2015. október hónap bejegyzései

VM-296 Takarékbetétkönyv

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102A napokban olvastam néhány idegenszívű hozzászólását az INDEX online-on, akik 56-ban még nem is éltek, de közölték, hogy a magyar csőcselék kifosztotta az üzleteket az orosz tankokkal vívott harcok alatt. Nem igaz ám, hogy a betört kirakatüvegek mögül nem vittek el semmit, ez csak kitaláció.

1956-ban nem létezett bankkultúra Magyarországon. Akinek felesleges pénze volt, vagy gyűjtött valamire, esetleg nyert a lottón, az elment a legközelebbi postára és nyitott egy takarékbetétkönyvet, amibe kézzel beírták, hogy mennyi pénzt tett be, de egyúttal vezettek egy kartont is, amire ugyanazt rávezették, ami a könyvben volt. Nem lehetett tehát hamisítani, mert pénz kivétel alkalmából elővették a karton, amin ugyanaz az összeg szerepelt, mint a betétkönyvben. A kamat pedig egységesen 5 százalék volt. Viszont a betett pénzt csak ott lehetett kivenni, ahol a karton tárolták, vagyis, ahol az ember betette a pénzt. Ezen kívül volt még egy lehetőség, a kiváltott betétkönyv két fajta lehetett. Az egyikből bárki (bemutatóra) vehetett ki pénzt, akár az összeset. A másikból csak az, aki kiváltotta. Kicsit kényelmetlen volt a kezelés, de megtette.

Október 23 után mindenki rohant volna, hogy kivegye a pénzét, mert az akkori lakosságnak voltak negatív emlékei (a mainak már rég nincs), de a pénzkifizetéseket berekesztették. Aztán, amikor kiderült, hogy győzött a forradalom, újra lehetett pénzt kivenni, és persze hosszú tömött sorokban álltak az emberek, hogy hozzájussanak a betétjeikhez. Na és mit csináltak a pénzzel? Miután még élénken élt mindenkiben az 1946 augusztusáig tartó infláció, mindenki rohant elkölteni. Bármit megvettek, csak a forint ne maradjon a zsebükben. Elsősorban a tartós élelmiszereket vásárolták fel, aztán a legszükségesebb használati tárgyakat. Nos, mik ezek? Hát cipő, csizma, ruhák, textíliák, kéziszerszámok, de hiszen tudjátok, amik a túléléshez kellenek. Persze egy idő után az egész hisztériába ment át. A cipő boltokban nem volt felpróbálás, meg ilyesmi. Ide gyorsan azzal a cipővel, nem számít mennyibe kerül, nem számít jó-e a lábamra. Másnapra már nem volt csak nyári szandál, az is csak a raktárból. Nem érdekes, ide vele, akkor is, ha most a tél előtt állunk.

Mire az összes üzlet gyakorlatilag teljesen kiürült, elérkeztünk november 4.-éhez, amikor az orosz tankok megindultak és mindenre lőttek, ami mozgott. A kirakatok valóban betörtek, sőt házfalak omlottak le, üzletajtók szakadtak ki. Valóban lehetett volna lopni, fosztogatni. Nem azt állítom, hogy a magyar becsületes, nem lop, nem fosztogat. Azt állítom, hogy nem volt mit ellopni, mert 10 nap alatt az égvilágon mindent megvettek, még teljesen felesleges tárgyakat is.

Ettől függetlenül, saját szememmel láttam betört kirakatüveget, azon belül egy irkalapot, amin ákom – bákom betűkkel az állt, hogy semmihez se nyúltunk és valóban volt ott néhány tárgy, amit nyilván szándékosan nem vettek be a kirakatból, mert hogyan néz ki egy olyan üzlet, amelyiknek üres a kirakata.

Még egy utolsó szó. A nyomorúság ellenére az a generáció tudott beosztással élni, csak addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért. Majd mindenkinek volt megtakarított pénze, mert a hiánygazdálkodásban pénz van, csak nincs mire elkölteni.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

(1728) Működés közben a Presstitute

VIP. 39.

 

Szerző: Pauil Craig Roberts

Tudom, hogy fingod sincs mit jelent a „presstitute”, ezért megmagyarázom. A szót Gerald Celente találta ki néhány éve, aki összevonta a „sajtó” (press) és a „prostituált” szavakat. Vagyis a lefizetett és a vevő megrendelésének megfelelő hírközlést produkáló média tevékenységét jelenti.

A nyugati médiának mindössze két eszköze van: Az egyik a szemenszedett hazugság, amit annyiszor alkalmazott, hogy már nem igazán működik, kivéve a segg hülye amerikaiaknál. (folytatás szétküldve)

___________________________________________________

Folytatáshoz kapcsolat: evatibor#t-online.hu

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

(1729) Felkészülés

Tibor bá’ online

 

~q191Felkészülés? De mire? Mindegy, bármi következzen be, abban biztos lehetsz, hogy a jól megszervezett civilizációnak vége. Tudom, hogy a magatok módján megpróbáltok felkészülni rá. Viszont a hozzászólásokból azt szűrtem ki, hogy ez a felkészülés szinte csak az élelmiszer, fegyver, rejtőzés, későbbi önfenntartás területére korlátozódik. Ebben a posztban ezt a listát megkísérlem egy kicsit kitágítani. Hamarjában összekaptam egy listát, íme: fogászati panaszok, antibiotikumok, szemészeti panaszok, szemüveg, papír zsebkendő, szappan, tisztítószerek, gyarmatárú (babkávé, teafű, fűszerek) cigaretta, papír és írószerek, gyufa – tűzkeltő eszközök, gyógyszerek, gyógyászati eszközök, világító eszközök, ruházkodás. A lista nem teljes, nézzük tehát részletesen végig az eddigieket!

1) Ha kilyukad egy fogad, vagy valamelyik családtagod foga, azt be kell tömni. Ha nem tömeted be, akkor kirohad a szádból, ami rettenetes fájdalommal jár, amikor a szuvasodás eléri az idegcsatornát. Nyilvánvaló, hogy szükség van egy fogorvosra. És ha nincs? Vagy nem megfizethető?

2) Fertőzést bárki kaphat. 80 évvel ezelőtt egy fertőzést a szervezet immunrendszere vagy letudott győzni, vagy a halál. Nagy volt a halandóság. Ha ezt el akarod kerülni, akkor antibiotikumokat is be kell spájzolni.

3) Most jól látsz (vagy szemüveges vagy) de ez bármikor megváltozhat, az időskori messzelátás pedig mindenkinél bekövetkezik 40-50 év között. Szemüveg nélkül nem látsz közelre. Nem tudsz olvasni, vagy finomabb munkákat elvégezni, egyszerűen azért mert nem látsz. Sőt rád telepedhet a szürke hályog (katarakta) és akkor vagy megvakulsz, vagy találsz egy szemsebészt, aki elvégzi a műtétet és van neki (számodra megfelelő) műanyag lencséje. Ha nem rak be műanyag lencsét, akkor viszont kell kb. +16 dioptriás szemüveg. Mi van, ha nincs?

4) Megtalálod a szemészt, aki felír egy bizonyos dioptriát, de ilyen szemüveg lencsét természetesen nem fognak gyártani, és a raktáron lévőért vagyonokat fognak kérni. Erre hogyan készülsz fel?

5) Ma már mindenki papír zsebkendőt használ. Nem csak kényelmes, de higiénikus is. Ebből mennyit spájzolsz be, meddig lesz elég, és mi lesz utána? Textil zsebkendő. Spájzoltál textil zsebkendőt? Vagy majd felvágsz egy lepedőt? És van varrógéped, hogy beszegd? Természetesen lábbal hajtható varrógéped.

6) Szappan, tisztítószer. Ezek manapság filléres és természetes dolgok, de nem fogják őket gyártani. Bespájzolsz? Mennyit, és mi lesz, ha elfogy? Sulykolod a ruhát a patakban? Mi az a sulykolás?

7) Ha be is indul valamifajta hazai termelés, és lehetőség nyílik az áruk csereberéjére, gyarmatáru nem lesz. A banán, citrom, narancs nélkülözhető, de a kávé, tea és olyan fűszer, mint például a fekete bors, már egy keményebb dió. Tudom, meg lehet lenni kávé és tea nélkül is, de ezeknek a hiányába be kell születni. Aki hozzászoktak, nehezen mondanak le róla. Mi lesz a megoldásod?

8) A cigaretta egy külön téma. Ha nem dohányzol, az jó. De mi van akkor, ha dohányzol? Leszoksz róla? Jól teszed, de akkor szokj le róla most. Vagy inkább vetsz dohányt és megtermeled a saját szükségletedet? Van dohány magod? Tudod, hogyan kell termelni?

9) Papírra és írószerre gondoltál már? Mert nem fognak papírt gyártani. Természetesen meg lehet lenni papír nélkül, de néhanapján előfordulhat, hogy rettenetesen kellemetlen, ha nincs.

10) Néha tűzet kell gyújtani, amihez gyufa vagy öngyújtó kell. Most csak odanyúlsz, ahol tartjátok, és veszel ha elfogy, de ha nincs roppant kellemetlen. Az ősember nem hagyta kialudni a tűzet, olyan nagy nehézségbe ütközött a tűzgyújtás. Bespájzolsz belőle? Mennyit? És ha elfogy?

11) Gyógyászati eszköz! Például lázmérő. És ha eltörik. A digitális? 2-3 év alatt kimerül a gombakkumulátor és dobhatod a szemétbe. De ez nem minden, majd később folytatom.

12) Áram nem lesz. Hogy fogsz este, télen már délután is, világítani. Petróleumlámpa volt a villanyégők előtt, de ahhoz petróleum kell. Raktározol belőle? Mennyit? Vigyázz, a lámpához lámpabél is kell. Mi lesz, ha elfogy a petróleumod? Igen, marhafaggyúból lehet csinálni mécsest, jó büdös, de ég és világít. Lesz majd marhafaggyúd? Étolajjal is lehet világítani. Tudod, hogy kell?

13) Mi lesz, ha leszakad a lábadról az összes cipő, testedről az összes ruha? Tudsz varrni? Van varrógéped? Van anyagod? Tudsz cipőt készíteni? Van bőröd? Mi az elképzelésed ezekkel kapcsolatban? Majd valaki gyártani fog? Talán igen, talán nem. Talán meg tudod fizetni, talán nem.

De ezzel nem fejeztem be a dolgot. Manapság az emberek 80 évig is elélnek, ha nem viszi el őket a rák vagy infarktus 50 környékén. Te most 30-40 körüli vagy, esetleg 50 és egészségesnek érzed magad, mert az is vagy. Azonban 60 környékén jelentkeznek a „betegségek”. Azért tettem idézőjelbe, mert valójában nem betegségek, hanem az életkorral együtt járó dolgok. Nézzük csak:

a)  Nagy eséllyel a prosztatád meg fog nagyobbodni és elzárja a húgycsövet. Nehezen fogsz vizelni és gyakran fogsz kapni vesemedence gyulladást, mert a vizeleted pangani fog a húgyhólyagban. Ez még az egyszerűbb eset, mert ha van antibiotikumod, akkor meg vagy mentve. Ha nincs, akkor rámegy a veséd és vese nélkül nem lehet élni. Dialízis lenne a megoldás, ami viszont nem lesz. De ez még a jobbik eset. A húgycsöved teljesen el is záródhat. Ha van, aki ellát, akkor katéterezés a megoldás, de ehhez kell katéter (ha már van, aki behelyezi) ez pedig a korábban írt gyógyászati eszköz.

b) 60 környékén fellép az esszenciális magas vérnyomás, minek az okát az esetek 90 százalékában nem tudják az orvosok. Nem nagy ügy, mert ma már több gyógyszercsalád is van, melyekkel a vérnyomást elfogadható szinten lehet tartani. Ezek csak néhány évtizede léteznek, és nem fogják őket gyártani. Honnan szerzed be? Van alternatíva, nem fogod megérni a 70. születésnapodat. Válogathatsz a halálokok között, agyvérzés, szívelégtelenség, infarktus (ez legalább gyors), vérellátási zavar majd végtag üszkösödés majd amputálás vagy szepszis.

c) időskori cukorbetegség (kettes típusú). Enyhe fokban elég a diéta, később gyógyszer is kell, illetve inzulin. Inzulin és gyógyszer nem lesz, marad a lassú halál (megvakulás, végtag elhalás). A diétához viszont kell egy házi vércukorszínt mérő a tesztcsíkokkal. Ez ugye gyógyászati eszköz, ami nem lesz. A cukorbetegség nem gyilkol azonnal, de biztos halál, ha nem tudod kezelni.

d) Idősebb korban sok és különböző panaszod lehet, amik esetén csak egy orvos tud kiigazodni, de ehhez kell egy orvos, akinek meg vannak az eszközei, és kellenek gyógyszerek, amikkel meggyógyíthat, vagy szinten tarthat. Tudom, most tök egészséges vagy, de ez nem tart örökké. Jó hőszigetelt lesz a házad, lesz saját termesztésre fogott földed, de ott fogod hagyni a családodat, mert egy könnyen kezelhető betegség elkap és gyógyulás helyett temetés lesz a sorsod. Megúszhatod a fosztogatókat, az éhezést, a szomjazást, de az idős kort nem. Felkészültél rá? Ne mondj le az életedről, az egyszerű, de a családodnak szüksége lesz rád.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

(1727) Elkapott a gépszíj

Tibor bá’ online

 

Minden adakozónak köszönöm közreműködését — a kívánt összeg kábé összejött

 

~q102Tudtam, hogy előbb vagy utóbb elkap a gépszíj, valahogy benne volt a levegőben. Hát most itt van, utolért a végzet. Néhány napja volt az első büntetőperem, mert a rágalom büntetőjogi kategória. Igaz, hogy a magyar nyelvhasználat szerint nem rágalmaztam, a szín tiszta igazságot írtam le, de ha valakinek az igazság sérti személyiségi jogait, akkor az igazság is rágalomnak számít. A bíró kérdezte, hogy bűnösnek érzem-e magam. Mondtam, hogy NEM (vagyis nem bántam meg, így nagyobb büntetésre számíthatok), mert hazudni nem vagyok hajlandó. Ekkor kioktatott, hogy az igazság is lehet rágalom. Jó, akkor a BTK szerint bűnös vagyok, de a sértett is jól járt. Hogy-hogy?

Elmeséltem, hogy Gábor Zsazsának volt vagy 8 férje, a hatodik Konrád Hilton volt. Ebben az időben Zsazsa sokat utazott, persze egyedül, és így egy alkalommal megszállt a Barcelonában a Hiltonban. Távozáskor a nyitott bőröndjébe tette a szálloda törülközőjét, amit meglátott a szobalány. A szobalány jelentette az igazgatónak, aki felhívta a rendőrséget, akik értesítették az újságírókat, akik írtak egy leleplező cikket, amire Zsazsa csak annyit válaszolt, hogy „csak nem képzelik, hogy a saját férjem szállodájából fogok törülközőt lopni?” Az újságírók ekkor döbbentek rá, hogy alaposan át lettek verve. Ugyanis minden jobb, még a rágalmazás is, mint ha valakiről nem írnak semmit. Persze se a sértett, se a bíró nem hatódott meg. Ekkor előadtam, hogy Kossuth Lajos ifjúkorában elsikkasztotta egy árvaház pénzét, még sincs olyan település Magyarországon, ahol ne lenne Kossuth utca, és kérdem én, ha erre felhívom a figyelmet, akkor a Kossuth leszármazottak feljelenthetnek (magánvádlóként) a személyiség megsértésével?

Az persze világos, hogy az inkrimináló posztot azonnal le kellett vennem, de ennyivel nem úsztam meg. Le kell még perkálnom 30.000 + 10.000 + 10.000 forintot. Vagyis a vicc 50.000 forintomba került. Szép kerek összeg. Kb. annyi, mint ahány látogatóm van egy hónap alatt. Ha minden egyes látogató bedobna a közösbe 1 forintot, összejönne az összeg. Persze, ez csak egy szép álom, de ha minden századik átutal 100 forintot, ami szintén nem nagy pénz, akkor is összejön az összeg. Na jó, a számlaszámom OTP 11773030-00271383 és naponta fogom jelezni, mennyi gyűlt össze.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________

(1726) Vörös hús

Tibor bá’ online

 

~q191A vörös iszap után megérkezett a vörös hús, amivel a WHO ijesztgeti az embereket. „Kiderült” hogy a vörös hús legalább olyan veszélyes, mint az azbeszt, mutatták ki a legújabb tanulmányok. Kábé most telt be nálam is a pohár. Nem a kutatással van a baj, nem is a statisztikával, hanem a kiértékeléssel.

Néhány éve megjelent a hír, hogy a xxx influenza vírus a gyerekekre veszélyesebb, mint a felnőttekre. Óvjuk, vigyázzunk a gyermekeinkre. És hogy jutottak erre az eredményre? Úgy, hogy míg a felnőtt lakosság körében mindössze 5 százalék ment el betegszabadságra, az iskolákban a hiányzás 20 százalék körül volt. Azt valahogy nem vették észre, hogy a felnőtt lakosság 15 százaléka lázasan dolgozott, nehogy kirúgják.

A vörös hús esetében hasonló felületességgel állhatunk szemben (hacsak nem a csirke lobbi van a háttérben). Mondjuk 20 éven át figyeltek egy csoportot, akik vörös húst ettek, míg a kontroll csoport ez idő alatt csak szárnyasokat evett. Húsz év után kiderült, hogy a vörös hús evők táborában a vastagbélrák háromszor volt gyakoribb. De mi van akkor, ha a vörös húsevők többet zabáltak és ittak utána egy pohár bort is, amit a csirkések nem csináltak. Mi van akkor, ha a vörös húsosok ettek hozzá erős tormát is, amit csirkések nem tettek. És mi van akkor, ha a csirkések marhára unták már a csirkét és titokban ettek marhát is, elvégre 20 év az sok idő? És mi van akkor, ha egy alaposan megvásárolt munkatárs éjszakai, zseblámpafény mellett meghamisította az adatokat? És mi van akkor, ha a vörös hús beszerzési forrását képező vágóhídon ocsmányok a higiéniai állapotok, míg a csirke-gyilkoldában patyolat tisztaság honol? És persze folytathatnám.

A sertéstermelők állítják, hogy az európai ember minimum 2000 éve eszik sertéshúst, 100 éve pedig a vastagbélrák ismeretlen fogalom volt. Ezzel szemben az azbeszt tüdőrák keltő hatása igen alaposan van dokumentálva, meg aztán logikus is, mert az éles azbeszt szálak a légzéssel együtt bejutnak a tüdőbe.

Különben nem hiszem, hogy ekkorát tévednének, valami egészen más van a dolog hátterében, ahogy ezt megjátszották már a madár influenzával (H1N1), a sertés influenzával (H5N1), a kerge marhakórral.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________

(1725) Kultúrák ütközése

Tibor bá’ online

A 11 éve megjelent könyvem (Van-e Jövőnk?) 18. fejezete a kultúrák ütközéséről szólt. Napjainkban ezt a fejezetet több blog is átvette, kiemelve, hogy már 11 éve megírtam, kissé hosszúra sikerült, de megéri elolvasni, mert az öreg egészen érdekes és új dolgokat is írt. – Gondoltam ha másoknak megéri elolvasni, akkor ti is elolvashatnátok, hátha az „öreg” tényleg írt értelmes dolgot. 😀

~q191Középiskolai tanulmányaim első évében Magyarországon kötelezővé tették az orosz nyelv tanulását. Egyszeriben sok ezer orosz nyelvtanárra lett volna szükség, de nem volt. Az angol, német, francia nyelveket tanítók gyors tempóban kezdtek oroszt tanulni, és sokszor csak 4-5 leckével jártak előbb, mint az általuk tanított osztály. Az egész orosz tanulás, legalább is a kezdeti időben, viccnek számított. Arról nem is beszélve, hogy sokan úgy éreztük, hazafias kötelességünk leszabotálni az orosz nyelvet. {Az én korosztályomnak személyes élménye volt a bevonuló orosz katonák kegyetlenkedése, amiket nem volt szabad átadni a ránk következő generációknak.} Nem csoda, hogy négy év „tanulás” után még a személyes névmásokat sem tudtam.

Később, amikor elkezdtem angolul tanulni, furcsa elképzeléseim voltak egy idegen nyelvről. Úgy gondoltam – valószínűleg nem egyedül – hogy minden magyar szónak van egy angol megfelelője, amiket meg kell tanulni, és kész. Egy kicsit később, legnagyobb megdöbbenésemre kiderült, hogy egy idegen nyelv ennél lényegesen több. Gondolom ezzel nem árultam el semmi újat, mert ötven év alatt ma már mindenki idegen nyelvet, elsősorban angolt tanul, és így mindenkinek lehet személyes tapasztalata.

De itt nem ér véget a történet. Maradjunk az angolnál. Egy társaságban azt kérdezi a háziasszony, kérek-e egy csésze kávét. Erre én magyarul azt mondanám, hogy „igen, köszönöm szépen”. Csak hát ezt most angolul kell mondanom. Semmi baj, megy ez már nekem! „Yes, thank you.” Most jön a meglepetés, az angol háziasszonynak fogalma sincs, hogy kérek-e vagy sem. Ezért aztán egy kissé elbizonytalanodva újfent megkérdezi. Én pedig megismétlem a válaszomat. Most áll be a csőd. A háziasszony csak áll és vár, fogalma sincs, mit kellene tennie. Az egész, úgy ahogy van, rettenetesen kellemetlen, tudom, mert velem pontosan ez esett meg.

Ugyanis minden nyelven belül kialakulnak bizonyos szokások, amik együtt járnak a nyelv ismeretével. Angol nyelvű Kínálásra két válasz lehetséges: „Yes, please” (igenlő) és „No, thank you” (elutasító). Olyan tehát, hogy „Yes, thank you” nem létezik. Természetesen ennél az egyszerű példánál a másik fél, ha elegendő intelligenciája, vagy némi gyakorlata van, rá fog jönni, hogy az egyszerű összetett-mondat első részét kell érvényesnek tekinteni, vagyis a „yes”-t vagy a „no”-t. De hát ennél vannak sokkal kevésbé „evidens” szituációk és ráadásul sok millió. Az illusztráció kedvéért vegyünk még néhány példát!

Angolul van: jó reggelt, jó délutánt, jó estét és jó éjszakát. Nincs viszont: jó napot (újabban -a globalizáció miatt- már van „good day”, de azért még ma is egy kicsit bunkónak számít). A „good morning” az ágyból való kilépéstől déli 12-ig mondandó. Ezt követve a „good afternoon” dukál, egészen estig, amikor is felváltja a „good evening”. A „good night” csak úgy, mint a magyar „jó éjszakát”, elköszönésnek, nem pedig üdvözlésnek szánják. Én ugyan elég régen éltem angolszász területen, de még manapság is előfordul, hogy bemegyek a helyi ABC boltba délelőtt 10-kor, és (angol szokás szerint) „jó reggelt”-tel köszönök. Ez sose marad kellő reakció nélkül. Minimum, hogy a pénztáros fájdalmas arccal visszaszól: „Jó reggeeeelt? Hol van már a reggel!”, de az se ritka, amikor alaposan megkapom: „Jó magának, hogy most kelt fel.”

Akkor most merészkedjünk mélyebb vizekre. Egy nem ismert harmadik személy bemutatása magyar kultúrkörben többnyire botrányos, ne is foglalkozzunk vele. Angolszász országokban megvan a pontos koreográfia, ami az angol kultúra szerves része, és a következőképpen zajlik: Belépek valahová, ahol a barátom egy fiatal, előttem ismeretlen hölgy társaságában van. Én érkeztem, tehát köszönéssel kezdem, de csak a barátomnak köszönök, jelezve ezzel, hogy a másik személy részemre „nem létezik” (hiszen hivatalosan nem ismerjük egymást), de nem a barátomra nézek, hanem a fiatal hölgyre, -jelezve- hogy azért tudomást szereztem róla. Ekkor a barátom azt mondja „Margaret, ez a pasi Tibor, akiről már tettem neked említést” (amennyiben várhatóan baráti viszony fog közöttünk kialakulni), illetve „Szűcs kisasszony, ez az úr a barátom, Antalffy Tibornak hívják, és mint már említettem ő keres egy titkárnőt” (amennyiben várhatóan nem baráti, hanem valami más, vagy éppen semmilyen, viszony kialakulása várható). Hogy a nyelvismeret mellett ez milyen fontos, vegyünk egy esetet a múltból!

