Tibor bá’ online

A közelmúltban rengeteg pro és kontra hozzászólás hangzott el közgazdasági és jogi területen. A nagy „hangzavar” miatt tartom szükségesnek a tiszta víz pohárba öntését (lesz némi ismétlés is, de koherens posztot akarok írni).

Mi az szerződés? A szerződés: Két jogalany visszavonhatatlan megállapodása, aminek keretein belül szolgáltatás és ellenszolgáltatás történik. A társadalom meg van zavarva vagy szándékosan, vagy hülyeségből, amikor olyanokat lehet hallani, hogy a Főváros Önkormányzata ezt vagy azt a szerződést felmondja. Ilyen nincs. Szerződést egyoldalúan felmondani nem lehet, hiszen ha lehetne, akkor az egész kötelmi jognak nem lenne semmi értelme. Mit érek egy olyan szerződéssel, mi a fenének kössem meg, ha a másik fél bármikor felmondhatja? A kötelmi jog lényege a biztonság, a kalkulálhatóság.

Egy szerződéstől természetesen el lehet állni kölcsönös beleegyezéssel, ami érdekében (esetleg) kapok vagy adok valami kielégítést. Egy szerződést – kölcsönös beleegyezéssel – lehet módosítani. A szerződésben ki lehet kötni a felmondás lehetőségét bizonyos eset előfordulása miatt. Ez feltételhez kötött szerződés. (Megveszem a házat előszerződéssel és előre kifizetem a vételár 10 százalékát, azzal a feltétellel, hogy a tetőteret az eladó december 31-ig lebontja). Egy szerződést utólag meg lehet támadni a bíróságon, de ennek szigorú feltételei vannak: 1) kényszer hatása alatt írtam alá, 2) tévedésben voltam, 3) feltűnő aránytalanság esetén (uzsora) 4) törvénybe ütköző (pl. 1 milliót adsz, a volt feleséged házának a felgyújtásáért, vagy az aláírás nem tőlem származik, oda lett hamisítva). A bizonyítási kényszer a szerződést megtámadójára hárul.

Olyan alapon tehát nem lehet megtámadni egy szerződést, hogy elszámoltam magam, rosszul jártam, elvesztettem az állásomat, megbetegedtem, a valuta paritások megváltoztak. Stb. Mert ezen az események bekövetkezése nem kizárt. Van viszont vis maior = olyan ok bekövetkezése, amiért egyik szerződő fél se felelős. Ebben az esetben a teljesítés nem követelhető. Vis maior lehet például egy háború, vagy forradalom kitörése, az ország megszállása, drasztikus elözönlése, stb. Van még egy szabály. A szerződés megtámadása a jogalap felismerésétől számított egy év. Aki tehát a bankot egy évig nem perelte be megtévesztés címén, annak 3 év múlva nem juthat eszébe, mert a téma a társadalmon belül mindennapos, tehát tudhat róla. Minden ellenkező hír ellenére Magyarországon nincs precedens jog. A próbaper nem precedens. Azaz egy pontosan azonos másik esetben egy másik bírót nem köt a próbaper ítélete. Az angolszász jogban ez pont az ellenkezője. Ha azonos dologban van precedens, akkor a bíró nem dönthet másként. Legfeljebb azzal lehet érvelni, hogy a precedenseset nem 100 százalékosan azonos. A magyar próbaper csak arra jó, hogy érdemes-e próbálkozni.

Ha én vettem, volna fel kölcsönt és most kétszer többet kellene fizetnem én a megtévesztésre hivatkoznék. Ugyanis a bank a szerződés megkötésekor nem látott el minden információval. Megtévesztett. De nem azzal, hogy a CHF hirtelen 20 százalékkal drágább, vagy, hogy maga a bank a CHF-et nem 1 %-ra kapja kölcsön, hanem 5 %-ra. Mert ezek nem megtévesztések és semmi közöm hozzá. Hanem azzal, hogy nem tájékoztatott arról, hogy a fix összegű kamatról szóló szerződésbe be van építve a bank belső ügyintézési rendje és ez nem volt csatolva a szerződéshez. Tehát én aláírtam egy fix összegű szerződést, amibe rejtett módon be volt építve a „fix” kamatláb emelésének a lehetősége. A többi már a bírón múlik. Ugyanis fel foghatja úgy is, hogy ha elolvastam a szerződést, akkor miért nem kértem a benne hivatkozott „belső ügyintézési rend” egy példányát elolvasás végett. Vagyis nem jártam el kellő gondossággal. Minden azon múlik, hova húz a bíró szíve. Azt tudnotok kell, hogy a szocializmusban a törvények és a bíróságok az államhatalmat védték (tűzön-vízen át). A kapitalizmusban a bíróságok a tőkéseket, a gazdagabbakat védi. A jog pedig nem természettudomány. A csűrés-csavarásra bőven van lehetőség. Most például „kiderült”, hogy a holokauszt egy picit fontosabb, mint a szólásszabadság.

