2015. szeptember hónap bejegyzései

(1707) Szélsőségek

Tibor bá’ online

 

~q191Azt hinné az ember, hogy a globális felmelegedéssel kapcsolatban már nincs új a nap alatt. Hát nem! Az ausztrál egyetemeken igen komoly klímakutatás folyik, aminek elsődleges oka, hogy Ausztrália időjárása a „boldog békeidőkben” is gazdag volt a szélsőségekben. Például a kontinens középső részén található sivatag, nem igazán sivatag, csak az eső nem esik néhány évig. Amikor esik, akkor a homokban szunnyadó magok gyorsan kikelnek, szárba szöknek, és elképesztő gyorsan hoznak virágot, majd magot, amit szét is szórnak, éppen időben, mert hét évig kell várni a következő esőre. Némileg kijjebb, az óceánok felé valamivel jobb a helyzet, ott aztán marhát, birkát tartanak rideg módon, de létszámban csak töredékét annak, amit el tud tartani a terület, mert aztán jön egy szárazság és hullnak az állatok, mint ősszel a legyek. Tehát a meteorológusok kiemelkedő figyelme nagyon is indokolt.

Most ugorjunk egyet. A klímakutatás legnagyobb hátráltatója az a tény, hogy az időjárás „szeszélyes”, esze ágában sincs homogénnek, vagy következetesnek lenni, időnként óriási szélsőségek következnek be. A klímatagadók éppen ezt használják fel arra, hogy tagadják a globális felmelegedést, mert szerintük (nagyon helyesen), volt már Magyarországon kánikula. Tehát mit bizonyít az, hogy az idén volt 5 hőhullám? Semmit, most egy ilyen év volt. Az ausztrál kutatók ennek tettek egy pontot a végére.

Az ausztrál tudósoknak sikerült meghatározni, mikor indult be a melegedés, valamint előre tudják jelezni, hogy egyre fokozódó szélsőségekkel kell szembenéznünk hő és hideghullám, valamint csapadékok terén.

Ugyanis sikerült beazonosítani azt a pontot, ahol az emberi tevékenység következtében megindult a globális felmelegedés a régebbi feljegyzések szerint. Ennek alapján sikerült előrejelzéseket is végezni. Tényként kezelhető, hogy az 1980-as évektől kezdve a globális átlaghőmérséklet elkezdett nyilvánvalóan emelkedni. Ha pedig ez a hőmérséklet emelkedés az Ember által az atmoszférába juttatott CO2 szint folyamatos emelkedése miatt történik, akkor kell lenni a múltban egy olyan pontnak, amikor a változás megjelent, vagyis amikor az új klímaállapot beindult.

Ennek megfelelően a kutatók a lehető legpontosabb modell segítségével, nem csak a klímaváltozást detektálták, de meg tudták határozni, hogy mikor kezdődött a szélsőségek bekövetkezésének a megváltozása.

Pontosan mi történt? A múltbéli feljegyzésekben a tudósok megvizsgálták az átlaghőmérsékleteket és az extrém hőmérsékleteket, mert természetszerűen ezek a legérzékenyebbek a globális felmelegedésre. Azt találták, hogy az 1960-as évektől kezdve egyértelmű jeleit látták a globális felmelegedésnek a trópusokon. Azonban Ausztrália egyes területein, délkelet Ázsiában és Afrikában már az 1940-es években is érzékelhető volt.

Legelőször az átlaghőmérséklet megemelkedését észlelték, majd a szélsőségek előfordulása változott meg. Voltak kivételek. Például az USA keleti partjainál egyértelmű melegedés nem volt érzékelhető. És bár a több hő, több elpárolgást, majd csapadékot von maga után, ez a nagyobb esőzés még mindig a normál tartományba esik. A tudósok elvárása szerint a globális felmelegedés következtében beköszöntő, a normálisnál nagyobb esőzések télen fognak bekövetkezni Oroszországban, Kanadában és Észak Európában a következő 10-30 év alatt.

__________________________________________________
__________________________________________________
____________________________

(149) Kuhn kontra Popper: Harc a tudományok meghatározásáért

Tibor bá’ online

~q191(könyvismertető: Kuhn vs Popper: The struggle for the soul of science – Harc a tudomány szelleméért  by Steve Fuller, Icon kiadás)

Lehet-e úgy tárgyalni a tudomány lényegét, hogy fel se figyelünk Thomas Kuhn és Karl Popper filozófiai nézetei között meghúzódó konfliktusra? Nem könnyű elképzelni a tudomány filozófiai vonulatának áttekintését egy, e két kimagasló intellektus között húzódó vitának szentelt fejezet nélkül. Főleg, mert a köztük fennálló konfliktus utóhatásai mélyen bevésődtek mind a modern társadalomba, mind pedig az általános politikába.

Egyszerű szavakkal kifejezve, Kuhn az úgynevezett „alaptudományok” terén jeleskedett, aminek lényege, hogy serényen szorgoskodó tudósok próbálnak megfejteni egy feltételezés rendszer – vagyis a paradigma – által teremtett talányokat, miközben maga a paradigma érvényessége kétely felett áll. Természetesen csak addig, amíg a talányok mindent elsöpörnek és bekövetkezik a paradigmaváltás (ami a gyakorlatban nemigen következik be). Másfelől viszont Popper mestere volt a „hősies-tudomány” koncepciójának, amit olyan szándékosan forradalmi gondolkodókkal népesített be, mint Newton és Einstein, és arra ösztönözte a tudósokat, hogy folyamatosan tegyenek fel kérdéseket. Híres mondása, miszerint egy elmélet akkor tudományos, ha az hamisítható, arra utal, hogy folyamatosan elméletek cáfolatán járt az esze (a falzifikáció azóta is alapvető követelmény).

A Warwick Egyetem szociológiai professzorának Steve Fuller-nek érvelése szerint sajnálatos, hogy a vitát Kuhn nyerte meg. Ugyanis a tudományt sokkal inkább paradigmája igazolja, mint a haladásra irányuló törekvés. Más szavakkal kifejezve, a tudomány megítélése a mindenkori tudományos közösség dolga, bárkikből is álljon ez a közösség össze. Ugyanakkor Popper szerint a tudomány eszméje lehetővé teszik annak kijelentését, hogy az egész, úgy ahogy van, hibás. Kuhn ezt nem engedi meg, mert nem tett különbséget történelem és normatív szabvány között. Ennek ellenére Kuhn radikálisnak van kikiáltva, míg Poppert önkénnyel vádolják. Fuller könyvében ezeket az eltájoló elképzeléseket megmagyarázza és helyére teszi. Ezen kívül Fuller bemerészkedik a Hideg-háborús ipar-katonai összefonódás berkeibe, valamint az akadémiai elit történelmébe és ideológiájába. Egy elegánsan megírt könyv, amiben egy régi vita morális és társadalmi utórezgéseiről új és érdekes perspektívák vannak felsorakoztatva. Csak remélni lehet, hogy hamarosan magyarul is ki fogják adni!

___________________________________________________
___________________________________________________
________________________

(ACs-62) Azok a csodálatos nők – Ha írsz, válaszolok

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102A hatvanas évek vége felé a lakásgondokkal küszködő Fővárosban másfél évig volt egy legénylakásom, amíg a társbérlő ki nem igényelte. Egy legénylakáshoz a legényen kívül természetesen tartozik egy leány is, akit akkor Bacsó Juditnak hívtak. Amíg én dolgoztam ez a Judit hatalmasakat unatkozott, bár ez nem volt rá jellemző. Sokkal inkább azt kell feltételeznem, hogy feszengett bőrében és nagyon fel akart vágni, ehhez ugyanis értett. Megcímzett tehát egy borítékot volt kollégiumi szobatársnőjének, Murányi Irénnek és belecsúsztatott egy aprócska kis cetlit a következő szöveggel: „ha írsz, válaszolok”, aztán bepostázta.

Csak hogy van ennek előzménye is. Judit a Móricz Zsigmond gimnázium kollégiumában harmad magával lakott egy szobában. A két szobatársa Murányi Irén és Mihancsik Zsófia volt. Esténként Judit a hirtelen kialakult nemi életének részleteit ecsetelgette a kellő kíváncsiságot mutató két szobatársának. Ezek csüngtek ajakán, mint gyümölcs a fán, ami – valljuk be – érthető volt. Ennek azonban híre ment, és mert akkortájt elég sok érettségi előtt álló leányzó vallhatta magát szűznek, esténként a hallgatóság tábora nőtőn nőtt. Rá nem untak, mert Judit mindig az előző délután eseményeit színezte ki a tőle telhető legrészletesebb alapossággal. Nem csoda, hogy többen kedvet kaptak az utánzásra.

Az érettségi lezajlott, szélnek eredtek a lányok, ki-ki úgy töltötte a nyarát, ahogy tudta. Judit velem, Irén pedig Zsófival. A két csaj a dolgok rendje szerint nyakát törte, hogy minél előbb ők maguk is tudjanak tartani holmi beszámolót, ha másnak nem, hát egymásnak. Ugyanis a fél nyarat egy és ugyanazon fiú meghódítására fordították, mint később kiderült hiába. Zsófi további ténykedéséről nem szólt a fáma, vagy ha igen, már rég elfelejtettem. Irén más eset volt. Vidéki lévén legnagyobb örömére Pesten tölthetett két teljes hetet nénikéje lakásában, akik ez időre valahol nyaraltak. Irén, később megismert rámenősségének köszönhetően talált magának egy hason korú fiút, akinek egyetlen szerepe a partner szüzességének az elvétele lett volna. Ez azonban két hét alatt, számtalan nekifutás árán se sikerült. Hogy miért nem az egy másik sztori, de a tanulság kedvéért közbeszúrom.

A történet úgy szól, hogy Csengőd környékén volt egy lakodalom, amire az akkor 16 éves Irént is meghívták. Akkoriban vált a vidéki társadalom kétfelé, hagyománytisztelő idősekre és a nyugati modellre ácsingózó fiatalokra. Lényeg az, hogy a 20 alatti társaság úgy döntött, ők külön mulatnak egy másik helyszínen, ahol a mit sem sejtő Irént három enyhén spicces srác egy külön szobában szexuális vágyuk tárgyává kívánt tenni. Az esemény erősen fűszerezte az a tény, hogy az egyik felajzott ifjú ráadásul még unokatestvér is volt. Az alkudozás, dulakodás, ruha leszaggatás vége az anyaszült meztelen Irén kiugrásába torkolt a földszintes szoba ablakán keresztül, ami után valahogy hazakeveredett, és egy darabig nem kívánt hallani az erősebb nemről.

Visszatérve az eredeti történethez, valahogy mindenkinek eltelt a nyara, aminek végén Irén megkapta a fent ismertetett rövidke, velem előre nem egyeztetett levelet. Ezért ért némi meglepetés, amikor egyik este, hazaérkezve, úgy kilenc és tíz óra között beléptem az ajtón. Judit társaságában egy szaporán dohányzó fiatal leányzót találtam igazi „díva” pózban. Vagyis, egyik láb átvetve a másikon, kibontott, vállra omló hosszú haj, szivarka a két ujj között, és a szájon át lassan, megjátszott áhítattal kilehelt kék füst, aminek bűzét már az előszobában éreztem.

  • Hát te ki vagy? – Buggyant ki belőlem a leplezetlen kíváncsiság. Irén meg se rebbent, makacsul ragaszkodott a jó előre kitervelt pózhoz. Judit szólalt meg.
  • A volt szobatársam, Murányi Irén. Nem emlékszel rá? Amikor a ballagás után bejöttél a szobába ő volt még ott meg a Mihancsik stb. stb.
  • Ez mind rendben van – válaszoltam – de miért dohányzik?
  • Most szokott rá a nyáron – válaszolt Irén helyett Judit.
  • Rendben van – fordultam Irén felé, én nem dohányzom, a cigaretta füstöt ki nem állhatom, a cigaretta szagú nőket meg pláne. Szóval nem akarok barátságtalan lenni, de ezt sürgősen fejezd be – és ezzel kivettem szájából a cigit. Irénnek a szeme se rebbent, néma bólintással tudomásul vette a verdiktet.

Az est hátralévő része természetesen jóval barátságosabban telt. Meg voltam győződve róla, hogy mindössze Judit társalgási igényének kielégítéséről van csupán szó. Csakhogy a lányok a diszkrét háttérben maradásom ellenére mindenképpen be kívántak vonni a beszélgetésbe, ami, akár miről volt is szó, állandóan szexuális felhangba torkolt. Egy darabig álltam a sarat, de aztán meguntam. Minek néznek ezek engem, hátul gombolós, félénk takonypócnak? Na jó, hát legyen!

  • Közületek ki az idősebb? – érdeklődtem. Nem tudták, de közösen kiderítettük.
  • Csak azért – fűztem hozzá, mert nagyon egyformák vagytok. Ezt a megállapítást kissé ellenségesen fogadták.
  • Na jó – döntöttem – akkor pulóvereket levenni, következik az összemérés. Eredmény? Irén mellei egy árnyalattal nagyobbak, Judit mellei egy árnyalattal keményebbek. A minőség átcsap a mennyiségbe és fordítva.

Aztán hülyéskedtünk még egy sort. Irén sajnálta, hogy Zsófi nem lehet itt, ami ellen visszaemlékezéseimre hivatkozva, határozottan tiltakoztam. Judit állította, hogy nem a fejét kell nézni, kurva jó teste van, elhihetem, eleget látta a zuhanyozóban. Na jó, – tiltakoztam, – de amíg oda jut az ember, a fejétől teljesen elmegy a kedve. Szóval jól elvoltunk.

Már közel járt az éjfél, amikor Judit indítványozta, hogy Irén ne menjen haza, aludjon velünk. Számomra az ötlet azért hangzott gyanúsnak, mert Pesten a forgalom akkoriban még minimális volt, így a hazafuvarozás csak pár percet vett volna igénybe. Hát persze, – válaszoltam, és kíváncsian vártam vaj mit akarnak.

Na most a mellékkörülmények. A szobában volt egy jó nagy francia ágy, valamint csupa kemény felületű bútordarab. Az tehát egyértelmű, hogy egy ágyban leszünk mind a hárman. Nem mondom, jó nagy ágy, de akkor is csak egy.

Lefekvés után, az addigra már álmos lányok egyszeriben felvillanyozódtak. Valamennyien alsónadrágig illetve bugyiig vetkőztünk és befeküdtünk az ágyba, mialatt a két lány hangosan vihogott. Mivel nem én voltam az egésznek a kiötlője megkérdeztem, hogyan gondolták az elrendeződést. Kiderült, hogy az igazságosság kedvéért nekem kell középen lennem. Ne is mondjam, most meg az „igazságosság” hangzott gyanúsnak, de csak addig, amíg jobbról és balról mind a kettő bele nem bújt a vállamba, és közben persze megállás nélkül folyt a vihogás. Egyszer csak Judit a fülemhez bújt és azt súgta, legyen Irén az első. Jó ötlet, válaszoltam, de tud róla, tettem fel a kérdést. Ühüm, jött a most már egyáltalán nem meglepő válasz. Ebben az esetben…. és Irén felé fordultam, aki úgy feküdt, mint egy múmia. Úgy értem, hogy a hátán, összezárt lábakkal, kezei a mellére kulcsolva.

