzékeli azt az anyagi hanyatlást, ami fél évszázada nyomorítja a népet. Ez a párt nem fog harcolni azért, hogy a dolgozók tisztességes megélhetést kapjanak. Nem fogja megszorítani a gyógyszeripart, és a biztosító társaságokat, hogy mindenki részesülhessen betegségbiztosításban. Ez a párt nem fogja lenyírni annak a hadiiparnak a falánk étvágyát, amely kibelezi az országot, és azon van, hogy belekezdjenek felesleges és drága háborúkba. Nem fogja visszaállítani az elveszített civil szabadságot, beleértve a magánélethez való jogot, az állami megfigyelés elkerülésének jogát. Ez a párt nem fogja a vállalati és piszkos pénzeket kivonni a politikából. Nem fogja a rendőrséget demilitarizálni, és nem fogja a börtönrendszer megreformálni, ahol a világ letartoztatottjainak 25 százaléka van fogva tartva, miközben az Egyesül Államok a világ lakosságának csak az 5 százalékát éri el. Ez a párt az apróságok felé hajlik, különösen a választások esetén, és megtagadja a lényeges politikai és gazdasági problémákkal való foglalkozást, helyette kisebb kulturális témákba kapaszkodik, mint például a melegek jogai, abortusz, fegyvertartás, ami ránk jellemző anti-politika.

Ez a politika halálra van ítélve, de érthető. A Clintonék, Nancy Pelosi, Chuck Schumer, Tom Perez, és a Demokrata Párt vezetőségét a Nagytőke hozta létre. Egy nyitott és demokratikus politikai folyamatban, ahol az elitnek és a nagytőkének nincs irányító szerepe, ezeknek az embereknek nem lenne politikai hatalmuk, amit nagyon jól tudnak. De ezek inkább berobbantják az egész rendszert, de nem adják fel privilégiumukat. És félek, hogy éppen ez fog történni. Az elképzelés, hogy a Demokrata Párt a despotizmus útjában áll, nem veszi figyelembe a Párt politikai tevékenységét az elmúlt három évtized alatt. Valójában garancia a despotizmusra.

Trump rácuppant az amerikaiak gyűlöletére, amit az őket eláruló politikai és gazdasági rendszerrel kapcsolatban éreztek. Lehet, hogy Trump alkalmatlan, félőrült, tisztességtelen és magamutogató, de frappánsan kigúnyolja azt a rendszert, amit a tömegek gyűlölnek. Trump kegyetlenül és hozzáértő gúnyossággal kezeli az állami ügynökségeket, a törvényeket, amelyeket az emberek ellen alkalmaznak. Azok részére, akik nem látnak politikai változást, ami csökkentené szenvedéseiket, Trump kemény és látványos kirohanásai legalább csökkenti a feszültségeiket.

___________________________________________________________________________

Chris Hedges esszéjének további részeit a VIP előfizetőknek fogom elküldeni. Az eredeti angol szöveget itt közlöm:

The Trump administration did not rise, prima facie, like Venus on a half shell from the sea. Donald Trump is the result of a long process of political, cultural and social decay. He is a product of our failed democracy. The longer we perpetuate the fiction that we live in a functioning democracy, that Trump and the political mutations around him are somehow an aberrant deviation that can be vanquished in the next election, the more we will hurtle toward tyranny. The problem is not Trump. It is a political system, dominated by corporate power and the mandarins of the two major political parties, in which we don’t count. We will wrest back political control by dismantling the corporate state, and this means massive and sustained civil disobedience, like that demonstrated by teachers around the country this year. If we do not stand up we will enter a new dark age.

The Democratic Party, which helped build our system of inverted totalitarianism, is once again held up by many on the left as the savior. Yet the party steadfastly refuses to address the social inequality that led to the election of Trump and the insurgency by Bernie Sanders. It is deaf, dumb and blind to the very real economic suffering that plagues over half the country. It will not fight to pay workers a living wage. It will not defy the pharmaceutical and insurance industries to provide Medicare for all. It will not curb the voracious appetite of the military that is disemboweling the country and promoting the prosecution of futile and costly foreign wars. It will not restore our lost civil liberties, including the right to privacy, freedom from government surveillance, and due process. It will not get corporate and dark money out of politics. It will not demilitarize our police and reform a prison system that has 25 percent of the world’s prisoners although the United States has only 5 percent of the world’s population. It plays to the margins, especially in election seasons, refusing to address substantive political and social problems and instead focusing on narrow cultural issues like gay rights, abortion and gun control in our peculiar species of anti-politics.

This is a doomed tactic, but one that is understandable. The leadership of the party, the Clintons, Nancy Pelosi, Chuck Schumer, Tom Perez, are creations of corporate America. In an open and democratic political process, one not dominated by party elites and corporate money, these people would not hold political power. They know this. They would rather implode the entire system than give up their positions of privilege. And that, I fear, is what will happen. The idea that the Democratic Party is in any way a bulwark against despotism defies the last three decades of its political activity. It is the guarantor of despotism.

Trump has tapped into the hatred that huge segments of the American public have for a political and economic system that has betrayed them. He may be inept, degenerate, dishonest and a narcissist, but he adeptly ridicules the system they despise. His cruel and demeaning taunts directed at government agencies, laws and the established elites resonate with people for whom these agencies, laws and elites have become hostile forces. And for many who see no shift in the political landscape to alleviate their suffering, Trump’s cruelty and invective are at least cathartic.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

(2533) Kutyalélek

Kutyáim - Kutya híradó

Tibor bá’ online

 

~ab106Sose vonzódtam a humán témák felé, szigorúan megmaradtam a természettudományos világban, de a földön élek, látok, hallok és nem megyek el semmi mellett úgy, hogy ne gondolkodnék el rajta. Kutyákat mindig láttam, sőt éltek mellettem, de különösképpen nem érdekeltek, mert személy szerint nekem nem volt velük semmi dolgom. Az utóbbi 20 évben azonban megváltozott a helyzet, Éva kérésére felvállaltunk egy saját kutyát, Dezsőt, majd még néhányat. Jelenleg van egy tibeti masztiff kanunk és két szukánk. Ez egy fenntartható létszám és összetétel, és egyben nagyon jó alkalom a megfigyelésre. Ennek alapján ki merem jelenteni, hogy az emberiség nincs tisztában a kutyalélekkel. Nem is lehet.

Vidéken, családi házak udvarán a kutyát láncon tartják. Városokban szobába viszik be a kutyát, és rászoktatják őket, hogy reggel este pórázon kiviszik őket az utcára szarás-pisálás végett. A „tenyésztőknél” a legrosszabb a helyzet, mert ott szűk ólakban tengetik életüket, esetleg egy kennelnek nevezett kifutóval. A legjobban még az a néhány puli jár, amelyekkel még ma is jószágot terelnek, de ezek is magányosan élő kutyák. Valamennyi kutyatartási variáció lélekölő a kutyák számára, mert a kutyának két igénye van, a szabadság és a falkához tartozás. Ja, három, mert amióta domesztikált lett, azóta kell neki egy gazdi is. Ezeknek hiányában a kutya igazi természete eltűnik, ezért ezeket senki nem ismerheti meg, még az etológus se, aki a tanszéken, vagy otthonában tart egy kutyát.

Nálunk a három kutya falkában él, és szabadon kószálhat egy viszonylag nagyméretű, kikezdhetetlen kerítéssel körbezárt területen. A szabadon kószálás azt jelenti, hogy kötetlen, azt tesz, amit akar. A fákról leszedi az érett gyümölcsöt (ameddig eléri) és megeszi, a földről felszedi a lepottyant diót, feltöri és kieszi belőle a belet. Oda szarnak, ahová akarnak, de furcsa módon a legeldugottabb helyre teszik. Bár van fedezékük, oda fekszenek be, ahová akarnak. Bár az itató vödör mindig teli van friss vízzel, onnan isznak vizet, ahol találnak, főleg esők után. Saját konfliktusaikat szabadon lerendezik, és mindig nagyon örülnek, ha közöttük vagyunk. A házba is bekéredzkedhetnek (de csak egyszerre egy), ha kedvük tartja. Abszolút harmóniában élnek egymással és velünk. Idegzetük szilárd, kikezdhetetlen. Hogy „bekattannának” az elképzelhetetlen. Olyan bizalommal vannak irántunk, ami párját ritkítja. Bármit tehetünk velük. Kivehetjük a szájukból a csontot, elvihetjük az orruk elől a 3 napos kiskutyát, kimoshatjuk a begyulladt szemüket – tudják, hogy jót akarunk.

Figyelik egymást, tanulnak egymástól. Békésen összebújnak, vagy hörögnek egymásra, ha nem kérnek a közelségből. Mást talán ez megrémítene, de ez a hörgés egy kommunikációs eszköz, egyáltalán nem azt jelenti, hogy szét akarja tépni a másikat. Ők nem tudnak beszélni, ezért más kommunikációt kell alkalmazniuk, velünk emberekkel is. A farkuk állása is sokat elárul, de van direkt megoldásuk is. Képesek arra, hogy melléd jönnek és az orrukkal finoman megböknek. Ez figyelem felkeltés. Ha nem veszed a lapot, akkor „megfogja” a kezed, igen, megfogja, de nem a fogaival, hanem az ajkaival, és maga felé húzza. Azt szeretné, ha megvakargatnád. Mindegy, hogy hol, csak vakard, mert ők egymást csak nyalni tudják, vakarást csak az embertől kaphatnak. És nyalják is egymást, de nem csak egymást. Ha valami jót teszel velük, mondjuk, kiszeded a lábából a tüskét, akkor megnyalják a kezed. Ez egy fajta köszönet. Tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mit teszel velük, és miért, és tudják, hogy olyanra is képes vagy, amire ők nem. Hihetetlen türelmesek. Ha nem érted, hogy mi szeretne, akkor kivárja, amíg rá nem jössz. Ha időben nem kapják meg a napi ételt, mert valahogy nem vettük észre az idő múlását, akkor diszkréten az egyik elvakkantja magát, ha ez nem használt, akkor finoman megkaparja az ajtót.

