Tibor bá’ online

A „mezei” hozzászóló nem nagyon tudhatja, hogy a blog adminisztrátora (ez ugye én vagyok) néha-néha nagyokat csatázik olyanokkal, akik nem érdemlik meg, hogy gondolataik megjelenjenek a hozzászólások között, ilyen vagy olyan (nagyon alapos) okokból kifolyólag. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy bizonyos deviáns személyek szövege nem jelenik meg, nem olvasható, egyedül enyém az élvezet. Néha még bánom is.

Van viszont valami, ami hosszú évek óta, és minden egyes kitiltott esetében ugyanaz. Trágár, nyomdafestéket nem tűrő hangnem, ami szinte természetesnek vehető. Egyet azonban nem értek. A megszólítás legtöbbször átmegy faterba. Amiből arra következtetek, hogy ez a valaha nagyon népszerű utalás az apára, mára többé-kevésbé szitokszóvá változott. Aztán jönnek a jókívánságok: dögölj meg te vén fasz. Szenilis vén hülye. Mikor döglesz már meg, félig üresek a temetők. Vén szar, már nem sokáig kapod a nyugdíjat. Meddig akarsz még élni te elmebeteg?

Ha megvizsgáljuk ezeket a mondatokat, akkor kiderül, hogy az életkorom piszkálja a csőrüket. Azt nem tudják elviselni, hogy még van pofám élni, és az lenne számukra a kielégítő, ha kényükre-kedvükre eltehetnének a láb alól.

Ha harminc éves lennék, nyilván akkor is pipák lennének rám, de nem jutna eszükbe, hogy minek élek még. Miért nem döglök már meg. Ez nyilvánvalóan egy jelenség, de nem tudok rájönni, mi ennek az oka. Az ember nyilván nem tehet el mindenkit láb alól (nyilván még álmaiban sem) akivel így vagy úgy összeütközik, de idős ellenlábas esetében miért jut azonnal eszébe a halál?

A helyzet az, hogy egy ember bármikor meghalhat. Van, akit mindjárt születése után ér a halál. Van, akivel egy gyerekbetegség végez. Van, akivel önmaga huszonéves korban egy részegen bevehetetlen kanyarban. Olyan is van, akinek megáll a szíve alig ötvenévesen, mert hülyére hajtotta magát, vagy a hatvanas éveiben a napi két doboz cigi okozta tüdőrákban. Aztán van, aki vég elgyengül nyolcvan és száz között. Szóval bármikor. Ez azt jelenti, hogy a ma negyvenéves nem feltétlen kap értesítést a halálomról. Mindössze statisztikailag van nagyobb esélye részt venni a temetésemen, mint nekem az övén, de a valóság nem mindig követi a valószínűséget. De, ami a legfontosabb, a halál verbális invitálása eddig még sohase hozott eredményt, amire én vagyok az élő példa. 😀

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ szatirikus online

Ha tényleg meg kell valamiben halni, akkor tegyük meg a médiának azt a szívességet, hogy a döntést átengedjük nekik. Először azonban egy kis statisztika (mára már az élet kikerülhetetlen szükségszerűsége). Influenza általában minden télen van, csakúgy, mint megfázás. Normál körülmények között a kettő közötti különbséget az ember alig veszi észre. Jó anyám annak idején észrevette, még a papír zsebkendőket megelőző korban, mert a teli taknyolt textil zsebkendőket utálta mosni. Ha magas láz, akkor influenza, ha sok takony, akkor sima megfázás. Ez így ment tavaszig. Kicsit tudományosabban: Évente átlagosan 3000 emberből 1 hal meg influenzában, de ez az adat a képet egy kicsit eltorzítja. Mindjárt meg fogjátok látni miért. Magyarországon évente 100 embert bicskáznak meg kocsmai verekedés közben. Vagyis, 100.000 emberből egyet. Mivel én be nem teszem a lábam egy kocsma ajtaján (és rajtam kívül még sokan), aligha mondhatom, hogy az esélyem eme halálnemre 1:100.000-hez. Valójában az esélyem nulla. Ugyanez a helyzet a minden háromezredik influenzás halottal is. A halottak legnagyobb része, már különben is haldoklott valamiben. Ilyet azonban a média nem ír meg, mert ki a fenét érdekel, ha olyat írnak a világról, amit ismerünk, hiszen a valóság nem szenzáció. Igazi ütőset kell írni, amit, ha komolyan veszünk, akkor az elmúlt 10 évben az emberiség már háromszor kipusztulhatott volna.

Kezdem a SARS-sal. Emlékszik még valaki rá. Igen-igen, az volt az atípusos tüdőgyulladás, minimum minden századik embernek illet volna belehalni, de mi az istennek se álltunk kötélnek. A róla terjedő hírek egyik napról a másikra megszűntek. A média pedig várt, mint pók a hálója sarkán, mikor csaphat megint le ránk.

Ekkor valahol Ázsiában egy szerencsétlen paraszt, aki élete nagy részét csirkék társaságában töltötte, hosszas próbálkozás után megkapta a madárinfluenzát, ami percek alatt pánikba sodorta az egész világot. A TV-ben láthattuk, amit a légmentes ruhákba öltözött egészségügyi dolgozok, ezer számra ölik le a magyar libákat, hogy a lakosságnak legalább egy apró töredéke túlélje a vészt. A madárinfluenzát, amely összekeverte önmagát az emberi influenzával, mindenki túlélte, kivéve a néhány millió elégetett tyúk, liba, kacsa és egyéb szárnyas. Közben a vándormadarakat elátkozták, mert kiirtásukra nem volt kidolgozott eljárás. Aztán egyik napról a másikra ez a hűhó is elült. Pedig 100 millió áldozatról hangzottak el jóslatok, akik valahogy mind egy szálig túlélték. De a média résen volt, várta, hogy mikor csaphat le ránk legközelebb. 

Aztán megérkezett a sertés influenza, az 1918-as spanyolnátha unokatestvére. Hű, az anyját. Ez már komoly dolog. Itt most már nagyban folyik a játék. 1918-ban az influenzában kétszer többen haltak meg, mint az éppen akkor véget ért I. világháborúban. Anyám azt mesélte, hogy fiatal lány volt és heteken át ülve kellett aludnia, mert az a hír járta, hogy csak az kap tüdőgyulladást, aki a hátán fekszik. És akkor még nem is volt TV, de a rémhír valahogy mégis terjedt. Most viszont van WHO, akik időben leadták az I. fokozatú riasztást. Ilyen járvány még nem volt! A középkor pestise el fog bújni szégyenében, ha meglátja mire képes a H1N1. Egyelőre azonban még csak azt látjuk mire képes a média. Arra, hogy egyszer csak kiderült, hogy Magyarországon már 10 áldozata van a sertésinfluenzának (tényleg, miért nem hívják mangalica náthának? A mangalicából divatszó lett!). Aztán valahogy kiszivárgott, hogy a halottak egy része csak úgy simán meghalt, de a boncolásnál sikerült H1N1 vírus nyomaira bukkanni (nem lehet, hogy a boncmester csempészte be némi csúszópénz ellenében?). Aztán páran végstádiumú cukorbetegek voltak, meg súlyos szívelégtelenség segített a vírusoknak. Különben a többségnek pont olyanok a tünetei és pont úgy gyógyulnak meg, ahogy az elmúlt 50-100 évben szokássá vált. Viszont csak Magyarországon valaki legyártott 6 millió ampulla vakcinát, amit 3000 forintért bármelyik háziorvos bead. Ebből 1800 a vakcina, 1200 pedig a beadás. Mondjuk, én beadnám 600-ért is, de akkor kuruzslásért kapnék 5 évet, ahol a smasszerek jól agyonvernének (az orvosi kamara keze messzire elér) és kiderülne a boncolásnál, hogy én is a H1N1 áldozata vagyok, ami némi áttétellel még igaz is lenne. Aztán persze a H1N1 is lecsengett, de a média újra résen volt. Most tudtuk meg, hogy a legújabb rém a Zika vírusnak már 180.000 áldozata van Dél Amerikában. Terjesztéséről a szolgálatkész szúnyogok gondoskodnak, és ugye szúnyogunk nekünk is van. A fertőzött nők újszülöttje Microcepháliás lesz, magyarul kis fejű. Mintha nem lenne elég kis fejű nemzettársunk. Be kell tehát szarnunk. Rágjuk a körmeinket, mert vakcina nem lesz még két évig, addig pedig a szúnyogok akkor is ideérnek, ha át kell repülniük az Atlanti-óceánt. – Holnap elmegyek a Tescoba és veszek 10 méter szúnyoghálót. Ha már eddig túléltem, pont most krepáljak be, amikor jön a jégmentes Északi-sark.

______________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

260 milliárd = 260.000.000.000 tényleg rohadt sok forint. 20.000 forintos bankjegyeket egymásra rakva az oszlop 2 km magasságban érné el a 260 milliárdot. Ennyi pénzt rabolt el Matolcsy az ország lakosságától. Elrabolta, vagyis erőszakkal vette el, mert képviselőink tiltakozása ellenére tette. Ezért nem havi 5 milliós fizetést érdemel(ne) hanem életfogytiglant, mivel halálbüntetés nincs. Az elrablás tényét első helyen leplezni akarták azzal, hogy titkosították a pénz elköltését. A rablás törvényes védelmet kapott. Újból bebizonyosodott, hogy a törvényhozások elsődleges célja a lopások lehetővé tétele, és eltitkolása.

Még rondábban néz ki a helyzet, ha megfontoljuk, hogy ez a pénz árfolyamnyereségből adódik, ahogy a deviza hitelesek vesztessége is. Az lett volna a tisztességes, ha ezzel az árfolyamromlásból adódó nyereséggel a deviza hiteleseket segítették volna meg. De a „hajrá-magyarok” Viktor, szarik a népre, ami szerinte csak arra jó, hogy kifossza őket.