Mit szólnál – kezdtem munkához – ha először talán a bugyit lehúznánk – és két oldalán megragadva határozott mozdulattal elkezdtem lehámozni Irén bugyiját. Nem akarok panaszkodni, de a célszemély nem mutatott semmi együttműködést. Ilyen erőfeszítésre csak egy hulla vetkőztetésénél van szükség. Nincs kedved egy kicsit segíteni – érdeklődtem leendő partneremtől – akinek szemmel láthatóan tényleg nem volt semmi kedve az egész dologhoz.

Most mi a fene van? – kezdtem el félhangosan gondolkodni. Persze-persze minden kakasnak kell futni három kört a szemétdomb körül, de nem akkor, amikor a tyúk beszéli rá a dologra. Most akar ez a nő dugni vagy sem? De mire idáig elértem a meditálásban, Judit segítségével a bugyi valahogy lekerült az erősen zárt combokról, de maradt a múmia póz. Ekkor vágódott belém az addig elkerült gondolat. Csak nem vagy szűz? – hördültem fel, – de bizony, bólogatott mind a kettő.

No akkor kezdjük elölről! – Biztattam magam és a lehető leggyengédebben elkezdtem Irén felém eső combját finoman cirógatni. Csakhogy az ijedt feszültség semmiképp nem lazult. Biztos nem vagyok elég gyengéd, – gondoltam és az egyik kezemet elkezdtem finoman becsúsztatni Irén két combja közé. Na erre úgy összeszorította a combjait, hogy beszorult a tenyerem. Ekkor fogyott el a türelmem.

  • Figyelj Irén, akarsz dugni vagy – nem akarsz?
  • Akarok, – jött a határozott válasz.
  • Akkor tedd szét a lábad – parancsoltam – így nem lehet hozzád férni. Erre Irén némi fogcsikorgatás kíséretében szétdobta a lábait.

Akkor kezdjük újra! Jobb kezemmel lehelet finoman megpróbáltam megsimogatni combjának belső felületét. Bumm! Nem várt hirtelenséggel összecsapta a lábait, rám nézett, majd hirtelen mozdulattal megint szétnyitotta.

  • Szerintem ez nem megy – állapítottam meg. – Tudod mit? Majd holnap folytatjuk. Most pedig beszélgessünk egy kicsit.
  • Jó, – bólogatott elpárolgott vágyam tárgya.
  • Tehát, mi van veled? Akarsz, nem akarsz? Nem akarsz, akarsz? Szóval mi a fene van? – Egy perces néma csend után Judit szólalt meg,
  • Figyelj Irén, meg kell neki mondani.
  • Mit kell nekem megmondani? – Kíváncsiskodtam.
  • Szóval Irén a nyáron összejött egy fiúval, de nem lett semmi.
  • Vagyis két hétig próbálgatták és az Irén még mindig szűz? – Vágtam közbe.
  • Hát igen, ez a helyzet.
  • És most nekem ezt az elkúrt helyzetet kell helyrehoznom? – Érdeklődtem tovább.
  • Ühüm, valahogy így.
  • Akkor már csak egyet szeretnék tudni, – folytattam, – kinek volt ez az ötlete?
  • Nekem, – vallotta be Judit.
  • Oké – adtam beleegyezésemet – de akkor hárman együtt csináljuk, és most elsőnek mutassuk meg neki, hogyan kell.

Ezt követve bemutattuk egyszer, kétszer, háromszor, ki tudja hányszor, és próbálkoztunk egyszer, kétszer, háromszor. Nem részletezem, egy hónap múlva Irén már nem volt szűz, csak arra nem emlékszik egyikünk se, mikor volt az a pillanat, amikor is Irén szűzhártyája bedobta a törülközőt.

U.i.: Évekkel később az egyik szereplő az őt megcsaló férjtől olyan alapon vált el, (és fosztotta ki anyagilag) hogy más nővel nem hajlandó szexuálisan „közösködni”.

___________________________________________________
___________________________________________________
____________________________

VM-292 Megint belerúgtak egy tanárba

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102Nem az első eset, és nem is az utolsó. A múltkoriban még videóra is felvették (a hátsó padokból), amint az egyik gyerek felmegy a katedrára és iparkodik a tanárba rúgni. Persze ez azért nincs megengedve, de én olyan képtelenségnek tartom, amitől nem tudok elaludni.

14 éves koromba közgazdasági középiskolába írattak be, ami persze manapság más névre hallgat (mondjuk: Nemzeti Léhűtőképző Erőforrás Gazdasági Anyámpöcse), amihez nekem az égvilágon semmi kedvem se volt. Fizikát szerettem volna tanulni, nem gyorsírást, amiből karácsonykor vagy negyedévben bukásra álltam. Álltam, de nem buktam meg. Mivel akkor még nem volt SMS, ezt az iskola úgy kommunikálta a szülők felé (amit akkoriban értesítésnek neveztek), hogy beírtak az üzenőmbe egy Intőt, amit alá kellett otthon íratni. Természetesen be voltam szarva rendesen, ezért aztán eszem ágában se volt aláíratni a karácsonyi ünnepek előtt. Még a végén nem kapok ajándékot, konkrétan egy félig-meddig beígért Mai Károly könyvet, pusztán azért mert akkor még nem volt Iphon-GalaxisX-bluetooth-okoslofasz 99999999 forintért (valahova tedd be a tizedes vesszőt, amit akkor még tizedes pontnak hívtak). Az ünnepek után azért nem írattam alá, mert olvastam az Inkák Kincsét. Amikor kiolvastam, már kurvára szorított a kapca, de nem bírtam magam rávenni. Talán, ha éjféli mise helyett nyakig ült volna a család a wellness medencébe, és dicséretet kaptam volna az apámtól, ha megtudja, hogy én rúgtam seggbe a magyar tanárt, amiért szóvá tette, hogy Petőfi anyám tyúkja nem grill csirke, de erről szó se lehetett.

Ezért aztán az utolsó nap a nevelőanyámmal akartam aláíratni, mert eszembe se jutott, hogy alá is hamisíthatnám. Hiába, na, akkoriban a gyerekek nem voltak ilyen találékonyak. De a nevelőanyám elhárította az aláírást „menj apához” alapon. Ő ugyanis nem tudott arról, hogy a nők egyenjogúak. Abban a távhitben szorgoskodott, hogy az ő férje az ő ura, és a végén így is halt meg. De ekkor még nagyon is élt, és nem esett meg a szíve rajtam, pedig tudhatta volna, hogy jogutódja néhány évtized múlva személyesen fogja felpofozni az osztályfőnököt, amiért meg merte inteni a fiát.

Hétfőn reggel aztán, az iskolába indulás előtt 10 perccel álltam meg apám előtt remegő lábbal, hogy ezt alá szeretném fele íratni. Nem pofozott fel, csak annyit mondott, hogy ezért még számolunk, de az egészet elfelejtette, amit előre tudtam, mert az első pofont 18 évesen kaptam, azt is tévedésből, de jellemző, hogy FÉLTEM. Féltem, mert nekem (mint mindenkinek) kötelességeim voltak, és nem teljesítettem. Ezért volt az, hogy amikor az osztályban tömegesen rúgtunk ki a hámból, a tanár azt mondta, hogy aki nem marad csendben, azt felküldöm az igazgatóhoz. Erre olyan csend lett a teremben, mint a hullaházban. Soha. Senkit nem küldtek ténylegesen fel az igazgatóhoz. Ha felküldtek volna valakit, az igazgató nem tudta volna, hogy mit tegyen. Maga a fenyegetés megtette a hatását. Ha a matektanár beküldött a tanáriba, hogy hozzak ki két krétát, olyan tisztelettel mentem be, mintha egy szentélyt látogatnék, még 17 évesen is. A tanár az egy fogalom volt, akit tisztelet illetett meg, pedig akkoriban nem is nevezték pedagógusnak, miközben ma már az óvodákban is azok vannak.

U.i.: Nem szeretném, ha ebből azt a következtetést vonnátok le, hogy tiszteltük a tanárokat, tanárnőket és ennyi. A dolog nem így működik. Természetesen tiszteltünk minden felnőttet, a teljesen ismeretleneket is, különösen az időseket. Ez „benne volt a levegőben”. Meg se kérdőjeleztük, ez annyira természetes volt. Hogy ezek az elvárások fellazultak az egy folyamat, aminek nem lehet örülni, csak tudomásul venni, de az, ami a napokban látott napvilágot, vagyis, hogy két 14 és két 16 éves fiú összevert, majd bőrszíjjal megkötözött egy idős férfit, olyan esemény, aminek meg kellene szólaltatni minden vészharangot.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________

(150) Magas IQ-tól nem leszel okosabb

Tibor bá’ online

Most egészen őszintén, lehet egy cím ennél szimpatikusabb? Aligha. Mindenki tudja, hogy létezik a világon az IQ, ami az intelligencia mértékegysége. Azt is mindenki tudja, hogy egy rakás embernek magasabb az IQ-ja, mint neki. Egye meg őket a fene! Viszont abban is mindenki biztos, hogy…… Na várjatok csak!….. Majd mindenki irigy a másik házára, mert az kétszer akkora, mint az övé. Majd mindenki irigy a másik autójára, mert az 1 méterrel hosszabb, mint az övé. Majd mindenki irigy a másik feleségére, mert az inkább egy bombázó, mint a sajtja, de én még olyan embert nem láttam, aki irigyelte volna a másik eszét, mert kivétel nélkül mindenki [én is, fafej 😀 ] meg van győződve róla, hogy ő okosabb, mint a másik, akkor meg mit irigyeljen rajta. Igen-igen, de azért ez a piszok kisördög ott bujkál az ember fejében, és állandóan sugdos, de nini: a magas IQ nem jelenti azt, hogy okosabb vagy. Akkor meg mire vágtok úgy fel? Na de, nézzük a levezetést!

Emlékeztek még George W. Bushra. Ez a pasi volt 8 éven át az USA elnöke. Az a hír terjedt el róla, hogy buta, mint a sötét éjszaka, és ennek voltak jelei. Azonban a szakemberek azt mondják, hogy nem, Bush nem volt buta, az IQ-ja kb. 120 volt, amivel (vagy a felett) a lakosság körülbelül 10 százaléka, minden tizedik ember rendelkezik. Az is közismert tény szakmai körökben, hogy a volt amerikai elnökök intelligenciája kábé ez érték körül mozog. Csakhogy Bush nem tűnt okosnak. Vallásosság ide – vallásosság oda, nem tűnt meggyőzőnek, amikor Bush közölte, hogy apjától (egyben egy korábbi elnöktől) nem kér tanácsot döntései előtt, ő kizárólag az égi atyjától kér tanácsot. Különben maga bevallotta, hogy agya nem alkalmas analizálásra. Ez azonban úgy tűnik, nem jelent semmit, mert sok esetben „okos” emberek hülyén cselekszenek.

A Torontói Egyetemen Keth Stanovich az „emberi fejlődés és az alkalmazott pszichológia” professzora 15 éve foglalkozik ezzel az abszurditással. Véleménye szerint sokkal több emberre érvényes, mintsem gondolnánk. Ő azonban a jelenséget nem találja abszurdnak. Az IQ mérés nagyon hasznos annak felderítésére, hogy egy embernek milyenek a mentális képességei, beleértve logikát, elvont dolgok értékelését, és hasonlókat. De a teszt nem ér egy lyukas fillért sem, amikor olyan készségeket kell feltárni, amelyekre akkor van szükség, amikor a valós életben jó döntéseket kell hozni. Parasztosan fogalmazva az „életképességet” kell megmérni. Az ok egyszerű. Magas IQ-val rendelkező emberek (egy része) képtelen a hasznos információk értékelésére, illetve nem biztos, hogy át tud lépni olyan belső ösztönökön, amelyek a rossz döntések irányába sodorják. Tehát megérkeztünk az IQ kontra Józan ész témához. Mi az a józan ész? Az a fajta racionális gondolkodás, amit minden nap igénybe veszünk, amikor eldöntjük melyik ételt együk meg, mibe fektessük apró kis tőkénket, vagy egy kellemetlenkedő frátert a munkahelyünkön miként szereljünk le. Az egyre bonyolultabb világban való eligazodáshoz nagy szükségünk van a racionális gondolkodásra. Ennek ellenére – mutat rá Stanovich – az IQ-teszt mindmáig az élenjáró eszköz az emberek kognitív képességeinek a felmérésében.  Az IQ-teszt a kognitív funkciók egy fontos részét méri, és segítségével kellően meg lehet jósolni egy személy leendő akadémiai sikereit, de a teszt nem mindenható. A józan ész jelenlétének megítélésére már nem alkalmas. Ki kell mondani, az IQ-teszt nem minden. (ugye, mondtam, hogy tetszeni fog!)

„A magas IQ érték olyan, mint egy kosárjátékos magassága állítja” David Perkins aki a Massachusettsi Cambridge Tanárképzőjében tanulmányozza az emberi gondolkodást és következtetési készséget, „nagyon fontos, de ahhoz, hogy jó kosaras legyél, sok másra is szükség van.” Így van ez a magas IQ-val is. A józan észhez kell a magas IQ, de ezen kívül sok minden más is kell. Stanovich könyvében What Intelligence Tests Miss (Yale University Press, 2008) ellenzi a társadalomban dédelgetett nézetett az IQ tesztekkel kapcsolatban. Álláspontja szerint az IQ-tesztek fontossága túl van értékelve – és szerinte – az ő véleményével a pszichológusok zöme egyetért. Ezt a véleményt vastag tollal húzza alá Jonathan Evans, az angliai Plymouth Egyetem kognitív pszichológusa. Tény az, hogy az IQ eredményeket már jó ideje kritizálják, mert az egyén átfogó intelligenciájának mérésére alkalmatlan és azt se jelzi, hogy az illető egy adott szakterületen miként fogja megállni a helyét.

A vita azonban tart. Howard Gardner (David Perkins közvetlen kollegája) már 30 éve kardoskodik, hogy a kognitív képességet (multiple intelligences, covering mathematical, verbal, visual-spatial, physiological, naturalistic, self-reflective, social and musical aptitudes) olyan intelligencia teszt képes mérni, amiben szerepet kap a matematikai, verbális, térbeli, természetes, önérvényesítő, társadalmi és zenei készség is. Ugyanakkor Stephen Jay Gould paleontológus szerint az általános intelligencia egyszerű matematikai műtermék, alkalmazása pedig nem volt tudományos, ugyanakkor kulturálisan és társadalmilag diszkrimináló volt.

Az IQ-teszt ellenzők nagy részével ellentétesen, Stanovich és más kutatóknak nincs szándékában az intelligencia átdefiniálása. Számukra megfelelő, ha az IQ-tesztet a mentális képesség mérésére használják. Ehelyett, inkább arra az intelligencia mögött meghúzódó más kognitív készségekre fókuszálnak, amik leírják mi szükséges még a józan ész birtoklásához. Szerintük,  ezek legalább olyan fontosak a döntéshozáshoz, és a helyzetfelismeréshez, mint maga az intelligencia. „Az okosságnak az intelligencia csak egy része.”