Egy amerikaiul tökéletesen beszélő cseh kém úgy bukott le az USA-ban, hogy felemelte a telefonkagylót, és tárcsázás helyett belehallgatott van-e már „vonal”. Amerikában mindig és azonnal van „vonal”. A pártállami időkben (ha van még, aki emlékszik rá) „vonal” vagy volt, vagy nem volt. Ilyenkor volt „süket” a telefon.

Most vegyünk egy egészen friss példát a közelmúltból (2004. április). Egy magyar cég megpályázott egy brüsszeli fordítási munkát, de az elküldött pályamunkát ki se nyitották, mert a lezárt csomagra ráragasztották a posta „törékeny” címkéjét, amit a címzett úgy értékelt, hogy üveg van a csomagban, valószínűleg itallal töltve, amit „vesztegetésnek” szánnak. Ezért a pályázatot tartalmazó csomagot visszaküldték. Magyarázat: A Magyar Posta jóval hanyagabb a belgánál (én például már kaptam postán begörbült floppyt), ezért a magyar gyakorlat (de nem a belga) szerint a feladó óvatosságból mindent ráragaszt a küldeményre, amit csak tud.

Na még egy utolsó ráadást! Magyarul egyet felfelé álló hüvelykujjammal mutatok. Ez az Ó-kori Rómában a gladiátor életben hagyását jelentette. Ma Angliában a hüvelykujj mutatásának jelentése: LFS, amiben az L = ló. Angliában a jelentés nem ismerése adott esetben igen kellemetlen lehet.

Ezeket a kellemetlen, kényelmetlen szituációkat lehetne nevezni a „kultúrák ütközésének”. Viszont az Európai kultúrához (amiben bennfoglaltatik többek között a magyar és az angol is) az is hozzátartozik, hogy más nyelvű „nyugati” emberrel szemben illik nagyfokú toleranciát mutatni, ami kizárja egy valós konfliktus kialakulását. Ezen kívül a nyugati kultúra szerves része a vallási tolerancia. Nyugati emberek körében a vallás nem téma, hanem magánügy. Ez, például az iszlám kultúrából teljes mértékben hiányzik. Egy mohamedán férfi első kérdése hozzám, hogy milyen vallású vagyok. A legrosszabb, ha ateistát válaszolok, amivel egyenértékű a zsidó. Egy árnyalattal, de csak egy árnyalattal jobb, ha keresztény vagyok, és két árnyalattal, ha valami más. Abban az esetben, ha mohamedán lennék, folytatódna a faggatás, szunnita, sihita? És most jön a slussz poén. Ha mohamedán lennék, és meg szeretnék keresztelkedni, mert nekem Jézus tanítása szimpatikusabb, akkor minimum halált érdemlek, és ez nem csupán elmélet, az ügy gyakorlati végrehajtással fejeződhet be, ha van rá lehetőség.

Kulturális különbségek igen könnyen félreértésekhez vezethetnek. Még a pártállam időkben járta egy vicc. Ezek szerint a szovjet párttitkár Amerikába látogatott, ahol a sajtó a múltbéli disznóságainak a felsorakoztatásával fogadta. A szovjet pártfőtitkár első mondata az Egyesült Államok elnökéhez az amerikai sajtó bepanaszolása volt. Az amerikai elnök sajnálatának adott hangot, de kifejtette, hogy az amerikai sajtó szabad és ezért nem áll módjában bármit is tenni. Erre a főtitkár közölte, hogy náluk is szabad a sajtó, de ilyen nem fordulhatna elő, arról ő személyesen gondoskodna. Nem kell magyarázni, hogy a „sajtószabadság” mint fogalom egészen mást jelent Nyugaton, mint Keleten, és ez a mai napig fennáll, mert mi mással lehet megmagyarázni, hogy Moszkvában a nyílt utcán hetente gyilkolnak le újságírókat.

A fenti példák azt jelzik, hogy a különböző kultúrák létezése, illetve az a tény, hogy az emberiség nem egyetlen, egységes kultúrában él, nagyon fontos, sőt mondhatnánk, életbevágóan fontos téma. Ennek ellenére alig figyelnek rá, és a döntéshozók többnyire teljesen figyelmen kívül hagyják. Megkockáztatom, nem is fogják fel fontosságát.

Vegyük a Magyarországi cigánykérdést, ha szabad ezt a szót használnom. A cigányellenességet „rasszizmusnak” nevezik, és természetszerűen elítélik. Pedig nincs semmi másról szó, mint arról, hogy két egymástól elütő kultúra (bármelyik két kultúra) nehezen viseli el egymást. Ugyanis az Ember már csak ilyen.

Feleségemmel egy három-generációs családi házban, de nem közös háztartásban élek 37 éves leányommal, aki adott esetben besétál a mi konyhánkba, felkap egy 2 literes üdítőt és átviszi magához. Ez a családi kultúrába belefér. Ha leányom ugyanezt tenné egy panelházi szomszédjával, az illető tolvajt kiáltana. Ugyanígy tolvajt kiált (na meg büdös cigányt) az a magyar szomszéd, akinek a kertjében lévő barackfáiról a cigányrajkók leszedik a termést. A cigány szülők ezt nemigen értik (vagy csak úgy tesznek). De azért valahol egy kicsit nekik is igazuk van.

Ezzel szemben kicsit sincs igazuk, amikor ötvenen bemennek „látogatni” egyetlen beteget és elképesztő cirkuszt csapnak egy kórházban (ahogy ez a közelmúltban történt). Az, hogy igazuk volt-e vagy sem, teljességgel másodlagos. A magyar cigányság itt él beágyazódva a magyar kultúrába. Nem igaz, hogy ne tudnák, ötvenen nem mehetnek be meglátogatni egyetlen beteget, és nem üvöltözhetnek egy kórházban. Egyszerűen arról volt szó (és sajátos „élősködő” kultúrájuknak ez is szerves része), hogy a magyar kisebbségi politika részükre kedvező változása miatt egyszerűen „vérszemet” kaptak.

A Magyar Alkotmány szerint minden magyar állampolgárnak joga van az emberhez méltó élethez. Helyes! Csakhogy, amikor lemegyek a Nyugati téri aluljáróba, látok néhány szedett-vedett ágyat, amelyeken hajléktalanok emberhez nem méltó módon tengetik életüket. Az „illetékesek” azt állítják, ez még csak nem is a jéghegy csúcsa, mert Budapesten legalább 30.000 hajléktalan él, csak nem látjuk őket. Csoda-e ha egy cigány család úgy gondolja, hogy mielőtt éhen pusztulna, megfogja a szomszéd kakasát és megeszi? Ugyanis a cigány kultúrában az élethez való jog erősebb a kakas birtoklásának jogánál. Tud-e róla, hogy ezt nem tehetné meg? Persze, hogy tud. Csak hát az alternatíva az éhezés, amit nem vállal. Igaza van, miért is vállalná.

Az természetesen egészen más kérdés, hogy a kakas tulajdonosa ezzel nagyon nem ért egyet. De hát a kultúrák ütközése éppen erről szól. Mi tehát a megoldás? Álláspontom szerint akkor járna mindenki a legjobban, ha hatalmi szóval akadályoznák meg a különböző kultúrák keveredését, és mindent megtennének, hogy a már összekeveredett kultúrák közti különbségeket kényszer alkalmazása nélkül megszüntessék. Erre azonban példát nem, csak az ellenkezőjére láthatunk, ami előbb vagy utóbb egész Európát zsongó méhkashoz fogja hasonlóvá tenni, aminek hosszú távú következményeit elképzelni se nagyon merem.

A II. világháború előtt Anglia nagyhatalom volt, amit sikeresen eljátszott, de persze nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy az angol koronához tartozó népek iskoláiban úgy tanították, hogy a Brit Birodalomban sose nyugszik le a Nap. Ez a birodalom, vagy ahogy ők szerették hívni magukat a Commonwealth, {The Commonwealth of Nations, ami a Brit Birodalomból kialakult független államok laza szövetsége}. Kanadától Új-Zélandig terjedt, beleértve a karib-tengeri szigeteket, a brit szigeteket, Dél-Afrikát, Rhodéziát, Indiát, Pakisztánt, Ausztráliát, stb. Nem vitás valamelyik országban a Nap biztos fenn volt az égen. A Commonwealth országaiban élők valamennyien az Angol korona alattvalói voltak, és mint ilyen brit útlevélre voltak jogosultak. Ki is váltották.

A háború után Angliában egy darabig még megmaradt a jegyrendszer (nem azért mondom, nálunk is), de aztán szép lassan konszolidálódni kezdett az angolszász élet. Ekkor aztán, minden különösebb feltűnés nélkül a Nyugat-indiai szigetekről, Indiából, Pakisztánból megindultak a brit alattvalók Anglia felé. Tehették, mert attól a pillanattól kezdve, amikor angol földet ért a lábuk, élvezhették a jóléti állam minden áldását. Tehát: kapták a munkanélküli segélyt, és ha az nem volt elég a megélhetéshez (mert mondjuk jött a családfővel a feleség meg a hat gyerek), akkor kipótolták szociális segéllyel.

Az angol tőkés dörzsölte a markát, a hagyományosan erős szakszervezetekkel rendelkező angol munkás sakkban tartása biztosítva volt. Ugyanis a gyárkapuk előtt hatalmas színes bőrű tömegek várták, hogy átvegyék az angol munkások helyét. Hogy ennek nem lesz jó vége, az borítékolható volt. Hát ez be is jött. A színes és fehér tömegek között hatalmas összecsapásokra került sor. Ez azonban a törvényalkotókat egy cseppet sem érdekelte, hiszen valamennyi (még a munkáspárti honatyák is) képviselő a színes bőrűek beáramlásában volt érdekelt. Ez az elrendezés gyakorlatilag húsz éven át, a hatvanas évek közepéig fennmaradt, és csak akkor kezdtek tenni valami ellene, amikor kiderült, hogy veszélybe került az angol jóléti állam (és úgy mellesleg Nothinghill nevű külvárosban a színes bőrű suhancok, és az angol munkásosztály fiatal tagjai szabályos háborút vívtak egymással). Végre a hülye honatyák számára is kiderült, hogy még a viszonylag gazdag Angliát se lehet megterhelni primitív, de igen jó étvágyú, nincstelen milliókkal.

Ez természetesen nem nevezhető sikertörténetnek, amiből nem is ez a tanulság, hanem az, hogy senki nem tanult belőle.

A Ludwig Erhard {1897-1977, német közgazdász és politikus}. nevéhez fűződő német gazdasági csoda a múlt század ötvenes éveiben jelentős munkaerőhiányt eredményezett. A Német Szövetségi Köztársaságban teljes volt a foglalkoztatott­ság, ami nem nagy öröm a tőkés részére. A gazdasági fellendülés a GDP erőteljes növekedését jelentette, s a munkás a megtermelt javak növekedéséből ki kívánta venni a részét. Magyarul egyre nagyobb fizetést követelt magának. Ekkor a német állam először olasz, majd főleg török vendégmunkásokat toborzott. Nem tanultak az angol példán. Az indok egyszerű, és nem túl átlátszó: „Német munkás nem hajlandó óránként 3 márkáért utcát sepregetni”. A török vendégmunkás természetesen hajlandó volt. Csakhogy a dolognak volt egy aprócska kis szépséghibája.

A török vendégmunkás első fizetéséből vonatjegyet vett a felesége és a gyermekei számára, akik rendre meg is érkeztek az NSzK-ba. Ez azonban egy fokkal rosszabb volt, mint a karib-tengeriek. Ugyanis Anglia elsősorban keresztényeket kapott, illetve hindukat (ami egy békés vallás), és mellesleg valamennyien beszélnek az angolul. Ezzel szemben a törökök muzulmánok, és az iszlám nem pacifizmusáról híres, különben egy árva mukkot se beszéltek németül. Mást ne mondjak, a muzulmán hitre kifejezetten jellemző az agresszív terjeszkedés. Az csak természetes, hogy a németországi törökök megmaradtak hitük mellett.

Ezzel azonban a történetnek még koránt sincs vége. A török családok egészen tisztességesen szaporodtak. Igen ám, de a Németországban született és ott felnőtt gyerekek egyfelől már tökéletesen beszéltek németül, másfelől viszont muzulmánok maradtak. Bizony, bizony. A vallás egy adott kultúra legerősebb továbbvivője. Ha például a romániai románok nem a görögkeleti hitet követték volna a római katolikus helyett, akkor ma már a Székelyföldön néhány öregen kívül aligha beszélne más magyarul. A magyar anyanyelvű papok érdeme, hogy 80 évvel a trianoni diktátum után, még mindig 2 millió magyar ajkú él Romániában. Az anyanyelv megfogó ereje jóval gyengébb a vallásnál. Pontosan ezt sugallja a német példa, ahol ma már milliós tömegek vallják magukat németnek (és természetesen joggal), német az anyanyelvűk (és vagy beszélnek valamicskét törökül vagy nem), de a végsőkig muzulmánok. Kálvin meg forog a sírjában.

Időközben persze napirenden van a német-török „háború”, illetve a keresztény-muzulmán „háború”, hiszen mind a két oldalon németek vannak. A frusztrált „igazi” németek egy kicsit felgyújtják a török leszármazottakat, egy kicsit megölik őket, akik ott ütnek vissza, ahol tudnak. Na most, kinek kellett ez? Aztán persze jön a kioktatás. Tanuljanak meg békésen egymás mellett élni. Ez egy nagyon szép, sőt keresztényi intelem. Csakhogy az Ember nem ilyen fából van faragva. Miért nem mondták ezt a vallásháborúk idején? Pedig akkor nem volt ekkora különbség a hittételek között. Nem mondták, mert nincs értelme. Az európai kultúrában csak odáig tudtunk eljutni, nem kevés felvilágosodás után, hogy a közel azonos tanok megtűrik egymást. A hitélet magánüggyé vált. De ez a tolerancia a muzulmánok körében teljességgel ismeretlen. Angliában például, ahol időközben a muzulmán közösségek is alaposan elszaporodtak (a szintén Commonwealth tag Pakisztán jóvoltából), a mohamedánok kifejezetten harciasokká váltak.

Mindenesetre tudják, hogy mit csinálnak. A végső győzelem számukra biztosított. Hogy miért? A válasz egyszerű. Amíg a képviselők millió dologgal vannak elfoglalva és nem égnek a vágytól, hogy ilyesmivel foglalkozzanak, addig az angliai mohamedánok éjt nappallá téve csak azon törik a fejüket, hogyan lehetne még nagyobb teret hódítani maguk részére. A küzdelem aránytalanul egyoldalú. Vegyünk egy egyszerű szcenáriót. Egy pakisztáni mozlim család vesz egy házat valamelyik peremváros egyik utcájában. A szomszédos házak értéke azonnal a felére esik. Az ok természetesen egyértelmű, nem érdemes kiakadni rajta legyen az igazságos vagy igazságtalan. Az egyed nem számít, a társadalom pedig így működik. Na jó. Most jön a többi mozlim család és immáron fél áron vehetnek házat. Vagyis egy kicsit máris győztek. Aki pedig elveszítette háza értékének a felét, szívhatja a fogát, de ennek ellenére okosan tette, hogy megszabadult a házától. Ugyanis ezt követően az utca házainak az értéke az eredeti érték harmadára, negyedére esik.

{A Le Figaro (2004-06-17.) szerint: Az USA-ban és Kanadában 2050-re az alapítók utódai kisebbségbe kerülnek, Vagyis a népesség 50 százaléknál kisebb részét fogják kitenni. Helyüket arab, afrikai és kelet-ázsiai bevándorlók fogják elfoglalni. [Némi francia csúsztatással] Amit Franciaországban három idegen inváziónak (1870, 1914, 1938) nem sikerült elérni, azt most egy fegyvertelen elözönlés megvalósít. Franciaországban is kisebbségbe kerülnek a franciák, amennyiben a jelenlegi trend folytatódik.

A Népszabadság (2004-07-23.): Kétmillió afrikai a kapuknál. Az olasz belügyminiszter szerint Líbiában, hevenyészett táborokban összezsúfoltan kétmillió afrikai és ázsiai illegális bevándorló várja, hogy az Európai Közösségbe csempésszék őket. Ezek az emberek nem a kontinens legszegényebbjei, mert a csempészéshez össze kellett szedniük 1500-2000 US dollárt.}

Az igazi buli akkor kezdődik, amikor nagyobb tömegben élnek együtt. Első dolguk egy minaret megépítése, ahonnan -hála a modern technikának- a müezzin hangszóróval hívja hittársait az imára, na meg ami még ezen kívül fontos. Viszont ezen meglehetősen hangos kellemetlenkedésükön kívül, számtalan csendes disznóságuk is van. Mivel az angol törvények az állampolgárság elnyeréséhez nem teszik szükségessé az angol nyelv ismeretét, ezek a derék mozlimok semmit sem hajlandók megérteni, ami a számukra kicsit is kellemetlen. Ezért egy viszonylag egyszerű rendőri intézkedést se lehet végrehajtani tolmács segítségének az igénybevétele nélkül. Az eredmény? A rendőr csak akkor intézkedik, ha feltétlenül szükséges. Apróbb kihágások esetén inkább hagyja futni a delikvenst, mert az egyszerűbb. A mozlim Angliában tehát nem másodrangú állampolgár, hanem VIP.A helyi törvényekre pedig nagy ívben tojnak. Nem ritka, hogy fiatal leányaikat „nyaralás” céljából haza viszik valamelyik afrikai faluban, ahol elvégzik rajta a klitorisz kimetszést, aztán visszahozzák Angliába. Hogy ezt a barbár szokást miért teszik? Csak! Azaz van rá más magyarázat is, lásd az alábbi lábjegyzetet {A múlt század hatvanas éveiben valakinek eszébe jutott, hogy kiderítse Európában miért az olaszok és az írek a legprűdebbek (akkor ez még igaz volt). A katolicizmus nem lehet az igazi ok, mert a franciák és az osztrákok is majd tiszta katolikusok. A kinyerési technika nem érdekes, de az eredmény igen. Európából a legtöbb kivándorló ebből a két országból érkezett Amerikába, Ausztráliába, stb. A kivándorlók 90-95 százaléka férfi. Következésképpen ezekben az országokban a vénkisasszonyok aránya a társadalomban jóval meghaladja más országokét. Márpedig a nemi erkölcsök első számú őrei mindenütt a vénkisasszonyok. Nyilván úgy gondolják, ha nekik nem lehetnek osztályrészük a nemi örömök, akkor ne legyen másnak se.}

Beolvadásról, helyi szokások átvételéről, vegyes házasságról szó sem lehet. Ha valamelyik fiatal mozlim leány tévedésből egy angol fiúba szeret bele, akkor egyszerűen „bedrogozzák” és befektetik a család által kijelöl férj mellé. Amikor a lány magához tér, pontosan tudja, mit kell tennie, egyszerűen nem tehet mást, illetve öngyilkos még lehet, ha van hozzá kedve.

Ezzel a horror sztorinak még nincs vége. A népesedési statisztikák előrejelzése szerint 2050-re Anglia lakósságának a fele afro-indiai származású lesz, és természetesen mozlim. Más szavakkal az ezeréves Angliának száz év alatt sikerült elveszítenie az ország felét, ráadásul háború nélkül. Ha ezt Hitler a pokolban megtudja belehal a röhögésbe. Ráadásul a helyi mozlimok ezzel tökéletesen tisztában vannak, és felkészülnek rá. Elkezdődött a romos, üres, használaton kívül álló anglikán templomok bagóért történő felvásárlása. Csak egy előre gyártott minaretet kell hozzáragasztani, és lehet szaporodni tovább.

De nincs megállás! Ezek a folyamatok, mármint a felhozott német és az angol esetek, a szemünk előtt zajlottak, amiből Ausztrália egy cseppet sem tanult. Jegyezzük meg, hogy a múlt század hatvanas éveiben még Ausztráliában tombolt az úgynevezett White Australia Policy, vagyis a „fehér Ausztrália politika”. Színes bőrű nem tehette be a lábát, illetve jöhettek az egyetemekre tanulni, például maláj-ázsiai diákok, de a tanulmányok befejezése után szigorúan vissza kellett menniük. Ha pedig menet közben megházasodtak, akkor vihették magukkal a házastársát is, de maradni nem maradhatott.

Ennek már vége! Anglia után, most már Ausztrália is büszkén hirdeti magáról, hogy múlti-kulturális ország. Legyen nekik! Ez azonban nem akadályozta azt meg, hogy Indonéziában egy felrobbantott szállodában ne lelje halálát száznál több ausztrál vendég. Az indonézek nyilván nem hívei a múlti-kultúrának.

A zsidó-keresztény kultúrkörben élők „hülyesége” egészen megdöbbentő. Statisztikai adatok szerint Kanadában az elmúlt húsz évben a bevándorlók 80 százaléka színes bőrű, elsősorban kínai volt. Ha most ehhez hozzátesszük, hogy a színes bőrűek szaporodási rátája sok esetben háromszorosa a nem színes bőrűekének, akkor számolgatás nélkül is ki lehet jelenteni, hogy Kanada 100 éven belül Anglia sorsára jut.

Nem baj, mondják egyesek. Szépen összekeverednek a kultúrák és kész. Ez is ember, az is ember (ismerősen cseng: legyen a bőre barna vagy fehér). Csakhogy az Ember nem így működik. Sok mindent lehet csinálni, de nem lehet, és nem érdemes hadakozni az emberi természet ellen. Aki erre adja a fejét az egyértelműen kudarcra van ítélve. Nézzünk egy kis történelmi visszatekintést.

Az Amerikai Egyesült Államokban a néger rabszolgákat a polgárháború idején szabadították fel. Ez pedig legalább öt emberöltővel ezelőtt volt. Martin Luther Kinget (akinek ragyogó álmai voltak) {Beszédeit rendszerint „I had a dream” vagyis „álmot láttam” mondattal kezdte}. 1968-ban simán lelőtték, bizonyára az álmai miatt. „Na babám ott aztán álmodozhatsz Isten színe előtt”. Ez se mai történet, legalább egy generációval ezelőtt történt, de nem ez a lényeg. Nézzünk figyelmesen bele egy ma készült amerikai filmbe. A napi munka után hazamegy a néger rendőr, akinek ajtót nyit a –természetesen – szintén néger felesége. A fehér rendőrnek a felesége viszont fehér. Bármelyik filmet nézzük, azt látjuk, hogy a négerek és a fehérek mind a munkahelyen, mind a társaságban szabadon keverednek, de érdekes módon a házastársak mindig azonos színűek. Vajon miért? Mert az amerikai filmet néző amerikai közönség természetellenesnek találná, ha a házastársak  vegyesek lennének. Egy ilyen film nem lenne életszerű.

Na jó, mondják kritikusaim. A dolgok lassan haladnak előre, hiszen nézzem meg például, hogy az amerikai külügyminiszter színes bőrű (Colin Powell, aki mellesleg az öbölháború főparancsnoka volt). Ahá, de miért? Mert az amerikai hadseregben a feketék erősen felül reprezentáltak. Ugyanis a hadsereg kifejezetten karriert jelent a nincstelen fekete fiúk részére. (Hát, ha már tömegesen viszik a bőrüket a vásárra az amerikai életforma megőrzésének érdekében, akkor legalább a főparancsnokuk legyen színes bőrű, már csak azért is, mert úgy könnyebb meghalni.)

Időközben 2008. November elején az Amerikai Egyesült Államok népe úgy döntött, hogy a következő elnök színes bőrű lesz, Barack Obama néven. Az egy kicsit gyanús, hogy az amerikai nagytőke több mint 750 millió dollárt adományozott Obama kampányára, és a jobboldali sajtó jelentős része is mellé állt, de ettől a tény még tény maradt. Obama változásokat ígért, és az amerikai nép pedig változásokat akart egy vallási fanatikus és fél hülye elnök után. Igazi változás pedig csak egy igazi színes bőrűtől várható el. Obama még át se vette a hivatalt (2009. Január 20.), december elején az Obama szög már kezdett kibújni a zsákból. Obama a bőrének színe ellenére republikánusabb, mint maga a republikánus elnökjelölt McCain colt. Világpolitikai ambíciói semmivel se térnek el Bushétól.

