Amikor először olvastam a hírt,  a hangos röhögéstől még a könnyem is kicsordult. Ilyet csak burleszk filmekben látni, legfeljebb ott a hulla ki is esik a koporsóból, majd talpra áll és kiszalad a temetőből. Ez a hulla a helyén maradt, bár a rémült gyászolók enyhén feldúlva rohantak a temetkezési vállalkozóhoz a végsőkig jogos reklamációjukkal. Egy vagyont költöttek el egy ismeretlen hullára. Én már csak olyan vagyok, hogy az ilyesmin röhögök, persze csak akkor, ha mással esik meg, de amint abbahagyom a röhögést, átérzem a helyzet tragikumát.

A múltkoriban a betegeket cserélték össze. Az én anyósomnak például felvágták a hasát, hogy a vastag beléből eltávolítsanak egy 20 centis darabot, ahol rákos daganatok voltak, illetve lettek volna, ha azt a beteget vágják fel, akinek a leletét kicserélték az anyósom leletével. Újabban viszont már a hullákat is felcserélik, de alaposan ám. Viszont, amin röhögtem az nem volt egy sima felcserélés, a cetliket össze-vissza keverték. Egy hullát már elégettek, amit a hozzátartozók nem kívántak égetés előtt megtekinteni, mert nem szokás, meg nem is lehet. Így aztán a hulla bárki lehetett, csak az nem, akit betoltak a kemencébe, ugyanis akit be kellett volna tolni, az a nagymama koporsójában gyászoltatta magát, mint már tudjuk vad idegenekkel. Jó, de akkor hol a nagymama? Azt még ki kell deríteni, főleg, mert egy harmadik hulla is hiányzik, jobban mondva darabra megvannak, de ki kicsoda?

A hír hallatán kiszáll a média, és felvételeket készít a proszektúrán uralkodó állapotokról, ahol a tavalyi átszervezés óta van egy kis tumultus, azaz a hullák egymás hegyén-hátán fekszenek, hogy úgy mondjam ömlesztve, nyilván így olcsóbb a tárolás, és manapság mindenki törekszik a költséghatékonyságra.

Magyarországon az utóbbi időben elharapódzott egy szokás. Ha valaki hanyag munkát végez, aminek következtében, a hatáskörén belül, totálisan elfogadhatatlan állapotok alakulnak ki, akkor arra hivatkozik, hogy ennek a pénzhiány az oka, amit én egy kicsit másképp látok. Nálunk a BKV vezérigazgatója sok tízmilliós év végi jutalmat kap, mert a BKV éves hiánya csak 30 milliárd volt, amikor lehetett volna akár 50 milliárd is. Mivel feltételezésem szerint a BKV hiány mindenfajta pazarlásból és folyamatos gondatlanságból adódik, végeredményben a vezért azért jutalmazzák meg, mert az idén kevesebbet pazarolt, mint tavaly, illetve nem volt annyira hanyag, mint a múlt évben. Az én apám, akinek még a háború előtt prosperáló vállalakozása volt, a vezért már tavaly kirúgta volna, ha nem tavalyelőtt.

Az MTK labdarúgói egy elveszített meccs után fejenként kapnak 5 milliót, mert csak 2:0-ra kaptak ki, amikor 6:0-ra is kikaphattak volna. Számtalan celeb (neveket nem említek, mert már vesztettem személyiségi pert) tízpercig mutogatja magát a színpadon, és máris utána vágnak 200 rongyot, ami nem olyan nagyon sok, mert ekkora összegért mindössze három pénztárosnőről rohad le a hús egy teljes hónapon át bármelyik hipermarketban.

A szomszédom kisfia a mamájától 1000 forintot kap minden olyan nap, amikor nem visz haza egyest, pedig vihetne. Konkrétan az egyes kivételével minden osztályzatért kap egy ezrest. Az csak természetes, hogy maximum ketteseket kap, és még azt is el tudom képzelni, hogy többször, mint más kölykök, mert az ezresből 500 forint a tanár markát üti. Jó, ha a gyerek korán megtanulja, hogyan kell érvényesülni az életben. Arról természetesen szó sincs, hogy a fentiek közül bárkitől irigyelném a ki nem érdemelt gázsit, de ezek az aránytalanságok vezetnek a hullák felcseréléséhez. Ugyanis, ha felcseréli a hullát, ha nem, év végén jön a prémium.

Amikor még működött a társadalom, olyan meséket hallottam, hogy a király fele királyságát, ráadásul lánya kezét adta annak a vitéznek, aki meg tudta oldani ezt vagy azt, de a sikertelen próbálkozónak a fejét vette. A normális működéshez hozzátartozik, hogy legyen tét, ha csak nyerni lehet, senki se csipkedi magát. Különben is teljesen nyilvánvaló, hogy csipkedésből sose lesz zsozsó. A rendszerváltás után majd 30 évvel kiderült, hogy már többünknek is van 50 milliárdos magánvagyona, amire számtalan módon lehetett szert tenni, de ezek között nem szerepel az „ön-csipkedés”. Akkoriban mindenki fizetésből élt, esetleg gebinből, de őket se vetette fel a pénz. Jó lenne tudni, hogy közel nulla indulótőkéből mi módon lesz 50.000.000.000! Ugyanis ha tudnánk, akkor iskolában lehetne tanítani, és a kölykök megtanulhatnák, hogy nem a nagymama pumpolásából lesz a pénz.

Szóval a társadalom alaposan széthasadt nem csak politikailag, de erkölcsileg is. Az egyik unoka méltatlankodik a nagymama felcserélése miatt, a másik lemegy vidékre és lebaltázza a saját nagymamáját, mert úgy sejti, az öreglánynak van 700 forintja a kispárnában.

De a héten végre egy csapásra megvilágosodott az agyam, rádöbbentem hol van elszúrva az egész. Nézek egy mai témával foglalkozó amerikai filmet és egyszeriben észrevettem azt, amit mindig is láttam, csak nem tűnt fel. Vacsora előtt az amerikai család istenhez fohászkodik. Őszintén, láttatok már ilyet a háború után készült bármelyik magyar filmben? Ezek kapitalisták, de hisznek istenben, vagy legalább is úgy tesznek. Nálunk negyven év alatt a kommunizmus sikeresen kiirtotta az istent, ami úgy tűnik a nagy többség esetében nem volt kimondottan szerencsés. Mi isten nélkül lettünk kapitalisták, nekünk tökmindegy, hogy a nem létező isten színe elé kerülve milyen bűnöket olvashatnak a fejünkre.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________