Annak illusztrálására, hogy a racionális gondolkodás nem azonos az intelligenciával, gondold át a következő találós kérdést! Ha 5 gép 5 perc alatt 5 alkatrészt présel ki, akkor 100 gép hány perc alatt présel ki 100 alkatrészt? Mielőtt tovább olvasnál, add meg magadnak a választ. Nézzük, mi történik a tesztek alatt. A legtöbb megkérdezett automatikusan rávágja a „helyesnek” érzett rossz választ, hogy 100, amit később esetleg módosít. A Yale Menedzser Képzőben a következő 3 gyors kérdést tették fel (lefordítva magyarra).

1) Egy ütő és egy labda 1100 forintba kerül. Az ütő 1000 forinttal drágább, mint a labda. Kérdés: Mennyibe kerül maga a labda?

2) (a már ismert) Ha 5 gép 5 perc alatt 5 alkatrészt présel ki, akkor 100 gép hány perc alatt présel ki 100 alkatrészt?

3) Egy tóban vízililiom telep van. Hetente a vízililiom telep kétszeresére nő. A tó felületének teljes befedésére a vízililiom telepnek 36 hétre van szüksége. Mennyi idő alatt fedi be a vízililiom telep a tó felületének a felét?

Mielőtt leírom a helyes választ, folytatom a kísérlet ismertetését. A három kérdést 3400 egyetemistának tették fel [tudnék egy-két dolgot mesélni az amerikai egyetemekről, de most inkább hagyom!] Mind a három kérdésre a helyes választ mindössze 17 százalék adta meg.

A helyes válaszok: 1) 50 Ft., 2) 5 perc, 3) 35 hét.

Minden egyes nap ilyen és ehhez hasonló problémák tucatjaival találkozhatunk és az óvatos megfontolás helyett, gyakran helytelen válaszra következtetünk, minden valószínűség szerint azért, mert agyunk két különböző szisztéma szerint dolgozza fel az információkat. (lásd: New Scientist, 30 August 2008, p 34) Az egyik spontán ösztönös (ráérzés), a másik megfontolt következtetés. Az ösztönös ráérzés bizonyos esetekben hasznos, például olyan helyzetekben, amikkel kapcsolatban jócskán rendelkezik az egyén tapasztalattal. Ezzel a gyors döntéssel másokat le lehet előzni. Ugyanakkor a megfontolt következtetés a probléma tényleges megoldásának a kulcsa, és segíti az egyént abban, hogy a rossz irányba vezető ösztönös ráérzést kordában tartsa. A probléma az IQ-tesztekkel kapcsolatban az, hogy míg a racionális döntéshozó készséget helyesen méri, nem ad semmi támpontot annak megítélésére, hogy az egyén adott helyzetben fel fogja-e használni ezt a készségét az ösztönös ráérzés legyőzésére, amikor a helyzet ezt megkívánná.

A Princetonon tanító Daniel Kahneman szerint ez döntő különbség. Az intelligencia az agy teljesítménye, míg a racionális gondolkodás lényege az agy tevékenységének az ellenőrzése. „Egyes intelligens emberek egyszerűen felületesek és nem hajlamosak az analizálásra, ezek kizárólag a ráérzésükre támaszkodnak. Mások viszont a ráérzéseiket megfontolják és meggyőződnek arról, hogy valóban helyes döntéshozás előtt állnak.” Egy IQ-teszt nem mondja meg, hogy melyik fajta értelmes emberrel van dolgunk, és természetesen magának a tesztelt személynek se siet a segítségére. Szólva ezen el lehet gondolkodni, főleg most, hogy Magyarországon is kezd divatba jönni az IQ-centrikusság.

___________________________________________________
___________________________________________________
________________________

Ne az embert nézd, a szöveget hallgasd!

Orbán Viktor 2015.09.21.-i beszéde

 

Nem felejtettem el a magánnyugdíj pénztár einstandolását, nem felejtettem el a bíróság kiherélését, a trafik mutyit, az alkotmányt, a választási törvényt, a főügyész megválasztását… stb. stb. Semmit se felejtettem el, de ma az ország akkora veszéllyel néz szemben, mint 1526-ban, de inkább nagyobbal. Akkor kiraboltak, leigáztak, de magyarok maradhattunk. Ma a teljes nép, kultúránk, országunk, sőt puszta létünk forog kockán. Ma annál okosabbat nem tehetünk, mint félretéve az elmúlt 5 év sérelmeit, beállunk Orbán Viktor mögé szavakkal és tettekkel, és elnémítjuk azokat, akik ellene, ellenünk szónokolnak. Nem csak a lerohanók, ők is sokan vannak. — És igen, én úgy látom, hogy a történelmi idők, történelmi kihívása Orbán Viktort a kicsinyes önérdek és klientúrájának érdeke fölé helyezte. Ez teszi őt most államférfivé. — Vitassuk meg a beszédét, a szándékát, a kiértékelését, és nem utolsó sorban az esélyeinket.

___________________________________________________
___________________________________________________
________________________

(1706) Paleo-diéta

VIP.34.

 

A paleo-diéta csak akkor fogadható el, ha nem ismered az emberi evolúciót, mert maga a diéta lényege egy rakás féltudományos blablán nyugszik.

Akkor kezdjük a paleo-diéta kulcsmondataival: Őseink nem ezeket az ételeket fogyasztották, tehát nekünk se lenne szabad ezeket enni. Részletezve, őseink évmilliókon át az evolúció alatt nem szokhattak hozzá a gabonákhoz, tejhez, sajtokhoz, finomliszthez, kávéhoz, alkoholhoz, mert ezeket nem ették, nem fogyasztották. Ezek az ételek csak a mezőgazdálkodás bevezetése után láttak napvilágot. Tízezer év túl rövid idő ahhoz, hogy adaptálódhassunk, mert a génjeinknek sok tízezer évre van szükségük a változások bekövetkezéséhez. Tehát kövessük paleolitikus őseink étrendjét, és akkor megszűnik minden problémánk.

Ez természetesen roppant logikusnak hangzik, de a tények egészen más mutatnak. Ugyanis adaptáltuk magunkat a megváltozott étrendhez. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy az emberiség sokkal gyorsabban adaptálta magát a megváltozott környezethez és étkezéshez. a Nature-ben megjelent tanulmány kimutatta, hogy génjeinkben főbb változások is létre jöhetnek mindössze néhány ezer év alatt.

A kutatók 101 bronzkorból származó csontváznál vizsgálták a DNS-ek mutációját Hollandiától Oroszországig. Ezek az emberek 3000 éve éltek, és vándoroltak Európa szerte, terjesztve génjeiket. A kutatók egy bizonyos kulcsfontosságú gént vizsgáltak, azt amelyik a tej emésztéséhez szükséges enzim termeléséért felelős a harmadik életév után. A mai európai ember háromnegyed része rendelkezik ezzel a génnel, ami lehetővé teszi, hogy egy pohár tej megivása után ne legyenek gyomortáji panaszaik. Azt találták, hogy a mutációs ráta északon magas (kb. 90 %), délen viszont kevesebb (50 % körüli).

Korábban úgy gondolták, hogy ez a gén-mutáció 7000-10.000 évvel ezelőtt kezdett elterjedni az emberek között, a mezőgazdaság és állattenyésztés beindulásával. Meglepő volt tehát, amikor azt tapasztalták, hogy 3000 évvel ezelőtt mindössze 5 %-os volt ennek a génnek az elterjedése. Mit jelent ez? Hogy a tejemésztési képesség sokkal később indult be, és igen gyors tempóban terjedt. Vagyis az új táplálkozási alapanyagokhoz való adaptáció sokkal gyorsabb volt, mint azt korábban feltételezték. Szó sincs 100.000 évekről. Ez azonban nem a teljes sztori.

__________________________________________________

Az eredeti cikk teljes VIP fordítását E-mailben küldöm el azoknak, akik adományaikkal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu.
__________________________________________________
__________________________________________________
_______________________________

Orbán Viktor nézete a menekültüggyel kapcsolatban

Tibor bá’ online

 

Mint már korábban kifejtettem, Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökének politikai állásfoglalása előtt fejet kell hajtani. Mondom ezt én, aki 5 év alatt egyetlen egy jó szót nem ejtettem ki a számon vele kapcsolatban. Hogy ennek mi lesz a következménye az ma még nem mondható meg (már a Foreign Affair-ban jelent meg olyan cikk – magyar származású ember tollából – amelyben Orbán „elsöprését” javasolják), de egy biztos, úgy írja le a világ külpolitikáját, ahogy az  a mi megfogalmazásunk szerint fennáll.  Politikus ilyen őszintén és lényegre törően még nem foglalt állást. Orbán Viktor most vált cezaromániás politikusból államférfivé.


__________________________________________________
__________________________________________________
____________________

(1705) Bashar al-Assad, Szíria vezetője

VIP.33.

Az ukrajnai puccs nem hozta meg a várt eredményt, Putyin jóval keményebb diónak bizonyult, mint azt Washingtonban várták. A következő világesemény Szíriával lehet kapcsolatos. Éppen ezért érdemes elolvasni The Saker beszámolóját, ami szeptember 17-én jelent meg:

Egy órán keresztül hallgattam Bashar al-Assaddal készített orosz interjút. Meg kell, hogy mondjam, nagy hatással volt rám. De mielőtt rátérek a részletekre, meg szeretném jegyezni, hogy mindig is erős kritikával éltem a szekuláris arab vezetőkkel szemben. Nem csak a néhai Saddam Husseint kritizáltam (ami nem jelenti azt, hogy ne helytelenítettem volna legyilkolását), de szembe helyezkedtem Hafez al-Assad-dak is, korrupt rendszere, titkos rendőrsége, és Assadot körülvevő kövér „macskák” nomenklatúrája miatt is.

___________________________________________________

Az eredeti cikk teljes VIP fordítását E-mailben küldöm el azoknak, akik adományaikkal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________

(ACs-6) Azok a csodálatos nők – A mindennapi betevő feleség

Tibor bá’ csodálatos női online

Ez a poszt eredetileg 2014. augusztusában jelent meg, de aktualitása miatt most felújítottam. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a történet az utolsó betűig igaz.

 

~q382Az osztrák menekültlágerekben az első és minden bizonnyal a legfontosabb dolog az adatok felvétele volt, tipikus német alapossággal. Igen ám, de a legtöbb menekült nem rendelkezett igazolvánnyal, ami semmi hátrányt, sőt, bizonyos előnyt biztosított, hiszen mindenki azt diktálhatott be, amit akart. Pontosan ez az oka annak, hogy bár Újvári Béla története az utolsó betűig igaz, nevének valódiságáért nem merném tűzbe tenni a kezem.

A dolgok rendje szerint, akiknek már csak néhány nap hiányzott az induláshoz, azokat mindenhonnan Salzburgba, azaz a salzburgi tranzitlágerbe vitték. Onnan pedig egyszerre mindenkit egy közös járműhöz, amely hajó vagy repülő volt.

Néhány napja lehettem a tranzitlágerben, amikor egy délután a harminc-személyes szobába belépett Újvári egy nővel. Első hallásra ez talán furcsa, de az osztrák lágerek vegyesek voltak. Együtt aludt bennük nő és férfi, ismerős és ismeretlen. A szobák éjszakai élete rendkívül színes volt, nem hiányoztak sem a vaskos meglepetések, sem az epés megjegyzések.

Újvári tehát belépett egy nővel, körülnézett, meglátott egy üres ágyat, és nyomban annak irányába vette lépteit. Az ágyra rátette szerény csomagját, majd megszólalt: „Újvári Béla vagyok, ez pedig a feleségem, mi is Ausztráliába megyünk”. Ilyen bemutatkozást angol filmeken lehet látni. A magyar lélek nem így működik. Mi ügyet sem vetettünk rájuk. A délutánból este lett, az estéből pedig éjszaka. Lámpaoltás után Újvári ágya felől szokatlanul gyorsan, a szinte kötelező tíz-tizenöt perces várakozási idő eltelte nélkül, halk suttogás kezdett szerteáramlani a teremben. A kezdetben halk suttogásnak induló beszéd egyre határozottabb formát öltött, ami egy idő után értelmes szavakká formálódott, valahogy így:

– Ne, még ne.

– Miért ne?

– Még ne.

– Miért ne?

– Meghallják.

– Mit hallanak meg?

– Mit hallanak meg, ezt hallják meg!

– Mit ezt?

– Hát ezt! – és valaki a sötétben rácsapott valakinek a kezére.

– Hát mikor?

– Majd.

– Mikor majd?

És ez így ment hosszú perceken keresztül. Először vicces volt, aztán csak a kíváncsiság hajtott, de a végén meguntam, és elaludtam.

Másnap tudtam meg, hogy a végén Újvári és felesége gyakorlatilag dulakodtak az ágyban, töksötétben, de a fültanúk szerint a végén Újvári győzött.

Igen ám, de a feleség másnap összepakolt, és minden diszkréció nélkül simán távozott. Újvári pedig ott maradt feleség nélkül, várva az öt nap múlva induló hajóra. Piszok kellemetlen. Ausztráliába? Feleség nélkül?

Újvári ezt egyáltalán nem találta olyan nagyon kellemetlennek. Még sötétedés előtt hozott egy másik nőt, cuccát lerakta az ágyukra, és buzgó suttogásba kezdtek. Ez azért már néhányunknak sok volt, és valaki megkérdezte tőle, ki ez a nő? Újvári szemrebbenés nélkül válaszolta, „A feleségem”, és suttogott tovább. Lámpaoltás után az előző esti jelenet megismétlődött.

– Még ne!

– Miért ne?

– Meghallják – stb.

Mindjárt a kezdetén megfogadtam, hogy ezt most kivárom. Ma nem alszom el. Ki is vártam egész addig, amíg az aktus el nem kezdődött, eléggé jelentős kézitusa után.

Másnap reggel ez a nő is csomagolt, majd elment. Erre már érdemes volt odafigyelni. Késő délután Újvári ismét hozott egy nőt. Mi már meg sem kérdeztük, ki ez. Pontosan tudtuk, hogy a felesége.

A lámpaoltás utáni események szinte forgatókönyvszerűen zajlottak:

– Ne!

– Miért ne?

– Ne, mert meghallják – stb.

Dulakodás, aktus, csend. A különbség mindössze annyi volt, hogy közülünk egyesek már nem bírták cérnával, és nem csak hangosan beleröhögtek, hanem biztatták is őket. Ki a nőt, ki Újvárit. Az eset olyan elképesztően komikus volt, hogy az előző napokban alvást színlelő, és a teremben, mint tudjuk, szintén jelenlevő nők is szintén kuncogtak. Ezt egyszerűen nem lehetett kibírni.

Reggel a nő természetesen csomagolt, és ment. Egész nap erről beszéltünk. Én estére készítettem egy hatalmas transzparenst (újabban úgy hívják, hogy molinó), és kifeszítettem a terem közepén. ÜDVÖZÖLJÜK A LEGÚJABB FELESÉGET!

Újvári ezt egyáltalán nem találta viccesnek, mert a nem túl gyanútlan negyedik nőnek meg kellett magyarázni a szöveget, ami azért akkor sem volt könnyű feladat, ha feltételezzük, hogy Újvári a napok elteltével egyre lejjebb adta a nőkkel szemben támasztott igényét.

