Tibor bá’ online

 

Az RTL Klub a múlt hét valamelyik reggelén megkérdezte a nézőit, hogy lesz-e III. világháború. A válaszadók 70 százaléka azt mondta, hogy lesz. A magyar közmondás szerint, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Biztos erre gondoltak ők is. Mert a haraszt zörög, ahogy zörgött 1914-ben és 1939-ben is.

Hogy miért lesz egy világháború azt előre nem lehet tudni, de utólag ragyogóan ki lehetett értékelni az első és a második esetében. A harmadik esetében nem biztos, hogy marad valaki, aki kiértékelné, de azt hiszem nem is igazán fontos. Na, nézzük a történelmet, hátha kiigazít minket valamiben.

Mi volt az I. világháború előzménye? 1) A szövetségi rendszerek kialakulása – ki, kinek a barátja. 2) Bosznia-Hercegovina annektálása. 3) Balkán-háborúk (1912-1913). 4) Hónapokkal korábban mindenki a háborúról beszélt. Mik voltak az okai? A Világ újrafelosztása, amihez a háborút elfogadható eszköznek tekintették.

Mi volt a II. világháború előzménye? 1) A szövetségi rendszerek kialakulása. 2) Bizonyos területek annektálása. 3) Spanyol polgárháború. 4. Hónapokkal korábban mindenki a háborúról beszélt. Mi volt az igazi oka? Európa újrafelosztása (részben az igazságtalan korábbi békekötés miatt).

Mi van ma (véleményem szerint a III. világháború előestéjén)? 1) A szövetségi rendszerek kialakulása (NATO/Ausztrália/Új-Zéland kontra Oroszország/Kína/Irán/Brazília/Dél Afrika) 2) Krím-félsziget annektálása. 3) Irak-Szír háború. 4) Mindenki a háború kitöréséről beszél. Igazi ok? Egyeduralom létrehozása a világ felett.

És hogy mikor? Hamarosan. Gondoljátok át mi történt. Törökország napi szinten lép be Szíria légterébe. A görög megfigyelők szerint török gépek évente több mint 2000 esetben lépnek be görög légtérbe. És akkor ez a Törökország (saját bevallása szerint, de orosz cáfolattal) 17 másodperces átrepülés alatt hátulról, meglepetésszerűen lelő egy orosz vadászbombázót. Miközben állítólag szövetségesek az ISIS elleni harcban. Hab a tortán, hogy a véletlenszerű baleset elkerülése végett Washington és Moszkva megegyeztek, hogy egymást értesítik repülő támadásaik pontos helyéről és idejéről. Ez tette lehetővé, hogy ezen 17 másodperc alatt a török vadászgép éppen ott volt, és persze várakozott az orosz gépre. Törökország NATO tag, egy NATO ország orvul lelőtt egy orosz gépet, ami gyakorlatilag hadüzenetnek minősül. Putyin nem vette fel az odadobott kesztyűt. Sebaj, hamarosan kap egy másikat, és ha nem elég, akkor harmadikat, negyediket….

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

Tibor bá’ online

 

A HVG meginterjúvolta Szendi Gábor 60 egypár éves „evolúciós” pszichológust, akinek fő mondanivalója az volt, hogy 1) Az ember nem boldogságra született; 2) A nő az erősebbik nem. – Ezekkel a nézetekkel szeretnék most vitába szállni.

Ilyen summás, és elnagyolt kifejezéseknél, mint az „erősebbik nem” a leglogikusabb kiindulási pont a fogalom definíciója. A gépek esetében az erő wattokban mérhető össze; állatoknál (ló, agár, stb.) versenyeztetésben; növényi rostoknál szakító szilárdságban; súlyemelőknél kg-ban, stb. stb. De el nem tudom képzelni miként lehet összemérni a nőt a férfivel! Hogy 75 éves korban 100 nőre 70 férfi jut, vagyis a férfiak gyorsabban „kopnak”, az egy jól ismert tény, de ez lenne a bizonyíték arra, hogy a nők erősebbek? A statisztikával csínján kell bánni. Az ok és okozati összefüggés valódiságán múlik minden.

A magyar férfiak 70 százaléka dohányzik, a nőknek csak 40; a férfiak 20 százaléka alkoholista, a nőknek mindössze 5. A legtöbb ipari baleset az építőiparban, bányákban, nehéziparban van, ahol az alkalmazott munkaerő 95 százaléka férfi. A volán mögött is több férfi ül, mint nő, valószínűleg több férfi áldozata van a közlekedési baleseteknek, mint nő. A felsorolt tényezők egyértelműen azt eredményezik, hogy több férfi, mint nő hal meg „idő előtt”. És akkor arról még nem írtam, hogy a férfiak jó része vagy agyon hajtja magát, vagy agyon hajtják. – Még a rendszerváltás előtt a KÁTAY vasedény boltban jó látható helyen ki volt téve egy plakát a vevők részére, ami szerint a férfi dolgozok maximum 50 kg, míg a női dolgozok 20 kg felemelésére voltak kötelezhetők. Nos, a sporteredményekből ítélve a férfiak gyorsabban futnak, úsznak; messzebbre ugranak és dobnak; stb. Különbség tehát van a teljesítőképességben, na de ez az arány nem 2:5-hez. A Szendi Gábor által többszörösen hivatkozott evolúció alatt a nő megszokta, hogy ha valami nem megy, akkor azt a férfi csinálja meg helyette. A férfi helyett nem csinálta meg más, tehát neki kellett gyürkőznie akkor is, ha a feladat sokszor meghaladta erejét. Ez az elrendezés megmaradt napjainkig is. Evezőstúrán, kiránduláskor, sziklamászás közben, a nő az, aki kifakad: „nem bírom tovább, pihenjünk egy kicsit”. Pedig az izomzata mindkét nemnek a testsúlyához igazodik.

„A teremtés koronája evolúciós fogyóeszköz” állítja Szendi Gábor. A természet valóban nem törődik azzal az egyeddel, aki már szaporodás képtelen. De ez nem így működik. Az evolúciós kiválasztás kizárólag a szaporodás alapján történik. Aki már nem hoz létre utódokat, annak tulajdonságai már nem örökölhetők, hiszen nincs aki tovább vinné azokat. Vegyünk például egy olyan nőt, akinek genetikai állományába be van kódolva, hogy megéli a 120 évet. Ha egy ilyen nő 100 éves koráig szülne 30 gyereket, akkor néhány generáció után a nők többsége 120 évig élne. De sajnos ez a nő is csak 40 éves koráig termékeny, és neki is csak 3 gyermeke lesz (jó esetben), mint a többinek. Ez a dolog egy kicsit jobban működne a férfiaknál, hiszen egy 80-90 éves aggastyán is termel spermiumokat, de nagyon ritka az a 20-30 éves nő, aki egy 90 éves férfitől akar gyereket (hacsak nem anyagi számításból, de ez már szociológia). Az tehát, hogy a férfi fogyóeszköz lenne, nem elfogadható. Arról nem is beszélve, hogy a „nem várhat passzívan arra, hogy kiválasszák utódnemzésre” megállapítás a legtöbb nő szemében enyhén nevetséges. Mert bizony a valóságban a nő választja ki a férfit, az utóbbi legfeljebb nem tud róla. Na, de hogy egy pszichológus se tudja? Ez a „tennie kell érte, hogy az ő tulajdonságai öröklődjenek tovább” felfogás azóta terjed el, amióta Richard Dawkins jó harminc éve kitalálta az „önző gén” elméletet. Ezt nem kívánom cáfolni, mert biológusok körében azóta is izzó téma, de kétlem, hogy túl sok férfi nősülne ezen indok alapján. Nősülünk, mert a házasélet jobb, mint a szingli lét; érzelmileg kielégítőbb; gazdaságilag eredményesebb; az utódnemzés belénk van programozva; kulcsa a kiegyensúlyozott (ha úgy tetszik boldog) életnek.

„A férfi nem utódot, hanem szexet akar a nőtől”, állapítja meg az evolúciós pszichológus. Maradjunk annyiban, hogy a férfi annyi szexet akar, amennyit tesztoszteron szintje diktál, de ennek semmi köze az utódokhoz. Jócskán akad nő, aki karriert választ gyerek helyett, és számtalan férfi is akad, aki pontosan ezért szakít egy nővel. Több olyan esetről tudok, ahol a nő elhagyta gyerekét és férjét, ami után az apa egyedül nevelte a közös gyereket tovább, miközben elég sok szexelési lehetőséget szalasztott el, pont a gyermek miatt. Maradjunk annyiban, hogy a „férfi csak szexelni akar, de nem kell neki a gyerek” egy meglehetősen felületes megállapítás.

Hogy mi motivál szexre egy nőt és egy férfit, az megint egy bonyolult terület. Minden esetre Szendi Gábor által hivatkozott amerikai felmérés idézett eredményeit bőségesen meg tudnám toldani. Először is Amerikában divat mindent „felmérni”, ami az emberi képzelőerő határain belül van. A kiértékelés viszont már erősen problematikus. Egyfelől, mert a felmérés megrendelője gazdaságilag orientált eredményt vár és kap a „tudósoktól”. Másfelől pedig a kiértékelők látószöge notóriusan szűk. Az rendben van, hogy a férfi szex-motivációja maga a szex, de nők esetében a „nőnek akartam érezni magam; ki akartam fejezni a szerelememet; megértettem, hogy szerelmes vagyok” – felsorolt három indok messze nem meríti ki a palettán fellelhető lehetőségeket. Én tudok olyanról, hogy a nő közösülési motivációja: a bosszú, a kíváncsiság, az anyagi érdek, a lelki kényszer, megsajnálás, gátlásosság, döntésképtelenség, stb. stb. Mit bizonyít ez? Hogy a szeretkezés idejének, helyének és a hozzá szükséges partner megválasztásának messze nem kizárólagos oka az utódokra való gondolás. Nem is lehet. A férfiak átlagban egész életük alatt körülbelül 5000-szer ejakulálnak, és átlagosan lesz három gyermekük. A legtöbb állat bizonyos időszakokban párzik, aminek eredménye a vemhesség. Az embernél az élvezet és az utód létrehozása két, egymástól jól elválasztható funkció. Kevés férfi (és persze nő) elégedne meg három szeretkezéssel egész élete folyamán.

Ami az élvezetkeresés miatti „rákattanásunkat” illeti (játék szenvedély, drog, extrém sportok, stb.) én más konklúzióra jutottam. Embernél a törzsfejlődés valóban folytatódik, de már majd kizárólag szellemi alapon. Az említett piacgazdaság ténylegesen megteszi a magáét, de pont ez adja az evolúciós kiválasztás lehetőségét. A társadalom manipulálható 99%-a nem alkalmas és nem érdemli meg, hogy utódjai legyenek. Egyelőre természetesen vannak, de a túlnépesedés miatt hamarosan nem százmilliók, milliárdok fognak kipusztulni, és bennem a legkisebb kétely sincs, hogy hatalmas hányaduk a 99%-ból fog kikerülni.                          

A „boldogságra születés” témája is megér egy misét. Itt megint az a baj, hogy a „boldogság” fogalom se egyértelműen definiálva nincs, se egységesen kialakult vélemény nincs róla. De, ha elfogadjuk az általam javasolt „kiegyensúlyozott állapotot” boldogságnak, akkor meg kell állapítani, hogy a kiegyensúlyozódást, a megelégedettséget ösztöneink teljes kiélése okozza. Egy anya boldog, amikor kisdedét szoptatja, csakúgy mint amikor egy apa végignéz gond felett családján. Mindkettőt tetteiben az ösztöneik vezérlik. Ha laikus lennék, azt mondanám, hogy a Természet jutalmaz és büntet. Orgazmussal jutalmaz, ha a szaporodáshoz szükséges közösülésre hajlandó vagy. De, mert nem vagyok laikus azt mondom, akinek a közösülés csak kényelmetlenséget okozott, az nem közösült és nem lettek utódai. Akinek volt kellemérzete, az iparkodott minél többször megismételni, tehát lettek utódai. Aztán a minél több kellemet átélt egyed jobban „rákattant” a szexre, mint a többi, vagyis több utóda lett. Azaz a Természet részéről nincs tudatosság, az evolúció egy önfenntartó folyamat.

Az interjú egy másik paradoxonja a női mell, mint a férfi párválasztással kapcsolatos szempontja, mert a nagy mell az utód biztosabb felnevelését garantálja. A magam részéről erősen kétlem, hogy akár egyetlen egy férfi is így kiáltana fel, amikor meglát egy nagymellű nőt, „odanéz haver, ez aztán tudná szoptatni a gyerekemet”. A két nem vonzódik egymáshoz, mert a másik olyan testrészekkel (is) rendelkezik, amivel ő nem. Szendi Gábornak ezek szerint nem volt olyan barátnője, aki elárulta volna neki, hogy bizony-bizony a nők is meg szokták nézni, hogy mi domborodik ki egy-egy férfi fürdőnadrág két lábszára között. Arról nem is beszélve, hogy a női mell mérete erősen divatfüggő is. Véleményem szerint itt kizárólag az esztétikum az, ami befolyásolja a férfit. Ha nem így lenne, akkor a férfiak tömegesen buknának a köldökig lógó mellekre, mert azokkal már bizonyítottan végigszoptattak 10-12 hónapot legalább egy csecsemő táplálása érdekében.

Végül pedig a HVG riporterének utolsó előtti kérdése azt implikálja, mintha a boldogság nagyfokú hiánya egyenlő lenne a depresszióval. A válaszból az derül ki, hogy valójában a depresszió evolúciós szempontból nézve egy önmagától megoldódó állapot. Én azonban egyik nézettel se tudok egyetérteni. Mint minden élőlény, úgy az ember is arra predesztinált, hogy utódokat hozzon létre és közben az útjába kerülő nehézségeken átvergődjön, a jelentkező problémákra találjon megoldást. Ez az a bizonyos madáchi „Ember küzdj és bízva bízzál”. Depresszióba az esik, aki bizonyos élethelyzetben nem lát kiutat, tehát bedobja a törülközőt. Az más lapra tartozik, hogy a reménytelen helyzetet nem egyformán látjuk és küzdőszellemmel se egyforma mértékben rendelkezünk. Felfogásomat igazolja a depressziósok gyakori öngyilkossága. Az öngyilkosságnak mindig az utolsó remény elvesztése az oka, sok esetben a tettet megelőző depresszió nélkül is, főleg ha az utolsó remény elvesztése hirtelen következik be.

____________________________________________________________

És akkor az angolul tudóknak:

 

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Tibor bá’ online

 

Kevesen tudják, de magát a biztosítást intézményét az angol kereskedők találták fel egyszerűen azért, mert ha kereskedelmi hajótörést szenvedtek az egyetlen alkalommal bekövetkező vesztesség oly tetemes volt, hogy az a tulajdonos részére végzetesnek bizonyult. Márpedig a vitorlás hajók fénykorában a hajótörés jóval gyakoribb volt, mint napjainkban. Megegyeztek tehát, hogy ha valamelyiküket egy ilyen katasztrófa ér, akkor a vesztességet a többi kereskedő összedobja. Vagyis a viszonylag tetemes vesztességet megosztják maguk között, ami már elfogadható volt és mindenkinek nyugodt álmai lehettek.

Végeredményben tehát a biztosítás nem más, mint több ember közötti vesztesség megosztás. A lényege az, hogy kis „vesztességet” többé-kevésbé mindenki el tud szenvedni, míg egy hatalmas vesztességet, egy fél élet munkáját, már nem.

Ezer szőlősgazda bedob egy vödörbe fejenként 1000 forintot, akinek termését elveri a jég, az kiveszi a vödörből az 1 millió forintot, és folytathatja az életét, mintha mi sem történt volna.

Ez az elv, mármint, hogy apró anyagi áldozatot mindenki kibír, de hatalmas anyagi csapásba belerokkan, olyannyira elfogadható, hogy kevés az olyan ember, akinek semmiféle biztosítása ne lenne. Csakhogy ez a széleskörű elterjedés, ami az ügynökök és biztosítótársaságok számára hatalmas üzlet, az egész elvet felhígította, ami aztán táptalaja lett a csalásnak. Ugyanis kérdem én, ki rokkan abba anyagilag bele, akinek 4 milliós gépkocsiját külföldön feltörik és kilopják belőle a fényképezőgépet vagy a videó kamerát? Senki! Akinek van 4 milliója egy gépkocsira, az ha nem is örül annak, ha ellopják a fényképezőgépét, anyagilag tönkre nem megy az biztos.

Csakhogy a biztosítási ügynök többnyire jutalékból él, tehát fűnek-fának megpróbálja eladni a biztosítási kötvényt. A biztosítótársaságok pedig statisztikával dolgoznak. Ha minden századik kocsiból lopnak el egy 100.000 forintos videó kamerát, akkor az neki kocsinkét 1000 forint vesztességet jelent. Ha tehát a bebiztosításért 2000 forintot kér, akkor 1 milliót kifizet, 1 millió pedig tiszta haszon. Ha a kocsi feltörések száma növekszik, akkor egyszerűen emeli a biztosítási díjat.

