Tibor bá’ online
Egy országban néhány tucat kiváltságos ember hozza a törvényeket, ők a törvényalkotók. Ez így van a Római birodalom uralkodása óta. Aztán a legkiváltságosabbak (ezek a bírók) alkalmazzák ezeket a törvényeket, nálunk elképesztő önkénnyel. Egy bíró gyakorlatilag azt tesz, amit akar, rá semmi se kötelező. Simán átléphet egy előterjesztésen. Lesöpörhet az asztalról neki nem tetsző bizonyítási indítványt, illetve be se enged mutatni bizonyítékokat. Azt hallgat meg, akit akar, és annak a tanúnak a meghallgatását mellőzi, amelyikét akarja. A felsorakoztatott szakértők közül is azt fogadja el, vagy utasítja el, amelyiket úri kedve tartja. És persze mindent úgy értékel, ahogy azt személyisége megszab. Maximum, amit a vele elégedetlen állampolgár tehet, a fellebbezés, de másodfokon is bírók vannak. Ez a helyzet néha abszurdumokat kreál, de ez senkit se izgat, akiket izgathatna. Így született ítélet a móri tömeggyilkosság ügyében. Már az egész ország tudta, hogy nem Kaiser Edéhez köthető a gyilkosság, mégis életfogytiglant kapott, de az igazságszolgáltatás csendben lapult tovább, illetve a rendőrségi bizonyítékok alapján két és félévet várt, hogy Kaisert felmentse a vád alól. Ez persze történelem, de mi történt napjainkban?
Egy kertészmérnök megunta, hogy valaki/valakik átmásznak az udvarába és a ribizli borát folyamatosan lopja/ják. Fogta magát és tehetetlen dühében fagyállót tett a borba. Jött a tolvaj, ivott a borból és meghalt. A bor tulajdonosa kapott 7 évet, mert a bírónő, aki Kádár alatt szocializálódott még emlékezett arra, hogy a „legnagyobb értéke az ember”, ami mellesleg sose volt igaz. Ugyanis a 7 évet azzal indokolta, hogy az ugyan bosszantó, ha valaki ellopja a nehéz munka gyümölcsét, de az életével nem fizethet érte.
Csakhogy most kapitalizmus van és a legnagyobb érték a magántulajdon, amit éppen ezért mindenkinek joga van megvédeni. Olyannyira, hogy néhány hónapja az is kiderült, hogy jogos ön- és vagyonvédelemből a betolakodót meg is lehet ölni. Na jó, ne legyünk barbárok, néhány liter borért valóban nem kell valakinek meghalni, de jogtalan cselekedeteiből kifolyólag senki se húzhat hasznot, illetve jogtalan cselekedeteinek vállalnia kell a következményeit.
És akkor az „enyhítő körülmények”. Az életével fizető tolvaj nem csak bort lopott, de fogyasztott rá drogot is, ami olyan tüneteket produkált, mintha részeg lenne. Ez miatt a környezete egészségügyi segítségkérés helyett hagyták, hogy kialudja magát. Ez azt jelenti, hogy minimum fel kellett volna függeszteni az 1-2 év börtön végrehajtását, de azt se tartanám túlzásnak, ha csak megrovásban részesítették volna. — És persze az inga leng a másik irányba is.
Egy néhány hónapos csecsemő meghalt feltételezett orvosi műhiba miatt, de a bíróság úgy döntött, hogy az orvosok nem hibáztak a csecsemőnek veleszületett vese rendellenessége volt. Igen ám, de az orvos szakértők eme állítása kétségeket hagy maga után. Egyfelől az orvos szakértő is orvos, és ugye varjú varjúnak nem vájja ki a szemét. Csak egy villáskulcs bekerült a gépezetbe. Volt egy szakértő, aki orvosi műhibát állapított meg, de közbelépett egy másik érthetetlen magyar gyakorlat. Ez pedig az, hogy a tanúvallomásokat nem teszik be a jegyzőkönyvbe egy az egyben, hanem azt a bíró megismétli, és ez kerül be a jegyzőkönyvbe. A bíró pedig gyakran nem emlékszik egészen pontosan a 8-10 mondatos vagy néha ennél is hosszabb szövegre, és iparkodik azt összevonni, rövidebb formában ismételni. Ez esetben a szakértő szavai nem egészen úgy kerültek a jegyzőkönyvbe, ahogy az a sértett anyuka szerint elhangzott. Hanem? Készült egy hangfelvétel is (nem tudni miért), aminek a visszahallgatását kérte a sértett. Ekkor kiderült, hogy a CD, amin a szakértői vélemény rögzítve volt, valahogy eltört, használhatatlanná vált. Ez természetesen lehet véletlen és lehet szándékos is. Ezt eldönteni talán a mindenható tudná. De mi ilyenkor a tisztességes megoldás? Az, hogy úgy teszünk, mintha sose létezett volna? Nem lehetett volna azt a szakértőt újra felkérni és alaposan kifaggatni. És ezzel nincs vége. Az első kórházi jelentésben a vese kifingott, a második kórházi jelentésben viszont bekerült a született rendellenesség. Ezt az első kórház nem vette volna észre? Mert akkor ők egészen biztos nem kompetensek. Vagy ezt csak a második kórházban találták ki bizonyítás nélkül? Nem kellett volna kideríteni, mi volt az oka a hirtelen bekövetkező születési rendellenességnek? Vagy talán mi diplomások fogjunk össze. Épülőben a kiváltságos osztály, a felső tízezer, senki más nem számít. Illetve mindenki annyit ér, amennyije van?
___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________