Csoda történt. Ez az este teljesen elütött az előzőektől. Újvári ágya felől egy mukk nem sok, annyi sem hallatszott, csak az ütemes nyikorgás, de akkor már harmadik hónapja voltunk lágerlakók, és az éjszakai ütemes nyikorgás úgy hozzátartozott életünkhöz, mint a reggeli tea.

Később kiderült, Újvári nem volt egy fenevad, és nem volt született promiszkuozus. Mindössze azt történt, hogy a hajó indulása előtt néhány nappal az igazi feleség meglógott egy hentessel. Újvári pánikba esett, mit fog ő nő nélkül Ausztráliában csinálni. Lett egy ötlete. Átment az újonnan érkezetteket elszállásoló lágerbe, ahol megkérdezte a fiatalabb nőket, nem akarnak-e egy öt-négy-három-kettő nap múlva induló hajóval Ausztráliába menni. Perceken belül jelentkezett valaki. A nővel közölte, hogy úgy kell tennie, mintha ő Újvári Béláné lenne, mert különben nem engedik fel a hajóra.

Itt most (2015. szeptemberében) közbe kell szúrnom. Különböző országok jelezték, hogy hány menekültet tudnak átvenni. A kurrensebb helyek, mint például USA, Kanada, Ausztrália, hamar elkeltek azok között, akik korán (56. november) érkeztek. A kevésbé kurrensek, mondjuk a dél amerikai banánköztársaságok viszont nem. Egy december végén érkező nő már csak ez utóbbi országokba mehetett. Ennek fényében Újvári ajánlata igen kecsegtető volt. – Ha már a témánál vagyok, megjegyzem, volt aki 2-3 helyre is jelentkezett és oda ment, ahová legelőször volt indulás. Ilyenkor természetesen felszabadult 1-2 hely. Ezért az se volt rossz taktika, kivárni az ilyen utólagos lehetőségeket.

Újvári feltételezte, hogy a nőknek lesz annyi sütnivalójuk, és ki fogják találni, mivel jár a névkölcsönzés. A nőknek volt is ennyi sütnivalójuk, de azt gondolták, a hajó néhány nap múlva indul, addig valahogy kihúzzák valami okos mesével, a hajón pedig Újvári már nem tud csinálni semmit.

Repedtsarkú Marcsánk vidáman végigkefélt Újvárival két álló éjszakát, és szépen fel is szállt a hajóra, ahol megtanulta, mi a különbség a járható és a járhatatlan út között. Marcsa a hajón mindenkivel kefélt, csak Újvárival nem. Öt Gulden volt egy menet a 12-es mentőcsónak ponyvája alatt.

Újvári letette a főesküt, amint Melbourne-be érünk, Marcsát feljelenti az ausztrál hatóságoknál, hogy nem is Újvári Béláné, és akkor vissza fogják toloncolni Európába.

Ami azt illeti, Újvári ezt meg is tette, de Marcsát nem toloncolták vissza. Mindössze annyi történt, megfosztották az Újvári Béláné név használati jogától, és kénytelen volt az új életét a régi nevén, Tóth Máriaként elkezdeni.

Mindenesetre, amíg Újvári csórón szállt partra, addig Tóth Mária vagyonos nőként érkezett az ötödik kontinensre.

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________________________

VM-291 Messziről jött ember…..

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102A pendelum-blog.hu egy ravaszul fogalmazó, pártatlanságot mímelő, balliberális formátum, akiknek július 3.-án megjelent, summás valótlanságokat tartalmazó posztját lehet idézni széltében-hosszában „1956-ban magyarok is bekattantak a menekülttáborokban” cím alatt. Mivel, a majd 60 évvel ezelőtti események részvevőinek 99,9 százaléka nem Magyarországon élt, és különben is nagy részük már a temetőkben van, tehát nyugodtan hazudhatnak. DE ÉN ÉLEK, és nem hagyom! Íme, a hírhedt poszt, amiben nyüzsögnek a valótlanságok:

1956-ban magyar menekültek lepték el Ausztria keleti határait. Az osztrákok kezdetben együtt érzően fogadták a magyar menekülteket, de lelkesedésük hamarosan alábbhagyott, mert nekik nem néhány ezer, hanem több tízezer embert kellett egyik napról a másikra elszállásolniuk, etetniük. Ideiglenes táborokat hoztak létre, amelyek annyiban jobbak voltak a debreceni menekülttábornál, hogy nem vették körbe őket szögesdróttal és őrtornyokkal, mint valami lágert. De akárcsak a debreceni táborban most, az akkori ausztriai táborokban is túlzsúfoltság uralkodott, az emberek kaptak ugyan enni, de egymás hegyén-hátán aludtak. Az osztrák pszichológusok hamarosan beszámoltak a „tábor-pszichózis” kialakulásáról a magyar menekültek körében: az idő értelmes eltöltésének, a szabad mozgásnak a hiánya, a túlzsúfoltság miatt pattanásig feszültek az idegek, gyakoriak voltak a konfliktusok.
Az osztrák Belügyminisztérium megpróbálta kezelni a helyzetet – mégpedig nem is elsősorban rendészeti eszközökkel. Karitatív szervezeteket kért fel arra, hogy szállítsanak magyar nyelvű olvasnivalót, filmeket a táborokba, szervezzenek sporteseményeket, istentiszteleteket, színházi előadásokat. Ennek ellenére egyes magyar menekültek körében mégis nőtt a feszültség, különösen a salzburgi internálótáborban. Ebben a táborban magyar menekültek ahelyett, hogy megfogadták volna Bayer bölcs tanácsát, és pofájukat befogva meghúzták volna magukat, hálásan a kegyelemkenyérért, zavarogni kezdtek. Pedig itt ugye nem volt ramadán, még csak vallási nézeteltérések se nagyon, hacsaknem feltételezzük, hogy egy katolikus meg egy kálvinista verekedett össze egymással. 100 magyar menekült éhségsztrájkba kezdett. 1956 november közepén a helyzet olyan súlyossá vált, hogy a rendőrségnek kellett karhatalmi erővel beavatkoznia.
1956 decemberében Burgenland közbiztonságért felelős állami hivatalnoka jelentésében rámutatott, hogy a korábban hálás magyarok egyre elégedetlenebbnek és egyre hálátlanabbnak mutatkoznak. Panaszolják az ellátásuk körülményeit, tiltakoztak a rossz minőségű egészségügyi ellátás miatt és drága gyógyszereket követeltek maguknak. Az osztrák hatóságokat ingerültséggel töltötték el a panaszok. Végül is ki hívta ide ezeket a magyarokat? Felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a második világháború után az osztrák gazdaság még alig állt talpra, nem képes ilyen menekült áradattal megbirkózni. Az osztrák munkavállalók féltették a munkájukat a beözönlő olcsó magyar munkaerőtől. A Külügyminisztérium irattárában fennmaradt jelentés rámutat, hogy amennyiben javítanák a menekültek életfeltételeit, és segítenék a beilleszkedésüket az osztrák társadalomba, akkor még többen özönlenének át a határon. A belügyminiszter, az egyébként korábban a menekültek befogadását szorgalmazó Oskar Helmer, 1957 januárjában már arról szónokolt, hogy a magyaroknak nem csak jogai, de kötelességei is vannak, és nem kellene bajt keverniük! – Eddig az idézet.

Én magam 3 helyen voltam. Sopronnál léptem át a határt, ezért Wiener Neustadt-ba vittek november közepén. Szó se volt tömegről, „hegyén-hátán” alvásról. Szó se volt „szabad mozgás hiányáról”, mindenki oda ment, ahová akart. Én magam másnap felmentem Bécsbe, ahol egy adott címen megtaláltam a barátomat egy szálláshelyen. Ez egy középiskola tornaterme volt, ahol fel voltak állítva emeletes ágyak, de bőven volt üres ágy, bárki jött, ott maradhatott. Az épületen belül ki volt jelölve számunkra társalgó és étkező helyiség. Volt egy gondnok, aki lazán ügyelt ránk. Például érkező segélyeket kiosztott számunkra. Korlátlan mennyiségben kaphattunk bármit. Napokon belül az osztrák zálogházak megszüntették a télikabátok bevételét, mert már teli voltak enyhén használt ruhadarabokkal, amiket mi adtunk be készpénzért. Ugyanez volt a helyzet karórák, látcsövek, fényképezőgépek, arany ékszerek terén is, bár ezeket nem kaptuk, hanem hoztuk magunkkal. Köztudott volt, hogy Amerika fizetett Ausztriának minden egyes menekült után, és a „még talpra nem állt” osztrák gazdaság komoly mértékben nyerészkedett rajtunk. Esténként zenegépes kocsmákba jártunk, mozikat, presszókat látogattunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Dehogy zavarogtunk, dehogy nem tudtuk magunkat lekötni. A bécsi villamost ingyen használhattuk (ezért is fizetett az USA), mentünk, ahová akartunk. Viszonylag fegyelmezettek voltunk, nem volt velünk semmi probléma. Az „1956. november közepén a helyzet súlyossá vált” egy baromság. Baromság már csak azért is, mert az oroszok november 4.-én indították a támadást. Így a tömeges kivándorlás csak november közepén indult be. A főroham december folyamán volt. Januárra pedig szép lassan elapadt. Ha a helyzet súlyossá vált volna, az Újév környékén történhetett volna, de nem történt.

A harmadik hely a salzburgi tranzittábor, nem pedig internálótábor volt. Ez az „internálás” egy oltári nagy baklövés, vagy inkább hazugság. A különböző országok jelezték, hogy hány menekültet tudnak befogadni. Ezen keret kimerítéséig lehetett jelentkezni a bécsi nagykövetségükön. Például Ausztrália 15.000, majd további 15.000 menekültet fogadott be. Az utaztatásunkról a befogadó országok gondoskodtak. Minden nagyon szervezetten történt. Engem (és sok mást különböző táborokból) értesítettek, hogy mikor, mivel és honnan fogok indulni. Addig pedig át kell mennem a salzburgi tranzitlágerbe. Az én esetemben ott gyűltünk mind össze, akik 5 nappal később Amszterdamban felszállhattunk egy bizonyos hajóra. Én egyénileg mentem Salzburg-ba, ami jelzi a könnyed lazaságot. Mások mehettek szervezetten autóbusszal. A hajójegy árát az USA állta + kaptunk egy bizonyos összeg zsebpénzt az útra. Internálás egyáltalán nem volt. Rákosi, Kistarcsára, az igen, de nem Ausztriában.

Mi nem kattantunk be, nem dobáltunk köveket, szabadon éltünk valamelyik nagyvárosban, kellemesen töltöttük az időt a tovább utazásig, a bécsiek nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Mi pedig európaiként viselkedtünk. Voltak, akik magyar misékre jártak, magyar ajkú papnál tudtak gyónni. Nem tepertünk le se magyar, se osztrák nőket, nem dobáltunk át kisgyerekeket a kerítésen, nem mentünk neki az osztrák rendőröknek, nem követeltünk semmit. Igaz, mindent megkaptunk, amire szükségünk lehetett. Például mindjárt az első nap kapunk egy műanyag kézitáskát, rá volt írva „US escapee program” és két fajta volt belőle, férfi és női. Az enyémben borotva, pamacs, szappan, törülköző, stb. voltak. A női táskát nem néztem meg, de felteszem nem borotva volt benne. Később több helyről is kaptam segítséget. Jártam a Joint-nál, azt mondtam zsidó vagyok, kaptam 1000 Schillinget. Voltam a Caritás-nál, azt mondtam buzgó keresztény vagyok, kaptam 1000 Schillinget. Voltam az Egyetemen, azt mondtam egyetemi hallgató voltam, kaptam 20 Schillinget (gondolom a többit ellopták a diákok). Indulás előtt kaptam egy 1500 Schillinges utalványt, amit bármelyik áruházban beválthattam. A cél az volt, hogy ne téli rongyokban érkezzek meg Ausztráliába. Végül pedig orvosi vizsgálaton is átestem. Szifiliszre és Tuberkulózisra voltak kíváncsiak. — Ha kell további részlet, rákérdezhettek. Siessetek, mert már én se vagyok itt sokáig. 😀

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________

(133) A szabadpiac téveszméjének fizetjük az árát

Tibor bá’ online

~q191Az migrációs invázió olyan, amilyen, és úgy fog lecsengeni, ahogy azt a balfácán politikusok kezelni tudják, de ha sikerrel is járnak (nem fognak), még mindig ott lesz előttünk a gazdasági összeomlás. Foglalkozunk most ezzel.

Az alábbi posztot eredetileg közel hat évvel ezelőtt tettem fel. Érdemes átnézni, hogy tanultak-e a múltból, történt-e valami előrelépés?

Nem felvágásnak szánom, de nem vagyok közgazdász, még egy kicsit se. Illetve, csak annyira, hogy nekem is vannak bevételeim, kiadásaim és elképzeléseim, hogy ezeket mi módon tudom egyensúlyban tartani. Na, igen! Mivel úton-útfélen adóznom is kell, egy kicsit szemmel tartom annak az államnak a háztartását, amelyikben élek. Ez utóbbi pedig már politizálásnak számít, ha tetszik, ha nem. Ezért aztán megjegyzem, hogy az elmúlt években egy rakás liberális közgazdász véleményéhez volt szerencsém hozzájutni a TV és különböző újságok jóvoltából. Ha jól emlékszem egyik-másik különböző nemzetközi bankoknak volt ilyen-olyan igazgatója, illetve professzor volt itt meg ott. Kis nép vagyunk, de teli vagyunk talentumokkal, akiket beültetnek a Magyar Tudományos Akadémiába (ha jól tudom havi 500.000 Ft. pusztán ezért mert ott ül) és onnan osztják az észt, főleg, amikor kapnak egy pénzügyminiszteri vagy államtitkári kinevezést. Aztán volt szerencsém megismerni kevésbé liberális közgazdászok véleményét is. A lényeg végül is az, hogy elég sok bába rohangált a parlament körül, amíg az ország ebbe a szarba került, és a bábák közül (hivatalban vagy hivatal nélkül) senki se emelte fel szavát a szabadpiac ellen.

Akkor most térjünk át erre. Mi is az a szabad piac? Mert ugye addig, amíg a tervgazdálkodás alatt nyögtünk (nem is olyan sokat, vagy nagyokat) addig ez nem volt érdekes, de most hirtelen érdekessé vált. Tehát: A szabadpiac egy olyan piac (market) ahol nincs gazdasági intervenció (economic intervention), illetve állami szabályozás (regulation). Kivételt képezve a csalás elleni eljárás, amiről a Btk. rendelkezik. A szabadpiachoz hozzátartozik a magántulajdon védelme, de nincsenek megkötések, szubvenciók, állami monopóliumok és pénzügyi előírások. A szabadpiac ellentéte a szabályozott piac, ahol az állam szabja meg az árakat és a magántulajdon használatát. A szabadpiac elmélete szerint a tulajdonos a tulajdonával korlátlanul rendelkezik, azaz elhasználhatja, eladhatja, bérbe adhatja, hitelt vehet fel rá, átruházhatja, elcserélheti és megsemmisítheti. A korlátlan rendelkezésen belül az értékesítés lebonyolítása kizárólag a tulajdonos és a vevő magánügye, de a szabad akarat határain belül. Tehát fizikai erőszak, trükk, vesztegetés, csalás, stb. alkalmazása nélkül, ami egy harmadik személyre (például az állam) is vonatkozik. Vagyis a tranzakció úgy jöhet létre, hogy a kereslet és kínálat törvényeinek az érvényesítése mellett, mindkét fél megelégedettsége biztosított, azaz a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egymással arányban van.  