[Ha valamit hatalmas összegre biztosítanak be, például egy aranylábú focista lábát 100 millió $-ra, akkor egyszerűen bevonnak az üzletbe több társaságot, hogy a pasi lesántulása esetén ne egy biztosítónak kelljen kiizzadni az egész összeget.]

Minden esetre a rendszer ma már magában foglalja a csalás lehetőségét, ami a kezdet kezdetekor elképzelhetetlen volt. Ugyanis egy üres kereskedelmi hajót el lehetett süllyeszteni és azt lehetett állítani, hogy teli volt pakolva gyarmatárúval, de maga az elsüllyesztőnek is vízbe kellett fulladnia. Ezért a csalás lehetősége fel se vetődött. Na de, egy gépkocsi feltörése?

Ha pedig a biztosító fizet mint a köles, akkor az készen adja az ötletet, hogy havonta megjátszom a gépkocsi feltörését. Aztán vérszemet kapok, és nagyobb tételek után nézek. Lehet űzni iparszerűen. Hatalmas árukészletem van, és nem vagyok képes eladni, mert kiment a divatból vagy elavult és már a kutyának se kell? Nos egy kis elektromos rövidzárlat, és elég minden. Az értékesíthetetlen árukészlet szempillantás alatt készpénzzé változik. És ugye, a felgyújtónak nem feltétlenül szükséges a lángok martalékává válni.

Van azonban a biztosítási csalásoknak egy kissé veszélyes csoportja, nevezetesen az, ami emberélettel kapcsolatos. A zongorista bebiztosítja az ujjait, az énekes a hangszálait, a focista a lábát, a manöken pedig a csöcseit, a szerelmes fér a feleségének az életét, a gondos apa pedig a saját életét.

Hogy egy zongorista baltával levágja az ujjait, az nehezen képzelhető el, de bevallom őszintén, ha nő lennék és a férjem bebiztosítaná az életemet 100 millió forintra, majd egy év múlva elvinne egy kis hegymászásra Horvátországba, hát nem szívesen mennék vele a szakadék szélére, hogy gyönyörködjek egyet az Adrián, mert könnyen lehet, hogy ez lenne életem utolsó panorámája. A további panorámákat férjem egyedül élvezhetné a 100 millió birtokában. Ezt csak azért írtam, mert néhány éve pontosan ez történt.

Természetesen életbiztosítással lehet úgy is csalni, hogy a bebiztosított nem hal meg, csak megjátssza azt. Ehhez persze el kell tűnni, nem szabad előkerülni. Meg van a zsozsó, aminek ára az, hogy egy nagyon is élő ember jogilag hulla. Ez a fordítottja a szikláról lökésnek, ahol van hulla és van pénz. Itt viszont nincs hulla és mégis van pénz. Ennek az a szépséghibája, hogy egy ember csak egyszer tud meghalni. A jogilag holtnak lenni nem egy „életbiztosítás” – hogy éljek némi szójátékkal – mert a második (igazi) halál nem jár jogi következménnyel. Egy jogilag halott embert nem lehet megölni, úgy hogy annak legyenek jogi következményei.

Ha a feleségét a szikláról lelökő pasi csak megjátszotta volna, hogy felesége eltűnt a sziklák között, sose tudták volna rábizonyítani a gyilkosságot, mert hogy nem is követte el. Kifizették volna a pénzt, majd egy-két év múlva zokszó nélkül eltüntethette volna a nejét. Egy ismeretlen hullával több vagy kevesebb, senkinek se tűnt volna fel. És akkor megszűnik az a rizikó, hogy a „halott” feleség véletlenül feltűnik. Száz millió forintért elég sok férj (vagy adott esetben feleség) le tudna mondani élete párjáról.

Ezeket csak azért szedtem így össze egy csokorba, mert manapság mindenki pénz, még több pénzt akar, mindegy milyen áron. A nem kifejezetten törvényes lehetőségek tárháza viszont szinten végtelen. Nem árt odafigyelni. Ne feledjétek az élet egy veszélyes üzem. 😀

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Tibor bá’ online

 

Légtérsértésért nem szokás lelőni egy repülőgépet. Annyira nem, hogy erre még nem volt példa a II. világháború óta. Ha a rádiófigyelmeztetés nem használ (amit nem feltétlenül hall meg a pilóta) akkor felküldenek néhány vadászgépet, vizuálisan jeleznek, például a gép billegetésével, esetleg leszállásra kényszerítik a gépet, stb. Itt viszont a cél a gép megsemmisítése volt. Miért?

A párizsi merénylet után Putyin nem csak népszerű lett nyugaton, de egész Európa elkezdett Putyin (és Oroszország) felé fordulni. Ez az, amit Amerika semmiképpen nem akart. Azt csak naiv ember képzelheti el, hogy Endogan ezt a saját szakállára megteheti. Pláne, ha megfontoljuk, hogy igen komoly gazdasági kapcsolata van az oroszokkal. Endogan parancsot hajtott végre, Obama parancsát.

Én Putyin helyében, aki pontosan tudja, hogy a III. világháború elkerülhetetlen, GMT 12:00-kor az összes jelentősebb országban állomásozó nagyköveten keresztül tudattam volna velük, hogy Oroszország 60 percen belül egyetlen „lövéssel” megtorolja megtámadását (tehát a NATO V. cikkely nem léphet érvénybe, mert senki se támadta meg Törökországot, ők támadták meg Oroszországot) Majd egyetlen hidrogénbombával megsemmisítettem volna Ankarát. Tanuljanak belőle. Ehelyett Putyin gyorsan közölte, hogy elmarad a katonai megtorlás. A kérdés miért?

Mint már írtam, Putyin tudja, hogy a III. világháború elkerülhetetlen, de még nincs rá teljes mértékben felkészülve. Tehát időt akar nyerni. A következő kérdés, hogy mi ennek a következménye? A megtorlás elmaradása Washington részére árulkodó jel. Olyan ez, mint Kokó utolsó bokszmeccse, ahol esze ágában se volt támadni, de még csak védekezni se, hanem folyamatosan kitért a támadás elől, azaz ugrálva hátrált a menet végéig. Csakhogy az életben nincs a menetnek vége, nem fújják le a meccset, hanem kihasználják a kétségbeesetten védekező gyengéjét. Ezért küldtem volna én el a H-bombát egy apró baráti üdvözlettel.

Hogy Putyinnak igaza volt-e vagy nem, azt majd megmutatja a nem túl távoli jövő. Nem csodálkoznék, ha Washington arra a megállapításra jutna, hogy Oroszország gyenge, érdemes megkockáztatni egy meglepetést okozó első csapást.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Tibor bá’ online

 

Az én generációm az, amelyiket még egészségesen neveltek a szülei és a körülmények. Ez az „egészséges” nevelés az adott körülmények miatt (Trianon, Gazdasági világválság, világháború, vészkorszak, Rákosi rémuralom) meglehetősen kemény, és emberformáló volt. Edzett, talpraesett, ellenálló, szívós egyedeket eredményezett. A ránk következő nemzedékek még egy ideig – legalább is részben – hozták a normát, a társadalmi tehetetlenség miatt, de amikor ezek a nemzedékek felnőttek a Kádár korszak delén és családot alapítottak úgy gondolták, hogy gyermekeiknek nem azt a sorsot osztják ki, mint amiben nekik volt osztályrészük. Sokszor erejükön felül teljesítettek, hogy az utódok mindent megkapjanak, ami csak lehetséges. Hajtott az apuka, hajtott az anyuka, ami belefért. A gyerek, a gyerekek megkaptak mindent, csak talán a szülői odafigyelésből nem eleget, hiszen az anyagi javak előállításához idő kellett, távol a családi fészektől eltöltött idő. A szülő, akit gyerekkorában mindenféle házimunkára befogtak, ettől megóvta saját gyermekét. Így esett, hogy az én becsléseim szerint a meglehetősen éles választóvonal valahol a ma élő 50 évesek körül van. Csupa jóindulat és csupa jó szándék alakított ki egy önző, meglehetősen finnyás, ám roppant kényelmes, magának való generációt, akik már nem tartják fontosnak a családi kapcsolatot, csak annyiban, amennyiben hasznot húzhatnak belőle. A hab a tortára a fogyasztói társadalom megteremtése, ami az elcseszett generációt végképp kificamította. Pénzt akar, pénzt követel, örökölni akar, rátenni kezét a szülő, nagyszülő vagyonára. De nem csak a család nem jelent neki semmit, de a haza se. Külföldre megy dolgozni, és tovább követelőzik. Kötelességet nem ismer csak jogokat. Ezt megkönnyíti számára a szülök nagy valószínűséggel bekövetkező különélése. Csúnya, botrányos jelenetek, események, cselekedetek, amiket a drága jó mama, aki oly büszke fiacskájára, gondosan elhallgat a külvilág elől, és csendben, magában szenved, mert azt hiszi, csak őt verte meg a sors egy ilyen gyerekkel. Közben kibúvókat keres, nem is olyan rossz gyerek az ő fiacskája, lám ez meg az meg amaz, amik aprócska kétségbeesett sikerélmények a summás lényeg mellett. Pedig, ha én mesélhetnék az ellopott, és eladott családi ékszerekről, a megvert nagymamáról, az átvett, de át nem adott nyugdíjról, a véget nem érő zsarolásokról, a meglovasított bankkártyákról, a titokban eladott ezüst étkészletről, a vissza nem fizetett „kölcsönökről”……. És ezzel, a társadalom gerincét képező generációval akar az ország átvészelni egy gazdasági és társadalmi összeomlást, egy külföldről érkező inváziót?

__________________________________________________________

P.S. Az élet nem fehér és fekete. A cikk a nagy átlagról szól, ami alól számtalan egyedi kivétel fordul elő.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Tibor bá’ szatirikus online

 

Ennyire nem lehet szar a helyzet, vagy mégis. Angliában beindult egy új mozgalom, amit így lehetne jellemezni: „Egyél bogarakat, teli vannak proteinnel”. Az emberiség fehérje szükségletének hatalmas hányadát a tengeri halak tették ki, csakhogy a túlhalászás miatt egyre kisebb a fogás, ráadásul most a japánok tesznek róla, hogy a tengeri halak világítsanak is a sötétben, amit a világ többi részen nem akar díjazni. A hivatalos bogár zabálási felhívás valódi oka a környezetünk megóvása. Pincér! Kaphatok egy csótány salátát, természetesen hangyasavval dúsítva. Mert én megmentem a földet, ha már a British Petrol nem akarja.

Szóval ennek fele se tréfa. Sir David King, a közismert angol tudós és talpig úriember megkéri a Kolumbiai nagykövetett: Lenne oly szíves, uram, továbbítani a sózott gilisztákat. Természetesen – válaszol a megszólított és mindjárt hozzá is teszi – lenne kedve megízlelni ezeket a pácolt hangyákat? Majd mindketten koccintanak a mezcal con gusanoval teli pohárral. A likőr kitűnő, amit minden bizonnyal a szokatlan adaléknak köszönheti, vagyis a Megathymus lepkék lárvájának.

Esőerdő bogarak bankettje

A tálcán csokoládé bevonatú tücskök ciripelnek.

A közszemlére kitett lakmározást tíz merész ínyenc nézi végig, amit az Oxfordi Egyetemhez tartozó Természettudományi Múzeum előtti pázsiton felállított asztalon szolgálnak fel, Thomasina Miers sztár séf utasításának megfelelően. A megfigyelők nem felejtik el megemlíteni, hogy 2030-ra az emberiség létszáma túllép a 8 milliárdon, ráadásul a hagyományos húsfogyasztás drasztikusan növekszik. Ez pedig azt jelenti, hogy több sertés és marhát kell nevelni, ami fokozza a metán termelést, és ugye az pedig gyorsítja a felmelegedést. Na tehát, a bogarakban lévő fehérje fogyasztás nem csak tápláló, de kifejezetten jó a környezetünknek – ha 2030-ig marad még belőle valami.

A lakoma végigszemlélőinek arcáról – voltak vagy százötvenen – a kíváncsiság és az undor különös keveréke tükröződött. Szent Kleofás, ezt kell majd ennem? Na, nekem ebből elég – szólalt meg Martha Kearney a BBC munkatársa. Neki már elapadt a kíváncsisága. Tessék monda mi, az a sárga genyó, ami kettéharapott svábbogárból kifolyik, az is protein lenne? Természetesen uram, csak még nem teljesen érett be. És ez a pók, ezt egyben kell lenyelni, csak azért kérdem, mert ha a torkomban elkezd mászkálni, az szerfölött kényelmetlen lesz, ugyanis én csiklandós vagyok.

Legyünk őszinték, Dél Amerikában, Afrikában és Kelet Ázsiában mindig is fogyasztottak bogarakat, csak úgy, mint az Ausztrál bennszülöttek. Európában viszont nem. Nehéz belátni, hogy vén fejjel meg kell szoknom a szöcske és sáska fogyasztást, hogy a harmadik világ szülőgépei zavartalanul fialhassanak még egy további 20 éven át. Persze, kérdés, hogy mi lesz azt követve? Most már csak a kannibalizmus fog segíteni. Igaz is, az öregek adják át helyeiket a fiataloknak. Aki már semmi hasznot nem tud nyújtani a társadalomnak (értsd alatta a sorozatban fialó nőstényeket), azt fel kell zabálni. 70 felett egy kicsit rágós, de istenem, majd tovább főzik, már ha lesz rá felesleges hőenergia.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

Az MHK (munkára harcra kész) mozgalmat, Rákosi diktatúrája hozta létre 1949-ben, aminek nagyon könnyű utánanézni, meg is próbáltam. A Google-ben van 971 találat, valamennyi ugyanonnan veszi a szöveget, de én inkább a fejemből szövegelek. 1950-ben nekünk azt mondták, hogy a sportolás felkészít minket a munkára és a harcra, ha úgy adódik, hogy háborúba keveredünk, mert mondjuk az imperialisták megtámadják a béketábort, ami mi voltunk. A lényeg az volt, hogy kimentünk a Margit-szigetre, ahol az úttörő stadionban (ma – természetesen másképp hívják) futottunk, ugrottunk, súlyt vagyis kézigránátot dobtunk. Az eredményeket beírták egy névre szóló könyvecskébe. Voltak előre közölt szintek. Például a 100 métert 14,2 mp-en belül kellett futni. Aztán az egyéni eredményeknek megfelelően adtak egy plecsnit. Jó buli volt, mert tanórák helyett a szigeten hülyéskedni, heverészni a füvön, fogdosni a csajokat abban az életkorban minden igényt kielégít. Visszatekintve úgy gondolom, hogy nagy ívben szartunk az eredményekre, kommunista hülyéskedésnek tartottuk. Nem lázadtunk ellene, de nem is mutogattuk a könyvecskénket. Egy idő után az egészre ráült a közöny, és ez lett a mozgalom halála, ami különben hivatalosan a hatvanas évek közepéig tartott, de gyakorlatilag Rákosival együtt múlt ki. Most viszont eszembe jutott és a röhögéstől kicsordultak a könnyeim. Mert amíg Orbán szülőfalujában akkora stadiont épít, amibe a falu lakossága kétszer belefér, addig minden OK, mert ki a fene jár arra, meg különben is. Most azonban Orbán az örökös focista az iskolákba be akar vezetni egy új tantárgyat, a futballt. Mondjuk szerdán a matekóra után, a földrajzóra előtt, beiktatna egy fociórát. Jön a tanár, leteszi az asztalra az osztálynaplót (van még ilyen?), kinyitja és felszólítja a névsorban az elsőt:

• Ambrus fiam, mit tanultunk a múlt órán?
• A tizenegyest.
• Hát akkor foglald össze.
• A tizenegyes, más néven a büntető rúgást, ahogy a neve is mutatja büntetésből ítélik meg súlyos szabálysértés miatt.
• Helyes, tudnál mondani néhány szabálysértést?
• Például, amikor egy játékos szidja a bíró anyját.
• Nem, nem, nem. – Kovács! látom, majd kiesel a padból úgy nyújtózkodsz. Akkor mondd meg te, miért ítélnek büntető rúgást?
• Büntetés azért jár, ha valaki kritizálja a miniszterelnököt.
• Hülye vagy Kovács ülj le.
• Puskás! Mi a te véleményed?
• Kis pénz kis büntető, nagy pénz nagy büntető.
• Helyes fiacskám, helyes. Akkor most lépjünk tovább.

