Tibor bá’ online

Ha túléled a társadalmi összeomlást – aminek érdekében mindent megteszel – adaptálnod kell magad egy sokkal primitívebb életformához, mint amit megszoktál. Az nem véletlen, hogy manapság a 80-90 éves egyedek nem mennek ritkaságszámba, míg mindössze 100 évvel ezelőtt csodaszámba ment. Elgondolkoztál már azon, hogy mi ennek az oka? Nos igen, az egészségügyi ellátás, ami minden ismert hibája ellenére sokat jelent. Hogy ez milyen lesz a társadalmi összeomlást követve, azt senki se tudja megmondani, de az biztos, hogy rosszabb mint most. Éppen ezért a saját kezedbe kell venni a dolgot. Eddig az volt a gyakorlat, hogy mindenki boldogan élt a készpénznek vett egészségben, és amikor valami baj volt, akkor elment az orvoshoz, aki így vagy úgy megoldotta a dolgot, rendszerint valami gyógyszerrel.

Aki az elmúlt 30 évben komolyan elhatározta, hogy a rengeteg felhívás hatására, bármily okból kifolyólag, egészségesen fog étkezni, az nagy bajban van (volt). Pedig úgy tudjuk, hogy egészséges étkezés nélkül 20-30 évvel hozzuk előre saját halálunkat, sejtetik a különböző magazinokban megjelenő, különböző irományok. A baj csak az, hogy ha pontosítani akarjuk, a legnagyobb jóindulat mellett se tudjuk eldönteni mit is együnk, és hogyan.

Müzlik, sok gyümölcs és zöldség, rostok, vitaminok, nyomelemek, adalékok, kapszulák, Q-ez, Q-az, W-ilyen, W-olyan, halolajok, meg még, ami eszünkbe jut, illetve nem is nekünk, hanem a minket irányító „karvaly-tőkének” ha-ha-ha. Ugyanis nem tud egy fogyasztó olyan hülye lenni, hogy ne vegye észre, a különböző tanácsok egymásnak ellentmondanak, illetve amit szabad ma, azt nem szabad holnap és fordítva.

Ezt a káoszt természetesen nálam okosabbak is észrevették, ezért aztán még 2002-ben a WHO és az UN Food and Agriculture Organization közösen elhatározta, legfőbb ideje, hogy az „étrend és egészség” témájában tiszta vizet öntsenek a pohárba. Ugyanis a „négy nagy gyilkos” vagyis a rák, cukorbetegség, szív és érrendszeri betegségek valamint a csontritkulás elkerülésével kapcsolatban tényleg nem ártana, ha tudnánk mihez tartani magunkat.

Az Egyesült Nemzetek fent nevezett szervezetei munkába láttak, vagyis több mint 400 tanulmányt vizsgáltak meg, illetve vetettek össze. Az eredményt „Diet, Nutrition and the Prevention of Chronic Diseases” címen hozták nyilvánosságra, amit az is indokolttá tett, hogy a becslések szerint 2020-ben a világon a halálesetek 75 százalékáért ez a négy betegség lesz a felelős.

A nagy meglepetés az lett, hogy az étrend és a „big four” korábban feltételezett 140 összefüggése közül csak 10 esetben találtak meggyőző bizonyítékot. A jelentés mindössze a következő biztos tényeket tudta megállapítani:

1) A túl sok zsír és só fogyasztása növeli a szív és érrendszeri betegség bekövetkezését. Miközben a gyümölcsök, zöldségek és tengeri halak fogyasztása csökkenti.

2) 50 év felett a csontritkulás esélyét csökkenti a nagyobb mennyiségű kalcium és D-vitamin fogyasztása.