A szabadpiac hívei szilárdan hisznek (illetve hittek) abban, hogy a piacnak van önszabályozó képessége, ezért kívülről nem szabad belenyúlni, mert önmagától mindig, minden a helyére kerül. A szabályos időközönként bekövetkező recessziók egyetlen közgazdásznak se nyitotta fel a szemét, ellenkezőleg a szabadpiac önszabályozó mechanizmusának a szerves részének tekintették. Pedig Oscar Wilde (ki az ördög ez a pasi? 😀 ) több mint 100 éve megírta: „Manapság az emberek mindennek ismerik az árát, de semminek se ismerik az értékét.” Az idézeten nem szabad átsiklani, mert naponta lehetünk szemtanúi annak, hogy 32.000 forintért van kitéve a kirakatba egy olyan pár cipő, aminek az előállítási költsége nem haladja meg az 500 forintot. Szó sincs arról, hogy elvetném a sulykot, mert például Délkelet-Ázsiában egy varrónő egyetlen blúz összeállításáért 1 dollár-centet kap, ami pillanatnyilag 2,50 forintnak felel meg. Vagyis az árakat nem vehetjük összehasonlítási alapnak a tényleges érték megállapításánál. Ez az oka annak, hogy 2008-ban oly kevesen látták a gazdasági válság bekövetkezését, mert például az energia és élelmiszer krízist a piac viselkedésén keresztül értékelték. Minden esetre egy dologban határozottan biztos vagyok. Az a fajta közgazdász gondolkodás, ami az országot (és az egész világot) ide juttatta, egészen biztos nem fog kihúzni minket a gödörből. Márpedig éppen ennek a gondolkodásnak vagyunk most is a tanúi. Aki nem hiszi, az lapozza vissza az újságokat!

2008 október 23. Az Amerikai Kongresszusi Vizsgáló Bizottság meg szerette volna tudni, hogy mi a fene történik. Ennek érdekében, meghallgatták azt az Alan Greenspant, aki 19 éven keresztül volt a FED (az amerikai jegybank) elnöke, és ebben a minőségben (Leibniz-től lopva) szikla szilárdan hitt abban, hogy az adott világ a lehetséges világok legjobbikát az emberi önzésnek köszönhetjük. Következésképpen a piacot szabadjára kell engedni, mert annak bárminemű szabályozása katasztrófához vezetne, és mert nem volt egy Voltaire a közelben, akinek ellenvéleménye lett volna, így is történt. Mr. Greenspan felolvasta állásfoglalását a Bizottság előtt, de hajdan volt magabiztosságának a legkisebb jelen nélkül. Első mondataiban azokat az információkat sorolta fel, amik rendelkezésére álltak, és amiknek alapján döntenie kellett. Ha ezek az információk jók lettek volna, akkor a gazdasági modellek ésszerű előrejelzéseket eredményeztek volna. Ennek kapcsán Mr. Greenspan rámutatott, hogy az árazási modell felfedezéséért Nobel díjat adtak. Az ebből származtatott modern kockázatviselési paradigma éveken keresztül megkérdőjelezhetetlen volt, de 2008-ban összeomlott, mert csak a megelőző két évtized eufórikus sikereire támaszkodott. Ha figyelembe vette volna a korábbi idők szűk esztendeit is, a kockázatviselésre egészen más adatok jöttek volna ki. Tudományos körökben jól ismert a jelenség „garbage-in-garbage-out”, vagyis szemétből kiindulva, csak szemét eredményt lehet kapni. Greenspan állította, hogy az alkalmazott modellje jó működött, de a kedvező gazdasági körülmények között mért kockázati adatok betáplálása rossz koncepció volt, ennek megfelelően az eredmények nem lehettek megbízhatóak. Ez volt az a pont, amikor a Bizottság türelme elfogyott, ezért Henry Waxman szenátor konkrét kérdések feltevése mellett döntött. Íme:

Waxman: Hadd tegyek fel egy szimpla kérdést! Önnek volt egy ideológiája, Ön hitt a szabad versenyben —- most idézem az Ön saját szavait: „Nekem van egy ideológiám, ami szerint a szabad versenyre épített piac a lehető legjobban segíti elő a gazdaság megszervezését. Próbálkoztunk szabályozásokkal, de nem váltak be.” Eddig az idézet. Önnek megvolt a lehetősége, hogy megakadályozza a felelőtlen kölcsönkihelyezési gyakorlatot, ami aztán a fedezet nélküli kölcsönök bedűléséhez vezetett. Többen felhívták az Ön figyelmét a veszélyre, de hiába. Most az egész gazdaság fizeti az árát. Nem gondolja, hogy az Ön ideológiájára épített döntéseket jobb lett volna nem meghozni?

Greenspan: Akkor talán tisztázzuk, mi is egy ideológia. Az ideológia egy olyan elmélet, aminek segítségével az emberek a valósághoz közelítenek. Mindenkinek van egy elmélete. Az életben maradáshoz kell egy elmélet. A kérdés mindössze az, hogy ez az elmélet jó-e? Amit én most elmondtam Önöknek, hát igen, megtaláltam az elméletem hibáját. Nem tudom mi lesz a végkifejlet, de engem a helyzet nagyon nyugtalanít.

Waxman: Ön megtalálta az elméletének a hibáját?

Greenspan: Hogy úgy mondjam, találtam egy hibát abban a modellben, amiről egy kritikus pillanatban úgy gondoltam, meghatározza világunk működését.

Waxman: Egyszerűbben kifejezve, rájött, hogy az Ön világnézete, az Ön elmélete nem felel meg a valóságnak, vagyis egyszerűen nem működik.

Greenspan: Pontosan. Pontosan ez az oka annak, hogy megrendültem, mert 40 éven át, vagy még tovább, jelentős bizonyítékok alapján úgy gondoltam, hogy az elméletem elképesztően jól működik.

Tételezzük fel, hogy a FED volt elnöke, Greenspan őszinte volt és közölte, hogy a szabadpiac elméletében csalódott. [sokan egy összeesküvést látnak a középosztály kisemmizésére, de ez messzire vezetne] Ebben az esetben ez a „hiba” nem egy aprócska adat félreírása volt. Greenspan hibája alapvető volt. Nem volt világos fogalma arról hogyan működik a világ, nem volt tisztában a piac szociológiájával. De Greenspan hibás nézetével nem volt egyedül. Az egész pénzügyminisztérium, az összes elnöki tanácsadó, mind-mind hittek a szabadpiacban. Egyetlen egy elméleti szakembernek volt igaza, akit úgy hívnak, hogy Marx Károly. De ezt senki nem vallja be. Ha belenézzünk a szakmai folyóiratokba, akkor az analízisek tucatjaival találkozhatunk, amelyek nem akarnak tudomást szerezni Greenspan „hibájáról”. Közlik az olvasókkal: A kockázatok helytelenül voltak felmérve (valóban). A szabályozások hiánya tette lehetővé, hogy a pánik visszahatott a financiális rendszerre (ami igaz). Az ügynökök jutalék rendszere túl nagy financiális kockázatvállalást eredményezett (ami megfelel a valóságnak). A szabadpiac ideológiája megbénította a közbelépési mechanizmusokat (így igaz). De ez mind azt sugallja, hogy „megakadályozhattuk volna a szabadpiac válságát, ha jobban reagáltunk volna az eseményekre.” Vagyis a világ közgazdászai nem tanultak. Egyszerűen nem értik, vagy nem akarják érteni azt, amit Greenspan mondott. Nem veszik tudomásul, hogy a szabadpiac nem működik.

Merrill Lynch szerint Magyarország 2010-ben fiskális világbajnok lesz. [közbeszúrva megjegyzem, hogy a jelenlegi válságért ezt a Merrill Lynch financiális behemótot jelentős felelősség terheli, és notóriusan ad hamis pénzügyi tanácsokat]. Mind ezen előrejelzések miként lehetségesek, amikor Greenspan beismerése azt jelenti, hogy az egész gazdaságot, a társadalmat, az életünket át kell szervezni. Tudomásul kell venni az emberi természetet, és egy új ideológiára van szükség, ami szabályozza az áruk és szolgáltatások forgalmát. Egy tökéletesen ironikus helyzet állt elő. Amerikában ki kell találni egy Új Marxizmust, mert a Kapitalizmus nem működik, tovább már nem. Csakhogy nem látom tesznek-e valahol is lépéseket ebbe az irányba. Miért tennének? Minden megy tovább a megszokott mederben. Újra emelkednek a részvényárak (persze a hatalmas dollár likviditás miatt, de ezt már nem teszik hozzá) Ma hallottam, hogy az idei karácsonyra az áruhitel felvétele nem marad el a tavalyitól. „Felújítás alatt az árusítás zavartalanul folyik” lóg a tábla a fejünk felett. Az emberek imádják felzabálni a jövőjüket, mert ki tudja van-e jövő?  

Apró, rész-hőbörgések természetesen vannak, de a nagy összefüggéseket nem akarják észrevenni. Veszek egy 100 grammos csomag fűszerpaprikát. Szép piros zacskó, rajta apró betűkkel néhány sor. Kiderül, hogy a csomagolást Budapest valamelyik külső kerületében végezték, a tartalma pedig Argentínából származik (és teli van aflatoxinnal). De azért ne térjünk nagyon el az eredeti témától, a szabadpiactól. Tényleg szabad? Mert ugye ez azt jelentené, hogy az állam nem nyúl bele a gazdaság irányításába. Azonban, ez egyáltalán nem igaz. Az USA hatalmas pénzeket költ egy-egy iparág támogatására. Az Egyesült Államok vizet prédikál és bort iszik. Az USA esetében egy központilag támogatott gazdaságról beszélhetünk (csakúgy mint Magyarországon). Az adókból befolyó pénzt az állam osztja szét a fontosnak tartott iparágak között. Viszont a befolyt nyereség magánkézben marad. Corporate State Capitalism, a pontos meghatározás. A szabadpiac esetenkénti meghatározása USA monopólium. Ez azonban egy cseppet se javít a helyzeten, mert az emberi kapzsiság átüt az államkapitalizmuson is. Ami valójában történik, a vagyon egyre inkább kicsúszik az emberek alól és egyre inkább átáramlik (állami segítséggel) az oligarchák felé. És ezt úgy hívják, hogy szabadpiac. Én inkább a szabad rablás kifejezést használnám.

___________________________________________________
___________________________________________________
________________________

(1703) Orbán apánk

Tibor bá’ online

 

~q191Orbán apánk ne féltsd ősi nemzeted, nem vész az el akkor, ha te vezeted.

Orbán Viktor kábé 3 hete nyerte meg a 2018-as választásokat. Ma már a 2022-es is biztosítva van számára. Vasárnap pedig 2026-nél fog tartani. A nép meg fogja szokni, mint Horthy Miklós admirálist és kormányzót, de vele együtt meg fogja szokni az iszonyatos lopásait is. Valamit valamiért! Hogy miért? Mert nem kell hozzá több mint negyed év, és Európa rehabilitálni fogja. Jövőre pedig ő lesz a kontinens megmentője.

Nem, nem, arról szó sincs, hogy a menekült krízis az ő találmánya lenne, vagy, hogy politikai okokból kifolyólag néz szembe Európával. Ezt ő meggyőződésből vállalta fel, az pedig nem rajta múlott, hogy a magyar ellenzék ilyen elképesztően hülye politikusokból áll, akik mindössze annyit tudnak kiötleni, hogy Orbán bármit tesz, azt ellenzik. Ez nem egy kifejezetten rossz politika, de ésszel kell művelni, ami – úgy tűnik – a baloldalon nincs. Arra lennék kíváncsi van-e olyan barom a világban, aki a nép 95 százalékának akarata ellen megy?

El tudom képzelni, hogyan lenne rendezve a menekült váltság, ha az MSZP és az SZDSZ koalíció adná a kormányt. Ne jöjjön elő, még lidérc álmomba se! Bár az se lesz piskóta, amikor Orbán 2018-ban bezsebeli a háromnegyedes többséget.

__________________________________________________
__________________________________________________
_________________________

(1702) Éva nótája

Tibor bá’ online

 

Gyerekkoromban minden nőnek volt egy nótája. Olyanok, hogy „Darumadár fenn az égen” vagy „Édesanyám is volt nékem”. Ha elmentek egy budai kiskocsmában, akkor jött a prímás és megkérdezte, „mi a nótája, majd elhúzza”. Aztán mindenki a maga nótáját énekelte a teknő fölé görnyedve, mosás közben, jobban ment a munka, meg az tán az idő is. – Ma már senkinek sincs nótája, mert nincsenek nóták. Ami van helyette például metál, az mellett nem lehet mosni. És persze nem is mosnak, mos helyettük a gép, amíg az utolsó részletet ki nem fizették, aztán vehetnek egy újat.

Ez alól kivétel Éva, a feleségem, akinek van nótája, amit úgy tudtam meg, hogy elég gyakran hallgatja (és nézi), mert ugye videoklip. Ez pedig nem más, mint Olivia Newton-John klasszikusan, 1978-ból: Hopelessly Devoted to You. Többszörösen nem semmi. Először is ez a gyönyörű nő (persze, már nem mai csirke) Max Born Nobel-díjas atomtudós unokája, valamint Brinley Newtom-John professzor lánya, aki 1948-ban született Oxfordban (hol máshol), de Ausztráliában nevelkedett fel, és ausztrálnak vallja magát. Másodszor pedig a számnak a címe, amivel befutott, vagyis a Hopelessly Devoted to You az egyetlen négy szavas mondat, amit nem tudok tisztességesen lefordítani magyarra. Amíg töröm a fejem a fordításon, nézzétek meg a klipet.

***

A szövege, vagyis a lyrics így szól:

Guess mine is not the first heart broken,
My eyes are not the first to cry
I’m not the first to know, there’s just no gettin’ over you
I know I’m just a fool who’s willing to sit around and wait for you
But baby can’t you see, there’s nothin’ else for me to do
I’m hopelessly devoted to you,

És akkor a fordítás:

Szerintem az első megszakadt szív nem az enyém, Nem én sírok először, és nem én döbbenek rá elsőnek, hogy nem lehet téged elfelejteni. Tudom, szamár vagyok, aki hajlandó megállás nélkül várni rád, de kedvesem nem veszed észre, hogy mást nem tehetek, mert én „hopelessly devoted to you. És akkor megpróbálkozom ennek a fordításával is: Reménytelenül ragaszkodom hozzád.

___________________________________________________
___________________________________________________
_____________________

Sáskajárás

Tibor bá’ online

 

Ma, azaz kedden 0 órától lépett életbe jó-néhány új szabály, amelyek következményei nem voltak előre láthatók. Ennek a posztnak a hozzászólási lehetőségét tartsuk fenn erre a témára. Beszéljük meg itt az eseményeket. Tudom, hogy ilyen még nem volt, de rendkívüli idők, rendkívüli megoldásokat váltanak ki.