A lelkileg egészséges kutyák számára mi vagyunk, és ők vannak. Mindenki más, mint mi, potenciális ellenség, akit meg kell ugatni, de ezt azonnal abbahagyják, amint észlelik, hogy sikerült felkelteni a figyelmünket, és majd mi eldöntjük az idegen sorsát. Ha beengedünk valakit, az már csak félig idegen a jelenlétünkben. Már volt olyan vendég, aki sikoltozni kezdett, amikor az alfa hím felágaskodva megszagolta. Esze ágában se volt harapni, pusztán szagmintát vett, hogy elraktározza a memóriájába. Persze a látvány félelmetes, pláne, amikkor játszi könnyedséggel ugrik fel egy 2 méteres falra, de nyugi, ezek a kutyák nem össze-vissza cselekszenek, hanem szigorú és igen logikus szabályok szerint. Együtt akarnak működni velünk, ezért fáradhatatlanul figyelnek minket, hogy meg tudjanak győződni arról, mit akarunk. Ha „nem fogad szót” az csak azért van, mert nem tudja, mit akarunk. Amint rádöbben, mit várunk el tőle, azonnal teljesíti. Olyan pontosan és megbízhatóan tevékenykednek, mint egy precízen beprogramozott robot. A lényeg, hogy egy megfelelően tartott kutyában sose fogsz csalódni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2535) Kibújt a szög a zsákból

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ online

Érdekes jelentés jelent meg az INDEX-ben a tegnapi nap folyamán, íme:

Az április választás előtt a kormány 4 tárcájánál is irdatlan pénzosztás folyt Varga Mihály gazdasági minisztériumában 7,8, Balog Zoltán emberminisztériumában 4,3, Lázár János kancelláriáján 3,9 milliárd forintot osztott szét az alkalmazottak között. Seszták Miklós fejlesztési minisztériumában minden bizonnyal még ennél is többet, de a tárca nem válaszolt a 24.hu adatkérelmére, aki összegyűjtötte a számokat. Az előző 3 tárca adatai alapján 16 milliárd forintot osztottak szét, Seszták minisztériumát is beleszámolva az összeg felmegy 20 milliárd forint fölé. Egy egyedi kormányhatározat alapján a 4 tárcánál kb. 3000-en kaptak a pénzből, átlagban 300-400 ezer forintot, de  a vezetőknél ez elérhette a 24 havi (2 évi!) fizetést is. Azaz a kormányalkalmazottakat egyszer megfizették főmunkaidőben, majd megfizették őket még egyszer ugyanazért a munkáért.Hivatalosan a pénz az uniós kifizetések gyors lebonyolításáért járt, de olyanok is kaptak belőle, akik nem vettek részt abban a munkában. A pénzt viszont uniós támogatásból fizették, azaz az Állítsuk meg, Brüsszelt- kampány kormánya Brüsszeltől kért pénzt, hogy ki tudja fizetni saját alkalmazottait. És ennél már csak az meglepőbb, hogy Brüsszel meg adott neki.

Az eset jól mutatja, hogy mi tartja életben és ki finanszírozza a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Érdemes itt emlékeztetni, hogy Orbán ugyanakkor, amikor a kifizetésekről rendelkező kormányhatározatot meghozták, úgy vélekedett, Magyarországnak nincs szüksége uniós pénzekre: az uniós pénz nem csodaszer, és nem ajándék: sokat fizetünk be, nem érdemes a magyaroknak „kalaplevéve, kezükben a kalapot szorongatva” állni. A magyar gazdaságot lehet működtetni uniós források nélkül, a gazdaság motorja nem az uniós pénz, hanem a magyar dolgozó emberek.

A NER-elit kamupályázatokkal és kamuberuházásokkal lenyúlja az uniós támogatásokat, majd bejelentkezik újabb pénzekért, hogy honorálják, milyen szépen végrehajtotta a lopást. És egészen megdöbbentő módon meg is kapja Brüsszeltől.

Kérem szépen. Nincs itt semmi döbbenet. Ezt már rég tudtuk. Brüsszel Washingtont szolgálja ki, és ameddig a kormányfő beáll  a fősodorba, semmi se érdekli. Nem fognak helyettünk semmit se csinálni. A magyar problémákat a magyaroknak kell megoldani.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

(2532) Cardiac Syndrome X and Microvascular Coronary Dysfunction

Tibor bá' blogja

Jancsika posztumusz vendégposztja

(természetesen ismétlés)

A kardiális X szindróma és

hajszáleres szívkoszorúér-

diszfunkció

Aki emlékszik rá, annak nem kell bemutatnom. Aki még nem hallott róla, annak elmondom, hogy Jancsika egy huszonéves, Németországban dolgozó orvos volt, aki az orvostudományi egyetemet megelőzően fizikából szerzett diplomát. Ezért nem csoda, hogy az orvostudományt fizikusként alkalmazta. Hihetetlen siker állt előtte, aztán annyi. Lássuk, hogy magyarázta el korunk legnagyobb gyilkosát:

Csapjunk is egyből bele a lecsóba ezzel a kellemes kis témával, amit nemrég elő kellett adjak a hétfő reggeli referálón. A témát nem én választottam, a kezembe nyomták a Circulation című kardiológiai szaklap egyik számát, és ráböktek egy cikkre, de a téma nagyon tetszett, így most megosztom veletek. Javaslom, hogy aki még nem tette, olvassa el Tibor bá: „Szeretném, ha sokáig dobognál” című könyvét, sok minden, amiről ma szó lesz, sokkal könnyebben érthető, ha valaki elolvasta a könyvet. Következzék tehát a

A kardiális X szindróma és hajszáleres szívkoszorúér-diszfunkció

No, de miről is van szó? Kezdjük egy (valós) eset ismertetésével. – – – 44 éves nőbeteg, 2007 óta egyre rosszabbodó mellkasi fájdalommal. 2008 májusában kóros elváltozásokat mutatott ki a terheléses EKG, [Itt arról van szó, hogy terhelés alatt a ÉKG görbe ST szakasza leereszkedik, mégpedig minél nagyobb a szűkület, annál mélyebbre, de itt lehet hatalmasakat tévedni.]   így 2008 májusában szívkoszorúér-festés (coronarangiographia) következett, aminek a lényege, hogy a combi ütőéren keresztül egy katéterrel felmennek egészen az aorta tövéig (innen erednek ugyanis a koszorúerek), majd ide kontrasztanyagot fecskendezve az belép a koszorúerekbe, így röntgen átvilágítás alatt láthatóvá válik, hogy van-e valamilyen koszorúér-szűkület. A vizsgálat eredménye negatív, vagyis a koszorúerekben nincs látható elváltozás. A beteg panaszai azonban nem érnek ezzel véget, többször kórházba kerül hasonló panaszokkal, egy alkalommal a troponinteszt is pozitív eredményt ad (a troponin egy enzim, ami a szívizomsejtek elhalásakor bejut a vérbe, így vérvizsgálattal igazolható a szívizomsejtek szétesése, ha a troponinteszt pozitív, az azt jelenti, hogy a betegnek infarktusa volt), vagyis úgy jött létre szívinfarktus, hogy nem volt szűkület a koszorúerekben. Betegünkről még annyit érdemes tudni, hogy különösen stresszes munkája van, titkosrendőr (undercover police officer), de egyébként egészséges, nincs túlsúlya, nem dohányzik, nem iszik, rendszeresen sportol (már amennyire mellkasi panaszai engedik). [Ezt silent (vagyis csendes) anginának nevezik, amire Jancsika nem tért ki]

A látszólag ellentmondásos helyzet további vizsgálatára úgynevezett CRT vizsgálatot végeznek (Coronary Reactivity Testing), melynek lényege, hogy egy szívkatéterbe épített ultrahang berendezéssel vizsgálják a koszorúerek tágulási képességét, miközben különböző, a koszorúerek összehúzódását okozó anyagokat fecskendeznek az érpályába. Az eredmény pozitív, a vizsgálat csökkent vérátáramlást jelez az adenozin nevű szer befecskendezése után. Ide gyorsan három ábra.

Az első ábrán szereplő képletek a koszorúerek tágulási képességét jellemző CFR – coronary flow reserve – kiszámítására szolgálnak. Láthatjátok azt is, mi jelenik meg az endovaszkuláris (éren belüli) ultrahang-berendezés monitorán.

A második ábra egy másik technikával készült, a szív mágneses rezonancia tomográfiás vizsgálatával szintén kimutatható, hogy a szívizom vérellátása az adenozin befecskendezése után (kémiai stresszhatásra) csökken (az a fekete sáv közvetlenül az érfal alatt az ischaemiás, vagyis csökkent vérellátású terület).