Ez tény, de a téma ennél sokkal keserűbb. A Matolcsy lemondását sürgető követelésre Orbán kajánul annyit mondott, hogy Matolcsy biztonságban van, mert a törvény és az „alkotmány” nem teszi lehetővé leváltását. Először is ez egy freudi elszólás. A magyar nyelv akkor használja a „biztonságban” kifejezést, ha valakit üldöznek, és ugye bűnök nélküli, tisztességes embert nem üldöznek. Orbánnak tehát tudat alatt ott lappang, hogy Matolcsy bűnös, de biztonságban van, mert nem lehet leváltani. Dehogy nem! Bűnvádi eljárás alá kell vonni, és el kell ítélni. Börtönbüntetését töltő bűnöző nem lehet a Nemzeti Bank elnöke. De ehhez kellene egy vádemelő ügyészség, aminek a vezetője Polt Péter, akinek szintén volt egy freudi elszólása minap. Harangozó Tamás kérdezte Polt Pétert a felesége, Polt-Palásthy Marianna szerepéről, aki a jegybank két alapítványának tagja, illetve az egyiknek elnöke, és mint ilyen, részese a rablásnak. A legfőbb ügyész válaszában határozottan visszautasította a vádakat. Figyeljük meg, mint mondott: „Ön azt állítja, hogy valaki, jelesül az én feleségem, bűncselekményt követett el. Én azt gondolom, hogy még eljárás sincsen.” Na, mi volt Polt Péter fejében? Bűncselekményt el lehet követni, de ha nincs eljárás, akkor nem lehet vádat emelni, ha nincs vádemelés, akkor nincs bűnügyi tárgyalás, ha nincs tárgyalás, akkor nem lehet ítéletet hozni. Én meg azért lettem ide kinevezve legfőbb ügyésznek, hogy ne legyen eljárás. Micsoda hülyeség bűncselekményről beszélni, amikor a büdös életben nem lesz eljárás.

Ezeknél is katasztrofálisabb, ha belenézünk a lelki világukba. Az akkor még titokban tarthatónak hitt alapítványi pénzek pancsolásakor Matolcsy kénye-kedve szerint oszthatott bárkinek, így magának is akár 100 milliókat. Teljesen felesleges volt tehát a kétmilliós fizetését felemelni 5 millióra. Ezeknek az embereknek a boldogságához nem a sok pénz az igazi kellék, hanem, hogy megmutassák a csóró tömegeknek, azt tehetnek velük, amit akarnak. Külön kéj, ha cukkolhatják őket. Nem elég a hatalom, azt állandóan ki is kell élni, ami a szex-nél is nagyobb gyönyör.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Harminc éve volt Csernobil. Egy szomorú évforduló, amire sokan visszaemlékeznek. Az én visszaemlékezésem meglehetősen egyedi. 1986 tavaszára lett kész a házam. Az utolsó művelet az ereszcsatornák felszerelése volt, ahol a levezető cső nem vezetett sehova, mert egy 200 literes hordó volt hivatva ideiglenesen összegyűjteni az esővizet, de még ez se volt a helyén. A katasztrófa után néhány nappal jött egy nagyobb eső, majd gyönyörűen kisütött a Nap, amikor is az egyik barátom meglátogatott, aki hozott magával egy G-M csúcsszámlálót. Gondoltuk megmérjük a kertben a sugárzás nagyobb-e a megszokottnál (másodpercenként 1-2 kattanás). Nem volt nagyobb, de ahogy közeledtünk a csatorna levezetéshez a számláló elkezdett komolyabban kattogni. Végül ott, ahova a víz lefolyt a földre, a számláló megbolondult. A 200 m2-es tetőre lehulló pernyét az esővíz összegyűjtötte egy helyre. Az élmény rémisztő volt.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Tibor bá’ online

Már többen rám telefonáltak, hogy rég volt szex. (persze olyan is van, akinek az a baja, hogy túl sok a szex) Ekkor eszembe jutott, hogy a múlt héten találtam valami érdekeset, amire felkaptam a fejem személyes tapasztalatok révén. Na de, lássuk a medvét!

Claus Wedekind, svájci kutató 1995-ben bevitt a laborjába 44 átizzad pólót. A pólókat két napon át hordta 44 férfi, akiket felkértek, hogy két napig tartsák magukat távol szappantól, cigaretta füsttől, és természetesen szextől is. Ezt követve bevont a kísérletbe 49 egyetemista lányt és felkérte őket, hogy szagoljanak bele a pólókba.

A kísérlet kulcsfontosságú része a fő hisztokompatibilitási komplex (MHC), ami nem más, mint az immunrendszer azonosító találatjelzője. Mivel a túléléshez fontos a genetikai sokrétűség, nyilvánvaló, hogy a mienkétől különböző MHC gének lennének számunka kívánatosak párzási célzattal. Ez pedig Wedekind elképzelése szerint szaglás útján detektálható.Ha ez igaz, akkor az orrunk segítségével ki tudjuk választani azt a személyt, akivel párosodva a legegészségesebb utódot tudnánk produkálni.

Úgy tűnik, hogy az elv nők esetében működik, legalább is Wedekind kísérletében. Azt tapasztalták, hogy a legkevésbé azonos MHC a nőket a partnerükre (volt vagy jelenlegi) emlékeztette.

Ezzel azonban nem mindenki értett egyet. Philip W. Hedrick az Arizonai Állami Egyetem biológusa szerint „a párválasztás ennél lényegesen bonyolultabb dolog, különösen emberek esetében.”

Mivel azonban nem mindenki ellenzi az eredeti feltételezést, húsz évvel később (vagyis napjainkban) a pólószimatolás erősen tartja magát.

Persze a kapitalizmus nem lenne az, ami, ha az ötletet nem kapta volna fel egy szemfüles vállalkozó. 25 dollárért kiküldenek egy vadiúj pólót egy nagyméretű borítékkal. A pólót 72 órán át kell hordani dezodor használata nélkül, majd vissza kell küldeni, és várni. Ha valakinek megtetszik az illata, akkor a cég összehozza a találkozót.

2009-ben JudithPrays-nak hasonló ötlete támadt. Ő szingli nők és férfiak számára ad pólót, amiben három éjszaka kell aludni, majd be kell tenni egy zárható táskába és át kell adni Prays-nek, aki ezeket a táskákat összegyűjti és ellátja őket rózsaszín illetve baba kék jelzéssel. Aztán a résztvevőket meghívja egy partira, ahol mindenki szagolgathatja a táskákban lévő ingeket, amíg a párok egymásra nem találnak. Ilyen partikat már tartotta New York-ban, Los Angeles-ben és London-ban is.

Ian Kerner a „Nő jön először” című könyv szerzője azt szokta megkérdezni hallgatóságát „Mi izgatja fel a nőket?” A válaszok sokrétűek: külalak, anyagi jólét, személyiség, de a legtöbb válasz az „illatra” érkezik.

Rachel Herz parfüm szakértő szerint a nők illat alapján választanak, de a férfiakat jobban érdekli a külcsín.

Kerner úgy nyilatkozik, hogy a nőknél egy férfi illata közvetlenül kiváltja a szexuális vágyat, vagy a vonzalom hiányát, ami férfiaknál nem felel meg a valóságnak. Kerner azt is állítja, hogy amikor felteszi a kérdést férfiaknak, mennyire fontos neked egy nő illata, legtöbbször a kérdést nem is értik. Végül a vaginára gondolnak. Ez nem lehet túlzottan meglepő, ha Bonaparte Napóleonra gondolunk, aki Párizsba visszatérésének előestéjén azt írta Josephinnek, nehogy megfürödjön.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tavaszi blogtalálkozó Kissomlyón

Blogtársunk, Kiss Imre volt a házigazda, akinek 6 csodás lova van, és különben ragyogó lovász, türelmes oktató, remek ember, aki lelkesen iparkodott minket megtanítani az alapokra. De kik a „minket”? Az alábbi képen megláthatjátok.

Imre először előadást tartott a lóról, ló történelemből, ló genetikából, ló viselkedésből, meg minden. Ezt követve bemutatta nekünk Szöszit, lásd alant:

Aztán mégis Sárit hozta ki a mezőre egy kis boronálás bemutatóra. A tanuló Éva, akire Imre nagyon diszkréten vigyáz.

A boronálás után Éva kedvet kapott egy kis lovaglásra, és hatalmas lendülettel felpattant Szöszi hátára, jaj istenem, majdnem túlpattant:

De aztán sikerült huszárosan megülni Szöszit. Így persze egy teljes méterrel magasabb mint én, ami meg is látszik a tekintetén.

Aztán sorra jöttek a leendő lovasok, Miklós

Anikó:

majd Henrietta:

Végül Csaba, aki ezzel a kifejezéssel nyugodtan lehetne a nyolcadik vezér. Meg is lehetne filmesíteni, de sajna „Árpád fia” egészen biztos nem kapna Oszkárt. 😀

És akkor egy kép Imréről, a házigazdáról miközben átadja a boronálás tudományát.

A többiek minden unszolás ellenére nem akarták kipróbálni a lovaséletet. Úgy tűnik a nők nagyobb affinitást mutatnak a lovak iránt.

Az idő csodás volt, a borús előrejelzés ellenére sütött a Nap. Imre falusi háza, gazdasági épületei és az udvar irigylésre méltó, lehetne róla festeni egy „falusi táj” címet viselő képet. – – – Persze a lótartás nem gyerekjáték, komoly munka, de Imréről világosan látszik, hogy egy megelégedett ember, mert azt tesz, amihez kedve van.

Ja, borozgatás mellett megbeszéltük a „menekült” helyzetet is.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Tibor bá’ online

Nem. És ezzel be is fejezhetném a posztot, de inkább folytatom. A közel múltban nem csak beengedtünk Európába két millió „menekültet”, de felelős politikai vezető kifejezetten kérte őket, hogy jöjjenek, és leállt a már megérkezőkkel szelfizni. De milyen menekültekről van szó, mert ez a lényeg. Olyan vallással és hozzá tartozó kultúrával rendelkező két milliót, amely megengedi, lehetővé teszi, sőt inspirálja követőit, hogy más kultúrához tartozó embereknek puszta kézzel elvágja át a nyakát, fejezze le. És, azok, akik ezt a politikust hivatalába beszavazták, továbbra is bizalmat szavaznak neki. De ez semmi.

Anders Breivik, enyhén elmebeteg, fiatal férfi zavaros náci eszméktől hajtva néhány éve megölt 77 fiatalt. Hogy Norvégiában nincs halálbüntetés az egy dolog, de a pasi még életfogytiglant se kapott, helyette mindössze 21 évet. Így csupán 53 éves lesz, amikor szabadul és lehetősége nyílik újabb 77 ember legyilkolására. De ez semmi.

Három szobás zárkája van, Internettel, tévével, és minden létező luxussal ellátva. Most beperelte az államot az „embertelen” ellátás miatt, és a pert meg is nyerte. 11 millió forint kártérítést ítéltek meg neki, az emberhez nem méltó bánásmód miatt, például a reggel felszolgált kávé hideg volt.

Én az ilyen bírókat elküldeném az Iszlám Állam ellenőrzése alatt álló területekre egy kis tanulmányi kirándulásra. Ha túlélné a tanulmányozást, egészen biztos némileg szigorúbban ítélkezne.

Na és azt hová tegyem, hogy hosszas szervezés, vergődés, finomkodás, aggályos jogi egyeztetés után végül a pedagógusok kénytelenek voltak sztrájkolni, mert nem csinálhattak segget a szájukból. Egészen pontosan, minden ötödik pedagógus. Orbán röhög a markába. Bennem felmerül a kérdés, hogy az 500 milliós Európában van-e ember 60 alatt, akinek még van vér a pucájában?

