A kapitalizmus haldoklik, és ami nyugtalanító, nincs helyette más
Szerző: Crawford Kilian, az esszét megjelentető kulturális magazin: The Tyee
Valami bölcs férfi egyszer megjegyezte, hogy könnyebb elképzelni a világ végét, mint a kapitalizmus halálát. De Wolfgang Streeck
A 70 éves, német szociológus (Max Planck Intézet szociológiai tanulmányok professzora) szerint a kapitalizmus halála nem csak elkerülhetetlen, de igen gyorsan közeledik is, és fogalma sincs, hogy lesz-e helyette valami más. Legutóbb megjelent könyvének ez a premisszája: Hogyan fog elhalni a kapitalizmus? Gondolatai jóval meghaladják Thomas Piketty: Tőke a 21. Században című művének gondolatait. Piketty úgy gondolja, hogy a két világháborúban szétzilált kapitalizmus helyreállítja önmagát. Ezzel szemben Streeck-nek az a véleménye, hogy a kapitalizmus önmaga legnagyobb ellensége, és elvágta megmentésének minden reményét azzal, hogy az összes potenciális megmentőjét elpusztította. [ugyan ezzel a gondolattal találkozhatunk Marxnál is]
A „Hogyan fog elhalni a kapitalizmus” bevezetőjében így ír: „Ezer sebből vérző halál képzelhető el…. Nincs sehol egy tényleges ellenzék, és a történelem szárnyai nem várnak használható utódok. Láthatóan a kapitalizmus a tőke koncentrációja után, koncentrálta hibáit is…. Az önpusztításnak egy tökéletes endogén folyamata.
Streeck szerint nem lehet visszamenekülni Marxhoz, vagy szociáldemokráciához, vagy bármely más rendszerhez, mert egyszerűen nincs lehetőség a menekülésre. „Álláspontom szerint végső krízisében a Kapitalizmus után nem szocializmus jön, vagy valamifajta szociális rend, hanem sokáig tartó köztes állapot – nem lesz új világrend egyensúlyi állapot…. hanem tartós szociális entrópia vagy rendezetlenség.”
Ha szükségünk lenne történelmi párhuzamra, akkor gondoljunk a Római Birodalom bukása és a feudalizmus kialakulása közötti intervallumra. A Római Birodalom rabszolgákon nyugvó gazdasága kiskirályok, fallal körülvett városok, és erődítmény birtokok, valamint átvándorolt barbárok által felügyelt zárt területek káoszába torkolt. És ez az állapot évszázadokon át tartott, ahol a kiskirályok császárnak hívták magukat és azt játszották, hogy a birodalom nem bukott el. Streeck szerint a köztes állapot 5 dologból jött léptre, amelyek mindegyike rontott a többi tényezőn: stagnálás, oligarchikus újraosztás, a közös tulajdon kifosztása, korrupció és globális anarchia.
Ezek a tényezők fellelhetők voltak három mai krízisben: az 1970-es évek globális inflációja, az 1980-as évek köztartozásának a felfutása, és a gyorsan növekvő magán tartozás a következő évtizedek alatt, aminek közvetlen következménye lett a financiális piac 2008-as összeomlása. [Az eredeti esszés Kanadában jelent meg] Egy bizonyos kor megélése után Brit Kolumbiában élénken emlékezhet ezekre a krízisekre és az okozott károkra. Az 1970-es évek sztrájkjait és az inflációt követte a Socreds [The British Columbia Social Credit Part tagjait nevezik így] „megszorítások” ideje, most pedig egy életre eladósodunk az ingatlan piacon. Streeck emlékeztet minket arra, hogy nem volt semmi személyes tragédia. Egymás után kellett szembenézni a nehézségekkel. Tudomásul kell vennünk, hogy sorsunk nem volt elkerülhető.
Aztán kilyukadt a lufi: A dolgok jól összepasszolnak. Ideiglenes külföldi munkások és egyéb bevándorlók ellehetetlenítik a szakszervezetek munkáját. A „gazdasági fellendülés” lényege a munkanélküliség felváltása alulfoglalkoztatással. Az oktatás egy igen drága módja a fiatalok visszatartása a munkahely keresésben. A nőket ösztönzik a munkavállalásra, hogy meg lehessen őket adóztatni. De a középosztály családjainak szükségük van két keresőre, hogy fenn tudják tartani életszínvonalukat annak érdekében, hogy importálni lehessen alulfizetett bevándorló nőket, akik gyerek felügyeletet vállalhatnak. Aztán ezeket a gyerek felügyelőket vissza kell küldeni saját hazájukba, amikor a vankuveri ingatlan buborék kilyukad.
Marx úgy gondolta, hogy a kommunizmus elsöpri az államot. Ehelyett a kapitalizmus az államot addig sorvasztotta, amíg fő funkciója a gazdagok védelme, a szegények kordában tartása nem lett. De a folyamat alatt a kapitalizmus megölte megmentőit. Ki fogja megvédeni a bankokat a következő összeomlás után? Ki fogja megmenteni a világ financiális nagymenőit, ha mesterséges intelligencia veszi át munkakörüket? És ki fogja sakkban tartan a szegényeket, ha az adófizetők nem dobják össze a rendőrök fizetését, miközben a gazdagok biztonsági őröket alkalmaznak, hogy megvédjék körülkerített lakóparkjaikat? Wolfgang Streeck a kapitalizmus összeomlásának nem lát egyetlen meghatározható okát, de nyilvánvaló utód rezsimet se lát.