Nos, ennek a hölgynek kardiális X szindrómája van, a fent látható vizsgálatok pedig  mikrovaszkuláris szívkoszorúér-diszfunkciót igazolják. És akkor most lássuk, pontosan mit is érthetünk ezek alatt. – – – A kardiális X szindróma olyan tünet együttes, mely az alábbi feltételeket elégíti ki:

– Tipikus anginás (szíveredetű) mellkasi fájdalom mely terhelésre jelentkezik

– Kóros EKG-elváltozások a terheléses EKG-vizsgálat során

– Negatív érfestéses lelet

Ha röviden akarnám összefoglalni, azt mondanám, hogy a kardiális X szindróma olyan, mint az ischaemiás szívbetegség, de mégsem az. Az ischaemiás szívbetegség lényege, hogy a szívkoszorúerekben létrejövő atherosclerosis (érelmeszesedés) miatt a szívkoszorúerek szűkülnek, így a szívizom vérellátása csökken. Ez eleinte terhelés során észlelt mellkasi fájdalom formájában jelenik meg. A tünetek idővel súlyosbodnak, mivel az erek átmérője a meszesedés előrehaladtával tovább csökken, így értelemszerűen a szívizom vérellátása is romlik. Ha a szívizom vérellátása annyira leromlik, hogy ez a szívizomsejtek elhalását okozza, akkor beszélünk szívinfarktusról, ez általában akkor szokott bekövetkezni, ha az elmeszesedett plakk megreped, és így a érpályába jutott, magas koleszterintartalmú kásás anyag (az atheroma) teljesen eldugaszolja az eret. Kiegészítésként még annyit: ha a szívinfarktus a szívizomfal teljes vastagságát érinti, akkor ez az EKG-vizsgálat során az ST-szakasz megemelkedését okozza (ST-eleváció), így az ilyen, ún. transmuralis (tehát a szívizomfal teljes vastagságát érintő) infarktusok rövidített neve STEMI (ST-Elevation Myocardial Infarct, vagyis ST-elevációs infarktus). A kisebb, felületes infarktusoknál nem jön létre ST-eleváció, ezek neve NSTEMI (Non-ST-Elevation Myocardial Infarct, vagyis ST-elevációval nem járó infarktus) A fent leírt betegnek gyakorlatilag szívinfarktusa volt, úgy, hogy mindeközben a koszorúerei tiszták voltak, mint a baba popsi, sehol egy meszes plakk.

Mégis, milyen gyakori ez a szindróma? – – – Gyakoribb, mint gondolnánk. A tipikus anginás fájdalommal vizsgált betegek 15-20%-ánál az érfestés során vagy egyáltalán nem igazolható szűkület, vagy annak mértéke nem igazolja a tüneteket. Egy, összesen 886 anginás betegen végzett vizsgálat során a nők 41%-ánál, a férfiak 8%-ánál nem találtak érszűkületet. Egy másik vizsgálatban 323 anginás fájdalommal jelentkező nőbeteget vizsgáltak, köztük 37%-nál nem találtak jelentős érszűkületet. A szívinfarktusok esetében is elég gyakori a fenti tünet együttes: az ST-elevációval nem járó infarktusok (NSTEMI) 9-14%-a esetében nincs igazolható érszűkület, az ST-elevációs infraktusok (STEMI) 7,5%-ánál szintén nincs érszűkület.

A kérdés: hogy a manóban lehet valakinek infarktusa, ha egyszer nincs érelmeszesedése a szívkoszorúereiben???  – – – Nos, itt jön képbe a cikk címének második része, a mikrovaszkuláris szívkoszorúér-diszfunkció. A kardiális X szindróma kóroka ugyanis tulajdonképpen ez. Mikrovaszkuláris, vagyis apró, szemmel nem látható ereket érintő probléma. Szívkoszorúér, vagyis a szív koszorúsereiben van a gond, és diszfunkció, vagyis nem megfelelő működés. A patológiai vizsgálatok összesen 5 mikroszkóposan igazolható problémát tudtak (idáig) azonosítani az ilyen betegeknél:

1) A szív apróbb koszorúsereinek megnövekedett simaizom-tónusa (érszűkület a simaizom összehúzódása miatt)

2) A koszorúereket tágító ill. szűkítő hormonokra (vasoconstriktorok és vasodilatorok) adott megváltozott válasz (vasoconstriktorokra megnövekedett, vasodilatatorokra csökkent válasz)

3) Az arteriolák (apró artériák) és kapillárisok (hajszálerek) csökkent száma

4) Az erek falának olyan szerkezeti változásai, ami az apróbb erek átmérőjét csökkenti, ezek lehetnek pl. megvastagodott simaizomszövet-réteg az erek falán belül, az erek rugalmasságának csökkenése, ill. az érfal-átmérő arány változása az érfalvastagság javára

5) Endothel diszfunkció (vagyis az erek [belső] falát borító sejtek nem megfelelő működése)

Az 5)-hőz még egy kis magyarázat. Adott a következő látszólagos ellentmondás. Ha valaki tüdőembóliát kap (vagyis egy, valahol a vénás rendszerben keletkezett vérrög a szíven keresztül a tüdő ütőereibe kerül, és egy nagyobb ütőeret eltöm), az illető orvosi kezelés nélkül gyorsan meghal (sokszor még a kezelés ellenére is). Ha viszont a mellkas sebészek egy műtét során a tüdő egyik oldali fő ütőerét egy fogóval elzárják kívülről, az illető könnyen kompenzál, a másik oldali fél tüdő átveszi a kiesett vérkeringésű tüdő működését, a dologból nem lesz nagy baj.

Miért? – – – Azért, mert az érfal egy hihetetlenül fontos szervünk. Kismillió enzimet, sejtek közötti hírvivő anyagot (mediátort), citokint, kutyafülét termel (nagy részüket még ma is homály fedi). Ha vérrög kerül a tüdőverőérbe, az érfal a vérröggel érintkezve ilyen mediátorok egész hadát kezdi termelni, melyek a vérbe jutva a teljes test keringésének összeomlását okozzák, és az illető tulajdonképpen ebbe hal bele, nem abba, hogy elveszíti az egyik oldali tüdeje légző felületét. Ezt jelenti az endothel (érbelhártya) diszfunkció, vagyis az érfalat borító sejtek működési zavara. Endothel minden érben van, bár a szövettani szerkezete a különböző erekben egy kicsit eltérő lehet, vagyis a funkciója (amit pontosan persze nem ismerünk) is más és más lehet, de BIZTOS, hogy a szív koszorúereit borító endothel is termel ilyen mediátorokat, ahogy az is, hogy ezek javíthatják, illetve ronthatják a szívizom vérellátását.

A végére maradt egy kérdés: mi a kardiális X szindróma terápiája, illetve hogyan járt szegény nőbetegünk? Nos, a helyzet az, hogy a kardiális X szindróma olyan kórkép, aminek a kezelésében a kognitív viselkedésterápiával érték el eddig a leginkább kiemelkedő sikereket. Úgy tűnik tehát, hogy a kardiális X szindróma egy pszichoszomatikus betegség, aminek a gyógyítása inkább lelki mechanizmusokra alapul, mint gyógyszeres terápiára, vagy étrendváltásra. A beteg további sorsáról sajnos nem szól a cikk, de gyanítom, hogy ha állást váltott, akkor meggyógyult magától. Titkosrendőrnek lenni nem éppen stressz mentes feladat, nem csoda, hogy pszichoszomatikus problémái voltak szegénynek.

Számomra ez az egész történet nagyon érdekes, mivel igazolja a következőket:

1) A pszichoszomatikus betegségek BIOLÓGIAI elváltozásokat képesek okozni, melyeket kellő eszközökkel igazolni is lehet. A beteg tehát nem egyszerűen beképzeli magának a betegséget, előbb vagy utóbb VALÓBAN megbetegíti a saját pszichéje.

2) A pszichoszomatikus betegségek akár halálosak is lehetnek, ezért a jelentőségüket nem szabad alábecsülni

3) A pszichoszomatikus betegségek gyakoribbak mint gondolnánk (az anginás esetek 15-20%-a!!!)

4) A pszichoszomatikus betegségek kórlefolyása MERŐBEN más, mint a nem pszichoszomatikus eredetű betegségeké, de a végkimenetelük sokszor nagyon hasonló lehet

5) A pszichoszomatikus betegségek gyógyítására teljesen más stratégiák alkalmasak, mint a szomatikus (testi) betegségek esetében.

______________________________________________________________________
______________________________________________________________________
______________________________________________________________________

(2531) Pünkösd

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ online

 

Most hogy megint keresztény ország lettünk, érdemes szót ejteni Pünkösdről, ami sokak szerint mindössze egy három napos lehetőség wellnessezni, ahogy a Felszabadulás ünnepe (ha az időjárás engedte) kitűnő alkalom volt az első tavaszi kirándulásra.

A korábbi keresztény ország végnapjaiban még sikerült megbérnálkodnom 1948 Pünkösd napján (mert, hogy ez volt a szokás) amit én már nem vettem komolyan, bár ebben az évben még volt az iskolában hittan, amit akkoriban annyira komolyan vettek, mint következő évben a kivonulást a felszabadulásunk emlékére. Ezt csak azért írom le, mert várhatóan vissza fog jönni a kötelező tiszteletadás, csak várjuk ki a végét. Mivel vasárnaponként a család Sashalmon vizitelt, az ottani templom sekrestyéjében kellett igazolást kérnem, hogy részt vettem a miséken.

Jó, de mi ez a pünkösd? A Biblián belül az Apostolok Cselekedetei szerint: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel.” Na igen, hát a Szentlélek. A Szentháromság misztérium utolsó tagja.

Szerintem az egészet azért találták ki, mert Szűz Mária megtermékenyítésénél segédkező Szentléleknek nagyon kevéske nyoma volt. Szerintem okosabb lett volna a Szentlelket teljesen kihagyni a buliból, mert így halálos sebet kap a monoteizmus. Jézust el lehetett volna intézni, mint az Istenfiát olyan görög módra. Minek neki kereszthalált halni, nem illik egy istenhez ez a halál, még akkor sem, ha csak 3 napig tart. Ha csak istennek a fia, az egészen más, az meghalhat, ha az atya valami oknál fogva nem figyel rá. Van neki ennél fontosabb dolga, például ki harap bele egy fáról leszakított almába.

De ez már eső után köpönyeg az isteni hármasság már ki van találva, a Szentlelket szerepeltetni kell. Felvilágosítja a tanítványokat. De ha erre képes, akkor miért kell Jézusnak három éven át oktatgatni őket, elég lett volna, ha a Szentlélek mindjárt az elején megszállja őket, és már írhatják is az Új Szövetséget.