És tovább lép. De nekem azért valami eszembe jutott. Rákosi se volt piskóta, ő is pontosan tudta mit akar, és azt is mi jó a népnek, mert a nép ezt nem tudja. Rákosi úgy gondolta, hogy a hittan oktatás nem jó a népnek, ópium meg mi minden, legalább is Lenin szerint, de ő nem tiltotta be, hanem fakultatívvá tette. A foci mindig is fakultatív volt, aki akart focizott, aki nem akart, az nem focizott. Ha most kötelezővé teszik, akkor úgy járunk vele, mint sok minden mással is, ami kötelező. Na, ez az, amit Orbánnak meg kellene tanulni, és akkor nem lenne szüksége méregdrága tanácsadókra, mert azok sosem fogják megmondani neki, mi lett Rákosi sorsa, vagy ha tudja, egészen biztos azt hiszi neki sikerül elkerülnie. A focisták mind így gondolkoznak, aztán hirtelen lecserélik őket.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Anonymus vendég posztja

 

Vajon a nyersanyag árak zuhanása a korábbi bőség és tartósan olcsó árak visszatérését jelzi, vagy valami mást?

A világgazdaság által mindennap felhasznált energiahordozók, ásványkincsek, mezőgazdasági termékek árának változása a közgazdasági tankönyvek szerint a kereslet-kínálat függvénye. A gazdasági elemzők alkottak egy összefoglaló kategóriát ahol 22 féle alapvető termék árának változását lehet nyomon követni. Ez a nyersanyagár-index (Commodity index), mint például a szén, a kőolaj, vasérc, ólom, cink, nikkel, réz, kukorica rizs, búza, stb.

Nézzük meg figyelmesen az alábbi grafikont, hogy az elmúlt évek során miként változott, és ez a változás milyen reálfolyamatot takarhat?

Az ipari fejlődés során a bányászat, a nyersanyag kitermelés évtizedeken át biztosította a gazdaság által igényelt alapanyagokat és viszonylagos egyensúlyi állapot állt fenn a mindenkori kereslet és kínálat között. Azonban a 2000-es évektől elsősorban Kína gyors ütemű iparfejlesztése, építkezései miatt egyrészt megnőtt a kereslet, másrészt a természeti erőforrások (főképp a kőolaj) egyre nagyobb mérvű kitermelése elért egy olyan szintet, ahol már a korábbi könnyen hozzáférhető lelőhelyek kimerültek. Emiatt egyre kisebb érctartalmú, egyre mélyebb bányákat ill. olajlelőhelyeket kellet termelésbe vonni, ami jelentősen megnövelte a bányászati költségeket.

E két tényező hatására néhány év alatt több mint a duplájára nőtt a nyersanyagár index. Bizonyára tőzsdei árspekuláció is közrejátszott az árak felhajtásában, azonban véleményem szerint alapvetően a kínálat szűkössége, illetve az erőltetett hitelezés által generált kereslet növekedése miatt emelkedtek meredeken az árak.

A tőzsdei és adósság buborék viszont 2008-ban kidurrant, amit a reálgazdaság, a fogyasztás visszaesése követett, a világgazdaság nem tudott annyit fogyasztani, beruházni, mint korábban és ez a mélybe taszította a nyersanyag árakat. Oly mélységbe, ami már a kitermeléssel foglalkozó cégek költségeit sem fedezte, emiatt indultak újra növekedésnek az árak 2010-től. A korábbi csúcsot már nem elérve, de egy olyan szintre nőttek, ami már lehetővé tette volna az egyre költségesebb geológiai kutatásokat, új bányák, új olajmezők feltárását, megnyitását. Azonban 2011-től, újra immár negyedik éve tartósan esnek az árak. Sok elemző szerint ez azt jelzi, hogy még bőséges tartalék áll az emberiség rendelkezésére minden természeti erőforrásból, minden folytatódhat úgy, mint a korábbi évtizedekben. Azonban arra nem adnak magyarázatot, hogy az egyre olcsóbb nyersanyag árak ellenére miért nem növekszik a világgazdaság, miért volt eddig a stagnálás, és most már a GDP csökkenés is egyre több országban? Elméletileg, ha keveset kell fizetni a nyersanyagokért, energia hordózókért, akkor több fogyasztásra elkölthető pénz marad az emberek zsebében, és a fogyasztás növeli a GDP-t. De ez mégsem következik be! Miért? Az egyik ok, hogy a korábbi évtizedek fogyasztása is jelenős részben hitelből történt, a lakosság, cégek, államok, mindenki adósság árán tudta fenntartani az életszínvonalát, lakást építeni, fejleszteni, stb. Ez a globális adósság szint viszont mára oly magasra szökött, hogy már nem növelhető tovább, hiába vitték le nulla százalékra a kamatokat.

Véleményem szerint a jelenlegi alacsony nyersanyag árak egyáltalán nem a bőséges olcsón kitermelhető ásványkincsek korának visszatérését jelzik, hanem az egyre mélyülő gazdasági visszaesés biztos indikátora. Sőt a 2000-es évektől a világgazdaság belekerült egy lefelé tartó negatív spirálba, ahol az ásványkincsek fogyása növekvő költségeket és árakat hoz, azonban emelkedő árak már nem megfizethetőek a középréteg számára, és emiatt lerombolja a keresletet a nyugati világban. A recesszió még inkább visszaveti az ásványkincsek iránti keresletet, ez az eladási árak zuhanásához vezet, ahogy a grafikonon láthatjuk. Viszont ez már most azzal jár, hogy a termelő vállalatok nem ruháznak be többé, (csak a meglevő bányákat, olajkutakat termelik ki) ami pár éven belül hiányt eredményez, a hiány újra magasabb árakat, ami azt jelenti, hogy a világ lakosságának egy jelentős százaléka számára nem lesz elérhető. Magyarul: NYOMOR.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________

Tbor bá’ online

 

Amikor a muszlim horda megtámadta határainkat borítékolható volt egy olyan öldöklés, amit Párizsban végrehajtottak, és az is borítékolható, hogy jön a folytatás, mert ez, az ellenünk intézett háború, egy olyan harc, amit nem akarunk észrevenni. Elpuhultunk! A nagy kényelemben kitalált kényeztető wellness orgiákban megfeledkeztünk arról az örök igazságról, hogy az élet egy örökös harc a fennmaradásért. Prédává váltunk a muszlim világ számára, jönnek és el fogják venni az övéknél kedvezőbb életkörülményeinket, és közben leölnek minket, mint egy húsvéti bárányt, hogy felzabálhassanak. Ez egy újkori honfoglalás, ami közben vigyorogva veszik tudomásul, hogy kényelmünk fenntartása érdekében fiatal munkaerőre van szükségünk, mert már utódokat se tudunk nemzeni. Majd ők basznak helyettünk, mert már arra se vagyunk képesek. Mi már csak az anális, orális szexet ismerjük, gecinket a nők arcába spricceljük vaginájuk helyett. És amikor nyíltan megtámadnak, akkor azt várjuk el egymástól, hogy a néhány gyilkost ne azonosítsuk az ártatlan, és szerencsétlen „menekültekkel”. Egyszerűen nem fogjuk fel ésszel, hogy minden muszlim egy potenciális keresztény gyilkos, mert a háttér kultúrájából következően bármikor indokrinálható a kegyetlen gyilkolásra, méghozzá vallási alapon, amiről gondoskodnak a radikális imámok.

Amikor elődeinket megtámadták, lovas futárok hordták körbe a véres kardot. Fegyverbe! Védjük meg országunkat, otthonainkat. Most levelet írunk a gyilkosoknak (Antoine Leiris), amit a média szét kűrtől az egész Európában, és arról biztosítjuk őket, hogy nincs gyűlölet a szívünkben, hiába gyilkolták le kedvesünket, mi továbbra is szeretni fogjuk halottainkat, nem adjuk meg a gyilkosoknak azt az örömöt, hogy gyűlöljük őket. Díszelgünk saját impotenciánkban, és mit várunk? Hogy meghatódjanak azok, akik magukban cipelik a középkorból átmentett barbárságot, akik a XXI. Század kezdetén, a globális kommunikáció kellős közepén (amit ügyesen alkalmaznak) videó felvétellel megörökítve, bicskával embereket fejeznek le pusztán azért, mert szent könyvüket, a Koránt másképp értelmezik, mint ők? Ezekből akarunk mi olcsó bérű szakmunkásokat faragni? Ezekkel akarjuk pótolni ellustult asszonyaink fajfenntartási kötelességének a hiányát?

Elpuhult, korrupt politikai vezetőink nem ismerik a történelmi múltat, vagy nem érdekli őket. Az elsatnyult társadalmakat életerős jövevények szokták elsöpörni. A vérszomjas Hermán Cortés konvisztádor néhány száz mindenre elszánt katonájával meghódította a 25 milliós, jólétben fürdő Azték birodalmat. Aranyra vadásztak Jézus nevében és tömegesen gyilkolták a meghódítottakat. A mai hódítók Allah nevében gyilkolnak, hódítanak, de valójában abban a kényelemben akarnak élni, mint mi.

Hogy eset el Buda 1541-ben? Úgy hogy a törökbarát Merkel asszony, akarom mondani Fráter György hagyta őket besétálni, hisz oly jámborak voltak. Dehogy voltak ők katonák, ártatlan nézelődők voltak csupán.

Ébresztő emberek, ez egy honfoglalás, aminek a lényege, hogy azé az ország, aki harcol érte, ahol a munkára fogható őslakókat esetleg életben hagyják, a fiatal nőket magántulajdonba veszik, de mindenki mást lemészárolnak.

Őseink pontosan tudták, kik az ellenségeink. Mi miért nem tudjuk?

_________________________________________________
_________________________________________________
_________________________________________________

Tibor bá’ online

 

A látszat felületes áttekintésével a fehér ember kísértésbe esik, hogy „érzékelje” felsőbbrendűségét. A tegnapi hozzászólások ezt világosan demonstrálták. — Az alábbiakban írottak az én véleményem, amit nem fogok semmilyen belinkeléssel bizonyítani, mert ehhez se kedvem, se időm. Kedvem azért nincs, mert nevetségesnek tartom, hogy egyeseket még az evidencia se ösztönöz belátásra, kizárólag a beidegződött propagandák vezérlik őket.

A homo sapiens fejlődése mögött 100.000 évek vannak, egészen egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az utóbbi idők – ami alatt a rasszok kialakultak – elégséges lett volna ahhoz, hogy szellemi képességeik terén elhúzzanak egymástól. Ez különösen így van, ha megfontoljuk, hogy az átlagos ember agyának kapacitását messze nem használja fel egészében. Parasztosan ismertetve, ha egy négert végigviszünk a 16 év tanulási cikluson, és motiváljuk, hogy ezt ki is használja, akkor szellemi képessége semmivel se fog lemaradni a fehér diplomások átlagától. Különben IQ tesztekkel bizonyították, hogy a Földön található összes emberi közösség átlagos IQ értékelése azonos (nevezetesen 100). Ennek ellenére mást lehet tapasztalni. Miért?

Az ok az upbringing, magyarul a neveltetés, aminek elképesztő ereje van. A Rákosi rendszerben figyeltek fel arra, hogy a munkás családokból kiragadott gyermekek képzése iszonyatos feladat volt, miközben az értelmiségi származásúak a főiskolai/egyetemi akadályokat simán vették, mert a családi környezet, a szülők, a baráti társaság befolyásolták az érdeklődési irányt és olyan latens ismeretek észrevétlen megszerzését tették lehetővé, ami egyszerűen nem volt behozható a munkás osztályból érkezettek részére. Ha ez a jelenség egy viszonylag egységes kultúrával rendelkező társadalomban megfigyelhető, mennyivel erősebben érvényesülhet egy olyan társadalomban (mondjuk afrikai falvak), ahol mindenki kábé egy szinten van? A néger tehát nem azért primitívebb, mint a fehér ember, mert néger, hanem azért mert a háttere ilyen. Erre bizonyíték az Észak amerikai társadalom, ahonnan kimagasló értelmiségiek bukkannak elő színes bőrrel. Pillanatnyilag maga az USA elnöke is színes bőrű.

Az első tényezőre, a történelmi háttérre, Győrfi Jani már rámutatott. A fehér ember sikerének titka elsősorban az európai klímának köszönhető, mert nem ellustulást eredményezően meleg, és nem embert próbáló hideg. Szintén rá lett mutatva, hogy az ókori görögöknél is lehetett volna tudományos ismeret robbanás, de nem volt, mert a görög gondolkodók beérték azzal, hogy a kellemes mediterrán éghajlat alatt békésen üldögéljenek egy olajfa árnyékában, elgondolkodva a háromszög befogóiról, miközben várták, hogy ebédhez hívják őket.

Egy másik meghatározó tényező a vallás. A török hódítás sikerét (és most a kalifátus terjedését) az adta, hogy a muzulmán hit szerint az ember sorsát Allah irányítja. Vagyis, ha az van valakinek előírva, hogy békés öregkort ér meg, akkor nyugodtan rohamozhat az ágyútűz alatt is, élve fog kikerülni a csatából. Ha pedig Allah úgy akarja, hogy otthagyja a fogát, akkor elbújhat egy pince mélyén is, a halált nem tudja elkerülni. Ezzel szemben a keresztény isten a hívőinek szabad akaratot adott, magyarul a sorsukat saját kezébe adta. Vajon melyikből lesz jobb katona? És vajon melyikből lesz saját sorsán javítani akaró tudós? [belemehetnék a protestáns etikába is, de ezt most ugorjuk át]

A harmadik meghatározó tényező a Monopoly (Kapitali) játékban igen szemléletesen jelenlévő pozitív visszacsatolás. A rasszok között jelentkező kezdeti előny kinövi magát, és elsöprő előnnyé változik. Ez hihetetlen jól megfigyelhető a fehér ember diadalmenetében az ipari forradalom óta.

A fentiekben vázolt tényezők állnak az egész jelenség mögött, ezek magyaráznak meg mindent, mint cáfolhatatlan tények. Tényleg, nincs mit ragozni.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________

M Szilárd vendégposztja

 

Az utóbbi időkben a média minden hónapban nagy hangon kürtöli szét, hogy az aktuális hónap az eddigi legmelegebb volt a globális hőmérsékletek alapján. Járjunk egy kicsit utána, hogy honnan származnak ezek az információk, kik és hogyan mérik a globális hőmérsékletet.

 

Pontokba összefoglalva, be fogom mutatni:

• azt a 2 módszert és 2-2 intézményt, amelyek globális hőmérséklet adatok mérésével/számolásával és közzétételével foglalkozik
• a módszerek különböző eredményeit
• a mérőállomásos módszer hátrányait a műholdas méréssekkel szemben
• a GISTEMP tudományosnak mondott módosításait és az ebből adodó zűrzavart és ellentmondásokat a saját hivatalos adatain belül is.

 

A globális hőmérsékletet megállapítására két fajta módszer létezik:

• a földi meteorológiai állomások adatait összegyűjtik, ebből számolnak igen bonyolult módszerekkel egy átlagot

Ezt a fajta mérési/számolási módszert a következő intézmények részesítik előnyben:

 

• NASA:GISTEMPprojekt, 3 adatforrással dolgozik: NOAA GHCN v3 (meteorológiai mérőállomások), ERSST v4 (óceáni adatok), és SCAR (antarktiszi mérőállomások)
• University of East Anglia’s Climatic Research Unit:HadCRUT4 adatbázis ( CRUTEM4 – meteorológiai mérőállomások + SST – vízfelületek hőmérséklete)
• Több nemzeti meteorológiai intézmény tesz még közzé globális adatokat, mint pl. a japán JMA (Japan Meteorological Agency) de ők szintén a GHCN adatbázist használják.

 

• műholdas szenzorokkal mért adatokból számolják ki a troposzféra alsó részének a hőmérsékletét.

Ezt a módszert a következő intézmények használják:

• Remote Sensing Systems: RSS adatbázis
• University of Alabama in Huntsville: UAH adatbázis

Érdekesség, hogy ezek az intézmények épp a NASA műholdjait használják, viszont a NASA nem számol illetve nem publikál ilyen jelegű adatokat. (http://fabiusmaximus.com/2015/06/15/missing-satellites-global-temperature-85912/).

A műholdak azAMSU (Advanced Microwave Sounding Unit) segítségével a mikrohullámú sugárzás különböző sávjainak vizsgálatával állapítják meg a hőmérsékletet, gyakorlatilag a Föld bármelyik pontja fölött.

Mindkét módszerrel kapott hőmérsékleteket még egy-egy sor korrekción viszik keresztül, amíg a végső adatbázis publikálásra kerül.