Mi az oka annak ennek a soványka kis eredménynek? Az egyik fő ok az, hogy a táplálkozási kutatások egyetlen étel komponensre koncentrálnak. Vagyis az étkezésből kiválasztott egyetlen tápanyag, vagy az étrendből és életvitelből kiemelt tápanyag vizsgálata. Csakhogy egyetlen kiszemelt tápanyag fogyasztása vagy távol tartása nincs nagy hatással a szervezetünkre, hiszen legalább 50 különböző tápanyagra van az embernek szüksége.

Persze hatalmas szerepe van a médiának is, ugyanis imádják a szenzációt, különösen, ha egy hír ellentétes a korábban feltételezettekkel vagy valami divatos témához tartozik, mint „szénhidrátmentes diéta” vagy „transz zsírok”. Teljesen nyilvánvaló, hogy előzetes kutatási eredményeket nem kellene közölni a sajtóval és akkor az emberek nem hinnék, hogy az étrenddel kapcsolatos tanácsok hetente változnak.

A eredmények kialakulása ellen hat az, hogy az emberekkel kapcsolatos kutatómunka minden csak nem könnyű. Általánosságban elmondható, hogy háromfajta kutatás lehetséges. Az elméletileg legszigorúbb eljárás a metabolizmus vizsgálat, amikor is a kutatók a résztvevők étkezését 100 százalékos biztonsággal irányítják napokon vagy heteken keresztül. Ezzel értékes adatokat kaphatnak azzal kapcsolatban, hogy egy bizonyos tápanyag vagy étrend milyen mértékben hat ki például a szérum koleszterinszintjére. Igen ám, de ezek a vizsgált személyek nem valós életkörülmények között léteznek, és nem tartanak elég sokáig ahhoz, hogy a kapott összefüggések reálisnak legyenek tekinthetők.

Kevésbé megbízhatók, és sokkal gyakoribbak azok a vizsgálatok, amikor a kutatók összeszednek jó néhány egészséges embert és feljegyzik, mit esznek hónapokon, akár éveken át, miközben figyelik egészségi állapotukat. Csakhogy ebben az esetben olyan tényezők kicsúsznak a megfigyelés alól, mint fizikai aktivitás, dohányzás, alkoholfogyasztás és további több tucat befolyásoló tétel. Statisztikus legyen a talpán, aki ezek után megbízható eredményt tud produkálni.

A kettő közé helyezhető a „találomra beavatkozó vizsgálat”. Ezekben a tanulmányokban az egyik csoportot arra kérik fel, hogy étrendjükben valamit változtassanak meg, például egyenek kevesebb zsiradékot vagy több gyümölcsöt hónapokon vagy akár éveken át. Miközben a másik csoport étkezését folytatja a megszokott módon. A végén a kutatók megnézik, hogy milyen gyakorisággal fordult elő például a vastagbélrák az egyik és a másik csoportban. Azaz az étrend megváltozásának volt-e erre hatása. Általános felfogás szerint ez a harmadik fajta vizsgálat adja a legmegbízhatóbb eredményt, amennyiben azt akarjuk megtudni, hogy ennek vagy annak a fogyasztása megváltoztatja-e az egészséget valamelyik irányba. Ez a vizsgálatfajta azonban nagyon költséges és igen ritka. Ráadásul a „találomra beavatkozó vizsgálatot” nagyon nehéz hibátlanul megszervezni. A főprobléma a résztvevők állhatatossága. Kezdetben a résztvevők nagyon lelkesek, de az idő múlásával fellazulnak. Közben a kontról csoport azt tehet, amit akar és a különböző (propaganda) hatásokra meg is változtatják kezdeti étrendjüket. Ennek nettó hatása az, hogy a két csoport étrendje folyamatosan közelít egymáshoz. Most jön a 22-es csapdája. Jó eredmény eléréséhez a vizsgálatnak minél tovább kellene tartani, de minél tovább tart a vizsgálat a két csoport étrendje annál jobban közelít egymáshoz. Más szavakkal az elméletileg ideálisnak mondható „találomra beavatkozó vizsgálatot” lehetetlen lefolytatni.