Mi következik ebből? Hogy én jobban össze tudtam volna szerkeszteni egy vallást. Szent Pál pedig szégyellheti magát, fércmunkát végzett, de nekünk a három napos hétvége jól jön. Tiszta szerencse, hogy Orbánt megszállta a Szentlélek. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2530) Béta-blokkolók a nyugdíjpénztárak ellenségei

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ online

 

Hatvan év környékén (kinek előbb, kinek később) mindenkinek magas lesz a vérnyomása. Az orvosoknak fogalmuk sincs, hogy miért, amit be is vallanak, mert a szakkönyvek szerint a magas vérnyomások (hipertónia) 90 százalékának ismeretlen az oka (ezért nevezték el esszenciális-nak). Maga a hipertónia nem csak fájdalommal nem jár, de még minimális tünettel se, vagyis észrevétlen. Önmagában nem is lenne vele baj, de vannak következményei. Ha a hipertóniás beteg nem kap idő előtt agyvérzést (szélütés), akkor a szív és a vese versenyezhetnek, hogy melyik fingik ki előbb. A magas vérnyomás csökkentése tehát alapvető fontosságú lenne, csakhogy nem volt rá semmi gyógyszer. Mindössze azt tudták kitalálni, hogy a páciens tartózkodjon a konyhasótól, mert a megfigyelések szerint a só emelte a vérnyomást, a sótlan étkezés pedig csökkentette, na de mennyivel? Ugyanis az így elért eredmény csak a jéghegy csúcsa volt. Ha valakinek a 170/95 vérnyomása (jó esetben, a sótlanság miatt) lement 160/90-re, akkor az már eredménynek számított, jó lehet a kilátásain alig javított valamit. Ugyanis az ember 120/80-ra van kalibrálva, és 139/xx felett már hivatalosan is kóros. Nem is volt ezzel semmi különösebb baj, mert ha valaki 70 éves kora környékén elhunyt, az teljesen normálisnak számított, és persze legtöbbször a szíve vitte a sírba, illetve annak „elégtelen” működése.

Azzal az orvosok tökéletesen tisztában voltak, hogy kellene egy gyógyszer, ami csökkenti a vérnyomást, de ilyen sajnos nem volt, míg nem 1964-ben ki nem találták a béta-blokkolókat. Mit tesz a béta-blokkoló? Csökkenti a szív pumpafunkcióját és a pulzusszámot.  Csakhogy szívelégtelenség esetén ez egy rossz ötlet, hiszen a szív eddig is alig tudta ellátni a feladatát. Erejének további csökkentése hülyeségnek számítana. Viszont az elmeszesedés egyik velejárója a magas vérnyomás (az erek rugalmatlansága miatt), amit jó lenne csökkenteni. Volt is vérnyomás csökkentő, meg nem is. És akkor 1975-ben (nem is olyan régen) egy Waagstein nevű finn kardiológus nagy gondban volt az egyik betegével kapcsolatban. A páciense nemcsak előrehaladott szívelégtelenségben szenvedett, de ezzel együtt járt egy magas vérnyomás is, és ráadásul tachikardiában is szenvedett, azaz a pulzusa jóval gyorsabb volt a normálisnál. Waagstein úgy gondolta, hogy ennek a betegnek már úgyis mindegy, leveszi tehát a vérnyomását béta-blokkolóval, ami egyúttal a pulzusszámot is csökkenti, aztán meglátjuk mi lesz. A hatás meglepő volt. Nem csak a vérnyomás és a pulzusszám csökkent, de a szívelégtelenség is javult. Waagstein azonnal állatkísérletekbe kezdet, aminek a gyümölcse 1996-ra érett be. Ez pedig mindössze 22 éve volt. A szívelégtelenségben elhunyt betegek száma 70 százalékkal csökkent.

Az isémiában szenvedő betegek állapota a béta-blokkoló hatására néhány héten keresztül romlik, (és az elhalálozási szám is növekszik), pontosan úgy, ahogy ettől az orvosok korábban féltek, de kb. 3 hónappal később a szív megerősödik, és az életkilátásai drámaian megjavulnak.

Napjainkban 100 idős ember közül 99 béta-blokkolót szed, aminek egyenes következménye, hogy kezd divatba jönni a 90 feletti életkor, ennek viszont nem feltétlenül vannak kizárólag áldásos következményei. A nyugdíjpénztárak – például – kifejezetten ellenszenvvel nézik a dolgot, míg a gyógyszergyárak elégedetten dörzsölik a markukat. Szokás szerint az örömhöz üröm is jár, a béta-blokkolók nagyon hamar erekciós diszfunkciót okoznak. Lehet már élni 100 évig, de a dugásról tessenek leszokni. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2529) Leplezzük le őket

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ online

 

A kapitalista (pénzéhes) kereskedelem törvényes (vagy törvénytelen) trükkök tucatjait alkalmazza, amelyekbe könnyű belelépni. Használjuk fel ennek a posztnak a hozzászólásait arra, hogy aki megégette valahol a ujját, itt leírhatja mások tanulságára. Én mindjárt leírom az elsőt:

Az Auchanban lehet kapni egy viszonylag olcsó (60 Ft) „jégkrémet”, ami tulajdonképpen ízesített, cukrozott jég, belefagyasztva egy vastag, viaszozott papírtölcsérbe. Az ízesítés rendszerint lime, amit Éva nagyon kedvel. Néhány napja sorban álltunk az egyik pénztárnál, lassan haladtunk. Tudom nagyon jól, hogy a „felesleges” (ami nélkül meg lehet lenni, de ha már látom, akkor meg is vehetem) dolgok itt vannak felsorakoztatva, hátha megakad rajta az unatkozó vevő szeme, és beteszi a többi közé. Kézre esik egy kis hűtőpult is, benne fagyikkal. Kivettem egyet az ismert márkából, 60 forint nem oszt, nem szoroz, és 31 fok van árnyékban.

Fizetés után el szoktam dobni a blokkot, ahogy majd mindenki más is, de feltűnt, hogy milyen hosszú a blokk. Megnéztem, mi lehet az ok. Nos, az ok az volt, hogy 3 olyan tétel is volt, amiből 5 darabot vettünk és a pénztáros szorzó gomb benyomása helyett mindegyiket áthúzta a leolvasón. Persze, van papír elég, irtják a trópusi erdőket. Viszont az utolsó tétel a fagyi volt, nem lehetett nem észrevenni: 340 Ft. Micsoda? 340? Ez eddig 60 volt!

Hát persze, a hűtőgépsorban 60, a pénztárnál 340 és itt nincsenek kiírva az árak, valamint a vonalkódokat ember le nem olvassa, csak a gép. És, mint már írtam. A blokkot senki se nézi végig, amit a multi röhögve kihasznál.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2528) A legfrissebb hőmérséklet jelentés

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ online

 

Észak Amerika kétharmada áprilisban igen hideg volt, és ez becsapós. Azonban 2018 áprilisa globálisan 0,86 °C-al volt melegebb, mint az 1951-1980 bázis időszak, vagyis az 1880-ban elkezdett mérések óta ez volt a harmadik legmelegebb április. A legmelegebb április 2016-ban volt +1,07 °C-al, a második pedig 2017 +0,92 °C-al. Ez a harmadik hely meglepő, mert La Nina lecsengés van. Nézzétek meg a piros vonalat, ami áprilisig tart. Igaz lefelé tart. de a 2016-os, rekord értéket mutató zöld vonal sokkal meredekebben lejt. A 2018 júniusra könnyen átveheti a vezetést, vagyis az El Nino utáni hűlés valószínűleg leállt.

Úgy tűnik a globális melegedés (az időszakos, rövid ideig tartó változás kizárása mellett) elérte a +1,1 °C-t viszonyítva az iparosodás előtti hőmérséklethez.

Figyelem! Az 1951-1980 bázis időszakot azért alkalmazzák, mert az Antarktisz, Dél tengerek, Afrika egy részéről, és Dél Amerikáról korábbi adatok nincsenek.

Itt jól látható a 2016-os „szuper El Nino” visszacsúszással. A nagy kérdés, hogy a visszacsúszás meddig tart. Ehhez még kell várni néhány hónapot. Viszont a csendes óceáni mérések azt mutatja, hogy decembertől új El Nino várható.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2527) Buzi gének

Tibor bá' blogja

VIP. 339

 

A homoszexuális és heteroszexuális férfiak génállományában legalább két olyan variáns van, melyek bizonyos módon korrelálnak szexuális orientációjukkal, amiből következik, hogy alátámasztják azt az elméletet, ami szerint a homoszexualitás öröklés útján jön létre.

A tanumány a Scientific Reports-ban jelent meg. A North Shore University in Illinois tudósai 1077 homoszexuális férfi genomját hasonlították össze 1231, főleg kaukázusi heteroszexuális férfi genomjával, és azt tapasztalták, hogy a két génben eltérések találhatók.

___________________________________________________________________________

A teljes cikk fordítását VIP előfizetőknek elküldöm.

___________________________________________________________________________

A cikk folytatása eredetiben:

The first, SLITRK6, is behind brain development and hormone production. It is particularly active in the hypothalamus region of the brain, which previous studies have shown are up to 34 percent larger in gay men. Differences were also found in another gene, TSHR, responsible for thyroid function, which previous studies also linked to sexual preferences as well as weight loss.

Read more/usa/402474-ai-facial-recognition-gay/AI can tell if you’re gay or straight just by your face – study

“Because sexuality is an essential part of human life — for individuals and society — it is important to understand the development and expression of human sexual orientation,” lead author Dr Alan Sanders told The Telegraph.

“The goal of this study was to search for genetic underpinnings of male sexual orientation, and thus ultimately increase our knowledge of biological mechanisms underlying sexual orientation.”

Not all men who have the “gay” variants of the gene end up that way, however.

“There are probably multiple genes involved, each with a fairly low effect,” Sanders told the New Scientist. “There will be men who have the form of gene that increases the chance of being gay, but they won’t be gay.”

In their report, the scientists warned that their findings are “best described as speculative,” though they may pave the way for more conclusive studies. Other experts too expressed caution, as studies such as this usually involve a much larger and more diverse sample size.

“As this study was carried out in European men, we do not know whether the findings will apply to homosexuality in women, or even to homosexuality in non-European men,” Dr Nina McCarthy of the University of Western Australia told Cosmos magazine.

