Tibor bá’ online

Az evolúció egy cáfolhatatlan tény, legalább is Richard Dawkins szerint, aki „A Világ legnagyobb show-ja” című könyvével kapcsolatban interjút adott a Spiegel Online-nak.

SPIEGEL ONLINE: Dawkins professzor, az ön új könyvét (A Világ legnagyobb show-ja – az evolúció bizonyítékai) most adták ki németül, igaz egy kicsit más címen („A teremtés hazugsága – miért van Darwinnak igaza), mit szól ehhez a címhez?

DAWKINS: Nem örülök neki, mert eltolódik a tagadás felé. Az angol cím állítás. A könyv kihangsúlyozza az élet szépségét, a megértés nagyszerűségét. Miközben a német cím egy fajta kritika, támadás.

SO: Könyvével kapcsolatban mit hangsúlyozna ki?

D: Az élet, majdnem romantikus szemléletét, mint valami szépet és megmagyarázhatót, szép mert megmagyarázható. De van egy negatív oldala is. A könyv egy kísérlet az emberek kiábrándítására, különösen Amerikában, de a Föld más területein is, ahol az emberekre nagy hatással van a fundamentalista vallás, a tanítása szerint az élet megmagyarázható, mint egy megtervezett entitás. Szerintem ez a magyarázat nem csak hamis, de kényelmesen semmitmondó.

SO: Önnek az élete folyamán sose volt vallásos szakasza?

D: Természetesen én is voltam gyerek, vagy másképp gondolja?

SO: Azt tartja, hogy amint felnövünk a vallást a hátunk mögött kell hagyni?

D: Tudja mit mondott Szent Pál? Azt mondta, amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, ahogy egy gyermek, de amikor ember lettem, a gyerekes dolgokat levetettem.

SO: Dean Hammer amerikai genetikus az isteni gén hipotézist posztulálta, ami szerint az emberekben genetikailag kódolva van a vallásos hit.

D: Én inkább azt mondanám, hogy nagyon sok genetikailag meghatározó hajlamunk van pszichológiai tulajdonságokkal kapcsolatban, amelyek a megfelelő körülmények között elősegítik a vallásosságot. De ez mellett van hajlamunk az elöljárókkal kapcsolatos engedelmességre, ami bizonyos körülmények között hasznos lehet. Vagy hajlam a halállal szembeni félelemre, vagy amikor megijedünk egy apafigurához való menekülésre. Ezek mind egymástól elkülönített pszichológiai hajlamok, amelyek a megfelelő kulturális körülmények között végül is vallásosságba torkolnak, az adott kultúrában uralkodó vallásról lévén szó. Én ezt nem nevezném isteni génnek.

SO: Evolúciós szemmel nézve a vallás nem lett volna sikeres?

D: Az a gondolat, hogy a vallásos memek segítségével az emberi társadalmak megerősödtek a másokkal való versengés közben, bizonyos mértékig igaz. De sokkal inkább egy ökológiai küzdelem, amiről eszembe jut az angliai vörös mókus, akit a szürke mókus kiszorított. Ez egyáltalán nem volt egy természetes kiválasztódás, ez egy ökológiai váltás volt. Aktuálisabb példával élve, amikor egy törzsnek van háború-istene, aminek árnyékában fiatal férfiak nőnek fel azzal a tudattal, hogy nekik majd harcolni kell, és ha mártír halált halnak, akkor egyenesen a Mennyországba jutnak, akkor láthatóan kölcsönösen egymást erősítő, roppant hatékony memek működnek. Ha a rivális törzsnek egy békességes istene van, aki azt parancsolja, „ha megütnek tartsd oda a másik arcodat is”, akkor ezek valószínűleg el fognak vérezni.

SO: De egy olyan vallás követése, amelyik a túlélési esélyt nem növeli, látszólag az evolúciós logikával ellentétes.

D: Igen, a meme és a gén túlélése között egyértelmű konfliktus van. Az ilyen konfliktusokat ismerjük. Néha az egyik győz, néha a másik.

SO: A vallás nem mindig agresszív, van neki jámbor oldala is. A vallás megnyugvást és vigaszt nyújt. A könyvének az egyik részében ön egy püspököt idézett bizonyításként.

D: „A Világ legnagyobb show-ja” a teremtés elmélet ellen íródott. Tehát nem bánom, ha a cél érdekében összefogok egy püspökkel, aki szintén ellenzi a teremtés elméletet, aminek jó oka van, mert a vallásnak rossz hírét hirdeti. Semmi kifogásom az ellen, hogy a közös ellenséggel szemben ideiglenesen szövetséget kössek egy püspökkel.

SO: Nagyon valószínűtlen, hogy egy tényleges kreácionista valaha is elolvassa a könyvét, arról nem is beszélve, hogy áttérjen az evolucionisták táborába. Ezenkívül az ön olvasótáborának nemigen van szüksége arra, hogy meggyőzzék az evolúció igazáról. Akkor pedig kiknek írta a Világ legnagyobb show-ját?