Jól van, de ebbe csak nem pusztul bele az emberiség? Mert ugye a könyvnek végül is ez a témája. Nem, ebbe nem pusztul bele, de romboló hatása oda vezet, hogy egyszer csak minden felrobban. Ez a felrobbanás pedig már tényleg nagyon veszélyes, ugyanis 1945-óta nagyon nagyot is tudunk robbantani. Végső soron tehát a különböző kultúrákkal az a baj, hogy összekeveredve robbanó elegyet alkotnak. Nézzünk erre példákat!

Abban a magyar községben, ahol nincsenek cigányok, békésen folyik az élet, nincs cirkusz az iskola körül, nincs cirkusz egyes házak eladása és megvétele körül. Ellenben, ahol cigányok is vannak, ott az élet kibillen normális medréből. Ahol csak egy cigány család él (és persze az alkalmazkodik a magyar kultúrához), ott semmi probléma. A probléma akkor kezdődik, amikor többen vannak, és kihívóan gyakorolják saját kultúrájukat.

A Közel Keleten se lenne semmi baj, ha kétezer év után a cionistáknak nem jut eszükbe, hogy végeredményben a Jeruzsálem körüli sivatag az ő hazájuk és egy huszárvágással be lehet telepedni 100 millió arab közé. Több mint ötven éve irtják egymást, és képtelenek megegyezni. Vajon miért? Persze mind a két oldal fel tud sorakoztatni ezer és egy okot, amiknek túlnyomó többsége talán még igaz is. De nem ez a szűnni nem akaró, kölcsönös öldöklés igazi oka. Két arab ország, vagy két európai, már réges-régen megállapodott volna. Az igazi ok az, hogy a két nép két élesen elkülönülő kultúrához tartozik. Megjósolható, hogy soha az életben nem fognak megegyezni. A szembenállás vége – ha egyáltalán lesz vége – az lesz, hogy valamelyik végleg kiirtja a másikat. Különben a küzdelem igen kiegyensúlyozott. Egyik oldalon a rengeteg pénz és tudás, a másik oldalon a megszámlálhatatlan számú ember, és a fanatizmus. A küzdelem meglehetősen kétesélyes. Még az is lehet, hogy ez lesz az egész emberiségnek a végső veszte!

De ne legyünk igazságtalanok. Az pedig végképp hibás lenne, ha Izraelt kiáltanánk ki minden bajok forrásának. Az természetesen megfelel a valóságnak, hogy az állig felfegyverzett izraeli katonák eléggé civilizálatlanul élnek vissza katonai fölényükkel (hogy finoman fejezzem ki magam), de ez nem zsidó specialitás, ez emberi.

Szudánban például éppen a fordítottja történik. Az elarabosodott kormány szabályos népirtást végez a szudáni négerek között. Ki tudja mi az igazi ok? Az lenne az ok, hogy feketék? Az igazi ok természetesen nem az. Valódi ok – mint erről a Víz című fejezetben már volt szó – az, hogy a Szahara évente körülbelül 4-5 kilométert dél felé húzódik. Ez pedig azt jelenti, hogy Szudánban az arab etnikum élettere évente ennyivel csökkenne, ha nem irtanák a négereket. Mennyit? Az iszlám törvénykezés 1983-as bevezetése óta körülbelül 23 milliót. Ez az eset különben plasztikusan aláhúzza azt, amit minduntalan állítok. Amikor nagyon szorul a kapca, a népek egymás torkának ugranak.

Itt Magyarországon viszonylag keveset hallani India és Pakisztán szembenállásáról. Pedig a probléma nem semmi. Évtizedek óta lövik egymást a határ mentén, időnként összehoznak egy kisebb háborút. Kifejezetten a szembenállás miatt váltak atombomba birtokosokká, ami mellesleg nem kis pénzbe került. Na és mi az ok? Persze jön a szöveg, hogy támogatják a gerillákat, meg ez meg az. De az igazi ok máshol keresendő. Pakisztán iszlám, India hindu. A pakisztániak agresszívek, de gyengébbek. Az indiaiak passzív meditálók, de vannak úgy egy milliárdan és jóval erősebbek. A végkimenet? Ki tudja, mivel mind a két helyen van termonukleáris fegyver.

A könyv első kiadásának megjelenése óta újabb fejlemények születtek. Amerika Afganisztánban keresgéli a terroristákat, természetesen megölési szándékkal. Afganisztán pedig határos Pakisztán kietlen, úgynevezett „törzsi területeivel”. Stratégiailag ez az afgán felkelőknek kedvez, akik bázisaikat részben Pakisztán ezen területein helyezik el. A Pakisztáni hadsereg – mint az USA szövetségese – természetesen üldözi az afganisztáni felkelőket (lásd: terroristák), de csak olyan ímmel-ámmal. Hogyan is másképp, amikor ők is muszlimok. Ez az amerikai vezetésnek természetesen nem tetszik. Először próbálták a belpolitikai válsággal küszködő Pakisztániakat jobb belátásra bírni, de azok egymás vezetőinek a kiirtásával voltak elfoglalva. Ekkor Bush elnök a rá jellemző határozottsággal kiadott egy titkos parancsot, hogy csapatai Pakisztán területen belül is végezhetnek hadműveleteket. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy irányítható repülőbombákkal olyan pakisztáni falvakat támadtak meg, ahol értesüléseik szerint Al Kaida vezetők bujkálnak. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy Ali Zuk Mohamed megharagszik a szomszéd faluban élő Zula Huk Kalira, aki történetesen azt a lányt veszi feleségül, akit ő szeretett volna. Ali Zuk Mohamed tehát elmegy a legközelebbi amerikai táborba és bejelenti, hogy legjobb ismeretei szerint az Al Kaida második embere abban a faluban bujkál, ahol a rivális férfi éppen a következő nap tartja az esküvőjét. A pasi bele is kezd az esküvői szertartás lebonyolításába, ami azt jelenti, hogy egy-kétszáz rokon összegyűl ünneplés véget, amit az amerikai megfigyelők csapatösszevonásnak néznek, és már küldik is a szárnyas bombát. Ezek a bombák rendkívül pontosan találnak célba, így aztán az esküvői menetből 70 ember a helyszínen meghal, további 200 pedig megsebesül. Zula Huk Kalira természetesen meghal, de vele hal menyasszonya is, vagyis Ali Zuk Mohamednek továbbra se lesz felesége.

Tudom, hogy ez így viccesnek hangzik, de sajnos ez a teljes valóság. Természetesen lesz olyan olvasom, akit a történet hidegen hagy, mert nem tudja magát azonosítani a pakisztániakkal. Akkor tegyük át magyar vonatkozásba. A délszláv háború alatt Magyarország, mint NATO tag, az USA szövetségese volt. Most képzeljük el, hogy az amerikaiak olyan információt kapnak, hogy az agyon keresett Radován Karadžić a Szeged melletti Mórahalmán bujkál. Odaküldenek egy szárnyas bombát és megcélozzák vele a település közepét. Meghal 70 ember, akik között vagy ott van Karadžić, vagy nincs. Az ártatlan emberek halálát az amerikaiak a háború „sajnálatos járadékának” (colateral demage) tekintik, és a szövetséges státusz számukra az égvilágon semmit se jelent, illetve azt jelenti, hogy azt tesznek velük, amit akarnak.

Amerika, de helyesebb, ha Bush-t írok, mániákusak üldözi a terroristákat. Sajnálatos módon ennek következménye, hogy az USA és UK belehajszolta magát egy minden képzeletet felülmúló háborús bűn sorozatba. A „terrorellenes hadjáratnak” 2 millió ártatlan iraki és afganisztáni halálos áldozata van, amihez sok millió súlyos sebesült és otthonától megfosztott ember társul. Minden egyes áldozat az angolszász demokrácia által indított, törvénytelen háború következménye. És még nagyon messze vagyunk attól, hogy ennek a demokratikus őrjöngésnek vége legyen. Nyilvánvaló, hogy a koalíciós csapatok vezetői az afganisztáni, pakisztáni parasztokat hadműveleti fogyóanyagnak tekintik. Nem csoda, hogy a békés muszlim parasztok tömegesen válnak radikálissá és a demokratikus társadalmak polgárait ők is fogyóanyagnak tekintik.

Az általunk terroristáknak nevezett emberek üzenete világos, csak nem akarjuk megérteni. A muszlim világ nem kér a liberális nyugati demokráciából! Főleg most nem, amikor a kirobbanó világválság egyértelműen bizonyítja, hogy a mindenható szabadpiac elmélete egy katasztrófához vezető zsákutca. Ki kellene már nyílni a szemünknek és észre kellene venni, hogy az arabok és a muszlimok nem kérnek a mi, felsőbbrendűnek hitt életfilozófiánkból. A népeket meg kell hagyni saját kultúrájukba.

Egy-egy nagyobb méretű támadást követően valaki mindig kijelenti, hogy merényletet követteke el a nyugati demokrácia ellen. Talán észre kellene venni, hogy amíg az amerikai NATO csapatok az ártatlan muszlim parasztok életének kioltását a terrorellenes hadjárat sajnálatos velejárójaként kezelik, addig a nyugati országok állampolgárai se követelhetnek maguknak ennél kedvezőbb státuszt a végsőkig frusztrált muszlimoktól. Ha a Nyugat végre felhagyna a világ „demokratizálásával”, a Föld lakói nagyobb biztonságban élhetnének.

A múlti-kulturális álmokat kergetők természetesen egészen másként látják az eseményeket, mint például én, és ragaszkodnak elképzeléseikhez, ami szerint a különböző kultúrák nagyon szépen elférnének egymás mellett, csak hát…. Ezek az emberek valami általam kideríthetetlen okból kifolyólag vagy vakok, vagy a homokba dugják a fejüket, és nem hajlandóak észrevenni a nyilvánvaló valóságot. Addig rendben van, hogy a különböző kultúrába belenőtt emberek békében képesek élni egymás mellett (csak hogy a mondatot folytatni kell): ideig óráig, és amikor eljön a „megfelelő” pillanat a nyilvánvaló összeférhetetlenség kimutatja foga fehérét. Tessék kiértékelni a következő kőkemény tényeket! A felbomlott Jugoszlávia területén békésen éltek egymás mellett: szerbek, horvátok és bosnyákok. Genetikailag mind a három csoport délszláv, ami azt jelenti, hogy a legmodernebb genetikai eszközökkel sem sikerül kimutatni közöttük semmi különbséget. Vagyis ha bármelyik csoportból bárkit kiválasztva annak (mondjuk) hajszálából kiértékelik a teljes genomot {Az ivarsejtek génjeinek az összessége}, abból csak az állapítható meg, hogy tulajdonosa genetikailag a délszlávokra jellemző karakterekkel rendelkezik, de hogy szerb-e horvát-e vagy bosnyák, az nem állapítható meg. Mind a három csoport egyazon nyelvet beszéli, amit anyanyelvének vall és ismer. Lakóhelyeik jelentősen átfedik egymást, majd hogy nem ugyanott laknak. Az egyetlen különbség közöttük, hogy a horvátok katolikusok, és latin betűket használnak, a szerbek pravoszlávok, és cirill betűket használnak, míg a bosnyákok mozlimok. Ez az egyetlen, a múlti-kulturális lovagok szerint jelentéktelen különbség, több százezer életet követelt a kilencvenes években.

Különben a vallások (kultúrák) szembenállása, ellenségeskedése nem új keletű. Ezt mindenki tudja, aki egy kicsit is odafigyelt a történelem órákon. Azonban a múltban tényleges konfliktusra csak egy országon belül, vagy közvetlen szomszédok között került sor. Ma, a globalizáció miatt egészen más a helyzet. A több száz éven át csendben magába forduló iszlám úgy gondolja, hogy az egész világgal le kell számolnia. Nagy hirtelen a Föld túl kicsinek bizonyul 5-6 élesen elkülönülő kultúra számára. Az pedig csak olaj a tűzre, hogy a Nyugat nincs tisztában azzal, hogy már egy ideje benne van az iszlám célkeresztjében. Nem védekezik egyértelműen és félreérthetetlenül. Multi-kultúrával hülyéskedik, és liberális álszemérem mögé bújik, és túlzott mértékben bízik gazdasági és katonai erejében. Rosszul teszi!

A mohamedán – igaz szekuláris – Törökország nem csak bent van a NATO-ban (ahonnan a szovjet konfrontáció megszűnése után ki kellett volna rakni), de aspirál az EU tagságra is, és egyértelműen nem mondják meg nekik, hogy ne tegye. Törökországnak egyszerűen nincs helye a keresztény kultúrára épült nyugati országok között. Ugyanez alapon kellene Romániától is megtagadni az EU taggá válást. A „Similis simili gaudet” {hasonló a hasonlónak örül} által sugallt bölcsesség a romai időktől maradt ránk, élni kellene vele.

Természetesen nem élünk vele, nem vesszük észre a gyülekező viharfelhőket, nem lépünk időben. Mi marad? A civilizációk egymásnak feszülése, akkor és ott, ahol az agresszívabb fél megszabja. Mikor? Neves szakértők, a téma ismerői szerint ez a közeljövőben várható. Az összecsapás elérheti a nukleáris szintet. Vajon miért?

Azért mert a Nyugat a termonukleáris fegyvereiben, mint a legfőbb és végső védelmezőjében bízik. Az iszlám azonban nem hajlandó másodhegedűs lenni a világban. Éppen ezért addig nem nyugszik, amíg nem lesz saját hidrogén­bombája. Amikor aztán megvalósul a mohamedán álom, és valahol a Közel-Keleten valaki birtokolni fogja a nukleáris robbanófejjel felszerelt rakétát (rajta zöld betűkkel felírva, hogy „Allah akbár”), a végső alternatíva egyértelműen lesz olvasható a nyugati politikusok arcán. Atomháború vagy behódolás. TESSENEK VÁLASZTANI!

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________

(1724) Titokzatos világ

Tibor bá’ online

 

~q191Nem fogok kimásolni semmit a saját könyvemből, inkább újrafogalmazok. Megítélésem szerint – és elég sokat foglalkoztam vele – a Világmindenség anyagába, úgy értem az anyagi részecskékbe be van programozva az intelligencia megjelenítése. Ez például megmagyarázná a kvantummechanika egyik nagy talányát, nevezetesen a fény kettős viselkedését. Mint tudott a foton, a fény legkisebb része, hol hullám, hol pedig korpuszkulum. Amikor például egyetlen fotonnak két, egymáshoz nagyon közel létrehozott résen kell átmennie, egyszerre megy át mind a kettőn, mint hullám. Ennek bizonyítéka, hogy önmagával interferenciát hoz létre. Ésszerű sejtésem szerint, ezt azért teszi, mert nem tud dönteni, hogy melyiket válassza. Amikor pedig egy ember figyeli a viselkedését, akkor mint részecske a két rés közül kiválasztja valamelyiket és azon megy át. Az én ésszerű sejtésem szerint, ezt azért teszi, mert ebben az esetben már nem mindegy melyiken megy át, az átjutásnak van tétje, hiszen egy gondolkodó lény figyeli.

Ezzel kapcsolatban vetettem fel a radioaktív izotópokat, amelyek egyike-másika spontán felbomlik. Ennek a bomlásának van egy úgynevezett felezési ideje, ami minden izotópra jellemző. Ez azt jelenti, hogy van egy adott idő, ami alatt egy adott izotópból álló anyagmennyiség fele felbomlik. Ez például a rádium esetében 1800 év. Szemléltetve, 1 g rádium 1800 év alatt elsugározza tömegének a felét, egy újabb 1800 év alatt már csak 0,25 g marad belőle. Hogy ezt a felezési időt az anyag be tudja tartani, ahhoz – szerintem – az atomoknak tudniuk kell egymásról, különben honnan veszi bármelyik atom, hogy mikor kell neki dezintegrálni? Vagyis úgy gondolom, hogy van közöttük valamifajta „összebeszélés”.

Elképzelésemnek van egy nagy hibája, sejteni lehet mögötte egy teremtő isten létezését, akinek konkrét célja lehetett. Ha minden csak úgy magától van – amit sokan állítanak – és a véletlen úgy hozta, hogy kialakult az, amit magunk körül látunk kezdettől létező természeti törvényeknek megfelelően, akkor az anyagi részecskék ilyenfajta „öntudata” nem létezhet. Az izotópok tehát előre meghatározott törvények szerint bomlanak és kész (eddig nem mondtam semmi újat).

Csakhogy nemrég történt egy véletlen felfedezés, amire csak úgy, keresés nélkül rábukkantak. Közismert, hogy valódi randomizált számsor előállítása egyáltalán nem könnyű feladat. A találomra felvett számoknál a „találom”-ot mindig befolyásolja valami. Ennek kiküszöbölése bizonyos erőfeszítést kíván. Az egyik ötlet az volt, hogy radioaktív anyagban bekövetkező spontán atombomlások között eltelt időt mérték, ami nyilvánvalóan találomra történik. Azonban 2006 december 13-án Jere Jenkins atomfizikus a Purue Egyetemen azt tapasztalta, hogy a mangán-54 radioizotóp mintából származó atombomlást jelző kattogások egységnyi időre eső száma változik méghozzá a napkitörések változásának megfelelően. Ráadásul ez a változás éjszaka következett be, ami azt jelenti, hogy ami a változás okozta, az a Föld teljes tömegén áthatott. Feltételezések szerint ez nem lehet más, mint a Naptól származó neutrinók. Na most, a töltés nélküli, rendkívül kis tömeggel bíró részecskék közel fénysebességgel száguldanak és belső tulajdonságaik miatt nem ismernek akadályt. A számítások szerint egy fényév vastagságú ólomtömbön is átjut minden második nautrinó. Vagyis interakcióra egyáltalán nem hajlandó. Akkor pedig hogyan befolyásolja a radioaktív izotópok – mindezidáig konstansnak vélt – bomlási rátáját? A nagy talány így szól: „Hogyan lehetséges, hogy egy interakcióra nem hajlandó részecske megváltoztat olyan valamit, ami megváltozhatatlan?” Még van egy lehetőség, hogy a bomlási rátát befolyásoló „valami” nem neutrinó. Akkor viszont olyasmiről lehet szó, amit még nem ismerünk, de a Nap kibocsátja. Ez aztán még nagyobb talány.

Maradjunk annyiban – a könyvemben is ezt tettem – hogy az anyag hátterében olyan dolgok vannak, amiket nyugodtan nevezhetünk titokzatosnak, és megismerhetetlennek.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

(ACs-66) Azok a csodálatos nők – Csöpi

Tibor bá’ csodálatos női

~q102Az egyik konferencia olyan, mint a másik. Rengeteg ember, és még több tolmácsolás. A konferencia szünetében a többi tolmáccsal együtt csoportokban ülünk a büfében, és próbálunk kikapcsolódni. A másik asztalnál három tolmácsnő ül, alig ismerjük őket. Az egyik fekete kisestélyiben feszítő fiatal tolmácsnőről alig tudtam levenni a szemem. Zoli meg is kérdezte,

– Mi van veled?

– Semmi, csak az a nő nagyon emlékeztet valakire – csuklott el kissé a hangom.

– Ki az a valaki? – kíváncsiskodtak a többiek.

– Hosszú történet.

– Sebaj, – válaszolták – van rá egy jó félóránk.

– Na jó, figyeljetek ide! – és mesélni kezdtem. – Az egész úgy kezdődött, ahogy szokott. Délben csengett a telefon, felvettem. Lajos haverom egyből a tárgyra tért, és azt kérdezte tőlem, nincs-e kedvem egy 16 éves csajhoz, akkor azonnal, öt percen belül.

– Lajos, te hülye vagy – mondom neki – telefonon keresztül?

– Dehogy, megadtam a címed, a csaj öt perc múlva nálad van.

– Figyelj már, mi az, hogy 16 éves? Hogy néz ki? Ez egy téboly.

– Idehallgass, most volt nálam, csak 200 forintot kér, hidd el, megéri.

– Lajos! Én még életemben nem fizettem nőért.

– Kétszáz forint nem fizetés. A csajnak nincs állása, az iskolából kimaradt, otthon nem kap enni. Szóval ez nem kurva, csak éppen nincs pénze.

– Jól van, egye fene, úgyis unom ezt a rohadt fordítást, legalább kikapcsolódok egy kicsit. Kétszáz forintért elbeszélgetek vele.

Alig tettem le a kagylót, valaki megnyomta a csengőt. Az ajtóban ott állt egy ázott veréb. Kartonszoknya, kétes tisztaságú póló, fodrászt sosem látott zsíros haj, lerágott körmök, kitaposott cipő, lyukas zokni, zöld, szomorú szemek. Már el is döntöttem, hogy ötszázat adok.

A kislány láthatóan meg volt tőlem illetődve. Reggel a bíróságon kezdtem egy elvesztett polgári perrel, még rajtam volt az ing és a nyakkendő. Róla terjengett az áporodottság, rólam meg az after shave lotion. Elrebegte a nevem, hogy engem keres. – Én vagyok, gyere be.

A tegezésre némi fény villant át a szemén. Így szokták, aki letegezi, azzal nincs baj. Közöltem vele, hogy kétszáz helyett ötszázat adok, de nem 5 percre. Ezt megértette, kettőre várja a galeri, kettőre ott kell lennie a pénzzel, mert Feritől akkora fülest kap, hogy lerepül a feje. Megígértem, kettőre bőven ott lesz.

Érdeklődött, mit csináljon. Neki mindegy, ő mindenre hajlandó, csak mondjam meg. Közöltem vele, hogy csak beszélgetni akarok. Beleegyezett, de hamarosan kiderült, félreértett. Azt hitte, nekem szövegelés nélkül nem megy.

Először bátortalan volt, de fokozatosan lendületet kapott, és egyre beszédesebbé vált, egyre őszintébbek lettek a szavai. Éreztem, a színigazságot hallom.

Csöpi, mert így hívták a kislányt, egy galeri tagja volt, ahol a fiúk délelőtt dolgoztak, a lányok nemigen. Minden nap kettő után találkoztak a Blahán, de a lányoknak ajánlatos volt ott lenni pontban kettőre, vagyis előbb, mint a fiúk. Ha, valamelyik lány, később érkezett, annak hatalmas füles járt. Hogy a lányok mit csinálnak délelőtt, az nem volt érdekes, de legalább annyi pénzt kellett hozniuk, amiből estig fedezni lehetett az olcsó söröket. Este szétszéledés, mert a fiúk hajnalban melózni mentek. Másnap megint kezdődött minden elölről. Ezeket hallván természetesen elképedtem:

– És hogy szerzed meg a kétszáz forintot?

– Hát így – és a csaj közben sokatmondóan maga elé nézett. Törtem a fejem, hogyan tudnék segíteni ennek a szakadt mezei egérnek. Elkezdtem tovább faggatni.

– Lajos azt mondta, kétszázért voltál vele. – erre Csöpi csak bólintott, hogy igen.

– Miért nem kértél tőle kétezret, és akkor tíz napig nyugi van? – Megrántotta a vállát, de nem válaszolt. Türelmesen vártam, aztán végül megszólalt.

– Úgyse adna annyit.

– Ha megfürödnél, szépen kicsinosítanád magad, egészen biztos kapnál kétezret is – erősködtem.

– Nem érdemes – jött az unott válasz.

– Már hogyne lenne érdemes?! – akadékoskodtam. – Mondom, hogy tíz napig nyugi lenne.

– A fenéket! – vetett ellen Csöpi.

– Miért a fenéket?

– Feri úgyis elvenné az egészet, és másnap megint kellene a pénz.

– Mi lenne, ha egyszerűen nem mennél a Blahára?

– Utánam jönnének, és jól elvernének.

– Dehogy, az nem úgy van, hogy Magyarországon csak úgy összevernek valakit. – Erre egy darabig nem válaszolt, majd témát váltott.

– Nincs hozzám kedved?

– Ne izgulj, az ötszázat megkapod.

– Jól van, de mindenki akar valamit.

– Én is akarok, – vallottam be neki – beszélgetni.

– Már beszélgettünk – lamentált Csöpi.

– Azt mondtad, kettőig ráérsz.

– Rá hát.

– Hát akkor háromnegyed kettőig beszélgetünk, megkapod az öt kilót és odaviszlek. Rendben? – kérdeztem.

– Nekem mindegy – jött az egykedvű válasz.

– Hány éves vagy?

– Tizenhat.

– Mikor voltál először valakivel? Tudod, mire gondolok?

– Nem emlékszem.

– De kivel? Arra csak emlékszel?

– Persze, a faterral. – Nehéz volt nem elképedni, de Csöpinek ez nem nagyon tűnt abszurdnak.