Read more/usa/412019-pentagon-darpa-gene-drive/Pentagon revealed as top funder of controversial gene editing tech

“All that is required to see a genetic association in this study is for slightly more homosexual men to carry the genetic variant than heterosexual men, and many times this will simply be due to chance.”

Research on genetic factors in sexual preferences has been ongoing since 1993, when genetic variations were found between gay and straight men on the X chromosome, a phenomenon that was dubbed by the media as the “gay gene.” Supporters of LGBT rights back the ‘gay gene’ theory, as it renders sexual attraction a factor outside of a person’s control rather than a hedonistic lifestyle choice.

But according to Dr Ilan Dar-Nimrod of the University of Sydney, this may inadvertently lead to more homophobia by framing gays as an ‘other.’

“In this instance, it results in a heterosexual person feeling a clear ‘us’ and ‘them’ that leads to distancing from ‘them’ (i.e. gay people). Such a feeling may fuel prejudice,” Dar-Nimrod told Cosmos. He said further that the recent movement for same-sex marriage in Australia was characterized by “seeing sexual choices among consensual adults as their own business, rather than a moral issue.”

 

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2525) Nem vagyok rasszista

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ online

 

Mindjárt az elején ki kell jelentenem, hogy nem vagyok rasszista, de nem esek át a ló másik oldalra, mert ami sok, az sok.

Lement az Eurovízió legújabb kiadása. Már az is röhej, hogy az Afrikában lévő Izrael, na és Ausztrália is részt vesz benne, nyilván azon az alapon, hogy e két országban Európából származók élnek – úgy értem többnyire. Persze, akkor egész Dél és Észak Amerikai is részt vehetne, de hagyjuk az egészet. Van itt hülyeség elég.

Mi a 21. Helyen végeztünk, ilyen anyanyelvvel nem is kaphatunk több pontot. Bár ez esetben (véleményem szerint) megérdemeltük. Nem tartunk lépést az európai dekadenciával. Az őrjöngő, ugráló majmok ideje lejárt, sőt, már buzinak lenni se biztos belépő a győzelemre, most az obesitas a menő. Minél kövérebb a versenyző annál jobb. A mai világban egy nő annál vonzóbb minél gusztustalanabb lett volna régen („ja az akkor volt”). A kövér nők kirekesztést kiáltanak, ha megkérdezi valaki, mit keresnek a manökenek között. A hájas nőt el kell fogadni, sőt elvárják, hogy meg is dugják őket és nem értik, miért nincs jelentkező.

Az osztrákok mindig is cselesek voltak. Kerestek és találtak egy négert az országban, és lám felvitték a harmadik helyig. Múlt évben talán nyertek volna vele, de közben tovább hízott az európai fehér ember. Jövőre meglátjátok a franciák fognak győzni egy késsel hadonászó afgán menekülttel, mert Európa politikailag korrekt akar lenni mind addig, amíg végleg meg nem semmisül.

Persze a végén belátom, nem vagyok én erre a világra való.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2524) America’s Word Is Worthless

Tibor bá' blogja

VIP.338

America’s Word is Worthless

(Amerika szava egy kalap szart se ér)

by Paul Craig Roberts

We can now dismiss all hope that Trump’s campaign promises to pull out of Syria, normalize relations with Russia and stop the offshoring of American jobs will ever become US policies. By dishonoring the US government’s word and pulling out of the Iran nuclear non-proliferation agreement, an agreement signed by the US, UK, France, Germany, Russia, China, and Iran, President Trump has revealed that his regime is totally in the hands of the Zionist warmongers.

It was already evident, but America’s renewal alone in the world of the fabricated conflict with Iran is proof that US foreign policy is in the hands of Israel. All you have to do is to watch Nikki Haley, US Ambassador to the UN, groveling at the feet of AIPEC, to watch US Secretary of State Pompeo groveling at the feet of Netanyahu, to see the glee all over the face of neoconservative Israeli agent John Bolton, the National Security Adviser to the President of the United States, from his realization that his conflict agenda with Iran has prevailed. Indeed the entire Trump regime are such dedicated grovelers at Israel’s feet that the Trump regime comes across as a barbaric tribe groveling before the King of Kings.

Washington’s major European vassals said that they will stick to the agreement. We will see if they can withstand the pressures and the sums of money that will be thrown at them to change their minds.

This means a new test for Russia. Can the Russian government stand the destabilization of Iran any more than it can the destabilization of Syria? Can Russia again muster the determination to protect her southern flank?

One wonders if Trump’s ill-considered decision has finally taught Putin, Lavrov and the Atlanticist Integrationists who have for so long resisted reality that the agreements that they so desperately want to make with Washington are completely worthless before they even make them.

Will Russia finally wake up and stop inviting more dangerous situations by her extraordinary indecisiveness? If Putin doesn’t put his foot down, he is going to get us all killed.

___________________________________________________________________________

A poszt magyar fordítását a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2523) Szex és az agyad

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ online

 

~00000Állítólag azért van agyunk, hogy ösztöneinket jobban ki tudjuk elégíteni. Akkor most ki a főnök a koponyában? Miért van az, hogy agyunk néha igen hülye dolgot akar velünk megcsináltatni, elsősorban szex-szel kapcsolatban? Különben hogy dönti el az agyunk, hogy ki tetszik nekünk? Aztán meg, hogyan változunk az évek múltával? – – – Na akkor itt van néhány dolog, ami a fejedben található:

1)   Méret: A hipothalamus preoptikus területe, amely a párzást szabályozza, valamivel kétszer nagyobb férfiaknál, mint a nőknél, és kétszer több sejt van benne. A méretbeli különbség négy éves kor körül kezd jelentkezni.

2)   Hely: A férfiak agyában a szexközpont kétszer nagyobb, mint a nőknél. A férfiak többet gondolnak rá. A nők már elég régen próbálkoznak közölni a férfiakkal, de most végre van rá magyarázat is. A cortex más-más helyén van a vaginális és a hüvelyi orgazmus, valamint a mellbimbó érzékelő helye. Az a tény, hogy a mellbimbó sztimulálására ugyanott jelentkezik a jelzés, ahol a genitáliák sztimulálására, nagy meglepetésül szolgált. Bár korábban a neuróbiológus nők  jelezték a hasonlóságot, a férfiak mint egyedi eseteket elvetették.

3)   Az agy melyik részében van a „ma este ne” féle fejfájás?: a régi szép időkben volt ismert a jelenség, amikor a feleségek fejfájásra hivatkozva kerülték el az esedékes esti közösülést. most viszont arra derült fény, hogy a gyakori migrénben szenvedő nők libidója jóval meghaladja az átlagot. Egészen pontosan 20 százalékkal nagyobb az indítékuk. Miről lehet szó? A szerotonin összeköttetésbe hozható az alacsony libidóval. Viszont a migrénesek szerotonin szintje alacsony. Ráadásul kiderült, hogy migrén roham alatti szex 30 százalékkal csökkenti a fájdalmat. Tehát módosulhat a régi vicc: „Fáj a fejed anyukám? Akkor dugunk!”

4)   Ha megfontoljuk, hogy mennyi fejfájást okoz, akkor egyáltalán miért kell a szex? Nos, az ok a dopamin, a boldogság hormon, ami szex alatt elönti az agyunkat. Szexből rengeteg baj származik, de olyan jó. — Amikor szerelmesek vagyunk, képtelenek vagyunk másra gondolni, mint szerelmünk tárgyára (na jó, tudom, hogy személy), ami egy elképesztően jó dolog, aminek van biológiai magyarázata. Ha nem élveznénk a szexet, már rég kihaltunk volna. Végül is a közösülés – objektíven – meglehetősen kényelmetlen dolog, mi a fenéért fognánk hozzá? — na de ez nem minden. Maga a dopamin nem elég ahhoz, hogy kötődj valakihez. A puszta élvezeten kívül a „mélyebb” érzelem mestere a oxitocin, amitől érezzük a „melegséget”, biztonságot, összetartozást. Ennek a hatása erősebb, mélyrehatóbb, és modernebb, mint a dopaminé. Végül, ha dönteni kell a logika és az élvezet között, akkor a primitív agy harcol a modern aggyal, aminek a kimenetele nem megjósolható.

5)   Ha ilyen okos az agyunk, akkor miért van, hogy a nyakunkon marad egy nem túl előnyös társ?: Erre a valószínű választ az oxytocin adja meg, az az anyag, ami az összetartozást adja. Szóval miért akasztja nyakunkba ez az anyag azt, ami kellemetlenségek forrása, miközben élvezet nyújtás a funkciója? Orgazmus alatt oxítocin szabadul fel, következésképpen az orgazmust okozó személyhez közel visz. A személy lehet csodálatos szexpartner, de csapnivaló férj, vagy feleség. Következésképpen tovább ragaszkodsz hozzá, mint kellene.

6)   Oka van annak, hogy az emberek felkiáltanak „jaj istenem”: Végeztek méréseket imádkozó apácáknál és Buddhista papoknál, és azt találták, hogy neuron aktivitásuk pontosan megegyezik a szexuális vágy fokozódásakor észlelttel. Logikus, állítják a szakértők. Mind a szex, mind az imádság ritmikus aktivitással jár. A vallásgyakorlás transzcendens érzést kölcsönöz önmagunkon kívül egyesülve az imádat tárgyával (ami persze maga valamilyen isten), csakúgy, mint az orgazmus alatt.

7)   Tesztoszteron a mester: Oxítocin olyan személyhez köt minket, amihez józan ésszel nem kötődnénk. Viszont a tesztoszteron hatására a férfiak olyat tesznek, amiről nem is tudnak, hogy bekövetkezik, például erekció. Most nem arról az erekcióról van szó, ami szexelésnél jelentkezik, hanem arról, ami csak úgy jön, mint derült égből a villámcsapás. Ugyanis tesztoszteron receptorok a gerincvelőben és az agyban vannak, és ők okozzák az erekciót, a férfi tudattól függetlenül.

