Tibor bá’ online
Szerdán, június 8-án a hozzászólók egy apró csoportja meglátogatta a paksi erőművet Vackor, a pipás kertész meghívására és vezetésével. Aki eljött annak impozáns látványban lehetett része. Láthatta a reaktortermet (az a nagy piros, kerek valami a „rettegett” reaktor, abban vannak a fűtőelem kazetták).
És a turbinatermet (ahol az áramot termelik)
Valamint hallhatta a magyarázatot. Természetesen láttuk a vezérlő termet is, de erről nincs fénykép.
Különben az erőmű kellően fel van készülve a kíváncsiskodókra. Vannak bemutató termek, sőt egy hatalmas épület „múzeum”, ami – mint megtudtuk – áldozatul fog esni a leendő bővítésnek, ha Brüsszel is úgy akarja.
Tulajdonképpen arra számítottunk, amit láttunk, de más számítani és megint más saját szemmel látni.
A erőműben rend és fegyelem uralkodik, amit az ott dolgozók természetesnek vesznek. Mosoly, jókedv, de a szabályok maradéktalan betartása. Ennek egyik megnyilvánulását az alábbi csoportképen láthatjátok. Ahol Éván és rajtam kívül azt is felfedezhetitek, hogy mindenkinek a fején van egy totálisan felesleges műanyag bili, aminek az ég egy világon semmi értelme.
Minden esetre ezt a látogatást kár lett volna kihagyni. A következő képen felülről nézzük a vezérlő termet. Illetve a fénykép kedvéért hátat fordítunk neki.
A tárlatvezető természetesen kitért a biztonságra is, ami roppant megnyugtató volt, ha valaki meg akart nyugodni. Például megtudtuk, hogy a minimális dunai vízhozam is elegendő a szükséges hűtéshez. Ez persze nem lebecsülendő, mert percenként 30 m^3 vízre van szükség, amit egy 3500 mm-es cső biztosít. Azért ez elég nagy átmérő. Nem akartam feltenni a kérdést, mi van, ha egy terrorista felrobbantja a csövet (ami nem olyan nagyon nehéz), vagy valami természeti csapás végez a csővel? A választ persze mindenki tudja, mert amióta atomreaktorokat építenek, mindenki abban reménykedik, hogy nem lesz semmi baj. Persze lett. Soroljam? Fukushima, Csernobil, Three miles island, Paks (2003-csak nem nagyon tudunk róla), Windscale, Tokaimura (Japán). Persze nem igaz, hogy nem gondolnak rá. A bemutatás egy része 33 méter magasban volt. Oda természetesen fel kell jutni, de a látogatóknak lépcsőn kell felmászni. Liftet csak a dolgozók használhatják. Vajon miért? Egy húszas csoportot 5 menetben lehetne feljuttatni, ami hosszú perceket venne igénybe (és persze minden nap) Mi van, ha pont ez alatt kell sürgősen használni a liftet?
Hogy mondták régen? Szerencse fel!
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________