Mielőtt elemezném a mérési/számolási módszereket figyeljük mega négy intézmény által publikált adatokat az általam készített grafikonokon. Ezeken 1979-től napjainkig ábrázoltam a havi globális hőmérsékleteket a 4 adatbázis adataival. A kiindulási pont azért let 1979, mert attól a dátumtól állnak rendelkezésünkre műholdas mérési adatok. Megjelenítettem 3 lineáris trendet is: pirossal a teljes időszakra, kékkel az 1979-1998 és zölddel az 1998-2015 vége időszakra. Azért választottam az 1998-as évet a töréspontnak, mert egyrészt az ábrázolt periódust így nagyjából 2 részre   osztottam: egy 19 éves és egy majdnem 18 éves szakaszra, másrészt, mert az AGW-pártiak és az AGW-szkeptikusok közötti vitában ez az év szerepel, mint a globális melegedés leállásának vagy lelassulásának időpontja.

A grafikonon feltüntettem a lineáris trend évszázadra kiszámolt értékét is. A grafikonokés a lineáris trendek helyes ábrázolását leellenőriztem a Woodfortrees.org interaktív grafikon készítő weblapon is, ugyanazt az eredményt érve el:

http://www.woodfortrees.org/plot/gistemp/from:1979/plot/gistemp/from:1979/trend/plot/gistemp/from:1979/to:1998/trend/plot/gistemp/from:1998/trend

Mind a négy grafikonon az adatbázisok legfrissebb verzióját vettem figyelembe és a grafikon alatt feltüntettem a pontos forrást. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert sajnos mind a négy adatforrás elég jelentősen változik visszamenőleg is és egyik napról a másikra, annyira is, hogy trendeket változtatnak vagy akár fordítanak meg. Pl. A GISTEMP júniusi áttérése egy újabb verzióra (a vitában az ún. Pause-busting verzió), amellyel az általuk is mért lassulást visszagyorsítottak a régebbi szintre, eltüntetve a melegedés lassulását, illetve az UAH áprilisi áttérése a 6-os verzióra, amely szintén jelentős különbséget mutat az előzőhöz képest és így jobban közelít az RSS eredményeihez. Na de nézzük a grafikonokat:

 

GISTEMP 1979-2015 szeptember, havonkénti adatokkal

Adatforrás: http://data.giss.nasa.gov/gistemp/tabledata_v3/GLB.Ts+dSST.txt

Megj.: az értékek nem abszolút hőmérsékletben, hanem az 1951-1980 periódus átlagához viszonyított eltérésben (anomália) vannak megadva

 

Az adatok egyértelműek, jól látható és kiszámolható a hosszútávú lineáris trend, ami 1,58 °C/század az 1979-2016 időszakaszra, 1,21 °C/század az 1979-1998 időszakaszra és 1,19 °C/század az1998-2016 intervallumra.

 

HADCRUT4 1979-2015 szeptember , havonkénti adatokkal

Adatforrás: http://www.metoffice.gov.uk/hadobs/hadcrut4/data/current/time_series/HadCRUT.4.4.0.0.monthly_ns_avg.txt

Megj.: az értékek nem abszolút hőmérsékletben, hanem az 1961-1990 periódus átlagához viszonyított eltérésben (anomália) vannak megadva

A HADCRUT többségében ugyanazokat a meteorológiai állomások adatait használja mint a GISTEMP, ami különbözik az a feldolgozási algoritmus, amivel a végső, kiszámolt értékeket megkapják, így nem meglepő, hogy a grafikon szinte teljesen megegyezik a GISTEMP grafikonjával, ahol különbség van az az 1998-2016 időszakra kiszámolt trend, ez 0,88 °C/század (A GISTEMP 1,19 °C/századához képest az utóbbi 18 évre). Ez a különbség a már említett GISTEMP-es pause-busting korrekciónak is köszönhető.

Ezt a tényt szokták felhozni az AGW (Anthropogenic global warming – Ember okozta globális felmelegedés) pártiak (John Cook: http://www.skepticalscience.com/print.php?r=255), hogy több intézmény, több algoritmussal ugyanazt az eredményt kapja, tehát az adatok helyesek. Ne felejtsük: az alapadatok ugyanazok, a GHCN adatai, amelyek már eleve módosított adatok (a cikk második felében bemutatom ezt is) és ezeket módosítja tovább minden független intézmény hasonló végeredményt kapva.

Nézzük most két független intézmény műholdas méréseit:

 

 

RSS 1979-2015 szeptember , havonkénti adatokkal

Adatforrás: ftp://ftp.ssmi.com/msu/monthly_time_series/rss_monthly_msu_amsu_channel_tlt_anomalies_land_and_ocean_v03_3.txt

Megj.: az értékek nem abszolút hőmérsékletben, hanem az 1979-1998 periódus átlagához viszonyított eltérésben (anomália) vannak megadva

 

UAH 1979-2015 szeptember , havonkénti adatokkal

Adatforrás: http://vortex.nsstc.uah.edu/data/msu/v6.0beta/tlt/tltglhmam_6.0beta3.txt

Megj.: az értékek nem abszolút hőmérsékletben, hanem az 1981-2010 periódus átlagához viszonyított eltérésben (anomália) vannak megadva

 

Jól látható, hogy 1979-től napjainkig egyértelmű melegedés tapasztalható ezeken az adatsorokon is, igaz a trend valamivel kisebb mint a meteorológiai állomások adataiból számolt trend: 1,21°C/század az RSS és 1,12°C/századaz UAH adatainál.

Viszont 1998 óta ezeken az adatsorokon a melegedés leállt, sőt az adatok lehűlést mutatnak (RSS: -0,8°C/század és UAH:-0,13°C/század). Jól látható még az utóbbi 3 év folytonos melegedése is de ezt ellensúlyozza a két kiugró El-Nino (1997-1998 és 2009-2010 ). Ami még megfigyelhető (és ezt sok klimatológus is hangsúlyozza), hogy a nagy El-Nino-k lépcsőzetesen emelik a hőmérsékletet. Jól látszik itt is, hogy a 2000-es évek hőmérsékletei még ha a trend stagnálás vagy enyhe csökkenés is, magas szinten vannak az előző évekhez képest. Ezért lehet igaz egyszerre az a két látszólagosan egymásnak ellentmondó kijelentés is miszerint a legmelegebb évek mind az utóbbi években fordulnak elő és az, hogy a 2000-es évek trendje negatív.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy mind a négy adatforrás jelentős melegedést mért/számolt 1979 óta (1,1 és 1,6 °C között), 1998 óta viszont megoszlanak az eredmények, a GISTEMP 1,19°C-a kisebb de továbbra is 1°C/század feletti melegedést mutat ki, a HADCRUT szerint a melegedési ütem a felére esett (0,8 °C), míg a műholdas RSS és UAH egyenesen csökkenést mutat 1998 óta.

Ezek alapján ki lehet jelenteni, hogy az 1998-as évektől a melegedés nem gyorsul, hanem lassult (GISTEMP), jelentősen lelassult(HADCRUT) illetve csökkenés állt be (RSS és UAH)és a mért/kiszámolt értékek beleesnek abba a tartományba, amelyeket a korábbi, emberi tényező nélküli klímaváltozások alkalmával már sokszor megtapasztaltunk a múltban.

Látható, hogy a 4 intézmény/módszer más eredményeket adott, felmerül a kérdés, hogy mennyire megbízhatóak a mérési/számítási módszereik, mennyire tükrözik a valóságot?

Ezért vizsgáljuk meg a továbbiakban egy kicsit közelebbről a GISTEMP módszereit, illetve a GHCN meteorológiai mérőállomások által szolgáltatott adatok pontosságát.

A GHCN többezer, a világot területileg lefedő állomásból áll.Az alábbi ábrán látható elhelyezkedésük és élettartalmuk.

Forrás: Wikipédia

Látható, hogy a legtöbb és legrégebben működő állomások az Egyesült Államok területén helyezkednek el. Az innen származó adatbázis az USHCN. Noha az Egyesült Államok területe csak 6,62 %-a szárazföldi területnek a globális GHCN-ben az USHCN aránya jelentős (jelenleg 30% fölött) és az évek folyamán állandóan változott, volt időszak még a közelmúltban is, amikor 50% fölött volt, tehát azok az adatoknak, ami alapján a globális hőmérsékletet kiszámolják, több mint fele az E.Á. területén helyezkedett el. Ez felveti azt a problémát, hogy mennyire kezeli helyesen a globális hőmérsékletet számító algoritmus ezt a folyamatosan változó arányt.

Az EÁ mérőállomásainak aránya a globális mérőállomásokhoz viszonyítva . Forrás: http://wattsupwiththat.com/2015/09/27/approximately-92-or-99-of-ushcn-surface-temperature-data-consists-of-estimated-values/

 

1999-ben létrehoztak egy U.S. National Research Council bizottságot, azzal a céllal , hogy vizsgálja meg milyen állapotban van az amerikai meteorológiai mérőállomások hálózata. A bizottság (amelynek tagja volt többek között James Hansen is a NASA igazgatója, akinek a nevéhez a GISTEMP fűződik) kiadott egy jelentést “Adequacy of Climate Observing Systems. National Academy Press” címen (http://www.nap.edu/read/6424/chapter/1), amelynek egyik konklúziója az volt, hogy azonnali intézkedéseket kell hozni az állomásokon uralkodó állapotok javítására, mert a következő évek tudományos eredményei súlyosan kompromitálódhatnak ezen intézkedések elhalasztása nélkül. (“Without immediate action to prevent the deterioration of some essential observing systems, the ability of the climate research community to provide over the next decade the objective scientific information required for informed decision making will be seriously compromised.”).

10 év elteltével a bizottság ajánlása ellenére sem javult a helyzet, ezért meteorológusok egy csoportja létrehozta 2009-ben a Surfacestations.org egyesületet, azzal a céllal, hogy feltérképezzék milyen állapotban vannak valójában ezek a mérőállomások. A 3 évig tartó dokumentálódás eredménye lesújtó lett. Az1221 hivatalos USHCN állomásból 1007-et vizsgáltak meg és a NOAA minősítési rendszere szerint 5 osztályba sorolták őket.

A mérőállomások osztályozásának eredménye. Forrás: http://surfacestations.org/

A fenti grafikon magáért beszél: az első két osztályba, amellyel 1°C alatti pontosággal lehet mérni, az állomások csak 7,9%-a került (1,2% az első osztályba és 6,7% a másodikba). Az osztályozást független meteorológusok végezték el, a dokumentumok, leírások és fényképek elérhetők a http://surfacestations.org/ címen.

A teljesség igénye nélkül néhány kép ezekből:

Forrás: http://surfacestations.org/

 

 

A fenti képeken látható, hogy az állomások nem teljesítik azt a minimális követelményt se, hogy min. 100 m-s távolságra helyezkedjenek el mesterséges hőforrásoktól, látható, hogy közelükben parkoló, repülőtér, épületek, mobiltorony, forgalmas utak stb.helyezkednek el.

A két utolsó képen látható egy rossz körülmények között működő illetve egy megfelelő állapotban levő állomás mellékelve az általuk mért hőmérsékleti adatsorokkal. Felvetődik a kérdés, hogy, ha az amerikai állomások több mint 90%-a 1°C fölötti pontossággal mér és a globális hőmérsékleti adatok több mint 30%-át ezek az állomások adják, mennyire tekinthető pontosnak az ezen adatok alapján meghatározott globális hőmérséklet? Erre válaszolják az AGW-pártiak, hogy jó, de ezeket a nyers adatokat megfelelően módosítják/adjusztálják. Hogy hogyan és mennyire korrektül, ebbe most nem megyek bele, itt van egy pár cikk, ami ezzel foglakozik:

http://judithcurry.com/2014/06/28/skeptical-of-skeptics-is-steve-goddard-right/

http://wattsupwiththat.com/2015/09/27/approximately-92-or-99-of-ushcn-surface-temperature-data-consists-of-estimated-values/

http://wattsupwiththat.com/2014/08/23/ushcn-monthly-temperature-adjustments/

Folytassuk a nyers mérési adatok és a végső, elénk tart adatok közötti hosszú utat: nézzük hogyan jön létre a GISTEMP adatbázis. Az UHSCN adatokat a globális GHCN-be integrálják, ehhez hozzáadják az antarktiszi mérőállomások eredményeit (SCAR) illetve az óceáni adatokat (a ERSST v4).

Ez utóbbi 2 adatforrás kiértékelését is elvégzem egy következő posztban, most csak röviden annyit, hogy megbízható óceáni adatokkal csak 1999-től az ARGO indulásától lehet számolni, ez viszont nem akadályozza meg a “tudósokat”, hogy 0.1 °C pontossággal megmondják mennyivel volt melegebb most, mint pl. 1880-ban.

Eljutottunk odáig, hogy a GISTEMP rendelkezésére állnak, a Földet többé kevésbé lefedő hőmérséklet értékek. A továbbiakban lefedik a Föld felületét 2.5×3.5 fokos grid-el (ez egy kb. 300*400 km-es téglalap felület, rács, cella az Egyenlítő közelében, a sarkak felé csökken a területe) és minden cellának kiszámolják az értékét az általa lefedett mérőállomások adataiból. Ez egy elég bonyolult módszer, a nyers adatok rengeteg módosításon mennek keresztül, egy sor matematikai modell módosítja őket, hogy egy olyan hőmérsékletet kapjanak, amelyek megfelelnek egy megállapított körülmény halmaznak. Csak egy példa: ha az adat reggel 7-kor volt mérve, akkorstatisztikai adatokat figyelembe véve, bonyolult algoritmusokkal kiszámolják, hogy mennyi LEHETETT éjfélkor és mennyi délben. Ez csak egya sok módosítás közül, összesen 6 ilyen korrekciót végeznek az adatokon, mire megkapják a végleges cellaértéket. Mivel az állomások nem fedik le egyenletesen a Föld felületét, nagyon sok cella lesz, ahol csak 1-2 állomás adataival számolnak és szintén rengeteg olyan cella van, ahol semmilyen adat nem áll rendelkezésre, sőt még a szomszédos cellákban sem. Ilyenkor interpolálással állapítják meg a cellák értékét. Ezt 1200 km-re is elvégzik, vagyis egy olyan cella is értéket kap, amelyiktől a legközelebbi (megbízható) mért adat 1199 km-re van. Így is lesznek üres cellák, mint ahogy az alábbi térképek mutatják:

GISTEMP cellák, 2015 szeptember 1200 km-es illetve 250 km-es interpolálással
Forrás: http://data.giss.nasa.gov/gistemp/maps/

Az így kapott cellaértékeket átlagolják és ez az eredmény jelenti a globális átlaghőmérsékletet, amit naponta kiszámolnak és havonként átlagolva közölnek.

Ezt a módszert részesíti előnyben valami tisztázatlan OK miatt a NASA/NOAA páros a műholdas mérésekkel ellentétben, amelyek számos előnyökkel rendelkeznek, mint pl. a teljesebb lefedettség és a homogén adat-minőség.

Hogy mennyire változik a GISTEMP adatbázis a múltra visszamenően is, azt többen is észrevették, ezekből szemezgetek egy pár érdekes adatot:

Peter O’Neill 2011-től lementette a hivatalos GHCN és GISTEMP adatokat (https://oneillp.wordpress.com/2015/06/23/marseille-jan-1978/) és ezek 4 év alatti változásait dokumentálta egy grafikonon.

Pl. a Marseiile/Marignane-i állomás 1978 januárjában mért átlaghőmérséklet 6.5 °C volt. Ez a nyers adat, ami kékkel jelenik meg a grafikonon és értelemszerűen nem változik az idővel. Nem úgy az adjusztált GHCNM adat (piros) és annak cellának a GISTEMP értéke, amelybe az állomás tartozik (fekete pont):

Az 1978-as januári átlaghőmérséklet változásai 2011 és 2015 között a GHCNM és GISTEMP adatbázisokban

Forrás: https://oneillp.wordpress.com/2015/06/23/marseille-jan-1978/

 

Mit olvashatunk le a grafikonról?Azt, hogy nagyon gyakran és nagyon drasztikusan változik a múlt hőmérséklete. Pl. a GISTEMP-nél láthatunk 5.2-es értéket (2014 végén) és 6.8-ast is (2014 közepén). Ez 1.4 °C fok különbség!Mi folyik itt?Joggal tevődik fel a kérdés, hogy tudományos korrekciók történnek vagy közönséges adathamisítás?

O’Neill blogán több mérőállomás adata fenn van, ezekből még 2 példa (Budapest és Prága, előbbinél kevesebb, de utóbbinál megint rengeteg maszatolás van):

 

 

 

Annyit még a témáról, hogy ez csak egy hónap adata, ez jellemző bármelyik, a múltból kiragadott hónapra.

Ezek után nem csodálkozunk Steven Goddard (https://stevengoddard.wordpress.com/) grafikonjain sem, ezek közül csak egy pár, kommentár nélkül:

GISTEMP 2001, 1880-2000: 0.6°C különbség

GISTEMP 2015, 1880-2000: különbség majdnem 1.2°C ra nőtt.

A két grafikon egymásra téve. A módosítás jóval meghaladja a (zölddel és kékkel jelzett errorbar) hibát.