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Tibor bá’ online

Ha egy átmulatott éjszaka után hajnalban nem mászol fel egy fára gépkocsival együtt, akkor jó eséllyel egyszer meg fogsz öregedni. 20 év környékén ez nevetségesen hangzik, de hidd el nekem, még nem hordott a Föld a hátán olyan embert, aki elkerülte volna a megöregedés, hacsak nem távozott idő előtt az élők sorából. Ez a tény indokolná, hogy foglalkozzunk a témával, de valami furcsa okból kifolyólag, aki öregszik, az kerüli a témát, aki nem öregszik (még) azt meg nem érdekli, és nem tud róla jóformán semmit. Ezen szeretnék segíteni.

Ha történetesen van gépkocsid, mert ma már majd mindenkinek van, akkor tudhatod, hogy a használattól a kocsi, illetve alkatrészei „kopnak”. Pontosan ezt teszi az emberi szervezet is, csak nem így nevezik. Kábé 20 éves korodig fejlődsz, innen kezdve pedig kopsz, elhasználódsz, csak persze az első két évtizedben alig észrevehető módon, de aztán ez szép lassan felgyorsul.

15 éves korodban az édesanyád rád kiált, hogy Pistike vedd fel a pulóveredet, mert megfázol. Te elvágtatsz pulóver nélkül és nem fázol meg. 50 évesen kinézel az ablakon milyen idő van kint, felveszed a pulóveredet, és megfázol. Arra persze nem emlékszel, hogy annak idején pulóver nélkül mentél csajozni a nulla Celsius időben.

A „kopásnak” rengeteg formája van, amelyek közül nem fogsz mindegyikkel találkozni, de egy valamit senki se tud elkerülni, ez pedig az öregkori messzelátás. A szemlencsét mozgató idegek „elfáradnak” közelre nem tudnak fókuszálni, az olvasáshoz szemüvegre van szükséged, vagy távol tartod szemedtől az újságot, ami egy idő után már nem elég. Először nem hiszed el, hogy ez veled megtörténhet, de aztán elkezdesz olvasáshoz szemüveget viselni, bár a nők egy jó ideig iparkodnak eltitkolni a dolgot.

A leglátványosabb „kopás” az ízületeknél következik be, és ez ténylegesen kopás. A porcok elkopása. Ez lehet térd, váll, derék, csípő, szóval elég nagy a választék, és persze kurva kellemetlen. Elvégre a porc csökkenti le közel nullára a súrlódást. Porc nélkül a puszta csontok dörzsölődnek egymáson, ami garantálja az állandó gyulladást.  Rengeteg idős ember szenved tőle, csak nem mondják és nem is mutatják. Hősiesen szenvednek, és persze iparkodnak kivédeni. Nem lehet! Viszont halál jó üzlet azoknak, akik valamilyen produktum segítségével gyógyulást, enyhülést kínálnak. Ne dűlj be. Az a néhány reumatológus, aki tisztességes, elmondja neked, hogy az elkopott porcot semmi, de semmi az égvilágon nem tudja regenerálni.

Van, akit a reflux áldása ér utol, ami először gyakori csuklással kezdődik. Ha nem tudod ez mi, elmondom. A jó savas gyomortartalmat felbüfögöd a nyelőcsőbe, és alaposan felmarod azt. Kurva kellemetlen, csak éppen nem lehet belehalni.

Ha a katonaságnál 180 cm magas voltál, amire tisztán és világosan, valamint büszkén emlékszel (ha még nem ért utol a dementia), majd 55 éves korodban megkérdezik, milyen magas vagy, ne vágd rá, hogy 180, mert jó, ha eléred a 177-et. Bizony-bizony az évek múltával összemegyünk, mint a be nem avatott sifonéra.

Viszont az orrunk és a fülcimpánk szép lassan megnő, úgy értem határozottan nagyobbra, mint valamikor volt, és akkor még jól jártunk, mert az orron megjelenhetnek lila visszerek is.

Ha szerencsés vagy szex-szel el tudsz bajlódni a 80-as évekig, de nem adják olcsón a sikert. Az izgalomba hozáshoz mind a két nemnek jóval többre van szükség, mint a megszokott. Ráadásul a női hüvely rendszerint száraz, amin persze lehet segíteni, de ez külön odafigyelést jelent. Nem árt tesztoszteront és ösztrogént szedni, vagy elfelejteni az egész hóbelevancot.

Az öregedéssel együtt járó ráncosodás annyira természetes, hogy nem érdemes meg se említeni, viszont ne csodálkozz, ha a ráncosodás mellett szőrök is kinőnek, vagy a pihék megerősödnek.

Ennél azonban kellemetlenebb a székrekedés, ami tipikusan az időseket üldözi. Igaz lehet rajta segíteni.

Még kellemetlenebb a vizelet visszatartás, ami nem mindenkinél jár sikerrel, és orvosi együttműködést igényel.

Egy idő után a tapasztalat megtanítja veled, hogy mi az, aminek nem örül a gyomrod. Szép lassan elmúlnak azok az idők, amikor a vasszeget is megemésztetted. Hüvelyesek, káposzta félék, jó zsíros ételek meg hasonlók, van, akit felfúj, van, aki begörcsöl tőlük.

És persze a fül se örök életű. Először csak a magas hangok érzékelése marad el, aztán minden. Szerencsére ezen is lehet segíteni, de nem olcsó.

Ezek lennének a kevésbé veszélyes változások, de a lista messze nem teljes.

Az igazi „kopás” úgy kezdődik, hogy magas lesz a vérnyomásod. Az orvosok beismerése szerint (ami egy roppant ritka jelenség) a magas vérnyomások 90 százalékánál fogalmuk sincs mitől van. Én tudom, az életkortól. Ez csak egy jelenség, amit különben nem veszel észre, de gyors tempóban kezdi elhasználni a szervezetedből azt, ami még viszonylag jól funkcionál: szív és vese. Sok embert végső soron a szíve vagy a veséje viszi a sírba.

A másik halálhoz vezető előszoba a cukorbetegség. Ennek sincs érezhető jele. Ez is mindent tönkre tehet, de kegyetlen módon, mert sorozat amputálással kezdődik, majd vese elégtelenséggel folytatódik, aztán jöhet a megvakulás is. Igaz, ma már mind a magas vérnyomás, mind pedig a diabétesz kivédhető. Az előző príma gyógyszerekkel, az utóbbi pedig diétázással, csak ezekhez oda kell figyelni és nem túl kellemes.

Korunk slágere az infarktus és a sztrók meglepetésszerűen jön, de nem ok nélkül. A nem megfelelő életmód a szokásos kiváltója, amire nem szokás figyelni.

Az öregkor legnagyobb átka a baleset. Az embert kisebb-nagyobb baleset mindig éri, érheti, de gyerekkorban meg se kottyan, fiatal felnőttkorban szóra se érdemes, idős korban életveszélyes lehet. Igen, mellélépsz a lépcsőn, elesel, eltörik a lábad, nem akar gyógyulni. Ekkor kiderül, hogy cukros vagy, de addigra már felfeküdted a hátad, aztán szepszist kapsz, majd eltemettek. Tízéves korodban 5 lépcsőt estél le, másnap mentél iskolába.

Ezek történnek veled, de van neked egy környezeted is, és velük is történik egy-két dolog. Mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, idős korban ezek felfokozódnak. A megfigyelők szerint kibírhatatlanná váltál. Jó, neked semmi rossz tulajdonságod se volt, de nem hallod meg, ha hozzád szólnak, viszont meghallod azt, amit nem neked szántak. Ennek van fizikai magyarázata, de erről a környezeted nem tud, miért tudna, fiatalabbak, mint te. Az agyad is furcsán működik. Ha leteszed valahova valamit, utána nem találod, hiába keresed, de egy idő után már arra se emlékszel, mit kezdtél keresni. Viszont arra ragyogóan emlékszel érettségin melyik Petőfi verset húztad ki, és ezt hetente el is meséled, és ha nem kellő áhítattal hallgatnak, akkor az adott verset el is szavalod, de nem fogsz emlékezni a miniszterelnök nevére, mert hirtelen akartad kimondani. Aztán fordítva veszed fel a pulóveredet, nem veszed észre, hogy folyik az orrod, ebéd közben leeszed az inged, és egy nap azt veszed észre, hogy az utolsó barátod is meghalt.

Szóval ez az az utolsó 10 év, amit nem érdemes végigélni, ennek ellenére mindenki vágyik rá, sőt egyáltalán nem akar senki se meghalni. Pedig, aki egyszer megszületett, az nem tudja elkerülni a halált, legfeljebb a kellemetlen, sokáig tartó haldoklást.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

A nagy szar az ötlettel kezdődött. Duettet énekeltetnek egy „profi” énekessel és egy e témában tehetségtelen celebbel, aminek egyetlen célja a celeb rendszer élve tartása, egy garantált katasztrófa. Így aztán a néző/hallgatónak van szerencséje abszolút repedt fazekakkal találkozni, végig hamis hangvitelben, amit a hülyén összeválogatott „zsűri” abszolút komolytalanul „értékel”, amit meg is „indokol”, ami még kabarénak is rossz. Kasza Tibi mindenkit túlordítva lesöpör minden más próbálkozást. Cooky elhadarja feltétel nélküli dicséretét oly borzalmas kiejtéssel, hogy a megértése szinte lehetetlen. Szóval, aki tökéletes nyelvtannal és szóismerettel ilyen tempóban képes beszélni, az tényleg megpróbálhatná magyar magánhangzókra kényszeríteni magát. Szulák Andrea kedélyesen csücsül hájas valagán, és bár ért a zenéhez, a világért nem kritizálna. A zsűrinél csak a műsorvezetők rosszabbak. Klaudia drága, aki népszerűségének fokozása érdekében még szülni is hajlandó 42 évesen, csak az isten tudja hányadik élettársának, és nem átallja „bevallani” hogy szerelmes, miközben a lába között egy sötét foltot takargató csipkeruhában mutogatja görbe lábait és megszokott grimaszai mellett iparkodik szellemesen sértegetni mindenkit, még éppen hogy elfogadható szinten. A korábbi zsűrizésből átvedlett másik műsorvezető a különösen antipatikus Majka (micsoda kajla becenév egy férfinek!), akinek véleménye kifejezetten önkényes. Ez az öt ember biztosítja az est hangos lármáját, ami alatt nem kell gondoskodni műsorról. Néhány tehetséges énekes és énekesnő belead apait-anyait, hogy a nézők kapjanak is valami élményt, de a kiválasztott duett társak legfeljebb paródiának lennének jók. Demcsák hangja kétségbeejtően szar. Egyetlen jó pont, hogy a reggeli műsorokból ismert fapofája és merev semmibe nézése némileg fellazult, és életkora ellenére az alakja kifogástalan, ami csak kevesekről mondható el. Pedig-pedig a képernyőn megjelenésnek ez kellene, hogy az alfája legyen. Berki Krisztián egy túlsúlyos tulok, fogalmam sincs, mit keres a tévénél. Valakinek a valakije kell, hogy legyen, más nem indokolja a folytonos megjelenését. És, ezt hétről hétre meg fogják ismételni.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Tibor bá’ online

Ami fénysebességgel terjed az Interneten.