__________________________________________________
__________________________________________________
_________________________

(1701) A világ nem változik, a világot változtatják

VIP.32.

Múlt kedden David Cameron, angol miniszterelnök beismerte, hogy törvénytelenül, bírói ítélet nélkül, drónok segítségével meggyilkoltak 2 brit állampolgárt a közel-keleten, mert feltételezhetően csatlakoztak az ISIS-hez. A beismerés hallatán a parlament egy része hangos ovációba tört ki. Ott tartunk, hogy az elfogadhatatlan tetteknek nincs szükségük a normalizálásra, mert már normálissá váltak.

~q081

Részlet Robert Bolt: A Man for all Seasons (Ember az örökkévalóságnak) ’I’d give the Devil benefit of law, for my own safety’s sake. = Még az ördögnek is biztosítanám a törvény védelmét, saját biztonságom érdekében. És akkor nézzétek meg eredetiben.

___________________________________________________

Az eredeti cikk teljes VIP fordítását E-mailben küldöm el azoknak, akik adományaikkal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________


És akkor néhány kép a tegnapi blogtalálkozóról

2015.09.13.-2

2015.09.13.-4

2015.09.13.-10

__________________________________________________________________________

VM-290 Tűzkő-szaharin

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102Közvetlenül az ostrom után a budapesti Nagykőrúton megjelentek a mozgó árusok. Hogy mi igazán fontos az életben, azt az árulja el, hogy legtöbben tűzkövet és szaharint árultak. Hogy ezek miért fontosak? A tűzkő segítségével tűzet lehet gyújtani (ha már a gyufa elfogyott), ami fontos a háziasszonynak, de még fontosabb a férjének, aki természetesen dohányzik. Ami pedig a szaharint illeti, ha nincs cukorgyár (lebombázták), akkor nincs cukor. Ha nincs cukor, akkor nincs mivel édesíteni, márpedig a reggeli és az esti tea édesítés nélkül nemigen iható. [Ha a cukorbetegekre gondoltál, nos, akkoriban nagyon kevés volt.]

Ronson öngyújtó - világmárka
Ronson öngyújtó – világmárka

A tűzkövet természetesen az öngyújtóhoz vették, amit azért találtak ki, mert majd mindenki dohányzott, és a rágyújtás sokkal szertartásosabb volt öngyújtóval, mint gyufával. Ma is van (gáztöltetű) öngyújtó műanyagból, de messze nem előkelő. A régi öngyújtók remek darabok voltak (lásd az illusztrációt). Viszont a háború után egy újabb szempont tört az élre, a takarékoskodás.

Különben a takarékoskodás (ami ma ismeretlen fogalom) rengeteg téren jelentkezett. Egy golyóstollat nem dobtak el, miután kifogyott belőle a tinta, hanem feltöltették. Egy selyemharisnyát (vagy macskanadrágot) se dobtak el, ha lefutott a szem, hanem elvitték a szemfelszedőhöz, aki soronként 1 forintért felszedte a szemeket. A leghasznosabb viszont a műstoppolás volt. Először is az emberek nem hordtak mindenféle felirattal „díszített” slampos rongyot, hanem tisztességes szövetből készült kabátokat, nadrágokat, szoknyákat. A cél az volt, hogy ezeket minél tovább lehessen hordani, legtöbbször az elkopásig. De mi volt akkor, ha a drága és elegáns kabátomnak úja beakadt valamibe, és kiszakadt. Ezt ugyan össze lehetett varrni, de hogy néz az ki? Itt lépett be a képbe a műstoppoló, aki valami láthatatlan helyről kihúzott néhány eredeti szálat az anyagból és azokat az elszakadás helyén befűzte úgy, hogy a szakadt részt áthidalta. A kilógó szál a fonák oldalon maradt. A színoldalon olyan volt az anyag, mint újkorában.

Az elkopott cipőt se dobták el, hanem elvitték a suszterhez, aki megtalpalta. A kilyukadt lábast megfoltozták. Az elkopott télikabátot, vagy kidörzsölődött ingnyakat „kifordították” a szabók. A gyereknek nem vettek minden szeptemberben új (és csiricsáré) táskát. Én például a középiskolában négy évig ugyanazt a „diplomata” táskát cipeltem, miután az apám 10 év után leselejtezte.

Általában az emberek semmit se dobtak el, mindennek volt értéke. Például a leégett porszívót újra tekercselték. Gondolom ez egy ősi hozzáállás lehet, mert 1962-ben Bali szigetén azt tapasztaltam, hogy még a konzerves dobozokat is újra hasznosították, virágcserép lett belőlük.

És nem mi változtunk meg, hanem megváltoztattak minket. A nőkben különben is bennük van az újabb és újabb dolgok iránti vonzalom. Egy cipőt nem akkor dobnak ki, amikor elszakad és javíthatatlan, hanem amikor már túl régen hordják. Erre a női ösztönre kellett ráépíteni az igényt. Jó példa erre a mobil telefon, ahol havonta jelennek meg „fejlettebb” változatok. Na, de ez már egy egészen más téma.

__________________________________________________
__________________________________________________
_________________

(1700) Windows 10

Tibor bá’ online

 

~q191Az ingyenes Windows 10 minden egyes szót, amit leírsz, minden szót, amit kiejtesz a szádon elküldi a Microsoft-nak, és csak az isten tudja, mit csinálnak vele, mire használják fel. De van egy jó hír. Ez a lehetőség kikapcsolható (ha hiszel neki).

A legújabb Microsoft operációs rendszerben (Windows 10), közvetlenül a közzététel után többen jelezték, hogy keylogger-t fedeztek fel, ami a Microsoft szerint mindössze azért van, hogy javítsák a szolgáltatást. Hmmm.!

És akkor a kikapcsolás: Menj a Start Menüre és kattints a Settingre. A setting ablakban a harmadik sor a Privacy. A privacy menüben kattints a Geneal-ra, majd a Send Microsoft info about how I write to help use improve typing and writing in the future-nél kapcsolj az Off-ra. Ezt követve a Speech, Inking and Typing menüben (ami megtalálható a negyedik sorban a General alatt) kattints a „Stop getting to know me”-re. Ennyi!

U.i. Magyar windows 10-et még nem láttam. Fogalmam sincs, hogy a fenti kulcsszavakat mire fordították. Mivel nem akarok zavart kelteni, én nem fordítottam le. Viszont feltételezem, hogy ki fogtok tudni igazodni rajta.

__________________________________________________
__________________________________________________
________________________

(1699) Meghalt Harangozó Teri

Tibor bá’ online

 

~q191Meghalt egy 72 éves táncdalénekes, aki a hőskorban, a táncdalfesztiválok idején tűnt fel, amire a 60-70 körüliek mind emlékeznek. Nagy dolog – mondanák az angolok (big deal), és akkor mi van?

Valójában, én se azért írok róla, mert nem bírom ki, hogy ne emlékezzek meg egy putriját elhagyó cigány nőről, hanem azért mert a család közölte az okot is. „Harangozó Teri egy gyors lefolyású tüdőbetegség következtében hunyt el.” Ennyi, és egy szóval se több.

Ugyanez történt jó egy évszázaddal korábban Jókai Mórral is, gyors lefolyású tüdőbetegség, amit úgy hívnak, hogy tüdőgyulladás vagy pneumonia. Csakhogy, amíg 1904-ben nem volt semmilyen antibiotikum, addig 2015-ben csak az isten tudja megmondani hány fajta van. Az elmúlt kábé 60-70 évben szégyen volt meghalni tüdőgyulladásban, mert a beteg abszolút elhanyagolását jelentette, de többé már nem.

Az utóbbi időben megjelentek azok a baktérium törzsek, amelyek egyre több, esetleg az össze létező antibiotikumra rezisztensek, és sejtésem szerint ez történhetett Harangozó Teri esetében is. Ami viszont megdöbbentő, hogy erről a tényről egyetlen szó se hangzik el. Az utca emberét senki se figyelmezteti. És ami a legriasztóbb, hogy ezek a félelmetes törzsek elsősorban a kórházakban szedhetők fel.

Mit lehet tenni? Véleményem szerint mindent el kell kerülni, hogy az ember kórházba kerüljön. Ha csak lehet, otthon kell meggyógyulni. Ezen kívül, komoly fertőzés esetén, akkor teszed okosan, ha a rendelkezésedre álló összes antibiotikum típust kezded el szedni párhuzamosan. Nem várhatsz napokat, hogy kiderüljön, amit éppen szedsz az hatástalan, mert mire rájönnél melyik hatásos, már rég nem élsz. Ehhez persze több fajta antibiotikumból kell beszerezni jó néhány adagot a családtagok számának függvényében.

__________________________________________________

László Petra hisztéria

László Petra gáncsolását volt szerencsém negyvenszer végignéznem, mert a Tel Avivból utasított média átment információs hisztériába. A 3 másodperces gáncsolás, illetve egy 5 másodperces rúgási kísérlet ki van vágva a teljes felvételből. Így aztán nem látható, hogy a rúgás előtt az operatőrnek kétszer is nekimennek a vadállati szinten üvöltő, tolakodó és lökdösődő „menekültek”. OK, László Petra nem viselkedett profi módjára, tudnia kellett volna, hogy a környéken több tucat kamera működik, mindent felvesznek a szenzációra éhes operatőrök. De az abszolút érthető, hogy ezzel a inváziós haddal tökéletesen teli volt a hócipője. Az pedig már átlépi a komikum határát, hogy 7 év elzárás lehetőségét is emlegetik. Érdekes módon, ha cigány gyilkol, akkor a 7 év túlságosan súlyos, ha utasítás ellenére kitörő szír csürhét buktatnak, az minimum 7 év, sugallják a független bíróságnak.

__________________________________________________
__________________________________________________
_______________________

(1698) A vég kezdete a mindent elsöprő támadás

Tibor bá’ online

 

~q191Ha hiszitek, ha nem, „megérkeztünk”. A jövő annyira sötét, hogy már nincs is. A jól tartott politikusaink egyszerűen csődöt mondtak. A 24. Óra utolsó perceiben se képesek megszabadulni a liberális hóbortjuktól, amiért Európa elvesztése a fizetség. Ezeket nyugodtan kijelenthetem, mert már tapasztalatból beszélek, nem csak eszelős módon spekulálok.

A „menekültek” Európába áramlása nem tegnap kezdődött, már évek óta tart, de amíg csak az olaszokhoz érkeztek a tengeren át, a kutya se figyelt oda, pedig az országok vezetőinek ez lett volna az (egyik) kötelessége. Szakértők bevonásával rá kellett volna döbbenniük, hogy a közel-keltről (és Afrikából) származó bevándorolni akarók ellen csak a könyörtelen és fegyveres elhárítás hatásos, tehát csak ez jöhet számításba, és erre fel kell készülni. Nem történt semmi, pedig ez egy pozitív visszacsatolás. Utánpótlás pedig van bőven. Miért? Mert egyre több érkezik és ezek mind kapcsolatot tartanak az otthon maradt barátokkal, rokonokkal, akiket tanácsokkal, tapasztalatokkal, tippekkel és minden szükséges információval látnak el, hogy azok is útra merjenek kelni. Tehát minél többen érkeznek, annál többen indulnak el. És minden az ő oldalukon áll: szívósabbak, igénytelenebbek, elszántabbak, vadabbak, életképesebbek, mint mi európai fehér emberek. Kérdem én, mi az esélyünk a túlélésre, ha 500 millió európainak hirtelen lelkiismeret furdalása lesz egy 3 éves, vízbe fulladt gyermek hullájának a látványától. Eszünk be se jut, hogy a gyermek anyja és apja a felelősek. Nem vesszük észre, és nem vonjuk le a következtetést, amikor egy apa 2 éves gyermekét maga előtt tolva készül áttörni a rendőr kordont. Pajzsnak használja a gyerekét (aki arra felé fogyóeszköz), mert tudja, hogy milyen hülyén szentimentálisak vagyunk. Olyannyira, hogy saját jövőnkről tökéletesen megfeledkezünk.

Európa már visszafordíthatatlanul elveszett, mert a tőke lett az úr felettünk. Görög hajók jó pénzért fuvarozzák a menekülteket. Embercsempész bandák alakultak, akik jó pénzért a szárazföldön fuvarozzák a menekülteket. Vezető politikusok (oligarcha nyomásra) „felső határ nélkül” csalogatják a bevándorlókat.

Európa már visszafordíthatatlanul elveszett, mert percek alatt Ukrajnából is meg fognak indulni a menekültek felénk. Hamarosan az egész világ felkerekedik és mindenki oda fog menni, ahol valamivel jobb, mint ott, ahol eddig élt. Ez lesz a globalizáció ultima rációja.

Európa már visszafordíthatatlanul elveszett. Az utolsó harangzúgásra már nem kell sokat várni. A bevándorlók iszonyatos tömege mindent elsöpör. Beindult egy invázió, ami egyre csak növekszik. Ha Orbánnak sikerül kiépíteni a déli védelmi vonalat, és ezzel eltereli az áradat nagy részét, avval csak a végső elbukás dátumát tudja késleltetni.

___________________________________________________
___________________________________________________
_________________

(1697) Az első szex-robot

Tibor bá’ online

 

~q191Tudtam, hogy előbb vagy utóbb létrehozzák, sőt abban is biztos voltam, hogy nő lesz az isten adta, nem férfi. (Pedig a Teremtő először a férfit alkotta meg 😀 ). Abban is biztos voltam, hogy az első beszámoló (legalább is számomra) Amerikából egy nő tollából fog származni, és persze enyhén cinikus lesz. Most viszont Tana Ganeva tollából megérkezett. Az alábbiakban tehát összefoglalom a lényeget.

Egy Felnőtt Szórakoztató Expón a True Companion vállalattól Douglas Hines bejelentette, hogy cége piacra dobott egy digitálisan programozott robotot, amely a megszólalásig hasonlít egy nőre, csak annál egy kicsivel jobb. Ára 9000 dollár környékén van. Ami az én véleményem szerint (ha-ha-ha) sokkal olcsóbb, mint amikor egy valódi nő 2 év után elviszi a „közös szerzeménynek” megítélt lakás, kocsi, na meg a nyaraló felét.  

A műhölgy, vagyis Roxxxy-nak három input-ja van, amit nem definiálok, mindenkinek a fantáziájára bízom. Minden esetre 3 inputtal minden szexuális igényt kik tud elégíteni, ez tuti. Mr. Hines a promóciós videón biztosította a hallgatókat, hogy Roxxxy tökéletesebb, mint a hús-vér nők és lényegesen többre használható. Mind a három inputja el van látva érzékelővel, aminek következtében pontosan tudja, hogy mi történik vele. Amikor a bemutató Mr. Hines, ujjával nem a megfelelő műveletet végzi, Roxxxy telefon-szex hangon megszólal „Óooo, ezt ne csináld”. ROXXXY

Roxxxy kapható szőke, vörös és barna kivitelben. Érzékelhető „egyénisége” nem lehet unalmas, mert 4 fokozatban változtatható: Frigid Farah, érett Martha, vadóc Wendy, valamint S&M Susan. (a tájékozatlanok részére: slave and master, azaz „szolga és úrnő”). Vadóc Wendy agresszív és rettenetesen „zajos”. Például, amikor a tulaj közelít hozzá, akkor azt kiáltja fennhangon „nyomd be tövig”. Természetesen nem csak szexről van szó, állítja a True Companion web site-ja. A nők beszélnek, meghallgatnak, társalognak, érzik az érintést, de persze szexen van a fő hangsúly. Még orgazmusuk is van!