Forrás: https://stevengoddard.wordpress.com/2015/11/09/97-of-climate-scientists-base-their-research-on-fraudulent-data-from-nasa-and-noaa/

 

Végezetül vizsgáljuk meg azt a hónapról hónapra nagy nyilvánosságot kapó bejelentést, hogy “ez a hónap volt a legmelegebb…”. Ezt a NOAA/NASA páros szokta bejelenteni az általuk kiszámolt GISTEMP adatok alapján.

A fentebb közölt grafikonon (GISTEMP) és a hivatalos letölthető adataik alapján is látszik, hogy 2015 augusztusa se volt a legmelegebb augusztus és szeptembere se a legmelegebb szeptember (figyeljük meg a GLB.Ts+dSST.txtállományban, hogy 2015 szeptembernél 81-es érték szerepel (0.81 °C), míg 2014 szeptembernél 90, 2015 augusztus:81 és 2014 augusztus:82, 2015 május:79 és 2014 május:86, vagy 2015 március:90 és 2010 március:93).

GISTEMP adatbázis – 2015 november, forrás: http://data.giss.nasa.gov/gistemp/tabledata_v3/GLB.Ts+dSST.txt

A bekarikázott 2015-ös hónapokról (Januárt kivéve) a NOAA Global analisys-ben kijelentették, hogy azok voltak a legmelegebb hónapok, pedig a saját, letölthető adatbázisuk alapján ez nincs így.

Sajnos a GISTEMP adatbázis visszamenőleg is nagyon gyakran változik, így megtörténhet, hogy a bejelentések időpontjában az adatok megegyeztek a bejelentett értékekkel, utólag viszont már nem.

Link: NOAA Global analisys – https://www.ncdc.noaa.gov/sotc/global/201509 , tetszés szerint kiválasztható az év és a hónap. Mind a Global analisys, mind a GISTEMP letölthető adatbázis a következő forrást adja meg: “global land (GHCN-M version 3.3.0) and ocean (ERSST version 4.0.0) dataset”

Számoljunk egy kicsit:

Global Analisys 2015 szeptemberről: “The combined average temperature over global land and ocean surfaces for September 2015was the highest for September in the 136-year period of record, at 0.90°C(1.62°F) above the 20^th century average of 15.0°C(59.0°F), surpassing the previous record set last year in 2014 by 0.12°C(0.19°F).”

Tehát a 2015 szeptemberi anomália az 0.9 °C, 0.12°C-al meghaladva a korábbi 2014 szeptemberi rekordot. Ezek szerint 2014 szeptemberi anomáliája 0.9°C -0.12°C = 0.78°C. Nézzük mit ír a Global analisys 2014 szeptemberéről:

“The combined average temperature over global land and ocean surfaces for September 2014was the highest on record for September, at 0.72°C(1.30°F) above the 20^th century average of 15.0°C(59.0°F).”

De hát egy évvel később nem 0.72-ről, hanem 0.78-ról írtak. OK, nézzük mi van az adatbázisban: 0.9°C anomália.

Tehát a NOAA szerint: 2015 szeptember melegebb volt mint 2014 szeptember, ami 0.78-al volt melegebb az átlagnál, NEM, 0.72-vel volt melegebb az átlagnál, NEM, 2015 szeptembere   nem is volt melegebb 2014 szeptemberénél.

Táblázatba foglalva ezek a többszörös ellentmondások:

 

2015 szeptember értékei			2014 szeptember értékei
Kijelentés dátuma/forrása	Absz. érték	Anomália	Kijelentés dátuma/forrása	Absz. érték	Anomália
2015 okt./NOAA Global Analisys	15.9	0.9	2015 okt./NOAA Global Analisys	15.78	0.78
			2014 okt./NOAA Global Analisys	15.72	0.72
2015 nov./GHCN adatbázis	15.9	0.81	2015 nov./GHCN adatbázis	15.99	0.9

 

A Global analisys a 20. század átlagához viszonyítja az anomáliát és megnevezi ezt az értéket, az adatbázis az 1951-1980 átlagához és nem nevezi meg ezt az értéket, ezért nem lehet kiszámolni az abszolút értéket. Ezért az adatbázis anomáliája nem összehasonlítható a Global analisysben közölt anomáliákkal, viszont azt az ellentmondást jelzi, hogy az egyik közlés szerint az egyik, míg a másik közlés szerint a másik év a melegebb. Tegyük fel, hogy a 2015-ös adatok valósak, így akkor legyen helyes (zölddel a táblázatban) az 15.9 abszolút érték 2015 szeptemberre és így az adatbázisban található anomáliákkal kiszámolható az előző rekord év anomáliája (pirossal a táblázatban, 15.9+0.9-0.81).

Láthatjuk, hogy egy év elteltével 2014 szeptemberéről csak a NOAA hivatalosan közölt adataiban is 3 érték szerepel: 15.78, 15.72 és 15.99. Melyik a helyes?

Ugyanez lejátszható augusztusra, májusra és aki akarja, folytathatja, az adatok nyilvánosak.

 

2015augusztus értékei			2014 augusztus értékei
Kijelentés dátuma/forrása	Absz. érték	Anomália	Kijelentés dátuma/forrása	Absz. érték	Anomália
2015 szept./NOAA Global Analisys	16.48	0.88	2015 szept./NOAA Global Analisys	16.39	0.79
			2014 szept./NOAA Global Analisys	16.35	0.75
2015 nov./GHCN adatbázis	16.48	0.81	2015 nov./GHCN adatbázis	16.49	0.82

 

2015május értékei			2014 május értékei
Kijelentés dátuma/forrása	Absz. érték	Anomália	Kijelentés dátuma/forrása	Absz. érték	Anomália
2015 jún./NOAA Global Analisys	15.67	0.87	2015 szept./NOAA Global Analisys	15.59	0.79
			2014 szept./NOAA Global Analisys	15.54	0.74
2015 nov./GHCN adatbázis	15.67	0.79	2015 nov./GHCN adatbázis	15.74	0.86

 

Végezetül egy még hatalmasabb hiba/ellentmondás a NOAA Global Analisys részéről:

2014 a legmelegebb év: https://www.ncdc.noaa.gov/sotc/global/201413

”The year 2014 was the warmest year across global land and ocean surfaces since records began in 1880. The annually-averaged temperature was 0.69°C (1.24°F)above the 20^th century average of 13.9°C (57.0°F)”. Vagyis 2014 globális átlaghőmérséklete 0.69°C+13.9°C = 14.59°C. (58.24°F)

Nézzük mint mondanak ugyanők az 1997-es évről: https://www.ncdc.noaa.gov/sotc/global/199713 ”The global average temperature of 62.45 degrees Fahrenheit for 1997 was the warmest year on record” [ami 16,92 °C].

 

 

Mennyi??? 62.45 °F (16.92°C ). Hiszen 2014-ben, a “legmelegebb” évben 58.24°F (14,58°C) az átlaghőmérséklet!!!

Mondjuk a műholdas mérések grafikonjain látszik, hogy 1997-1998 környéke volt a legmelegebb és íme került egy adat a NOAA/NASA részéről is, amit ezt igazolja. Mi történt viszont a NOAA/NASA grafikonjaival, adatbázisával és kijelentéseivel? A választ a kommentelőkre bízom.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

1950-et írtunk, amikor a Pozsonyi úton lakó osztálytársam említést tett nekem, mint az évfolyam legjobb matekosának, hogy egy fiatalember lődörög a Szent István park környékén, és könyörög az ott játszó kamaszoknak, hogy adjanak neki feladványokat. Jöjjek el, nézzem meg, mert ilyet ő még nem látott. Az egyik nap iskola után el is mentem, és a helyszínen csakhamar rátaláltunk a keresett célszemélyre, aki köszönés helyett azonnal feladványt követelt, és amíg arra várt ideges türelmetlenségében az egyik ujjával a mellette lévő másik ujját vakarta. Abban az időben természetesen nem volt még zseb kalkulátor, ezért az ellenőrzéshez papír-ceruza kellett, és persze idő a szorzások elvégzésére. Az eredmény meglepő volt, de a fiatal férfi tudott mást is, négyzetgyököt vont, aminek az ellenőrzése jóval bonyolultabb volt. Ezért a következő találkozóra vittem magammal egy logaritmus táblát és annak a segítségével ellenőriztem le, legalább az első négy számjegyet. Stimmelt.

A következő matekórán említést tettem a számoló zseniről a tanárnak, aki semmi különösebb érdeklődést nem mutatott a dologgal kapcsolatban, és ezzel az ügy el is halt. Azonban néhány évvel később Pataki a fejszámoló híressé tette magát esztrád műsorokban, amit pár évvel korábban még varietének neveztek, e az olyan kapitalista ízű volt. Az esztrád műsor tulajdonképpen egy vegyes felvágott volt, amibe minden belefért: bűvészkedés, ének, tánc, akrobatika, kuplé éneklés (csak akkor ezt csasztuskának hívták), apró, mókás jelenetek (legtöbbször a Nyugat kigúnyolásával), és ami még belefért.

Aztán Pataki Ferenc kiment külföldre és valószínűleg nincs olyan földrész, ahol ne lépett volna fel, de itthon persona non grata lett. Én meg szépen elfelejtettem, mint oly sok ifjúkori dolgot. Aztán most Hungary (is) has got tallent, aminek keretein belül a most már 95 éves Feri bácsi kapott egy esélyt, hogy újra felfedezzék. Fel is fedezték, de mire? Arra, hogy a nagyérdeműt 20-30 másodpercre elkápráztassa az emberi agy fantasztikus, ki nem használt tartalékaival, de szerintem most éppen úgy nem fogják kivizsgálni képességeinek hátterét, mint anno jó hatvan évvel ezelőtt. Minek? Sokkal több pénz van a trafik mutyiban, vagy a termőföld mutyiban.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________

Tibor bá’ online

 

Egy országban néhány tucat kiváltságos ember hozza a törvényeket, ők a törvényalkotók. Ez így van a Római birodalom uralkodása óta. Aztán a legkiváltságosabbak (ezek a bírók) alkalmazzák ezeket a törvényeket, nálunk elképesztő önkénnyel. Egy bíró gyakorlatilag azt tesz, amit akar, rá semmi se kötelező. Simán átléphet egy előterjesztésen. Lesöpörhet az asztalról neki nem tetsző bizonyítási indítványt, illetve be se enged mutatni bizonyítékokat. Azt hallgat meg, akit akar, és annak a tanúnak a meghallgatását mellőzi, amelyikét akarja. A felsorakoztatott szakértők közül is azt fogadja el, vagy utasítja el, amelyiket úri kedve tartja. És persze mindent úgy értékel, ahogy azt személyisége megszab. Maximum, amit a vele elégedetlen állampolgár tehet, a fellebbezés, de másodfokon is bírók vannak. Ez a helyzet néha abszurdumokat kreál, de ez senkit se izgat, akiket izgathatna. Így született ítélet a móri tömeggyilkosság ügyében. Már az egész ország tudta, hogy nem Kaiser Edéhez köthető a gyilkosság, mégis életfogytiglant kapott, de az igazságszolgáltatás csendben lapult tovább, illetve a rendőrségi bizonyítékok alapján két és félévet várt, hogy Kaisert felmentse a vád alól. Ez persze történelem, de mi történt napjainkban?

Egy kertészmérnök megunta, hogy valaki/valakik átmásznak az udvarába és a ribizli borát folyamatosan lopja/ják. Fogta magát és tehetetlen dühében fagyállót tett a borba. Jött a tolvaj, ivott a borból és meghalt. A bor tulajdonosa kapott 7 évet, mert a bírónő, aki Kádár alatt szocializálódott még emlékezett arra, hogy a „legnagyobb értéke az ember”, ami mellesleg sose volt igaz. Ugyanis a 7 évet azzal indokolta, hogy az ugyan bosszantó, ha valaki ellopja a nehéz munka gyümölcsét, de az életével nem fizethet érte.

Csakhogy most kapitalizmus van és a legnagyobb érték a magántulajdon, amit éppen ezért mindenkinek joga van megvédeni. Olyannyira, hogy néhány hónapja az is kiderült, hogy jogos ön- és vagyonvédelemből a betolakodót meg is lehet ölni. Na jó, ne legyünk barbárok, néhány liter borért valóban nem kell valakinek meghalni, de jogtalan cselekedeteiből kifolyólag senki se húzhat hasznot, illetve jogtalan cselekedeteinek vállalnia kell a következményeit.

És akkor az „enyhítő körülmények”. Az életével fizető tolvaj nem csak bort lopott, de fogyasztott rá drogot is, ami olyan tüneteket produkált, mintha részeg lenne. Ez miatt a környezete egészségügyi segítségkérés helyett hagyták, hogy kialudja magát. Ez azt jelenti, hogy minimum fel kellett volna függeszteni az 1-2 év börtön végrehajtását, de azt se tartanám túlzásnak, ha csak megrovásban részesítették volna. — És persze az inga leng a másik irányba is.

Egy néhány hónapos csecsemő meghalt feltételezett orvosi műhiba miatt, de a bíróság úgy döntött, hogy az orvosok nem hibáztak a csecsemőnek veleszületett vese rendellenessége volt. Igen ám, de az orvos szakértők eme állítása kétségeket hagy maga után. Egyfelől az orvos szakértő is orvos, és ugye varjú varjúnak nem vájja ki a szemét. Csak egy villáskulcs bekerült a gépezetbe. Volt egy szakértő, aki orvosi műhibát állapított meg, de közbelépett egy másik érthetetlen magyar gyakorlat. Ez pedig az, hogy a tanúvallomásokat nem teszik be a jegyzőkönyvbe egy az egyben, hanem azt a bíró megismétli, és ez kerül be a jegyzőkönyvbe. A bíró pedig gyakran nem emlékszik egészen pontosan a 8-10 mondatos vagy néha ennél is hosszabb szövegre, és iparkodik azt összevonni, rövidebb formában ismételni. Ez esetben a szakértő szavai nem egészen úgy kerültek a jegyzőkönyvbe, ahogy az a sértett anyuka szerint elhangzott. Hanem? Készült egy hangfelvétel is (nem tudni miért), aminek a visszahallgatását kérte a sértett. Ekkor kiderült, hogy a CD, amin a szakértői vélemény rögzítve volt, valahogy eltört, használhatatlanná vált. Ez természetesen lehet véletlen és lehet szándékos is. Ezt eldönteni talán a mindenható tudná. De mi ilyenkor a tisztességes megoldás? Az, hogy úgy teszünk, mintha sose létezett volna? Nem lehetett volna azt a szakértőt újra felkérni és alaposan kifaggatni. És ezzel nincs vége. Az első kórházi jelentésben a vese kifingott, a második kórházi jelentésben viszont bekerült a született rendellenesség. Ezt az első kórház nem vette volna észre? Mert akkor ők egészen biztos nem kompetensek. Vagy ezt csak a második kórházban találták ki bizonyítás nélkül? Nem kellett volna kideríteni, mi volt az oka a hirtelen bekövetkező születési rendellenességnek? Vagy talán mi diplomások fogjunk össze. Épülőben a kiváltságos osztály, a felső tízezer, senki más nem számít. Illetve mindenki annyit ér, amennyije van?

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Tibor bá’ online

 

Németországban élő angol hölgy levélben számolt be a helyi állapotokról, a következők szerint. Ellwangen egy 23.500 lelket számoló apró város Németországban, akiknek nagy része buzgó katolikus. Eredetileg úgy volt, hogy 500 főből álló muszlim hordát fogadnak be, de ebből a végén 5000 lett, akik a várás szélén felhúzott régi, használaton kívül álló barakkban lettek elszállásolva. Ez a létszám a kisváros lakosságához képes elképesztően soknak bizonyult, mert a konfliktusok száma megugrott. Annak ellenére, hogy a szálláshely renoválására 5,1 millió Eurót költöttek az adófizetők pénzéből.

Az elégedetlenség azzal kezdődött, hogy a muszlimok, ahogy hivatalosan hívják őket a „menekültek” bemennek az üzletekbe, összeszedik maguknak, amire szükségük van, majd a pénztárak megkerülésével távoznak az üzletekből, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. A rendőrségen panaszkodó üzlet tulajdonosoknak azt mondják, írják össze a vesztességeiket, nyújtsák be a városházán, ahol kártérítik őket. [gondolom ezzel csak bátorítják a muszlimokat].

A nők kísérő nélkül már nem mernek kimenni az utcára, miután az első erőszakos nemi közösülésen már átesett a város, valamint egy 10 éves iskolás lányt abúzus ért.

A legfelháborítóbb eset szerint a muszlimok bemennek a helyi templomokba megzavarni az istentiszteletet. Egyszerűen bemennek a templomba és üvöltözni kezdenek. Az embernek olyan érzése támad, hogy ezek azért jöttek, hogy megsemmisítsenek minket.