BRIT KOMMENTÁTOROK SZERINT
MAGYARORSZÁG
NYUGATRÓL
BEVÁNDORLÁSI CÉLPONT LEHET

Hű, az anyját! Tömegesen jönnek a németek, franciák, de főleg a belgák. De miért? Megirigyelték, volna az életszínvonalunkat? Nem, nem. Irigylik tőlünk Orbán Viktort. Íme, a propagandaanyag által összeállított (angol) kisember vélemények.

„Úgy tűnik (Orbán Viktor) azon kevés nyugati vezetők egyike, aki nem idióta. vagy áruló.”
„Ez az ember vezethetné az EU-t, ellentétben az elmebeteg diktátor Merkellel. Egyedüli a politikusok közül az egész EU-ban, aki értelmesen beszél.”
„És igazából mi az, ami Európa többi részének nincsen? Vezetője. Magyarországnak van. Európa többi része lelkiismeretlen, sík hülye karrier politikusok vezetése alatt szenved.”
„Kérem, Orbán Úr tartson ki! Európaiak milliói állnak Ön mögött. Köszönet a bátorságáért. Remélem, egyre több olyan igazi vezető lesz Európában, mint Ön.”
„Igaza van, mint mindig.”
„Nem értem miért kell lejáratni Orbánt, Ő a legerősebb hang Európában Merkellel szemben, legmélyebb tiszteletem neki.”

Na, eddig valahogy sikerül visszatartanom magam, de ekkor jött számomra a kegyelemdöfés:

„Végre egy vezető, aki törődik a népe és országa jólétével.”

Ez betette az ajtót. Nekem az angol kommentelőktől kell megtudnom, hogy Orbán törődik a népével, amit mi nem érezünk, de biztos bennünk van a hiba. És akkor a slusszpoén:

„Komoly a csábítás, hogy Magyarországra menjek.”

Gyere bazd meg és cseréljünk nyugdíjat. Nézzük a valóságot!

Bevándorlás Nyugatról, főleg Hollandiából már hosszú évek óta tart, még Kádár alatt kezdődött, mert nyugati jövedelemmel, nyugdíjjal, felhalmozott megspórolással olcsók vagyunk és igen barátságosak a külföldiekkel. Jól érzik itt magukat. Egészen más a helyzet, ha 40 év munka után egy magyarnak a saját hazájában havi 50 ezerből kell tengetni az életét, vagy 47 ezret kap „közmunkáért”. Esetleg belehal egy kórházi fertőzésbe, vagy nem gyógyítják meg, mert hiányzik a gyógyszer, a kötszer, az orvos és az ápolónő a kórházból. Ja, és a néhány száz nyugati, kényelmi bevándorló mellett 500.000 magyar kényszerből már kivándorolt Nyugatra. MAGYARORSZÁG JOBBAN TELJESÍT 😀 – A MAGYAR REFORMOK MŰKÖDNEK 😀 – HAJRÁ MAGYARORSZÁG, HAJRÁ MAGYAROK !!! Hogy mondta Petőfi? A kasszátok fel a királyokat!

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Középkorú nő vagyok és láthatatlan

Kezdi némi öniróniával a 47 éves, saját irodalmi butikját menedzselő amerikai nő, aki „felfedezte”, hogy amióta nem ropog, mint az érett cseresznye, valahogy nem mennek olyan könnyen a dolgok. De most átadom neki a szót, amiből mind férfiak mind pedig nők tanulhatnak.

Egy fiatal hölgy érvényesülési útját egyengetem az én szakmámban. Mondtam neki, hogy tépjen rá helyi rendezvényeken való részvételre, hogy kapcsolatokat szerezzen, megteremtve ezzel saját klientúráját. Én ugyanezt tettem éveken át, ami segített saját karrierem felépítésében.

Hamarosan rájöttem, hogy kettőnk esete nem ugyanaz. A hölgy pimaszul fiatal, egyszerűen gyönyörű, és amikor a leendő megrendelőjének átadja a névjegykártyáját, egy óra se telik bele és megszólal a mobilja, „dugjunk egyet”.

Negyvenhét évemmel jól benne járok a középkorban, ráadásul kissé el is vagyok hízva, egyszóval messziről lerí rólam, hogy „anyányi” vagyok. Nyilvánvaló tehát, hogy már évek óta elkerülnek a szexuális zaklatások. Az elmúlt tíz évben a legközelebb egy jó kis zaklatáshoz akkor jutottam, amikor egy hajléktalan rástartolt, hogy megérintse a frissen bemosott hajamat.

Ami a férfiak fürkésző szemeit illeti, mára hivatalosan láthatatlanná váltam. Egyszerűen átnéznek rajtam. Névjegykártyám birtokában senki se hívott fel azzal, hogy dugjunk egyet. Hát kérem, ez az élet!

Láthatatlanságomat akkor kezdtem észlelni, amikor megpróbáltam teherbe esni férjezett (ma is) 33 éves koromban, amivel úgy el voltam foglalva, hogy alig vettem észre az irányomba érkező, csökkenő keresletet. Ez különben akkor vált érezhetővé, amikor a kislányom iskolába került, én meg átléptem a 40-et. Ekkor derült ki, hogy már a kutyát se érdeklem. Először arra gondoltam, hogy ez a súlyfeleslegem mellékterméke, de aztán eszembe jutott, hogy amikor 25 voltam és kövér a férfiak megbámulták a melleimet, elkérték a telefonszámomat, és a testsúlyom láthatóan senkit se zavart.

Most viszont – kissé szégyellem bevallani – annak ellenére, hogy feminista vagyok, és kurva sokat dolgozom, hogy értékesnek tűnjek a férfiak szemében, mégsem kapom azt a figyelmet, amire vágyok, és rádöbbenek, hogy csak akkor vettem észre mily sokat jelentett nekem a szexuális vonzásom, amikor teljesen megszűnt. Viszont senki se teszi el a névjegykártyámat buzgón jelezve, hogy szüksége van a munkámra, miközben csak a szexuális lehetőségek érdeklik.

Visszaveszem a szót Cecily Kellogg-tól, mert már sok érdekeset nem tud nekünk írni, és megállapítom a lényeget. A feministák talán legnagyobb sérelmük az, hogy a nők azonos munkáért nem kapnak a férfiakkal azonos fizetést. Ez tényleg disznóság, de az ellen nem tiltakoznak, hogy szexuális vonzatuk miatt mekkora előnyöket élveznek. Még jó, hogy nem egész életük végéig. 😀 Ha valakit érdekel a hölgy: www.Cecilyk.com

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Bár mi is legyen az oka (legtöbbször háború) a társadalom összeomlása után szinte törvényszerűek a járványok megjelenése, amire pont úgy érdemes, sőt kötelező felkészülni, mint a víz vagy élelmiszerhiányra.

A tapasztalatok szerint a (nem halálos) paraziták elterjedése, mint tetű, rüh és gombás fertőzések, a tífusz, kolera és a vérhas szedi leginkább áldozatait.

A tífusz baktériumait elsősorban a ruhatetű terjeszti. Tífusz ellen létezik védőoltás, és a beteg antibiotikummal kezelhető. Az elhalálozási arány 2 %, amin a beteg általános állapota ronthat, például alultápláltság.

A kolera szintén baktériumos fertőzés. A baktériumok az ember székletében, és hányadékában található. A kérdés, hogyan jut a fertőzött székletből az ember gyomrába? Természetesen rossz higiéniai körülmények következtében. Tisztasággal, kézmosással és az ivóvíz forralásával elkerülhető. A betegség velejárója az erős hasmenés, ami legyengüléssel, kiszáradással jár. Ez ellen leghatékonyabban cukros, enyhén sós víz itatással lehet védekezni.

A vérhas (dizentéria) különböző baktériumok és emőbák által okozott vastagbélgyulladás, ami (esetleg véres és bűzös) erős hasmenéssel jár. A fertőzést az emberi ürülék terjeszti. A beteget masszív antibiotikum kúrának kell alávetni és ügyelni kell, hogy ne száradjon ki.

Az tehát világos, hogy ezen fertőző bacilusok ellen tisztasággal, tiszta vízzel, tiszta élelmiszerrel, az ürülékek és a hulladékok megfelelő kezelésével lehet védekezni. Csakhogy a társadalom összeomlása esetén éppen ezeket nehéz betartani. És ami még nyilvánvaló, jelentős mennyiségű antibiotikumot kell bespajzolni.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________

Tibor bá’ online

Ugye emlékeztek, a KDNP (még kimondható nevük sincs) kedvenc játékára, a vasárnapi zárva tartásra Orbán Viktor, isten földi (na jó, magyar hon) helytartója rábólintott. Hogy senki se örült neki, az nem számított. Orbán vezette honatyáink tudják mi jó népnek, és az van.

Na jó, de miért kellett ez Harrach Péternek? A KDNP-nek produkálni kellett egy külön programot, jelezve, hogy ők egy külön párt, amihez ki kellett ötölni „keresztény” témákat. Ilyen téma a vasárnapi templomlátogatás az egész család részére. És ha egyszer Viktor valamire rábólint akkor az menten szentírássá válik, amihez köröm szakadtig kell ragaszkodni, hogy a nép megtanulja, ki az úr a háznál. A többi párt hiába ágált, az ország ura kérlelhetetlen. Az MSZP sorozatban próbált népszavazást kezdeményezni egy jól kifundált és erősen eltorzított népszavazási törvény ellenébe, totálisan sikertelenül. Az utolsó gáncsolás azonban nagyon félresikerült, amit a média is felkapott. Még semmi se veszett volna el, de a különböző szintű bírók úgy gondolják, hogy az Orbán uralom véges, és kedvükért nem hajlandók lemondani a „függetlenségről” illetve, nem akarnak nevetségbe fulladó ítéleteket hozni, ami szakmailag már vállalhatatlan. Itt az út vége, az MSZP megrendezheti a népszavazást. Eddig minden tiszta sor, ami meglepő, az az ellenlépés, ami – talán először – megbontotta a Fidesz egységet.

