Minden relatív, szokták idézni Einsteint, pedig az elméletének nem is ezt a címet akarta adni, csak egy korabeli piáros rábeszélte. És milyen igaza volt. Az emberek zabálják ezt a „minden relatív” dumát. Lehet apukám, hogy ez a 30.000 forintos kalap szerinted randa, de szerintem nem lehet nélküle meglenni. Nem apukám, vedd tudomásul, hogy minden relatív. Bizony-bizony! 1956-ban Bécsben mi freedom fighterek voltunk, azaz szabadságharcosok. Ezzel szemben 200 km-re keletre, Budapesten ellenforradalmárok, akiket, ha tehették, felakasztottak.

És akkor most egy ilyen alapos felvezetés után akad egy aprócska kérdésem. Mit mondanál rám, ha kijelenteném, hogy minden keresztény nőt meg kell menteni attól, hogy zsidóhoz menjen feleségül? Szerintem, ha nem hinnéd azt, hogy viccelek, akkor kénytelen lennél kikiáltani rasszistának. Persze azt is írhattam volna, hogy minden magyar nőt meg kell menteni attól, hogy egy cigánnyal álljon össze, de én a zsidót választottam. Ezek szerint nem csak rasszista vagyok, de ráadásul még antiszemita is. Hát akkor ide süss! Találtam az Interneten egy cikket a következő címmel: Israel’s Fear of Jewish Girls Dating Arabs; Team of Psychologists to „Rescue” Women. (Izrael állam fél, amiért zsidó lányok arab fiúkkal járnak; Egy pszichológus csoport feladata, hogy ezeket a nőket megmentse). A teljes cikket nem fordítom le, mert a lényeget tekintve felesleges, de a lényeg eléggé érdekes, íme.: „Izraeli hatóságok bejelentették, hogy felállítanak egy speciális fiatal pszichológus csoportot, akiknek az lesz a feladata, hogy felfedjék azokat a zsidó nőket, akik arab férfiakkal találkoznak és megmentsék őket.” – Tekintve, hogy én egy picivel tovább látok az orromnál, számomra az is kiderül, hogy ez a pszichológuscsoport szaglálással, kémkedéssel, megfigyeléssel is meg van bízva, nem csak „megmentéssel”, ami azért egy kicsit már csúnya, de menjünk tovább! – „Az utolsó ilyen intézkedést a Tel Aviv szomszédságában lévő Petah Tikva önkormányzata hozta, ami az utolsó volt az egymástól független, de sorozatosan létrehozott intézkedések között. Ezen intézkedések beindítói hivatalos szervek, rabbik, civil szervezetek és olyan izraeli állampolgárok csoportjai, akik megpróbálják megakadályozni a fajok közötti házasságot.” – Ebben a bekezdésben a szemem megakadt a „fajok közötti” kifejezésen. Amióta az eszem tudom (na, jó, majdnem) szóval mind a szocializmus építése alatt, mind pedig a jelenlegi liberális demokráciában politikailag nem korrekt az emberiségen belül „fajokról” beszélni. De nézzünk inkább a beszámoló folytatását! – „Az üggyel kapcsolatban az izraeli média jelentette, hogy a Kelet Jeruzsálemi Palesztin negyed közepébe telepített Pisgat Zeev nevű zsidó településen létrehoztak egy figyelő szolgálatot, abból a célból, hogy arab férfiak ne léphessenek kapcsolatba a helyi zsidó lányokkal. Az etnikai keveredéssel kapcsolatos ellenséges érzés számtalan zsidóban megvan, akik szerint ez a vegyes házasság veszélyezteti az ország zsidó jellegét. Egy felmérés szerint a zsidó lakosság több mint fele úgy véli, hogy a vegyes házasság egyenlő a hazaárulással. Az ország 1948-as kikiáltása óta több jogi lépésre is sor került, amelyek mind azt célozták, hogy az arabok és a zsidók között ne jöhessen létre szorosabb kapcsolat. Ezt célozta például a megosztott iskolarendszer, (magyarul szegregáció, ami nálunk szitokszó). Ehhez még hozzáadódik, hogy Izraelben polgári házasság nem létezik, ami azt jelenti, ha egy zsidó és egy arab mindenképpen házasságot akar kötni, akkor külföldre kell távozniuk. Visszatérésük után ezt a házasságot azonban elfogadják.” – Ezen kívül már csak egy érdekes része van a híradásnak, ami szerint az eltévelygett zsidó lányok legnagyobb része az Szovjetunió összeomlását követő zsidó kivándorlásból származik.

Roppant sajnálom, de lehetetlenség, hogy ne jusson eszemben. Elsősorban a magyar zsidóság nyomására alakult ki nálunk az a helyzet, hogy a helyi cigánysággal kapcsolatban semminemű diszkrimináció nem elfogadható. Nem lehet külön cigány osztály. El tudom képzelni, mekkora felháborodást váltana ki, és micsoda ombudsman tiltakozással járna, ha egy Keveredés Ellenes Gárda alakulna azzal a céllal, hogy megakadályozzák magyar lányok cigány társaságba kerülését. – Különben az eredeti riport a Názáretben élő Jonathan Cook újságíró tollából származik, akinek honlapja: www.jkcook.net

És akkor jön a téma aktualitása. Mi van a muszlimokkal, akik most ellepik Európát. Velük szabad házasodni? Ellenük lehet tiltakozni. Mit szólnának Petah Tikva-ban, ha a zsidó lányokat szíriai muszlimok környékeznék meg?

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________

Tibor bá’ online

Hunyadi János óta Magyarország nem nyert se csatát se háborút. A történelmünk teli van elbukott lázadásokkal, forradalmakkal, ellenállásokkal, és persze háborúkkal is. Elvesztettük az első világháborút, elvesztettük a másodikat, mert mindig a leendő vesztesek mellé álltunk. És a hagyományoknak megfelelően, most is sikerült kitalálnunk, ki lesz a vesztes. Hát igen, a III. világháborút is a leendő vesztes oldalán fogjuk elszenvedni. Igaz, egy okos ember kijelentette, hogy fogalma sincs, milyen fegyverekkel fogja az emberiség megvívni a harmadik világháborút, de azt tudja, hogy a negyediket kőbaltával fogják. Szóval, akkor mi is a helyzet?

A helyzet az, hogy Moszkva elhatározta, 1941. Június 22. nem ismétlődhet meg. Nagyon nem akarnak háborút, de tartják magukat a római mondáshoz, „Qui desiderat pacem, praeparat bellum” (Aki békét akar, készüljön a háborúra). A praeparat bellum pillanatnyilag így áll:

A tank egységek, mint az első védelmi vonal, újraélesztés (folyamatban van).

Az Iskander-M taktikai rakétarendszer telepítése (kész).

A Sarmat ICBM rendszer telepítése (folyamatban van).

A Status-6 stratégiai torpedó rendszer telepítése (folyamatban van).

Ez a négyes kábé elég a háború megnyeréséhez. Nézzük mire képes ez utóbbi, a legfélelmetesebb: Ez a torpedó 24 méter hosszú, 40 tonnát nyom, le tud menni 1000 méter mélyre, hatótávolsága 10.000 km max. 185 km/ó sebességgel. Félelmetes adatok. A torpedó természetesen távirányított, és felhasználható repülőgép anyahajók, csak úgy mint kikötő bázisok ellen, de hidrogénbomba töltettel tengerparti nagyvárosok, mint például New-York, vagy San-Francisco is elpusztíthatók a segítségével. Ráadásul a torpedó elháríthatatlan.

Az oroszok ötletei kifogyhatatlanok. Az alábbiakban bemutatják a Kalibr cirkáló rakétát, amit a szír konfliktusban bemutattak. Ezeknek a kilövő helyei felfedhetetlenek.

Ami a legszebb a dologban, a Pentagon is tudja, hogy nem nekik áll a zászló, de háború ügyében nem a Pentagon dönt. Putyinék 25 éve tudják, hogy Amerikával nem lehet barátkozni, Amerika uralkodni akar mindenki felett. Ezért aztán csendben felkészültek.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

A helyzet az, hogy a fiatal amerikai zsidók elfordulnak Izraeltől. Egyszerűen nem érdekli őket a zsidó állam. A problémára megvan az izraeli válasz. A „Jeruzsálem U” Izrael-barát propaganda anyagot gyártott. Na jó, de hogy jut ez el a fiatal amerikai zsidókhoz. Egyszerű, 100 $ üti a markát annak, aki végignézi az anyagot. Itt van például ez, egy fiatal izraeli katonáról:

https://youtu.be/nh0UX_6C8fM

A lényege: sisak alatt középiskolából a hazai frontra öt izraeli katonáról.

A következő

https://youtu.be/TDqo8mu5u8U

Kis ország – nagy különbség.

A harmadik arról szól, hogy mi van az egyetemi antiszemitizmussal:

https://youtu.be/tNDCcsH_wgU

Hát ez.

Végül pedig Izrael megszületéséről

https://youtu.be/GsZ09p8e8Qw

Meglátjuk lesz-e eredmény, és fognak-e az amerikai milliók Izraelbe özönleni. – Még valami. Az ajánlat 18 és 26 év közöttiek részére érvényes és a propaganda anyag 80 százalékát meg kell nézni.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ szatirikus online

Így néhány nappal pünkösd után eszembe jutott, hogy barangolni kellene egyet. Sajnos a tolószékem bal kereke a múlt héten kiesett, mert a karbantartási utasításba nem írták be, hogy időnként a csapágyat zsírozni kell, persze ha beírják se érek vele semmit, mert a feleségem olajjal főz (amikor éppen nem engem tologat), zsírt már évek óta nem láttunk. Szóval nincs tolószék, nincs barangolás, legfeljebb az Interneten. Tudom, hogy azt nem így hívják, hanem valami browser vagy micsoda, de hát most tanuljak meg angolul vénségemre? Szóval beírtam a saját nevem a Google-ba. Na, azért ez még megy, ajjaj, szinte magától, mert az igazat megvallva a Google-től meg se tudok szabadulni. Aztán lett 2850 találatom. Röhögnöm kell, ezen végig menni eltart karácsonyig. Mi van, ha meg se érem? De azért nem bántam meg. Képzeljétek, mikre nem jöttem rá. Ez a fránya tnsnames össze-vissza pletykál rólam, meg beírogatja a szájtom URL-jét. Na, csak találkozzak vele! Egy másik grafomániás meg azt írta rólam, hogy fiatalos a stílusom pedig elmúltam 70. Nana! most múltam 83. Csak semmi öregítés! Azt nem csak a nők utálják, az idős férfiak is. Pláne, hogy olvasom, a magyar férfiak fele 40 éves korban impotens. Megjegyzem, amilyen nők manapság vannak…. azokkal a kitetovált seggekkel. Kinek áll fel a dákója, ha farkasszemet kell nézni egy tűzokádó vörös sárkánnyal? Bocs, egy kicsit elkalandoztam. Már majdnem elkezdtem mesélni legújabb kalandomat az urológussal. Hatalmas bütykös mutatóujját be akarta bökni az ánuszomba. Tudom, hogy ez újabban divat (fisztelés, meg ilyesmi) de engem hagyjanak ki belőle. Azt mondja a doki, hogy akkor produkáljak neki ondót, és kezembe nyomott egy üvegcsövet, és megmutatta hol van a vécé, ahol valaki már éppen produkált. Gondoltam, ha nem megy, akkor kérek tőle pár cseppet, de ment. Aztán jött a spermaszámlálás? 1-2-3-4-szünet. Mikor lesz ebből 50 millió? Állítólag már soha. Tessék, már megint kicsúsztam a ritmusból.    Szóval barangolok-barangolok. Valaki átmásolta a Véletlenről írt teljes posztomat. Hát, ha annyira tetszik neki! Itt aztán nincs szerzői jogdíj. De a pasinak nem volt elég az átmásolás, hozzátette, hogy ő is pont erre gondolt és én kvázi elloptam a gondolatait. Nem mondom, 15 éves koromban a bazilika perselyéről elloptam néhány forintot, amikor Mindszenthy a letartoztatása előtt celebrált még egy utolsót, de csak azért feledkeztem meg magamról, mert már több pénz nem fért be a perselybe és mellé rakosgatták. Aztán jött az a fekete (vagy vörös, már nem emlékszem) sátán és megkísértett, én meg engedtem, de isten látja lelkemet, azóta nem, soha többé. Francokat! Nem hülyültem meg, csak a gondolatolvasó az ezoterikus honlapon nyilatkozott, amit én vén marha végigolvastam és egy kicsit megfertőzött, és két napja mindenütt földöntúlit látok. —- Jaj, ez cuki volt, egyik olvasómnak küldtem egy ingyen könyvet, akart fizetni, de nem engedtem. Erre úgy meglepődött, hogy előbújt belőle a hála, de azért azt hozzátette, micsoda jó PR, mert ömlenek hozzám a hozzászólások. Vicces! Osztogasson ő is ingyen könyveket. —- Aztán volt egészen megható bejegyzés (képzeljétek el, amint éppen meghatódok) azt írta, hogy már két napja nincs a szájtomon új poszt, ez teljesen szokatlan. Reméli nincs semmi baja az öregnek (ez lennék én). Na, idefigyelj tökös a hiba a te készülékedben van. Nekem nem lehet bajom, mert seggbe szúrtam magam egy egy pneumokokkusz koktéllal (23 különböző baci) és hogy vörösvérsejtjeim is legyenek, ezeket megtoldottam egy B-12-vel. Olyan a seggem mint egy szita, csupa lyuk (nem ott, ahol kellene). És ezek után te még aggódsz értem? De azért értékelem, sikerült magad belopni a szívembe. Ha az özvegyed időben értesít, elmegyek a temetésedre. Addigra – remélem – a tolókocsimat valaki megjavítja, ha nem, lélekben veled leszek. Ez utóbbira kaptam asztrális tippeket az ezoterikusoktól, amiket feltétlenül ki akarok próbálni.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Tibor bá’ online

Az utóbbi időben egyre több helyről jelzik, hogy a III. világháború a sarkon leselkedik ránk. Nos, nézzük a tényeket!

Washington propaganda gépezete teljes gőzzel működik. Putyin maga a sátán, lerohanta Grúziát, megtámadta Ukrajnát, elfoglalt a Krím-félszigetet, és most azon töri a fejét, hogy lerohanja Lengyelországot, és a Baltikumot. Hogy ez ne következhessen be, a NATO erők felvonulnak az orosz határ mentén, és persze átadták a Romániába telepített rakéta központot, ami a propaganda szerint védelmi rendszer, de persze támadó rakéták kilövésére is alkalmas.

Paul Craig Roberts szerint Oroszország, Kína ultimátumot kapott, elfogadják a hűbérséget (a la EU) vagy háború.

