Tibor bá’ online

A hirdetések – meg egyebek – a „barlanglakó agyunkra” hatnak. Biológusok és szociológusok állítják, hogy az emberi agy sok tízezer év alatt a kiscsoportban (törzs) élés alatt fejlődött ki. Hogy a kiscsoportos környezetben való élet milyen mélyrehatóan hat az agyára, arra példa, annak az észlelése, hogy egy árucikk megvásárlására hatalmas mértékű befolyással bír, amennyiben azt híres ember ajánlja (például Ördög Nóra). A Rotterdami Erasmus Egyetem neurológusai arról számoltak be, hogy az emberekben az „áruérték” valamint a „szükségem van-e rá” megítélése nem működik racionálisan, amikor egy adott árucikket egy jól ismert személy ajánl. Ilyen esetben az agynak az a része aktiválódik, amely a bizalom és a tanulás központja. De aktiválódik a hosszú távú memória agyi fészke is. Agyunk azért viszi túlzásba a celebek azonosítását, mert kiscsoportokban fejlődött ki. Ez a következők szerint működik: – Ha te valakit ismersz, akkor az ismer téged. Ha nem támadjátok meg egymást, akkor barátok vagytok. – Az agyunk még mindig így működik, azt feltételezi, hogy az a celeb, akit állandóan látunk a TV képernyőjén, a mi ismerősünk. És olyanok akarunk lenni, mint ők, mert úgy fejlődtünk ki, hogy nem akarunk kívül rekedni a csoporttól. Az MRI kimutatja, hogy a társadalmi kitaszítottság azt az agyterületet aktivizálja, amelyik a fizikai fájdalmat kelti, valószínűleg azért, mert a történelem előtti időkben a törzsből való kizárás egyenlő volt egy halálos ítélettel. Egy kiscsoportban élve, mindenkit nagyon jól ismerünk. Éppen ezért senki se tudja velünk elhitetni, hogy más lenne, mint aminek megismertük, mert egész életünk alatt szoros kapcsolatban voltunk egymással. Ha valaki a törzsünkből átpingálta volna magát, és egy másik törzshöz tartozót játszott volna meg, azonnal rájöttünk volna a turpisságra. Mai példával élve, a húgod álarcos bálba megy és felvesz egy maskarát, neked tetszik ez a macska öltözék, de azonnal rájössz, hogy ő tulajdonképpen a húgod.

A celeb példa jól mutatja, hogy az agyunkat könnyen becsaphatja valaki, ebből a sokmilliós társadalomból, ha hibásan azt feltételezzük, hogy megbízhatunk benne, hiszen oly jól ismerjük.

Az emberi agy azon beidegződése, ami a kiscsoportos életben fejlődött ki, könnyen rászedhető egy álruhába bújt ellenség által. Vegyünk egy konkrét példát. Ha a képviselőház valamelyik tagja úgy jelenik meg, mintha a „másik törzshöz” tartozna (ellenzék), és vélhetően megtámadja saját hazáját, az emberek legnagyobb részénél beugrik a „törzs megvédésének” az ösztöne, tehát azonnal a törzs vezetője mögé áll és követeli a másik törzs vezérének a fejét. Az agyunk feltételezi, hogy meg tudjuk különböztetni a valóságot a fikciótól, mert a kiscsoportban mindenkit nagyon jól ismertünk és személyesen meggyőződhettünk arról, mi a valóság.

Viszont egy kiscsoportban, ha a törzs vezetője szépeket mondott, de valójában kihasználta a csoportot, azonnal elkergették, vagy éppen meg is ölték. Nem számított milyen szépeket mondott, a törzs tagjai azonnal észrevették, hogy valójában mit csinált.

Azonban egy sokmilliós országban, ahol a politikai osztály el van szigetelve az állampolgárok többi részétől, a legtöbb esetben az embereknek fogalmuk sincs, hogy a vezetők mit csinálnak. A „nagycsoport” vezetőit csak néhány percig látják, amikor beszédet tartanak, vagy megjelenik róluk egy fénykép, vagy adnak egy rövid interjút. Éppen ezért a báránybőrbe bújtatott farkasnak sokkal könnyebb dolga van, mint a volt annak idején a kiscsoportban.

Afelől semmi kétség, hogy egy kiscsoportban a szocio-patologikus eseteket azonnal észrevennének. Ezzel szemben egy akkora „törzsben” mint az USA (vagy bármely más állam), ezek az emberek hatalomra kerülhetnek és hatalmas befolyásra tehetnek szert.

Ahogy ezt a celebek által kínált termékek esetében láttátok, az agyunk beprogramozása olyan kiscsoportos környezethez alakult ki, amiben már rég nem élünk, ezért aztán félrevezet minket, ha ösztönös reakcióinkat tudatosan nem gondoljuk át. Nincs más út, mint meg kell tanulnunk felülkerekedni a tökéletlenül működő „ráérzéseinken” ha nem akarunk alkoholos befolyás alatt álló személyek döntéseire hasonlókat hozni. Szerencsére az agyunk igen rugalmas. Meg tudjuk tanulni a beáramló információs tenger feldolgozását úgy, hogy a magot szétválasztjuk az ocsútól. Képesek vagyunk tanulni, és felülbírálni a beidegződéseinket. Nem vagyunk arra kárhoztatva, hogy beszopjuk a hirdetéseket, a politikai mellébeszélést, az áltudományos „eredményeket”, és a fundamentalista vallási tanításokat. Ehhez azonban azt kell, hogy ellenálljunk az ösztönünk által diktált szimpátiának, és szigorú racionalitás mellett tudatosan átgondoljuk a döntésünk, vagy a vélemény formálásunk tárgyát képező témát.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________