Az Európai Unió felborulhat. A klíma változás ellepheti Florida déli részét. A menekültek folytathatják északra vándorlásaikat, végül el fogják söpörni a kerítéseket, és azok védőit. Végül enklávékat hoznak létre Európában, Amerikában, és Kanadában.
Megállíthatatlan új járványok fogják körüljárni a Földet, és nem lesz megfelelő politikai osztály, amely szembenézhetne ilyen kihívással. A megfelelő közösségek néhány száz év alatt kialakulhatnak, de ha Streeck-nek igaza van, a kapitalizmus bebiztosította, hogy abban se mi se utódaink nem fognak helyet kapni.
___________________________________________________________________
……. Nem lehet visszamenekülni Marxhoz, vagy szociáldemokráciához, vagy bármely más rendszerhez, mert egyszerűen nincs lehetőség a menekülésre. „Álláspontom szerint végső krízisében a Kapitalizmus után nem szocializmus jön, vagy valamifajta szociális rend, hanem sokáig tartó köztes állapot – nem lesz új világrend, valamifajta egyensúlyi állapot…. hanem tartós szociális entrópia vagy rendezetlenség.”
Ha szükségünk lenne történelmi párhuzamra, akkor gondoljunk a Római Birodalom bukása és a feudalizmus kialakulása közötti intervallumra. A Római Birodalom rabszolgákon nyugvó gazdasága kiskirályok, fallal körülvett városok, és erődítmény birtokok, valamint bevándorolt barbárok által felügyelt zárt területek káoszába torkolt. És ez az állapot évszázadokon át tartott, ahol a kiskirályok császárnak hívták magukat és azt játszották, hogy a birodalom nem bukott el……..
_________________________________________________________________
Capitalism Is Collapsing — and the Weird Thing Is That Nothing Is Rising to Replace It
By Crawford Kilian [1] / The Tyee [2]
December 28, 2016
AddThis Sharing Buttons
Share to FacebookShare to TwitterShare to Google+Share to More1Share to Email
Some anonymous wise person once observed that it is easier to imagine the end of the world than the end of capitalism. But Wolfgang Streeck [3], a 70-year-old German sociologist and director emeritus of the Max Planck Institute for the Study of Societies, thinks capitalism’s end is inevitable and fast approaching. He has no idea what, if anything, will replace it.
This is the premise of his latest book, How Will Capitalism End?, which goes well beyond Thomas Piketty’s Capital in the 21st Century. Piketty thinks [4] capitalism is getting back into the saddle after being ruined in two world wars. Streeck thinks capitalism is its own worst enemy and has effectively cut itself off from all hope of rescue by destroying all its potential rescuers.
“The end of capitalism,” he writes in the introduction, “can then be imagined as a death from a thousand cuts… No effective opposition being left, and no practicable successor model waiting in the wings of history, capitalism’s accumulation of defects, alongside its accumulation of capital, may be seen… as an entirely endogenous dynamic of self-destruction.”
According to Streeck, salvation doesn’t lie in going back to Marx, or social democracy, or any other system, because there is no salvation at all. “What comes after capitalism in its final crisis, now under way, is, I suggest, not socialism or some other defined social order, but a lasting interregnum — no new world system equilibrium… but a prolonged period of social entropy or disorder.”
Five developments, three crises
If we need a historical parallel, the interregnum between the fall of Rome and the rise of feudalism might serve. The slave economy of Rome ended in a chaos of warlords, walled towns and fortress-estates, and enclaves ruled by migrant barbarians. That went on for centuries, with warlords calling themselves “Caesar” and pretending the Empire hadn’t fallen. Streeck sees the interregnum emerging from five developments, each aggravating the others: “stagnation, oligarchic redistribution, the plundering of the public domain, corruption, and global anarchy.”
All these problems and more have grown through “three crises: the global inflation of the 1970s, the explosion of public debt in the 1980s, and rapidly rising private indebtedness in the subsequent decade, resulting in the collapse of financial markets in 2008.” Anyone of a certain age in British Columbia has vivid personal recollections of these crises and the hurt they caused. The strikes and inflation of the 1970s preceded the Socreds’ “restraint” era, and now we mortgage our lives for a foothold in the housing market. Streeck reminds us that it was nothing personal, just business. We weren’t just coping with one damn thing after another; given his perspective, we can see how it all fit together with an awful inevitability.
When the bubble pops
And it continues to fit together. Temporary foreign workers and other immigrants make unions’ jobs harder. “Recovery” amounts to replacing unemployment with underemployment. Education is an expensive holding tank to keep young people off the labour market. Women are encouraged to work so they can be taxed. But middle-class families need two incomes anyway to maintain their status, so they import underpaid immigrant women as nannies. At some point soon these nannies will be sent back to their home countries when Vancouver’s housing bubble pops.
Marx thought communism would see the withering-away of the state. Instead, capitalism has reduced the state until its chief functions are protecting the rich and policing the poor.
But in the process, capitalism has killed off its rescuers. Who’s going to save the banks in the next collapse? Who’s going to bail out the masters of the financial universe when artificial intelligence takes their jobs? And who’s going to police the poor when taxpayers can’t pay for the cops and the rich are hiring cops for their own gated communities? Wolfgang Streeck sees neither a single cause of capitalism’s collapse nor any obvious successor regime.
The European Union may break up. Climate change may drown south Florida, including Donald Trump’s Mar-a-Lago. Refugees will keep coming north; they will eventually overwhelm the fences and guards and create new enclaves in Europe and the U.S.A. and Canada.
New pandemics will sweep unchallenged around the world. No coherent political communities will be there to respond to such disasters. Such communities may arise centuries from now, but if Streeck is right, capitalism has ensured that we and our children will never live in them.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________