Azt is tudnotok kell, hogy a bíróságnál mindent bizonyítani kell. Még azt is, ami különben nyilvánvaló. Tehát, ha azt mondja az ügyintéző a bíróságon, hogy ő az ügyfelet szóban kioktatta, hogy az a „fix” kamat bizony változhat is. Akkor az ő tanúvallomását a bíróság értékelheti úgy, hogy nem lettél megtévesztve, mert a bíró (emlékszel?) a tőkést védi. Ez nem szocializmus. Itt mindenki annyit ér, amennyije van (Lázár János)

Kamatos kamat: Egy hitelszerződésnél mindig van futamidő. Kölcsön adok neked 10.000 forintot 3 hónapra. Itt a futamidő 3 hónap. Ha nincs kitűzve futamidő, akkor egy évet kell feltételezni. A kamatlábat rendszerint egy évre vonatkoztatva adják meg (de lehet eltérés, pl. havi 12 %-os kamat) A futamidő átlépésével a kamat bizony kamatos kamattá változik. És most jól figyelj!!! A futamidő lejártával a kamatfizetés esedékessé vált. Ha nem fizetem ki a tartozást a futamidő végére, akkor megint kölcsönveszem az összeget, de most már a kamatát is kölcsön veszem, hiszen a kifizetése esedékessé vált. Van olyan elrendezés, hogy kölcsön veszek 1 millió dollár évi 3 százalékos kamatra, de előre megállapodunk, hogy csak a kamatokat fogom fizetni. Egy millióért veszek egy házat és az év végén kifizetem 30.000 dollár kamatot (mintha lakbért fizetnék) és továbbra is tartozom 1 millióval és ezt játszhatom életem végéig. A tartozásra természetesen a házam a fedezet, aminek az értéke 30 év alatt felmegy 2 millióra. Ekkor eladom, amiből visszafizetem a banknak az 1 milliós tartozást és zsebre vágom a másik milliót. Ez a játék addig megy, amíg a házak értéke folyamatosan nő. Ezt játszotta Amerika 2008-ig. Ekkor esni kezdtek a házak értéke és bekövetkezett az az állapot, amikor a tartozás meghaladta a ház értékét. A „tulajdonos” nem fizetett tovább, a bank pedig az 1 milliós hitel helyett kapott egy házat (fedezet) amiért már csak 600 ezret kapott. Bukott tehát 400 ezer dollárt ezen az egy házon. Vigyázat! Ez Magyarországon nem lehetséges. Itt a bank a fedezet birtokbavétele után a fennmaradó vesztességét is behajthatja az adóson.

Van olyan is, hogy kibocsátanak egy államkötvényt, ahol a futamidő 30 év. A kamat évi 5 %. Ebben az esetben nincs évenkénti jóváírás, hiszen a futamidő 30 év. A 30 év lejárta után vissza jár a tőke és annak 30 x 5 azaz 150 %-a. Vagyis nem volt kamatos kamat. A kamatos kamatot tehát a futamidő szabja meg. A mi államháztartási tartozásunk természetesen kamatos kamatra megy. Miért? Mert a felvett kölcsönt sose fizetjük vissza, tehát újabb kölcsönt kell felvenni a korábbi kölcsön + kamatának a visszafizetésére. Aztán ez a kölcsön is lejár, ezt se tudjuk visszafizetni és ez így megy 50 éve. Hatásában természetesen kamatos kamat.

Még néhány ide vonatkozó megjegyzés. A szocializmusban az állam jobban odafigyelt, hogy az állampolgár ne tudjon hülyeséget csinálni. Az OTP kölcsönhöz (egy szaros porszívó megvásárlásánál) kértek jövedelemigazolást, és hogy más tartozásom nincs. (plusz két darab készfizető kezest, ami nyilván egy társadalmi kontroll volt, hiszen a barátok ismerik a kölcsönkérőt, tud-e majd fizetni?). Az állam nem engedett bárgyú TV showkat, mert az népbutító. De a nép „szabadságot” akart. Nem akart állami gondnokság alatt élni. Most meg sipákol, hogy az állam nem védi meg a csőbehúzó hirdetésekkel, megtévesztő ajánlásokkal, szélhámosokkal, és moslék TV showk-kal   szemben. Valamit, valamiért.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________