8)   Szóval a tesztoszteron ilyen hatalommal bír, meg szokott-e pihenni? Felmérések szerint a magas tesztoszteron szinttel rendelkező férfiak néhány éven belül apákká váltak, míg az alacsonyabbak nem. Viszont, apává válás után ezeknek a tesztoszteron szintje visszaesett. De ez semmi, azoknak az apáknak, akik naponta 3 órát töltöttek a gyerekeikkel, a tesztoszteron szintje még jobban visszaesett. Ha ezt evolúcióval akarjuk megmagyarázni – és miért ne – akkor logikus, hogy a szaporulat után nincs szükség a tesztoszteronra, illetve arra készteti a férfit, hogy új partner után nézzen, mert csak az garantálja a korábbi, magas tesztoszteron szintet, és persze a nemzést. Ezzel a promiszkuitásos férfiak meg is magyarázhatják természet adta kicsapongásukat.

9)   Szerinted az új iPhone-od gyors?: Na ne! Mérések szerint a férfi agya 0,02 (két század) másodperc alatt határozza meg, hogy egy fürdőruhás nő számára izgató-e vagy sem. Innen aztán a jel tovább megy az agy más területére, ahol eldöntöd, hogy megteszed-e a megfelelő lépéseket. Lehet, hogy az életed legfontosabb döntését ezen kétszázad másodperc hatására hozod meg. — Hitted volna?

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

(2522) Szex hatvan felett

Tibor bá' blogja

VIP. 337

 

A hatvan feletti szex feltérképezése nem egy könnyű feladat, elsősorban azért, mert ez a korosztály nem úgy lett szocializálva, hogy szabadon, gátlásmentesen beszéljen róla. Ezért csillant fel a szemem, amikor egy amerikai hírportál elküldött nekem egy alaposnak tűnő felmérést. A következőkben ennek a felmérésnek az eredményét fordítottam le szerkesztett formában, és küldtem szét a VIP előfizetőknek. Különben arra a felmérés nem tért ki, hogy mi a helyzet a 80 év felettiekkel. Van viszont egy érdekes apróság a felmérésből. A nőktől megkérdezték, hogy mekkora merev péniszt találnak optimálisnak? A válaszok átlaga 153 mm volt (természetesen hüvelykben adták meg a választ). Ezzel szemben korábbi felmérésekből az derült ki, hogy az amerikai férfiak péniszének átlag hossza, merev állapotban 140 mm. Hogy ebből mi következik, az egyéni spekuláció kérdése.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Breaking news

Tibor bá' blogja

Trump felrúgta az Iránnal kötött szerződést. A következmények beláthatatlanok.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2521) Tetoválás

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Az első találkozásom a tetoválással hat éves koromban történt, amikor is édesanyám egyik nagybátyja meglátogatott minket, és engem átkarolva az ölébe vett. Meglepődve láttam, hogy a bal kezének 4 úján egy-egy ormótlan kék betű látható: I-M-R-E, mert így hívták. Távozása után anyám elmondta, hogy ez csúnya dolog, okos emberek ilyet nem tesznek. Így igaz! A meglehetősen elmaradt magyar agrár-kapitalista társadalomban csak a paraszt és munkás suhancok egy része – tehát nem mind – nyúlt a tetováláshoz, méghozzá házilagos kivitelezésben, azaz varrótűvel a bőr alá szúrtak, majd rákentek egy kis tintát. A tetoválás legnagyobb hiányossága a maradandóság. Alkalmazója nem gondolhatja meg magát, a „szeretlek Bözsi” egy életen át ott virít, jó lehet, a négy gyerek anyját Marcsának hívják.  Legyen az ő gondjuk!

Tizenkét éves korom környékén a kezembe került egy Afrikáról szóló könyv, ami teli volt fotókkal. Szörnyűködve láttam, hogy a négerek össze-vissza festik magukat. Apám magyarázata szerint ezek primitív emberek, ilyen butaságot fehér ember nem tesz. Aztán jöttek az indián könyvek, amikből kiderült, hogy ők is festegetik magukat, főleg, amikor harcra készülnek. A trapperek kontra indiánok harcában természetesen az indiánok mellé álltam, de nem lehetett elfelejteni, hogy végül is én magam fehér vagyok, nem pedig rézbőrű. Nekik totemfájuk van, nekünk úr Jézus a keresztfán; ők festik magukat, mi nem. Punk-tum.

~at522Aztán teltek múltak az évek, amik alatt a tetoválás sose került elő, mint téma, mert mindenki hozta magával otthonról, hogy „na azt már nem”. Ekkor történt az, hogy a nálam egy évvel idősebb Somát behívták katonának. Soma egy túlsúlyos, zsidó úri gyerek volt, ami meglehetősen feltűnő jelenségnek számított. Abban az időben ezer fiatal közül egy volt dundi, valószínűleg anyagcsere zavar miatt, ami a honvédségnél katasztrófának számított. Soma perceken belül a század bohócává vált, mindenki őt szívatta, de istenesen ám. Ráadásul a hadnagyok, főhadnagyok szintén paraszt fiúk voltak, akiket Rákosi emelt ki a kapálásból. Szegény Soma ezeknek is csípte a szemét, pokol volt az élete, és ráadásul eltávozásra se engedték el. Soma rövid időn belül belátta, hogy ha nem csinál valamit, akkor innen nem kerül ki élve. Iparkodnia kell eggyé válni a többiek között. Néhány hónap alatt a túlsúlya eltűnt, de a származása nem. Ekkor döntött úgy, hogy betetováltatja magát. A Bugacra kihelyezett tüzérek naphosszat hevertek a lövegállásokban, és hülyéskedéssel ütötték el a napot. Ebbe belefért, hogy az egész szakasz Somát tetoválta, mindenki azt rakott rá, amit akart. Jó móka volt, sokat röhögtek a szakasztársak, és persze bevették maguk közé azt az elkeseredett pesti fiút, aki a végén már homokot tömött a saját szájába, hogy véget vessen a kínoknak.

Aztán vagy fél évvel később hazaengedték egy hétvégére. Az első meglepetés édesanyját érte, aki szörnyűködve vette észre, hogy a fia karja, combja, melle és háta teli van tetoválva. Aznap este mi, a barátok is találkoztunk a tetoválásokkal, amikor összegyűltünk náluk egy kis szombat esti program kalapaláhozása végett. Sajnáltuk Somát és megértettük. Édesanyja lejárta a lábát és két perzsa szőnyegébe került, hogy egy bőrgyógyász eltávolítsa a csúfos emlékeket. Persze erre csak a leszerelés után került sor.

Szóval én így szocializálódtam, tetoválás terén. Most képzeljétek el, hogy érint engem, amikor úton-útfélen tetkókat látok fiatal nőkön és férfiakon. Miért nem jó nekik a testük úgy, ahogy isten megteremtette, az anyjuk pedig a világra hozta őket? Egy bolond százat csinál? Trendik akarnak lenni? Nem tudnak róla, hogy irányítva vannak? Nem tudom a választ. A barátom felnőtt lánya a 3 éve vásárolt bútorait lecseréli, mert most a tükrös-fehér bútor a divat. Normális ez a világ? Jézusmária, nekem még van egy jó évtizedem ezek között! 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(2520) Kétapás, kétanyás gyerekek

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ online

 

A nyugati világ egyik problémája, amivel csak újabban sikerül megbirkózni, a homoszexuális párok jogai. A „házasságban” élő két férfi, vagy két nő nem tartja tisztességesnek, ha bármi téren kevesebb jogaik lennének (sőt vannak), mint a heteroszexuális pároknak. Lehet nem kedvelni a buzikat, sőt utálni őket, de azt be kell látni, hogy jogaik korlátozása morálisan tarthatatlan. Az értelmes emberek nagy része úgy is gondolja, hogy ez mindenkinek a magánügye, ha nem viszi ki az utcára. Ezzel egyet is lehet érteni, sőt még azzal is, hogy az egyneműeknek éppen úgy joguk van a házasságra, és az azzal járó előnyök élvezésére, mint a kétneműeknek. Van azonban egy átléphetetlen probléma: Két nőnek, vagy két férfinek sose lesz gyereke, mert ez biológiailag lehetetlen. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy mások által nem kívánt gyerekeket örökbe fogadnak. Csakhogy bejön a képbe a gyerek, aki ezek szerint nem „normális” családhoz kerül.  De ez-e a helyzet?

A magam részéről ebben a kérdésben mindig is a gyerek pártján álltam, mert úgy gondoltam, hogy a melegekkel kapcsolatos általános fanyalgás a többségi társadalom részéről meghatározó. Mért kell lehetőséget adni arra, hogy a gyereket az iskolában csúfolják, mert két apukája van? Talán még ennél is fontosabb, hogy ilyen körülmények között lehetséges-e az egészséges szexuális fejlődés. Végül is, milyen mintát látnak ezek a gyerekek maguk előtt?

Éppen ezért felcsillant a szemem, amikor értesültem, hogy Ausztráliában elkészült egy tanulmány, amelynek tárgya az azonos nemű szülők által nevelt gyerekek egészsége. Nos, 500 gyereket vizsgáltak meg és azt találták, nem csak kitűnően érzik magukat, de a családi kohézió meghaladja a „normális” családokét. Részletezve: a szülők több időt töltenek a gyerekeikkel, a gyerekek önbecsülése nagyobb, érzelmi életük gazdagabb.

A felmérések szerint a homoszexuális diákok 70 százaléka jelezte, hogy mind az évfolyamtársak, mind pedig az előadók részéről érezhető a rokonszenv hiánya – hogy finoman fejezzük ki magunkat. Ugyanez a viselkedés feltételezhető már általános iskolában is, ami a család tagjait közelebb hozza egymáshoz, így a kohézió közöttük nagyobb.

Ez lehet az oka annak, hogy a korábbi ausztrál miniszterelnök előállt a házasságok egyenértékűségével, arra hivatkozva, hogy az azonos nemű szülők által történő örökbefogadást korábban kizárólag a gyermekek érdekében ellenezte. Éppen ezért az új tanulmány figyelembevételével, a következő parlamenti szavazásnál ennek megfelelően fog szavazni.