Rogán Antal jól gondolta, hogy a népszavazást nem szabad megrendezni, mert kurva nagy vesztesség lenne a Fidesz számára, tehát a törvényt vissza kell vonni jóval a népszavazás előtt. Erről sikerült meggyőznie Orbán Viktort, akinek magának is eszébe jutott volna ez a megoldás. Ezt azonban Lázár János nem tudta kitotózni, ezért ellenezte Rogán ötletének a kivitelezését, nem elvi alapon, hanem Rogánnal való szembehelyezkedés céljából. Valójában feladta a leckét Orbánnak, Rogán vagy én. Ha Orbánnak van esze, akkor Lázárt választja, mert Lázár Rogánt háromszor teszi be a mellényzsebébe.

Az viszont nyilvánvaló, hogy a hatalmi megosztásban repedések keletkeztek, mert Lázár János, Balog Zoltán és Kövér László nem szavazták meg a törvényvisszavonást. Nem azért, mert nem értettek egyet a döntés helyességével, hanem mert Rogán pozíciójával nem értenek egyet. Minden esetre a repedés nyilvánvaló, ami egy egészen új fejezet Orbán kvázi diktatúrájában.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Változó világunkban vigyázni kell a berögződésekre, mert ami alapigazság lehetett tegnap, az 180 fordulatot vehet mára. A klasszikusan antiszemita érzelműek részére rossz hírem van. Az antiszemitizmus, mint olyan, meghalt, van helyette anticionizmus, és tudnotok kell, hogy a világ zsidóságának gondolkodó része kifejezetten anticionista. Amit a zsidók szemére vettetek, akár a közelmúltban is, az ma már irreleváns. Ma a Világot nem a zsidók irányítják (amivel nem arra célzok, hogy régen viszont igen) hanem az oligarchák, akik között természetesen vannak szép számmal zsidók is. Ugyanakkor a gazdaságilag kizsákmányolni tervezett középosztályban is szép számmal vannak zsidók. A zsidó állam, vagyis Izrael fenntartása kifejezetten oligarchikus érdek, nem a „kis zsidók” érdeke, akiket legfeljebb ki és felhasználnak az oligarchák a zsidó hovatartozásra, összefogásra, közös múltra, stb. hivatkozva. A fiatal zsidókat pedig kifejezetten rasszista szellemben arabellenesre nevelik, pontosan úgy, ahogy a Komszomolban, vagy a Hitler- Jugendben. Mi értelme van Izrael fenntartásának és a sok évtizede fenntartott fenntartott ellenségeskedésnek? A válasz nagyon egyszerű és logikus: PROFIT. Izrael megsegítése (1948-óra több százmilliárd dollár) az amerikai nép adójából történik és a zsidó állam ezt a pénzt elsősorban fegyverkezésre költi. A fegyverek vásárlása pedig hatalmas profitot hoz az amerikai nagyvállalatok részére. A zsidó állam viselkedése váltotta ki a terrorizmust. A terrorizmust fenntartja és fokozza az USA terrorellenes háborúja, ami további hatalmas üzleteket és elképesztő profitot jelent az oligarcháknak, akik ezzel az ügyes elrendezéssel az Amerikai államot 23.000 milliárd dollár adósságba kergették. Vagyis már arra a pénzre is rátették a kezüket, amit az amerikai nép még meg se keresett. Illetve, mivel a dollár a „világ tartalékvalutája”, az egész világot kizsigerelik.

Tisztán látó, tapasztalt, értelmes zsidók ezzel tökéletesen tisztában vannak és ki is lépnek a nyilvánosság elé. A cionistáktól ezek is megkapták már a pejoratív jelzőt „önmagukat gyűlölő zsidók”.

Közben azonban nagyot változott a világ. Létrejött az Iszlám állam, és megtámadta Európát. Hab a tortán, hogy közel két millió muszlim elárasztotta a jó öreg kontinenst, akik között csak Allah tudja megmondani mennyi a terrorista. Most aztán az anticionisták újragondolhatják elképzeléseiket, és  mutathatnak némi empátiát a palesztingyűlölő zsidókkal. Hamarosan egy vagonban fognak utazni, csak előbb még lesz néhány robbantás Európában.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Tibor bá’ online

Kiss Lászlónak (akaratán kívül) sikerült heteken át a közérdeklődés középpontjában maradni, aminek utolsó fejezete az 55 évvel ezelőtti erőszakos nemi közösülés. Mondjuk elsősorban az volt aljas, aki előbányászta az anyagot. Valamennyien voltunk fiatalok, valamennyien tudjuk, hogy amit 20 évesen elkövetünk azt eszünk ágában sincs 75 évesen megismételni. Se Egerszegi, se Hosszú nem volt egy másodpercig se veszélybe, és az „apukáknak” se kell izgulniuk, akiknek leányai lejárnak edzésre. Vihar egy lavórban. De legyünk őszinték, adott esetben, ismétlem, adott esetben melyik férfinek nem suhan át az agyán „egy kis erőszak”. Ugyanis ez az ősi ösztön ott lappang minden férfi hüllő-agyában. Át suhan, aztán lecsillapodik, elvégre társadalomban élünk, ahol írott és íratlan szabályok irányítják a viselkedést. A saját testével mindenki rendelkezik, ha egy nőnek nincs kedve a közösüléshez, akkor ezzel a történetnek vége. ELMÉLETILEG. Azonban az elmélet és a valóság nem ugyanaz.

Ha a nő valóban rendelkezik a testével, akkor az állam miért szól bele, hogy szüljön-e és hányszor, megtartsa-e a terhességét, vagy megszakítsa azt? Szóval a kép nem olyan nagyon tiszta.

Most azon rágcsálódik a média, hogy az áldozat hibáztatásáról még mindig nem tudtunk leszokni, ami igencsak régi történet. A régi világban a cselédlány elment a szolgabíróhoz, hogy a gazdája megerőszakolta. A szolgabíró kihúzta kardját a hüvelyéből és a lány kezébe nyomta, majd azt mondta neki, hogy tegye a kardot vissza a helyére. A lány megpróbálta visszadugni a kardot, de a szolgabíró elhúzta oldalra, ahányszor a lány próbálkozott. De tekintetes uram – szólt a lány – nem tudom bedugni, ha mindig elhúzza a hüvelyt az útból. Na, látod lányom – és ezzel elbocsátotta a lányt.

Aztán ott a régi vicc, Ha az úrinő azt mondja, hogy nem, akkor talán, ha azt mondja, hogy talán, akkor igen, ha azt mondja, hogy igen, akkor nem úrinő. Vagyis a társadalom belül évszázadok óta jól tudott, hogy egy női nem-et nem kell túl komolyan venni. Ez tehát valóság és ebben a játékban nem nehéz hibázni.

És természetesen azt is tudomásul kell venni, hogy a női pszichében benne van a tetszeni akarás. Már hogy a fenébe ne lenne benne, amikor egy egész ipart építettek rá, ami elképesztően prosperál. És kinek akar tetszeni a nő? A férfiaknak, jobban mondva egy adott férfinek, de ez nem szelektálható. A nő iparkodik kívánatos lenni – pont. Ez néha túl jól sikerül, óvatosnak kell tehát lenni. És itt az ütköző pont.

Egy fiatal lány ne menjen egyedül haza a sötétben. – Mire fel korlátozzák egy nő szabadságát? Senki se korlátozza, de ajánlatos betartani néhány jóindulatú tanácsot. És hohó!

A társadalmon belül vannak szub-társadalmak: vendéglátó ipar, szórakoztató ipar, színészek világa, ahol a közmorál nem esik egybe a társadalmával. Ilyen szub-társadalom az úszó/vízi sportok világa. A „meztelenkedések” világa erősen különbözik az általános társadalomtól. A 48-as londoni olimpia után a budapesti városi legenda szerint több aranyunk is lehetett volna, ha az egyik atlétanő szokásból nem feküdt volna alá több, másnap döntőben versengő férfi atlétának. Nem lehet tehát egy úszólány + 3 úszófiú afférját polgári mércével mérni.

Mindent összevetve, ha az eset tényleg megtörtént abban a történelmi időben szokásos koncepció nélküli eljárást követő büntetőtétel kitalálása ma is elfogadható. Ami nem fogadható el az 55 évvel későbbi „kipakolás”. Egy 75 éves férfit (ha még él) nem lehet megítélni 20 éves korában elkövetett akármiért.

Végül pedig hadd tegyem hozzá: a fentiekben felsorakoztatottakat mint enyhítő körülményeket figyelembe kellene venni, de azért a nemi erőszak, nemi erőszak marad, ha az aktus után a nő megítélése szerint erőszak történt.

__________________________________________________________

u.i. 1952-ben a Fedett uszoda jobboldali lelátójának legfelső padsora alatt én magam is megkeféltem egy ÉDOSZ-os úszónőt, egy gyér látogatottságú hétköznap délután. Nem erőszakkal, de ráfoghatta volna, ha akarja. Ez akkoriban nem volt egy nagy durranás. Különben, már nem él.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Tibor bá’ szatirikus online

Írói tevékenységem tiszteletdíjából vettem magamnak egy gépkocsit. Attól azonban óvok mindenkit, hogy arra a messzemenő következtetésre jusson… szóval nem kaszáltam, na! Gépkocsim márkáját nem árulom el, mert unom, hogy mindenki rajtam röhög. Annyit azért megtudhattok, lehet, hogy én, meg te, meg ő, szóval lehet, hogy mi már majdnem nyugatiak vagyunk, de a gépkocsim egyelőre még keleti és éves revízió helyett hetente viszem gerontológiai vizsgálatra, ami rendszerint majdnem annyiba kerül, mint a beszerzési ára.

Cikizem ezt a járgányt, cikizem, de titokban azért büszke vagyok rá. Először is nincs szükségem 98-as benzinre, jó nekem bármi. Igaz, a bármiből elég sok kell. Nem bajlódom a katalizátorral, ami vagy kilyukad, vagy már eleve lyukas és száz rongyért cserélik ki. Röhögnöm kell. Ennyi zsozsóért két másik kocsit veszek magamnak, mármint olyat, mint a sajátom. Attól se kell tartanom, hogy kirobban a légzsák, csak mert egy szőke szuka a palijától kapott 16-szelepes, full extrás izével nem veszi figyelembe az útviszonyokat és egy picit belém csúszik. Kérem, egy ilyen légzsák visszaszerelése kétszáz rugó, vagyis négy gépkocsi ára. Mondtam már, olyan, mint a sajátom. Ki bírja ezt pénzzel? Ja, a 16-szelepes csaj pasija.