– Na jó, akkor mesélj erről.

Csöpi lassan kezdte, rágta a szavakat. Az volt a benyomásom, hogy ezt még senki sem kérdezte tőle, és még senkinek sem mondta el. Szép lassan előbukkantak a részletek, mint egy középkori ásatásnál, csak a fedőréteget kellett eltávolítani.

Udvari szoba-konyha a Baross út egyik mellékutcájában. Részeges papa, részeges mama és három leánytestvér egy rakáson. A konyhában egy kinyitható vaságy, ezen alszik két lány. A szobában egy dupla ágy, ezen alszik papa, mama és egy lány, a legidősebb. Csöpi a középső lány, tisztán hallja, amikor az anyja felpofozza a nővérét, mert nem akar az apja alá feküdni. Később már nem kellett felpofozni.

Egyszer fizetéskor anya-apa tökrészegen jönnek haza. Befekszenek az ágyba, a nővér meg sehol. Egyszer és mindenkorra lelépett. Hajnal felé az anya kijön a konyhába, és Csöpit berángatja az apjához. Minden kezdet nehéz, de aztán megy ez is magától.

Telnek-múlnak a hónapok, Csöpi után a legkisebb lányra is sor kerül. Egyhangúan folyik a családi élet. Egy férfi és három nő. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.

– Jó kis sztorit szedtél össze – vágott közbe Zoli.

– Várj, még nem tudsz semmit – válaszoltam, de ne szólj bele, mert mindjárt vége az ebédszünetnek és rohanhatunk a tolmácsfülkébe.

– Oké, többé egy szót se szólok. Folytasd.

Felfoghattam volna komikusan is a dolgot, de ahogy ezt a tehetetlen kis mezei egeret néztem, ökölbe szorult a kezem. Aztán meg kíváncsi is voltam, kérdezősködtem tovább.

– A papa melyiketeket szereti a legjobban?

– Egyikünket se – kaptam a félreértésről tanúskodó választ.

– Úgy értem, melyiketekkel szeret legjobban, hát izé, együtt lenni?

– Ja, hát neki mindegy. Csak az kell, hogy a muter előtte buzizzon.

– Mi az, hogy buzizzon?

– Hát szopja a melleimet, meg nyaljon, tudod hol, meg ilyesmi.

– Neked a mamád, akarom mondani a muterod nyal?

– Persze, és az legalább jó.

– Amit a papád, szóval a faterod csinál, az nem jó?

– Az nem annyira.

– És a Ferivel?

– Azzal is szoktam, ha akarja.

– És kivel a legjobb?

– Mindegy – és Csöpi újra megrántotta a vállát.

– És ezek a 200 forintos dolgok, ezek jók?

– Néha igen.

– Mikor jók?

– Ha kedvesek.

De hogy mi számít kedvességnek, azt már nem tudta meghatározni.

– Nyilván, amikor emberszámba vették – szólt közbe Zoli már megint.

– Én is arra gondoltam, – válaszoltam – de szörnyen lehangoló volt, amit Csöpi is észrevett és újra megkérdezte – tényleg nem akarsz semmit?

– Nem, remélem, nem sértelek meg – tettem hozzá sietve.

– Nekem mindegy, de úgy szokták … veled szívesen lennék.

Így mondta „lennék”, valami szikrája tehát még maradt benne az emberi érzéseknek. Tulajdonképpen ez óriási megtiszteltetésnek fogható fel, igaz, nem nekem, az emberségemnek szólt. Megjegyezte, milyen kifejezést használok, és a kedvemért nem használta a dolog vulgáris megfelelőjét.

– Nagyon kedves tőled, Csöpi – válaszoltam – de én nem szoktam, illetve nem így szoktam, bár bevallom, nem élek szűzi életet.

– Ha akarod, lehet ingyen is – folytatta.

Engem meg mellbe vágott a gondolat, hogy szeretne ez a tizenhat éves veréb tartozni valakihez. Mi mással tudna nekem kedveskedni, mint az „ingyenes” menet felajánlásával? Kezdtem magam rosszul érezni, be kellett fejezni a beszélgetést.

– Nézd, Csöpi, itt a pénzed – és ezzel átnyújtottam neki egy ötszázast.

Csöpi egy szót sem szólt, összeszedte magát és megindult az ajtó felé. Én meg követtem. A Blaháig egy szót sem szóltunk egymáshoz. A kocsival megálltam a járda mellett. Csöpi nem szállt ki azonnal, előbb rám nézett és hosszasan rajtam felejtette a szemét, majd egy hirtelen mozdulattal kipördült az ülésből.

– Ennyi? – kérdezte Zoli.

– Nem – válaszoltam, van folytatás is.

Teltek-múltak az évek. Egészen pontosan öt kerek évvel később két angol üzletember volt „rám bízva”, akik a Békében szálltak meg. Nappal tárgyalás, este unalom, ívás, és „de jó lenne egy nő reggelig”, ha már itt kell rohadni Kelet-Európában néhány napot.

Vacsora után a bárpult szomszédságában hárman ültünk egy asztalnál. Tanácsomra rántott borjúlábat rendeltek, de nem ízlett nekik. Na, akkor a rántott hús, azt az angolok is ismerik. Aztán valami ital. Végül az egyikük megszólalt, szerezzek nekik két nőt. Miért én? Szerezzenek maguknak. Ők nem beszélik a nyelvet, a bárpult előtt kakasül három piszok jó csaj, hívjam meg őket egy italra. Mint akinek a fogát húzzák, úgy mentem oda a lányokhoz. Minél közelebb kerültem hozzájuk, annál csinosabbak lettek, és persze annál jobban lehetett rajtuk látni, hogy méregdrága profik.

– Bocsánat, hölgyeim, ott annál az asztalnál az a két angol úr szívesen meghívná önöket egy italra.

– Örömmel – és gyakorlott mosollyal a szájuk szélén egyenként ellibegtek a jelzett asztal felé. Az asztalhoz szinte egyszerre értünk oda, mind a négyen. A két angol felállással üdvözölte az érkező hölgyeket. Bemutatkozás, makogás, rengeteg mosoly. Másodperceken belül öt felől nyaggattak, hogy fordítsam le ezt, azt, amazt.

Hamarosan az egyik angolnak remek ötlete támadt, menjünk fel a szobájába mind a hatan. A nők természetesen mindenben benne voltak. Az egyik egy szalvétára huncutul ráírta a szemceruzájával 200 $ x 3 = 600 $. Oké, oké, mehetünk, jelzik az angolok, de reggelig. A nők összenéztek, reggelig? Újra szalvéta, szemceruza, stb. az eredmény 900 $ és reggelig.

Azért van még egy aprócska bibi – súgtam oda az egyik angolnak a liftben. Bár a dologban én is benne vagyok, szívvel is, lélekkel is, meg még, ami kell, de sajnos az én pénztárcám nem állja az összeget. Sebaj, – mondta az angol – légy az én vendégem. A cég állja a cechet, mindent el lehet számolni, és ugye levonják az adóalapból.

Fenn a lakosztályban hamar párokra szakadtunk. Nem mi választottuk ki őket. Ők csapódtak hozzánk. Nekem egy édes kis szöszi jutott, a legszebb. Olyan édes volt, meg kellett zabálni. Tizennyolc-tizenkilenc lehetett. Igaz, az angolok se panaszkodhattak. A kilencszáz dollár megtette a hatását. Én alig ittam, az angolok segg részegek voltak, nekik megtette a szoba sarka, meg a dupla fotel. Én a kis angyallal átmentem a hálóba és ott is maradtunk reggelig.

Ez az éjszaka fordulókő volt az életemben. Korábban azt hittem a kurvák olyanok, amilyenek, és ez az „amilyen” a legtöbb férfiben – így bennem is – minden személyes tapasztalat nélkül alakul ki. A kis szöszivel az átszeretkezett éjszaka olyan volt, mintha a nászéjszakámat töltöttem volna egy osztrák faluban diákkori szerelmemmel. Egyszerűen csodás! Nem akartam hinni az érzékszerveimnek. Persze a 300 dollár sok pénz, de hogy lehet ilyen aranyosnak lenni akár fél millióért is? Megfoghatatlan rejtély. Vagy talán az angostura bitter-rel meghintett Gordon gin tette volna ezt velem?

Az első aktus után jóleső nyugalom járta át feldúlt testem, miközben a kis szöszi feje a mellemen pihent.

– Tényleg, tündérkém, mi is az igazi neved?

De a kis szöszi nem válaszolt, csak kacarászott és pajkosan harapdálni kezdte a mellkasomból kinőtt szőrszálakat.

– Ne bomolj, na – próbáltam véget vetni a bohókás szőrtelenítésnek – bemutatkozás alatt csak motyogtatok valamit.

A szöszi hirtelen komoly lett, felkönyökölt és hosszasan a szemembe nézett. Engem valami szíven ütött. Ezek a szemek! Ez a szomorú nézés! Ezt már valahonnan ismerem, de nem jutottam messzire gondolataimmal, mert a szöszi megszólalt.

– Ugye, nem ismertél meg? – és hosszasan várta a választ.

– Nem – jött meg nagy nehezen a hangom, ami után hosszú, néma csend következett. Végül ő törte meg a csendet halk, kissé melankolikus hangon.

– Utána hetekig, hónapokig gondoltam rád. Egyszer fel is akartam menni hozzád, csak nem mertem. Mindenkiben téged kerestelek – és ha lehet, még szorosabban bújt hozzám.

Nem folytattuk a beszélgetést, egy újabb viharos szeretkezés következett, de aztán hajnal felé, amikor a másik négy alakot magunk mögött hagyva megszöktünk a nyirkos szürkületben, néhány prózai részlet napvilágot látott a Bimbó úton épülő lakásról, a mesterség közelgő feladásáról, gyerekről, családról és egyebekről.

Huszonegy aprócska éve ellenére Csöpi realista volt. Ígérte, felhív, de sosem jelentkezett többé. Azóta, ha a Bimbó út felé járok, mindig rá gondolok. Vajh’ melyik házban lakhat és van-e már családja?

A múltkoriban arra jártam. Csak úgy a kocsiból egy pillanatra láttam egy helyes kis szőke anyukát, aki csöppsége kezét fogva a közeli óvoda felé tartott. Tudom, hogy őt láttam, csakis őt láthattam.

________________________________________________
________________________________________________
________________________________________________

VM-295 Távközlés/távközlekedés

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102Anyukám – nem, az Auchan-ban – már megnéztem, világoszöld törülköző nincs – más színű is jó? – világoskék van, de 120 centis – tudom, hogy mondtad, de 160 centis nincs – banánt már vettem, képzeld akciós volt – jó, sietek.

Ilyen és ehhez hasonló telefonbeszélgetések egyik felét naponta hallom. Ez a távközlés. Valaki közöl valamit valaki mással tisztes távolságból. A kérdés, van-e rá szükség? Nem valószínű, mert a vezetékes telefonokat semmivel se veszik igénybe gyakrabban, mint 20 évvel korábban. A mobil telefonálás egy mánia. Senki senkivel semmit nem beszél meg, majd ha eszébe jut, vagy aktuálissá válik, mert ott a mobil, amin benyomja a gombot.

Én, amikor reggel elindultam az iskolába, anyámmal közöltem mikorra érek haza, ha iskola után akadt valami programom. Ha elmentem nyaralni, a szüleim pontosan tudták hová megyek, mikor érkezek haza. Ha valami fontos, ismétlem FONTOS dolog történt, akkor elmentem a postára és küldtem egy táviratot. Ha a közlés/bejelentés nem volt igazán megoldás, mert engedélyre/válaszra volt szükségem, akkor szintén elmentem a postára és kértem egy interurbán telefonhívást, és megbeszéltük a témát. Amikor együtt volt a család nem a TV sorozatot néztük hangtalanul, hanem kibeszélgettük magunkat, megbeszéltünk mindent, amire szükségünk volt. Tudtunk egymás dolgairól. Így aztán csak nagyon ritkán lett volna szükség egy ad hoc távközlésre, aminek eszköze a vezetékes telefon volt. A nagyszülőkhöz minden második vasárnap ellátogattunk, ahol beszélgetéssel telt az idő. Mindenki mindent tudott. Ha mégis közbejött valami előre nem látható téma – amire évente ha egyszer sor került, az sok volt – akkor a papa elment a postára és telefonált a lányának, mert nálunk volt a lakásban telefon. Ha a téma nem volt életbevágó, akkor megvárták a következő látogatást.

A távközlés mai értelemben létező korlátozásának voltak sajátosságai. Rokonok, barátok nem telefonáltak, hogy meglátogatnának minket (a Szabadság-hegyen), hanem csak úgy betoppantak, ami nem mindig volt a legjobban időzítve. De, ha már eljöttek, akkor átállítottuk a programunkat.

A mobil telefon elvileg egy igen hasznos találmány, de az alkalmazását az emberiség teljes mértékben elszúrta, ahogy a gépkocsi alkalmazását is. A legtöbb vidéken élő ember 2-300 méteres távolságokra is gépkocsiba száll. Borosjenőn a vasárnapi hangos misére legalább 20 család gépkocsival jön (és parkol a templom előtt), pedig legfeljebb 200 méterre laknak. Nem hiszem, hogy 50 éve befogták volna a lovakat, hogy elmenjenek a templomba.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________

(1723) Zsákutca

Tibor bá’ online

1956-ról majd egy év múlva, a 60. alkalmából.

 

~q191Az istenhívők, logikájukat William Paley tiszteletestől származtatják, aki állította, ha a tengerparton találsz egy órát, felveszed, megnézed, és akkor biztos lehetsz benne, hogy azt valaki megalkotta, mert úgy magától a tengerben nem keletkezhetett. Vagyis mindent valakinek, valamikor létre kellett hozni.

Ezzel szemben a „hitetlenek” csodálják a világmindenséget, és arra próbálnak elméleteket kidolgozni, hogy honnan, hogyan jöhetett létre az egész, legfőképpen az élőlények.

A teremtésnek (és ide tartozik az Ősrobbanás is) van egy óriási hibája, ugyanis magában foglal egy megválaszolatlan kérdést: és a teremtőt ki teremtette?

A Világmindenség létrejöttének nagy problémája az, hogy a kezdeti feltételek, a fizika négy alapvető ereje olyan pontos harmóniában van, hogy az aligha lehet véletlen. Köztudott, hogy bármelyik erő értékének a legkisebb megváltozása az egész lét összeomlását eredményezné.

Ennek ellenére, mind a két irányvonal tarthatatlan, mert bárki/bármi hozta létre ezt a hihetetlenül pontos kombinációt, a kérdés megint felmerül, és a bárkit/bármit ki hozta létre?

A honnan van a Világmindenség, honnan van a Lét? – kérdésre egyszerű a válasz, „csak úgy van”. Csak úgy létezik mindenféle cél és szabály nélkül, de érdekes módon a lehető leglogikusabban felépülve. Ugyanis ennek nincs alternatívája, illetve van a „nem lét”, amit úgy kell elképzelni, hogy sehol sincs semmi más, csak semmi. De akkor nyilván nem lenne feltehető a kérdés. A lét csak úgy van, mindig is volt, és mindig is lesz. Egyszerűen azért, mert nem lehet másképp.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

 

(1720) Miután ledobták az atombombát

Tibor bá’ online

 

~q191Amikor radioaktív sugárveszély valószínűsége áll fenn, az emberek rohannak a jódtablettákhoz, mint ellenszerhez. Felmerül a kérdés, van-e ennek értelme. A helyzet az, hogy a radioaktív sugárzás ionizál, amikor behatol egy emberi sejtbe, és megöli azt. Egymagában ez nem túl veszélyes dolog, mert a normál életünk alatt a természetes háttérsugárzás születéstől a halálunkig ér minket. A kérdés csak az, hogy mennyi. Magyarországon a természetes háttérsugárzás értéke kb. 2400 µSv. Na most, ez mi? A radioaktivitást természetesen tudjuk mérni. A méréshez viszont szükség van mértékegységekre is. Hogyan állunk a mértékegységekkel? Kezdetben mindent az akkor már jól ismert rádiumhoz hasonlítottak. Megalkották a kisugárzás, vagyis a radioaktivitás mértékegységét, az 1 Curie-t (Ci), ami másodpercenként 37 milliárd dezintegrációt jelentett, mert egy gramm rádiumban névlegesen ennyi atom bomlik fel egy másodperc alatt. Ez azonban durva egységnek bizonyul, ezért a gyakorlatban az mCi, azaz a millicurie terjedt el. Azután a múlt század derekán kitalálták az „SI” (Systéme Internationale d’Unités) rendszert, ami 1976 óta Magyarországon is kötelező. Így az új megfogalmazás szerint a radioaktivitás egysége az 1 Becquerel (Bq), ami másodpercenként egyetlen dezintegrációt jelent. Ez most meg túl kicsinek bizonyult, ezért a gyakorlatban az ezerszeresét, vagyis az 1 kBq-t használják. A Curie és a Becquerel között az átszámítás 1:37.000.000.000. Most már meg tudjuk mondani, ki tudjuk fejezni, hogy egy sugárforrás milyen mértékben sugároz. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a sugárzásból egy adott élőlény (mondjuk az ember) mennyit nyel el. Erre is kellett találni mértékegységet. Régebben a „RAD”-ot használták (Radiation Absorbed Dose). Újabban a „Gray” (Gy) a megfelelő mértékegység. 1 Gy = 1 Joule energia/1 kg anyag. Arról van szó, hogy a radioaktív sugárzás végeredményben energia, és a Gray azt adja meg, hogy mi az arány az anyag és az anyagnak átadott energia között. Ezzel nem lenne semmi baj, ha nem ionizálná azokat az atomokat, amikbe becsapódik és, ha ez az anyag néha nem lenne biológiailag élő. Mert, amennyiben egy ilyen kilónyi anyag történetesen bennünk található, akkor bizony biológiai hatással kell számolni. A fizikusok ezért kitaláltak egy újabb egységet, a Sievert-et (Sv), ami megegyezik a Gray-jel, de figyelembe veszi az embert, mint a sugárzás biológiai elszenvedőjét. Mit jelent ez? Nos, a három különböző sugarat (alfa, béta, gamma) biológiai hatásuknak megfelelően veszi figyelembe, hogy mennyire érzékenyek az egyes emberi szervek, valamint súlyozza azt, hogy a hatás kívülről vagy belülről éri-e az emberi testet. Nem akarom komplikálni a dolgot, ezt úgy kell érteni, hogy elnyelt sugárzásnál a Sievert-et alkalmazzuk emberek esetében, minden más esetben a Gray-t. A két mértékegység értéke különben azonos. Aztán persze kiderült, hogy az egységek kényelmetlenül nagyok, ezért a gyakorlatban a „mSv” és a „µSv” egységeket használják. Most vizsgáljuk meg, a radioaktív sugárzásnak milyen az élettani hatása. Vagyis, mi történik az emberrel radioaktív besugárzás esetében. A radioaktív vagy ionizáló sugárzás hatására az érintett sejtek rendszerint elhalnak, vagy oly módon deformálódnak, hogy évekkel később rákosodáshoz vezetnek.  A tapasztalat szerint minél inkább szaporodik egy sejtcsoport, annál érzékenyebb a sugárzásra. Éppen ezért a legkönnyebben elhalóktól haladva az érzékenységi sorrend a következő: őssejtek, vérképzők (lép, csontvelő, limfocita ganglion), ivarmirigy, bőrszövet, bélhártya, kötőszövet, izom- és végül az idegsejtek. Általános tájékoztatásként elmondható, hogy ember esetében a halálos dózis 4000 mSv. Számtalan kísérlet azt mutatta, hogy minél egyszerűbb egy élőlény, annál inkább áll ellen a radioaktív sugárzásnak. Például a rovarok akár százszor nagyobb dózist is kibírnak, mint az ember, a mikrobák pedig még ennél is többet. Csakhogy mi ez a „kibírni”? Elsőnek be kell vezetni a LD50 fogalmat, ami egy angol kifejezés (lethal dose for 50%) rövidítése. Ez akkora dózist jelent, aminek hatására az egy fajhoz tartozók 50 százaléka meghal (50 százaléka viszont életben marad). Ez tehát egy határérték. Ilyen dózis hatására az ember vagy majdnem meghal, vagy éppen hogy nem éli túl. Az LD50-t nem szokták kitenni, de természetszerűen minden adatnál ezt kell érteni. Tehát, az ember számára 3000 mSv a halálos dózis (és most jön az apró betű), abban az esetben, ha ezt egy adagban kapja. Egészen más a helyzet, ha egy ilyen dózist nem egyszerre, hanem mondjuk három év alatt kap meg, napi egy ezrelék formájában. Ilyen esetben a halálos adag az előzőnek a kétszerese. {Ha elveszünk a mértékegységek között, akkor gondoljunk a következő analógiára. Kint vagyunk a szabadban és esik az eső. A lezúduló eső mennyi­ségét Becquerellel, hogy mennyi eső esik ránk, azt Gray-jel, hogy mennyire leszünk nedvesek, azt pedig Sievert-tel mérjük.} De a dolog nem ilyen egyszerű. A halálos dózis természetszerűen megöli az embert, csakhogy ilyenre szert tenni nem lehet, legalább is háború vagy katasztrófa nélkül nem. A nem halálos dózis pedig egy teljes külön történet, mert ilyen esetben nem a sugárzás öl, „mindössze” a hatása.  A radioaktív sugárzás ugyanis a sejtekben olyan elváltozást hoz létre, ami évek múltán (mondjuk 3…30 év között) rák kialakulását okozza. De a történetnek még mindig nincs vége, mert nem mondhatjuk, hogy a kis dózis 30 év múltán, a nagy dózis már 3 múlva is okozhat rákot, mert ez csak körülbelül igaz. A rák kifejlődéséhez hajlam is kell, tehát az egyik emberben viszonylag alacsonyabb radioaktív besugárzás után is kifejlődik, míg a másiknál nem. Ezen kívül a rák kialakulását több, egymástól független hatás is előidézheti, amelyek összeadódnak. Vegyünk egy elméleti példát. Egy adott dohányos az adott napi cigaretta elszívása mellett mondjuk 40 év után kapott volna tüdőrákot, de mivel az atomiparban dolgozott, ahol a megengedett heti 50 mR azaz milli-Röntgen  (akkor még ebben mérték) sugárdózist is kapott 3 éven át, így a rák 40 helyett 20 év után fejlődött ki.]

Folytatva a jód mizériát, a helyzet a következő. Atomreaktor balesetnél jelentős radioaktív jód kerül a levegőbe, ahonnan lehull, és a növények felszívják. Tudni kell, hogy egy elem radioaktív izotópja vegyi értelemben semmiben se különbözik a közönséges atomtól. Így aztán a radioaktív jód (is) megtalálja útját a mezőgazdasági terményekbe és a legelésző tehenek közbejárásával a tejbe és a tejtermékekbe is. Ezeket elfogyasztva bekerül az emberi szervezetbe és beépül a pajzsmirigybe, mert ez a szervünk imádja a jódot. Így tehát a radioaktív jód bent van a szervezetünkbe, és mint jól nevelt radioaktív izotóphoz illik a felezési idejének megfelelően egy-egy atom felbomlik és kiereszt magából egy ionizáló b-sugarat, ami a környezetében megöl egy sejtet. Természetesen sok jód atom felbomlása sok sejtet öl meg. Mi következik ebből? 1) A radioaktív jód nem kerül be azonnal a szervezetünkbe, csak hetek, de inkább hónapokkal később. Tehát teljesen értelmetlen most elkezdeni zabálni a jódkészítményt. 2) Elkerülhetjük a jód izotópot, ha az élelmiszerünket „tiszta” területről szerezzük be. Tiszta terület pedig az, ahol jelentős mennyiségű radioaktív jód nem jön le az égből. Miért véd meg minket a jód? Azért mert, ha 50-szer több jódot veszünk magunkhoz, mint amennyi jód az élelmiszerünkben van, akkor (ha minden második jód atom radioaktív) A rengeteg jódnak csak tört része kerül be a pajzsmirigybe és annak csak 1 százaléka lesz radioaktív. Sajnos a jódpirulák más radioaktív veszélytől nem óvnak meg. Magyarországon pedig a japán radioaktivitástól nem kell félni, mert tényleg nagyon messze van. Ezen kívül a jódnak két radioaktív izotópja van, a 129 és a 131 atomsúlyú. Az első bomlási felezési ideje 15 millió év, de szerencsére ebből van a sokkal kevesebb. A másodikból több van, de ennek a felezési ideje csak 8 nap. Általános szabály, hogy egy adott radioaktív anyag felezési idejének a nyolcszorosa jelenti azt az időt, ami után a veszély közel nullára redukálódik. Jód 131 esetében ez tehát durván 2 hónap.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________

(1722) A Józan Ész halála

VIP.38.