Mike Billington szerint a NATO kész hadat üzenni (nem tudom, ez még divatban lenne?), miközben Oroszország megteszi a szükséges lépéseket a III. világháború megvívására, ami akár már ezen a nyáron kitörhet.

Pepe Escobar állítja, hogy Oroszország felkészült a háborúra. Az S-500 hadrendbe állításával nukleáris első csapásra is képes a válaszcsapás kivédése mellett. Az S-500 ICBM elfogására és 6000 km/ó sebességgel érkező vadászgépek elfogására egyaránt alkalmas.

A legmeglepőbb néhány napja II. Erzsébet, Nagy Britannia királynőjének az „elszólása” volt, jobban mondva már rárakták a mikrofont, de nem vett róla tudomást. A királynő állítása szerint a katonai titkosszolgálat neki úgy nyilatkozott, ha Anglia nem lép ki az EU-ból, akkor bekövetkezik a III. világháború. Ezt a logikát ugyan én nem értem, de lehet ez nem más, mint a nép felszólítása, hogy szavazzanak az Unió ellen. Csakhogy a királynő nem tudta, hogy szavait sokan hallják. Oktatóan a következőket fűzte hozzá: „One is making the necessary preparation to abandon ship. A violent storm is coming, the likes of which Britain has never seen.” Vagyis: A hajó elhagyásával kapcsolatos szükséges előkészületeket meg kell tenni. Olyan méretű vihar közeleg, amihez hasonlót Britannia még sohase látott. – Itt a királynő arra utalt, hogy ha szükséges hajlandó lemondani a trónról és elmenekülni Angliából. Aztán magyarázóan még hozzátette: „Ehhez képest a II. világháború gyerekjátéknak fog tűnni.” Ekkor valaki lekapcsolta a mikrofont.

Ne azt vizsgáljuk, hogy a világpolitika különböző szereplőinek a véleménye mennyire helytálló. A lényeg, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Nem véletlenül beszél mindenki a III. világháborúról, hiszen a szelét érezni lehet. Ebben viszont az a meglepő, hogy egy újabb világháború megnyerhetetlen, csak vesztesek lehetnek. Igaz, helyére tenné az emberiséget (ha túléli).

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Tibor bá’ online

Ért már néhányszor a vád, hogy „állandóan” szex a téma. Nem állandóan, de viszonylag gyakran. Az ok két részből áll. Egyfelől a szex az ember életében kiemelten fontos helyen áll. Másfelől a magyar szex kultúrán van mit javítani.

Női panasz (40 felett)

Nem értem, a férjem sohase kezdeményez. Régebben büszke voltam arra, hogy meglehetősen rámenős voltam, de most már unalmas ez a szerep. A férjemre nem lehet azt mondani, hogy ágyon kívül passzív lenne, sőt, ez ellenkezője. Mi a fenét tegyek, hogy néha-néha előbújjon belőle az ősember?

Van, akinek tetszik, hogy ide-oda cseréli a szexuális dominanciát, de olyan is van, aki ezt nem kedveli. Ha a férjed szexuális forgatókönyve befogadó szerepről szól, számára nem túl könnyű a kezdeményezés. Ráadásul mogorva lehet, ha kikényszeríted megszokott helyzetéből.

Teszteld le a rugalmasságát egy specifikus kéréssel, amivel kapcsolatban egyértelmű utasítást adsz arra vonatkozóan, miként szeretnéd, hogy megközelítsen. Ez persze egy elrejtett dominancia, de kezdetnek elmegy.

Az alfa pozíció mindenféle kapcsolatban, legyen az szexuális vagy bármi más, bonyolult és dinamikus. Abba tehát nincs semmi különös, hogy nem szexuális kérdésekben a dominancia nála van, házastársak esetében ez gyakori.

De mielőtt nekilátsz a feladatnak, alaposan gondold át, mert a kialakult szexuális helyzet adta erotikát felboríthatja.

Anális szex

Az utóbbi időben „divatba jött” az anális szex. Van, aki él-hal érte, van, aki el se tudja képzelni. Mit lehet erről tudni?

1. Akinek már volt alapos hasmenése, az tudja, hogy a végbélvég, vagyis az ánusz, igen érzékeny tud lenni. Éppen ezért akinek aranyere van, vagy egyéb kellemetlensége annak nemigen érdemes ilyen tevékenységben részt venni.
2. Jól meg kell válogatni a partnert, mert a bizalom rendkívül fontos. Csak akkor érdemes megpróbálni, ha a partner az első kérő szóra felhagy a tevékenységével. A rámenős, vagy ügyetlen partner nem a legszerencsésebb vállalkozás ebben a témában. És ugye az előjáték itt a legfontosabb.
3. Első alkalommal fontos a lassúság. Ellentétben a vaginával a végbél nem egy egyenes cső, vagyis enyhén görbült. Ez az oka annak, hogy a behatolásnak lassúnak és óvatosnak kell lenni, különösen az első alkalommal. Nem egy rossz ötlet, ha a leendő behatoló kipróbálja saját végbelét.
4. A végbélnek természetesen üresnek kell lenni, különben kellemetlen meglepetésben lehet részesülni. Egyébként a végbélnél nincs természetes síkosító anyag termelése. A kereskedelemben kapható számtalan síkosító közül a víz bázisút szerencsés alkalmazni, és minél többet annál jobb.
5. Anális szexet elsősorban azok élvezik, akik akarják. Akire rá van kényszerítve, az gyűlölni fogja. Magyarul, csak akkor próbáld, ha magadnak akarod, nem a partnerednek.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ ironikus online

A „független” magyar bíróság egy ideje már az Orbán utáni időkre kacsingatva sorra hoz olyan ítéleteket, amelyek az uralkodó rezsim számára bolhacsípéseknek tűnnek. Most például kiderült, hogy Lázár János feltételezett légyottja Londonban csak részben lehet államtitok, a szálloda nevét, ahol egy éjszaka 460.000 forint, nem lehet titokban tartani. Ja, és az összeget sem. Szóval „mindenki annyit ér, amennyije van” – Lázár János az ötcsillagos Connaught Hotelben szállt meg „kísérőjével” együtt a 2012-es, eddig titkolt londoni utazásakor. A szálloda London szívében, az elegáns Mayfair negyedben található, néhány percre a Hyde Parktól.

Lázár két napot töltött a szállodában (valószínűleg egy hétvégét) potom 920.000 forintért. Ez az összeg 10 minimál béren dolgozó alkalmazott egy havi jövedelme. Lázár minden egyes szállodában töltött egyetlen óráért kb. 20.000 forintot fizetett, ha egy percre se tette ki a lábát az utcára (ami elképzelhető, és természetesen a kísérőjétől függő). Felmerül a kérdés, mennyi lehet Lázár jövedelme? Nézzük csak. Az én jövedelmem havi 200.000 forint. Ebből évente egyszer megyek el szállodába kísérettel együtt (aki az én esetemben a feleségem – ja kérem, szegény ember vízzel főz! 😀 ) és 6000 forintot fizetek egy éjszakára. Fizethetnék többet is, de az én jövedelmemből, számításaim szerint ennyire telik, illetve ez a reális. Ezt a logikát követve, Lázár „jövedelme”, pontosabban a markát ütő összeg egy hónapra kivetítve 15 millió forint. [(200.000 : 12.000) x 920.000 = 15.333.333 ] Valóban, ha minden hónapban szert tehetnék 15 millára, akkor engem se idegesítene, hogy az a néhány numcsi (mondjuk három, na jó, legyen négy) 920.000 forintba kerül. Bár ilyet csak az első generációs újgazdag tesz. Aki már megszokta, hogy vagyonos, az ragaszkodik ahhoz, hogy pénzéért megkapja a kellő ellenszolgáltatást.  A 230.000 Ft/numera messze túl van fizetve, még celebek esetében is. 😀

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Magyarországi felmérés nem létezik, ezért csak találgatni lehetne. Van viszont német felmérés, ami meglepő eredményeket hozott. Ezek szerint a volt NDK-ban élő németek többsége, egészen pontosan 52 százaléka „visszasírja” az egyesítés előtti hazáját. Egészen konkrétan azt állítják, hogy a kommunizmus alatt jobb volt az élet. Természetesen a nyugati szociológusok nyakukat törték a magyarázatokkal. Ami aztán oda torkolt, hogy kialakult egyfajta vita, mert a keletiek mindenre adtak jó választ.

Szabadság: Az NDK határon (berlini fal) hatalmas betűkkel ki volt írva, hogy mire számíthatnak azok, akik megpróbálnak átmászni rajta. Akinek nincs pénze, az ma se utazhat. Akkor elmentünk Prágába, Moszkvába, most mehetünk Brüsszelbe és Londonba, mi a különbség?

Jólét: Az NDK-ban senki se rettegett, hogy elveszíti az állását, senki nem koldult, és egyetlen hajléktalan se volt az utcán.

Hangulat: Elmentünk kempingezni, ragyogóan éreztük magunkat, mert volt bennünk egyfajta összetartozás, szolidaritás, itt mindenki mindenki ellen van.

Titkosrendőrség: Igen, ott volt a Stasi, de most itt van a GEZ, aki információkat gyűjt az emberekről, mi a különbség? Gyakorlatilag nincs különbség az úgynevezett „szabadság” és a diktatúra között. Egyik a párt diktatúrája, a másik a tőke diktatúrája.

Közvélekedés: Mindent összevetve az NDK-nak több volt a jó oldala, mint a rossz. Boldogabbak voltunk, és jobb volt az életünk minősége, mint most, az egyesített Németországban. Fontolóra véve a mai perspektívánkat, úgy érzem, hogy a paradicsomból lettünk kikergetve. Ez a német kapitalizmus nekem egy kicsit sok, és semmi esetre se nevezném demokratikusnak.

Meggazdagodott, 51 éves, volt keletnémet véleménye: Semmi kétség, szerencsés voltam, hatalmas vagyonra tettem szert. Azonban az életet nagyon kellemetlenné teszi, hogy az emberek hazudnak és csalnak. Minden a pénz megszerzése körül mozog. Nekem hiányzik az emberi hozzáállás, az érdek nélküli barátkozás. Különben szerintem akkoriban kisebb volt a diktatúra, mint most. Itt az igazságtalanság sokkal ravaszabban érvényesül, mint akkor az NDK-ban. Ma sokkal gazdagabb vagyok, mint akkor voltam, de közel se vagyok annyira megelégedve, mint akkor. Különben az se tetszik, amilyen feketére most befestik a volt NDK-t. Az volt az én otthonom, ahol a munkámat megbecsülték, és ha nem lett volna egyesítés, én akkor is jól éltem volna.

A szociológusok szerint: A legtöbb volt keletnémet állampolgár az NDK kritikáját személyes megtámadásnak veszik, sokszor még azok is, akik csak gyerekek voltak az egyesítéskor. Sokan fehérre akarják mosni a kommunista elnyomást. A fiatalok nagy része a szülői elbeszélések nyomán nem hajlandók elfogadni az NDK diktatúra árnyoldalait. A diktatúra tagadása az alatta élők önbecsülését emeli. A megkérdezettek saját életüket mentegetik.

És akkor térjünk vissza Magyarországra! Hogy látjuk mi? Mi a ti véleményetek?

______________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Hazudj egy nagyot, legyen az egyszerű, és ismételd megállás nélkül. A végén mindenki el fogja hinni. Adolf Hitler

A hatalom birtokosai nem csak arra képesek, hogy jóslataikat megvalósítsák, de hazugságaikat is igazzá tudják tenni. Eric Hoffer

Az emberek nem azért hiszik el a hazugságot, mert rá vannak kényszerítve, hanem mert el akarják hinni. Melcolm Muggeridge

Nem az borított ki, hogy hazudtál nekem, hanem az, hogy többé nem hihetek neked. Friedrich Nietzsche

Egy hazugság, ha elég sokszor mondogatják, igazzá válik Vlagyimir Iljics Lenin. 

A hazug ember büntetése, hogy senkinek se tud elhinni semmit. Én

Az emberek Könnyebben hiszi8k el az egyszer hallott hazugságot, mint az ezerszer hallott igazat. Ez is én.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________

Tibor bá’ online

A kapitalizmus egyik mozgatórugója a verseny, aminek játékos formája a vetélkedő. Ez az oka annak, hogy a TV vetélkedők annyira népszerűek. Ha pedig népszerű, sokan nézik, érdeklődnek iránta, akkor ragyogó terep a manipulálásra, döbbentek rá a „szakértők”. A gyanútlan néző szavaz, mert beadják neki, hogy szavazatával befolyásolni tudja az eredményt, ami nem felel meg a valóságnak. A kártyák előre le vannak osztva. Emlékszem néhány éve valamelyik vetélkedőn az elkeseredett Nagy Feró kinyögte, hogy így szeretne szavazni, de sajnos úgy kell. Gondolom, ezt kevesen vették észre. Arra is emlékszem, hogy Csobot Adél első vetélkedőjén senkinek se kellett, majdnem kiesett az elején, ez a nyafka, magát hülyére játszó, túlméretezett egóval rendelkező, szatmári majom, aztán mégis bennmaradt, mert a rendező úgy gondolta, jó alany a celebgyártásra. Azóta szárnyal, mint a sas. Újabb keletű esemény Berki Krisztián, az ország főbunkója, aki miatt Trutykót kirúgta a TV2. Elképesztő milyen tehetségtelen, és milyen botrányosan szerepel a Nagy Duett-ben. Ennek ellenére mindig bennmarad. Borítékolom, hogy meg fogja nyerni. Sok esetben már a szabályt úgy hozzák létre, hogy objektív vetélkedésről szó se lehet. Erre a legjobb példa az Eurovíziós dalfesztivál, ahol a szlávok, skandinávok, latinok, baltikumiak, stb. egymásra szavaznak. Ránk a kutya se szavaz, legfeljebb az elcsatolt részeken élő, és külföldön dolgozó magyarok. Nem igaz, hogy ezt nem lehetne jobban megszervezni. És persze azt sem hiszem el, hogy Európa egy emberként beszavaz az első helyre egy transzvesztitát. Ezt a szakállas „nőt” egyszerűen lenyomták a torkunkon. Higgyük el, hogy ez a normális, hiszen „mindenkinek” ez tetszik, ha neked nem tetszik, akkor te egy kakukktojás vagy, nem tartozol közénk.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Ifjú és fiatal felnőtt koromban a Szovjet Uniót nem lehetett kikerülni, ami oda vezetett, hogy utáltuk, mint a szart. Szinte fillérekért elmehettünk volna Moszkvába, Leningrádba, de nem mentünk (azóta is bánom). Amerikáért evett minket a fene. Aztán beütött a várva várt kapitalizmus, és nem csak a kerítés nem lett kolbászból, de még az is eltűnt, ami korábban jó volt. Kezdtünk kiábrándulni korábbi ideánkból és felfedeztük, hogy létezik egy Oroszország. Ideje, hogy megtanuljunk róla néhány dolgot.

