VIP.40.

Már többször adtam hangot annak, hogy naponta borít ki, amikor a TV-ben hallom: „Figyelem, egyesek részére megrázó felvételek következnek”, ami után nem látni semmit. Illetve egy kitakart pacnit, ami valószínűleg egy „megkínzott” kutyát takar. És mi van ez mögött? Amerika már nyilatkozott, felnövekvőben van a WIMP generáció (amit jobb híján „nyamvadt”-ra fordítottam).

Hol vannak már a maszkulin férfiak, amit egy generációval ezelőtt kitöltötték a Marlboro hirdetést? Hol lennének, megöregedtek, ha még élnek, és nem lépett helyébe senki. A mai középgeneráció és az alattiak…… de hadd adjam át a szót egy olyan újságírónak, aki katonáknak szánt magazinokba ír cikkeket, már csak azért is, mert ez a trend felfedezhető a magyar társadalomban is.

The Wimp Generation

Barátaimtól sorban kapom a leveleket, amiben olyan eseteket írnak le, amelyek az Amerikai Egyesült Államokban egy különös társadalmi átalakulásra mutatnak rá. A levelekhez általában tragikomikus eseteket leíró URL-eket csatolnak be. Például: a Harvard-on – ami valamikor egyetem volt – kérik a hallgatókat, hogy álljanak elő olyan személyes névmásokat helyettesítő megoldásokkal, amelyek célozzák a férfi-nő egyenrangúságot, mivel a „he” és a „she” a nők elnyomásából fakad.

A Harvard-on tanító egyik barátom azt írta, hogy „ez már régen nem vicces”. Azok a dolgok, amelyekkel a siralmas állapotban lévő neurotikusoknál elvétve találkozhatunk, ma már szinte általános és a nemzeti karakter megváltozására utal. Ez már hátborzongató, valami egészen furcsa dolog történik.

Ma milyen a nemzeti karakter? Milyen országgá váltunk mára? A kemény emberek hona? A független és önmagában bízók nemzete? Nézzük az eseményeket!

„Halloween jelmezt viselő diákok miatt lezárták az iskolát.” A Pueblo járás középiskolájában egy diák katonai zubbonyt és gázmaszkot viselt, amiért letartóztatták.

„Pánik söpört végig az iskolán, mert az egyik fiú „gum”-ra (rágógumi) kérdezett rá.” De a másik fiú „gun”-t hallott (lőfegyver).” Erre az egész iskolát lezárták, és mindent átkutattak, de lőfegyvert nem találtak. Miközben az iskolát lezárták és senki se engedtek se ki, se be.

Kemény legények? Még csak meg se közelítik a keménységet. Az elhízás olyan nagyméretű, hogy a honvédség képtelen újoncokat találni. A professzorok panaszkodnak a fiatalok érzelmi törékenysége miatt: Egy kollégista kihívta a rendőrséget, segítséget kért, mert látott egy egeret. Vagy, az egyik hallgató sírva fakadt, mert nem egyes kapott.

A pszichológusok észrevételezése, hogy a fiatal egyetemi hallgatók egyre inkább nárcisztikusak, akiknek szükségük van egy „biztonságos helyre” ahol semmi olyat nem hallhatnak, ami felkavarja őket.

Amerika a gyenge, agyon babusgatott, könnyen beijedő, gyámoltalan emberek hazája lett, akik sose fogtak egy halat, sütöttek el a puskát, vágtak fel egy fahasábot, vágták el egy csirke nyakát, gyalogoltak néhány kilométert, vagy verekedtek az iskolában. Amikor kimúlik a kedvenc macskájuk, elmennek egy bánatűző terapeutához. Az amerikaiakat bármi megijeszti.

Az iskolák beszüntetik az üldözéses játékokat, hogy a diákok fizikai és pszichikai biztonságát megóvják.

Függetlenek lennének? Szó sincs róla. Amerika a főnökétől rettegő alkalmazottak országa, akiket rettegésben tart a nyugdíjrendszer, idegeskednek, hogyha elveszítik az állásukat, nem találnak egy másikat. Állandó függésben vannak. Folyik a vécé tartály? Ki kell hívni a szerelőt. A gépkocsinak furcsa hangja van? Gyerünk a szerelőhöz. Valaki éjjel mászkál a házkörül? Ki kell hívni az rendőröket. Nem ég a veranda lámpája? Jöjjön ki a villanyszerelő. Láttál egy egeret? Fel kell keresni egy pszichiátert. Hogy megvédenéd magad? Úristen szó se lehet róla, az macsós lenne.

__________________________________________________

Folytatáshoz kapcsolat: evatibor#t-online.hu

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________