 

A London Times „kegyelet” rovatában megjelent ma egy végső búcsúztatás:

Összegyűltünk ma, hogy meggyászoljunk egy szeretett régi barátunkat a Józan Észt, aki sok-sok éven át volt a társunk……. (folytatás szétküldve)

___________________________________________________

A VIP fordításokat az adományozóknak küldöm szét. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

 

(1721) Ismerkedjünk meg a Baltic Dry Index-szel

Egy anonim elemző vendégposztja

 

A gazdaság világában a tőzsdei mutatókon kívül számtalan egyéb felmérés, index létezik melyeket az elemzők figyelemmel kísérnek, hogy ezek alapján hozzák meg a döntéseiket, mozgassanak hatalmas pénzeket. (ilyenek pl. a nagy gazdaságok USA, Németország. Kína, beszerzési indexe, export, import alakulása, beruházások volumene, ipari megrendelések, menedzserek várakozása, hangulata, stb.)

A politikusok és a jelen helyzet minél további fenntartásában érdekelt brókerek, bankárok azonban szinte kizárólag a tőzsde indexet mozgását mutatják be a közvéleménynek. Miért? Mert a 2008-09-es mélypont után a tőzsdék világszerte éveken át szárnyaltak, és még a nyári, kora őszi visszaesések ellenére is, jóval meghaladják a 2008-as tőzsdei buborék alatt elért szinteket. A politikusok mantrája szerint a tőzsde index a gazdaság lázmérője, előre jelzi a várakozásokat, tehát ha jól teljesítenek a tőzsdék, akkor a gazdaságban is minden ok, (igaz csak nem akar jönni az a fránya növekedés, de majd a következő negyedévben….)

Sok évtizededen át valóban ez volt a helyzet. Ha fellendülés, kereslet volt a reálgazdaságban, akkor a cégek növelték az eladásaikat, nőtt a profitjuk, és természetes módon növekedett a kereslet a részvényekre, emelkedtek a tőzsdék. Amikor visszaesés következett be, akkor ugyanez fordítva játszódott le. Azonban 2008 óta ez alapvetően megváltozott. A FED, majd a japán, angol, európai, stb. jegybankok számolatlanul „teremtik a friss pénz” ami valahogy mégse jut el reálgazdaságba. Ellenben a bankok és a pénzpiaci játékosok könnyen hozzáférnek, és mivel legkönnyebben a tőzsdén tudják befektetni, emiatt alakult ki a még nagyobb buborék.

Amióta a tőzsde létezik egészen 2008-ig, ha jó hírek jöttek a reálgazdaságból, akkor emelkedtek a részvények, ha rossz hírek jöttek a cégektől, akkor pedig estek.

Azonban mára az az abszurd helyzet állt elő, hogy a „rossz hír a jó hír, és a jó hír a rossz hír”. Hogy is van ez? Ha rossz hír érkezik a reálgazdaságból, akkor a jegybankok nem hagyhatják abba a pénznyomtatást, tehát a tőzsdézőknek ez jó hír! Ha véletlenül valami jó hír kerül ki a cégektől, akkor megijednek, hogy jön a kamatemelés, vége az ingyen pénznek, tehát ez rossz hír lett a befektetőknek.

Ide jutottunk. Senki se tudja, meddig mehet még ez a játék, de a végtelenségig biztos nem. Nos, próbáljuk megsejteni, hogy mi a helyzet a világgazdaságban, miközben szárnyalnak az indexek. Erre az egyik legegyszerűbb és érthető mutató nem más, mint a Baltic Dry Index

https://en.wikipedia.org/wiki/Baltic_Dry_Index

Ez a grafikon a tengeri szállítmányozás, az áruszállító hajók kihasználtsági fokát, és költségét mutatja. Nevével ellentétben nem csak a Balti tengeren, hanem a világ óceánjain minden, ami nem folyékony áru, nem kőolaj, hanem pl. vasérc, réz, szén, mezőgazdasági termék, konténerek, stb. kereskedelmét mutatja. Amikor világszerte konjunktúra van, nő a fogyasztás, akkor egyre többet termelnek a cégek, egyre több nyersanyagra van szükségük, pörög a tengeri szállítmányozás, tele vannak a hajók, emelkedik ez az index. Amikor nincs több vásárlóerő, már hitelből sem, akkor minden visszaesik, ez a mutató is. Így aki a valóságra kíváncsi, jobban teszi ha a tőzsdék helyett ezt a mutatót kíséri figyelemmel. Íme:

 

~q076

~q075

Bár a grafikon magáért beszélt, azért pár dolgot kiemelnék belőle:

1985 óta jegyzik ezeket a számokat, hosszú éveken át végig a 2000 szint alatt maradt,

2003 –tól megduplázódik a volumen, miután Kína aláírta a szabad-kereskedelmi megállapodást, és belépett a világpiacra, elárasztva minden földrészt a termékeivel,

  1. Eufória, a bankok szórják a hitelt, mindenki fogyaszt, mintha nem lenne holnap,
  2. Bár csak szeptemberben dőlt be a Lehmann Brothers, a nemzetközi áru kereskedelem, a reálgazdaság már év eleje óta befékezett, mint azt a drasztikus zuhanás mutatja.

2009-2011. Egy kis vissza kapaszkodás,

  1. Amikor legalább 20 „rendkívüli ülés” volt az Euró megmentésére.
  1. október az index 809 ponton áll, 1986 óta a legalacsonyabb szinten, (úgy hogy közben Kína is itt van) megállt a globális kereskedelem! Senki se fogyaszt! Mindenki eldöntheti, hogy a tőzsdének, a politikusoknak hisz, vagy az áruk, a reál javak szállításából von le következtetéseket.

_________________________________________________________

___________________________________________________
___________________________________________________

(1719) Meddig akarsz élni?

Tibor bá’ online

 

~q191Húsz éves fiam a Bimbó úton megunta a lassú totyogás, ezért előzés végett átment a szembejövő sávba (egy kanyargós úton), aztán hirtelen jött vele szembe egy nő, aki sikított, és eldobta a kormányt, tenyereit a szeme elé tette. Fiam simán átment oda, ahonnan jött, csak közben volt két kikövezett járda. Az eredmény, apja kölcsön kocsijának lett egy 30 fokos holtjátéka a kormányon. Dádá helyett csak annyit mondtam neki, ha erről nem szokik le, akkor nem lesz hosszú élete. Erre azt válaszolta, hogy nem sokáig akar élni, hanem érdekesen. Na, ez aztán sikerült neki. Ezért teszem fel a kérdést, hogy meddig akarsz élni? Ha érdekesen, és nem érdekel, hogy meddig, akkor ne olvasd tovább, ha sokáig, akkor kigyűjtöttem neked néhány tippet.

Legfontosabb, tudatosan élj. Ezen azt kell érteni, hogy folyamatosan gondolj arra, hogy ez vagy az, amit tenni akarsz előnyös-e neked vagy sem. Magyarul, „ne élj a vakvilágba”.

Barátkozz: Ne zárkózz el az emberektől, légy nyitott és barátkozó. A mogorva emberek hamar halnak.

Válogasd meg a barátaidat: A barátok igen nagy mértékben befolyásolják az életviteledet. Például italozó barátok között, nehéz távol tartani magad az italozástól.

Ne dohányozz: A közvélemény már jó ideje tudja, hogy a dohányzás könnyen tüdőrákhoz vezet. Azt viszont nem tudja, hogy ezen kívül is roppant egészségtelen, számtalan hátránnyal jár. Ha nem is betegít meg, erősen koptatja a szervezetet. Olyan, mintha egy kis Polskival, állandóan padlógázzal közlekednél.

Szundikálj: Tudományos felmérések igazolják, hogy a rendszeres délutáni szundikálásnak kifejezetten jó hatása van az élettartalomra. Aki délutánonként alszik egy órácskát, az tovább él.

Étrend: Nagyon nem mindegy mit eszel. Az egészséges étkezést mindenki ismeri, de csak kevesen tartják be, pedig az eredmény egyértelmű. Aki egészségesen étkezik, az tényleg tovább él.

Házasság: Talán nem fogod elhinni, de a házasélet meghosszabbítja az életet. Még az a házas élet is, ahol gyakran előfordulnak összezendülések. Az okokon lehet töprengeni, de a statisztikát nem érdemes kétségbe vonni, még akkor se, ha ismersz agglegényt, aki 98 évet élt meg.

Testsúly: Elvileg a szervezett azért halmoz fel tartalékot, zsiradék (háj) formájában, hogy kedvezőtlen időben se kelljen azonnal éhen halni. De erre csak barlanglakó korunkban volt szükség. Ma a legtöbb ember azért hízik el, mert többet nassol a kelleténél. Ha erre nem figyelsz, az komoly problémákhoz vezethet, és persze alaposan megrövidíti az életet. Fiataloknál az elhízást kiegyenlíti a szervezet fiatalsága, de ez hamar elmúlik, míg az elhízás megmarad.

Mozgás: Az emberi lét ma már különösebb mozgás nélkül is fenntartható, és sokan fenn is tartják. Csakhogy nem ehhez vagyunk szokva. A kevés fizikai mozgás rövidíti az életet.

Alkohol: Egyszerűen nem igaz, hogy egy pohár bor egészséges. Az alkohol egy gyenge méreg. A legkisebb mennyiség se jó. Amit felhoznak mellette, az igaz, de kiváltható. Például a vörös borban antioxidánsok vannak. Igaz, de benne vannak a szőlőben is. Nem kell hozzá alkohol. Idős korban segíti az emésztést. Ez igaz, mert az alkohol ingerli a gyomor nyálkahártyáját, ami gyomornedv kiváltását okozza. De ezt el lehet érni másképp is, például egy kávéval, vagy savanyúsággal.

Lelki élet: Nem szívesen teszek róla említést, de aki hisz istenben és hetente vesz részt istentiszteletben, az pszichésen kiegyensúlyozottabb, tehát tovább él. Kivétel természetesen van, mert a kiegyensúlyozott pszichéhez nem mindenkinek van szüksége istenre.

Harag: Szakértők megállapítása, hogy a haragtartás hátrányosan hat vissza az egyénre. Haragtartás helyett, lépj át a kiváltó okokon, ne törődj vele, éld a saját életed.

Biztonság: El se hiszed, milyen sok ember életét rövidíti meg a baleset, még akkor is, amikor túléli azt. Az élő szervezet kisebb-nagyobb hibákat kijavít, meggyógyul, de nem felejt, aminek káros hatása akár 30 év múlva is jelentkezhet. Éppen ezért okosan teszed, ha tudatosan törekszel a biztonságra.

Alvás: A rendszeres, kellő mennyiségű alvás alapfontosságú. Ügyelj arra, hogy a napi 8 óra alvásod minden körülmények között meglegyen. Nem halsz bele, ha kevesebbet alszol, de a felmérések igazolják, hogy az alvás minősége és mennyiség kihat az emberi élettartamra.

Stressz, korunk nagy betegsége. Ne stresszelj, hagyd el magad. Semmi se olyan nagyon fontos, mint ahogy vélekedsz róla. Még sose volt úgy, hogy valahogy ne lett volna.

Célkitűzés: Ha valóban sokáig akarsz élni, legyen neki értelme. Ha nincs életcél, akkor az életnek sincs sok értelme. Ki csak úgy vegetál cél nélkül, az nem él sokáig. Sokan már huszonéves korban öngyilkosak lesznek, mert szerencsés helyzetükből kifolyólag minden könnyen az ölükbe pottyant, semmit se kellett megteremteniük.

Egészség: A hosszú élethez természetesen szükség van egészségre, ami elromolhat, ráadásul úgy, hogy észre se veszed. Ne hanyagold el magad, ha nincs semmi panaszod, időnként akkor is vizsgáltasd meg magad mondjuk 50 felett.

Szex: Ezt utoljára hagytam. A gyakori, intenzív szex, lehetőleg az élet végéig nem csak kellemes, de igen aktív élethosszabbító, hogy milyen mechanizmus alapján az nem ismert, de a tényt már többször felmérték.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

(436) A hatodik érzékszerv

Tibor bá’ online

~q191Egy cunami érkezése előtt a madarak elrepülnek. Földrengés előtt a kutyák kiszaladnak az épületből. Bankárok eladják a részvényeiket közvetlenül az index zuhanása előtt. Mi ez? Szerencse, védangyalok sugallata, véletlen? Dehogy! Minden egyes esetben a környezet apró, de nem jelentéktelen megváltozása. Piciny árulkodó jel, aminek hatalmas hatása lehet. Állatok esetében velük született adottság. A bankár esetében a sok éves  tapasztalat tudat alatti működése. — és neked nincs hatodik érzékszerved? Oda se neki, vegyél egy kutyát és figyeld a viselkedését. Tanuld meg tőle, hogyan kell hallgatni a hatodik érzékszervünkre. Figyeld a társadalmi mozgásokat, ahogy a kutya figyeli a te viselkedésedet. Soha nem fogod megérezni a közelgő földrengést, de ki tudsz magadban fejleszteni egy hatodik érzékszervet a társadalmi események érzékelésére. Meg tudod állapítani, hogy órákon belül a tömeg ellepi a bankokat, hogy kivegye a pénzét.

Vissza a kutyához. A kutya az ember legjobb barátja, de a kutya nem ember, hanem állat. A kutya nem érti az emberi nyelvet, de lesi a gazdája gondolatát. Tudatosan ki akarja találni mit akarsz tőle, mit tegyen. Megtanulja a gazdájának a szokásait. Tudja, ha nyúl a fogas felé, akkor séta következik. Ha délfelé megcsörren a zacskó a kamrában, akkor kutyatáp várható.  Ezt kell megtanulni.

Az átlagemberek (főleg a férfiak) nemigen törődnek a környezetükkel. Alig tűnik fel nekik bármi. Ha ezen változtatni tudsz, akkor szép lassan kialakul egy hatodik érzékszerved. Figyeld meg az emberek viselkedését. Ha szerdán felemelik a benzin árát 6 forinttal, akkor kedden este a benzinkutaknál hosszú sorok állnak. Megfordítva, ha a benzinkútnál nagy a tömeg, akkor holnap emelik a benzin árát, csak nem figyeltél a hírekre.

Az előbb azt írtam, hogy „főleg a férfiak”. A nők sokkal figyelmesebbek. Évezredek alatt megtanulták, hogy a legapróbb jeleket is dekódolják, szükségük volt rá. Ez a képességük ma is megvan, de sose fogják neked elárulni, ha nem kérdezel rá, nem kéred ki a segítségét, hogy ha a „női ráérzés”, a „hatodik érzékszerve” súg valamit, akkor közölje veled. Te pedig ne nevesd ki, ne nézd le, hanem foglalkozz vele komolyan. Lehet, hogy téved, de sokkal  valószínűbb, hogy „megérzett” valamit, valami szokatlant, valamit aminek nem kellene ott lenni.

Ez az a képesség, ami megtanulható, ha fordítasz rá figyelmet. És, ha észlelsz valami szokatlant, akkor gondolkozz el rajta. A hipermarket polcai mindig teli vannak. Nem véletlenül, erre vannak utasítva a polcfeltöltők. A vevők a teli polcról szeretnek leemelni árut. Ha valami nincs feltöltve, egyre csak fogy, annak kell lenni okának. Péntek délután rendszerint nagy a gépkocsi forgalom. Ha péntek délután van és mérsékelt a forgalom, akkor annak kell lenni okának. Gondolkozz, próbálj rájönni mi van. Még az átkosban, ha pénteken a cukros-polc üres volt az önkiszolgálóban, vasárnap  bejelentették, hogy holnaptól drágább lesz a cukor. Vajon honnan tudták előre az emberek? Tapasztalati tény, hogy nem az a fontos, amivel a média eláraszt, hanem az, amit elhallgat. Közbeszúrom: Pár hete az esti TV hírek közúti balesetekkel és apró bűntényekkel van tele a legapróbb részletekig. Valóban hírértékű eseményről nem számolnak be. Mi lehet az oka. A hétvégén hárman haltak meg az M5-ön, de hogy Tunéziában a rendőrség a tüntetők közé lőtt és több, mint 50 halott  van, az nem kerül a hírek közé. Miért nem számol be róla a TV? Nem fogok súgni. Gondolkozz el rajta. Én észrevettem a változást, vedd te is észre. Figyelj. Nézd meg mindennap az Interneten a dollár árfolyamát, a forintét, mennyi az arany ára és a nyersolajé. Tedd be a kedvenceid közé azokat  a  szájtokat, amelyek ilyesmikkel foglalkoznak. Figyeld a hírportálokat, de ügyelj arra, hogy megbízható legyen. Sok az információ, ki kell szűrni a kis értékű szenzációkat. Ne légy közömbös semmi iránt. Érdekeljen minden, de ne tömd magadba az értelmetlen adatokat (hány gólt rúgott múlt héten a Fradi) Ha figyelmes vagy és koncentrálsz előbb vagy utóbb ki fog benned fejlődni egy „hatodik érzékszerv”, aminek belátható időn belül igen nagy hasznát fogod venni.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

(ACs-65) Azok a csodálatos nők – A telhetetlenség csúcsa

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102Egyedül nevelte tizenhat évesen szült lányát, aki éppen most töltötte be a nyolcadik évét, és persze rengetegbe került. A tizenhat évesen szülő nők partnerei nem arról híresek, hogy rohannak fizetni a gyerektartást. Ebben a témában Klaudia sem volt kivétel, fizetése pedig alig biztosított többet, mint a nyomorszint. Ezért aztán, amikor a munkahelyén az egyik háromgyerekes, 48 éves családapa összerúgta a port feleségével, Klaudia gondjaiba vette az élet méregpoharát fenékig kiívó férfit. Zsolt pedig megkönnyebbülve öntötte ki bánatát egyenesen Klaudia ölébe, és persze a 24 év korkülönbség sem volt kutya.

Zsolt nem csak jól keresett, de kellően vagyonos is volt, ráadásul ezermesterféle, akinek családi költségvetése messze jövedelme alatt maradt. Ráadásul nem zárkózott el az elől, hogy Klaudia és Zsuzsika nevű leánya odaköltözzön hozzá, annál is inkább, mert felesége a három gyerekkel együtt átköltözött az egyik háromszobás lakásukba.

Zsolt mint oroszlán harcolt a gyerekekért, de persze nem sok reménnyel, amióta Magyarországon a bírói kar „elnőiesedett” férfiember nemigen nyer gyermekelhelyezési pert. A máskülönben abszolút családcentrikus Zsolt alkalmazkodott a helyzethez, és azzal biztatta magát, hogy máris van egy nevelt lánya, és nem túl idős ahhoz, hogy vállaljanak saját közös gyereket is. Vagyis Klaudiát az első perctől kezdve végleges „megoldásnak” fogta fel, ami ellen az isten lábát éppen megfogó hölgy nem fejtett ki ellenállást, hogy diplomatikusan fejezzem ki magam.

Most következhetne az, hogy „és addig éltek, míg meg nem haltak”, de nem következik. Klaudia valami kideríthetetlen okból kifolyólag nem volt megelégedve életszínvonalának több száz százalékos megemelkedésével. Amiről korábban csak álmodozhatott, nyáron heteken át saját villában nyaralt a Balaton mellett, télen IBUSZ-szal vitethette magát az osztrák Alpokba, a butikból öltözködött a KGST-piac helyett, a saját gépkocsiján járt, stb., stb. Mindez azonban nem nyújtott megelégedettséget. Minden vágya az volt, hogy kikerüljön Ausztráliába.

Zsolt a disszidálásról hallani sem akart, életével tökéletesen meg volt elégedve, fel nem tudta fogni, mi extrát nyújtana neki egy ilyen feleslegesnek vélt „kaland”. A véleménykülönbség miatt a téma nem lett lezárva, havonta elő-előjött. Máskülönben magyar mércével mérve közöttük a harmónia tökéletesnek volt mondható.

Telt, múlt az idő, egy napon Klaudia azzal állt elő, hogy nincs megelégedve az eddig használt fogamzásgátlóval, és át szeretne térni a méhhurokra. Tekintve, hogy ez a történet még a rendszerváltás előtt kezdődött, a megnevesített hurkot a nőgyógyász ajánlatára az NSZK-ból kellett volna beszerezni. Zsolt a nyakát kitörte, hogy valutát szerezzen, hogy rátaláljon arra, aki az NSZK-ba készül, magyarán pénzt, fáradságot nem kímélve beszerezte a kívánt méhhurkot.

A méhhurok sikeres implantálását követő második nap Klaudia és Zsuzsa úgy tűntek el, mint a kámfor. Mindenfajta figyelmeztetés nélkül egyszerűen kiléptek Zsolt életéből.

A következő héten két dolog történt. Klaudia telefonált egy Bécs melletti menekülttáborból, hogy ott vannak, várják az ausztrál befogadást, és Zsolt ne haragudjon, mert ő vele szeretett volna kimenni, de hát ugye… A másik, hogy Zsolt munkahelyén észlelvén az űrt, egy másik ifjú hölgy (plusz egy négyéves fiúgyerek) azonnal az árván maradt férfi megvigasztalásába kezdett, ami idővel egy külön történetté nőtte ki magát, de ezzel most nem foglalkozunk.

Klaudia Bécs mellett több, mint két évig dekkolt, havonta felhívta Zsoltot és panaszkodott, de nem árulta el, hogy tervének véghezviteléhez nyújtott-e segítséget a méhhurok. Egy év után már visszajött volna hozzá, de persze a disszidálás miatt nem tudott. Két év után kikerült Ausztráliába, ahol bőségesen akad megvigasztalásra váró, faképnél hagyott magyar férfi, akik közül némi válogatás után – láss csodát – lehorgonyzott a leggazdagabb mellett. Klaudiának lett saját gépkocsija, butikokban vásárolhatott, nyáron saját tengerparti villában nyaraltak, télen pedig az ausztrál Alpokba jártak síelni. Vagyis minden maradt a régiben, csak itt senki sem beszélt magyarul.

Állapítsuk meg, hogy Klaudia szívós munkával és néhány év ráfordítással elérte azt, ami után vágyódott, de nem érezte magát boldognak, amit persze ő maga jobban tudott, mint a külső megfigyelők. Végül arra jutott, hogy édesanyját ki kellene hozatni, hátha az meghozná a kívánt változást. A ötletet tett követte, és a mama csakhamar megérkezett a sydneyi repülőtérre.

Az ember azt várná, hogy annyi év után a mama és lánya egymás nyakába borul, de nem ez történt. Katóka néni azzal nyitott, hogy milyen szörnyű volt ez az utazás, és már bánja, hogy az ő korában ilyesmire adta a fejét. Klaudia és az inkább Katóka nénihez illő férje összenézett, és egymást túllicitálva állították, hogy milyen istenien fogja magát érezni, csak legyen túl az utazás fáradtságain.

Az csak természetes, hogy a mama részére lánya és veje már előre tervezgettek kellemes programokat, amit aztán Katóka néni szokatlan zordonsága még magasabbra srófolt. Mindjárt másnap elvitték az Operába, amely építészetileg köztudottan világszenzáció. A darabonként száz dollárért megvett jegyekért cserébe a kedves mama első reakciója annak deklarálása volt, hogy ez az épület eddig csak azért nem dőlt össze, mert arra várt, hogy ő bent üljön a harmadik sorban. Az előadás alatt kifogásolta, hogy az Aidát nem olaszul éneklik, majd kifelé jövet közölte, hogy az Andrássy úti Opera előtt hasaló két oroszlán többet ér, mint az egész operaház itt Sydneyben.

Na, jó, makacskodott Klaudia, akkor a hétvégén elmegyünk a Három Nővér sziklaalakzathoz, ott fog csak a mama álla leesni. Katóka néni álla azonban a helyén maradt. Szép-szép itt minden, de a Normafánál azért mégis szebb az erdő.

Hétfőn Klaudia a mamát elvitte a George Streetre, attól már tényleg seggre kell ülnie, de a mama nem ült seggre, helyette előadást tartott, hogy néz ki ma a Váci utca, amit Klaudia el sem tud képzelni.