Mivel ebben a témában várhatóan elég sok ellentét fog kialakulni, a pontosítás érdekében a forrás:   http://www.alternet.org/children-same-sex-parents-thrive-study-says

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Breaking

Tibor bá' blogja

Miközben a fejeteket a homokba dugjátok, amikor ilyen posztokat teszek fel: “Észak Korea a célkeresztben”  érdekes dolgok történnek a világban.

Israeli Defense Minister Asks Russia to Stand Down Syria Air Defenses or They Will Be Attacked Too

Nyers fordításban ez így néz ki: Az izraeli védelmi miniszter KÉRTE az oroszokat, hogy hagyják abba Szíria légvédelmét, vagy őket is meg fogják támadni. Ez ugyan „kérésnek” van megfogalmazva, de valójában ez egy ultimátum. És a pimaszság teteje. Egy apró ország ultimátumot ad jelenleg a világ legfejlettebb haderejének. Az oroszok azt válaszolták, ha megtámadják őket, védekezni fognak.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2518) A poliamóri viszontagságai

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ online

 

~AT534Kezdjük a poliamórival, ami annyit tesz, mint több-szerelem. A szerelem nem garantált, de a gyakorlatban párhuzamosan több személlyel folytatott szexuális kapcsolatot jelent úgy, hogy mindenki tud róla, és jóvá is hagyja. A dolog természetéből adódóan sokak fantáziáját megragadja, mert az Ember, bizony-bizony, alapvetően poligám, csak ez a gyakorlatban sok okból kifolyólag nemigen kivitelezhető. Most viszont megszületett a poliamóri mozgalom, mert az emberiségnek sose volt olyan jó, mint manapság, és ehhez természetesen hozzátartozik a poliamóri is.

A gyakorlatban itt valójában egy kvázi gruppen-szexről van szó, vagyis a 3-4 személy együtt szexel, vagy legalább is a másik szobában, mert ez egy fajta együttélést jelent. Ez persze elsősorban a férfiak fantáziáját fogja meg, de alaptalanul. Az egy férfi/három nő formáció elméletileg izgalmas, de a nők részére soványka eredményt biztosít csupán. A három férfi/egy nő formáció már egészségesebb. Mindenki jól jár, de legjobban a nő. Ugyanis az elrendezés a férfiakra is stimulálóan hat. Van azonban olyan nő, aki úgy gondolja, hogy neki joga van a férjen kívül szertetőt is tartani, amit nagy kegyesen megenged a férjének is. És akkor most hogyan számol be egy esetről a HOME magazin.

Szofival egy hete járhattam, amikor elkezdtünk összeállítani egy listát, hogy mi mindenben egyezünk. Mindketten írásainkból élünk, azonos helyen lakunk, nemrég váltunk el. De, ami a legfontosabb volt, mindketten hajlandók voltunk kísérletezni a szexszel. Egyik este, nálunk boroztunk, amikor tovább bővítettük a közös listát:

–         imádunk szex-shopokban körülnézni

–         két nő, egy férfi hármast preferáljuk

–         szex-klubokat látogatunk

–         tetszik az S & M

–         szeretünk szerepeket játszani

–         érdekel minket az orgazmus szabályozás

Várjunk csak, nem is tudom, mi az  orgazmus szabályozás. Aztán megkérdeztem tőle, mert nyugtalanított a dolog. Végül azt szerettem volna tudni, hogy van-e még valami?

Volt. Szofi kijelentette, hogy nyitott kapcsolatot akar. A nyíltan biszexuális Szofi meg volt róla győződve, hogy a monogámiát nem neki találták ki, annak ellenére, hogy a poliamórit még nem próbálta ki.

Elméletileg híve voltam a nyitott kapcsolatban, de a gyakorlatban nem voltam biztos magamban. Meg is kérdeztem Szofitól, mi van akkor, ha valamelyikünk egy érzelmi kapcsolatban zuhan egy másik személlyel? Mi lesz akkor velünk? Egyikünk se tudta a választ, de Szofi elintézte a témát azzal, hogy a puding próbája az evés.

Férfiak körében ritkaságszámban menő hűséges típus voltam. Érzelmi kapcsolatban lenni valakivel, de közben nyitottnak lenni más kapcsolat irányába is, olyan ötlet volt, amiről úgy gondoltam nem működőképes, de annyira oda voltam Szofiért, hogy eszembe se jutott, hogy tiltakozzak.

Nyitott kapcsolatunknak lefektettük a szabályait. Az első lépés a mással való találkozás kezdeti titokban tartása volt. Egy hónappal később arra gondoltunk, hogy a dolgok teljes feltárása jobb ötlet. Engem meg izgatott a tudat, hogy Szofi keresgél férfi és női kapcsolatokat. A magam részéről volt egy-két találkozóm idegen nőkkel, de valójában csak Szofival akartam lenni. Szofi az interneten keresgélt, és amit talált meg is mutatta nekem, amitől a gyomrom majd kiugrott a számon.

Dicséretére legyen mondva Szofi elképesztően diszkrét volt, már amennyire ebben a szituációban lehetséges. Amikor beszámolt egy-egy „kalandjáról” láttam rajta, hogy küszködik a megfelelő szavak megtalálásával. Idegesített ez a nyitott kapcsolat, de még mindig jobb volt, mint semmilyen kapcsolat, ami az alternatíva lehetett volna.

~at521Persze voltak izgalmas kalandok is, például amikor együtt elmentünk egy leszbikus bárba, azt remélve, hogy egy nőt felszedve átmehetünk az én lakásomba. Néha találkoztunk olyan párokkal, mint mi. Egy férfi és egy nő, akik feljöttek a lakásomba. Az egyik alkalommal egy ilyen pasi előkotort a zsebéből néhány adag kokaint. Nem vagyok híve a drogoknak, de abban a szituációban belekóstoltam, ami után beszélgetésbe kezdtem a pasival, mialatt Szofi szexszelt a nővel.

Kábé hat hónapja élhettünk együtt, amikor Szofi találkozott Jodi-val, ami mindent megváltoztatott. „ezt a csajt tényleg kedvelem, alig várom, hogy megint találkozhassunk.” Nem sokkal ezt követve Szofi azt mondta, hogy túl közel vagyunk egymáshoz. Az éjjel nem történt semmi.

Tudtam, hogy ez be fog egyszer következni, vagyis, hogy valamelyikünknek túl sok lesz a másikból, mert levegőre van szükségünk, hogy korábbi kapcsolatunk romjain valahogy át tudjunk lépni. Mivel én hosszabb ideig voltam szingli, mint Szofi, nem csoda, hogy ő szakított velem.

Néhány héten belül összefutottam Amy-val. Nem kerestem, de véletlenül mindenben azonos volt Szofival. Mindkettőnek kitűnő alakja, szép arca, barna haja volt, mindketten írásból éltek, azonos volt a koruk, és biszexuálisak voltak. Egy idő után egyre gyakrabban találkoztunk, bár tudtam, hogy másokkal is találkozgat.

Egyik reggel nálam ébredtünk fel. Amynak egy konferenciára kellett menni, de nem volt hozzá megfelelő ruhája. Kinyitottam a volt feleségem szekrényét, és kivettem belőle egy fekete kisestélyit fehér csipkével a rövid ujjak végén. A ruha annyira tetszett neki, hogy viccesen meg is jegyezte, „lehet, hogy nem fogom visszaadni”. Munka közben sms-t küldött, hogy munka után találkozik valakivel egy bárban, amint végez, küldeni fog egy sms-t. 22:00-kor bejött az sms, de nem ezt vártam. „Együtt vagyok egy nővel, akivel korábban te jártál.”

Azt hittem, hogy felrobban az agyam. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek. Valakinek el kellett volna mondanom, hogy tudod mit, a két utolsó nőm egymással randizik, mert mind a kettő biszexes, és most éppen egymással szexelnek. Ehelyett Amynak erre az üzenetére „Megmondtad Szofinak, hogy mi együtt járunk?” ezt válaszolta: „Megemlítetted neki, hogy véletlenségből, ma reggel az én ágyamban ébredtél fel,” Különben el nem tudom képzelni, hogyan jöttek rá arra, hogy mindketten ismernek. Minden esetre Amy visszaírta, hogy nehogy bármit is mondjak Szofinak, mert az mindent elrontana közöttük, és tényleg tetszik neki Szofi. Ez aztán jócskán felbosszantott.

Másnap reggel Szofi telefonált, amire nem volt példa, amióta szakítottunk. Bejelentette, hogy Amy elárulta az éjszakai sms váltást. Milyen érdekes, hogy te is ismered őt. Ez után megkérdeztem, Amy mit mondott hogyan ismerjünk egymást? – Azt mondta, csak barátok vagytok. – Megállt az eszem, fogalmam se volt mit válaszoljak. Hazudjak-e, hogy tovább randizhassanak? Frászt! – Figyelj Szofi, Amy és én együtt járunk. – A telefon mások oldalán több másodperces csend következet, majd – Nem hiszem el. – Véletlenségből nem fekete kis estélyi volt rajta fehér csipkével? Csak azért mert nálam ébredt fel, és én adtam rá a volt feleségem ruháiból. Szofi azonnal küldött egy sms-t Amynak, közölte vele, hogy nincs több találkozás.

Azóta többször beszéltem Szofival, jókat nevetünk az egészen. Megállapítottuk, hogy a tiltó listára fel kellett volna venni „ugyanazzal a csajjal nem randizunk mind a ketten.”

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

(2517) Észak Korea a célkeresztben

Tibor bá' blogja

VIP. 336

 

A Trump adminisztráció burkoltan fenyegette Kim Jong Un-t

Hát akkor nézzük:

Amerika Nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton, kijelentette, hogy ő Észak Koreával kapcsolatban előnybe részesíti a „Líbiai modell-t”.