Bánatom csak egy van, nincs a közelben kedvemre való benzinkút. Az első tankolásomnál egy olyan kúthoz tértem be, akik azt állították magukról, hogy ők „barátságosak”. Mondjuk a kutas nem mosolygott, de ezt azért kibírtam, mert negyven éven át senki se mosolygott, bár ha már barátságosak… Oké. Azt kérdezte tőlem a pasi „menyi lesz”. Mondom neki „kétezerért”. Mit válaszol a nyomorult? „Csak?” – és vág hozzá egy képet. Ott süllyedek el a helyszínen. Oda se mentem többé. Nálunk 2000 forint négynapi konyhapénz és akkor még nem fizettük ki a gázt, meg a villanyt. A következő kútnál nagyon rendesek voltak és képzeljétek, literenként két forinttal olcsóbb volt a kakaó. Még azt is megkérdezték, megnézzék-e az olajnívómat. Ha tudnák, hogy nekem nincs is olajam, nekem a karterben is víz van, egy kicsit rozsdás, de víz. Szóval nagyon meg voltam velük elégedve körülbelül 2000 méteren keresztül. Ekkor ért némi meglepetés. Először a kipufogógáz lett irgalmatlan büdös, de olyan ám, mintha döglött tigrisek lettek volna a benzintankban. A következő meglepetés az első emelkedőn ért utol. A motor kopogni kezdett, majdnem mondtam neki, hogy lépj be. Aztán elkezdtem filózni, mi a fenét adhattak ezek el nekem benzin helyett? Petróleummal feljavított terpentint? Persze oda se mentem többét. A következő kút már elég messze volt a lakásomtól, de azért megérte. Képzeljétek, fotocellás ajtó, kettőt lépek és kinyílik. Isteni önkiszolgáló pult, gyönyörűen csomagolt csokoládék, meg ilyesmi, csak ránézek egy százas, meg is veszem, négyszáz. Szóval így amortizálódik a fotocella. Már másodszor tankoltam ott, amikor fizetés alatt valaki kiemelte a táskámat az anyósülésről. Közben persze pásztáznak az ipari kamerák meg három-négy kopasz pasi, tudod darabonkint 150 kiló, mászkál fel és alá stukkernek látszó tárggyal az oldalán. Nekem meg az anyósülésről elillan a táskám! Mondom a menedzsernek (az a pasi, aki régebben üzletvezető volt, csak közben egy aprócskát nyugatabbra csúszott a geográfiánk), szóval mondom a menedzsernek, eltűnt a táskám. OKÉ, nem volt benne tízmillió (így szokták csinálni, aztán másnap osztoznak), szóval nem volt benne tízmillió, mert amikor van pénzem, akkor sem a táskában tartom, hanem az asszony kötényzsebében és persze nem egészen tízmillió, de azért rohadt ciki volt. Találjátok ki, mit válaszolt a menedzser! Neki is, mármint neki is kilopták már a táskáját. Mondjuk, ez engem tényleg nem érdekel, mert nem az ő táskájában volt a gyerek anyakönyvi kivonata meg a többi cucc, de azért érdekes, nem? Mondom a menedzsernek, nézzük meg a cég videó klipjeit, hátha látunk valami érdekeset. Azt nem. Hogyhogy nem? Azok a pásztázó izék nem igazi kamerák, csak makettok. Ijesztgetésnek szánják őket. Szóval ennyi. Azaz, frászkarikát, van még a tarsolyomban elég! Szóval ki akarok menni Bécsbe, az utolsó percben veszek egy matricát. Húszezressel fizetek, a pénztáros csaj egy bűbáj, nyomja a szöveget, riszálja magát, és gondoskodik róla, hogy köldökig belássak a trikója alá, mintha nem venné észre az 50 év korkülönbséget, és közben visszaad. Visszaad tízezerig, de akkor megáll a keze, mert most jön szövegének a csattanója, „és a csaj szó nélkül lehúzta a tangáját”. Piszok jó érzés, 30 év után megint férfinek érezhetem magam. Elrakom a visszajáró pénzt, és megfordulok, „anyám, de megdugnálak” – gondolom, de akkor belém vág a felismerés. Mintha húsz ezrest adtam volna, és csak tízig kaptam vissza. A félfordulatból egész lesz, és szólásra nyitom a szám, de felesleges, a csaj – megvető undorral a szája szélén – már nyújtja is a tízest. Dögöljek meg, ha nem gondolatolvasó. Legközelebb meg hogy jártam! Itt is ment a mosoly ezerrel. Azt mondja a kutas, ő megnézi az olaj nívómat. Nézze, ha éppen ez a perverzitása! Jelenti alássan 3 centivel van a minimum alatt. Mivel töltse fel? Van fáradt olajuk? Kezdek el hülyéskedni, mert nem díjazom, ha át akarnak vágni. De a srác nem veszi a lapot. – Mire hazaér kifolyik a főtengely csapágya, Tata. – Fenyeget meg a legény. Na, ezt nem kellett volna. A „tata” megszólítást nem csípem. Különben kurva érdekes a dolog. A piacon, ha enyhén rohadt TV paprikát akarnak rám sózni primőr áron, akkor „fiatalember” vagyok. Ez meg itt letatáz. OKÉ, nézzük azt a nívópálcát! De ekkor a srác már húzza a csíkot, mintha ott se lett volna. Még hogy elfogyott az olajam, egy Ládánál? Kiröhögöm a vakbelem!  

Nem cikizem tovább, mert holtakról jót vagy semmit. A jó öreg járgány kilehelte a lelkét. Mit lehet tenni, vettem egy vadiúj kocsit O Ft. befizetéssel, 72 hónap részletre, egy évig ingyen benzin. Az asszony aggódik a részletek miatt, pedig megmondtam neki: anyukám ne idegeskedj mindent kiszámoltam, a paraszolvenciára félretett pénzt átcsoportosítjuk a részletfizetéshez. Életem alkonyán végre van egy igazi japán kocsim. Igaz, hogy ifjúkorom 3 forintos benzinje most már 300, de végre mehetek 160-al, hegynek fel. Bárom is én, hogy a bal szemem most műtötték, a jobbra meg nem látok. Elegem van abból, hogy a zebrán állandóan megfuttatnak, most én fogom ugráltatni a gyalogosokat. Motorizálok, értitek? Mo-to-ri-zá-lok…. amíg lehet kapni benzint.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Gondolom mindenki hallott róla, de csak röviden: Egy gazda pincéjébe „valaki” tudtán kívül bejárt és folyamatosan lopta a borát. A gazda egy idő után nagyon megunta a lopást, ezért a borhoz fagyállót öntött. A következő alkalommal a bort lopó alaposan beszívott, hazament, rosszul lett, de a rokonok nem hívtak orvost, mert azt hitték, hogy csak részeg. Mire rájöttek, hogy az alkoholon kívül más baj is lehet, már késő volt, a tolvaj elhunyt. Ezért a gazda a bíróságtól kapott 8 év börtönt. Ezzel párhuzamosan egy halálos kimenetelű közlekedési baleset okozója másfél évet kapott. Engem a 8 év felháborít.

Saját házamon belül miért nincs jogom bármit önteni bármibe, bármilyen szándékkal? Miért kell nekem óvni egy bujkáló tolvaj testi épségét, akit személyesen nem is ismerek, és aki folyamatosan követ el bűncselekvést? Miért nem viselheti tettéért a felelősséget egy bűnöző? Miért kell a leendő bűnözőkkel közölni azt, hogy nyugodtan bűnözzenek, a meglopottnak kötelessége vigyázni az épségére, még látatlanban is?

Ezeket a kérdéseket a létező szocializmusban is feltehettem volna, ezért teljesen érthetetlen, hogy a kapitalizmusban, ahol a magántulajdon szentség, egy ilyen súlyosan hibás ítélet.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

VIP.115.

Orosz források szerint a minden idők legnagyobb gazdasági botránya, amit több mint 11 millió dokumentum nyilvánosságra kerülése okozott, érdekes módon – bár majd minden országot besároz – egyetlen amerikai vállalkozást se érint. Emst Wolff gazdasági szakértő szerint a panamai papírok lényege, hogy az adóparadicsomok egy bizonyos részét kivéreztessék, és Amerikát kijelöljék, mint a legújabb és legnagyobb adóparadicsomot.

________________________________________________________________

A teljes anyagot elküldöm a VIP előfizetőknek. Kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ szatirikus online

Átszerveznek, átszerveznek, átszerveznek – két cél van előttük, hogy lehet egyre többet és egyre könnyebben lopni, hogy lehet az embereket minél erősebb kontroll alatt tartani.

Normál körülmények között az ügyintézés áll egy ügyből és annak az intézéséből. Tiszta sor! Valami azért egy kicsit bűzlik. Ha ez olyan egyértelműen tiszta sor, akkor miért vannak olyan szavaink, mint: ügyintéző, ügyfél, ügyfélfogadás. Ezek a szavak nekem azt sugallják, hogy azt a fránya ügyet nem is olyan könnyű intézni, ha például külön erre a feladatra ki vannak képezve egyesek. Kutakodjunk csak egy kicsit. Vegyünk egy ügyet. Mondjuk lejárt a személyi igazolványom. Hogy ez mit jelent azt minden magyar tudja, pedig ez a lejárás nem semmi. Mi az, hogy lejárt? Ez nem egy bérlet. Én vagyok, az igazolvány van. Semmi nem változott. Mi a fenének jár le, mint egy rossz vekker? OKÉ, nem érdekes! Szóval lejárt a személyi igazolványom és meg kell újítani. Ilyen esetben mi van például Angliában? Semmi. Angliában nincs személyi igazolvány. Rendben van, akkor újra kezdem. Mi van akkor, ha Angliában lejár a jogosítványom? Nehogy nekem avval gyere, hogy az sincs Angliában. Na, ugye. Hát, ha lejár a jogsid Angliában, akkor elmész az Okmány Irodába, ami körülbelül száznyolcvan éve ugyan ott van. Egy erre a célra rendszeresített ablaknál befizetsz 15 fontot, ők beütnek egy pecsétet és három évre oké vagy.