Klaudia és férje most már csak azért is célul tűzte ki a mama csodálatba ejtését, ezért aztán elhatározták, hogy elviszik az Ayers Rockhoz. A kérdés csak az volt, hogy terepjáróval menjenek-e vagy repülővel. A végén a repülő mellett döntöttek, de a mama kijelentette, hogy akkor sem ül repülőre, ha neki arannyal fizetnek.

Folyt tehát a méta, de hiába, a mamának semmi sem tetszett igazán. A hangulat pedig egyre fagyosabbá vált. A végén a három hónapos vízum ellenére a harminc napot sem várták meg, és „közös elhatározással” Katóka néni egyik reggel ahogy jött, úgy el is ment a British Airways egyik gépével, ahol nem sokkal a felszállás után rosszul lett. Londonba csak a porhüvelye érkezett. Lelke mosolyogva az egekbe szállt, és arra gondolt ennél előkelőbb halál magyar nő részére nem létezik.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________

VM-294 Lakásbérlés

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102Most a CHF alapú hitelekkel kapcsolatos botrány nyomán derült ki számomra, hogy van egy új magyar mánia, a lakás birtoklása. A háború előtt csak minimális mennyiségű öröklakás volt a Fővárosban. Ezzel szemben vidéken főleg parasztházak voltak, természetesen magántulajdonban. Budapesten a 1867-es kiegyezés után egymást követve épültek a bérházak, mert a lakbér jövedelmek biztosabbak voltak a tőke után járó kamatnál. Lakó pedig bőségesen akadt. Apám például megszületésem után egészen egyszerűen kitalálta merrefelé akar lakni (Kazinczy utca), ott megállt egy kapualjban és megnézte milyen lakások kiadók a házban és mennyiért. Aztán bement a házmesterhez, aki megmutatta az adott lakást, és megkötötték a szerződést. Hozzá kell tennem, hogy aki 3 nappal elmaradt a lakbérrel, annak a bútorait lehordatták a kapualjba, hogy vigye el valahova.

Az embernek a létfenntartáshoz élelem kell, víz, hajlék és ruha. A hajlék kivételével ezek rövid időn belül beszerezhetők, ha hasznosítani tudja munkáját és tudását. Ez azonban nem érvényes a hajlékra. Míg az élelmedet nem kell egyszerre megvenni 40 évre, a hajlékkal pontosan ez a helyzet, ha birtokolni akarod. A háború előtt, és után, senki nem akart birtokolni, mindenki tökéletesen meg volt elégedve azzal, ha valaki másnak a tulajdonát bérelhette hónapról hónapra. Közben azonban történt egy történelmi átalakulás. Rákosi 1949-ben minden bérházat államosított, miközben a lakók maradtak ott, ahol voltak. Erre azért került sor, mert korábban az emberek a lakhatásra a jövedelmük harmadát, felét költötték. Az államosítás után a kocka megfordult. Bagót kellett fizetni az államnak lakbér címén, viszont a fizetések a felére estek vissza. Rákosi ugyanazt csinálta, amit most Orbán a magánnyugdíj pénztárral. Felmarta a pénzt a jelenben, aminek a visszafizetését áttolta a (távoli) jövőbe. Ugyanis az igen olcsó lakhatásnak volt egy hátulütője, nem jött ki belőle a karbantartás költsége. Ennek volt egyenes következménye a bérházak állagának a folyamatos romlása. Aztán, amikor eltel 40 év, és a fél város lerohadt állapotba került, a csődtömeget az állam átruházta az emberekre, akik piszok olcsón vehették meg azt a lakást, amiben laktak és ezzel nyakukba vették a karbantartási költségeket. Egyszeriben a lakások szabadon lettek adhatok és vehetők, ami 40 éven át tilos volt, és csak különböző kunsztstiklik segítségével lehetett átjátszani mindenki által ismert összegekért. Persze a megvásárlás körülményeit úgy szabályozták, hogy a vétel szinte kötelező volt. Ugyanis, ha a bentlakó nem vette meg, akkor bárki más megvehette, abból pedig a bentlakók – köszönik szépen – nem kértek.

Nem sokkal ezt követve megérkeztünk a rendszerváltáshoz, vagyis kapitalistákká váltunk. Ennek leglátványosabb jele az eszeveszett tempójú építkezés lett, amivel párhuzamosan elterjedt az érzés, miszerint az a biztos, ha tied a lakás. Aztán pedig a gyors tempóban épülő lakóparkok lakásai igen vonzóak voltak. A nagyszülői lakásnyomor helyét megérkezett az unokák luxus lehetősége, ami magával hozta az luxusigényt. Nem lett volna baj, ha a legújabb generáció nem ragaszkodott volna a birtokláshoz. Közszájon járó szöveg volt, hogy az albérleti díj helyett inkább fizetem a részleteket. Persze ehhez nem tartozott megfelelő kalkuláció. De józan ésszel átgondolva, mi is történt?

A lakásbérlésnek jelentős előnyei vannak. Amikor a szüleimnek rosszul ment a dolga, akkor havi 30 pengőért béreltek egy szoba-konyhát. Amikor felvitte az isten a dolgukat, akkor 120   pengőért béreltek egy 3-szóba-cselédszoba összkomfortot. Aki 30 évre vesz egy luxus lakást, és kikalkulálja, hogy a fizetéséből tudja fizetni a részleteket, természetesen a pillanatnyi fizetésére gondol. De ki tudja ezt garantálni 30 évre? Mi van, ha megváltoznak a gazdasági körülmények? Mi van, ha megváltozik a részletfizető egészsége, munkaképessége, ne add isten, elhuny? És akkor még nem beszéltem a CHF alapú lidércnyomásról, se arról, hogy esetleg felbomlik a házasság.

De, tételezzük fel, hogy minden jól megy, egy teljes emberöltő alatt nem áll elő semmi gubanc. Harminc év után az addig tisztességesen, három lakás árát részletben kifizetőnek a lakás tehermentes birtokába kerül, aminek egyetlen egy előnye van, valaki, vagy valakik örökölni fognak. Érdemes ezért felvállalni ekkora kockázatot, ráadásul azoknak, akikért valaha senki se vállalt fel semmilyen kockázatot?

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

(1718) Vajon a DMT pszichedelikus (tudattágító) hatása alatt álló emberi agyat hatalmába kerítik-e földöntúli lények?

Tibor bá’ online

 

~q191Többen jelezték, hogy DMT (dimetiltriptamin) szívását követően földöntúli lények uralják az agyukat.

DMT-t a múlt század hetvenes éveiben fedezték fel, de széles népszerűségre sose tett szert. Annak idején üzletemberek drogjának nevezték, mert a déli ebédszünet elején belehelt erős drog hatása az ebédszünet végére megszűnt. Fogyasztói jelezték, hogy ezek a földöntúliak majd minden esetben jelezték jelenlétüket.

Scott McGral cikket írt a Psychology Today folyóiratba, feltárva azt, hogy a DMT alkalmazók földönkívüli intelligenciával ütköznek össze. Ez lenne a kisebb hír, ennél jóval nagyobb, hogy legtöbbjük meg van róla győződve, hogy agyukat a lények ténylegesen elfoglalták, ott vannak élő valóságban.

Strassman, aki az 1990-es években kísérletezett a DMT-vel, azt állítja, hogy egy tisztességes DMT dózis hatására az önkéntesek gyors és mindent elsöprő pszichedelikus hatásról számoltak be, ami alatt nem vettek tudomást a környezetükről és saját testükről, mely hatás körülbelül két perc után tetőzött. A kezdeti roham után a kísérleti alanyok képes volt folyamatosan beszámolni tapasztalatairól, ami általában olyan képzelt kép volt, amit akár nyitott, akár csukott szemmel „láttak”. Ezek igen színes, kaleidoszkópikus, geometriai minták voltak. Azok, akik tovább mentek (a létszám kábé fele) belépett a lét egy úgynevezett „szabad állású” független szintjébe, aminek természete teljesen szokatlan volt. Ezen a szinten találkoztak intelligens „lényekkel”, „idegenekkel”, „segítőkkel”. A leírások szerint ezek a következő formákat vették fel: bohócok, hüllők, sáskák, méhek, pókok, és pálcika lények.

Strassman nem az egyetlen kutató, aki ilyen eredményekről számol be. Terence McKenna pszichológus szintén találkozott ily módon leírt lényekkel, aminek az „önátformáló gépi-törpéknek” nevet adta.

Egy másik leírás szerint a kísérleti alanyok fickándozó manókat láttak, akik többdimenziós térből ki-beugrátak. Mindez oly meggyőző módon, hogy a drog hatásának elmúltával az alanyok meg voltak győződve arról, hogy ebben az állapotban ezek a lényeg ténylegesen uralták tudatukat, valószínűleg azért, mert józan állapotban nem képesek behatolni az emberi agyba.

És akkor megérkezhetünk a halál közeli állapot hallucinációihoz, ahol az élmény átélői szintén meg vannak győződve arról, hogy amit tapasztaltak az valódi volt.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________

(1717) Kultúrák óóóh!

Tibor bá’ online

 

~q191Amióta menekültválság van, mindenki arról beszél, hogy a különböző kultúrák nem kompatibilisek. Miközben 20 éve még úgy tudták, a kultúra azt jelenti, hogy az ember időnkét elmegy egy hangversenyre és már rég elolvasta a Háború és Békét. Szóval a magyar társadalom is fejlődik, bár nem sokat. Most úgy döntöttem, hogy igen szemléletesen bemutatom a magyar és ausztrál „kultúra” közötti különbséget. Az első, a magyar nő vicces bemutatása már legalább 20 éves. Annak idején a munkahelyek iratszekrényeinek oldalára volt kirajzszögezve. Íme:

Miért jobb a sör a nőnél?

A sört egész hónapban élvezheted.

A sör mindig türelmesen vár.

A sörnek nem kell virágot vinni.

A sör nem beszél vissza.

Több sör együtt sem beszél hülyeséget.

A sör olcsóbb.

A sörnek nincs anyja.

A sör nem borul ki, ha nőszagúan jössz haza.

A sörnek sosem fáj a feje.

A sör nem követel egyenlőséget.

A sör mindig nedves.

 

Na, igen, nagy vonalakban így gondolkodik egy ivarérett magyar férfi, (és nem úgy, ahogy Attila P.V. el akarja hitetni velünk), és ha nyíltan nem, de lelke mélyén egyetért vele. Nincs szándékomban morális oldalról boncolgatni a kérdést, mert nem ez a dolgom, és az nem vezetne sehova. Annak sincs értelme, hogy magadban elkezdj szabadkozni, hogy hát csúnya dolog így vélekedni a nőkről, de ugye te ezzel nem értesz egyet. Ugyanis tagadhatatlan, hogy a széles körben tapasztalható attitűdöt bizony ez jellemzi, és ha te magad nem is értesz vele egyet, ebben a közegben nőttél fel, és ha akartad, ha nem, valami nyomot biztosan hagyott. De most nézzük, mit rajzszegeznek ki az ausztrál férfiak az iratszekrény oldalára (természetesen magyar fordításban)!

 

A nő és férfi együttélésének szabályai

Ilyen szabályokat kizárólag csak a nők írhatnak elő.

Ezeket a szabályokat a nő bármikor megváltoztathatja, mindenfajta előzetes értesítés nélkül.

Vannak rejtett szabályok is, amelyeket a férfi csak az adott esetben tudhat meg.

A nőnek minden körülmények között igaza van.

Ha mégis előfordul, hogy a nőnek bizonyítottan nincs igaza, akkor az csakis a férfinek felróható félreértésből származhat.

A nő bármiről, bármikor megváltoztathatja álláspontját.

A férfi soha, semmilyen körülmények között, semmiről sem változtathatja meg álláspontját a nő írásba foglalt előzetes hozzájárulása nélkül.

A nőnek jogában áll bármikor, bármiért mérgesnek és feldúltnak lenni.

A férfinek alapvető kötelessége mindig és minden körülmény között higgadtnak és megfontoltnak maradni, kivéve azt az esetet, amikor a nőt ez idegesíti, amikor is a férfinek az elvárt mértékben kell idegesnek és feldúltnak lennie.

A nő nem köteles a férfivel közölni, hogy feldúltnak kívánja-e látni vagy sem.

A férfinek kötelessége a nő gondolatait kitalálni, amennyiben a nő ezt így kívánja, de nem áll jogában azokat kitalálni, ha az a nő részére előnytelen.

A férfinek a szex soha nem juthat eszébe, és nem tehet rá célzást, csak akkor, amikor a nő ezt így kívánja.

 

Na, ehhez mit szólsz? Nem én találtam ki, az egyik „hátrahagyott” barátom küldte el e-mailben. És azt se feledd, bármely ausztrál nőre rákérdezel, nem fog egyetérteni a fenti „szabályokkal”, de mint a magyar esetben, úgy itt is igaz, olyan közegben nőtt fel, ahol a nők ezt a hozzáállást tömegesen követik.

És akkor rajta, meg lehet vitatni, kinek mi jut eszébe. Figyelem! A fentiek közlése a részemről nem jelent állásfoglalást. 😀

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

(1716) A legegyügyűbb birodalom (The World’s Silliest Empire)

VIP.37.

Ez alkalommal a teljes szöveg publikus

mert annyira jó összefoglaló, hogy nem szabad kihagyni

Szerző: Dmitry Orlov

~q191Nem lehet nem észrevenni, hogy az elmúlt néhány héten a Birodalom egyre együgyűbb. Olyannyira, hogy szerintem kiérdemelte a világ legegyügyűbb birodalom címet. Persze lehet azzal előállni, hogy már eddig is együgyűek voltak, de ami most van, az felér egy kvantumugrással.

Az orbitális együgyűség akkor tört felszínre, amikor Lloyd J. Autin III. tábornok, az Amerikai Egyesült Államok Központi Parancsnokságának feje, kijelentette a Szenátusi Bizottság előtt, hogy az US által kiképzett, kisszámú szíriai harcosok még akcióban vannak. Olyan kisszámú, hogy talán már csak öten vannak. Na most, ezeknek a kiképzése, és felszerelése 500 millió dollárba került. Vagyis harcosonként 100 millióba. Ez persze rendben is lenne, mert a lényeg, hogy a beszállítók biztosítani tudják a hasznukat. Különben ezt az együgyűséget tovább növelte, hogy a fent említett harcosokat az ISIS/ISIL/al Kaida elfogta (bárhogy is nevezzék most magukat), elvették gépkocsijukat és fegyvereiket.

A következő együgfyűségre Az ENSZ Közgyűlésén került sor New York-ban, ahol Obama (a megengedett 15 perc helyett) 30 percen át semmi értelmes dolgot nem mondott. A rákövetkező Putyin beszéd volt az, ami rámutatott a Birodalom együgyűségére. A gyakran ismételt idézet Putyin beszédéből „Felfogtátok ésszel, mit követtetek el?” (Вы хоть понимаете теперь, чего вы натворили?) Pontosabb fordításban így hangzik: „Hogy nem tudjátok még mindig megérteni, micsoda felfordulást okoztatok?”

De nem is ez a lényeg, mert a fogalmazás nagyon fontos. Az ENSZ-ben így nem lehetett beszélni egy nagyhatalomról. Ilyen fogalmazásban egy rakoncátlan kölyköt szoktak megleckéztetni. Ez a megfogalmazás a Birodalmat az egész világ előtt járatta le, mint nyilvánvaló együgyűeket.

A következő téma az orosz bombázás beindulása Szíriában az összes terrorista ellen. Ami ezzel kapcsolatban érdekes az, hogy tökéletesen legális. Ugyanis a megválasztott, legitim szír kormány kért segítséget az oroszoktól, amit az orosz parlament jóváhagyott. Miközben Szíriában az amerikai bombázás teljes mértékben illegális, mivel egy ország bombázásának két legális módja van. 1) Az illető ország kormányának a felkérésére. 2) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának a felhatalmazására. Washington egyikkel se rendelkezett. És miért lenne ez fontos? Azért, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsát pontosan azért hozták létre, hogy mindenfajta háborút megakadályozzanak azzal, hogy az országoknak ne legyen lehetősége megtámadni egy másikat, politikai és gazdasági következmények nélkül. A II. világháború után általánosan elfogadott nézet volt, hogy a háborúk borzalmasak, és kell tenni valamit, hogy megakadályozzák őket. Washington azonban úgy gondolja, hogy ez felesleges. Amikor egy orosz riporter (Gayane Chichakyan az RT-től) megkérdezte a Fehér Ház sajtótitkárát, az USA milyen legális alapon bombázza Szíriát, az illető először úgy tett, mintha nem értené a kérdést, majd zavarában bedobott egy blablát. A lényeg az, hogy az USA imád háborúzni (jobban mondva a fegyverszállítók imádnak háborúzni, mert abból van a jövedelmük, és véletlenségből már rég megvették maguknak az amerikai kormányt) Viszont Amerika képtelen megnyerni egy háborút, és ezért együgyűség az egész, úgy ahogy van.

Viszont, ha egyszer az ember együgyűt csinál magából, miért hagyná abba? Obamának esze ágában sincs leállni. Az ENSZ közgyűlés minden egyes résztvevője pontosan tudja, hogy a szír kormány gáztámadása saját népe ellen sose történt meg. A vegyi anyagokat a szaudiak adták, amit aztán a lázadók saját maguk ellen használtak fel. Ha valaki úgy hazudik, hogy mindenki tud a hazugságról, ráadásul a hazudozó pontosan tudja, hogy mindenki tud róla, az egy akkora együgyűség, hogy nehezen lehet találni ennél nagyobbat.

És mi van a folyamatos szövegeléssel a közel-keleti „szabadságról és demokráciáról”? miután az egész földrészen káoszt hoztak létre ezzel az agy-halott beavatkozással? Az egyetlen normális vélemény Donald Trumptól hangzott el, aki kijelentette, hogy a Közel-Kelet, Szaddam Husszein, Moammar Gaddafi és Bashar al Asszad alatt volt stabil. Ha az egész Washingtonban egyetlen egy politikusnak van józan esze, akkor az tényleg oltári nagy együgyűség.

De „szabadságról és demokráciáról” szövegelni azért is elképesztő együgyűség, mert az egész Közel-Kelet néhány ezer éve törzsi szervezetben élő társadalom. Minden egyes lokalitásban valamelyik törzs uralkodik. Ha az lenne az ötlet, hogy daraboljuk fel a területet szuverén egységekre (mellesleg egyik meglévő ország se nevezhető egységes nemzetnek, vagyis lényegében többnemzetűek) akkor minden egyes területet uralna egy törzs, a többi pedig megállás nélkül zsörtölődne. Hatalmas melléfogás a kisebbség zsörtölődésének a kihasználása, „rezsim váltás” kiáltással, mert az egész terület feltartóztathatatlanul fel fog lángolni.

Nézzük csak! Izraelben az uralkodó törzs a zsidók, akik büntetlenül bárkit lelőhetnek, lebombázhatnak. Ez viszont „demokratikus” mert a zsidók elmehetnek szavazni. Szíriában az alaviták szavazhatnak, és Basar al Asszadra szavaznak. Kérdés, a zsidók esetében OK, a szírek esetében miért nem OK? Mert ez nem Washington érdekét szolgálja.

Irakban Szaddam Husszein által vezetett szunnita törzs uralkodott, de ezt az amerikaiak felrúgták. Ezt követve, ami Irakban megmaradt, azon a sihiták uralkodnak az ország déli részén, miközben a szunniták elszöktek és csatlakoztak az ISIS-hez. Ez persze átlátható és roppant egyszerű, de nem az együgyű amerikaiaknak, mert nem felel meg az elképzeléseiknek, vagyis annak, hogy az egész világot át kell alakítani az ő ízléseiknek megfelelően. Tehát újra és újra nekifognak és egyáltalán nem idegesíti őket, hogy mekkora együgyűség amit tesznek, persze mert a lényeg a fegyver gyártók igényeinek a kielégítése.

A tipikus forgatókönyv a következő: Az USA miszlikre bombáz egy országot, majd beindít egy szárazföldi inváziót, felállít egy bábkormányt, majd kivonul az országból. A bábkormány szétesik, aminek következtében, vagy irányíthatatlan káoszba süllyed az ország, vagy kialakult egy új, az előzőeknél sokkal kegyetlenebb diktatúra, illetve a kettő keveréke. Ilyen szétesett ország Líbia, Jemen és Afganisztán nagyobbik része, Irak, és Szíria. Az egyáltalán nem számít, hogy ezek után az amerikai ügyvitel totálisan együgyűnek néz ki. Különben Szíriában még ezt se sikerült elérni. Az amerikaiak már egy éve bombázzák az ISIS-t, miközben azok egyre erősebbek és egyre nagyobb területet tartanak ellenőrzésük alatt, de még mindig nem sikerült Asszadot elüldözniük, ehelyett az ISIS legények fekete csukjákban és fehér kosaras cipőben körbefutkosnak a sivatagban, szelfiket készítenek magukról, felrobbantják az archeológiai romokat, nőket rabolnak és mindenkit lefejeznek, aki ferdén néz rájuk.

Most viszont az oroszok egy hét bombázás alatt többet értek el, mint az amerikaiak egy teljes év alatt. Ennek következménye, hogy az ISIS legények egy része Jordániába menekül, egy másik része Németországba tart, ahol szír menekültnek adja ki magát.

Ez viszont kiborítja az amerikaiakat, mert az oroszok bombázzák a terroristáikat, vagyis azokat, akiket Amerika képzett ki, és fegyverezett fel, és most bombázza őket??? Hát ez elég együgyűnek hangzik, pedig igaz. Ebből viszont az oroszok nem kérnek, mert szerintük, ha valaki terroristának néz ki, és úgy hápog, mint egy terrorista [utalás egy amerikai mondásra], akkor ezek terroristák, vagyis le kell őket bombázni.

Csakhogy ez rendkívül népszerűtlen az amerikaiak soraiban. Egy országot teli pakolnak fegyverekkel, majd óvatosan körbebombázzák, ügyelve arra, nehogy eltaláljanak valakit, és akkor jönnek az oroszok és puff, mindent elrontva szétbombázzák őket. Erre aztán a szaudiak borulnak ki leginkább, mert az egészet ők finanszírozták, és ők adták a terroristákat is, akik megszegve saját Saria törvényeiket mindenkit hitetlennek kiáltanak ki, aki nem nyeri el tetszésüket. Nagy együgyűség, nemde?

Az viszont nem látszik valószínűnek, hogy az USA meg tudja állítani az oroszokat, vagy a kínaiakat, akik szintén ki vannak hegyezve az ISIS ellen, vagy az iráni és a Hezbolla harcosokat, akik készek a bemenetelésre és a maradék ISIS kisöprésére, miután a bombázással mindent megsemmisítettek. Az amerikaiaknak más nem maradt, mint elindítani egy információs háborút, aminek keretein belül lehet vádolni az oroszokat a civil lakosság legyilkolásával. De persze ezt is a lehető legegyügyűbben teszik. Először is, jelenteni kell a civil lakosság legyilkolását, még mielőtt az orosz gépek felszállnának. Aztán el kell látni a sajtót hamis fényképekkel, ahol sérült gyerekeket lehet látni a Soros György által kifizetett fehér, fejhez simuló női sapkákban pózoló ápolók között. Ez követve, ha valaki bizonyítékokat követel, azokkal senki se áll elő. Ez azonban sajnálatos módon még nem elég együgyű. Ezért aztán közvetlenül az oroszok által elkövetett civil gyilkossági vád elhangzása után, az amerikaiak Afganisztánban felrobbantanak egy kórházat, amiben az „orvosok határ nélkül” gyógyítanak, annak ellenére, hogy jelenlétükre felhívták a figyelmüket a bombázás előtt, és alatt. Lehet ennél nagyobb együgyűséget csinálni? Természetesen lehet. A kórház lebombázása után kijelentették, hogy a kórház teli volt elrejtőzött tálib fegyveressel. Illetve nem volt tele, de az afgánok kérték őket fel a bombázásra.

Ezek után bármi megtörténhet. Például: Úgy tűnik Washingtonnak nincs külpolitikai terve. A Fehérház állít valamit, a Külügyminisztérium mást állít, a Pentagon pedig egy harmadik elképzelésről beszél. Samantha Power az ENSZ-ben saját elképzelését adja elő, miközben John McCain szenátor fel akarja fegyverezni a szír felkelőket, hogy lelőjék az orosz vadászbombázókat. (mind az ötöt? John, ne hülyéskedj!) És ezen konfúzió után az Európai Unió politikus bábjai leállíthatatlan rángatózás alatt saját kottából énekelnek, mert Washingtonban elhelyezett agyközpontjuk nem kap egyértelmű utasítást.