De ez mind semmi. Roxxxy testre szabható. Valós érzelmi kapcsolatot alakíthat ki tulajdonosával, aki meg tudja változtatni személyiségét. Roxxxy rákapcsolható a gyártó web sitejára és más felhasználókkal kapcsolatba léphet, megoszthatják tapasztalataikat robot nőjükkel kapcsolatban, amit igazi nők esetében nemigen lehet. Egy kis extra plusz.

Jaj, a lényeg. Roxxxy 170 cm magas, 54,5 kg, C-méretű melltartó kosárra van szüksége (D a maximum) és bármikor kész az aktusra. Szép ez az új világ, bár én nem kérek belőle, de azért csodálom. Két dologra vagyok csak kíváncsi: Mikor lehet majd kapni a TEXCO-ban? És a harmadik generációs Roxxxy fog-e tudni gyereket hozni a világra? Utóirat: Aki nem tudná, a fejlődés gyors. Internet szex már eddig is volt, ha nem hiszed, kattints ide (a végignézést nem javaslom, csak a technikát kívánom bemutatni):

http://www.youporn.com/watch/358162/online-sex/?from=categ

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________

(1696) Gazdasági buborék

VIP.31.

 

~q083Mit nevezünk (gazdasági) buboréknak? Válasz: Egy olyan piaci helyzetet, amikor egy vagyontárgy pillanatnyi árát a befektetők boldogan megadnak annak reményében, hogy találnak egy másik vevőt, aki még ennél is többet hajlandó érte fizetni, de ez az elérhető ár nagymértékben meghaladja a vagyontárgy tényleges értékét.

Ez a (gazdasági) buborék akkor lyukad ki, amikor egy szabad piac szereplői nem hajlandók többet fizetni a vagyontárgyért, mint annak valós „intrinsik” értéke. Ebből adódik, hogy a vagyontárgy tulajdonosa elveszíti azt a pénzt, amennyivel többet fizetett, mint a valós érték. Ez az értékvesztés rendszerint hirtelen következik be, gyakran pánik kíséretében.

__________________________________________________

Az eredeti cikk teljes VIP fordítását E-mailben küldöm el azoknak, akik adományaikkal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu.

__________________________________________________
__________________________________________________
___________________

(ACs-60) Azok a csodálatos nők – A nyitott házassághoz vezető út (a kíváncsi hungaromániás)

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102Az 1940-es évek vége felé egy Hajdú vezetéknevű család, kiskamasz fiukkal együtt, sikeresen elhagyta az országot és Ausztráliában kötött ki. A fiú, aki ekkor már a Josef névre hallgatott, sikeresen befejezte az általános iskolát, majd elvégezte a középiskolát, miközben alaposan megtanult angolul, aztán beiratkozott a Melbourne-i Egyetemre. Master Josef Hajdunak volt egy Elayne Wanke nevű osztálytársnője. Igen, igen a jóval később megszületendő első három gyermekemnek a leendő anyukája. Mivel mind a ketten eminens tanulók voltak, sőt az osztály két legjobbika, úgy gondolták, hogy őket az isten is egymásnak teremtette. Ennyi. Aztán a 18 éves Elayne-nek jöttem én az életébe, aki jó hét évvel voltam idősebb Josefnél, és úgy gondoltam, hogy eleget fogták egymás kezét a moziban, egy tizennyolc éves leány nem egészen erre való. Elyane ezen nézetemmel tökéletesen egyetértett. Az első nagy sikoly után (ami mellesleg abszolút csendben zajlott le) hamarosan össze is költöztünk.

Mivel Ausztráliában a nagykorúság a 21. életév betöltésével lepi el az embert, az összeköltözésen kívül mást nem igen tehettünk. Elayne rokonsága menten megszakította élettársammal a kapcsolatot, mely tettnek egyetlen oka én voltam. Az összeköltözés lett volna a kisebbik rossz, a nagyobbik rossz külföldiségem volt, abban az időben Ausztrália nem büszkélkedett „multikultúrális” vívmányaival. Később megtudtam, szó sincs arról, hogy én választottam volna őt, ő választott engem, és ebben igen komoly mértékben nyomott a latba magyar származásom, amit természetesen Josef-nek köszönhetek mert, hogy ő is magyar származású volt.

A fenti két bekezdést preambulumnak szántam, mert az összeköltözés kifejezetten jól sikerült. Erre utaltak a jelek, mert a lényeget akkor még természetesen nem ismertem. Ezt úgy szokták mondani a népmesékben, hogy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” csak ez 18-25 éves korban nagyon soká szokott bekövetkezni. Maradjunk annyiban, hogy boldogan éltünk. Igaz, akkoriban ez még nem volt olyan széles körben elfogadott, mint manapság, és ennek okán kaptunk is néhány megjegyzést vadházasságunk miatt [Abban az időben magyarul vadházasságnak nevezték a házasság nélküli együttélést]. De mondom, egészen jól működött, talán azért, mert szüleimet utánozva összeállásunkkor adósságunkon kívül nem volt semmink. Elayne-nek 5 font tartozása volt, nekem három. Az 5 fontért nőm kapott egy használt lemezjátszót nagynénikéjétől egyetlen lemezzel: Csajkovszkij B-moll zongoraversenyével, amit kábé 150-szer hallgattunk végig. Gondolhatjátok! Az első hetekben Elayne 14 fontos ösztöndíjából éltünk, amit két hetente, még a szemeszterek közötti időben is kapott.

Később egy kicsit összeszedtük magunkat, úgy értem, anyagilag, ami azért nem volt túl könnyű dolog. Elég sok kényelmetlenséggel járt. Például állandóan költöztünk, albérletből albérletbe. Aztán utánanyúltunk mindenfajta mellékjövedelemnek. Böngésztük az apróhirdetéseket, és megpróbáltunk alkalmi munka-lehetőségeket kihalászni. Elayne egyszer például elment modellt ülni egy festőnek. Amiért alkalmanként egy fontot fizettek egy órára. Amíg Elayne fent modellt ült, addig én lent vártam rá az utcán. Egy másik alkalommal elsősegély dobozokat lehetett „door to door” [Ajtóról ajtóra járva] árulni. Ezt is megpróbáltuk, persze nulla sikerrel.

Talán három éves múltra tekinthettünk vissza, amikor egy új lehetőség adódott. Melbourne-től 400 kilométerre, ami ott nem jelentett távolságot, a tengerparton belterületesítettek egy 20 kilométeres szakaszt. A lényeg ugyanaz mint itthon, a nagy semmi közepében, esetünkben a tengerparton, egy hatalmas területet a térképen felosztottak kb. 1500 m2 területekre, és elkezdték árulni százszor drágábban, mint amennyit per pillanat ért, mint leendő üdülőt. A siker kulcsa természetesen a fantasztikus hirdetési hadjárat.

A területfejlesztéssel foglalkozó cég bárkit felvett ügynöknek, de természetesen fizetést nem adott. Aki eladott egy telket, az jutalmul megkapta a vevő által kifizetett első részletet, ami esetünkben 10 font lett volna, vagyis majdnem egy heti fizetés.

Mi tehát jelentkeztünk ügynöknek, és elkezdtünk a magyar nyelvű hetilapban veszettül hirdetni. Ennek sok értelme nem volt, mert több hét próbálkozás után is mindössze egy telket sikerült eladni, azt is a húgomnak. Igaz, a történet folytatása ennél egy kicsit azért érdekesebb. Ugyanis egy szép napon valaki mégiscsak jelentkezett a hirdetésünkre, és Elayne kivitte a telekre (emlékezzünk, 400 km-re) a 10 font reményében.

Reggel indultak, a számítások szerint délután 5 körül kellett volna visszaérkezniük. Kellett volna, de nem érkeztek meg. Jobban mondva Elayne nem érkezett meg. Sebaj, gondoltam, jó alaposan körülnéztek, vagy lett valami baj a kocsival. Na, majd megjavítják. A magyar sárga angyal mozgalom ott már akkor is működött és kitűnő eredménnyel. Én mindenesetre el kezdtem készíteni a vacsorát, mert abban biztos voltam, hogy élettársam, amikor hazaér, olyan éhes lesz, mint a farkas. A vacsora készen lett, az óra elütötte a nyolcat, de semmi. Kezdtem egy kicsit idegeskedni, aminek oka az volt, hogy műszaki hiba miatt ausztrál még nem éjszakázott az országúton. A kontinensfeltáró idők alatt kialakult, a kölcsönös segítésnyújtással kapcsolatos szokások ezt teljességgel kizárták. De ha nem műszaki hiba, akkor csak baleset lehet. Elhatároztam, ha kilencig nem ér haza, felhívom a rendőrséget. Addig is megpróbáltam magam elfoglalni valamivel.

Aztán eljött a kilenc óra, és Elayne sehol. Mentem a telefonhoz és remegő ujjakkal tárcsáztam, mert majdnem biztos voltam, hogy baleset érte őket. Elvégre mi más történhetett még? Elayne nem volt egy gyakorlott vezető, nem is volt túl ügyes. Átkoztam magam, amiért elengedtem egyedül. Ketten kellett volna mennünk. Végtére is a benzinköltség ugyanaz. Szóval tárcsáztam a rendőrséget, és elmondtam az ügyeletnek, hogy mi járatban vagyok. Volt-e ma délután közlekedési baleset a Princess highwayen Melbourne és a Golden Coast között. A rendőrség kategorikusan közölte velem, hogy onnan ma semmi rendkívüli eseményt nem jelentettek. Az nem lehet, hogy volt, csak nem jelentették? Az kizárt dolog, mi mindenről tudunk, állították. De hát a feleségemnek már délután ötkor itthon kellett volna lennie. Ja, – így a rendőr – nyugodjon meg, uram, tapasztalataink szerint ilyen esetben a hölgyekkel nem baleset szokott történni. Ugyan már, válaszoltam, én ismerem a feleségem! A rendőrnek úgy látszik, tetszett a dolog, vagy pedig az ügyelet lehetett unalmas, mert beszélgetni kezdett velem. Higgye el uram, én már elég régen vagyok a testületnél, majd minden férj azt hiszi, ismeri a feleségét, de ez csak nagyon ritkán igaz. Hát akkor én vagyok a ritka eset, vetettem véget a beszélgetésnek. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy éjfélig nem fekszem le, de mi történhetett vele?

Éjfélkor lefeküdtem, de nem tudtam elaludni, legalább egy óráig forgolódtam, de aztán csak elnyomott az álom, amiből kettő után ébresztett fel az ágyunkba óvatosan bebújó „feleségem”. Első észlelésre egy hatalmas kő esett le a szívemről. Hát akkor él, nem történt semmi baj. A második észlelés, ami iszonyú gyorsan követte az elsőt, egy még soha nem tapasztalt idegen szag, akarom mondani, illat volt. Te jó isten, mi ez, tértem egyetlen másodperc alatt tökéletesen magamhoz. Hol az ördögben jártál?

Mit mondjak, reggelig beszélgettünk arról, ami történt, és hogy mi történt? A történet roppant egyszerű. A magyar pasi megnézte a telket és úgy döntött, nem veszi meg. Irány vissza Melbourne-be. Az út vége felé a pasi bedobta, hogy roppant hülyén érzi magát, egy ekkora út, ilyen fáradtság és hát ő nem vesz telket. Semmi baj, semmi baj, nyugtatta nőm, van ez így néha, ha nem, akkor nem. Tulajdonképpen nem történt semmi, elvégre nem kötelező vásárolni, stb., stb. De hát ő rettenetesen röstelli magát. Legalább hadd hívja meg vacsorázni. Na jó, így nejem, azt elfogadom, elvégre egész nap nem ettünk semmit.

Elayne szerint ő egy étteremre gondolt, de a hapsi a saját lakására, és hát ebből olyan ciki lett volna kihátrálni utólag. Szóval lakás. Na jó, mondtam én, és mi történt? Mostanáig tartott a vacsora, mert akkor kurva lassan ettetek. Nem, nem ettünk lassan csak hát a vacsora után a férfi … Na, erről jut eszembe, vágtam közbe, tudod a nevét? Valami Pista, azt mondta őt mindenki Pistának hívja. Oké, mit csinált vacsora után ez a Pista? Hát, láttam rajta, hogy nem igazán ura a helyzetnek én meg nem akartam húzni az időt. Elkezdtem vetkőzni, arra gondoltam, én még csak veled basztam [A beszélgetés természetesen angolul folyt és elsőnek Elayne, majd én is a FUCK szót használtuk, aminek precíz fordítása bizony-bizony a BASZÁS] és fogalmam sincs, milyen mással. Gondoltam, kipróbálom. Itt a legjobb alkalom.

Sajnos én még ilyen helyzetben se vagyok képes levetni racionális gondolkodá­somat, ami abból is látszik, hogy honfitársaim egy jó része simán hátába mártotta volna a konyhakést pusztán szerelemféltésből, ha jól emlékszem a hivatalos terminológiára. Evvel szemben én az után érdeklődtem, jó-jó, vacsoráztatok, majd basztatok, de mit csináltál ennyi ideig. Mit? Fogyott el a türelme nőmnek, hát, újra basztunk. Újra basztatok? – csodálkoztam el – azt mondtad, azért feküdtél vele össze, mert kíváncsi voltál, más hogy csinálja. Na igen, és … Mi az, hogy és? Az első baszás után már tudtad, a második baszásnál mire voltál kíváncsi? Semmire. Akkor miért basztál másodszor is? Nem tudom, azaz tudom, mert jólesett. És mikor hagytátok abba? Hát, most, kettőkor. Ekkor néhány perc csönd következett, majd újra én szólaltam meg. – Szóval kíváncsi voltál? – Igen. – És hogy baszott ez a Pista? – Úgy, ahogy te. – Akkor nem sok újban volt részed, – zártam le a beszélgetést, – úgy látszik, te buksz a magyarokra.

Utóirat: Egy héten belül megdugtam az ír származású, 24 éves Ann Master-t, akinek az alkoholista férje évek óta nem látta el férji feladatát. Az affér 5 hónapon át tartott, Elayne ki volt tőle akadva.

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________

(VM-289) Jégbüfé

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102Az 1952-ben megnyílt Jégbüfé, Rogán Antal jóvoltából, múlt szombaton fogadott utoljára vendégeket. A magyar média megemlékezett az eseményről, az utolsó napokban nosztalgiázó tömegek ették meg az utolsó süteményüket a patinás helyen. Aztán gondolom semmi, de utoljára még néhányan visszaemlékeztek a 70-es, 80-as évekre. Pedig voltak 60-as, sőt 50-es évek is. Bizony!