Az itt élők tisztességes, keményen dolgozó, jó szándékú emberek, akiknek most azt kell látniuk, hogy városukat és életterüket összerombolják azok, akik erőszakosan ellenzik a német és keresztény kultúrát. A legszomorúbb, ha az állampolgárok megkérik a muszlimokat, hogy ne szarjanak a kertjeikbe, a házuk elé, hanem inkább használják az angol vécéket, akkor rájuk sütik a bélyeget, hogy rasszisták. A polgárok elkeseredésére jellemző, hogy a polgármester ajtaja elé egy döglött macskát tettek. Különben az emberek tömegesen vesznek gázpisztolyokat, hogy valahogy megvédjék magukat. Olyan hírek járják, hogy szerte szét Németországban a muszlimok megérkezése után fellendült a drogozás, lopás, nők megerőszakolása, kutyák macskák legyilkolása. A jövőnket egy csapásra elveszítettük.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Tibor bá’ online

 

”A növekedés határai” (The Limits to Growth) címen az MIT egyik kutatócsoportja (Dennis Meadows, Donella Meadows, Jorgen Randers and William Behrens III.) 1972-ben kiadta első könyvét. A könyv összefoglalta a néhány évvel korábban, Római Klub (Club of Rom) néven megalakult értelmiségi csoport tanulmányának eredményeit. A tanulmány az egész világ gazdaságának alakulását vizsgálta „system dynamics” nevű matematikai modell segítségével, amit korában Jay W. Forrester fejlesztett ki. Az akkor még újdonságszámba menő számítógép felhasználásával az LTG (Limits To Growth) világmodell követni tudta néhány változó kölcsönhatását az idő függvényében. A szerzők különböző feltételezések mellett létrehoztak néhány szcenáriót a Föld jövőjét illetően, és arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben bizonyos lépéseket nem tesz meg az emberiség, a világgazdaság (értsd: civilizált társadalom) valamikor a XXI. században össze fog omlani. Az összeomlásnak az erőforrások kimerülése, a túlnépesedés, valamint a növekvő szennyezés kombinációja lesz az oka (Ma, 40 évvel később, pontosan ezek következtek be, illetve közelgő bekövetkezését világosan látni).

Csakhogy 1972-ben az emberiség a II. világháborút követő két évtizeden át tartó, töretlen gazdasági fejlődést élte meg. Széleskörű volt az optimizmus, és a minden problémát megoldó technológia fejlődésében vetett hit. Az, hogy a természeti kincsek mennyisége véges, fel se merült, és úgy tűnt, hogy a „növekedés határai” – ha ilyenről egyáltalán beszélni lehetett – oly messze volt a távoli jövőben, hogy az emberiségnek semmi oka se lehetett az aggodalomra. De, ha netán közelegne, akkor is itt van a folyamatosan fejlődő technológiai, ami majd mindent problémát megold. Az atomerőművek sorra épültek, lassan minden család gépkocsihoz jutott, az első ember nemrég járt a Holdon, a jövő fényesebbnek tűnt, mint bármikor a múltban. Ilyen viszonyok között az LTG hirtelen közzétett eredményei sokkolóan hatott.

Rögtön a megjelenése után a tanulmány komoly viták tárgyát képezte. Az érdeklődés óriási volt, a könyvet 30 nyelvre fordították le és 30 millió példány talált gazdára. Az általános optimizmus ellenére az emberiség gondolkodó részében felmerült a kérdés, lehetséges lenne, hogy a növekedés nem folytatható a végtelenig? És ha tényleg nem, akkor meddig tarthat a növekedés? A kérdésre az LTG adott egy választ, nem egy hízelgő választ, de adott. Számomra a képlet egyszerű volt, minden tépelődés nélkül megértettem, hogy egy véges Földön a végtelen fejlődés fizikai és matematikai képtelenség. És elképesztően furcsának tartom, hogy ma, 40 évvel később igen sokan (még az olvasóim, sőt kommentelőim között is) nem tudnak különbséget tenni a végtelen és a véges között.

Elméletileg az LTG tanulmány sikere meg volt alapozva, komoly tudományos eredményként könyvelhette volna el a köztudat: Származási helye a nagy tekintélynek örvendő MIT volt, a Római Klub nevű briliáns tudós társaság állt a hátterében, a legmodernebb számítógép technikát alkalmazták és ott volt az 1970-es olajválság, amit előszélnek lehetett felfogni. Ennek ellenére a kezdeti siker után az egyetemes tudomány megfeledkezett róla. Illetve húsz év múlva az általános vélemény a visszájára fordult. Ahelyett, hogy az évszázad tudományos forradalmát váltotta volna ki, az LTG szép lassan a nevetség tárgyává vált. Kivételt néhány különc (és valószínűleg kissé agyalágyult) tudós + én képeztem, akik úgy gondoltuk, hogy a világvége, emberi mércével mérve is, közel van.

Az LTG-vel kapcsolatos felfogás megfordulása fokozatos volt és évtizedekig tartó viták kísérték. Kezdetben a kritikusok mindössze hitetlenkedésüknek adtak hangot érdemi cáfolat nélkül. Volt néhány cikk, például William Nordhaus 1973-as tanulmánya, valamint az University of Sussex kebelén belül működő kutatócsoport felvetett néhány figyelemreméltó szempontot, de nem bizonyították, hogy az LTG tanulmány kiinduló feltételezése hibás lett volna. Sajnos az ellentábor reakciója egyre inkább eltolódott a politika felé. Például a Mordhaus dolgozatát kinyomtató szakfolyóirat nem volt hajlandó leközölni Forrester válaszát.

1997-ben Giorgio Nebbia, olasz közgazdász megjegyezte, hogy az LTG tanulmány ellenzői négy nagy csoportba oszthatók: 1) A többtermelésben érdekelt iparmágnások. 2) Hivatásos közgazdászok, akik az LTG tanulmány miatt veszélyeztetve látták szakmai hozzáértésük megbecsülését, és tanácsadói szereplésük elfogadását. 3) A Római katolikus egyház, akik a nagyobb hívőlétszám miatt tiltakoztak a népszaporulat visszafogása ellen. 4) Végül a politikai baloldal vezető személyiségei, akik az LTG-ben az uralkodó elit trükkjét látták, annak bizonyítására, hogy „munkás paradicsom” mint célkitűzés, csak egy elérhetetlen utópia. De ezek mellett ott voltak még a vallási fundamentalisták, a végtelen fejlődésben hívők, a politikusok (napjainkban lásd a magyar politikusokat), akik minden probléma megoldását a gazdasági növekedésben látják. Mindent összevetve a fentiekben felsoroltak tisztességes erőt képviselő koalíciót jelentettek az LTG ellen, akiknek sikerült a nagyközönség és hozzáértők jelentős hányadát az LTG ellen fordítani. Arra hivatkoztak, a Római Klub világvég kijelentései nem jöttek be. Azóta is fontos hivatkozási alap azok számára, akik szerint nincs is probléma és nem is kell tenni semmit, hiszen a Római Klub is farkast kiáltott, oszt egy farkaskutya kölyök sem lett belőle. Az ellenzőknek segítségére sietett az 1979-ben kulminált olajválság, ami közben az Északi Tenger lelőhelyeinek a felfedezése okán a nyersolajár lezuhant a régi szintjére. Ez oda vezetett, hogy az ellenzők az olajválságban a profitéhes olajkitermelők mesterségesen keltett, de elbukott kísérletét látták. A felületes szemlélő szemében mindig is bőségesen volt nyersolaj, és mindig is bőségesen lesz. A Szovjetunió felbomlott, vége a hidegháborúnak, éljen a globális kapitalizmus és a korlátlanul szabad piacgazdaság. Az emberiségnek megszűnt minden problémája, és más dolga sincs, mint élvezni a technológia szülte kényelmes életet.

Ez volt az a pillanat, amit Ronald Bailey a Forbes magazin tudományos rovatának szerkesztője alkalmasnak ítélt, hogy megadja a kegyelemdöfést Jay Forresternek a System Dynamics atyjának, és magának az LTG könyvnek. Bailey szerint az elmélet ennél messzebb nem állhat a valóságtól. Bailey állítását azzal bizonyította, hogy (szerinte) a „Növekedés határai” 1972-ben előre jelezte néhány erőforrás kiapadását. Nevezetesen 1981-re elfogy az arany, 1985-re a higany, 1990-re a cink, 1992-re a nyersolaj, 1993-ra a réz, ólom és a földgáz. És ugye 1993-ban Bailey büszkén közölhette, hogy ezek közül egyik esemény se jött be. Bailey vádjai azonban nincsenek megalapozva! Ugyanis azt tette, hogy az LTG szövegéből kiragadott egy arra alkalmas részt és segítségével, az összefüggésektől megfosztva, kritizálta a könyvet. A könyv második fejezetének 4. táblázatában (második oszlop) talált néhány adatot, amit a könyv jóslataként fogott fel és úgy tett, mintha a tanulmánynak ez lett volna az egyetlen előrejelzése, teljesen ignorálva a könyv többi részét. Valójában a kiválasztott számok nem voltak előrejelzések. Ellenkezőleg, a második fejezet egyértelműen jelezte, hogy a kivetített exponenciális növekedés folytatódása nem várható el. A könyv további része a gazdasági összeomlás különböző szcenárióit mutatta be, amelyekre a XXI. század első évtizedei előtt semmi esetre se kerülhet sor.

Az Ember azonban olyan, amilyen. Ebben az esetben azt érdemes kiemelni, hogy van egy intrinsic agyi tulajdonságunk, ami szerint a kellemetlen tényekkel nem szeretünk szembenézni. Az LTG figyelemfelkeltésére senki se volt hajlandó emlékezni, de mindenki hallott a be nem vált, nevetséges jóslatairól, amiket a könyv természetesen nem tartalmazott. Robert Stavins a Harvard Egyetem közgazdásza például a következőket írta: „Ha megvizsgáljuk, hogy egyes erőforrások, mint például az arany, ezüst, higany, cink és ólom megjósolt kifogyása hogyan áll, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez egyáltalán nem következett be. Az persze nyilvánvaló, hogy Stavins semmi mást nem olvasott csak Bailey-t. Nagy igyekezetében Stavins megfeledkezett a tanulmányírók elsőszámú szabályáról, vagyis az idézni kívánt forrás megbízhatóságának leellenőrzéséről (ami természetesen rám is vonatkozik). Sajnálatos módon a harvardi professzor munkája lehetővé tette, hogy a „hibás előrejelzés” legendája egyre messzebbre terjedjen. Az egyik tudós, újságíró vagy bárki után a másik gondolta úgy, hogy neki is meg kell ismételnie Bailey kitalációit, vagyis, hogy az LTG olyan katasztrófákat jósolt meg, amik sose következtek be, tehát az egész koncepció, úgy ahogy van rossz. Ráadásul ennek az elterjedését nagyban segítette az Internet folyamatos szélesedése. Egy idő után a „vaklárma” ismerete olyan széleskörűvé vált, hogy már nem is kellett részletezni.

Viszont napjainkban az LTG-vel kapcsolatos általános nézetek újra kezdenek megváltozni. Az első hang a 2000-ben megszólaló Matthew Simmons, nyersolaj kitermelő szakemberé volt, aki beindította a nyersolaj kitermelési csúcsértékkel kapcsolatos aggodalmakat. Ez újfent felkeltette az LTG iránti figyelmet. Időközben a klímaváltozással kapcsolatos tanulmányok is ráirányították a figyelmet az erőforrások felhasználására.

Végül a tiszta vizet Graham Turner (CSIRO) öntötte a pohárba 2008 júniusában „A Comparison of ’The Limits to Growth’ with Thirty years of Reality.” („A növekedés határai” összemérése harminc év valóságával) című

tanulmányával, aminek kicsengése egyértelműen az, hogy az ipari és mezőgazdasági termelésben és a szennyezésben bekövetkezett változások egybeesnek a könyv megállapításával, miszerint a XXI. században egy gazdasági összeomlás várható.

Rehabilitálták volna a „Növekedés határait”? Szó sincs róla. Nem a tudományos megállapításokkal van a baj, hanem az emberekkel. A Dunnin-Kruger effektus szerint minél kevésbé van valakinek igaza, annál kevésbé képes felfogni azt. Az eredeti megfogalmazás szerint ez egy „cognitive bias in which „…people reach erroneous conclusions and make unfortunate choices but their incompetence robs them of the metacognitive ability to realize it”. They, therefore suffer an illusory superiority, rating their own ability as above average. Ami magyarítva valahogy így hangzik: A Dunnin-Kruger effektus egy kognitív elfogultság, aminek következménye a helytelen következtetés és a hibás döntés, de az egyént ez az inkompetencia megfosztja önvizsgáló készségétől, és így a hibázások nem jutnak el tudatáig. Az ilyen egyén a felsőbbrendűség illúziójában él, saját készségét átlagon felülinek képzeli.

Turner megállapítás világos és egyértelmű: „The Limits to Growth” presented some challenging scenarios for global sustainability, based on a system dynamics computer model to simulate the interaction of five global economic subsystems, namely: 1) population, 2) food production, 3) industrial production, 4) pollution, 5) consumption of non-renewable natural recourses. The analysis shows that 30 years of the historical data compares favourably with key features of a business-as-usual scenario called the “standard run” scenario. The date does not compare well with other scenarios involving comprehensive use of technology or stabilizing behavior and policies. The results indicate the particular importance of understanding and controlling global pollution. Megint csak magyarítva: A „Növekedés határi” a globális fenntarthatósággal kapcsolatban merész szcenáriókat ír le egy „rendszer dinamika” elnevezésű számítógépes modell segítségével, szimulálva öt globális gazdasági tényező kölcsönhatását, melyek a következők: 1) népesség, 2) élelmiszer előállítás, 3) ipari termelés, 4) szennyezés, 5) nem megújuló természeti erőforrások fogyasztása. Az analízis azt mutatta, hogy 30 év adatai egybeesnek a „sztenderd futtatás” elnevezésű szcenárióval, amit úgy vettek fel, mintha az emberiség élne bele a vakvilágba. Nem volt viszont egybeesés más szcenáriókkal, ahol célirányosan alkalmazták a technológiát vagy megrendszabályozták az emberi viselkedést.

Valamennyien nagyon jól emlékezhetünk, az emberiség az elmúlt – most már 40 évben – csak úgy „élt bele a vakvilágba”, ami azt jelenti, hogy ha ezen nem változtat, akkor az előre jelezett gazdasági összeomlás be fog következni valamikor 2020 előtt.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Tibor bá’ online

 

Ha túléled a társadalmi összeomlást – aminek érdekében mindent megteszel – adaptálnod kell magad egy sokkal primitívebb életformához, mint amit megszoktál. Az nem véletlen, hogy manapság a 80-90 éves egyedek nem mennek ritkaságszámba, míg mindössze 100 évvel ezelőtt csodaszámba ment. Elgondolkoztál már azon, hogy mi ennek az oka? Nos igen, az egészségügyi ellátás, ami minden ismert hibája ellenére sokat jelent. Hogy ez milyen lesz a társadalmi összeomlást követve, azt senki se tudja megmondani, de az biztos, hogy rosszabb mint most. Éppen ezért a saját kezedbe kell venni a dolgot. Eddig az volt a gyakorlat, hogy mindenki boldogan élt a készpénznek vett egészségben, és amikor valami baj volt, akkor elment az orvoshoz, aki így vagy úgy megoldotta a dolgot, rendszerint valami gyógyszerrel.

Aki az elmúlt 30 évben komolyan elhatározta, hogy a rengeteg felhívás hatására, bármily okból kifolyólag, egészségesen fog étkezni, az nagy bajban van (volt). Pedig úgy tudjuk, hogy egészséges étkezés nélkül 20-30 évvel hozzuk előre saját halálunkat, sejtetik a különböző magazinokban megjelenő, különböző irományok. A baj csak az, hogy ha pontosítani akarjuk, a legnagyobb jóindulat mellett se tudjuk eldönteni mit is együnk, és hogyan.

Müzlik, sok gyümölcs és zöldség, rostok, vitaminok, nyomelemek, adalékok, kapszulák, Q-ez, Q-az, W-ilyen, W-olyan, halolajok, meg még, ami eszünkbe jut, illetve nem is nekünk, hanem a minket irányító „karvaly-tőkének” ha-ha-ha. Ugyanis nem tud egy fogyasztó olyan hülye lenni, hogy ne vegye észre, a különböző tanácsok egymásnak ellentmondanak, illetve amit szabad ma, azt nem szabad holnap és fordítva.

