Tibor bá’ online

Orbán Viktornak hatalma van, és él is vele. Ha meg akarja leckéztetni valamelyik konkurenciát, mondjuk, mert nem köszönt vissza a parlament folyosójának, akkor átszól hűséges főügyészének. A pasit menten letartóztatják, valami összekapart váddal, csücsülni fog két évet előzetesbe, majd a bíróságon kiderül, hogy a vád nem állja meg a helyét, kiengedik. Ha a pasi kártérítést követel a 730 nap elzárásért, akkor azt közpénzből kifizetik és jóccakát. Máskor majd megválogathatja, kinek nem köszön vissza, vagy inkább előre.

Nincs ebben semmi új. VIII. Henriknek is volt hatalma, hajjaj! Unta a feleségét, hát lefejeztette. Fog ő vacakolni megunt pinákkal! És természetesen a lefejezés (megjátszottan) teljesen törvényes volt, már hogyne lett volna törvényes, amikor a törvényt ő csinálta.

A dologban az a legszebb, hogy mindenkinek van hatalma (legfeljebb nem él vele) Még Petőfi juhászának is volt. Meghalt a kedvese, jó rábaszott a szamara fejére. Nem éppen igazságos, de ez kit érdekel. Nekem is van hatalmam, három kutya felett. Ha sokat ugatnak, nem kapnak csontot. Jó, tudom, ez kis hatalom, de mégis csak hatalom, aminek demonstrálására van egy külön történetem.

Amikor még a Mártírok útján laktam, én voltam a család anyagbeszerzője (is). Velünk szemben volt egy nagy hentes bolt, oda jártam húsáruért hosszú-hosszú éveken át. Az csak természetes, hogy az össze eladót látásból nagyon jól ismertem, és persze ők is engem, hiszen naponta jártam náluk. Egyszer valamelyik női eladó eltűnt, de ez nekem akkor nem tűn fel, mert ki figyel erre, a férfiak biztos nem. Aztán úgy adódott, hogy egy este későn mentem haza és ráfanyalodtam, hogy beugorjak a Nyugatival szemben lévő hentesboltba. Kit látnak szemeim, mint a rég eltűnt eladónőt, akivel menten megismertük egymást, és aki köszönés helyett széles mosollyal fogadott, noha korábban sose beszélgettünk egymással. Most viszont megkérdezte, nem akarok-e venni pacalt. Mondtam nem, mert nálunk a feleségem rá se tud nézni. Hát akkor mit szólnék egy kis velős csonthoz? Azt, hogy azt egyedül csak én enném, pirítóson, jól megsózva. És juhbőrös virsli? No, abból viszek egy kilót, a pult alá dugott ládából. Mert, hogy ezek mind hiánycikkek voltak, amik felett neki volt hatalma. Csak annak adott, akinek ő akart. Persze a végén el kellett ezeket is adni, mert meg nem rohadhattak, de akinek hatalma van, az ragaszkodik ahhoz, hogy élhessen vele. Az ehet juhbőrös virslit, akit ő kijelöl erre a feladatra. – Tanuljatok belőle.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________