Tibor bá’ csodálatos női

A 34 éves, de huszonévesnek kinéző, bakfisként viselkedő Andrea, két kisgyerek anyukája, a 40 éves férjének imádott felesége, munkahelyén kapott egy éppen, hogy leérettségizett kollégát. Feri az első munkahelyén semmit se vett komolyan, miért is vett volna, amikor úgy érezte, hogy 18 évével övé az egész világ. A mindig jókedvű ifjonc hamarosan az egész munkahely kedvencévé vált, mert valahogy mindenkihez megtalálta a megfelelő hangot, ami Andrea esetében enyhe flörtölésnek bizonyult. Így aztán hamarosan barátok lettek, amit Andrea egyre komolyabban vett. A fiúnak pedig rettenetesen imponált az idősebb, de még mindig nagyon csinos nő.

Ne kerülgessük a témát, még egy teljes hónap se telt el Feri belépésétől, amikor Andrea izgalommal teli várakozással feküdt végig Feri legénylakásának ágyán.

Ahogy lenni szokott Andrea férjének egyértelmű bizonyosságként tűnt fel a változás, mert közeledéseire finom elutasítás volt a válasz. Aztán a szög is kibújt a zsákból. Andrea a családi vacsora után kerek-perec közölte, hogy dolga van, elmegy egy-két órára. Nem volt szükség beszélgetésre, mind a ketten tudták mi az ábra.

István, a férj, megkereste Andrea egyik munkatársnőjét, Katit, akit már évek óta az egész család jól ismert, hogy valami információhoz jusson. Így tudta meg a pontos igazságot, aminek legfontosabb tényezője Feri életkora volt. István meg volt győződve róla, hogy Andrea esetében ez egy olyan roham, ami néhány hét alatt elmúlik, és a két gyerekre való tekintettel, valahogy át kell vészelni.

Néhány hét után Andrea a családi vacsorából kimaradt, ami után a gyerekek lefektetése következett, majd a vacsora maradékból két adag becsomagolása és távozás a családi fészekből, ahová csak reggel tért vissza. Miközben István egyre csak várta, hogy a közéjük becsapódott afférnak vége legyen.

Azt viszont várhatta. A harmadik hónap végén Andrea hivatalosan lemondott a gyermekek felügyeletéről, és simán elköltözött volt családjától. A búcsú pillanatában István utolsó szavai szerint tárt karokkal fogja várni, hogy visszatérjen hozzájuk.

Csakhogy futótűzként terjedt el a hír, hogy Andrea elköltözött és a gyermekeiről is lemondott. Elsőnek a már említett kolléganő, Kati jelentkezett egy ártatlannak tűnő ürüggyel. Az anya nélkül maradt gyerekek nagyon megörültek a látogatónak, és el se akarták engedni, amíg nem ígérte meg hogy újra találkoznak, amire a következő szombati napon került sor. Kati a találkozóra alaposan felkészült, a gyerekeknél pedig óriási sikert aratott. István pedig boldog volt, hogy a gyermekeit ilyen gondtalannak láthatta. Amikor a fürdetés ideje eljött Kati abszolút természetességgel vetette be magát a teendőkbe, majd rátért a mesekönyv olvasásra is, amíg a halálosan kifáradt gyerekek el nem aludtak. Ez volt az a pillanat, amikor a két felnőttnek szembe kellett nézni a helyzettel, és akkor hogyan tovább?

Nem tudom kell-e írnom, hogy Kati találta fel magát (hacsak nem volt betervezve). A fürdetés miatt a ruhája csurom vízzé vált, meg kell tehát szárítani, ahhoz pedig le kell veti. Na ez az, amihez a nők rettenetesen értenek, annyit és akkor mutatni meg magukból, amennyire az adott alkalomhoz kell. És ugye volt itt egy aprócska mellék körülmény, István már hónapok óta nem volt nővel.

A részletektől eltekintek, mert azt mindenki el tudja képzelni magának, de a lényeg az, hogy Kati igen gyorsan beköltözött a családhoz mind a gyerekek, mond pedig István legnagyobb megelégedésére.

Aztán eltelt jó-néhány hónap, amikor egy borongós délután Feri rádöbbent, hogy már kurvára unja ez az egyre öregebb nőt, és volt benne annyi tapintatlanság, hogy ezt meg is mondta. Andrea egy teljes napon át bőgött, aztán összeszedte magát és elment volt családjához, és csak úgy becsöngetett az ajtón. Néhány másodperc és kivágódott az ajtó, a két nő pedig ott állt egymással szemben. Még néhány másodperc és a két gyerek kidugta fejét az előszoba végén álló ajtóból, – ki az? – kérdezték. – Az anyátok – válaszolta Kati, – az nem lehet, te vagy az anyu.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________