A nagy büdös helyzet az, hogy nekem is lejárt a jogsim, de nem Angliában, hanem itt, Pilisborosjenőn, ahol élek. Mivel van már némi (de közel se elégséges) érzékem az ügyintézéshez, egyből beugrik, hogy utoljára a Vörösvári úti rendelőben kellett kezdenem, és mert akkor hazaküldtek avval, hogy másnap reggel jöjjek újra saját vizeletemmel együtt, hát mindjárt vittem magammal két decit egy kólás üvegben. A rendelőben kiröhögtek, és azt kérdezték, uram ön hol él? Kiderült, nem hozzájuk tartozom. Újabban a körzeti orvos ügyintéz. Loholok a körzeti orvoshoz, még mindig a két deci vizeletemmel, aki kiröhög, nem kell neki a vizelet. Ami neki kell, az a kártyám, adjam le. Haza, keresgélés, kiderül nekem még nincs. Rohanás a TB-be, sorbaállás, fizetés, sorbaállás. Van már kártya, amit leadok a körzetinek. Most derül ki, hogy nincs több hely a jogsimon, nem tud beütni, tehát új igazolvány kell. Gyerünk a rendőrségre! Engem utoljára a pilisvörösvári rendőrségen ügyintéztek, de ez még az ágycsökkentés előtt volt. Mindegy, tépek Pilisvörösvárra. Úgy kell nekem, miért tartozom oda. Vörösváron kiderül nincs félfogadás. Úgy kell nekem miért nem telefonáltam oda előbb. Miért? Megmondom, mert vagy foglalt, vagy nem veszik fel. Különben ne jöjjek holnap újra, mert nem hozzájuk tartozom, hanem Budaörsre. A Buda környéki lakókat ott ügyintézik. Közben kisütök valamit. Van ugye Buda és van Budának környéke, ez utóbbi Buda körül terül el félkörben. Pilisborosjenő Budától északra van, Budaörs délre. Úgy tudok odamenni, hogy előbb beutazok Budára, átmegyek rajta, délen kilépek Budából és lemegyek Budaörsre. Oda-vissza közel száz kilométer. Valaki jól kitalálta. Nyilván ezt nevezik szakértelemnek, amivel a szakemberek rendelkeznek. Bizony, bizony, a szakembernek van szakértelme, de nincs esze, erre esküszöm. Ugyanis koromból kifolyólag elég gyakran kell megújítanom a jogsimat. Közben persze a szakemberek tevékenykednek, aminek hatását mindenki a saját bőrén érezheti. Szóval megyek a háziorvoshoz, vidáman lóbálom magam. Ez kérem ma már egyszerű rutin vizsgálat és már ütik is a pecsétet. Ütnék apukám, ütnék, de újra változtattak rajta. Jogosítványt ezentúl, csak az okmányiroda ügyintézhet! Rajtam nem fognak ki! Befogom a lovakat, mind a harminckettőt, és már tépek is ki Budaörsre. Hülyeség, hogy oda kell kimenni, de hát ez van! Akarom mondani ez volt. Budaörsön a pofámba heherésznek és közlik velem, hogy az ügyfelek érdekében az okmányiroda Pilisvörösváron van, jobban mondva ott is van, és én persze oda tartozom. Ezek szerint ezeken a rohadékokon nem lehet kifogni. De most már nem dühöngök, sőt dúdolok, mint Mici mackó, miközben intézem az ügyem. Miért dúdolok vidáman? Hát mert összefutok az egyik szomszédommal, aki a Földhivatalban próbált tulajdonlapot szerezni. Hát, amit ő mesél… A röhögéstől csurogtak a könnyeim. Meg is sértődött, de addigra már elmesélte az ügyet. Figyeljetek!

Kezdem azzal, hogy a Földhivatal túl van terhelve. Ezt ugyan nem értem, mert tízezer számra élnek országunkban munkanélküli diplomások, akik könnyedén megoldanák ezt a túlterheltséget, de hát szivacs reá. Túl vannak terhelve és kész. Mivel minden (de sajnos nem az összes) hájjal megkent polgár vagyok, telefonon megkérdezem, mikor van félfogadás. A válasz: hétfőn fél kilenctől tizennégyig. Ilyenkor mit tesz az ember? Oda megy hétfőn reggel fél kilenc helyett nyolcra és vigyorog, hogy milyen könnyű túljárni a hivatal eszén, aztán szép lassan arcára fagy a vigyor. A Földhivatalban kismillió ember nyüzsög, mint egy kaptárban a méhek. Veled nem áll szóba senki. Az ügyintézők azért nem, mert ők ügyeket intéznek és te nem vagy ügy. Az ügyfelek pedig azért nem, mert intézik az ügyeiket, és legfeljebb kajánul mosolyognak rajtad, tudnak valamit, amit te nem tudsz, és ezt a valamit nem árulják el. A portás, nos a portás az szóba áll veled, és atyaian ki is oktat. Elemében van. Fontos embernek érzi magát. Rád pedig, rád szakad a nagy magyar valóság. Reggel sorszámot osztanak, általában negyvenet. Ennyi ügyet ügyintéznek az ügyintézők egyetlen nap alatt. Jöjj tehát szerda reggel, jó korán és akkor majd kapsz sorszámot. Na de milyen korán? A portás mosolyog és rángatja a vállát. Jó korán. Mégis? Nem tudja, ő minden esetre 7-kor jön ki a kapun sorszámot osztani. Másnap odamész, frászt, nem mész oda, másnap kedd van. Szerdán odamész fél hétre, ami ugye két órával van korábban, mint a hivatal nyitása. A hajnali szürkületben ott topog nyolc ember a kapu előtt, rád förmednek, te vagy a kilencedik. Sorban állsz tehát, hogy sorbaállási sorszámot kapj. Hétkor kilép a portás, és osztani kezdi a számokat, de az első szám mindjárt az ötös. Hová lett az első négy szám? Tizenkettő körül rád kerül a sor, de hamar végzel. Kiderül, ez kell, az kell, amaz kell. Vagyis hétfőn vissza kell jönnöd. Na, ekkor kezdtem én röhögni. Kifelé menet az utcán eléd lép egy feketegazdasági ügyintéző és azt állítja, 2000 forintért soron kívül azonnal ügyintéz bármit. Kipróbálod. A feketegazdasági ügyintéző tíz percen belül hozza a tulajdonlapot. Ne kérdezd, hogy csinálja, mert legfeljebb csak sejtem, ezt hívják összefonódásnak. A végrehajtó hatalom és a feketegazdaság összefonódása ezerforintos alapon.

Ez a sztori azonban gólyafing ahhoz képest, amit tegnap olvastam egyik napilapunkban. Budapesten egy hullát már két éve nem tudnak eltemetni bürokratikus okok miatt. A hullát plusz két fokon tárolják, és szabályos időközönként cserélik alatta a lepedőt, mert elrohad. Már mindenki kiborult miatta, beleértve az újságírót is. A kórház igazgató jajgat, forgatja a szemeit, és a költségről beszél. Az önkormányzati jegyző hörög, kiveri a hideg verejték. A gyámhatóság hápog és hüledezik. A hulla szép csendben rohad tovább. Aztán kiderült, hogy az elfekvő hulla nem egy elszigetelt eset. Felesleges hullák minden kórház hullaházában vannak az igazgatók nem kis bosszúságára. Micsoda balfácánok! Adjanak ennek a feketegazdasági ügyintézőnek hullánként egy ezrest, szerintem tíz perc alatt meg fogja őket szabadítani tőlük. Persze az is elképzelhető, hogy csak én dramatizálom túl a dolgokat, hiszen a Nyugat beengedett minket hullákkal együtt. Akkor meg mi a fenének költünk annyit temetésekre. Temesse el őket Brüsszel, esetleg velünk, élőkkel együtt.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Minden pénzben lefogadom, hogy Pakssal kapcsolatban meg van a saját véleményed, de arra is mernék fogadni, hogy a helyszínen még nem jártál. Mi lenne, ha eljönnél Paksra és körülnéznél, meghallgatnád a legkompetensebbek véleményét. Abban a szerencsében van részünk, hogy egyik blogtársunk jóvoltából június 8-án (megváltozott időpont) részt vehetünk egy üzemlátogatáson a különben szigorúan őrzött területen.  Ne tétovázz, jelentkezz minél előbb, hozd a feleségedet is. Jelentkezés: bacskaip#gmail.com vagy evatibor#t-online.hu

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Tibor bá’ szatirikus online

Ha az olcsó húsnak híg a leve, akkor milyen lehet az ingyen hús leve? Jó kérdés, mi? Boldogult nagyapám többször intett, óvakodjak mindentől, ami ingyen van. Ezt én akkor óriási marhaságnak tartottam, de imádtam a nagyapámat, hát inkább lenyeltem a választ. Pedig bölcs volt az öreg, csak akkor még nem tudtam róla.

A napokban csak úgy tébláboltam az egyik hiper-izében, na hogyan is hívják? Ja, igen, a fogyasztás szent templomában, ahol belebotlottam egy született bűbájba. A bűbáj negyven lehetett, de ez cseppet sem akadályozta abban, hogy húsznak akar­jon látszani, ami persze nem sikerült neki, hiába mutogatta mosolyra emlékeztető arc­munka árán, fehér cementtel tömött fogait, valamint szilikonnal dúsított, nyakában cipelt kebleit. Szóval nem tudtam tőle tovább menni egyetlen lépést se. A megrökönyödéstől pad­lóhoz ragadt a lábam. A lemerevedés eme reflexszerű megnyilvánulását kihasz­nálva a bűbáj úgy döntött, én leszek a következő áldozat, és már mellém is termett.

A bűbáj első ténykedésének keretein belül a kezembe nyomott egy nagy üveg kölnis doboznak látszó tárgyat és kérte fogadjam el, mint a cége ajándékát, aminek külön­ben 5200 forint a fogyasztói ára, de én teljesen ingyen kapom meg a cégtől mert, hogy ők ezt a kitűnő francia kölnit be akarják vezetni a magyar piacra, és ebből a célból elsősorban ilyen intelligens emberekre gondolnak, mint amilyennek én magam is látszom.

Ezen szóáradat közepette a nagy üveg kölninek látszó dobozt ki kapta a kezem­ből, és mellé tette a bal kezében szorongatott kisebb üveg dobozának látszó tárgyat. Közben biztosított arról, hogy a kettő együtt 8500 forint, de én megkapom az összeg feléért mert, hogy én olyan szimpatikus vagyok a cégnek, meg neki is személy szerint (hogy a mellettem álló feleségemnek közben leesett az álla, az egyáltalán nem zavarta). Azonban ha én úgy döntök – folytatta az éltes lady – hogy ez a két üveg nem kell fél áron, vagyis 4250 forintért mert, hogy nekem csak a nagy üveg kell ingyen, akkor a kis üvegért se kell fizetnem amen­nyiben ezt a három üveget venném meg 9900 forintért, jóllehet ezt holnap már csak 16000 forintért kaphatnám meg. Természetesen, ha éppen nincs nálam elég pénz, ak­kor az eredeti nagy üveget még mindig teljesen ingyen megkaphatom, ha a másik kettőt megveszem 4800 forint helyett már csak 1800 forintért. Persze ez az ajánlat csak nekem szól, mert ilyen kedvező feltételt a cég csak kimondottan finom úriem­ber­ek­nek ajánl fel, és naponta maximálisan három alkalommal, amennyiben erre méltó fogyasztóval találkoznak.

Ekkor a bűbáj kénytelen volt levegőt venni, ami a részemre háromtized másodperc időt engedélyezett régóta formálódó kérdésem gyors elhadarására: Tessék mondani, akkor most mit kapok ingyen?