D: Többnyire a bizonytalanok számára. A könyv elvileg az evolúció bizonyítékait sorakoztatja fel. Nem gondolom, hogy egy fundamentalistának meg tudom változtatni a felfogását. Különben se olvasnák el. De feltételezem, hogy sok ezer ember van, akiket valóban érdekel a téma. Olyanok, akiknek nem kell 180 fokos fordulatot venni, csak be kell őket lökni az egyik irányba, mert valójában a témát még nem gondolták át kellő alapossággal.

SO: Nem tart attól, hogy ezeknek az embereknek egy részét elvadítja a könyv kemény nyelvezete?

D: Milyen kemény nyelvezetre gondol?

SO: Ön az ellen oldalt „holokauszt-tagadónak”, „tudatlannak”, „nevetségesnek” nevezi és kijelenti, hogy „perverzitásig önbecsapó”.

D: Azt gyanítom, hogy legtöbben szórakoztatónak fogják találni. Ha én egy könyvben azt olvasom, hogy a szerző egy idiótát nevetségessé tesz, akkor az engem szórakoztat. Lesz néhány olvasó, aki elfordul a könyvtől, de érzéseim szerint ezek kevesen lesznek.

SO: Könyvében azt állítja, hogy az evolúció elmélete egy szinten van egy matematikai levezetéssel. Nem lehet, hogy ön éppen olyan dogmatikus, mint a vallásos fundamentalisták, amit különben némelyik kritikus állít.

D: Volt idő, amikor az emberek azt hitték, hogy a Föld lapos. Aztán született egy hipotézis, ami szerint a Világmindenség központjában a Nap állt, aztán volt egy hipotézis, ami szerint még a Nap se a Világmindenség közepe. Aztán a nyelvünk mindennapi értelmében „ténnyé” vált az, hogy a Föld forog a Nap körül, és a Nap a Tejút nevű galaxisban foglal helyet. Soha sincs kemény nyelvezet, amikor egy hipotézisből tény lesz. Utólagosan kiderül, hogy valamiből tény lett. A tudomány filozófusok természetesen azt mondják, hogy soha semmi se lesz valódi tény, szerintük minden csak hipotézis, ami kellően sohase bizonyítható, és egy szép napon valamennyien felébredünk, és rájövünk, hogy minden csak egy álom volt. Azonban olyan értelemben, ahogy az emberek a „tény” szót használják, az evolúció egy tény.

SO: Kérdőjel nélkül, az evolúció elméletének formája végleges lenne?

D: Természetesen. Akörül van némi tanakodás, hogy az evolúciót milyen mértékben befolyásolja a természetes kiválasztódás, és a véletlenszerűség. Ez a kérdés ténylegesen nyitva áll, és további bizonyítékokra vár.

SO: Lát-e arra eshetőséget, hogy az evolúció elmélete, ahogy azt mi ma ismerjük, egy szélesebb gondolkozás egyik elemévé válhat, például amennyibe idegen bolygókon felfedezünk életjeleket?

D: Arra természetesen van példa a tudományos világban, hogy egy megalapozott tézis egy nagyobb témában kibővítésre kerül. Személy szerint engem nagyon érdekel a Földön kívüli élet lehetősége. Sok olyan kérdés van, amivel kapcsolatban lehetséges a további fejtörés. A Földön megismert életforma lenne-e az egyedüli, és mennyi rá az esély, hogy ez csak a helyi adottság, ami nem szükségszerűen kizárólagos.

SO: Mit ért ez alatt?

D: Nem lenne ez egy kicsit merész állítás, hogy minden élet alapja a DNS? Esetleg mondhatjuk azt, hogy minden életformának az alapja kell hogy a DNS-hez hasonlítson. A Földön a sejtosztódás alapja a DNS működése, de a „kivitelezés” a fehérjék funkciójára épül, ami szigorúan elkülönül. Univerzálisnak kell-e ennek lenni? Vagy lehet-e az életnek valami más formája, ahol egyetlen molekula lát el minden feladatot. Ezek azért nyitott kérdések, mert csak egyetlen egy életformát ismerünk.

SO: Mr. Dawkins, hogyan szeretné, hogy emlékezzenek önre 60 év múltán? Mint egy tudósra, aki olyan könyvvel, mint az „Önző gén”, és itt hagyta lábnyomát, vagy mint a vallások bátor kritikusa?

D: Valójában mind a kettő. Nem látom be, hogy a kettő egymástól elhatárolható lenne. De nagyon sajnálnám, ha a vallások támadása elmosódna, amiről az gondolom, hogy a tudományt mozdítja előre. Ez valóban sajnálatos lenne. De a két aspektus között valójában nem látok ellentmondást. Úgy gondolom, hogy szorosan összekapcsolódnak.

SO: Mi lesz az ön következő lépése?

D: Félig már elkészültem egy gyerekekhez szóló könyvvel, aminek a címe: „Varázslat vagy valóság?” lesz. Minden fejezet egy olyan kérdéssel kezdődik, mint: Mi a szivárvány?, Mi a Nap?, stb. Majd a kérdés után egy mítosszal folytatódik, amely látszólag megmagyarázza a feltett kérdéseket, ezt követve megadom a kérdésre a valós választ. A varázslat egy nagyon olcsó magyarázat, például egy varázspálca érintésére a békából herceg lesz. Viszont a valóságnak is van egy nagyszerű varázslata, amit remélem meg tudok értetni.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________