Mi lesz ennek a vége? Ki tudja, de hadd álljak elő egy javaslattal. Amerikának le kellene bombázni Washington belvárosát, plusz néhány virginiai megyét. Ezzel alaposan sikerülne meggátolni az amerikai együgyűséget, de ha ez se segít, akkor sincs semmi baj, mert nem az eredmény a lényeg, hanem a hadianyag felhasználása, hogy a gyártók újabb profithoz jussanak.

 

A szerző, Dmitry Orlov egy orosz származású amerikai mérnök és szakíró, akinek szakterülete az Egyesült Államok gazdasági, ökológiai és politikai hanyatlása és összeomlása.

http://cluborlov.blogspot.com

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________

 

 

(1715) White lie

Tibor bá’ online

 

~q102White lie: szó szerint fehér hazugság, vagyis magyarul kegyes hazugság, csakhát elvész a lényeg. A kegyes azt jelenti, hogy a hazudok tekintettel a másikra, ami nem jön ki a fehérből. Szeretném azt írni, hogy „ártatlan” hazugság, de ez se stimmel. Viszont, ha végére értek a felsorolásnak, ki fog derülni miről van szó. A lényeg, hogy egy amerikai szex-magazin szerint létezik 15 olyan átlátszó hazugság, amikkel a nők élnek, a férfiak (na jó, csak a zöldfülű férfiak) be is vesznek. Akkor nézzük őket!

Jól vagyok, nincs semmi bajom. Ezt általában durcásan vágják a férfiak fejéhez, mert be nem vallanák, hogy bosszún jár a fejük.

Rajtam van a piros király. Ezzel a lehetőséggel már tinédzser korban is élnek. Sose felejtem el. Harmadik osztályban amikor a lányoknak volt torna, nekünk lyukasóra volt, de az osztályterem teli volt lányokkal. Egyszer kivágódott az ajtó, ott állt a tornatanárnő és elüvöltötte magát. Én azt nem veszem be, hogy a fél osztály menstruál. Mars le minden lánynak a tornaterembe.

Öt perc alatt kész vagyok. Ezt ők se gondolják komolyan, de komolyan mondják.

A méret egyáltalán nem számít. Ez a legszebb fehér hazugság. Ezt akkor se hidd el, ha 20 év házasság után hallod. A valószínű ok nem annyira a férfi megnyugtatása, mint annak megjátszása, hogy ő bizony nem telhetetlen. Az igaz, hogy az utód nemzésnél a méret nem számít, de itt vége is van a történetnek.

Máskor nem szoktam ilyen dilis lenni. Ne vedd be a szöveget. Lesz még ilyen dilis minden olyan alkalommal, amikor úgy gondolja, hogy a cél eléréséhez ez a legjobb taktika.

Ó, ezt kiárusításon (turkálóban) vettem. Ennek a hazugságnak fő oka, hogy tisztában vannak igényeik tarthatatlanságával, de a tetszeni vágyás mindent elsöpör.

Ő csak egy régi ismerősöm. Ne várd el egy nőtől, hogy feltárja a múltját. Tulajdonképpen érthető, mert mi kényszerítjük őket erre. A férfiak nem veszik jónéven, ha volt elődjük. Nem reális igény, de ilyenek vagyunk.

Te vagy életem legjobb (legjobban dugó) pasija. Tapasztalatból tudják, hogy a férfi önbizalmára ügyelni kell, mert ha elveszik, mindenki rosszul jár.

Mond el, megígérem, nem haragszom meg rád. A tipikus nő önmagáról semmit se árul el, de a férfiről mindent tudni akar. Aztán adott alkalommal ezt a tudást alaposan gyümölcsöztetni tudja.

Majd hívj fel, itt a telefonszámom. A férfiak zöme nem képes elviselni, ha kikosarazzák. Ezt tudva ilyen egyszerű módon iparkodnak megszabadulni tőlünk.

Nem vagyok féltékeny típus. Ez csak duma. A nő alapvetően féltékeny, de nem úgy, mint mi. Nem az a baja, hogy máshol elégülsz ki, az a baja, hogy rajta kívül más is lehet kedvezményezett.

Nem érdekel a múltad. De csak addig nem, amíg fejhető vagy.

Te vagy a második férfi az életemben. Nők számára a szűzhártya egy átok, mert ha nem lenne, akikor minden nőnél te lehetnél az első. Így kénytelen vagy beérni a második hellyel.

Ezt most én fizetem. Ha ezt elhiszed, a csaj többé nem látod. 😀

Nem vagyok becsípve, nem ittam semmit. Ez csak egy tesztelés, mennyire vagy hajlandó elfogadni azt, amit mond.

___________________________________________________
___________________________________________________
_______________________________

(1714) Nem lesz összeomlás, annál sokkal rosszabb jön

Curix vendégposztja

 

A most már egy ideje Németországban élő Curix rábukkant Michael P. Seiter tőzsdei alkusz elmélkedésére, ami szerint nem túl valószínű, hogy bekövetkezik egy III. világháború, vagy egy gazdasági összeomlást. Ehelyett sokkal inkább egy folytatódó tendencia várható: kevesebb pénz több munkáért, kevesebb szabadság, több önkény. Ez a trend a gazdagokat is utoléri. Senki nem lehet biztos abban, hogy a trend haszonélvezője lesz. Curix annyira érdekesnek és fontosnak tartotta ezt az elképzelést, hogy lefordította magyarra, és közrebocsátotta megvitatás végett. Íme:

Régóta halljuk, hogy küszöbön áll egy mindent elsöprő összeomlás. Annak ellenére, hogy egyik után a másik időpont kerül törlésre, fáradhatatlanul készülnek az előrejelzések a következő apokalipszis várható időpontjáról. Való igaz a körülöttünk fellelhető jelek évek óta egy viharos jövőképet vetítenek előre. Egy összeomlás tulajdonképpen – még ha fájdalmas is – egy logikus és szükséges „nagytakarítás“ lenne, de nem lesz, mert a befolyással bíró szereplők mindent megtesznek a rendszer továbbéléséért. Így aztán minden megy tovább a megszokott kerékvágásban. Egy harmadik világháborúnak számtalan jele van már vagy 70 éve, de az egész emberiséget megsemmisítő borzalmat senki se meri beindítani. Kisebb kiigazítások, történések természetesen elképzelhetőek, mint amilyen például a DM és az € cseréje volt. Nyilván tovább folytatódnak a helyi háborúk is, (bocsánat, úgy értem a demokrácia kiszélesítése 😀 ), mint ahogy azt már az elmúlt 30 évben is láthattuk.

Röviden: minden marad a régiben. Minden megy tovább úgy, ahogy azt az elmúlt 20-30 évben megszokhattuk, mégsem lélegezhetünk fel, mert a következmények rövid és középtávon kedvezőbbek, hosszútávon azonban pusztítóak lesznek.
Az államadósságok továbbra is minden évben emelkedni fognak, az adók szintén tovább emelkednek, a bérek vásárlóereje tovább csökken, a munkanélküliség tovább nő, hogy mindezt kézben tartsák, kialakításra kerül az alacsony bérezésű szektor. Életfontosságú javak, mint élelmiszer, lakásbérlet, energia árak tovább növekednek. Szólás és sajtószabadság további megcsonkítása, a központosítás és a globalizáció tovább építése, személyes szabadság, privát szféra, egyéni jogok további minimalizálása következik be, és a kötelező munkaóra szám megemelése párhuzamosan a szabadidő további csökkentésével.

Magyarul: minden, ami miatt érdemes élni abból egyre kevesebb lesz és egyre drágábban megszerezhető, míg az élet negatív vonatkozásai tovább nőnek erősödnek. Mindez nem egyik napról a másikra történik, hanem fokozatosan és lassan. Elég lassan ahhoz, hogy az embereknek ne tűnjön fel. Alapvetően ez lenne a folytatása annak a trendnek, amit az elmúlt 20 év alatt megéltünk. A folyamat elméleti síkon 30-50 év múlva abban csúcsosodhat ki, hogy tulajdonképpen senkinek nem lesz már semmije. Az emberek nagy tömegei olyan körülmények között fognak élni, mint ahogy azt ma a nagyüzemi állattartásból ismerhetjük, ennek előjelei már felfedezhetőek.

Ilyesmi módon néz majd ki a jövőnk, ha jelen tendenciákat előrevetítjük. Érdemes megemlíteni, hogy ez a folyamat nem csupán az emberek egy kisebb hányadát fogja érinteni, hanem a bolygó lakosságának 99%-t. A közhiedelemmel ellentétben a fent leírt tendencia a gazdagok körében is megfigyelhető, így téves az az elgondolás, hogy ők kizárólag profitálnak ebből a trendből. Ezek mentén a gazdagok 99%-a ugyanerre a sorsra jut, talán némi időbeli késéssel, de nem elkerülve azt.

A nagy összeomlástól való félelem tehát alaptalan, hiszen az lenne a kisebbik rossz és egyben a nagy lehetőség is egy igazságosabb rendszer alapjainak lerakásához.

__________________________________________________
__________________________________________________
______________________________

(ACs-64) Azok a csodálatos nők – Pocsék emlékmegőrző

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102Pali bácsit hihetetlen keményfából faragták. Megözvegyülésének első napjától kezdve feltalálta magát, így hiányt semmiben sem szenvedett, de hogy Klári nem ült az ablak előtt és nem kötött (csak az isten tudja, hogy mit), az elviselhetetlennek tűnt előtte. Sebaj, gondolta, majd megszokom, de nem szokta meg. Így esett, hogy egy szerdai napon, amikor a magyar hentes leszállította a rendelést, a magyar hentes magyar kifutójával szóba keveredett, és elmondta neki magányosságából fakadó bánatát. A fiú, aki még csak pár hete érkezett Ausztráliába, megígérte neki, hogy segít.

Tíz nappal később Pali bácsi kapott az Óhazából egy nagyméretű borítékot, amelyet egy közvetítő iroda küldött neki, és amelyből női fényképek, és egy szerződéstervezet került elő, valamint egy bankszámlaszám, ahová a szolgáltatás ellenértéke befizetendő. A dolgok nyélbeütése után egy jó tíz évvel fiatalabb hölgy karácsonykor már Sydneyben volt, majd hat hónapon belül megejtették az esküvőt is. Hiába, csak a fiatalok érnek rá, az időseknek minden nap számít!

Magdi viszonylag gyorsan megtanulta, hogy fő funkciója az ablak előtti kötögetés, amit különben szívesen felvállalt, de az egy sima, egy fordított helyett az egy sor kötés, egy sor plafonra bámulást praktizálta. Egyre csak nézte a plafont, és szomorú képpel Petőfi-verseket motyogott. Pali bácsi érezte, hogy ennek nem lesz jó vége, ezért egy terápiás megbeszélést kezdeményezett. Megállapították, hogy Magdi lélekben többet van otthon, mint Sydneyben, és ez így nem maradhat. Ekkor Magdi előállt azzal, hogy van neki Zalában egy harmincéves keresztfia, aki ki szeretne jönni, és ha itt lenne, ő is mindjárt jobban érezné magát.

Az ötletet tett követte, hol volt még az egyéves házassági évforduló, amikor Feri már bőszen lakta az utcára néző kisszobát. A házirend hamar megváltozott, mert a munkát találni képtelen Feri esténként üzleti elképzelésével Pali bácsit zaklatta szüntelen. Végül az öreg úgy gondolta, egyszerűbb, ha ad a fiúnak 10 000 dollárt, aztán érvényesüljön, ahogy tud. Az természetesen borítékolható volt, hogy a tíz rongy hamar elolvad, és Ferinek újabb tervei lesznek.

Az első tízezer dollár Pali bácsitól oly elképesztően könnyen volt leakasztható, hogy a jég hátán is megélni képes fiatal honfitárs vérszemet kapott, már nem csupán kért, követelt. Családi jelenetet családi jelenet követett, már amennyiben ők hárman családnak voltak nevezhetők. A végeredmény minden esetben egy újabb és újabb csekk kitöltése volt.

Közben Pali bácsi szekatúrához nem szokott szervezete a kifáradás jeleit kezdte mutatni. Mire a bankszámla nagyjából kiürült, Pali bácsit kivitték a temetőbe szeretett hitvese, Klári mellé.

A temetés után Magdi és enyhén mohó keresztfia átrendezte a házat, ahonnan minden kacatot és olyan tárgyat kihajítottak, amely a legkisebb mértékben is emlékeztetett Pali bácsira, a vén zsugorira, akitől végre nem kell már több pénzt kikönyörögni. Aztán ketten elkezdték tervezgetni, mit is fognak csinálni, miután eladták a házat és megfelezték a vételárat. A tervezgetésnek még a felénél sem jártak, amikor a halált követő harmincadik napon levelet kaptak egy olyan ügyvédi munkaközösségtől (hogy ennél a magyar kifejezésnél maradjunk), ahol magyar anyanyelvű munkatárs is dolgozott. A levél tartalma a következő volt.

„Tisztelt asszonyom! Kötelességem értesíteni önt arról, hogy a megboldogult halála előtt a saját tulajdonát képező családi házra 700 000 ausztrál dollárt vett fel, mely összeget letétbe helyezett. A letétből az összeget ön, az özvegy, a névre kiállított csekk ellenében 14 napon belül felveheti. Ha ezt 14 napon belül nem teszi meg, úgy a letéti összeg tulajdonjoga a helyi állatmenhelyre száll. A névre szóló csekk megtalálható az örökhagyó családi fényképalbumának belső borítója alatt. Az előzőekben ismertetett, az ügyvédi iroda páncélszekrényében őrzött végrendelkezés az ausztrál jog szerint megtámadhatatlan. Tisztelettel: Dr. X. Y. ügyvéd.”

A levél olvasása után Magdi elsápadt, majd kihullott kezéből az elolvasott szöveg. Ferinek a földről kellett felvenni, hogy átfuthasson a sorokon. Olvasás után felüvöltött – hol az az átkozott fényképalbum? – Hogy hol van? – kérdezte vissza Magdi, miután magához tért – te vitted ki a kukába, te szerencsétlen. Tudod mi történt? – folytatta a most már cseppet sem víg özvegy. – A ház nem a miénk, földönfutókká lettünk, csak az a néhány rongy, ami rajtunk van, csak az a miénk. Éveket vesztegettem el e mellett a nyomorult férfi mellett, és most mehetek vissza Zalába egy huncut vas nélkül, még azt sem tudom, miből fizetem ki a repülőjegyet. – Na várj egy kicsit – üvöltött vissza Feri – nem te mondtad, hogy dobjak ki mindent, ami Pali bácsira emlékeztet. Te egy feltűnően pocsék emlékápoló vagy. Miért nem tudtál várni addig, amíg a kezünkben a pénz? Minden esetre ez a vén fasz alaposan kibaszott veled. Olyan tutyi-mutyinak nézett ki, aztán meg alaposan kijátszott minket.

U.i. Tanuljátok meg, egy örökség csak akkor biztos, amikor már a zsebedben van a lóvé.

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________________

VM-293 A tanyán egy T-34

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102Hetente olvasom, hogy a Széll Kálmán tér átalakítása során találtak egy aknát (bombát, gránátot, löveget, ki minek nevezi azt a rozsdás vasdarabot) a lakókat 500 méteres körzetben kiürítették, majd a nevezett valamit a tűzszerészek hatástalanították. Közben mindenki be volt szarva 300 kilométeres körzetben, vagyis határtól-határig. Nem tudom röhögjek-e rajta vagy bosszankodjak. Amit találni szoktak, annak a neve gyalogsági akna, általában 82 mm-es. Ugyanis ebből lőttek ki a legtöbbet. Gyalogsági támadás előtt egy igen egyszerű kilövő szerkezettel indított aknákkal alaposan megszórták a környéket. Nem tudom, hány százalék nem robbant fel, de elég szép számmal lehetett látni szerteszét ezeket a döglött aknákat. Mi, kíváncsi fiúk (én 12 voltam) nem bántunk velük kesztyűs kézzel, ennek ellenére nem tudok olyan esetről, amikor egy ilyen döglött akna felrobbant volna. A hatótávolsága különben se 500 méter, tehát, az egész cirkusz teljességgel felesleges. Amit az alábbi igaz történet is igazol.

1945 márciusába apám részére a helyzet tarthatatlanná vált, mert különböző feljelentések miatt üldözték az oroszok. A feljelentők rendszerint a koncentrációs táborokból visszatért zsidók voltak. A feljelentett személyek pedig olyan polgárok, akiktől feltehetően volt mit zabrálni (aki nem tudja, ez oroszul „lopást” jelent). Mi tehát megindultunk gyalog Kiskunfélegyházára, húzva magunkkal egy kézikocsit, mert Félegyházán volt egy házunk, és ott nem voltak visszatért zsidók.

A 111 km-t három nap alatt tettük meg, azért ilyen gyorsan, mert útközben egy orosz lovas kocsi húzott minket vagy 40 kilométeren át egy üveg pálinkáért. Megérkezésünk után konstatáltuk, hogy a házunkat feltörték, néhány bútort elégettek (a szomszédok szerint orosz katonák) és néhány ruhadarabunkat felfedeztünk a szomszédokon, akik ezt teljes joggal és fesztelenül viselték. Ugyanis mi burzsujoknak számítottunk.

Néhány nappal később a nyári barátaim elárulták, hogy a közelik tanyavilágban van egy kilőtt T-34-es tank. Aztán egyik nap ebéd előtt el is vittek, megmutatták. Hát, nem volt kilőve, csak a lánctalpát robbantották le, és így harcképtelenné vált. Bemásztam, kimásztam, jól körülnéztem. A kilövésre váró ágyúlövegeknek volt bent egy tárolója, ami lemezből kivágott lyukak voltak, amibe aztán be lehetett helyezni a lövegeket. A tározó természetesen teljesen üres volt. A lövegek viszont a tank körül szanaszét hevertek kiherélve. Ez azt jelenti, hogy addig kell a hüvelyben lévő löveget oldal irányban ütögetni, elég kemény ütésekkel, amíg az meg nem lazul, ami után ki lehet húzni a hüvelyből. A jutalom egy nagy rakás „makaróni”. Mi ugyanis így neveztük a zöldes-szürke, kábé 40 cm hosszúra, makaróni formába présel puskaport. Ezt aztán a többi fiúknak el lehetett adni jó pénzért, mert ez a makaróni csodákat tudott. Meg kellett gyújtani az egyik végét (u.i. a puskapor lefojtás nélkül nem robban, hanem ég) még hozzá nem túl nagy sebességgel. Ha most ezt az égő véget eltapostuk, akkor a maradék makaróni nem aludt el, hanem csak füstölt és össze-vissza ugrált, ami jó hecc volt.

Szóval ezeket a lövegeket szétszedegettük puszta szórakozásból, persze a szülők háta mögött, és közben elfelejtettük a környéket kiüríteni 500 méteres körzetben. Ez a szanaszét heverő lőszerek állapota kábé nyár végéig tartott. Szeptemberben találkoztam az osztálytársaimmal, mind életben volt. Az egyik fiúnak egy kézben felrobban kézigránátgyutacs (mint egy petárda) levitte két ujját. Egy másik hülye úgy sütött el egy páncélöklöt, hogy a csövet maga elé tartotta, a végéből kicsapó láng átégette a télikabátját és egy darabot a hasán lévő bőrből is, de röhögve túlélte.

Azt viszont nem tartom okosnak, hogy a tűzszerészek kicsavarják az alaposan berozsdásodott gyújtófejet. Össze kellene ezeket szedni, elszállítani valahová és ott, amikor jó néhány darab összegyűlt, az egészet felrobbantani. A 70 éven át szunnyadó és teljesen átrozsdásodott (legtöbbször gyalogsági akna) aligha robbanna fel a szállítás alatt. A megkísérelt kicsavarozás sokkal veszélyesebb. Viszont ők a szakemberek, és joguk van vásárra vinni a saját bőrüket.

_________________________________________________
_________________________________________________
_________________________________

(1713) Jégtömeg

Tibor bá’ online

 

~q191Az Antarktiszra imádnak hivatkozni a hivatásos szkeptikusok, akik vagy nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy nem mosható össze a tengeri jég és a szárazföldi jég, mert ugye az Antarktisz egy kontinens. És akkor a részletek.

Az Antarktisz kontinens felett jég terül el, ami évezredek alatt gyűlt össze a ráhullott hóból. Ezzel szemben az Antarktisz körüli tengeren lévő jég a sós vízben keletkezik a téli hónapok alatt, de a nyári hónapok alatt majd teljes mértékben elolvad (lásd az alábbi ábrát, ahol látható mind az Északi-sark, mind pedig a Déli-sark jegének állapota a maximális és minimális helyzetben).

  1. Ábra – forrás: National Snow and Ice Data Center

~q078

És ez adja a különbséget az északi- és a déli-sark tengeri jég között, mivel az Északi-sark jegének jelentős része megmarad nyár végén is. Aztán pedig a Föld hőenergiájának szempontjából az északi jégtakaró fontosabb, mivel azokon a területeken, ahol elolvad az óceán, jelentős mennyiségű napsugarat kap a vízfelület, amit sokkal kevésbé veri vissza a fényt, mint a jég.

Óvatosan kell bánni az antarktiszi vízfelületén elhelyezkedő jéggel. Jelenleg ez a jégmező növekszik, amit a szkeptikusok felhasználnak annak bizonyítására, hogy szó sincs melegedésről. Ennek a jégnövekedésnek több oka is van. Lássuk őket!

Az Antarktisz felett az ózonszint csökken, ami a sztratoszféra hűlését és erősebb szeleket von maga után, aminek következtében nagyobb vízfelület keletkezik, mint amennyi be tud fagyni.

Az óceánok déli része frissül a nagyobb esők és az Antarktiszról lefolyó olvadék miatt.

Ezek együtt megváltoztatják az óceán vízrétegeinek az összetételét, a meleg és a hideg víz kevésbé tud keveredni, ezért a jégperem kevésbé tud olvadni.

A fentiektől függetlenül az Antarktisz jegének tárgyalásakor nem a jégmező kiterjedésének a mérése a legfontosabb tényező. Az Antarktisz esetén a legfontosabb jégtömeg a Nyugat-Antarktisz, és a Kelet-Antarktisz terület feletti jég. Nézzük, ez hogy alakult!

  1. Ábra – forrás: different measurement techniques (Shepherd, 2012)

~q077Az ábra szerint az Antarktisz jégtömeg vesztése kevesebb, mint Grönlandé, de egyértelműen csökken. 1992 és 2011 között 1350 Gt jég olvadt el, ami átlagosan évi 70 Gt-t jelent. Mivel a világtengerek l mm-es szintemelkedéséhez 360 Gt jég elolvadása szükséges, az Antarktisz olvadása évi 0,19 mm-t jelent.

Ez mellett a felső panelon jól látható, hogy az Antarktisz különböző területein az olvadás nem azonos mértékű. A többszörösen leellenőrzött méréstechnikával itt ismerkedhetünk meg.

A klímakutatás itt ismerhető meg

__________________________________________________
__________________________________________________
_____________________________

(1712) A munka és annak értéke

Tibor bá’ online

 

~q191Az anekdota szerint egy családi ház téli fűtése leáll. A tulajdonos kihívott egy szerelőt, aki hirdette magát a helyi infóújságban. A tulaj a szertelőt levezette a pincébe, aki rövid ideig nézelődött, majd a táskájából elővett egy kalapácsot, kétszer ráütött egy csőszakaszra, amire a fűtés beindult. Nagyszerű-nagyszerű – így a tulaj – és mivel tartozom? Tízezer forint – jött a válasz. Már ne haragudjon – kezdte mondókáját a tulaj – de ezért a két kalapács ütésért tízezret kérni enyhe túlzás. Tévedésben van – válaszolta a szerelő – a kalapács ütésért csak 100 forintot kértem, az a tudás, hogy hová kell ütni a kalapáccsal, az került 9900 forintba.

Magyarországon elharapódzott az a nézet, hogy csak a fizikai munka, amikor folyik rólad az izzadság, az a munka, azt kell megfizetni, minden másért pénzt kérni egyszerű rablás. Nem mindenki ilyen bigott, de valahogy mindenki úgy gondolja, hogy a fizetésnek valamilyen formában tükrözni kell a munkából eredő hasznot. Na, de milyen hasznot?