Oroszország a Világ legnagyobb országa. Hivatalosan a területe 17.098.242 km^2. Vagyis nagyobb mint egész Ausztrália, és majdnem kétszer akkora (x1,8) mint az USA. Így aztán nem csoda, hogy itt található a világ leghosszabb vasútvonala, a Transz Szibériai járat, ami a Csendes-óceáni Vladivostokig nyúlik. A teljes út 9.289 kilométer , megszakítás nélkül 152 órán át tartana végigutazni rajta.

Nincs ország a Földön, ahol több lenne az erdő, mint Oroszországban, egészen pontosan 7.762.000 km^2, ami azt jelenti, hogy a teljes terület 45 százaléka erdő.

Oroszországban található a Föld legmélyebb tava, a Bajkál-tó, ami különben 25 millió éves, és 1600 méter mély. Ráadásul a Bajkál-tó a Világ édesvizének 20 százalékát tárolja (a megfagyott vizet nem számolva).

Komikus, de a Nyugati világ egyik ikonja, a McDonald’s legnagyobb étterme Moszkvában van a Puskin téren 700 asztallal. Csúcsteljesítménye 30.000 vendég kiszolgálása egyetlen nap alatt.

Ez is meglepetés lesz, a világ legnagyobb nyersolaj kitermelője Oroszország. 2015-ben napi 10.590.000 hordó olajat termeltek ki.

Milliárdosok számát tekintve Moszkva a világ második városa, összesen nyolcvanketten vannak.

Végül, remélhetően ez megmozgatja a fantáziádat. Oroszországban nagyjából 10 millióval van több nő, mint férfi.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

A Fidesz alelnöke, Németh Szilárd, és az Együtt elnöke Szigetvári Viktor Péntek este az ATV-n összecsapott a bevándorlás ellenes népszavazás kapcsán.

http://www.atv.hu/videok/video-20160513-nepszavazas-2016

Személy szerint én sose voltam Fidesz párti, sőt, de most meg kell állapítanom, hogy Németh Szilárd volt az úriember, míg Szigetvári pocsékul viselkedett. Az egy dolog, hogy ebben a kérdésben (az első hat év óta) a Fidesz mellett állok. Nem kérünk a muszlim bevándorlókból, de Szigetvári állásfoglalása el fogadhatatlan. Szövege nem felel meg a valóságnak, asszonyokkal és gyerekekkel manipulál, és folyamatosan belevágott Németh beszédébe, és az érvrendszerébe beszőtte, hogy a Fidesz lop (ami igaz, de hogy jön ide a menekültkérdéshez?)

A hab a tortán az volt, amikor Németh Brüsszelezésére Szigetvári úgy reagált, hogy nyugodtan mondja, hogy zsidók. Erre Németh Szilárd kivonult.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Egy 21 éves, kenyai férfi Bécsben, egy vascsővel agyonvert egy 54 éves osztrák nőt. A gyilkos hét éve élt engedély nélkül Bécsben. A hatóságok már évekkel ezelőtt elrendelték a gyilkos kitoloncolását, de erre még azóta sem került sor. A gyilkosság okát egyelőre nem ismerik, de valószínűleg a gyilkos pszichotikus állapotban volt a támadás alatt. A rendőrség szerint 2010 óta tizennyolc támadás fűződött már a nevéhez.  2013-ban rövidebb időt töltött börtönben testi sértés miatt. 2015 májusában pedig feljelentették, mert valakire rátámadott egy vascsővel. Akkor nem ítélték el, az áldozat csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Valami furcsa okból kifolyólag a börtönbüntetésének letöltése után elfelejtették kitoloncolni, csak simán kiengedték a börtönből, hogy tovább garázdálkodhasson Bécsben. — Tessék mondani, ez normális?

A liberális engedékenységnek meg is van a következménye. Londonban egy muzulmánt választottak meg főpolgármesternek. Sikeres terjeszkedés. Erről jut eszembe, a VIII. kerületben, a 60-as években egy cigányt neveztek ki az ipari osztály vezetőjének. Attól a perctől kezdve utcai árusításra engedélyt kizárólag cigány kapott. Az osztályvezető természetesen diplomás volt, de nem felejtette el, hogy honnan jött. Nem nagy ügy, de érdemes rá felfigyelni. Ugyanis pontosan ez lesz a muszlimokkal is.

Alig ütöm le az első billentyűt a gépen, máris jön a következő hír. München külvárosában egy másik muzulmán késelni kezdett. Egy áldozat belehalt. A hab a tortán, hogy a 27 éves pasi már Németországban született, „csak” muzulmán maradt. Azért a németek viszonylag gyorsan tanulnak, felmérések szerint a lakosság két harmada nem kér a muzulmánokból. Na jó, de az egyharmad? De árnyaljuk a képet!

Néhány hét itt tartózkodás után egy kínai férfi megölt egy fiatal prostituáltat, majd a lakásból összeszedett minden értéket és másnap vett egy repülőjegyet Pekingbe, ahol a gyilkosságot beismerte, de Kína nem adja ki Magyarországnak, és természetesen nem indít ellene eljárást. Üzenet: Nyugodtan menj ki Nyugatra, gyilkolj, ha kell, mi majd megvédünk. Csak a kínai számít, mindenki más ellenség.

A kérdés az, hogy a liberális Európa mikor méltóztatik felébredni? Felébredni, hogy rajtunk kívül a világon mindenütt farkas törvények uralkodnak. Nem, ne vegyük át, de ne engedjük be őket. Ja, hogy milyen a farkas törvény?

Az ISIS azokat a katonáit, akik nem akarnak részt venni a most már reménytelen harcokban, esetleg át akarnak menni a másik oldalra (végül is ez „polgárháború”) egyszerűen élve eltemetik, mert még a golyót is sajnálják tőlük. Hát ilyen. A finomkodást átengedik nekünk, jól kiröhögnek érte, és a végsőkig ki fogják használni.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Jászapátiban szarrá rúgtak egy sebesült gólyát a Szent Imre Katolikus Általános Iskola udvarán. A tettesek a feltehetően vallási iskolába járó, vallásos „oktatásban” részesült két 15 éves fiú, legalább is a vallomásuk szerint. A hatályos törvények alapján a fiúk ezért akár 3 év börtönt is kaphatnak. Ide vezet a liberalizmus. Egy gólya nagyobb értéket képvisel, mint két magáról megfeledkező kamasz.

Bocsánat, tényleg megfeledkeztek magukról? Azt hiszem nem. Játszottak, csak most élőben. Már évek óta gyilkolnak a „nyomogatós” játékaikon, ahol bárkit meg lehet ölni, hiszen a „game over” után meg lehet nyomni egy gombot és a virtuális gólya megint ott van az udvaron, bele lehet rúgni, el lehet törni a lábát, meg lehet gyilkolni, és akkor jön a score 500, 1000, 1500 és a gólya újra és újra kezdi az életét. Ők pedig versenyeznek, ki tud több gólyát megölni a rendelkezésre álló idő alatt. Nekik senki se olvasta fel:

Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábában,
Felrepülne, messze szállna,
Messze messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.

Tűnődik, fél lábon állván,
El-elunja egyik lábán,
Váltogatja, cserélgeti,
Abban áll a
Mulatsága,
Ha beléun, újrakezdi.

Szárnya mellé dugta orrát,
Messze nézne, de ha nem lát!
Négy kerítés, négy magas fal:
Jaj, mi haszna!
Bár akarna,
Kőfalon nem látni átal.

Még az égre fölnézhetne,
Arra sincsen semmi kedve:
Szabad gólyák szállnak ottan
Jobb hazába;
De hiába!
Ott maradt ő, elhagyottan.

Várja, várja, mindig várja,
Hogy kinő majd csonka szárnya
S felrepül a magas égig,
Hol a pálya
Nincs elzárva
S a szabadság honja kéklik.

Őszi képet ölt a határ,
Nincsen rajta gólyamadár,
Egy van már csak: ő, az árva,
Mint az a rab,
Ki nem szabad,
Keskeny ketrecébe zárva.

Még a darvak hátra vannak,
Mennek ők is, most akarnak:
Nem nézi, csak hallja őket,
Mert tudja jól,
Ott fenn mi szól,
Ismeri a költözőket.

Megkisérté egyszer-kétszer:
Nem bírná-e szárnya még fel;
Hej, dehogynem bírná szárnya,
Csak ne volna
Hosszú tolla
Oly kegyetlen megkuszálva!

Árva madár, gólya madár,
Sohse nő ki tollad, ne várd,
Soha többé, fagyos télig;
Mert, ha épen
Nő is szépen:
Rossz emberek elmetélik!

És persze azt se tudják, ki volt Arany János, csak Ronaldoról hallottak, na meg látták is. Szóval nekik egy sebesült gólyáról Ronaldo gólja jut az eszükbe, és labda helyett belerúgnak egy gólyába. És akkor börtön? Igen, de nem nekik járna, hanem azoknak, akik a legifjabb generáció oktatásáért felelősek.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Nem a véleményemet, és értékítéletemet írom le, hanem emlékeztetni akarok mindenkit a tényekre. Ezt az első mondatot olvassátok el háromszor.

Az első Orbán kormány idején történt, hogy egy pasi kiszemelt magának egy terepjárót, amit el akart kötni. A terepjáró hátsó ülésén ott lapult Orbán Viktor miniszterelnök egyik gyereke, és egy női rendőr, mint testőr. A rendőrnő felszólítás nélkül belelőtt a pasiba, majd megbilincselte a sebesült férfit, aki nem halt meg. A tárgyaláson a lopás kísérletért (ami akkor még a Btk. szerint csak jogtalan kölcsön lett volna) 9 év letöltendő büntetést kapott. Ha az én kocsimat akarta volna eltulajdonítani és én rálőttem volna egy engedélyhez nem kötött (de a gépkocsimban nem tartható) gázpisztollyal, akkor a pasi egy napot se ült volna, de engem megbüntettek volna a riasztófegyver jogtalan használata miatt.

A rendszerváltás előtt a 19 éves (tehát nagykorú) lányom kötött egy szerződést, aminek alapján később vitába keveredett a másik féllel. A másik félnek volt 60.000 forint követelése. A tárgyalásra engem is behívtak, ahol a másik fél tiszti egyenruhában, századosi rendfokozattal jelent meg. A bíró ítéletében engem (aki semmit nem írt alá) kötelezett a 60.000 Ft. megfizetésére, mivel a lányomnak nem volt jövedelme.

Tudomásul kell venni, mert tény, hogy a bíróság messze nem objektív, és egyedi szempontjai vannak. Egy élsportolónak különleges jogai vannak (ha tetszik ez egyes hozzászólóknak, ha nem). Bizonyos mennyiségű becsempészett nyugati cuccot elnéztek a vámosok. Bizonyos közlekedési kihágásokat megúszhatnak. Különböző fokú erőszakoskodást elsimítanak (nem rég volt a jogászok gólya táborában ilyen eset, ahol az elkövető még csak híresség se volt). Ráadásul ezzel nem csak Magyarország dicsekedhet. Személy szerint én nem tartom helyesnek, de a jelenség létezik. Aczél Endre megjegyzése, hogy az általános vélemény szerint „Kissék lebuktak” tökéletesen fedi a valóságot. A pártállam alatt majd mindenki követett el törvénysértést. Mást ne mondja, aki tehette fusizott és hazalopta a fusit. Ezt senki se ítélte el. És igen, hébe-hóba előfordult, hogy valaki lebukott.

A szabadúszó fordító státuszt hivatalosan nem fogadták el. Lényegében KMK voltam (közveszélyes munkakerülő). Egyszerűbb volt számomra, hogy be voltam jelentve egy szövetkezetbe, mint bedolgozó, de ebből nekem egyetlen fillér hasznom nem volt (mások dolgoztak a nevem alatt, és kaptak érte fizetést). Valaki feljelentett. Bűnügyi tárgyalás. A szövetkezett igazgatója tanúvallomásában azt mondta, hogy a szövetkezetének 400 fiktív bedolgozója van. Ha ezt a törvénytelen helyzetet felszámolnák, a szövetkezett lehúzhatná a rolót, ami nemzetgazdasági okok miatt egyáltalán nem kívánatos. Az ügyész erre azt mondta, hogy őt a másik 400 fiktív bedolgozó nem érdekli, ő ellenem emelt vádat. (kaptam 8 hónapot felfüggesztve).

Kiss Lászlónak és társainak, vagy az akkori úszóknak jó néhány esete volt. Ezt hozta magával a kor szelleme. Ez a magyarázat arra, hogy most 3 esetet is elő lehetett rángatni. Valószínűsítem, hogy több tucat esete volt, amiket simán megúszott. Sokaknak, másoknak is voltak ilyen „esetei”. Nem reális a mai, erősen liberális felfogással megítélni egy 55 éves dolgot, mert egy 18 éves fiúnak a kialakult morális érzékét a környezet alakítja ki. Nem fair leverni egy 73 éves férfin egy rothadó, korrupt rendszer hibáit. Ezt az egész szar ügyet már rég el kellett volna felejteni. Ennél ezerszer nagyobb bűn a százmilliárdok ellopása, ami most a Kiss ügy kapcsán szép lassan a feledés homályába fog veszni.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Pénteken (májús 06.) Coleen Bell amerikai nagykövetasszony beszédet tartott a magyar parlament külügyi bizottsága előtt, amit én egy nyugati hírcsatornától tudtam meg, mert az eseményt a magyar média titokban tartotta (legjobb tudásom szerint), vagy nem jutott rá hely a rendkívül fontos beszámolók mellett, mint például a Nagy Duett, vagy Takáts Zsuzsanna visszaemlékezése 55 év után a Fedett uszodában elszenvedett élményeiről. Pedig megítélésem szerint Coleen Bell, volt szappanopera rendező igen érdekes dolgokra hívta fel a külügyi bizottság figyelmét.

A hölgy természetesen a diplomácia nyelvén szólott, vagyis semmi durva, vagy fenyegető mondat nem hagyta el a száját, sőt, beszéde teli volt aggatva szép kifejezésekkel, mint például: együtt úszunk ugyanabban a vízben. Vagy, a világ legnagyobb katonai és politikai szövetség tagjai vagyunk. De ennek nem kell bedőlni, mert a nagykövetasszony bársony kesztyűjében kemény vasököl rejtőzött, amivel egy nagyot oda lehet sújtani, amennyiben a külön úton járó Fidesz kormány kilépne a sorból fontos kérdések esetén. Ami pedig a fontos kérdést illeti, az nem más, mint Amerika saját érdeke, és nem pedig Magyarország érdeke. Az alig elrejtett üzenet pedig az volt: tedd, amit mondunk, vagy nagyon meg fogod bánni.

