És mi lenne igazán idegen, mint a magyar nyelv. 2005-ben a Nox egy elképesztően jó számmal indult, ráadásul egy ragyogóan csinos, és jól mozgó nő adta elő (Péter Szabó Szilvia) a „Forogj világ”-ot. Ha veszik maguknak a fáradtságot és angol szöveget énekelnek (érthetően), akkor igen közel kerülhettek volna az első helyhez. De ki ért magyarul Európába rajtunk kívül? [Én ugyan felhívtam az együttes figyelmét az angol fontosságára, és vállaltam volna a fordítást is, de szóba se álltak velem.]

Különben is az etnikai blokkok egymásra szavaznak. Mi pedig nem tartozunk egyikbe se. Kizárólag az elcsatolt területeken élő magyarokra lehet számítani. Ebből lett Nox-nak a 12. hely. De, ha érthető és ütős szöveggel pályáznak, mindenhonnan lehetett volna kapni jó pár szavazatot.

A zsűri dolga lenne megtalálni az esélyes indulót, de a zsűri komolytalan. Abból indultak ki a kiválasztáskor, hogy értsenek a „dal”-hoz. NEM! A PR-hoz kellene érteniük.

Kétségtelen, hogy a cigány-magyar ötvözetű dal (Pápai Jocó előadásában) a mezit lábos cigány csaj táncával együtt, művészi teljesítmény, a legjobb volt a mezőnyben, de lehet-e ezzel nyerni? Szerintem nem.

Volt viszont egy nem túl ismert (Muri Enikő) által előadott Jericho. Van-e olyan ember Európában, aki ne hallott volna a bibliai Jerikó leomló falairól? Aligha.

A néző az első taktustól kezdve úgy érzi, hogy tudja, miről van szó. Ismerős a történet, ismerőssé válik maga a dal is a 3 percen belül. Felcsigázza az előadás, és szavaz rá. És nekünk pont ez kell, SZAVAZAT. Hülyeség elvárni a sok millió nézőtől, hogy legyenek zenei, művészi ismeretei. A szart is beszavazzák (lásd Conchita Wurst), ha ismerős a történet.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________