Fiatal koromban ingatlan ügynök voltam. Vevőket kellett találni egy subdivision-ra, ami azt jelentette, hogy egy hatalmas birtokot, csak mert a tengerparton volt, felosztottak házhelyekre, és azokat árulták mint a leendő üdülőparadicsom majdani épülete alá való blokk. Az értékesítés természetesen részletfizetésre szólt egy, kb. heti minimális fizetésnek megfelelő összeg lefizetése után. Az elrendezés szerint, ha eladtam egy blokkot, a lefizetett beugró az enyém lett, a majdani részletek, pedig a cégé. Egyetlen 10 percig tartó eladásért egy heti munkabért lehetett kapni. Reális volt ez? Ahogy vesszük. A cégnek megérte, de az én tényleges munkám messze túl volt fizetve, minden máshoz viszonyítva. Miért?

Ameddig vissza tudunk menni a múltba, az mindig úgy volt, hogy az értékteremtő (alkalmazott) munkás mindig kevesebbet kapott a munkájáért, mint amennyi értéket teremtett. A kettő közötti különbség volt a tulajdonos/vállalkozó profitja. Ez pedig általánosan elfogadottá vált. Ez az elv azonban nehezen értelmezhető szellemi munka terén. Ha ezt át akarjuk hidalni azzal, hogy egy adott szellemi munkából mennyit lehet profitálni, akkor eljutunk a legtorzabb kapitalista találmányhoz. Egy slágert tartalmazó kislemezből el lehet adni tízmillió példányt, ami iszonyatos pénzt jelent minimális munkáért. Ez aztán eszünkbe juttatja a kommunista jelszó: mindenki szükséglete szerint kap a nagy közös kalapból, és mindenki képességei szerint köteles hozzájárulni a nagy közös kalap feltöltéséhez. Ez azonban csak elvekben hangzik jól, a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Az egyed úgy érzi, hogy az ő szerencsés képességeihez senkinek semmi köze. Ő egyszerűen csak tehetségesnek született, az ebből származó előnyök kizárólag öt illetik. Ha a hatalom ezen változtatni akar, akkor az érintett a tehetségét a sutba dobja. A tehetséget tehát meg kell fizetni.

Most már csak azt kell meghatározni, mi a tehetség. Alkotások esetében ez könnyű, de például egy vállalkozás vezetése esetében a tehetség már nem határozható meg ilyen könnyen. Ebből származnak az iszonyatos túlfizetések, amire elsősorban a bankszektorban kerül sor, de más vállalkozásoknál se ritka. Egy-egy olyan konszern, mint például a VW, csillagászati összegeket fizet vezetőinek. A mechanizmus ugyanaz, mint a parlamenti képviselők esetében. Megszavazzák önmaguknak az újabb és újabb fizetésemeléseket.

U.i. Nem volt szándékom egy mindent elrendező posztot írni, mert ez a téma annyira életbevágó, hogy mindenki kizárólag a saját oldaláról látja a dolgot.

_________________________________________________
_________________________________________________
______________________________

(1711) A brit SAS alakulat

Szíriában a brit SAS (különleges) alakulat harcol Asszad ellen ISIS felkelőknek öltözve

________________________________________________

Az eredeti cikk teljes VIP fordítását E-mailben küldöm el azoknak, akik adományaikkal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu

___________________________________________________

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________

(1710) Leállt-e a melegedés?

Tibor bá’ online

 

~q191Talán kezdjük azzal, hogy én nem fogadom el az állítást, miszerint a globális felmelegedés 1998 környékén leállt volna. Ehelyett úgy gondolom, hogy hozzáértő egyedek „bizonyították”, hogy a felmelegedés leállt, stagnált, szóval nem melegszik a Föld tovább.

Nem kell senkitől se kölcsönöznöm ötleteket, magamtól is tudom, hogy egy időben a 2005-ős év volt „minden idők” legmelegebbje. Ezt a dicsőséget aztán átvette 2014, majd most a 2015 a következő jelölt. A szakemberek szerint egészen biztos melegebb lesz, mint 2014. Ráadásul a nyakunkon van egy (jelek szerint) igen erős El Nino jelenség, amit mi itt Magyarországon télen és jövő nyáron fogunk érzékelni. Viszont logikus lenne azt állítani, hogy leállt a felmelegedés, amikor egymást követik a rekordévek?

Ezen kívül a szakemberek rámutatnak, hogy az óceánok felmelegedése szintén rekordértékű (az utóbbi 10 évben az óceánok hőmennyisége megduplázódott éspedig 2×1023 Joule-ra). Végül pedig a jegek olvadása folytatódik. Mindez azonban nem elég, további bizonyítékokat követelnek a szkeptikusok, akik hiatus-t (hézag) emlegetnek. Érdemes megemlíteni egy augusztus 3-án megjelent cíkket a Guardien-ben, melyben átnézték a feljegyzett hőmérsékleteket, és nem találtak statisztikailag szignifikáns csökkenést.

Aztán pedig a Bulletin of the American Meteorological Society nevű havi folyóiratban megjelent egy másik cikk három kutató tollából {Stephan Lewandowsky (University of Western Australia), James S. Risbey (CSIRO Tasmania), Naomi Oreskes (Harvard University)} a következő cím alatt:The “Pause” in Global Warming: Turning a Routine Fluctuation into a Problem for Science”. Ahogy a cím is utal rá kutatták a „szünetelés” vagy „hiátus” létezését. Azt találták, hogy az adatokban nem lelhető fel „szünetelés”. Viszont észleltek részrehajlásokat a méréseknél, ami aztán lassulást sugallt. Viszont a részrehajlások megszüntetésével a lassulás megszűnt.

Az egész oda bomlik le, hogy ki a fenének higgyünk? Az világos, miből ered a probléma. Egyszerű szavakkal. Ha az idei év melegebb, mint a tavalyi, az lehet a globális felmelegedés miatt, de lehet pusztán egy kilengés, aztán a következő év megint hűvösebb lesz. Szóval mi a helyzet?

A kutatók 1970-től felosztották az időt 3 x 15 évre. Az egyes periódusokat átlagolták, és ezeket az átlagokat mérték össze. Egyértelmű volt a növekedés, vagyis a melegedés. De mivel el akarták kerülni a részlehajlás vádját a kigyűjtött adatokat (15 éves csoportosítás nélkül) átadták közgazdáknak és arra kérték őket, állapítsák meg, hogy számításaik szerint van-e mezőgazdasági termelésnövekedés, vagyis nem az időjárásról és melegedésről kérdezték őket. A közgazdászok kivétel nélkül valamennyien azt állították, hogy a megkapott termelési adatok (hőmérséklet) alapján egyértelműen megállapítható, hogy bár a termelési körülmények hektikusak, egyértelmű növekedéssel állunk szemben.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________

(1709) Ilyen még nem volt

Tibor bá’ online

~q191Olyan még nem volt, hogy az INDEX-ből egy az egyben átvegyek egy cikket. Most ez történik (igaz az INDEX felkért a terjesztésre). Miért? Mert a megfogalmazás és a felvetett ötlet egyedülálló. Megérdemli, hogy kitárgyaljuk. Tényleg, hogy futhat el így a ló egy különben értelmes emberrel? Tényleg lehet-e, lesz-e ennek (politikai és más) következménye?

___________________________________________________

Biszku Bélaként bíróság előtt végzi Orbán?

Dübörög a figyelemelterelés a fideszes botrányokról. Cirkusz és kenyér kell a népnek – mondták a bölcs rómaiak. A legelvakultabb Fidesz-híveken kívül mára mindenki előtt világos, hogy Orbán Viktor nem fogja öt kenyérrel és két hallal jóllakatni a népét, marad hát a cirkusz. (Az úgyis mindig jobban ment.)

A cirkuszcsinálás jegyében Orbánék háborút indítottak a kommunista rezsim tisztségviselői ellen, legelsősorban a tényleg sötét figura Biszku Béla ellen. Hiába, nincs szebb az utólagos antikommunizmusnál.

Biszku megkésett üldözéséhez az ötletet alighanem Novák Tamás és Skrabski Fruzsina heccfilmje adta – a derék tényfeltáró jobboldali ifjak halált megvető bátorsággal mentek neki a Fidesz százmilliárdos nagyságrendű korrupciós ügyeinek, a súlyosan beteg, kilencvenéves aggastyánnak.

A vérszagot mindig jól érző fideszes kopók hamar rájöttek: le lehet még húzni pár bőrt Biszkuról, addig sem az ország jelen idejű intézményes szétlopásáról folyik a beszéd.

Tavaly májusban sikerült is nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélni Biszkut „emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett” miatt. A Fővárosi Ítélőtábla azonban idén júniusban másodfokon hatályon kívül helyezte az ítéletet.

A per most első fokon újrakezdődött. Az eljárás legfontosabb kérdése, hogy Biszku egykori belügyminiszterként mennyire tehető felelőssé az 1956-os forradalom utáni sortüzekért.

Zinner Tibor jogtörténész és Horváth Miklós hadtörténész a tárgyaláson leszögezte: nincs olyan dokumentum, amely azt támasztaná alá, hogy Biszku közvetlenül részese lett volna a tűzparancshoz vezető döntéseknek.

Hozzátették viszont, hogy a diktatúra működését ismerve erre nem is volt szükség, a karhatalom parancsnokai pontosan tudták, hogy mi a dolguk, mit vár el tőlük a hatalom. Ízleljük meg még egyszer ezt a mondatot: a karhatalom parancsnokai pontosan tudták, hogy mi a dolguk, mit vár el tőlük a hatalom.

És akkor ezen a ponton egy huszárvágással térjünk vissza a jelenbe.

Adott-e Orbán utasítást, hogy az évi 80 milliárd adóforintból működő köztévé a legdurvább, legbenyalósabb Fidesz-propagandát nyomja nullahuszonnégyben? Lehet, hogy nem, de a rezsim katonái pontosan tudták, mit vár el tőlük a hatalom.

Adott-e utasítást Orbán, hogy 4 éven keresztül közbeszerzés címén Simicska Lajos cégéhez vándoroljanak százmilliárdos vagyonok, többek között csak 2013-ban 432 milliárd forint? Lehet, hogy nem, de a rezsim katonái pontosan tudták, mit vár el tőlük a hatalom.

Adott-e utasítást Orbán, hogy világnézeti okokra hivatkozva előbb bezárják a kaszinókat, majd újraosszák a piacot, immár Andy Vajna zsebébe tömve sokmilliárdos adókedvezményt és garantált nyereséget?  Lehet, hogy nem, de a rezsim katonái pontosan tudták, mit vár el tőlük a hatalom.

Adott-e utasítást Orbán, hogy saját lábán álló veje, Tiborc István cége nyerjen minden fideszes önkormányzat közvilágítási pályázatán? Lehet, hogy nem, de a rezsim katonái pontosan tudták, mit vár el tőlük a hatalom.

Adott-e utasítást Orbán, hogy a felcsúti polgármestert 5 év leforgása alatt gázszerelőből a 100 leggazdagabb magyar egyikévé kell hizlalni állami pályázatokkal és közbeszerzésekkel? Lehet, hogy nem, de a rezsim katonái pontosan tudták, mit vár el tőlük a hatalom.

Kell-e folytatnunk? Ha a fenti érv elégséges ahhoz, hogy valakit perbe fogjanak és éveken keresztül bíróság elé citáljanak, akkor Orbán Viktorra és bűntársaira egy kormányváltás után nagyon-nagyon sötét jövő vár. Mert a cirkusszal csak ideig-óráig lehet tátva hagyni az emberek száját. Azt a szájat előbb-utóbb meg is kell majd etetni.

Az ország maffiamódszerekkel való kirablása miatti frusztráció egyre csak fokozódik. Ahogy a pórnép megunja a sokadik cirkuszelőadást, ahogy a négymillió szegény megtanulja megszervezni magát, ahogy a híradók bemutatják az újabb 35 éves zseléfejű államtitkárok százmilliós palotáit – az elszámoltatás iránti igény nőttön csak nőni fog.

Ha valaha lesz igazságtétel ebben a bús országban, akkor Orbánra és a főkolomposokra könnyen egy hűvös magáncella és teljes vagyonelkobzás várhat. És akkor majd mindegyiküknek pontosan annyija lesz, amennyit ér.

~q079

___________________________________________________
___________________________________________________
_______________________

 

(ACs-63) Azok a csodálatos nők – Repül az idő?

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102Kozma Ildikó 1955-ben érettségizett, majd egy évet dolgozott a Rákospalotai Habselyemgyárban, és akkor jött 56. A szülők lányukat itthon akarták tartani, de Ildikó mindig is vállalkozó szellemű volt, tehát ment. 1957 nyarán (persze ott akkor tél van) már Sydneyben volt található, de valami magyar protekció segítségével nem egy mocskos gyárban kellett dolgoznia, hanem egy jómódú családnál volt bentlakó gyerekfelügyelő. A megállapodás szerint normális heti fizetés kapott, de ezzel megegyező összeget beraktak egy bankszámlára, amihez 10 év után hozzáférhetett volna, ha addig töretlenül felügyelt volna két gyerekre. Ez mellett a vasárnap délutánjai szabadok voltak, valamint hetente két estére is szabaddá vált a gyerekek lefektetése után.

Ildikó már közel két évet lenyomott, amikor a szokásos vasárnap délutáni időtöltése alatt „esemény” történt. A Sydney közepén elhelyezkedő Hyde Park-ban ült egy padon és (mi mást) Ady összes verseit olvasgatta, amikor megállt előtte egy ötvenes, enyhén (nem a mai mérce szerint) elhízott, kissé kopasz férfi és megkérdezte

  • Magyarnak tetszik lenni?
  • Nem nagyon tetszik, de az vagyok.
  • Na, nem olyan nagyon rossz dolog az, különben én is szeretem Ady-t.

Szó szót követet, mígnem kiderült, hogy a pasi a háború előtt ment ki Ausztráliába, és most van neki egy kötöttáru konfekciós üzeme, Ildikó pedig – mint tudjuk – kötöttárugyárban dolgozott.

  • Hát akkor mi szakmabeliek vagyunk.
  • Ezek szerint.
  • Ma ugyan az üzem be van zárva, de szívesen megmutatnám.
  • Én viszont nem nagyon rajongok a gyárlátogatásért, mert láttam belőle eleget.
  • Kár, mert gyönyörű termékeink vannak. Tudja mit, jöjjön el a gyárba, itt van egy köpésre, Bondi beachen. Amit felpróbál, azt mind magának adom.
  • Azt mondja, hogy ott kell vetkőznöm az orra előtt?
  • Ha ragaszkodik hozzá, majd elfordulok.
  • Köszönöm, nem érdekel a dolog.

És ezzel a társalgás be is fejeződött, amit Ildikó úgy hozott a pasas tudtára, hogy beletemetkezett Ady Endre összes verseibe, aztán este elmesélte a protezsálójának, aki csak annyit mondott neki, hogy te teljesen hülye vagy.

Ildikó nem sokkal ezt követően otthagyta az állását, nem törődött az elvesző több mint két évnyi fizetéssel. Huszonegy év környékén a nők keveset tudnak az életről, és fogalmuk sincs arról, hogy az idő szalad. A relatív nőhiány következtében a fiatal (de csóró) facér férfiak falkákban nyüzsögtek körülötte, akik közül kiválasztott magának egy szépfiút, akinek csak egyetlen szépséghibája volt, imádott zsugázni, természetesen pénzben. Feri, a férj, péntek, azaz fizetésnapon rendszerint nem ment haza, hanem egy füstös helyiségben verte a blattot hajnalig, illetve addig, amíg a fizetésből futotta, aztán üres zsebbel megindult haza.

Ennek persze válás lett a vége, de egy 26 éves nő még mindig menő, fogott is magának egy másik pasit, akinek nem a kártya, hanem a motorbicikli volt a hobbija. Vett is neki egy vadonatúj járgányt, volt miből, mert álladóan túlórázott. Ez a pasi simán lelépett róla, mielőtt kiderült volna, hogy van egy cigány felesége, akit még Ausztriában vett el, és tartozik hozzá két gyerek is.

Ezt követően Ildikó egyre lejjebb csúszva hánykódott össze-vissza, és közben persze boldogtalan volt. Kitalálta, hogy boldogtalanságának oka Ausztrália, vissza kell tehát menni Európába. A végén Ausztriában kötött ki, ott is egy út menti osztályon felüli panzióba, ahol percek alatt elfogyott a pénze. Ekkor a panzió tulajdonosától kapott egy ajánlatot. Kap egy szobát, ha felcsap konzumnőnek.

Aki nem tudja, annak elárulom, hogy a konzumnő dolga ráragadni egy betévedő magányos pasira, majd rábírni arra, hogy minél többet és minél drágább italokat fogyasszon, ami után (fizetés helyett) jár neki egy bizonyos százalék. A pasinak kihozott italok valódiak, de a konzumnő csak színes vizet kap. Hogy miként tudja a pasit minél nagyobb fogyasztásra bírni, az a konzumnő dolga.

Ildikó hamarosan rájött arra, hogy a magányos pasik akkor fogyasztanak a legtöbbet, sőt szobát is kivesznek, ha összefekszik velük. Egy idő után lettek visszatérő vendégek is, akik már csak a szex-ért jöttek, és zsebből fizettek az extra szolgáltatásért is. Közben ő maga is rászokott az alkoholra, és a költekezésre is, mert volt miből. Mit szépítsük a dolgot, Ildikó kurva lett.

Egyik este beesett a panzióba egy Magyarország felé, gépkocsival tartó idősebb pasi, némi pocakkal, és tar kopasz fejjel, akit Ildikó nyomban megkörnyékezett, elvégre ez volt a dolga. A pasi angolul beszélt, azaz beszélgettek egymással. Persze, aki tud angolul, az azt is tudja, hogy megkülönböztesse az akcentusokat, mert a francia, német anyanyelvűeket nem lehet eltéveszteni, csak úgy, mint a magyarokat. Így aztán a második mondat után mind a ketten tudták, hogy a másik is magyar. Az összeg kialkudása után a férfi magyarra váltott: szereti még az Ady verseket?

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________________

(153) Mea culpa

Tibor bá’ online

 

~q191El se hiszitek milyen sokat tévedtem már életemben, természetesen előrejelzések terén. Sok esetben jobb eredményt kaptam volna, ha döntés helyett feldobok egy érmét a levegőbe, fej vagy írás? Utólag, természetesen mindig kiértékeltem a nevetséges mellélövést. Mindig, minden esetben a helyzet ugyanaz volt. Egy adott személyről (szervezetről, hivatalról, hatóságról, ország, vállalat, stb.) feltételeztem, hogy saját érdekét nézve a legkedvezőbb döntést hozza. Évtizedeken keresztül a legnagyobb csodálkozással tapasztalom, hogy az emberek a legtöbb esetben homlok egyenest, saját érdekük ellen döntenek. Az ok (szerintem) egyszerű: információ hiány.

Látjátok, most megint egy marha nagyot tévedtem. Ugyanis magamból indultam ki. Ha nekem nem lenne megfelelő információm és nem tudnám beszerezni, de mégis döntenem kellene, akkor ebben az esetben lenne a döntésem hibás. Az igazi ok, az emberek hülyék. Ne lepődjetek meg, nem rólatok van szó, az „emberekről”. És ez annyira univerzális, hogy a gondolkodók kénytelenek kitalálni mindenfajta szabályt, elméletet, mert nem képesek elfogadni a nyilvánvalót. Vegyünk egy pár példát! Szabály: Egy vállalkozás felfut, de nem képes a csúcson maradni, vagy még feljebb fut, vagy elkerülhetetlenül bekövetkezik a bukás. Ugyanezt mondják a civilizációkról is. De én állítom, hogy ez nem igaz. Szerintem bizonyos okokból kifolyólag egyre alkalmatlanabb ember kerül a vezető pozícióba, vagy a korábban alkalmas embernek az eszét elveszi a pozíció. Gondoljátok végig. Van egy olyan amerikai mondás, hogy a nagypapa megteremti a vállalat birodalmat, a fia fenntartja azt, az unoka pedig elveszíti. Éppen tegnap olvastam: Bizonyára tudjátok ki volt Kirk Douglas (1916), tejkihordó fiúból világsztár. Fia Michel Douglas automatikusan filmszínész lett, és nem is akármilyen. Unokáját, Cameron Douglast perbe fogták drogfogyasztás és terjesztés vádjával. Bűnösnek vallotta magát, minimálisan 10 évet kap, de az életfogytiglan is benne van a kosárban. Gondoljátok, hogy Cameron Douglasnak nem volt pénze? Kinek van rá egy logikus magyarázata?

Vegyük egy másik témát. Obama úgy költi a pénzt, mint előtte soha senki. Kínának (különböző becslések és források szerint) 2.300 milliárd, dollárban denominált követelése van az USA-val szemben. Egy éve azt mondtam, a dollár napjai meg vannak számlálva. Néhány hónap és bedől. Kurva nagy mellélövés! Miért? Honnan a fenéből találhatom azt ki, hogy Kína tovább vásárolja a hosszú lejáratú (20-30 év) amerikai államkötvényeket, amiket soha a büdös életben nem fognak beváltani. Miért? Ki dönt ilyen marhaság mellett? Ne törd a fejed, és ne hidd, hogy valami fantasztikusan ravasz terv van mögötte. Semmi, egyszerűen nem tudják abbahagyni. Senki nem vállalja a felelősséget a „paradigma váltásért”. Marad minden úgy, ahogy van, egészen a végső bukásig. És ez, mindenre alkalmazható.

Tanulság? Szard le a tudományos előrejelzéseket. Menj el egy cigány jósnőhöz, ezek néha ráhibáznak, az előrejelzők soha. 😀

__________________________________________________
__________________________________________________
_________________________________

(1708) Tények a hűtlenséggel kapcsolatban

VIP.35.

 

A monogámia egy kellemes elmélet, csak a gyakorlatban nem valósul meg. Az emberek jóval kevésbé tartják be, mint amit beismernek. Legyünk őszinték, amíg lesz összetartozás, addig lesz hűtlenség is. Ez kérem, hozzátartozik az emberi természethez. Ráadásul egyre inkább elterjed. Az ok egyszerű, rendszerint a nemi szervünkkel gondolkodunk, nem a fejünkkel. Ezért aztán tudomásul kell vennünk, hogy a hűtlenség nagyon is hozzátartozik a valós világhoz. És, ha már így vagyunk, akkor nézzünk meg néhány, valóban nagyon érdekes, de kevéssé ismert tény a hűtlenséggel kapcsolatban.

Az általános női karakter alkalmasabb a rajtakapás elkerülésére. A hűtlen partnerek legnagyobb részét nem csípik el. Egy új keretű tanulmány szerint a hűtlen házaspárok 89 százaléka nem bukik le, de a szerető eltitkolásában a nők ügyesebbek. Egy felmérés szerint a férfiak 83 százaléka állította, hogy nem bukott le, míg a nők esetében ez egy meglepő 95 százalék volt. Ennek oka meglehetősen érdekes, ugyanis az ok nem más mint a tesztoszteron színt. Tény, hogy a férfiak vérében a hormon szint siker esetén emelkedik, sikertelenségnél viszont süllyed. A megfigyelések   szerint, a magasabb tesztoszteron szinttel rendelkező férfiak olyan viselkedést vesznek fel, ami a nők felé vonzóbbá teszi őket, mint például nagyobb önbizalom, nagyobb agresszivitás a konkuráló férfiak felé.

Azonban a magasabb tesztoszteron szint hajlamosít a nagyobb kockázat vállalásra is. Tesztoszteron beinjektálás esetén a kísérleti alanyok sokkal önzőbbé váltak, és nem törődve a hosszú távú céllal, azonnali kielégülést akartak. Mindent összevetve hanyagabbá és önteltebbé váltak, ami a legeredményesebb út a rajtakapáshoz. Ezzel szemben a nőket nehezebb elkapni, mert a nők az alkalomnak megfelelően gondolkodnak. Ezenkívül számításba veszik a lehetséges következményeket jóval a cselekvést megelőzően.

_________________________________________________

Az eredeti cikk teljes VIP fordítását E-mailben küldöm el azoknak, akik adományaikkal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu _________________________________________________
_________________________________________________
_______________________