A hajdan volt TV producer pontosan tudja, hogyan kell érthetővé tenni intelmeit. Kioktatta a magyar képviselőket Szíriával kapcsolatban, kitérve rá, hogy az ISIS és Assad egyformán gonoszok, és mindkét fél azonos mértékben felel a szír válságért. ISIS-nek azért vannak sikerei, mert kihasználja a szír polgárháborút, aminek eddig több mint 250.000 áldozata van. Azt természetesen elfelejtette megemlíteni, hogy a szír rezsimváltás mögött Amerika áll. Tény az, hogy a szír összecsapásokat polgárháborúnak nevezni sima propaganda, mivel a kormányerőkkel szemben állókat Szád Arábia, Törökország és az USA támogatja. Aztán a magyar képviselők azt is megtudhatták, hogy az ISIS-t addig nem lehet legyőzni, amíg Assad a helyén van.

Collen Bell mintha elfelejtené, hogy a külügyi bizottságban esetleg lehetnek olyanok, akik tisztában vannak a világpolitikával, mert arról győzködte a hallgatókat, hogy „február óta, az ellenségeskedés visszaszorítása csökkentette a szír válságot, aminek következtében több millió szír állampolgár elkezdhette életének az átrendezését. Azt viszont elfelejtette hozzátenni, hogy a fegyverszünetre azért tudott sor kerülni, mert az orosz beavatkozás komolyan megtépázta az Al-Kaida és az ISIS sorait.

Bell asszony a szír tragédiát arra használta fel, hogy a (főleg Amerika által okozott) menekült válságot beetesse a képviselőknek. Ugyanis mint tudjuk Orbán Viktor és néhány közép európai ország vezetője ellenáll Brüsszelnek, ahol azt követelik, hogy néhány ezer bevándorlót Magyarország fogadjon be, akik elsősorban Angela Merkel hívó szavaira érkeztek.

Erre az amerikai nagykövetasszony így tért ki: „Minden szuverén nemzetnek joga van megvédeni határait, de a nemzetközi közösség tagjainak vannak alapvető kötelezettségei is arra, hogy segítsék a biztonságot kereső menekülteket.” — Ezt úgy kell értelmezni, hogy a magyar szuverenitást mi nem határozhatjuk meg, mert azt ők akarják meghatározni.

És akkor kivillant a bársonykesztyűből az acél ököl. Bell egyértelműen elítélte a magyar kormány álláspontját azzal, hogy kifejezetten megdicsérte azokat a magyarokat, akik ellenzik a kormányt. „Egyetértünk azon magyar vezetők, törvényhozók, fegyveres testületek, és az állampolgárok emberbaráti tenni akarását, akik nagylelkűen reagáltak erre a krízisre.”  És akkor jött Washington parancsa: „Mi továbbra is hangsúlyozzuk, hogy a bevándorlók okozta kihívásra minden megoldásnak ügyelni kell az élet megvédésére, biztosítva az összes bevándorló emberi jogait, miközben előnybe kell helyezni a rendezett és humánus bevándorló politikát. Ehhez hozzátartozik, hogy az EU és Törökország által nyélbe ütött megállapodást valamennyi tagállam támogassa.”

Lefordítva egyszerű magyar mondattá: Magyarországnak jóvá kell hagyni az EU és Törökország megállapodást, aminek következménye több tízezer bevándorló elhelyezése az EU tagországaiban, beleértve Magyarországot is, annak ellenére, hogy a magyar parlament egyértelműen elutasította a kényszer betelepítéseket.

Oroszországgal kapcsolatban Bell közölte, hogy Oroszország az ellenségünk, amit nem szabad elfelejtenünk. Különben Washington úgy véli, hogy Orbán nem eléggé oroszellenes, nem tetszik neki az orosz szankció, mivel az gazdaságilag előnytelen Magyarország részére. A nagykövet asszony világossá tette, hogy Magyarországnak követni kell Washington utasításait az orosz kérdésben. Máskülönben biztos abban, hogy Budapest mindent úgy fog tenni, ahogy az Washington megkívánja tőle. Hiszen a magyarok részesei a globális rendnek, amihez Amerika adja a pontos útbaigazítást.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Megszólalt Takáts Zsuzsanna a „Kiss László ügy” hajdan volt áldozata,akiről úgy tudták, hogy már eltávozott az élők sorából. Ha már nem él, akkor mindenki azt mond róla, amit akar. Gyárfás például azt, mondta, hogy könnyen megkapható kis nőcske volt, miközben frissen érettségizett diáklány volt, aki nem volt tagja a fedett törzsközönségének. Maga Kiss pedig koncepciós perről beszél.

Na de, a másik oldalt se kell félteni! Zsuzsanna asszony elbeszélése szerint két barátnőjével kiment a Sport uszodába napozni. Odajött hozzájuk egy csinos fiatal férfi és beszélgetni kezdtek. A férfi javaslatára bement vele egy szolgálati lakásba, már nem emlékszik, hogy miért (milyen ürüggyel), ahol azt mondta neki a férfi, hogy innen nem megy ki, amíg nem kapják meg. Aztán bejött még két férfi, kettő lefogta, a harmadik pedig megerőszakolta, majd a másik, végül a harmadik, aki maga Kiss László volt. A kisiparos nevelő papáját meg is verték, feltehetően azért, mert feljelentést tettek.

Velem tehát el kell hitetni, hogy 55 év távlatából mindenre pontosan emlékszik, kivéve, hogy miért ment be egy vadidegen férfivel egy lakásba. Csak nem a bélyeggyűjteményét akarta megtekinteni? Szó sincs róla, hogy fel akarom menteni Kisst egy nemi erőszak alól. De érdekelne, hogy egy 18 éves lány fürdőruhában miért megy be egy fürdőruhás férfivel egy számára ismeretlen lakásba, amikor a férfinek még a nevét se tudja? És a másik két lány miért nem volt kíváncsi arra, amire Zsuzsanna kíváncsi volt. A lányok (legalább is abban az időben) soha nem tettek semmit se egyedül, mindig barátnőkkel együtt vállalkoztak bármire, ha a szülők nem voltak jelen. Zsuzsanna miért nem kérte meg a barátnőket, hogy menjenek vele. Nem lehetséges az, hogy Zsuzsanna nagyon is jól tudta, hogy a jóképű, jó alakú sport híresség meg akarja dugni, amihez neki is volt kedve, de ahhoz egyáltalán nem volt kedve, hogy még ketten megdugják.

A nevelő papa cipész volt. Ma már csak kevesen tudják, hogy 1961-ben cipésznek lenni komoly státusz volt, kiemelt jövedelemmel és ismeretséggel. Miért? 1956 után Kádár megpróbált konszolidálni. A hiánygazdaságtól az egész társadalom szenvedett. Ezért megengedték, hogy kiváltható legyen a kisipar. Tehát cipészek, szabók, kötők, villanyszerelők, stb. „maszekok” lehettek, de nem korlátlan számban. Minden kerületben ki volt jelölve, hogy egy-egy kisiparból hányan praktizálhatnak. Az a kevés cipész, akire rámosolygott a vakszerencse (meg a protekció) hülyére kereste magát, mert egy-egy megrendelt női divatcipőért annyit kér, amennyit nem szégyellt. Kereslet pedig volt, mert Kádár a korábban államosított ingatlanokat visszaadott a volt tulajdonosának. A gulyás kommunizmusban kitermelődött újgazdagok csemetéi, emlékeim szerint, nem tartoztak a legerkölcsösebb népcsoportba. Ez természetesen a bűnügy szempontjából nem enyhítő és nem súlyosbító körülmény, csak árnyalja a képet, és nekem pont ez az árnyalás a szerepem.

Különben Aczél Endre megállapításával egyetértek, és úgy gondolom, hogy aki 1961-ben már nagykorú volt, és ismerte a társadalmi viszonyokat, az szintén egyet fog érteni.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Budapest három-négy emeletes, régebben épült házait „bérházaknak” nevezték. Ugyanis a háború előtt ezeket a házakat azért építették, hogy a bennük lévő lakásokat kiadják bérbe. Amikor valaki megnősült, illetve férjhez ment, elhagyták a szülői lakást, ők maguk kivettek egy lakást a jövedelmüknek megfelelően. A háború után fennmaradtak ezek a bérlemények azzal a különbséggel, hogy a lakbér aránytalanul olcsóvá vált, a háziurat pedig felváltotta az állam. A helyzetből adódóan ehhez hozzájött még az, hogy kiadandó lakás nem létezett. A bérleti jogviszony pedig aranyat ért. A lehetetlen állapotok miatt indult be a panelház program, de nem tudott elég gyors lenni ahhoz, hogy a „lakáshelyzet” jelentősen javuljon. Szükség mutatkozott arra, hogy aki teheti, megvegye magának a lakását sok éves várakozás helyett. Ezzel párhuzamosan az OTP is sorsolt ki lakásokat Lottó nyeremény címén, és ugye hülyén nézett volna ki, ha bérleti szerződést sorsolnak ki, tehát a tulajdont sorsolták ki. Közben az igen olcsó lakbérek miatt a 40 éven át elmulasztott karbantartás bepótlása hatalmas teher lett volna az államnak, ezért egy ügyes huszárvágással a lakásokat igen olcsón eladták a bentlakóknak. Ezzel tökéletesen megváltozott a lakhatás szerkezete.

Felmerül a kérdés, hogy melyik lakhatási forma a kedvezőbb. Az összemérés nem könnyű, mert érzelem is vegyül a dologba. Végül is az ember szeret birtokolni, még akkor is, ha gazdaságossági oldalról nézve a birtoklás nem indokolt. Praktikus oldalról nézve a lakás birtoklásának egyetlen előnye van, éspedig az, hogy örökölhető. Felteszem a kérdést, érdemes-e hosszú évek alatt elvonni a számtól 20-30 millió forintot (amit soha se fogok tudni tőkésíteni) azért, hogy valakik örököljék azt? Nyilván nem. Ráadásul a legújabb banki jelentések szerint az emberek újra kedvet kaptak a kölcsönök felvételére. Nemrég égették meg a kezüket, de már megint veszik fel a kölcsönöket, élik fel a jövőjüket. Mindezt egy olyan világban, amikor a töretlen alkalmazására, a munkaiszony folyamatos fenntartására nincs semmi garancia.

Amerikára (többek között) az jellemző, hogy bármit lehet bérelni, és a bérlő nem sajnálja rá a pénzt. Magyarországon mindenki birtokolni akar, és megszakad a szíve, ha pénzt kell kiadni a használatért.

Valakinek eszébe jutott (nyilván megjárta Amerikát), hogy vesz egy nagyobb motorcsónakot, amit bérbe lehet venni a Római parton. Ha jól emlékszem Visegrádra és vissza a bérlet 30.000 Ft, és egyszerre 6 személy veheti igénybe. Személyenként 5.000 Ft. A lehetőség már hetek óta létezik, de eddig még senki se vette igénybe.

Beszéltem emberekkel, akik úgy vélik, hogy nem veszik igénybe az albérleti lehetőséget, mert azt a pénzt inkább a saját lakás részleteibe fizetik be. Ezen aztán el lehet gondolkodni, és lehet számolni. Én mégis inkább a bérlésnek vagyok a híve. Rugalmasabb. Mindig a fizetésemnek megfelelő lakást bérelhetek. Ha hirtelen állás nélkül találom magam, akkor felmondom a 120 ezres lakást és beköltözök egy „sufniba” ami csak 40 ezerbe kerül. Ha 50 kilométerre kapok egy jó állást, akkor felmondok és az új munkahelyem környékén keresek egy alkalmas lakást.

Arra pedig kevesen gondolnak, hogy a 20-30 évre történő elkötelezés kellemetlen meglepetéseket hozhat, olyanokat, amikre nem lehet felkészülni. A végső érv a megvásárolt lakóparki luxuslakás ellen az, hogy a tulajdonos a végén (nem sokkal az utolsó részlet kifizetése után) az élete munkájának a gyümölcsét egyszerűen itt hagyja, had veszekedjenek rajta az örökösök. 😀

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Tibor bá’ online

Sokaknak nézete szerint, mindenkinek magánügye, hogy mibe hisz. Ezzel szemben az ateisták bizonyítékokat kérnek a hívőktől, hitük tárgyát illetően. Bizonyíték persze nem létezik, a hívők pedig kötik az ebet a karóhoz miszerint, létezik az anyagi világon kívül eső valami, amiben hinni kell, hiszen éppen azért mert kívül esik az anyagi világon, bizonyíték nem létezhet. Itt abba is hagyhatnánk, de sajnos a helyzet ennél komolyabb, mivel a hit tárgya ellenőrizhetetlen. Mit értek ez alatt. Egyszerű, ha a hit mögött álló dolgok, amiben hinni lehet, nem igényel bizonyítást, akkor a hit bármeddig kiterjeszthető, és ki is terjesztik.

Itt a blogvita keretein belül a kiterjesztés csak addig ment el, hogy azok, akik hitük szerint ellenzik az evolúciót, képesek nekimenni Rómának, a pápának, a katolikus papságnak, mert ők elfogadták az evolúciót. De, hogy mi mindenre képesek a hívők, arra jó példa Németh Sándor gyülekezete. Érdemes megnézni az átszellemült embereket, akikből bármi kitelhet, ha az egybevág hitükkel.

Amerikában az elmúlt 150 évben 265 törpe szekta (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_new_religious_movements), úgynevezett cult (kultusz) született, amelyek mind a Bibliára és Jézusra támaszkodnak. Nyilvánvaló, hogy aki hajlik a hit felé, annak nem kell bizonyíték, és ha kellően karizmatikus „atyámmal”(hittérítővel) találkozik, akinek „tanítása” neki testhez áll, akkor csatlakozik hozzá. De pontosan mihez is csatlakozik?

Tegnapelőtt este az AMC tévéállomás sugározta a „Veszett Világ” című filmet, ami egy kisebb vallásos közösségről szólt, akiknek „profilja” a bűntől való undorodás volt. Ilyen bűn volt például a bujaság. Az egyik szektatag az Interneten csoportos szexhez keresett fiatal férfiakat, akiket elkábítottak, majd a terv szerint a bűneikért rituálisan ki akartak végezni. Ez nem történt meg, de egy ketrecből végignézhették, hogy nem mindennapi kínzás után miként ölnek meg egy homoszexuális férfit. Közben a rendőrség véletlenül tudomást szerez a dologról, és az egész vérengzésbe torkol, mert természetesen állig fel voltak fegyverkezve. A csoport tagjainak vallásos fanatizmusára épülő dráma igen tanulságos volt.

Nem, ez nem kitaláció. A leghíresebb eset a Peoples Temple (népek temploma) szekta (http://www.pbs.org/wgbh/americanexperience/features/general-article/jonestown-guyana/), akik megöltek egy amerikai szenátort és a kíséretét, majd a prédikátoruk parancsára rituális öngyilkosságot követtek el összesen 1008-an, aki ebből ki akarta magát vonni, azt legyilkolták. És ez nem volt egy elszigetelt eset. Természetesen nem célom az összes megtörtént rituális gyilkosságot felsorolni, de említésre méltó még a Wiccan gyülekezet (http://www.wicca.org/), amely az 1990-es nyolc ezres létszámról 2008-ra 342.000-re nőtt, és hozzájuk köthető egy hármas gyilkosság Kaliforniában.