Ha ebben a hivatásos bűbájban lett volna némi vagány becsület, akkor egy szót se szólt volna csak a könyökben behajlított bal karján lengetett volna egyet, és a nemzetközi egyezmények értelmében az ökölbe szorított jobb alsó karjával belecsapott volna a bal könyök belső hajlatába, tudod, az LFS előírásának meg­felelően. De nem, ő elölről kezdte. Uram, ezt az 5200 forintos kölnit ingyen kapja a cégünktől, mert a másik kettő összesen 8900 forint, de ön a hármat 2900 forintért megkaphatja és így az 5200 forintos üveg teljesen ingyen kerül a birtokába, de a másik két üvegen is megtakarít 4300 forintot.

Asszonyom! Üvöltöttem a száját befogni képtelen dögre. Válaszoljon egyszerű igennel vagy nemmel. Kapok-e öntől valamit anélkül, hogy a pénztárcámat elő kellene ven­nem? Erre aztán a bűbájnak is elfogyott a türelme, mert válasz helyett visszakérdezett, hülyének néz maga engem? 

                                                             *        *        *  

Egy hete telefonon felhívott egy simogató, szőke női hang és megkérdezte van-e feleségem. Már azon törtem a fejem, hogy letagadom, de még időben eszembe jutott, hogy hiába kértem Viagrát a háziorvostól.  Állítólag Viagrát csak az urológus írhat fel TB által támogatott vényre, de az meg szóba se áll velem, hacsak minimum prosztataburjánzást nem tudok produkálni, ami egyelőre még nincs. Így aztán töredelmesen bevallottam, hogy feleségem, az van. Erre ez a simogató, szőke női hang azt mondta, akkor mind a kettőnket meghívja egy ingyen vacsorára ide meg oda. Na, mondom ez éppen kapóra jön, mert betudhatom a 120. házassági évforduló megünneplésébe (ja kérem, az idő relatív, ezt már Einstein is megmondta) és már le is fixáltam a dolgot.

Hát kérem, puccba vágtuk magunkat, és elmentünk az adott helyre, az adott időben. Első meglepetésünk az volt, hogy rajtunk kívül meghívtak még vagy hatvan másik házaspárt is, és persze ezek se fiatal vagányok voltak, hanem olyanok, akikről lerítt a viszonylag könnyű megfejhetőség. A második meglepetés maga a „vacsora” volt, ami néhány ütött-kopott, erősen másnapos szendvics formájában lett előadva. A harmadik meglepetés maga a simogató, szőke női hang volt, aki így élőben festett vörösnek tűnt, hatvanon éppen innen, de csak egy hajszállal ám, és kerek húsz kilóval többnek, mint ami rám még képes hatni. Viszont mindkettőnket nagy, meleg szeretettel libegett körbe és elkezdett mesélni a nyár szépségeiről, ami így január derekán nem tűnt túlzottan aktuálisnak.

Később összetereltek vagy húszunkat egy kisebb terembe, ahol a sarokban elhelyezkedett egy iskola tábla a hozzá tartozó angol nyelvű előadóval és egy jól megfizetett tolmácsnővel. Hamarosan beindult a szédítés, aminek lényege néhány millió forint kifizetése volt harminc év alatt, amiért cserébe össze-vissza üdül­hettünk volna a nagyvilágban egy eléggé komplikált és nehezen érthető rendszeren belül. Piszok módon észnél kellett lenni, mert különben néhány kopott, alig használt szendvics könnyen hárommillióba kerülhetett volna. Szegény nagyapa meg forog­hatna a sírjában.  

                                                                 *        *        * 

Már megint csöng ez a rohadt telefon. Esküszöm az élő istenre, le fogom szereltetni. Egy kicsit még mindig monopolhelyzetben lévő T-online (mint MATÁV utód, ezer köszönet érte kedves Schamschula úr, mikor tetszett utoljára párbajozni?) már megint emeli a szolgáltatásainak az árát. Heteken át rá se nézek, nem hogy felemeljem a kagylót, mégis 5000 forint feletti a számlám. Na, szóval megint cseng.

Apám! Nem fogod elhinni mi történt. Kihúzott a komputer. Hát ez nem lehet igaz! Kihúzott, pont engem. Nem, nem és megint nem, nincs benne semmi átverés, semmi csalás. Teljesen frankó. Kihúzott a komputer és a cég nagy-nagy tisztelettel értesített, hogy a költségükön, teljesen ingyen (jaj, nagyapa!), másodmagammal elutazhatok a Kanári-szigetekre. Figyeld, már megint ingyen. Mi a franc lehet benne a trükk? Le fog zuhanni a repülő és életbiztosításomnak ők a kedvezményezettei? Hol akarnak átverni? Belehülyülök! Hol van elásva a kutya?

A hathetes tanfolyamon kiokosított „üzletkötő” bizonygatja, ez publicitás és isten bizony teljesen ingyen repülhetek a Kanári szigetekre, méghozzá másodmagammal. Oda-vissza? Teszem fel az óvatos kérdést? Természetesen oda-vissza. Előre odaadják a jegyeket még itthon, Magyarországon. Kezd a gombóc oldódni a gyomromban. Jó, megyünk a jegyekért.

Feleségem dörzsöli a kezeit, spórolunk 2 x 90.000 = 180.000 forintot. Tudniillik ennyibe kerülne a két repülőjegy. Tehát a feleségem dörzsöli a kezeit, ugyanis ő a család pénzügy­minisztere és a pénzügyminiszterek kedvenc szokása a kézdörzsölés. Tehát dörzsöli-dörzsöli, mígnem elkomorodik a tekintete, és vészjóslóan felvisít. Hol fogunk lakni? Hogy-hogy hol fogunk lakni, angyalom? Harminc éve lakunk ugyan ezen a helyen. Pont most jut eszedbe megkérdezni? Nem úgy értem, kiabál egyre vörösödő fejjel. Hol fogunk lakni a Kanári-szigeteken? Tényleg, hol?

Na, most mi telefonálunk a cégnek, ahol az okos komputer pont minket húzott ki (plusz még 1800 másik embert egyetlen nap alatt, de ezt csak később tudtuk meg). Szóval izé, van itt egy kis apróság, tessék mondani, hol fogunk megszállni a Kanári-szigeteken? Vigyünk magunkkal sátrat, vagy mi? O, dehogy! Jön a megnyugtató válasz. Semmi sátor, természetesen szállodában fognak lakni. És tessék mondani, a szálloda számlát ki fogja fizetni? Természetesen a kedves utas. Vagyis mi.

Anyukám hagyd abba a kézdörzsölést. Szállodába fogunk lakni és mi fizetjük a szálloda számlát. Igen? Hördül fel a feleségem, és mennyibe kerül egy kétágyas szoba? No, ezt nem tudják fejből, majd visszahívnak.

Mire tippelsz kedves olvasó, visszahívnak. Ha kitalálod, neked adjuk az ingyenes repülőjegyet. Hagyjuk az egészet. Elárulom, de csak neked, amiért olyan szimpatikusan és okosan, sőt intelligensen visszajársz a blogomhoz. Minimum egy hetet kell eltölteni a szállodában és a szállodai árba gyönyörűen beépítették a repülőjegy árát. Egy pici korrekcióval, mint a tőzsdén, korrekcióval 2 x 90.000 helyett 2 x 150.000. Tudod, ha lúd, akkor legyen kövér, esetleg hülye.  

                                                                *     *     *  

Nagyapámra való tekintettel ne firtassuk, hogy elmentünk-e a Kanári-szigetekre vagy vettünk-e ingyen kölnit esetleg egy time-sharing (így hívják) üdülési jogot. Azt viszont leszögezhetjük, hogy százezreket vernek át és akkor most viccen kívül egy kis kiokosítás. Az üdülési jog vásárlásánál összebizalmaskodtam az üzletkötő nővel. Meg­kérdeztem, hogy miért angolul magyarázzák el a time-sharing lényegét, amit egy tolmácsnő lefordít. Most kapaszkodj, de tényleg. Próbálták, egy-egy behívott csoportból (max. 100 fő, vagyis 50 család) magyar előadás esetében rendszerint senki nem állt kötélnek, néha egyik-másik házaspár. Angol úriember + tolmács esetében, minden egyes alkalommal, átlagosan 5 család szopja be a cuclit, ami 10 százalékos hatásfok. Hát ennyire vagyunk hülyék, itt Kelet-Európában,12 évvel a csatlakozás után.

                                                             *       *       *

Jaj, majdnem elfelejtettem. Azok között, akik április elsejéig (természetesen 2017. április elsejére gondolok) adományt küldenek a honlapom részére, ki fogom sorsolni a baloldalon látható ajándékot, mint használati tárgyat, teljes 24 órára, azzal a kikötéssel, hogy segédeszközről (arra a kék pirulára gondolok) mindenkinek magának kell gondoskodni, és persze a válással kapcsolatos költségeket is magának kell állni. 😀

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Tibor bá’ online

Esküszöm az élő Istenre, hogy Kim Dzsongun nekem kifejezetten antipatikus. Arról is szeretnélek biztosítani, hogy az iráni ajatollah bagázs sincs a szívem csücskében. Kifejezetten szerencsének tartom, hogy jó messze vannak tőlünk, de…. . Az atomfegyverekkel nem rendelkező országok békés tűrése mellett, el nem tudom képzelni, hogy a 10.000 nukleáris töltettel rendelkező USA (amiből az elmúlt 60 év alatt pontosan tizenegyet „elvesztett”. Akit érdekel: http://www.alternet.org/story/140060/ ) miért van úgy felháborodva az Észak-koreai (akikkel különben háborúban van, csak éppen most fegyverszünetet kötöttek – na jó hatvan évvel ezelőtt, de azért érvényben van) atomrobbantásai miatt. Arról nem beszélve, hogy kifejezetten nevetséges, és természetesen példa nélküli, hogy egy háborúban lévő ország kifogásolja az ellenségének a haditechnikai fejlesztését. Különben is hol van az előírva, és főleg miért, hogy atomfegyvere csak a következő 8 országnak lehet: USA, Oroszország, UK, Franciaország, Kína, Izrael, India és Pakisztán. Nagyon nem szeretem az atombombákat, ami azt illeti a TNT-vel töltött bombákat se, amire meg is van az egyéni okom. De miért sulykolják belém, hogy Észak-Korea a sátán országa, miközben Amerika a mennyek birodalma. Különben pedig Kim Dzsongun atombombája (és nem hidrogén, hiába állítják) „csak” 20 kilotonnás volt, pontosan akkora, amekkorát Amerika ledobott Hirosimára és Nagaszakira. Még jó, hogy megírták, illetve eszembe juttatták. Tényleg ezek a tiltakozók már dobtak is le ilyen izét. Nekik szabad volt? Ezek meg elő se állíthatják?

______________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________