Mindent összevetve az eredmények bizonytalanok. A „komoly” kutatók pedig bevallják, a publikált eredményekre mérget venni nem lehet. Igen, az általános elvek érvényesek. A sok zsiradék, vörös-hús fogyasztása előnytelen, a több gyümölcs és zöldség viszont előnyös. A bevitt kalória legnagyobb hányadát szénhidrátoknak kell fedezni a finomított cukor és édesség kivételével. Spórolósan kell bánni a tejtermékekkel, tojással, száraz hüvelyesekkel és diófélékkel. Viszont ezen túlmenően, a részleteknek túl nagy jelentőséget adni teljességgel felesleges.

Most néhány szót a legújabb szenzációról a „transz zsírok” szerepéről. Kezdjük azzal, hogy 10 évvel ezelőtt lényegében senki se tudta, mik azok a transz zsírok. Nem csoda, hogy Magyarországon nem túl ismert fogalom. Viszont Nyugaton mára már az első számú ellenséggé váltak. Ugyanakkor a transzzsírsavak az élelmiszeripar legnagyobb jótevői egyszerűen azért, mert nem tud megavasodni. Ebből következik, hogy amelyik élelmiszerben van, annak nagymértékben meghosszabbítja a felhasználhatóságát. Ide tartoznak elsősorban a tejtermékek beleértve a sok tucat kenhető és kanalazható terméket, de nem maradnak ki a sorból a főzőolajok és sütőipari termékek se. Ugyanakkor bizonyítékok vannak rá, hogy elősegítik az erek elzáródását és a szívinfarktust, növelik a szérum LDL (rossz) és csökkentik a HDL (jó) koleszterinszintjét. Egyes kutatók azt is tudni vélik, hogy csökkentik a tanulási készséget és rontják a memóriát.

Ilyen állapotok mellett nem csoda, hogy kénytelen voltam magamon kísérletezni. A cél az volt, hogy a 0,9…1,0 mmol/l értéken toporgó HDL koleszterinemet feljebb vigyem és az 5,0 mmol/l LDL koleszterinemet csökkentsem. A kísérletet 6 éven keresztül folytattam, aminek során fél tucat sztatint (koleszterint csökkentő gyógyszer) próbáltam ki különböző dózisokban. Az eredmény gyakorlatilag nulla volt. Ekkor mérsékelt mennyiségű sztatin mellett rendkívül szigorú diétára fogtam magam. A rendkívül szigorú alatt azt kell érteni, hogy semmi transzzsírsav (margarin, hájas tészták), semmi tej és tejtermék, semmi hús, semmi tojás sárgája. Azaz nem vittem be semmi külső koleszterint. Az eredmény: az LDL folyamatosan csökkent 3 ,0 mmol/l-ig. De a HDL egy helyben stagnált. Már pedig ez nem jó, mert csak az LDL csökkenés egymagában semmi, a HDL-nek is emelkedni kellene. További kísérletezések meghozták az eredményt. Eszem a vajat és a sertés zsiradékot, pont úgy mint valaha. Viszont hetente benyakalok negyed liter lenmagolajat, aminek 53 %-a Omega-3 zsírsav. Megtört a varázs. Az LDL-koleszterin lement 2,0 mmol/literre, a HDL-koleszterin pedig felugrott 1,23 mmol/literre. Csodás eredmény. Nem fogom publikálni, úgyse hinné senki.

És akkor a svédcsavar! A koleszterineknek abszolút semmi szerepe a szív-érrendszeri betegségek terén. SEMMI, csak erről az orvosok nem tudnak. Ugyanis a sztatinok forgalmazása óóóóriási üzlet. Amelyik orvos tud róla, az be van szarva, mert a Big Pharma a profitja érdekében bármire képes.

Végül: Fogadj el egy tanácsot, ha szarban vagy az egészségeddel, vedd kezedbe a sorsod és ne bízz az orvosokban, mert nagyon gyenge szakmunkások.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________