Van olyan hit, mely megtiltja követőinek, hogy gyermeküket orvoshoz vigyék, beoltsák, vagy injekciót kapjon (https://en.wikipedia.org/wiki/Jehovah%27s_Witnesses) . Vagy olyan, amely a fénnyel táplálkozik és a végén agyon éheztetett gyermekük belehal.

Ezeknek a megemlítésére azért volt szükség, hogy demonstráljam, a hit elszabadulhat, pontosan azért, mert a hívőnek nincs szüksége semmilyen bizonyítékra, ha érzelemvilágával összhangban lévő „tanítással” találkozik.

Tudom, hogy néhány hívő, olvasva ezeket a sorokat, fel fog háborodni, hogy ő ilyeneket sose követne el. Elhiszem, de a tény az tény marad, miszerint hinni bármiben lehet, abban is, ha egy másik ember életét elveszem, akkor az örök boldogságban lesz részem. És a legborzalmasabb, hogy a hívő embert semmivel sem lehet meggyőzni, hogy hite tökéletesen alaptalan.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Tibor bá’ online

Legyünk őszinték, egy nőre nagyon hamar rávágják, hogy kurva (és akkor még szerencséje volt, hogy nem a „büdös kurva” jelzőt kapta). Ha egy nő nem úgy öltözködik, ahogy ezt „más valaki” helyesnek tartja, akkor egy kurva. Ha rámosolyog egy másik nő férjére, akkor is egy kurva. Ha nem törődik a többi nő véleményével, akkor is egy kurva. Ha sikeres a férfiaknál, akkor is egy kurva. Ha „túl gyorsan” összefekszik valakivel, akkor pláne egy nagy kurva. Ha nem ragaszkodik a kondomhoz, akkor is egy kurva. Ha ragaszkodik a kondomhoz, de használatát erotikával köti össze, akkor is egy kurva. Ha túl mély lélegzetet vesz be…. van esélye rá, hogy megússza a megjegyzést.

Az amerikai „Sex Roles” magazin készített egy felmérést, mitől lesz egy nő állandóan kurva. Felkértek néhány száz egyetemi hallgatónőt, hogy olvasson el egy romantikus történetet és utána jellemezze a hősnőt. A jelentkezőket három csoportra osztották, mindenki ugyanazt a történetet kapta, de amikor végre az ágyjelenetre került a sor a történet háromféleképpen folytatódott. 1) A nő kifejezte félelmét a nem kívánt terhességgel és esetleges fertőzéssel kapcsolatban, tehát jött a kondom. 2) A nő kijelentette, hogy kondom nélkül aztán nem. 3) A nő kijelentette, hogy kifejezetten szereti a kondom használatát, mert az megszabadítja a gátlásaitól és „megfeledkezhet” magáról. Gondolom, most kíváncsi vagy az eredményre! Szóval a hallgatónők nagy többsége a harmadik variáció esetén a női főszereplőt lekurvázta. Figyelem, nem a férfiak kurvázzák le a nőket, hanem a nők kurvázzák le egymást. Erről jut eszembe a régi vicc. Mikor mondja egy nő a másikra, hogy kurva, amikor az eggyel több férfivel fekszik össze, mint ő. De van másik is. Mit jelent, ha egy úrinő azt mondja, hogy NEM. Azt jelenti, hogy TALÁN. Mit jelent, ha egy úrinő azt mondja, hogy TALÁN. Azt jelenti, hogy IGEN. Mit jelent, ha egy úrinő azt mondja, hogy IGEN. – Az nem úrinő, hanem egy büdös kurva. 😀

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Tibor bá’ online

A nyolcvanas években, a zsidó–palesztin konfrontáció egyik csúcsán a követ­kező vicc járta. A párttitkár nyomatékosan felkéri Kohn bácsit, hogy a következő pártértekezleten ítélje el Izrael palesztin ellenes politikáját. Lemegy a pártértekezlet, ami alatt Kohn bácsi egy árva szót se szól. Az értekezlet után odamegy hozzá a párttitkár, és szemrehányást tesz neki. Kohn elvtárs, ezt nem vártam volna tőled, aki harminc éve vagy párttag! Erre Kohn bácsi így válaszol, nézd párttitkár elvtárs, az igaz, hogy harminc éve vagyok párttag, de hatvan éve vagyok zsidó.

Ez a vicc egy fontos, ám figyelembe csak ritkán vett tényen alapszik. Az élet korai szakaszában végbemenő szocializáció az egész életünkre kiható, és ami még fontosabb, alig ellensúlyozható hatással van ránk. Senki se születik péknek vagy asztrofizikusnak. Az ember általában a húszas éveiben választ hivatást, szakmát. Ezzel szemben a szülők már hatéves koruk környékén kezdik templomba cipelni, hittanórákra kergetni csemetéiket. Mire valakiből tudós lesz, addigra vagy vallásos, vagy nem, vagy hisz Istenben, vagy nem.

Szociológusok sokat tudnának mesélni arról, hogy a társadalomban milyen fontos szerepet töltenek be a véleményformálók. Az emberi társadalom már csak így működik. Magam is sokszor hallottam azt a véleményt, ha egy akkora tudós, mint Einstein (1879–1955)[1], egy olyan lángelme, mint ő, hisz Istenben, akkor bizonyára meg van rá az oka. Pedig nincs! Ugyanis szigorúan tudományos és kozmológiai szempontból az összefüggések megértéséhez és bizonyításához Isten teljesen felesleges.

Ugyanakkor biológusok, orvosok jelentős része, akik úgy vélik, hogy az átlagembernél mélyebben látnak bele az élet rejtelmeibe, azt állítják, teremtő Isten nélkül elképzelhetetlen az élet. Ezt a feltételezést a legmeggyőzőbben talán William Paley, a XIX. század elején élt angol tiszteletes és természettudós fejtette ki, aki így érvelt. Ha a tengerparton sétálva a kavicsok között találunk egy zsebórát, és felemelve azt tapasztaljuk, hogy a kezünkben egy jól kigondolt és precízen kivitelezett eszköz van, melynek funkciója az idő mérése, el se tudjuk képzelni, hogy ez a szerkezet alkotó nélkül, önmagától jött volna létre, hiszen a gondos alkotó összes kézjegye megtalálható rajta. Ugyanígy, érvel tovább Paley, a Földet benépesítő élőlények se jöhettek létre maguktól. Kellett lenni egy alkotó Istennek. (Arra szeretnék rámutatni, hogy ez az argumentum tipikus „demagógia”, ugyanis hamis társításra támaszkodik.)

Nem így van! Harsogja Darwin elmélete. Az evolúció kitűnően működik Isten nélkül. Richard Dawkins oxfordi professzor azt állítja, a genetikai kód minden Földön fellelhető állatban, növényben és baktériumban pontról-pontra megegyezik. Világos, hogy minden földi élőlény egyetlen közös őstől származik. Ha igaz (és vajon miért állítanának mást), hogy minden élőlény egyetlen őstől származik, akkor az éles ellentétben áll a teremtés tanával, és fényes bizonyítéka a darwini elveknek, hiszen a Genezis szerint Isten az állatokat nem egymásból, hanem egymástól függetlenül, külön-külön teremtette. Következésképpen vagy Dawkins hazudik, vagy a Biblia.

Ezek szerint egyetlen nukleinsav elég volt az élet beindításához. A többi már csak idő és a kedvező környezet kérdése volt. Na igen, de honnan az első nukleinsav? Jóval a mikrobiológia megteremtése előtt a mi Madách Imrénk pusztán gondolkodás útján jutott el meggyőződéséhez, aminek az Ember tragédiája Falanszter jelenetében ad hangot.

Tudós:       Nézd, nézd hogyan forr, nézd, miként ragyog

Itt-ott tünékeny alakok mozognak,

Ezen meleg, e jól elzárt üvegben

Vegyrokonság és ellenhatás

Mind összevág, és kényszerülve lesz

Engedni az anyag kívánatomnak…

Lucifer:      Nem látok eddig még életjelet…

Tudós:       Mit gúnyolódtok, nem látjátok-é

Egy szikra kell csak, és életre jő? –

Ádám:      De azt a szikrát, azt honnan veszed?

Tudós:       Csak egy lépés az, ami még hátra van.

Ádám:      De ezt az egy lépést ki nem tevé:

Az nem tett semmit, nem tud semmit is.

Az első nukleinsav? Ott volt a nagy őstenger, amiben megtalálható volt az összes szükséges alkotó: szén, oxigén, hidrogén, kén, foszfor és minden, ami kell. Megfelelő hőfok, elektromos kisülés (villám) meg egymilliárd év. Csak összejön! Akik erre a szcenárióra voksolnak, előszeretettel hozzák elő a hatmilliárd majom példáját. Ezek szerint, ha a földön hatmilliárd ember helyett hatmilliárd majom élne, mindegyik egy-egy szövegszerkesztő előtt ülne, és valamennyi egész nap találomra csapkodná a billentyűzetet, akkor előbb vagy utóbb valamelyiknek a betűkotyvalékából, teljesen véletlenül kijönne egy Shakespeare szonett. Heuréka! Ugyanis a megfelelő atomokból pusztán véletlenül összeállhat a szükséges nukleinsav.

Elméletileg ez igaz, mondják mások, de számoljunk csak egy kicsit. Egy szonett 14 sorból áll, soronként átlagosan 50 leütéssel. Ez összesen 700 karakter. Lévén, hogy az angol ábécé huszonöt betűből áll plusz egy szóköz, így annak az esélye, hogy egymás után hétszázszor a megfelelő betűt üti le valaki a majomhadseregből 1:26^700. Huszonhat a hétszázadikon! Aki nem szokott a nagy számokhoz, az nem tud ezzel a borzalmas nagy értékkel mit kezdeni. Legyen annyi elég, ha a lét kezdetén, vagyis körülbelül 14 milliárd évvel ezelőtt lezajlott Ősrobbanáskor kezdte volna szorgos munkáját ez a hatmilliárdnyi (6×10^9) majom, és valamennyi napi 24 órán keresztül püfölte volna a billentyűzetét, mondjuk másodpercenként egy leütéssel, nos a munkának a mai napig oly annyira az elején tartanának, hogy még csak nem is látnánk a végét.

Ezt állítják a biológusok is. Egy használható nukleinsav „összeállásának” matematikai esélye oly piciny, hogy annak valószínűségét elhanyagolhatjuk. Fred Hoyle szerint az élet születése a molekulák véletlenszerű keveredésének eredményeként éppen olyan valószínűtlen, mint az, hogy egy forgószél a hangárban a szétszedett repülőgép alkatrészeit úgy repítené a pontos helyére, hogy egy működőképes Boeing–747 alakuljon ki belőle. Tegyük azért hozzá, hogy Fred Hoyle a rohamosan távolodó galaxisok felfedezése után harminc évvel még mindig az állandó (stady state) világegyetem híve volt, és szerinte az élet csirája az űrből érkezett a Földre.

Bár az űrből érkező életcsirának viszonylag kevesen adnak hitelt, maga az elképzelés nem old meg semmit, hiszen az élet beindulására semmiféle támpontot nem ad. Az űrből jött az élet? Rendben! Tessék mondani, ott hogy keletkezett? Marad mégis az Isten?

Igen ám, de Darwin követői ma már nemcsak azt állítják, hogy az evolúciónak nincs szüksége Istenre. Megtoldják azzal, hogy az evolúció nyilvánvalóan a vak véletlen keze nyomát viseli magán, nem pedig az Istenét.

George C. Williams a „Pónihal lámpása” (The Pony Fish’s Glow) című könyvében rávilágít az emberi herével kapcsolatos anomáliákra (amiről már volt szó). Ezek szerint az ondóvezeték értelmetlenül megkerüli a húgyvezetéket. Ez az oktalan komplikáció kizárja a teremtés tényét, hiszen ennek a felesleges „kerülgetésnek” nincs funkciója, és persze nem is volt. Viszont a fejlődés közben fokozatosan alácsúszva megkerülhette a húgyvezetéket. Tegyük mindjárt hozzá, ez nem az egyetlen bizonyíték az evolúció mellett, legfeljebb a biológiát kevésbé ismerők részére a legszemléletesebb.

Minden bizonyíték ellenére Darwin (1809–1882) nem volt istentagadó. Newton pedig, minden idők legnagyobb zsenije, kifejezetten vallásos volt. Einstein istenhite viszont homályban maradt) Van azonban a két tudós között egy jelentős különbség. Newton mechanikája gyönyörűen passzol az isteni teremtés és gondviselés gondolatához. Az Einstein relativitáselméletére támaszkodó modern kozmológiáról ezt nehezen lehet elmondani.

Könnyű volt tehát Newtonnak kijelenteni a mechanikáját leíró Principia (teljes címén: Philosophiae Naturalis Principia Matematica) második kiadásának előszavában: „Ahhoz nem fér semmi kétség, hogy a formák és mozgások széles skáláját nyújtó Világ kizárólag a mindenható Isten szabad akaratából jöhetett létre.”

Érdekes módon Newton a fizikai és matematikai munkásságán kívül jelentős figyelmet fordított a vallásra is. Bibliai kutatásokat végzett, hitt abban, hogy a Bibliát a kereszténység korai századaiban „átírták”. Éppen ezért feleslegesnek tartotta a Szentháromságot. Az ő mechanikájához tökéletesen elég volt egyetlen, mindenható Isten. A három személyre (Atya, fiú és szentlélek) nem volt szüksége. Newton csak istenfélő volt, semmi esetre se hülye. Éppen ezért rettenetesen zavarta az, amire a XX. század tudósai közül sokan hivatkoznak, vagyis, hogy a természeti törvények feleslegessé teszik Isten létét. Az argumentum valahogy így szól:

Az Ősrobbanással létrejött Világmindenségben található anyag inherens (belső) tulajdonsága az ismert erők léte (négy ilyen erő van: elektromágneses erő, gravitáció, gyenge magerő és erős magerő), melyeket a természet törvényeinek nevezhetünk. Ezen törvények, illetve erők precíz egyensúlyának következménye mindaz, ami kialakult, beleértve az életet is. Magát a teremtést ezek a törvények hozták létre. Teljesen felesleges tehát kitalálni egy olyan Istent, aki kitalálta és megalkotta a természet törvényeit. Nyugodtan tekinthetjük a természet törvényeit valamifajta istennek, és akkor nem kell Isten, aki megalkotta azokat. Ennél a pontnál szoktak hivatkozni Ockham pengéjére,[2] ami szerint „mindig az egyszerűbb az igaz”. Ezt én nem teszem. Egyfelől az Ockham nevű pasi a XIV. században élt, másfelől a tételt nem látom bizonyítottnak. Kétségtelen, hogy a komplikáció mint olyan, rendszerint eltávolít a valóságtól, de ha még oly sokszor fordul is ez elő, nincs kizárva olyan eset, amikor az ellenkezője az igaz. A tétel alkalmazása csak a valószínűséget növeli, de nem ad bizonyosságot.