A korábbi líbiai vezető, Muammar Gaddafi, tömegpusztító fegyvereitől elállt, de elveszítette hatalmát, mikor az ellene fellázadók mögé beállt Washington, aminek következménye lett erőszakos halála 2011-ben.

Akkoriban Észak Koreának az volt a véleménye, hogy Gaddafi sorsa jól jelzi, hogy mért kell ragaszkodniuk a fegyvereikhez.

Észak Korea atom fegyvertelenítésével kapcsolatban Bolton mondhatott volna másik analógiát, de Líbiát választotta, mivel szándékosan akarta megfenyegetni Kim Jong Un, észak koreai vezetőt.

___________________________________________________________________________

Vip előfizetőknek E- mailben elküldöm a teljes fordítást.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2517) A Napló

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ online

Hová vezethet az illiberális önkény

„Tanúsítani fogom – 1942-1945: A náci évek naplója.” (Ich will Zeugnis ablegen bis zum letzten) – alcímet adta naplójának az 1885-ben született Friedrich Kellner, bírósági adminisztrátor, aki egyszerű családból származott, de apja azért politikailag aktív volt, természetesen szocialista szimpátiával. 22 éves korában (1907) töltötte le az egy éves kötelező katonai szolgálatot. Hat évvel később megházasodott, egy fia született, majd 1914-ben kikerült a frontra, ahonnan két évvel később leszerelték, súlyos sebesülését követően. Ezek után szocialista színekben részt vett a politikai életben is. Kinyomtatása után elolvasta Hitler Mein Kampf-ját, amihez csak annyit fűzött, hogy szégyent hozott Gutenbergre. Hitler hatalomra kerülését követően egyre elkeseredettebben szemlélte az eseményeket, mígnem 1938 szeptember 26-án napló formában párbeszédbe kezdett önmagával. A napló első bejegyzése így szól: „A környezetemben észlelhető jelenlegi állapotokat kívánom megörökíteni, hogy a következő generációk ne próbálhassák meg nagyszerű tetteknek vagy hősies időknek beállítani a múltat.”

Kellner naplójában részletesen írja le az eseményeket, amikhez hozzáfűzte saját meglátásait, következtetéseit, és mivel rendkívül jó megfigyelő volt, és dicsérendő objektivitással, igen részletesen tárgyalt ki mindent, a napló kimagasló fontossággal bírt(volna). A Naplót Kellner utódai 1995-ben, könyv formájában kiadatták, de nagy feltűnést nem keltett, és minden bizonnyal lassan eltűnt volna a feledés homályába, de 2005-ben a Spiegel leközölt egy interjút, amiből kiderült, hogy George Bush a kongresszusi könyvtárból elővette Kellner naplójának angol fordítását. Ne is mondjam, hogy ezek után Németországban újra felfedezték a Naplót. A naplónak legújabb aktualitását most az adja, hogy a szerző unokája újból előállt vele, figyelmeztetve a világot mivé nőheti ki magát egy totalitárius eszméket dédelgető vezető által irányított ország.

 

Kellner 1938 szeptemberében induló naplója a végén 10 kötetté dagadva, 900 oldalra gyarapodott. A kéziratot a nappali szoba szekrényében tartotta, egy olyan német polgár gondolatvilágával megtöltve, aki nem volt náci. De az is kiderült a  naplóból – és ez a legnagyobb érdeme – hogy a háború utáni  német védekezés: „fogalmunk se volt mit követtek el a német nép nevében” egy megalapozatlan állítás. 

Kellernek zseniális meglátásai voltak, amik ma természetesen nem hatnak annak, de ha figyelembe vesszük a környezetét, akkor meg kell hajolnunk éles helyzetértelmezése előtt: „Azoknak, akik meg akarnak ismerkedni a kortárs társadalommal, az ’igaz németek’ lelkivilágával, el kell olvasni az írásaimat. Azonban félek, hogy az események végére csak kevés tisztességes ember marad, és a bűnösöknek nem fog érdekükben állni, hogy a szégyenteljes tetteik dokumentálva legyenek.”

Naplójában Kellner dokumentálta azt, amit tapasztalt, megfigyelt, de elsősorban azokat, amiket olvasott és hallott. Újságokból kivágott beszédeket, és akciófelhívásokat, majd analizálta ezeket. Feljegyzéseket készített rendeletekről. Szembe helyezte a kormány által kibocsátott hátországgal kapcsolatos információkat, a frontról szóló jelentéseket a valós helyzettel. Német nyelvű külföldi rádióműsorokat hallgatott, amikor volt rá lehetősége. A legfontosabb viszont, hogy analizálta a propaganda lépéseket. Az 1939-es baráti szerződés a Szovjetunióval, érdekes gondolatot váltott ki belőle. „Kénytelenek vagyunk leereszkedni az oroszokhoz, hogy az összes nemzet közül legalább egy barátunk legyen.” 

Kellner nem értette meg az őt körülvevő társadalmat, például hogy a társasági hölgyek mily könnyedséggel csevegtek egy város, akár egy ország elfoglalásáról, mintha az a német hadsereg született joga lett volna. Megütközött a német nép rászedhetőségén és barbarizmusán. Naplójának vezetéséhez felhasznált katonai jelentéseket, az elhunytak búcsúztatásait (akik életüket adták a szabadságért és a dicső hazáért), karikatúrákat, újságcikkeket, valamint egyszerű emberekkel folytatott beszélgetéseket. Kellerről elmondható, hogy a náci Németországról olyan élethű, összevont és megdönthetetlen képet festett le, amire se előtte, se utána nem volt példa. Kellner egyértelműen bizonyítja, hogy az átlagos német állampolgár mindenről tudhatott, és teljességgel elfogadhatatlan az az állítás, hogy fogalmuk se volt mi történik a hátuk mögött. Valójában az emberek nem voltak hajlandók tudomást szerezni arról, amivel kellemetlen lett volna szembenézni. Amikor viszont már túl sok tény látott napvilágot, hogy a nácik miket tesznek Németország nevében, a legtöbb német részére már nem volt visszafordulás. A  nagy tömegek úgy gondolták, hogy most már valóban kénytelenek vagyunk győzni, vagy meg fogunk semmisülni.

Kellner naplójáról nem, de politikai álláspontjáról a hatóságok pontosan tudtak, mert szoros megfigyelés alatt állt, és többször is kihallgatták, de a koncentrációs tábort sikeresen elkerülte. Engst náci tiszt 1940-ben azt írta róla, hogy „ha az ilyen embereket el akarjuk tüntetni, akkor sarokba szorítás helyett hagyni kell, hogy bűnössé váljanak. Ma még nem alkalmas az idő arra, hogy úgy bánjunk el velük, mint a zsidókkal. Majd a háború után rájuk is sor fog kerülni”. Sor persze nem került rájuk, így Kellner csak 1970-ben hunyt el, 85 éves korában, és ha nincs az a véletlen Bush-sal, akkor sose hallottunk volna róla. Vagy, ki tudja. Minden esetre elgondolkodtató, hogy 73 évvel a háború vége után még mindig akad új szenzáció.

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________

 

(2516) Mobiltelefonok

Tibor bá' blogja

Tibor bá’ online

 

~at526A mobiltelefon ipar megakadályozza a sugárveszély tudatosodását. – A Fehérház korábbi egészségügyi tanácsadója, a nemzetközileg elismert epidemiológus, Devra Davis a 2011-ben kiadott könyvében feltárta, hogy a mobiltelefon szolgáltatók tudatosan teszik ki az embereket veszélyes szintű elektromágneses hullámok hatásának. Mivel a 7 milliárd számosságú emberiségből minimum 6 milliárd használ mobiltelefont a ismeretek által veszélyeztetett üzleti érdek óriási. De az emberiség érdeke se kutya, mert az elektromágneses hullámok bizonyítottan növelik az agydaganat bekövetkezésének esélyét.

Persze, ha mind a 6 milliárd használó tudna róla – személyes véleményem szerint 😀 – az se nagyon befolyásolná a használatának gyakoriságát, mert mint egy univerzális játékszer az emberek, ha kell, ha nem, éjjel nappal használják egészen triviális esetekben is. Sőt, a napi életüket úgy rendezik be, hogy szükség legyen a mobiltelefon használatára. Az iparbárók azonban nem kockáztatnak.

Amikor a WHO nyilvánosságra hozta egy igen alapos tanulmány részleteit, ami szerint a mobiltelefonok által kibocsátott sugárzás éppen úgy karcinogén, mint az ólom vagy a DDT, akkor a szolgáltatók válasza egy taiwani jelentés volt, ami szerint a sugárzás ártalmatlan. Az más kérdés, hogy a taiwani jelentés nyelvezete kifejezetten „tudománytalan” volt, állapította meg a Davis.

Teljesen nyilvánvaló, hogy ugyanazt a taktikát alkalmazzák, aminek első esete visszanyúlik a múlt század ötvenes éveihez, a rákot okozó dohányzáshoz. Vagyis a kellemetlen tanulmányokra azonnal egy lefizetett kontra tanulmánnyal válaszolnak, aminek az a konklúziója, hogy „Maguk a tudósok se tudnak megegyezni, mert nincs egyértelmű bizonyíték.” Az embereknek ez tökéletesen elég ahhoz, hogy abba higgyenek, ami nekik kellemesebb.

Mi tehát az üzenet? Az, hogy a mobiltelefonálás egyértelműen egészségtelen, ugyanúgy, ahogy az autózás is az, főleg hétvégeken. Mindkét esetben van egy bizonyos esély az elhalálozásra, amit a teljes társadalom dalolva elfogad. Te se fogod letenni a mobilodat, de ha van egy kis eszed, akkor nem fogod feleslegesen használni. Nekem például csak vezetékes telefonom van, amit mindenki tudomásul vesz. Húsz évvel ezelőtt kinyaltam volna a saját seggem, ha lett volna egy vonalas telefonom. – Tudom, az „akkor” volt. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________