Ezt a káoszt természetesen nálam okosabbak is észrevették, ezért aztán még 2002-ben a WHO és az UN Food and Agriculture Organization közösen elhatározta, legfőbb ideje, hogy az „étrend és egészség” témájában tiszta vizet öntsenek a pohárba. Ugyanis a „négy nagy gyilkos” vagyis a rák, cukorbetegség, szív és érrendszeri betegségek valamint a csontritkulás elkerülésével kapcsolatban tényleg nem ártana, ha tudnánk mihez tartani magunkat.

Az Egyesült Nemzetek fent nevezett szervezetei munkába láttak, vagyis több mint 400 tanulmányt vizsgáltak meg, illetve vetettek össze. Az eredményt „Diet, Nutrition and the Prevention of Chronic Diseases” címen hozták nyilvánosságra, amit az is indokolttá tett, hogy a becslések szerint 2020-ben a világon a halálesetek 75 százalékáért ez a négy betegség lesz a felelős.

A nagy meglepetés az lett, hogy az étrend és a „big four” korábban feltételezett 140 összefüggése közül csak 10 esetben találtak meggyőző bizonyítékot. A jelentés mindössze a következő biztos tényeket tudta megállapítani:

1) A túl sok zsír és só fogyasztása növeli a szív és érrendszeri betegség bekövetkezését. Miközben a gyümölcsök, zöldségek és tengeri halak fogyasztása csökkenti.

2) 50 év felett a csontritkulás esélyét csökkenti a nagyobb mennyiségű kalcium és D-vitamin fogyasztása.

Mi az oka annak ennek a soványka kis eredménynek? Az egyik fő ok az, hogy a táplálkozási kutatások egyetlen étel komponensre koncentrálnak. Vagyis az étkezésből kiválasztott egyetlen tápanyag, vagy az étrendből és életvitelből kiemelt tápanyag vizsgálata. Csakhogy egyetlen kiszemelt tápanyag fogyasztása vagy távol tartása nincs nagy hatással a szervezetünkre, hiszen legalább 50 különböző tápanyagra van az embernek szüksége.

Persze hatalmas szerepe van a médiának is, ugyanis imádják a szenzációt, különösen, ha egy hír ellentétes a korábban feltételezettekkel vagy valami divatos témához tartozik, mint „szénhidrátmentes diéta” vagy „transz zsírok”. Teljesen nyilvánvaló, hogy előzetes kutatási eredményeket nem kellene közölni a sajtóval és akkor az emberek nem hinnék, hogy az étrenddel kapcsolatos tanácsok hetente változnak.

A eredmények kialakulása ellen hat az, hogy az emberekkel kapcsolatos kutatómunka minden csak nem könnyű. Általánosságban elmondható, hogy háromfajta kutatás lehetséges. Az elméletileg legszigorúbb eljárás a metabolizmus vizsgálat, amikor is a kutatók a résztvevők étkezését 100 százalékos biztonsággal irányítják napokon vagy heteken keresztül. Ezzel értékes adatokat kaphatnak azzal kapcsolatban, hogy egy bizonyos tápanyag vagy étrend milyen mértékben hat ki például a szérum koleszterinszintjére. Igen ám, de ezek a vizsgált személyek nem valós életkörülmények között léteznek, és nem tartanak elég sokáig ahhoz, hogy a kapott összefüggések reálisnak legyenek tekinthetők.

Kevésbé megbízhatók, és sokkal gyakoribbak azok a vizsgálatok, amikor a kutatók összeszednek jó néhány egészséges embert és feljegyzik, mit esznek hónapokon, akár éveken át, miközben figyelik egészségi állapotukat. Csakhogy ebben az esetben olyan tényezők kicsúsznak a megfigyelés alól, mint fizikai aktivitás, dohányzás, alkoholfogyasztás és további több tucat befolyásoló tétel. Statisztikus legyen a talpán, aki ezek után megbízható eredményt tud produkálni.

A kettő közé helyezhető a „találomra beavatkozó vizsgálat”. Ezekben a tanulmányokban az egyik csoportot arra kérik fel, hogy étrendjükben valamit változtassanak meg, például egyenek kevesebb zsiradékot vagy több gyümölcsöt hónapokon vagy akár éveken át. Miközben a másik csoport étkezését folytatja a megszokott módon. A végén a kutatók megnézik, hogy milyen gyakorisággal fordult elő például a vastagbélrák az egyik és a másik csoportban. Azaz az étrend megváltozásának volt-e erre hatása. Általános felfogás szerint ez a harmadik fajta vizsgálat adja a legmegbízhatóbb eredményt, amennyiben azt akarjuk megtudni, hogy ennek vagy annak a fogyasztása megváltoztatja-e az egészséget valamelyik irányba. Ez a vizsgálatfajta azonban nagyon költséges és igen ritka. Ráadásul a „találomra beavatkozó vizsgálatot” nagyon nehéz hibátlanul megszervezni. A főprobléma a résztvevők állhatatossága. Kezdetben a résztvevők nagyon lelkesek, de az idő múlásával fellazulnak. Közben a kontról csoport azt tehet, amit akar és a különböző (propaganda) hatásokra meg is változtatják kezdeti étrendjüket. Ennek nettó hatása az, hogy a két csoport étrendje folyamatosan közelít egymáshoz. Most jön a 22-es csapdája. Jó eredmény eléréséhez a vizsgálatnak minél tovább kellene tartani, de minél tovább tart a vizsgálat a két csoport étrendje annál jobban közelít egymáshoz. Más szavakkal az elméletileg ideálisnak mondható „találomra beavatkozó vizsgálatot” lehetetlen lefolytatni.

Mindent összevetve az eredmények bizonytalanok. A „komoly” kutatók pedig bevallják, a publikált eredményekre mérget venni nem lehet. Igen, az általános elvek érvényesek. A sok zsiradék, vörös-hús fogyasztása előnytelen, a több gyümölcs és zöldség viszont előnyös. A bevitt kalória legnagyobb hányadát szénhidrátoknak kell fedezni a finomított cukor és édesség kivételével. Spórolósan kell bánni a tejtermékekkel, tojással, száraz hüvelyesekkel és diófélékkel. Viszont ezen túlmenően, a részleteknek túl nagy jelentőséget adni teljességgel felesleges.

Most néhány szót a legújabb szenzációról a „transz zsírok” szerepéről. Kezdjük azzal, hogy 10 évvel ezelőtt lényegében senki se tudta, mik azok a transz zsírok. Nem csoda, hogy Magyarországon nem túl ismert fogalom. Viszont Nyugaton mára már az első számú ellenséggé váltak. Ugyanakkor a transzzsírsavak az élelmiszeripar legnagyobb jótevői egyszerűen azért, mert nem tud megavasodni. Ebből következik, hogy amelyik élelmiszerben van, annak nagymértékben meghosszabbítja a felhasználhatóságát. Ide tartoznak elsősorban a tejtermékek beleértve a sok tucat kenhető és kanalazható terméket, de nem maradnak ki a sorból a főzőolajok és sütőipari termékek se. Ugyanakkor bizonyítékok vannak rá, hogy elősegítik az erek elzáródását és a szívinfarktust, növelik a szérum LDL (rossz) és csökkentik a HDL (jó) koleszterinszintjét. Egyes kutatók azt is tudni vélik, hogy csökkentik a tanulási készséget és rontják a memóriát.

Ilyen állapotok mellett nem csoda, hogy kénytelen voltam magamon kísérletezni. A cél az volt, hogy a 0,9…1,0 mmol/l értéken toporgó HDL koleszterinemet feljebb vigyem és az 5,0 mmol/l LDL koleszterinemet csökkentsem. A kísérletet 6 éven keresztül folytattam, aminek során fél tucat sztatint (koleszterint csökkentő gyógyszer) próbáltam ki különböző dózisokban. Az eredmény gyakorlatilag nulla volt. Ekkor mérsékelt mennyiségű sztatin mellett rendkívül szigorú diétára fogtam magam. A rendkívül szigorú alatt azt kell érteni, hogy semmi transzzsírsav (margarin, hájas tészták), semmi tej és tejtermék, semmi hús, semmi tojás sárgája. Azaz nem vittem be semmi külső koleszterint. Az eredmény: az LDL folyamatosan csökkent 3 ,0 mmol/l-ig. De a HDL egy helyben stagnált. Már pedig ez nem jó, mert csak az LDL csökkenés egymagában semmi, a HDL-nek is emelkedni kellene. További kísérletezések meghozták az eredményt. Eszem a vajat és a sertés zsiradékot, pont úgy mint valaha. Viszont hetente benyakalok negyed liter lenmagolajat, aminek 53 %-a Omega-3 zsírsav. Megtört a varázs. Az LDL-koleszterin lement 2,0 mmol/literre, a HDL-koleszterin pedig felugrott 1,23 mmol/literre. Csodás eredmény. Nem fogom publikálni, úgyse hinné senki.

És akkor a svédcsavar! A koleszterineknek abszolút semmi szerepe a szív-érrendszeri betegségek terén. SEMMI, csak erről az orvosok nem tudnak. Ugyanis a sztatinok forgalmazása óóóóriási üzlet. Amelyik orvos tud róla, az be van szarva, mert a Big Pharma a profitja érdekében bármire képes.

Végül: Fogadj el egy tanácsot, ha szarban vagy az egészségeddel, vedd kezedbe a sorsod és ne bízz az orvosokban, mert nagyon gyenge szakmunkások.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Tibor bá’ online

Az evolúció egy cáfolhatatlan tény, legalább is Richard Dawkins szerint, aki „A Világ legnagyobb show-ja” című könyvével kapcsolatban interjút adott a Spiegel Online-nak.

SPIEGEL ONLINE: Dawkins professzor, az ön új könyvét (A Világ legnagyobb show-ja – az evolúció bizonyítékai) most adták ki németül, igaz egy kicsit más címen („A teremtés hazugsága – miért van Darwinnak igaza), mit szól ehhez a címhez?

DAWKINS: Nem örülök neki, mert eltolódik a tagadás felé. Az angol cím állítás. A könyv kihangsúlyozza az élet szépségét, a megértés nagyszerűségét. Miközben a német cím egy fajta kritika, támadás.

SO: Könyvével kapcsolatban mit hangsúlyozna ki?

D: Az élet, majdnem romantikus szemléletét, mint valami szépet és megmagyarázhatót, szép mert megmagyarázható. De van egy negatív oldala is. A könyv egy kísérlet az emberek kiábrándítására, különösen Amerikában, de a Föld más területein is, ahol az emberekre nagy hatással van a fundamentalista vallás, a tanítása szerint az élet megmagyarázható, mint egy megtervezett entitás. Szerintem ez a magyarázat nem csak hamis, de kényelmesen semmitmondó.

SO: Önnek az élete folyamán sose volt vallásos szakasza?

D: Természetesen én is voltam gyerek, vagy másképp gondolja?

SO: Azt tartja, hogy amint felnövünk a vallást a hátunk mögött kell hagyni?

D: Tudja mit mondott Szent Pál? Azt mondta, amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, ahogy egy gyermek, de amikor ember lettem, a gyerekes dolgokat levetettem.

SO: Dean Hammer amerikai genetikus az isteni gén hipotézist posztulálta, ami szerint az emberekben genetikailag kódolva van a vallásos hit.

D: Én inkább azt mondanám, hogy nagyon sok genetikailag meghatározó hajlamunk van pszichológiai tulajdonságokkal kapcsolatban, amelyek a megfelelő körülmények között elősegítik a vallásosságot. De ez mellett van hajlamunk az elöljárókkal kapcsolatos engedelmességre, ami bizonyos körülmények között hasznos lehet. Vagy hajlam a halállal szembeni félelemre, vagy amikor megijedünk egy apafigurához való menekülésre. Ezek mind egymástól elkülönített pszichológiai hajlamok, amelyek a megfelelő kulturális körülmények között végül is vallásosságba torkolnak, az adott kultúrában uralkodó vallásról lévén szó. Én ezt nem nevezném isteni génnek.

SO: Evolúciós szemmel nézve a vallás nem lett volna sikeres?

D: Az a gondolat, hogy a vallásos memek segítségével az emberi társadalmak megerősödtek a másokkal való versengés közben, bizonyos mértékig igaz. De sokkal inkább egy ökológiai küzdelem, amiről eszembe jut az angliai vörös mókus, akit a szürke mókus kiszorított. Ez egyáltalán nem volt egy természetes kiválasztódás, ez egy ökológiai váltás volt. Aktuálisabb példával élve, amikor egy törzsnek van háború-istene, aminek árnyékában fiatal férfiak nőnek fel azzal a tudattal, hogy nekik majd harcolni kell, és ha mártír halált halnak, akkor egyenesen a Mennyországba jutnak, akkor láthatóan kölcsönösen egymást erősítő, roppant hatékony memek működnek. Ha a rivális törzsnek egy békességes istene van, aki azt parancsolja, „ha megütnek tartsd oda a másik arcodat is”, akkor ezek valószínűleg el fognak vérezni.

SO: De egy olyan vallás követése, amelyik a túlélési esélyt nem növeli, látszólag az evolúciós logikával ellentétes.

D: Igen, a meme és a gén túlélése között egyértelmű konfliktus van. Az ilyen konfliktusokat ismerjük. Néha az egyik győz, néha a másik.

SO: A vallás nem mindig agresszív, van neki jámbor oldala is. A vallás megnyugvást és vigaszt nyújt. A könyvének az egyik részében ön egy püspököt idézett bizonyításként.

D: „A Világ legnagyobb show-ja” a teremtés elmélet ellen íródott. Tehát nem bánom, ha a cél érdekében összefogok egy püspökkel, aki szintén ellenzi a teremtés elméletet, aminek jó oka van, mert a vallásnak rossz hírét hirdeti. Semmi kifogásom az ellen, hogy a közös ellenséggel szemben ideiglenesen szövetséget kössek egy püspökkel.

SO: Nagyon valószínűtlen, hogy egy tényleges kreácionista valaha is elolvassa a könyvét, arról nem is beszélve, hogy áttérjen az evolucionisták táborába. Ezenkívül az ön olvasótáborának nemigen van szüksége arra, hogy meggyőzzék az evolúció igazáról. Akkor pedig kiknek írta a Világ legnagyobb show-ját?

D: Többnyire a bizonytalanok számára. A könyv elvileg az evolúció bizonyítékait sorakoztatja fel. Nem gondolom, hogy egy fundamentalistának meg tudom változtatni a felfogását. Különben se olvasnák el. De feltételezem, hogy sok ezer ember van, akiket valóban érdekel a téma. Olyanok, akiknek nem kell 180 fokos fordulatot venni, csak be kell őket lökni az egyik irányba, mert valójában a témát még nem gondolták át kellő alapossággal.

SO: Nem tart attól, hogy ezeknek az embereknek egy részét elvadítja a könyv kemény nyelvezete?

D: Milyen kemény nyelvezetre gondol?

SO: Ön az ellen oldalt „holokauszt-tagadónak”, „tudatlannak”, „nevetségesnek” nevezi és kijelenti, hogy „perverzitásig önbecsapó”.

D: Azt gyanítom, hogy legtöbben szórakoztatónak fogják találni. Ha én egy könyvben azt olvasom, hogy a szerző egy idiótát nevetségessé tesz, akkor az engem szórakoztat. Lesz néhány olvasó, aki elfordul a könyvtől, de érzéseim szerint ezek kevesen lesznek.

SO: Könyvében azt állítja, hogy az evolúció elmélete egy szinten van egy matematikai levezetéssel. Nem lehet, hogy ön éppen olyan dogmatikus, mint a vallásos fundamentalisták, amit különben némelyik kritikus állít.

D: Volt idő, amikor az emberek azt hitték, hogy a Föld lapos. Aztán született egy hipotézis, ami szerint a Világmindenség központjában a Nap állt, aztán volt egy hipotézis, ami szerint még a Nap se a Világmindenség közepe. Aztán a nyelvünk mindennapi értelmében „ténnyé” vált az, hogy a Föld forog a Nap körül, és a Nap a Tejút nevű galaxisban foglal helyet. Soha sincs kemény nyelvezet, amikor egy hipotézisből tény lesz. Utólagosan kiderül, hogy valamiből tény lett. A tudomány filozófusok természetesen azt mondják, hogy soha semmi se lesz valódi tény, szerintük minden csak hipotézis, ami kellően sohase bizonyítható, és egy szép napon valamennyien felébredünk, és rájövünk, hogy minden csak egy álom volt. Azonban olyan értelemben, ahogy az emberek a „tény” szót használják, az evolúció egy tény.

SO: Kérdőjel nélkül, az evolúció elméletének formája végleges lenne?

D: Természetesen. Akörül van némi tanakodás, hogy az evolúciót milyen mértékben befolyásolja a természetes kiválasztódás, és a véletlenszerűség. Ez a kérdés ténylegesen nyitva áll, és további bizonyítékokra vár.

SO: Lát-e arra eshetőséget, hogy az evolúció elmélete, ahogy azt mi ma ismerjük, egy szélesebb gondolkozás egyik elemévé válhat, például amennyibe idegen bolygókon felfedezünk életjeleket?