Newton pontosan ettől félt, amikor így nyilatkozott: A természeti törvények isteni akaratból történő kialakulása logikus következtetés (személy szerint én nem látom ezt a logikát), ám ezek a törvények könnyen Isten helyébe léphetnek. Newton, mint már említettem, behatóan foglalkozott hitbéli tételekkel is. Magánszorgalomból kiszámította, hogy Isten a világot i. e. 3988-ban teremtette. Igaz, a pontosságot illetően kortársa, John Lightfoot túltett rajta, aki szerint a teremtés i. e. 4004-ben történt, egészen pontosan október 26-án délelőtt 9 órakor (és ezt a viccet nem én találtam ki).

Newton szerint tehát a Föld mindössze hatezer éves lehet. Ezzel szemben a Principiában közzé teszi, hogy egy Föld méretű izzó test kihűléséhez 50 000 évre van szükség. A nyilvánvaló ellentmondás Newtont nem zavarja. (Ámbár az is lehet, hogy angol lévén, ilyen finoman akarta felhívni embertársai figyelmét a hatezer éves teremtés tarthatatlanságára.) Newton kortársai pedig úgy gondolták, a mester megtalálta a teremtő Isten végső törvényeit.

Ezzel szemben Newton újabb meglepetéssel áll elő, amikor kijelenti, a gravitáció nem lehet az anyag inherens tulajdonsága. Kijelentését nem indokolja meg. Minek? Mi viszont feltételezhetjük, Newton könnyen átlátta, ha az anyagnak inherens tulajdonságai lennének, akkor az könnyen Isten létének tagadásához vezetne, amit el akart kerülni.

Azért az megnyugtató, hogy Newton mint tudós és Newton mint hívő lélek, láthatóan nem keveredett konfliktusba önmagával. Persze az is lehet, hogy mint lángész belátta, korának társadalmában nem lenne tanácsos megingatni az istenhitet. Sose tudhatjuk meg, hogy mint felelős állami hivatalnok, pontosan mit gondolt. Azt mindenesetre nehéz elhinni, hogy ne látta volna tételeinek ellentmondásosságát. Számára a legnagyobb problémát az okozta, hogyha minden anyag vonz minden anyagot, akkor a világmindenség miért nem roppan össze egyetlen pontba, illetve mi tartja ettől vissza?

A huszadik század elején az egyház már elmagyarázta, hogy a teremtés bibliai hat napját nem kell szó szerint érteni, mert az a valóságban hat korszakot jelent. Erre mondják Pesten, ügyes, nagyon ügyes. Amire egyértelművé vált, hogy a Föld legalább 4 milliárd éves, már senki se bohóckodott az i.e. 4000 körüli teremtés gondolatával. Az Univerzum kezdett megnyílni az ember előtt. Ebből az következik, hogy egy vallásos tudós nem tud mást elképzelni, minthogy Isten öröktől való, és örökké lesz. Ez aztán a világmindenség dimenzióit is kiterjeszti minimum a végtelenig. Így gondolkodott Einstein is.

Einstein a vallásos(?) lángész, mint tudjuk, kidolgozta relativitáselméletét, amit akkor (így szól a fáma) rajta kívül csak tizenketten értettek (az egyik Alekszandr Fridman, egy fiatal, orosz matematikus volt). Einstein egyenletei azt implikálták, hogy a világmindenségnek esze ágában se volt statikusnak lenni. A világmindenség vagy tágul, vagy zsugorodik. Bosszantó mellékkörülmény! Vajon Einsteinben melyik győzött, a hit vagy a tudás? Gondoljunk a fejezet elején lévő Kohn bácsi viccre! Bizony, bizony, a hívő léleké volt az utolsó szó. Einstein egy huszárvágással bevezette hírhedtté vált kozmológiai állandóját, aminek egyetlen szerepe az volt, hogy a világmindenségnek ne legyen se eleje, se vége. Mindig volt, mindig lesz, Isten pedig ott ül középen, és örök életet osztogat az arra érdemes tudósoknak, akik addigra érteni is fogják, mi az örök élet.

Itt jön be a képbe a fiatal Fridman, aki Einstein számításait alaposan áttanulmányozta, és azt vette észre, hogy a lehetséges több megoldás közül a kozmológiai állandó csupán egy esetben eredményezte a statikus világmindenséget. Az összes többi megoldás kifejezetten táguló világegyetemet írt le. Vagyis Einstein a kozmológiai állandó segítségével a tágulást csak egy esetben tudta megakadályozni. Évekkel később Einstein a kozmológiai állandót élete legnagyobb tévedésének kiáltotta ki. (Azóta számtalanszor kitalálták, hogy Einsteinnek mégis igaza volt, legutoljára azt követően, hogy egyes hírek szerint a világmindenség tágulása gyorsul, de ezek csak szenzációhajhászá­sok. Már egy jó ideje tapasztalható, hogy a tudósok egy része először publikál, és csak utána kezd el gondolkozni.)

Einstein bármily közel is került a lét lényegéhez, Isten mindig ott motoszkált a fejében. A kvantummechanikát nehezen emésztette. Igaz, míg a relativitás elméletének levezetését, mint már említettem, tizenketten értették, addig a kvantummechanikát senki se. [Niels Bohr (1885–1962) állítólag azt mondta: aki érti a kvantummechanikát, az nem tudja, hogy miről szól.] Einstein híres mondását, miszerint Isten nem szerencsejátékos (egészen pontosan azt mondta angolul, hogy „God doesn’t play dice” azaz „Isten nem kockázik”), a kvantummechanikán belül Heisenberg (1901–1976) határozatlansági elve váltotta ki. Némi rosszindulattal ezt úgy is fel lehet fogni, Einstein egy fizikai tétel érvényességét azzal kívánta megfúrni, hogy az nincs összhangban Istenről alkotott elképzelésünkkel. Hogy ez mennyire „tudományos”, azt eldöntheti mindenki önmaga.

A mai tudós tipikus attitűdje a következő: Isten léte nincs bizonyítva, viszont Isten léte ki se zárható. Erre a legszebb példát Leon Lederman szolgálja „Az isteni a-tom” című könyvének záróakkordjaként, ami egy forgatókönyv az általa elképzelt mű hollywoodi filmváltozatának befejezéséhez. Íme, némi rövidítéssel.

A film főhőse az Asztrofizikai Társaság elnöke, az egyetlen személy, aki valaha is három Nobel-díjat kapott. Éjszaka van, tengerpart, a magasban a párán átpislákolnak a csillagok. A tudós egyenesen áll, olyan határozott tartásban, hogy senkinek eszébe ne jusson megkérdezni, hogyan került ide. Felemelt ököllel fordul az ég felé, hangja túlharsogja a hullámok csobogását. „Hé te, odafönt! Én teremtettelek téged, nem te engem, hallod? Nem vagy más, mint emberi elme szüleménye, a képzelet alkotása. Én ruháztalak fel minden értelemmel, céllal, jósággal és szépséggel. Mi egyébre való volnál, mint hogy tárgya légy az én gondolatvilágomnak?” Fönt az égen lassú, homályosan örvénylő mozgás indul el, a fények fokozatosan átrendeződnek, egy éles csóva megvilágítja a parton ágaskodó alakot. Megszólal néhány ünnepélyes akkord Bach h-moll miséjéből, és mint az egész égboltot lefedő csillagkép, kialakul egy mosolygó arc. Vonásai titokzatos örömet és végtelenül édes bánatot sugároznak. Hang nélkül, pusztán tekintetével sugallja: „Légy boldog! Enyéssz a semmibe!”

Stephen Hawking, korunk legnagyobb fizikusa, aki pillanatnyilag Isaac Newton (volt) tanszékének vezetője, mondhatnánk úgy, tudományos utóda, tökéletes ellenpólus, abszolút ateista. Ennek elismerését újra meg újra ki akarják húzni belőle. Jóllehet újabban csak annyit mond, Isten léte nem tartozik kutatása tárgyához, foglalkozzanak vele a teológusok.

Végül megérkeztünk oda, hogy Isten léte még közvetve se bizonyítható ismert és híres tudósok ateizmusával, illetve istenhitével. Szögezzük tehát le:

1)      A hit nem tárgyi tudás.

2)      A hit totálisan független a tárgyi tudástól.

3)      A hitnek nincs tudás alapja.

4)      Ha egyszer az istenhit valakiben kialakul, akkor a személy befolyásolhatatlanná válik, mert az érvek leperegnek róla.

5)      A hívő emberrel nem lehet és nem érdemes vitázni.

6)      A hit birtokában nem érdemes bizonyságot keresni Isten létére (bár ilyen igény nem szokott jelentkezni), mert bizonyság nem található.

7)      Az emberi agy legfeljebb arra alkalmas, hogy Isten létét sejtse.

[1] A történelmi hűség kedvéért hozzá kell tenni, hogy Einstein nem egy bizonyos vallás istenében hitt, hanem csak úgy, általánosságban hitt Isten létezésében, hiszen beszélgetéseiben, leveleiben gyakran hivatkozott rá.

[2] A tudományos világban elfogadott vezérelv Ockham (Occam) pengéje (néha „borotvája”). Első megközelítésre tetszetős, hogy az egyszerűbb megoldás, eredmény, feltételezés, stb. az igazi. Ez azonban az én álláspontom szerint egy vezérelv, nem pedig bizonyíték, legfeljebb arra jó, hogy a tudós nagy valószínűséggel a helyes irányba tapogatózzon.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Az ember a „külvilágról” érzékszervein keresztül szerez tudomást. Illetve bizonyos körülmények között embertársa érzékszervein keresztül. Például nem feltétlenül kell megkóstolnom a paprikás krumplit ahhoz, hogy tudomásomra jusson annak odakozmáltsága, elég, ha a feleségem bejelenti a tényt. Nyilván ő már megtapasztalta az odaégést (látás, szaglás, és ha ez nem elég, akkor ízlelés útján is), én pedig bejelentését elfogadom. Valószínűnek tartom, hogy a dolog hasonlóképpen működik az emlősállatoknál is. A mi kutyánk például már akkor elkezd ugatni, amikor még csak a szomszéd kutyája hall valami szokatlant, elfogadja, hogy jó oka van az ugatásra, és besegít.

Az ember azonban úgy gondolja, ez kevés (ilyen vonatkozásban valószínűleg ő az egyetlen élőlény), és olyasmiről is tudomást kíván szerezni, amiről egyetlen érzékszervének a segítségével se képes. Ez úgy néz ki, hogy leül egy csendes helyre, és elkezd gondolkodni, mert érzései szerint pusztán spekulatív alapon rájöhet valamire. És ha már családi vonatkozású példával kezdtem, akkor hadd folytassam azzal. Teszem azt, szokásomtól eltérően hétfőn reggel megborotválkozom, majd a tegnapi sáros cipőm helyett egy tisztát húzok fel, akkor életem párja némi gondolkodás után rájön arra, meg akarom csalni. Ha pedig egyszer spekulatív alapon rájött valamire, akkor hiába nem mutat az korrelációt valós cselekedeteimmel, ő továbbra is makacsul ragaszkodik a kispekulált „tényhez”. Nekem pedig komoly gondot okoz az ellenkező bizonyítása.

Az ember fogja magát és gondolkodik, gondolkodik, és aztán rájön valamire. Vizsgáljuk meg, hogyan jön rá valamire! A kitalálás nyilvánvalóan gondolattársítási alapon jön létre. Az agy igénybe veszi az összes elraktározott emléket. Olyan ez, mint amikor a számítógép azt a parancsot kapja, keresse ki az összes „vörös” betűcsoportot a memóriájában tárolt teljes szövegállományból. Ezt a parancsot azért kapja, mert a kezelője reggel kivörösödött szemmel ébredt, és arra gondolt, talán tud találni némi hasznos információt. Erre a számítógép a monitoron bemutatja a releváns szövegeket, bennük sárgával kiemelve a kért betűcsoport valamennyi előfordulását.

Feleségem tehát felidézi az összes „emlékét” borotválkozásommal kapcsolatban. Lesz ezek között színházba menéssel, születésnapi meghívással, nászéjszakára készüléssel stb. kapcsolatos esemény, amelyeket mind-mind borotválkozás előzött meg. De lesz például rég látott játékfilm is, amiben a szőrös szeretőt a nő hazakergeti borotválkozni. Na, ez bekattan. Megvan a társítás, és kijön a végeredmény. Meg akar csalni a nyomorult. Tudom, hogy a dolgot humorosan adtam elő (ráadásul a valódi feleségem nem így működik), de a lényeg az, hogy sokkal jobban bízunk agyunkban, mint amennyi bizalmat kiérdemel. Szögezzük le, tények kikaparása helyett a spekuláció veszélyes mutatvány, mert gondolatban minden lehetséges, míg a valóságban nem annyira. „Don’t jump into conclusion.” Hirdeti bölcsen az angol közmondás, vagyis „Ne következtess elhamarkodottan!”

Vegyük egy picit komolyabbra a dolgot. Ül az ember a fenekén, sok mindent nem ért, ezért aztán elkezd spekulálni, majd kitalálja ezt meg azt. Így kezdődött a filozófia… A gyors lábú Achilles sose éri utol a lassú teknősbékát, amelynek 10 méter előnye van. Mert mire Achilles lefutja ezt a 10 méteres különbséget, addigra a teknős halad egy métert. A különbség közöttük még mindig egy méter. Mire a gyors lábú Achilles lefutja ezt az egy métert, addig a teknős elcsoszog vagy 10 centit. Mire Achilles lefutja ezt a 10 centit, addig a teknős, továbbjut egy centivel, és így tovább és így tovább. Hát mi tagadás, tényleg nem éri utol. Ez azonban csak akkor igaz, ha valaki el tudja fogadni ezt a kétes értékű képtelenséget. De hát ez filozófia.

Ha azt állítom, hogy minden római hazug, és én magam római vagyok, akkor én is hazudok, de ha hazudok, akkor nem igaz az, hogy minden római hazug, hiszen ezt a hazug római mondta, de ha nem igaz, akkor a római nem hazudik, és akkor igaz, hogy minden római hazug, és így tovább. Ezt a matematikában önhivatkozásnak nevezik. Kurt Gödel osztrák matematikus (1906-1978) ezzel kapcsolatban 1931-ben bebizonyította, hogy léteznek matematikai állítások, melyeknek igaz vagy hamis volta nem állapítható meg. Ha valóban léteznek olyan matematikai állítások, melyeknek igaz voltáról nem lehet meggyőződni, akkor „ez már maga a vég”.

