Tibor bá’ online
Professor João Magueijo (Imperial College London) és Dr Niayesh Afshordi (Perimeter Institute in Canada) már több mint 20 éve állt elő egy új elmélettel, ami szerint a fény sebessége nem állandó. A hírek szerint most nyílt rá lehetőség, hogy az elméletet igazolják. Ha ez sikerül, akkor Einstein nagy bajba kerül, mivel a relativitás elmélete arra épül fel, hogy a fény sebessége (c) konstans. Annyira konstans, hogy az E = mc2 szerint a fény sebességétől függ az energia és az anyag egyenértéke.
Ha hiszitek, ha nem, az E = mc2 –ben a fénysebesség nekem se tetszett. Kábé másfél évtizeddel ezelőtt a következőket írtam róla:
Einstein (feleségének) a képleteiből több dolog is adódik, de ezek a földi ember felfogása szerint eléggé képtelenek. Az E = mc2, vagyis az anyag és energia azonosságáról elég sok szó esik. Ez a képlet azt állítja, hogy nagyon pici anyag nagyon sok energiává alakulhat át. Ezt a „nagyon sokat” a különben is hatalmas értéket adó fénysebesség négyzete biztosítja, hiszen a tömeget ezzel kell megszorozni. A képlettel mindössze az a baj, hogy a fizikusok egy része (a merészebbik része) nem érti, hogy kerül a képletbe a fénysebesség, amikor a fénynek semmi köze a dologhoz. Ha pedig egy kicsit gondolkodunk, akkor mi magunk is megcáfolhatjuk a képlet helyességét. Ugyanis az energiája frekvenciafüggő! Vagyis a fény energiája nem a sebességétől függ, hanem a rezgésszámától. Következésképpen a tömeg energiába történő átalakításánál, ha a képletben van a fénynek szerepe (ismétlem, ha van), akkor nem a sebességével, inkább rezgésszámával kellene beleszólnia a végeredménybe. Persze a tömeget egy hatalmas számmal kell megszorozni, hogy megkapjuk az energia egyenértékét, de az a hatalmas szám nem a fény sebessége, legfeljebb közel áll a fénysebességhez, méghozzá oly közel, hogy nyugodtan össze is cserélhetjük a kettőt.
Különben Einstein (szokása szerint) visszafelé gondolkodott, azaz ráérzett a végeredményre és onnan visszafelé matematikai „felvezetést” végzett, „levezetés” helyett. Ésszerű sejtése szerint az Energia egyenlő a tömeggel (angolul mass). Képletben: E = m. (Figyelem, ez az m nem méter!) Ki kell még hozzá találni egy arányossági tényezőt, de ez nem igazán lényeges. Fontos viszont, hogy egyeznek-e a dimenziók, ami alatt itt most nem térbeli kiterjedést, hanem mértékegységeket kell érteni. Hát lássuk! Az energia = erő × út. Ebből az erő dimenziója m · kg · s–2, az úté pedig m. Így az energia: m · kg · s–2 · m, ami egyenlő a tömeggel, ami viszont mindössze kg. Na most ezt arányosítsuk!
m · kg · s–2 · m = kg · ?
Mi hiányzik a jobb oldalról? Az m · s–2 · m vagyis m2/s2 azaz (m/sec)2. A m/s nem más, mint sebesség. Ami tehát hiányzik, az egy sebesség négyzete. Mivel pedig a tapasztalati mérések azt mutatták, hogy az anyag és energia közti arányossági tényező kb. 17-18 nagyságrendű, úgy tűnt, hogy a fény sebessége nagyságrendileg megfelelő, ugyanis 300 000 0002 = 90 000 000 000 000 000 vagyis a fény sebességének a négyzete méterben megadva durván 17 nagyságrend, azaz a tapasztalati érték.
Ha Einstein élne, és elfogadná a nézetemet, akkor c2 helyett a képletbe a 9×1016 arányossági tényező kerülne. Ebben az esetben nyugodtan kitalálhatják, hogy a fény sebessége változik. Ez az egyenletet a legkisebb mértékben se zavarná.
Különben, most már csak idő kérdése, hogy valami érdekes dolog kisüljön.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________