D: Arra természetesen van példa a tudományos világban, hogy egy megalapozott tézis egy nagyobb témában kibővítésre kerül. Személy szerint engem nagyon érdekel a Földön kívüli élet lehetősége. Sok olyan kérdés van, amivel kapcsolatban lehetséges a további fejtörés. A Földön megismert életforma lenne-e az egyedüli, és mennyi rá az esély, hogy ez csak a helyi adottság, ami nem szükségszerűen kizárólagos.

SO: Mit ért ez alatt?

D: Nem lenne ez egy kicsit merész állítás, hogy minden élet alapja a DNS? Esetleg mondhatjuk azt, hogy minden életformának az alapja kell hogy a DNS-hez hasonlítson. A Földön a sejtosztódás alapja a DNS működése, de a „kivitelezés” a fehérjék funkciójára épül, ami szigorúan elkülönül. Univerzálisnak kell-e ennek lenni? Vagy lehet-e az életnek valami más formája, ahol egyetlen molekula lát el minden feladatot. Ezek azért nyitott kérdések, mert csak egyetlen egy életformát ismerünk.

SO: Mr. Dawkins, hogyan szeretné, hogy emlékezzenek önre 60 év múltán? Mint egy tudósra, aki olyan könyvvel, mint az „Önző gén”, és itt hagyta lábnyomát, vagy mint a vallások bátor kritikusa?

D: Valójában mind a kettő. Nem látom be, hogy a kettő egymástól elhatárolható lenne. De nagyon sajnálnám, ha a vallások támadása elmosódna, amiről az gondolom, hogy a tudományt mozdítja előre. Ez valóban sajnálatos lenne. De a két aspektus között valójában nem látok ellentmondást. Úgy gondolom, hogy szorosan összekapcsolódnak.

SO: Mi lesz az ön következő lépése?

D: Félig már elkészültem egy gyerekekhez szóló könyvvel, aminek a címe: „Varázslat vagy valóság?” lesz. Minden fejezet egy olyan kérdéssel kezdődik, mint: Mi a szivárvány?, Mi a Nap?, stb. Majd a kérdés után egy mítosszal folytatódik, amely látszólag megmagyarázza a feltett kérdéseket, ezt követve megadom a kérdésre a valós választ. A varázslat egy nagyon olcsó magyarázat, például egy varázspálca érintésére a békából herceg lesz. Viszont a valóságnak is van egy nagyszerű varázslata, amit remélem meg tudok értetni.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Az ostrom után gyorsan magához tért a város. Először eltakarították a romokat, aztán mindenki ügyeskedni kezdett, hogy valahogy megéljen. Első nekifutásra az emberek iparkodtak eladni azt, amiből bőven volt tartalékuk, hogy megvehessék azt, amire szükségük volt az élet fenntartásához. Ez a tevékenység részben az utcákon folyt, részben pedig a gomba módra szaporodó presszókban, ahol vállalkozói igazolvány nélkül folyt a seftelés. Ezt a hatalom „feketézés”-nek nevezte, és a maga módján üldözte is, de kiirtani nem lehetett, mert volt rá igény. Már hogyne lett volna, hiszen az árunak meg kellett találni a fogyasztót, vagyis a vevőt, és természetesen szükség volt a közvetítőre is. Ment tehát a csencselés.

Csakhamar azonban villáskulcs került a gépezetbe, a pengő egyre gyorsabb ütemben kezdett inflálódni, akkor pedig az általános csereeszköz funkcióját nem tudja ellátni. Venni és eladni képtelenség úgy, hogy a fizetőeszköz értéke rohamosan változik. Így eset, hogy szinte percek alatt kialakult a dollárban és aranyban való kereskedés. A dollár persze illegális volt már a kezdetkor is, mert a törvények szerint idegen valuta nem lehetett az emberek birtokában, de ez senkit se érdekelt. Maximum annyi történt, hogy a dollár szót senki se ejtette ki a száján. A dollárt mindenki dé-nek hívta. „Hány dét kérsz ezért az óráért?” – „Adj három dét, és viheted.” Viszont nagyon kevés dollár volt a forgalomban, és tipikusan egy dolláros. Ebből következet, hogy az adás-vételhez bevezették az aranyat is. Két feketéző ült a presszóban és megegyeztek, hogy egy hordó mézet egyik elad a másiknak 5 gramm tört aranyért, amit a vevő egy 50 centis aranyláncból csípett le egy csípőfogóval, és mért meg egy hordozható gramm-mérleggel. Mindkét eszközt a zsebében hordott magával. Ebben nem volt semmi rendkívüli.

A 14. Születésnapomra apámtól kaptam egy Märklin készletet (No.8.), amiért 8 gramm aranyat fizetett. Persze az építő játék nem volt új, csak „újszerű”, de még így is fejedelmi ajándék volt, amit annak köszönhettem, hogy elég jól ment a család sorsa.

Az, aki elgondolkodik a dolgon felvetheti. Jó-jó törtarany, de hazánkban 14 és 18 karátos arany a tipikus, nem mindegy melyiket kínálnak fel, ez esetben a hordó mézért. Nos, a menők a csípőfogó és gramm-mérleg mellett vittek magukkal választóvizet is, ami a karát megállapítására való.

A viszonyokat jól jellemzi, hogy hozzánk is kijött a gazdasági rendőrség házkutatást tartani, nyilván valami feljelentés, vagy tanúvallomás alapján. Nem találtak semmit. Erre az egyik nyomozó azt mondta apámnak, hogy ha akarnak találnak valamit, de ha neki adja ezt a látcsövet, ami a szekrényben lapult, akkor máris távoznak. Mit mondjak, a nyomozó megkapta a látcsövet, az én bánatomra, mert leginkább én használtam. De a sztorinak nincs vége, mert a végén pasi és az apám valahogy összehaverkodtak. Hamarosan a két család összejárt és azon tanakodtak, hová menjenek ki külföldre (akkor még a disszidálás fogalma nem volt ismert) és ott milyen vállalkozásba kezdjenek. A végén kiderült, hogy maximum magyar étteremről lehet szó, de ebből se lett semmi, mert anyám még emlékezett a látcső bulira, és azt mondta, hogy neki ez a Somogyvári egyáltalán nem tűnik megbízhatónak. Kár, mert a pasi nekem beígért egy légpuskát.

Évekkel később az érettségire kaptam apáméktól egy arany pecsétgyűrűt, ami még a törtarany seftelésből maradt vissza.

És hogy mi lett a sok-sok törtarannyal? Egyszerű, 1946 augusztus 1-től csak úgy lehetett forinthoz jutni, ha az ember eladta az MNB-nek grammonként 13,20 forintért/színarany átszámítás szerint. (csak tájékoztatásként, ma 1 gramm arany ára kb. 10.000 Ft.)

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Tibor bá’ szatirikus online

 

Nem tudom észrevettétek-e már, hogy a lyukakkal kapcsolatban ellentmondó igényeink vannak. Van, amit kicsinek szeretünk, Van, amit nagynak. Van, amit kellemetlennek találunk. Van, amit feleslegesnek. De a legmeglepőbb, hogy a lyuk tulajdonképpen körülhatárolt semmi, folytonossági hiány, mégis úgy beszélünk róla, mintha valami lenne. De azért kiigazodunk közöttük. Az alább látható lyukak nem csak meglepőek, de egyben félelmetesek is. A lyukak mérete arra figyelmeztet minket, hogy milyen iszonyatosan kicsik vagyunk hozzájuk képest. Minden esetre az elsőnek bemutatott lyuk a legnagyobb emberi kézzel vájt lyuk a dél-afrikai Kimberly-ben található, mélysége 1097 méter és az évek alatt több mint 3 tonna gyémántnak volt a lelőhelye.   A kaliforniai Glory Hole (dicsőséges lyuk – a fene tudja mire gondoltak) a Monticello Gáthoz tartozó víztározóban van. Akkor nyitják meg, amikor a tározó túl töltődik. A leeresztés folyamán másodpercenként 280 m3 víz tűnik el benne. Ez a fantasztikus földrajzi jelenség a Great Blue Hole (vagyis a hatalmas kék lyuk) Belizetől 100 kilométerre található. A Földön számtalan kék lyuk van, még ha nem is láttál egyet se, de egyik se ilyen csodálatosan kék. Viszont a Guatemalában található városi lyuk az összes közül a legfélelmetesebb. Hirtelen megjelenésekor hatalmas riadalmat váltott ki, amikor 12 lakás egyszerűen eltűnt benne és 3 ember lelte halálát. Viszont a világ legbüdösebb szar lyuka Budapesten van, amit úgy is nevezhetnénk, hogy nagy nemzeti összefogási latrina, ahol nyom nélkül iszonyatos pénzek tűnnek el. A hírek szerint minimum 200 szarjankó ül benne, nem elhanyagolható fizetésért. _________________________________________________ _________________________________________________ _________________________________________________

Tibor bá’ online

 

Egy Bagdadban élő szír történész, Sami Moubayed a „Life Under Isis” címen írta meg igen figyelemreméltó könyvét, nem kis életveszélyt hozva saját fejére, aminek tökéletes tudatában van. Nekünk pedig hálásnak kellene lenni érte, mert azoknak is kinyithatja a szemét, akiket a liberális hülyeség sikeresen megfertőzött.

Miket tudhatunk meg a könyvből? A részleteket, az ideológiát, és a végső célt, ami az ISIS vérfagyasztó kegyetlenkedése mögött van, azt a hallatlan közönyt, amivel az emberi élet értékét a nullára redukálják.

A szerző könyvében egyetlen egy dologra nem hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a több százezer menekült közé vegyülve (már csak a nagy számok valószínűsége szerint is) elképesztő mennyiségű terrorista bújik meg, miközben ebből az embertípusból egy is több mint, amit el lehet viselni.

Abu Bakra l-Baghdadi, az ISIS kalifája beosztottjaival kizárólag mobiltelefonon értekezik, kitűnően beszél angolul, és megköveteli, hogy minden hozzá bejutó titkos jelentés ráférjen egyetlen A4-es oldalra (ezt valószínűleg Churchilltől tanulta). Megköveteli, hogy alattvalói heti 6 napon át dolgozzanak.

Az ISIS propaganda magazinnak, a Dabiq-nak valamennyi munkatársa európai muszlim, akik igen hatékonyak nyugaton élő muszlim fiatalok beszervezésében.

Az ISIS fővárosban, Raqqa-ban igen hatékony adózást követelnek meg. Az iskolák újra működnek, de a tananyagban igen aktív részt kap a vallásoktatás. Elképesztő irónia, hogy a vizsgapapírokat átküldik a katonai fronton a szíriai oktatásügyi minisztériumba, ami Damaszkuszban van.

A könyv feltárja az összes embertelen, kegyetlen büntetést és kivégzést, ami kétségtelenül kimeríti a háborús bűntett kritériumát. Ez azonban nem példanélküli. A szunita muszlimok hite szerint a kalikfátus eredete a mekkai Kurajsz klánra vezethető vissza, ahová maga a próféta Mohamed is tartozott. Utódaik meg akarták tisztítani az iszlámot (mitől?) és nem kevesebb, mint 5000 fejet vágtak le a törzséről 1801-ben. Amiről így emlékeznek meg: „Elfoglaltuk Karbalát és Alla engedelmével lemészároltuk a hitetleneket. Ezért nem kérünk elnézést, és üzenjük az összes kafir-nak (főleg keresztények), hogy ugyanígy fogtok járni. Ismerősen hangzik? Hát persze, ezt akár Jihad John (az egyik videó kivégző) maga is mondhatta volna.

Az ISIS gyakran hivatkozik arra, hogy maga a próféta adott parancsot a foglyok lemészárlására a I.u. 624-ben vívott Badr csata után. Ezt a gyakorlatot, mármint a foglyok legyilkolását, az ottomán uralkodók vidáman folytatták. A magyar I. Lászlót, és a bosnyák I. István és fiát lemészárolták, miután megadták magukat.

A leghűségesebb muszlimok, a szaudi uralkodó ház egyetlen évben 50 alattvaló fejét vágták le. És aki azt hiszi, hogy ez csak uralkodási határaikon belül történik, az nagyon téved. Az ISIS két szír aktivistát fejezett le (a rendőrállam) Törökországban, mert egy Internet blogban részletesen meg merték írni az ISIS belföldi kegyetlenkedéseit. Az üzenet egyértelmű. Ha valakit le akarnak gyilkolni, számukra az országhatárok nem jelentenek akadályt. Lenne rá fogadásom, hogy ma már Magyarországon is vannak csendben lapuló ISIS ügynökök, akik csak egy parancsra várnak, hogy gyilkoljanak. És a parancsok, mint tudjuk, mobiltelefonon érkeznek. Ezek az emberek lélekben a sörtét középkorban élnek, de kitűnően alkalmazzák a XXI. Század technikáját.

Breaking news: Reggel érkezett a hír, hogy a Sinai felett lezuhant orosz utasszállító gépre az ISIS bombát helyezett el. Ez okozta több mint 200 ártatlan civil halálát. Tökéletes bizonyíték arra, amit fentebb írtam. Barbár, kegyetlen, bosszúálló, kiszámíthatatlan, nagyon veszélyes banda.

Ilyen közel még sose voltunk a III. világháborúhoz, mint most: (az alábbi videó URL-t másold be be a keresődbe, vagy kattints rá az 1. hozzászólásba belinkelt URL-re)

http://www.informationclearinghouse.info/article43323.htm  

Frissítés: A baj óriási. A menekültekkel szétküldött fanatikus iszlamisták gyakorlatilag felismerhetetlenek. Bárhol, bármikor lehetséges terrortámadástól tartani, most már a világ bármely pontján. Innentől kezdve ez egy totális „vallás” háború. Csak akkor győzhetnénk, ha minden muzulmánt kiirtanánk a környezetünkből, ahogy ezt ők teszik, de erre ez az elpuhult társadalom, a mely egy lelőtt farkas miatt is siránkozik, egyszerűen képtelen.

 ___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Tibor bá’ online

 

Érdekes országban élünk. Egy magatehetetlen, de épelméjű beteget, beleegyezése nélkül átvittek egy zárt osztályra, ahol az egyik nem beszámítható beteg egy vasdarabbal (hogy került oda?) halálra verte. A kórház igazgatója szerint, minden szabályos volt. A hulla is tök szabályos: nem lélegzik, kihűlt, merev, ahogy annak lenni kell.

Lelőttek egy szökött farkast Pécs környékén az erdőbe. Várható volt (én előre meg tudtam volna mondani), hogy az állatvédők fel fognak horkanni. Feljelentik az állatkert igazgatóját és követelik a lemondását. Ha nem lövik le a farkast, halálra mar egy-két gyereket, akkor kik jelentették volna fel? Állítólag 40.000 gyerek nem eszik minden nap. Ő értük senkinek se dobog a szíve, őket nem védik, a farkast védik. A menekültek saját gyermekeiket dobálták át a kerítésen, akiket az önkéntesek játékokkal halmoztak el. – Ez a mai társadalom képtelen megvédeni magát.

Néhány hónap eszeveszett hülyéskedés után, a Fidesz népszerűségének 8 százalékos növekedését követően, Hiller Istvánnak (MSZP) eszébe jutott, hogy a határkerítésnél nincs jobb ötlet. A volt kommunistáknál kurva lassan esik le az a bizonyos húszfilléres. Igaz, hogy kevesebbet lopnak, de hülyébbek és enyhén hazaárulok.

Ma bevásároltunk az Auchan-ban. Akciós a banán (300 Ft/kg) hurrá, veszünk egy köteggel. Előttem egy nő rátett két körtét a mérlegre, majd otthagyta, leszakított egy nejlon staniclit, kibogozta, letette a körték alá (azok még mindig a mérlegen), majd elkezdett matatni a kocsijában. Fennhangon mondtam az Évának, hogy egy spiné két körtéje miatt nem tudom lemérni a banánt. Erre a spiné felkapta a fejét és közölte velem, hogy ő még ma dolgozni megy (délután 3 óra volt). Nem tette hozzá, de látszott rajta, hogy a nyugger dögöljön meg. Pech, mert nem fog.

Felkerültem a térképre. A nyáron írt a Klub Rádió, hogy készítene velem egy riportot, de nem lett belőle semmi. A nyár végén az M1 írt egy E-mailt az ország legidősebb bloggerének, szintén riport ügyben, de ez se jött össze. A múlt héten pedig az INDEX érdeklődött meginterjúvolhat-e. Ebből se lesz semmi. – Én mind a három érdeklődésre E-mailben válaszoltam a saját stílusomban, ami egyértelművé tette, hogy semmi alárendelt szerep, egyenrangú alapon állhatunk egymással szóba. Erre elnémultak, mint a sír. Aki nem esik hasra előttük, az nem kell.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________