Különben a fenti két ősi példa bizonyíték arra, hogy az ember agya mindenre képes, és persze ezen „minden” ellenkezőjére is. Vegyük az álmainkat. Van-e olyan dolog, ami álmainkban nem történhet meg? Persze, hogy nincs. Szóval ennyit az agyról, meg a kigondolásról. És akkor ez az emberi agy foglalkozik Isten létével is, és kitalálja, hogy kell lenni Istennek. Bizonyíték? Ugyan, minek, hiszem, és kész! Mit jelent ez az állítás? Azt jelenti, hogy érzékszerveinkkel ugyan nem érzékeljük, sőt egyetlen embertársunk se érzékeli, érzékelte, de agyunk spekulatív alapon kitalálja, hogy kell lennie. Ezt hívhatjuk filozófiai Isten érvnek.

Tulajdonképpen arról van szó, hogy az elmúlt évszázadok folyamán sokan érezték úgy, jó-jó ez az egyházi tanítás, de valójában tényleg nincs kézzel fogható bizonyíték Isten létére. Ezt a hiányt olyan vallásos gondolkodók is felismerték, mint például Aquinói Szent Tamás (1225-1274), és ahogy erre rávilágítottam, megpróbálták ésszel helyettesíteni a nem létező tényeket. Vagyis spekulatív alapon próbálták „bizonyítani”, miért kell Istennek lenni. Mik ezek a filozófiai okok (a teljesség igénye nélkül)?

Az első filozófiai ok szerint az életben azt tapasztaljuk, hogy semmi sincs magától, semmi sincs ok nélkül, minden mögött áll valami. Következésképpen maga a Világ se lehet magától, kell lenni egy teremtőnek, akit mi Istennek nevezünk.

A második filozófiai ok szerint (aminek alapot a newtoni mechanika ad) mindent mozgat valami, semmi se mozog mozgató nélkül, mely mozgatót megint valaminek mozgásba kell hozni, és így az utolsó mozgatót már csak egy Isten hozhatja mozgásba. Ez persze egy kicsit hasonlít Newton első tételéhez, ami szerint minden test addig marad nyugalmi helyzetben vagy tartja meg egyenes vonalú egyenletes mozgását, amíg valamilyen erő állapotának megváltoztatására nem készteti.

A harmadik filozófiai ok szerint a világban rend uralkodik, nincs káosz. Márpedig rend magától nem lesz, azt valakinek el kell rendelni, aki nem lehet más, mint Isten.

A negyedik filozófiai ok szerint a hívő ember megnyugszik, míg az Istent tagadó már a Földön elkárhozik, ami alatt nyugtalan, kielégületlen életet kell érteni.

Nehéz eldönteni, szükség van-e a felsorolt okok cáfolatára. Nem lenne-e esetleg annyi elég, hogy van ellenkező filozófia is? Hányszor lehet hallani valami szörnyűséges dolog megtörténte után, „ha Isten megengedte, hogy ez megtörténjen, akkor nincs Isten”. Való igaz, ha ilyen filozófiai szinten mozgunk, akkor egyszerű lenne a dolgot elintézni azzal, hogy ha tényleg Isten teremtette a Világot, akkor ez a teremtmény eléggé selejtes. Elvégre amióta írott történelem van, mást se csinálunk, mint irtjuk egymás a történelmi kor által nyújtott lehetőségek maximális kihasználásával (az atomháború még hátra van!). Ennek ellenére a jobb megvilágítás érdekében a következő válaszokat lehet megadni a felsorolt filozófiai okokra:

Első: az ok-okozat tapasztalat kifejezetten földi vonatkozásban igazolt csak. Kozmikus méreteknél ennek nem kell szükségszerűen igaznak lenni. Máskülönben, ha semmi sincs magától, mindent valami létrehozott, akkor Isten hogyan lehet magától?

Második: a végső mozgató maga az Ősrobbanás, minden mai mozgás oda vezethető vissza. Az Ősrobbanás pedig egy valós alternatíva Isten létezésére.

Harmadik: a rend és a káosz, ilyen értelmezésben relatív fogalom. Miért neveznénk rendnek, ha a nagy hal megeszi a kicsit? Mert ha ez rend, akkor nem rendetlenség-e, ha a korai fagy tönkreteszi a diófa hajtásait? Rendnek az ember azt érzi, amit megszokott. Az ember megszokna jó adag rendetlenséget is, és akkor arról tételezné fel, hogy rend.

Negyedik: a megnyugtató életvitelt, a lelki nyugalmat az Istenen kívül néhány más dolog is tudja biztosítani. Például az úgynevezett „jó házasság”, a kitűzött célok elérése, siker, stb. Az istenhit valóban megnyugtathat kisiklott embereket, de erre nem csak az istenhit képes. Képes rá a napi fél liter rum is, legfeljebb a társadalom nem fogadja el decens megoldásnak.

Végül pedig meg kell állapítani, hogy Isten létének filozófiai alapon történő kimutatását azért nem lehet elfogadni, mert a filozófia „eszköze” az ­emberi agy, ez pedig híres a csűrés-csavarásról és arról, hogy sarokba szorítása esetén csak a kézzel fogható bizonyítékot fogadja el.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Tibor bá’ online

A gondolkodó Ember már tudja, ki nem Isten. Nem Isten Allah, nem Isten Buddha, nem Isten Brahma, nem Isten Jézus, mert ezeket ő találta ki magának. Azt viszont nem tudja, ki vagy mi az Isten, egyszerűen azért, mert elméje alkalmatlan ily elvont dolgok felfogására. Agyunk a legjobb eszköz, ami valaha létrejött a földi élet adta körülmények közti helytállásra. Például gondoljunk arra, milyen könnyen tanulja meg anyanyelvét egy viszonylag fejletlen kisgyermeki agyvelő. Ugyanakkor agyunk alkalmatlan mindazon megfoghatatlan dolgok értelmezésére, amivel sose volt dolga.

Azt az Ember mindig is tudta, hogy a Lét nem az ő alkotása. Mondhatnánk azt, hogy készen kapta. Így aztán a Lét kezdetére kitalált olyat, ami összhangban volt szellemi képességével. (Más kérdés, hogy évezredek múltával ezek a mesék egyre gyermekdedebbeknek hatnak.) Ezek azok a mesék, amelyek az Földön fellelhető összes vallás alapját képezik, megfejelve jelentős mennyiségű moralitással. A Bibliában, a Koránban, stb. található moralitásnak azonban nem az isteni „jóság” az alapja, mert figyelmes olvasás mellett kitűnik, hogy például a bibliai Isten önmaga is elég tisztességes mennyiségű amoralitást követ el.[1] Sokkal inkább arról van szó, hogy a hirdetett morál az írásos nyomok (pl. Biblia) megalkotóinak társadalmi pozícióját van hivatva megerősíteni.

Az Ember természetesen elfogadta a vallást, bármely vallást, mert szüksége volt rá. Az Ember öntudatra ébredésének volt ára, mégpedig annak felismerése, hogy élete véges. Az Ember az egyetlen állat, mely tisztában van halandóságával. Keserves tudat, ami némileg csak egy földön kívüli, „örök” élettel édesíthető meg.[2] Bármekkora hatalma is legyen egy embernek a Földön, uralkodhat akár százmilliók felett, lehet bármily gazdag, születhet szuper lángésznek, az se számít. Létünk véges, nagyon is az! Ez az egyetlen ok, amiért olyanok is hisznek „valamilyenfajta” istenben, akiknek belelátásuk a fizikai világba indokolatlanná tenné vallásosságukat.[3]

„Onnan” még senki sem jött vissza. Aki ezzel ellenkezőt állít, az vagy ­hazudik, vagy csal, jobbik esetben téved. Személy szerint nekem jól meghatározó ­ifjúkori élményem van, amit megosztanék veletek. 1957 környékén a Melbourne-i Egyetem campusához tartozó Queen’s College bentlakója voltam, ahol korábban két teológus jó barát, több évtizeden át tartó vitát követően megfogadta, amelyikük előbb távozik az élők sorából, az minden körülmények között visszajelzi a másiknak, ha van túlvilági élet. Erről a fogadalomról természetesen több száz diák tudott. Az élet úgy hozta, hogy egyikük 1956-ban jobblétre szenderült, a másik, egy bizonyos dr. Johnson, a túlélő, időközben az intézmény igazgatója, várva-várta a jelet, de az sehogy sem akart megérkezni. A történet eddig nem lenne elég érdekes ahhoz, hogy idekívánkozzon. Azonban a teológushallgatók nem hagyták annyiban a dolgot, és ez már, legalábbis nekem, igen emlékezetes. Történt ugyanis, hogy hónapokon át tartó következetességgel, amikor csak kedvük támadt, nagy csoportokban, éjfél környékén leálltak dr. Johnson ablaka alatt, és kórusban huhogták: „Dr. Johnson, this is Andrew!” (Itt Andrew beszél!). A nagyobb hatás kedvéért egyik-másik diákon még egy fehér lepedő is volt. Ezt az epizódot mindenki úgy interpretálja, ahogy ízlése diktálja. Személy szerint én úgy gondolom, azokat a teológushallgatókat életpályájuk megválasztásában sokkal inkább motiválta a megélhetés, mint a túlvilági életbe vetett hitük. Különben könnyen lehet, „onnan” még azért nem jött vissza senki, mert egyszerűen nincs „onnan”, de persze az is állítható, hogy „ott” már semmi se fontos, akkor pedig, korábbi ígéretének ellenére, minek jelezzen vissza.

A túlvilág (ahogy azt a köznyelv értelmezi) a természettudományok szerint nem létezik, és így természetesen Isten se. Ennek oka viszonylag egyszerű. A tudományos gondolkodás szerint minden állítást, feltételezést vagy sejtést bizonyítani kell ahhoz, hogy ténnyé váljon. Isten létének bizonyításával még egyetlen vallás se volt képes előállni. Isten szolgái, vagyis a papok, „bizonyítéknak” nem mást kínálnak, mint az „írva vagyon” hivatkozást, ami a Biblia állításait jelenti. Az persze kétségtelen, hogy a Biblia csak olyant állít, ami Isten létét természetesnek veszi, és kínál is bizonyítékot, például „csodák” formájában. Vizsgáljuk meg ezeket a ­lehetőségeket.

Első, ami szembetűnik, hogy míg a bibliai időkben a csodák szinte mindennapos eseménynek számítottak (Jerikó falainak leomlása, a Vörös-tenger szétválása, Lázár feltámadása, Jézus vízen járása, stb.), addig napjainkban sehol egyetlen csoda. Felmerül a kérdés, hogy mi lehet az oka a csodák elapadásának? Magyarázatot erre természetesen annak kellene adni, aki úgy véli, a csodáknak van igazságtartalma, ami azután közvetett úton Isten létét bizonyítaná. Ennél azonban komolyabb probléma is adódik.

A feltételezett állítás szerint van Világot teremtő Isten. Mi a kettő közül csak a Világot ismerjük, és feltételesen elfogadjuk a másik, a teremtő Isten létét. Az alkotásról azonban jóval többet tudunk, mint elődeink. Például tudjuk azt, hogy a feltételezett Isten nem annyira a világot, sokkal inkább a természet törvényeit[4] hozta létre, és magáról a világ kialakulásáról ezen utóbbi gondoskodott. Az viszont tudományos tény, hogy ezek a természeti törvények kimagaslóan tökéletesek és elképesztő előrelátásról tanúskodnak. Ezen utolsó állítás rendkívül fontos, ezért kell rá egy analógia.

Adva vagyon a 6000 km széles Atlanti-óceán különböző és rendre változó áramlatokkal, mindenfajta széljárási hatásokkal, egyéb eseményekkel, mint például halrajok feltűnése, idegen hajók közelgése, stb. Ezenkívül adva van egy hajó, amely Liverpoolból New York felé indul. A feladat szerint a hajót úgy kell beindítani, hogy az minden menet közbeni beavatkozás, korrekció nélkül célba érjen. Vagyis az induláskor meg kell szabni a sebességet, az irányt, de úgy, hogy az előre pontosan nem tudható hatások kompenzálása is be legyen számítva. Ez a feladat természetesen megoldhatatlan!

A fenti analógiában kitűzött cél elérése gyerekjáték ahhoz képest, amit a világegyetem produkált 13,7 milliárd éven át. A természet törvényei ugyanis olyan kiegyensúlyozottságról tanúskodnak, ami ésszel alig felfogható, hiszen a törvények változása nélkül, már az első pillanattól kezdve bennük rejlett létünk kialakulásának lehetősége. Ahhoz például, hogy Jézus vízen járjon, a gravitációs erőt lokálisan meg kellett volna változtatni. Elvileg, de szigorúan csak elvileg, nem lehetetlen, hogy az Alkotó erre képes, de mi késztetné rá? Az, hogy a 12 apostolnak leessen az álla? Ha csak ez a cél, azt könnyebben és egyszerűbben is el lehet érni, mondjuk úgy, hogy Jézus fejben köbgyököt von 13-ból. Ez a vízen járás, amit Jézus a köbgyökvonás helyett választott olyan (megint egy analógia), mintha egy 320 km/óra sebességgel robogó szuper expressz ve­zetője a nyílt pályán csak azért állítaná le a szerelvényt, hogy egy mezőn legelésző tehenet meggyőzzön a vonat fékrendszerének kifogástalan mű­ködéséről.

Persze az analógia ez alkalommal se tökéletes, mert a csoda létrejöttének feltétele nincs beprogramozva a rendszerbe, míg a mozdonyokat rendszerint lefékezhetőknek gyártják. Ergo a vonat lefékezése kevésbé szekáns, mint a vízen járás megvalósítása.

Az „írva vagyon” kizárólag a hitéletben értelmezhető, a természettudományos világban nem. Az persze zavaró, hogy számtalan természettudós hisz egy konkrét vallás tanításában, de erre a magyarázatot nem Isten léte, hanem az emberi psziché mibenléte adja meg.

Megjegyzem, a mindenható Isten teremthette volna úgy is a világot, ahogy azt a primitív ember elképzeli (de nem úgy teremtette), vagy mint Madame Tussaud’s a viaszfiguráit. Mit értek ez alatt? A Biblia szerint Jézus így szólt Lázárhoz: Kelj fel, és járj! Erre a halott Lázár feltámadt. A Biblia és a kor egyszerű embere nem vesződött a részletekkel. Nem bíbelődött a biológiai kérdésekkel. Mi történjen az alvadt vérrel a vérerekben? Mi lesz az elhalt bélben felszaporodott baktériumok által keltett gáz puffasztó hatásával? A három percet meghaladó vérhiány következtében elhalt, gyorsan bomló agysejtek miként regenerálódnak? „Kelj fel, és járj!” Nincs részletkérdés. Lázár olyan, mint egy viaszbábú, úgy tesz, mintha élne. Egyszóval a Biblia szerint az Isten egy olyan világot teremtett, ahol az emberek úgy mozognak, tesznek-vesznek, ahogy a fotonok száguldanak, alanyi jogon.