Az ötvenes évek elején dúlt a Rákosi rezsim. Ebben az időben a Jégbüfé és a Mézes Mackó állták a sarat, emlékeztetve a betévedőket, hogy volt Magyarországon polgári középosztály is, akiket most elkergettek a Hortobágyi rizsföldekre. E két intézmény nem csak minőséget nyújtott [Én a Mézes Mackóban, amikor arra jártam, töltött borjúbordát kértem, mellé francia salátát, amit ragyogó környezetben fogyaszthattam el. – Persze borjúhús máshol nem lehetett kapni, és a miliő is osztályon felüli volt.] A Jégbüfében a helyben fogyasztás gyakorlatilag a kirakatban történt. Így, krémes majszolás közben lehetett stírölni a járdán tovalibbenő csinos nőket. Viszont a téren megállva, tettől-talpig láthatók voltak az utca felé néző fogyasztók. Ennek olyan varázsa volt, hogy a környéken járók ki nem hagyták volna semmiért.

1956 nyarán nem rég elhunyt barátommal rendszeresen eljártunk a Jégbüfébe, ahová kedvező földrajzi fekvéséből adódóan, mindig besütött a Nap, ami különös vidámságot kölcsönzött a dolognak. Az ilyen környezet rendkívüli módon kedvezett az ismerkedéshez. A premier plánban tetszelgő, sütit zabáló csaj mellé be lehetett furakodni, és megkérdezni tőle, hogy falatozásának tárgya friss-e, amire – az adott körülmények között – nem lehetett megtagadni a választ.

1966-ban már egy 3 éves kisfiúnak voltam büszke apukája, és egy nyomorúságos társbérlet használója. Társbérlőnk egy vendéglátó ipari házaspár volt. A férfi pincér, hajnal 4 körül járt haza. A nő a Jégbüfébe lett kiszolgáló. Egyik vasárnap délelőtt bementem néhány krémesért a délutáni uzsonnához. Megvettem a blokkot a pénztárnál, mert ez volt a rend, aztán átnyújtottam Galambosné asszonynak, kölcsönös üdvözlés után. Két perccel később kaptam tőle egy hatalmas tálcát, amire rápakolta a becsomagolt fél pultot. A nagy halom sütemény mellé kaptam tőle egy kacsintást is. Nem volt rá szükségünk, de mindkettőnknek jólesett az állam közös meglopása. Nem sokkal később a kissé túlsúlyos Galambosné benyújtotta a számlát. Feleségem több napra elment tolmácsolni olasz honba, amit a társbérlő asszony kihasználva 23 óra környékén, betörve a szobánkba, és divatos bébi-doll hálóingben közölte velem, hogy fél egyedül. Szóval, többé nem kaptam ingyen tortákat.

Végül megözvegyült apám kevéske programjainak egyike a Jégbüfé meglátogatása volt III. kerületi lakásából, búrkifli vásárlás ürügyén. Szerinte az egész országban ott gyártják a legjobb búrkiflit. Meglátogatásaim alkalmából, ünnepélyesen fogyasztottuk el a foszlós leveles tésztából gyártott csemegét.

Aztán apám is eltávozott, mert semmi se örök ezen a világon, amit az is aláhúz, hogy a Jégbüfét is utolérte a végzet. Kár érte, százezrek emlékeznek rá elhomályosuló szemekkel.

___________________________________________________
___________________________________________________
____________________

(1695) Az összeesküvés elmélet margójára

Tibor bá’ online

 

~q191Kellő ismeretek hiányában az emberi létre kiható események megmagyarázására legegyszerűbb gyártani egy összeesküvési elméletet, amikbe lépten-nyomon belebotlunk napjainkban. Az ezeket elfogadók nincsenek tisztában az emberi természettel és a társadalmi szervezettségekkel. Addig rendben van a dolog, hogy minden amerikai (vezető vagy csak az utca embere) fenn akarja tartani azt a kiváltságos helyzetet, amit legalább száz éve élvezhet a többi nemzet/ország rovására, olyan szabadgondolkodó amerikaiak is, akiknek nézeteit számtalan esetben tolmácsoltam, akik úgy fogalmaznak, hogy abból világosan kiderül, sokkal inkább az amerikai hegemóniáért aggódnak, semmint a leigázott, megtámadott népekért. A szenátorok egy része kiáll az Iránnal kötött szerződés mellett, egy másik része ellenzi azt. Nem azért, mert az iráni papok oldalán állnak, hanem azért mert az ő nézeteik szerint ez vagy az jobb Amerikának. Éppen ezért abban se lennének egységesek, hogy számoljuk fel Európát néhány millió muszlim bevándoroltatása segítségével. Amerikában senki se akarja átengedni az (amerikai) álmot Európának, de a módszerben nem tudnak megegyezni. Márpedig egy titkos összeesküvést mindenkinek támogatni kell (aki számít), ha nem, akkor oda a titkosság.

És akkor most magyarázzam meg, minek vagyunk a szemtanúi? Szerintem ezt a népvándorlási hullámot két dolognak (ha úgy tetszik tényezőnek) köszönhetjük.

  • Az 1980-as években elég sokan disszidáltak Kanadába (nem közvetlenül, de ez volt a végcél). Az emigránsokra igen hamar rátör a magányosság, aminek két következménye van. Első, hogy bizonygatja önmagának és barátainak, hogy jó döntést hozott. Második, hogy iparkodik másokat odacsábítani a magány enyhítése céljából. Tehát dicsekszik a helyi viszonyokkal, ami mind a két igényét kielégíti. Én magam találkoztam a következőkkel: Kanadában ahogy kiérsz rögtön kapsz egy két szobás, berendezett lakást. A mondat megfelel a valóságnak a „kapsz” ige kivételével. A valóságban azonnal kivehetsz bármilyen lakást, ha ki tudod fizetni a bérleti díjat, amire szerény igények mellet is a feleség teljes fizetése rámegy. Itt jön be a két szokás (nyugodtan nevezhetjük kultúrának) közötti különbség. Magyarországon 1980-ban nem lehetett bérelni kétszobás, berendezett lakást. Minden lakás az államé volt, aki bizonyos feltételek, rendelkezések és törvények szerint határozatlan időre kötött bérleti szerződést az igénylővel. Mivel nem volt felesleges lakás, a bérleti szerződés háttérbe szorult, lényegében az emberek kaptak lakást a tanácstól, sok esetben 10-15 év várakozás után. A helyben maradóknak fogalmuk se volt arról, hogy mi a különbség a „kapás” és a „bérlés” között. Ők látták barátaikat egy szépen berendezett lakásban, tehát KAPTAK. Ugyanez történik most a „menekültekkel”. Olyan jólétről vannak téves információik, ami számukra megegyezik a muzulmán paradicsommal. Hogy ezt nekik maguknak kell majd megteremteni, hogy nagy valószínűséggel gettókban fognak lakni, arról fogalmuk sincs, de ez most lényegtelen.
  • Az európaiaknál sokkal keményebb körülmények között élő közel keletiek az iraki háborút követő kegyetlen körülményeket még el tudták viselni indokolt és indokolatlan remények mellett. Az ISIS megjelenése, és hihetetlen gyors térnyerése a mára mintegy 6 millió menekült számára nem csak összezúzta a visszatérés reményét, de egyenesen lehetetlenné tette az ottmaradást. Miért? Mert asz ISIS még a kemény fából faragott muszlim arabok között is szélsőségesen kegyetlen, és nem látszik a lehetőség megfékezésükre. Naponta látnak napvilágot hírek, ami szerint az ISIS-nek mindenre lefejezés a válasza. Mindenre! A legkisebb nem tetszésük is azonnal vérfürdőt vált ki. Az ISIS tagok egyszerűen vérszomjas, bekattant őrült vadállatok, akikhez igazodni lehetetlen, csak menekülni lehet előlük. Menekül tehát az, aki ezt anyagilag megteheti.

De hát emberek! Nem történik semmi más, csak az, amire már évek óta számítunk. Nagyon jól tudtuk, hogy a ránk leselkedő egyre kevésbé elfogadható életkörülmények miatt az egész világon hordák fognak kialakulni és ragadozó módján viselkedve meg fogják teremteni maguknak a megélhetést mások rovására. Ez a folyamat most elkezdődött, és nagyon messze van még a sor vége. Az idén nyáron India egyes részein, napokon át 50 °C volt délben. Hamarosan ezek is meg fognak indulni (elsősorban azok, akinek van rá pénze) hűvösebb tájak felé. A világ több pontján kimerítik a felszivattyúzható talajvizet. Egyre kevesebb az ivóvíz. Várható, hogy be fognak indulni „menekültek” olyan helyek felé, ahol még van kellő mennyiségű víz. Lesznek háborús menekültek is Európából, például Kárpátaljáról magyar anyanyelvűek. Szóval, ez csak a kezdet, és milyen szerencsések vagyunk, hogy pont itt, nálunk csattan az ostor. Legalább kapunk egy leckét a jövőből, ami segíti a magyar kormányt, hogy komolyan véve a dolgot, teljes erőből felkészüljön határaink megvédésére.

___________________________________________________
___________________________________________________
_______________

(135) Az emberiségnek nem való a demokrácia

***

Tibor bá’ online

~q191Tudom, hogy meghökkentő az állításom, de ha végiggondolod, akkor rá kell döbbenned, hogy ez pontosan így van. Bizonyára voltatok már vállalati „értekezleten”. Egy ilyen értekezleten egyértelműen kiderül, hogy vagy egy-két ember akarata érvényesül, ha mondjuk nincsenek 10-nél többen jelen, vagy káoszba torkol, illetve, nem születik döntés (aztán majd dönt az igazgató egyedül). Amíg az Európai Közösség 6 tagállamból állt, minden tagállamnak vétójoga volt, és mégis mindenben meg tudtak egyezni. 28 tagállam esetében ez fenntarthatatlan. Nevetséges, hogy bármelyik ország hetekre le tudja állítani az életet egész Európában. Az se elfogadható, hogy a 400.000 lelket számláló Málta megvétózza a 85 milliós Németország elképzelését. Az lenne egy kész csoda, ha az ENSZ 192 tagállama bármiben meg tudna egyezni.

De a demokrácia működését most már 25 éve saját hazánkban is megtapasztalhatjuk. Elvileg 10 millió állampolgár „választ”. De kérdem én, van ebben az országban 10 millió normálisan gondolkodó ember? (a 10 milliót csak az egyszerűség kedvéért írom) Felteszem úgy a kérdést, elképzelhető-e, hogy a szavazok többsége (50 % + 1 fő) befolyásolhatatlan, manipulálhatatlan, gondolkodó lény, aki átlátja, mit kell tenni egy kellemesebb jövő érdekében? Vagy hogyan lehetne megszüntetni a korrupciót? Ugye, hogy még a kérdés is vicc?

Az általunk ismert demokrácia együtt jár a kapitalizmussal, ami ezek szerint rosszabb, mint a feudalizmus, mert ott a kizsákmányoló földesúr életben hagyta a jobbágyait és hagyta, hogy gyerekei legyenek, mert saját érdeke volt. Ez a rabló kapitalizmus egyáltalán nem bánja, ha 100 milliók halnak meg, sőt még azt se bánja, ha elhal az emberi civilizáció, esetleg kihal az emberiség.

Éltünk mi kvázi kommunizmusban is, ahol a legnagyobb érték volt az ember. Persze ez egy soha komolyan nem vett jelmondat volt csupán, de nem fagytak meg emberek az utcán, nem volt 50.000 hajléktalan, és egy életmentő műtétre nem kellett várni 18 hónapot. Teljesen egyértelmű, hogy az emberiség sokkal jobban jár egy diktatúrával. Legyen az proletárdiktatúra, fasiszta-diktatúra, vagy monarchiális-diktatúra. Természetesen nem állítom, hogy egy diktatúra ideális, vagy kellemes, de legalább célszerű.  A diktátor dönt, de dönt. Nem sodródunk a pénzsóvár csoportok átgondolatlan, ad hoc ötletei nyomán, aminek végső kimenetele még annyira se látható előre, mint egy tervgazdasági döntésé. —- Ne kíméljetek, szóljatok hozzá, csak új társadalmi elképzelésekkel ne álljatok elő, mert a sztálini kísérlet (világ szocializmus) 50 millió áldozatot követelt, a hitleri kísérlet (nemzeti szocializmus) egy másik 50 milliót.

______________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________
______________________________________
          

Szolgálati közlemény

Mint tudjátok szeptember 13-án blogtalálkozó

Még bőven van részvételi lehetőség. Tehát jelentkezzetek. Lesz fegyver bemutató is! És az se kizárt, hogy ez lesz az utolsó találkozó, mert a Kalifátus be fogja tiltani. 😀 Jelentkezz, jelentkezz, jelentkezz! evatibor#t-online.hu

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

(1694) Sigmund Freud – Der Traum

VIP.30.

 

A mai neurológusok igazolják, néhány elavultnak vélt freudi elképzelés érvényességét.

Bár az utóbbi időben a pszichológia teljesen elfordult Freud-tól, valójában sokat köszönhet neki. 1939-ben bekövetkező halála után még sokáig ott lebegett szelleme a terápiás díványok felett. Tanítványai felhasználták pácienseik álmait, hogy felfedjék az elnyomott vágyakat és panaszokat, mert szerintük az álmok szimbólumai interpretációra várnak.

A freudi pszichoanalízis népszerűsége a múlt század hetvenes éveiben kezdett elhalványulni, mert az akadémikusok szerint Freud módszeréről kiderült, hogy szegényes és kizárólag a szexualitásra támaszkodik. Freud tiszteletének a csökkenése mellett olyan sikerorientált módszerek kezdtek előtérbe lépni, mint például a Cognitive Behavioral Therapy (CBT) [kognitív viselkedés terápia]. Bár sokan gúnyosan kitiltották Freudot rendelőikből, azok, akik megtanulták a pszichodinamikus gyógyítást, állítják, hogy Freud alaptételei a modern terápiának ma is legszilárdabb alapjait képezik. Sőt, állítják, hogy Freud elmélkedése a pszichével kapcsolatban ma helytállóbb, mint valaha.

_________________________________________________________

Az eredeti cikk teljes VIP fordítását E-mailben küldöm el azoknak, akik adományaikkal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________
___________________________________________________
____________________

(1693) Felkészülés a III. világháborúra?

Tibor bá’ online

 

~q191Bár Ukrajnában a Putyini helytállás miatt az USA visszakozott, ami az ukrán fasisztáknak nagyon nem tetszik, és legyünk őszinték, egyszerűen nevetséges. Hónapokon át ágyúzták Donyeck és környékét, sok száz embert öltek meg, és most autonómiát ajánlanak nekik. [persze, mert kellene a szén]. Különben sokaknak úgy tűnt, hogy ebből világháború lesz. Nem lett. Ennek ellenére nézzünk körül!

A Stockholm székhelyű Nemzetközi Béke Kutatócsoport szerint ma a világban 15.850 nukleáris robbanófej van.

~q084

A nukleáris fegyverkezési verseny 60 évvel ezelőtt indult el, és a Stockholm International Peace Research Institute szerint kábé 15.850 nukleáris robbanófejjel rendelkezik Oroszország, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Pakisztán, India és Észak Korea. Ezek közül 1800 robbanófej állandó jelleggel riadókészültségben van.

Aztán persze Izraelnek is van 80 darab, de ez nem hivatalos, mert a mai napig nem vallották be. És ugye, amit nem vallanak be, az nincs. 😀

_________________________________________________
_________________________________________________
___________________________