Csakhogy Isten nem ilyen világot teremtett. Isten adott mennyiségű, adott minőségű és adott tulajdonságokkal felruházott részecskéket hozott létre a megfelelő variációban, eloszlásban és kölcsönhatási készséggel. Ezt az őskoktélt olyan precíz, oly tökéletes előrelátással hozták létre, hogy ellentétben Madách víziójával, nem „évmilliókig eljár tengelyén, míg egy kerékfogát újítani kell”, hanem évmilliárdokig, és még akkor sem kell újítani egyetlen kerékfogát se. A teremtés pillanatában benne volt a lehetőség annak a cápának a kialakulására, mely egy gyermek karját leszakította, és még az is, hogy a gyermekkel együtt a kórházba vitt kart egy sebész ügyesen visszavarrja. Benne volt Sztálin, az atombomba, a Titanic és annak kiemelése, a középkori pestisjárvány meg a Holdra lépés, és minden más, amit csak idézni tudunk emlékezetünkből.

Egyetlen kérdés merül fel csupán. Miért ilyen a világ, amilyen? Ilyenfajta kérdésekre a választ azzal szokták elkerülni, hogy bármilyen is lenne a világ, ezt a kérdést mindig fel lehetne tenni. Ez azonban szerintem nem egy elfogadható okoskodás. Ha azt kérdem, miért kék az ég, nem fogadom el, hogy ha piros lenne, akkor is megkérdezhetném. Persze, akkor is megkérdezhetném, de akkor is kellene találni rá egy kielégítő választ. Mivel azonban az égbolt kékségének okát tudjuk, senki nem mondja, hogy a kérdést bármely szín esetében fel lehetne tenni. Az ember mindig akkor próbálja elkerülni a válasz keresését és belenyugodni a létező valóságba, amikor nem leli a kielégítő választ. Keressük tehát!

Leülök sakkozni a barátommal. Felállítjuk a harminckét bábut a hatvannégy mezős táblára. Az egyértelmű szabályokat mindketten ismerjük. Negyven, usque hatvan lépés után valamelyik játékos mattot kap. A mattig a lépések variációja szinte végtelen. A játék kezdetén a matt lehetősége eleve be van programozva, ami azután be is következik. Előre tudható. Ennek ellenére mégis játszunk, újra meg újra. Mert kíváncsiak vagyunk, hogy az ember által kitalált játékszabályok alkalmazásával mi lesz a végeredmény, illetve hogyan jutunk el a végeredményhez, és közben mi, és hogyan történik, természetesen a szabályok keretein belül.

Bizony, bizony! Úgy akarom lefesteni Istent, mint egy kíváncsi kisgyereket, aki a tengerparton épít egy picinyke homokrakást, és azt nézi, mi marad belőle a következő hullám elvonulása után. Tételezzük fel, hogy Isten megteremtette az anyagot a maga precíz és célratörő törvényeivel, de fogalma sincs arról, mi lesz a végeredmény. Emberi elmével nehéz elfogadni ilyen hipotézist. Az anyagi világból nyert tapasztalatokkal nem elfogadható, hogy egy mindenható Isten ne tudja, mi lesz a végkifejlet. Mi emberek készíthetünk egy papírrepülőt, és kidobhatjuk emeleti ablakunkból, figyelve, hogyan repül és hová érkezik meg, de ez nem ugyanaz. Létező anyagból állítottunk elő valamit, amire aztán hatni fognak az ugyancsak létező aerodinamikai törvények. Az eredmény kiszámítható lenne, csak roppant bonyolult. A mindenható Isten nem lehet kíváncsi, mert előre mindent pontosan tud, és nagyokat mosolyog megállapításomon, hogy „előre”, hiszen ő időtől teljesen független. Mégis mi lehet a célja?

Ha én teremthetnék, és életet akarnék alkotni, akkor nem úgy fognék hozzá, hogy leírhatatlan mennyiségű elemi részecskét hoznék létre és várnám, hogy ha kell, hát akár év trilliók alatt az anyag belső tulajdonságaiból kifolyólag összeálljon az élet. Nem, én a részecskéket úgy alkotnám meg, hogy a szükséges fizikai törvényeknek engedelmeskedve affinitásuk legyen az élet kialakításához, vagyis hogy preferálják az élet irányába mutató együttműködést, és ennek kivitelezésére teremtenék hozzá egy részecskék közötti kommunikációs lehetőséget, ami nyugodtan lehet független az ember által ismert anyagi világtól.

Stephen W. Hawking elég sok lében kanál, és nyilat­ko­zik így is, meg úgy is. Nyilván attól függően, hogy egy-egy újabb bizonyított ­eredmény merre billenti a dolgot. Okfejtése azonban soha nem kérdőjelezhető meg. Íme:

„Úgy tűnik, hogy a világ a fizikai törvények által előírt módon fejlődik, és Isten nem avatkozik be a törvények felülbírálásával. Ezek a törvények azonban nem utalnak arra, hogy keletkezésekor a Világegyetemnek milyennek kellett lennie. Vár-e a Világegyetem Istenre, hogy beindítsa és döntsön működése felől? Ha a Világegyetemnek van kezdete, akkor feltételezhető, hogy van teremtője. Ha azonban a Világegyetem önmagában zártan létezik és nincs határa, úgy véges se lehet. Ez esetben hol van benne hely a teremtő részére?”

[1] * Mit mond a Biblia?: Nem sokkal a teremtés után Isten rádöbbent, hogy nem egészen így gondolta a dolgot. Fogta magát, és vízözönnel elpusztította az egész emberiséget. Figyelem! Semmi lacafaca, az egész emberiséget. De hogy menjen tovább az egész verkli, Noénak és családjának megkegyelmez. Lehet kezdeni a szaporodást elölről. Egy idő után az emberek megint nem úgy bonyolítják nemi életüket, ahogy ezt Isten elképzeli, hanem úgy, ahogy megteremtette őket. Válasz: „Kénköves és tüzes esőt bocsáta az égből”. Később néhány ember morgolódik az életszínvonal alacsonysága miatt. Reakció: „Meghasad a föld lábaik alatt, és fölnyitván száját, elnyelé őket sátorostul és minden vagyonostul.” Látván ezt a földnyelést, többen felháborodnak a büntetés súlyosságán. Erre fel Isten valóságos mészárlást csap, összesen 14 700 hulla hever szanaszét a zsidók táborában, mire Áronnak nagy nehezen sikerül az Istent kiengesztelni egy kis emberáldozattal. Más alkalommal többen bekukucskálnak a frigyszekrénybe. Úgy kell nekik: „És megveré az Úr Béth Semes beliek közül némelyeket, mivel az Úrnak ládájába tekintenének. Megveré pedig a nép közül 50 070 embert. És a nép ­szomorkodott, hogy az Úr ily nagy csapással sújtotta vala a népet.” Dávid népszámlálást tartott, de elpuskázott valamit. Erre: „Bocsáta annak okáért az Úr döghalált Izraelre, reggeltől fogva az elrendelt ideig, és meghalának a nép közül Dántól fogva Beersebáig hetvenezer férfiak.” Valami oknál fogva az Isten nem ragaszkodik a tömeges népirtáshoz, aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli, alapon: „Onán pedig földre vesztegeti vala el a magot, és gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, annak okáért megölé.” A teremtő Isten egyszer teremtett, onnantól kezdve pedig folyamatosan gyilkolt. Sokszor merül fel bennem, ezek a jámbor, vallásos emberek vajon elolvasták-e már a Bibliát elfogadható alapossággal?

[2] Popper Péter az ismert magyar pszichológus szerint: „A teremtésben van egy visszavonhatatlan, kegyetlen aktus. Egy örökkévalóságban létező létrehoz egy végesen létezőt”.

[3] Frank Tipler amerikai kozmológus szerint: „A természeti törvények és a világegyetem elrendezése az atomoktól kezdve egészen a galaxisokig olyan, hogy ha csak egy árnyalatnyit is elállítanánk a paraméterek értékeit (ami a tizedesvessző után a sokadik számjegyet jelenti), akkor a világegyetem és vele együtt mi sem létezhetnénk. Annak az esélye azonban, hogy éppen ilyen legyen, annyira csekély, hogy létrejöttéhez valamilyen magasabb rendű lény akarata szükséges.” Persze ha Tipler itt megállt volna, nem emelnék kifogást, de nem állt meg. Tipler tipikus esete annak a tudósnak, aki annyira irtózik a végleges megszűnéstől (nevezzük ilyen finoman a halált), hogy nyakát törve talált ki egy alapos önámítást. A „Halhatatlanság fizikája” című könyvében (The Physics of Immortality) „Isten és a holtak feltámadása” alcím alatt kifejti Ω-pont elméletét, ami a maximális információ összehordásának állapota. Amikor a Világmindenség ezt az állapotot eléri, Isten visszanyúl a múltba, és minden gondolkodó lényt feltámaszt. Tipler ily módon önmaga részére megoldotta a halandóság-halhatatlanság problémáját. Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy amikor Stephen Hawkingot megkérdezték, mi a véleménye Tipler elméletéről, a következő tömör választ adta: „Az erről alkotott véleményem felér egy becsületsértéssel.” Hiába na, az angoloktól lehet tanulni eleganciát. Az én válaszom kevésbé elegáns, de valószínűleg nyomósabb. Tehát, ha a teremtő Isten megszánt volna minket (ahogy ezt Tipler reméli, és ne foglalkozzunk azzal, ugyan miért szánt volna meg?), akkor félreérthetetlenül tudtunkra adta volna, hogy halálunk csak ideiglenes. Ugyanis a Tipler-féle „elrendezéssel” kint vagyunk a vizekből. A halálbüntetésben nem maga a halál a szörnyű, hanem a tudat, hogy hamarosan be fog következni. Éppen ezért elképesztő kegyetlenségnek tartom, ami az Egyesült Államokban mindennapi gyakorlat. Ott ugyanis a jogerős halálbüntetést követően a tényleges kivégzést gyakran 10-15 évvel később hajtják végre, de úgy, hogy közben jogilag bármely pillanatban elrendelhetik. A halálraítélt tehát 10-15 éven át él halálfélelemben, ami sokkal kegyetlenebb, mint egy rapid ítélet végrehajtás.

[4] A természet törvényeiről nem lehet eleget írni. Hiszen ezek a törvények szabják meg a világmindenség milyenségét. Miről van szó? Atomi szinten észlelhető, hogy az anyagnak vannak törvényszerű állandói. Például az elektromos vonzás és a tömegvonzás viszonya. Egyszerűbben fogalmazva, hányszor erősebb az elektromos vonzás, mint a tömegvonzás. A gyenge és az erős magerők aránya. A különböző elemi részecskék tömegeinek aránya. A fény sebessége vákuumban. Nos, az ismert természeti törvények hatására az ismert anyagi állandók csakis azt a világmindenséget alakíthatták ki, amit ismerünk, a miénket. Tiplernek ebben igaza van. Más állandók esetében, ugyanezen törvények mellett a világnak egészen másnak kellene lenni, és kérdéses, hogy egyáltalán lenne-e valamilyen. Valószínűleg nem.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Cinikus Tibor bá’ online

(akinél a pina kiveri a biztosítékot, az helyettesítse be „női nemi szervvel”)

Szóval, elkopik-e? Majd meglátjuk. – Magyarországon a tettleges szerelemféltés főszereplői a férfiak. Nő ritkán öl szerelemféltésből, férfi annál inkább.

Van olyan nő, aki éveken át megcsalja partnerét, aki ebből semmit se vesz észre, úgy értem az ágyban. Ezek szerint a pina nem kopik a házon kívüli használattól, mert ha kopna, akkor a tulaj észrevenné, aki így nincs megrövidítve, tulajdona nem csorbul egy picikét sem. Ennek ellenére, amikor rájön a time sharing-re, egyszerűen kiborul.

Ennél a pontnál lesz, aki kifogásolni fogja a birtoklást. Kifogásolni lehet, de ha alaposan megfigyeljük, akkor kiderül, hogy megállapításom reális, még a másik nemnél is. Mit is mond a megcsalt nő? Nem fogok közösködni egy másik nővel. A közösködés pedig közös birtoklást jelent. Az a fasz csak az enyém, másnak hozzá semmi köze. Ez rendben van, csak a szót ne kövesse tett. Ugyanis a közösködést úgy is meg lehet szüntetni, hogy lelövöm mind a kettőt. Csak ebben az esetben nekem se jut belőle több.

A legújabb történet úgy kezdődik, hogy a feleség hazamegy, és a hálószobában talál két hullát. Egy vadidegen nő hulláját, és a férj hulláját. Még hozzátették, hogy a különben mozgássérült férj egy hónapja infarktust kapott, és a feleség gyors helytállása mentette meg az életét. Rendben, de ennek a helytállásnak mi a szerepe a két hulla észlelésénél? Csak nem az, hogy aki életet ment, az egy hónappal később nem olt ki életet. Nem a fenét. Aztán megtudjuk, hogy a halál oka puskalövés. Tehát a férje felhívja a szeretőjét a lakásba, de nem ám közösülés végett, hanem, hogy vadászfegyverével lelőhesse, majd magával is végez. És mindjárt akad megszólított pszichológus is, aki kifejti, hogy a férfi nem tudta kezelni a konfliktust, tehát elszánta magát erre a tettre. Milyen konfliktust? Még néhány nap és ki fog derülni, hogy a feleség nem azért mentette meg az életét, hogy egy másik nőt boldogítson.

Nagy butaság, mert nem csak a pina nem kopik, de a fasz se. Igaz ez utóbbit egy kicsit árnyalni kell, mert van még egy másik tényező is, a kapacitás. Pina esetében a használat szinte korlátlan lehet, ami a faszról nem mondható el, mert a használhatóságot erősen korlátozza a kapacitás. Gondolom, ezt nem kell részleteznem. Így aztán a megcsalt nő tényleg kifogásolhatja, hogy mire rákerülhetne a sor, jelentkezik a kapacitás hiány. Ebből következik, hogy a megcsalást a nők jogosan sérelmezhetik, ellentétben a férfiakkal. És lám mégis inkább a férfiak vetemednek visszavonhatatlan cselekedetre.

A szerelemféltés egy oktalan, szélsőséges elmeállapot, ahol a rációnak semmi keresnivalója. A pasi nyilván be van gőzölve annyira kell neki az adott pina, de azzal hogy lelövi, leszúrja, vagy mit tudom én hogyan végez vele, saját magát fosztja meg tőle, és ezen az se segít, ha magával is végez. Elvégre a másvilágon nincs közösülés, legalább is, erről még senki se számolt be. 😀

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________