Tibor bá’ csodálatos női

Összeismerkedésünk után néhány héttel Judittal rendszeresen a Csaba utca sarkán találkoztam az utcai virágárus standja előtt, ahol beült a kocsiba és már mentünk is. Ő boldogan hozzám bújt és fiatalos lelkesedéssel élvezte, hogy megint együtt lehetünk. Mondtam neki, hogy kimegyünk a Margit-szigetre, a kertmoziban egy amerikai filmet vetítenek. Neki mindegy volt, csak menjünk.

Nem tudom, hogy került rá sor, de útközben saját elmondása szerint kiderült, hogy a szexbe 16 éves korában, vagyis egy évvel korábban, a nála két évvel idősebb Mráz Ica nevű cigány lány vezette be. Már amennyiben szexnek lehet nevezni, férfiak orális kielégítését alkalmanként 50 forintért. Micsoda siralmas gyermekkora vall, esett meg rajta a szívem, ötven nyomorult forintért?

• Oh, az első alkalommal csak néztem az Icát hogyan csinálja, – fecsegett tovább Judit.
• Na és a második alkalommal, – szegeztem neki a kérdést.
• Hát akkor is, – nyögte ki észlelvén a negatív hatást. Ekkor már szemmel láthatóan sajnálta, hogy belekezdett az egészbe.
• Na jó, és mikor csináltad te?
• Akkor, amikor a Pacák azt mondta, hogy most már én csináljam.
• Igen? És ki volt ez a Pacák?
• Egy öreg maszek fröccsöntő, pincében volt a műhelye, amikor mentünk akkor bezárta az ajtót és kitett egy táblát „rögtön jövök” felirattal.
• És akkor te is kaptál 50 forintot?
• Igen, de aztán ciki volt, mert az Ica nem kapott semmit, és ezért hazafelé elkérte a pénz felét.
• Na jó, és mi volt legközelebb?
• Hát én kezdtem.
• Mit?
• A szopást, aztán Ica ráült.
• Te mikor ültél rá?
• Én nem ültem rá, mert szűz akartam maradni.
• És szűz maradtál?
• Ühüm!
• Még mindig szűz vagy?
• Igen, – sütötte le szemeit Judit és még el is pirult hozzá egy kicsit.

Zabálni valóan hülye ez a csaj, futott át agyamon a gondolat. Amilyen marha tud lenni egy férfi, meg voltam győződve róla, hogy az utolsó pillanatban találkoztunk, és én leszek, aki megmenti az életét. Persze azt is meg akartam tudni, hogy miért ment el egy cigány lánnyal bárhová?

• Hát az úgy volt, – kezdte Judit a mesét, – hogy Ica meg akarta nézni a peckem a vécében.
• Milyen vécében? – Kérdeztem közbe.
• Hát az intézetben.
• Ja igen Fóton, és miért akarta megnézni a csiklódat?
• Azt nem mondta, de előbb megmutatta a sajátját, hogy milyen nagy és vastag. Aztán meg simogattuk egymásnak, meg ilyesmi.
• Természetesen, – jutottam a következtetésre – neki teljesen mindegy volt, férfi vagy nő, egyre megy, csak a tízdekás peckével történjen valami, – röhögtem el a dolgot.

Aztán elkezdtünk másról beszélni, de engem rettenetesen izgatott az eredeti téma. Ezért aztán visszakanyarodtam hozzá.

• Ötven forintért nekem is csinálnád. – Judit nem szólt egy szót se, csak rázta a fejét, hogy nem.
• Miért nem? Fakadtam ki, – de válasz nem jött. Egyre türelmetlenebbül újra és újra kérdeztem ugyanazt,
• Nekem is csinálnád? – Aztán látva, hogy nem ússza meg válasz nélkül, végül kinyögte.
• Mert már senkinek se csinálnám.
• Szerelemből sem?
• Azt nem tudom, még nem voltam szerelmes.

Ezzel a kijelentéssel úgy tűnt, kimerítettük a témát, ezért aztán elkezdtünk mással foglalkozni.

A következő két-három alkalommal semmi hasonlót még csak nem is érintettünk. Egy 35 éves férfi nem rohant le egy 17 éves, feltételezetten szűz lányt, abban az időben ez nem volt divat.

Az viszont sehogyan se fért a fejembe, miért árulta el. Nem volt a hangjában semmi hencegő, semmi megbánás, csak tényszerű közlés, de mi a fenének? A büdös életben meg nem tudtam volna, rá nem jöttem volna, és ugye ez nem egy kifejezett jó pont. Be kellett látnom, hogy a női lélek már 17 évesen se kiismerhető, de azért evet a fene, az igazságot meg akartam tudni.

Másnap reggel természetesen egyedül ébredtem az ágyamban, és abban reménykedve, hogy ez most csak egy nagyon ideiglenes állapot. Én is kitettem egy táblát, hogy „rögtön jövök” és tovább spekuláltam. Aztán egyszer csak a homlokomra csaptam. Megvan, megvan a megoldás: sajnáltatás! Ennek a nőnek a sajnáltatás a taktikája. Nyilván az eddigi tapasztalatai szerint legjobban mindig az jött be, amikor sajnáltatta magát. Olyan kétségbeesett helyzetben van, hogy ilyen borzalmas dologra kényszerül, de azért arra gondosan vigyázott, hogy a mézesmadzag megmaradjon, azaz szüzességén ne essen csorba.

Zseninek éreztem magam, egy női motiváció megtalálása nem semmi. Csak hát van egy aprócska szépséghiba a dologban. A másnap reggeli egyedül ébredés és a homlokra csapás között eltelt 23 év. És hogy teljesítményemen még rontsak egy kicsit, azt is elárulom, a tőlem elidegenítendő közös lányunk és édesanyja közötti levelezés egyik általam „elcsípett” példányának zárómondata így hangzott: „Sajnáltasd magad, az mindig bejön.”

És ugye a sztori közreadásával most én sajnáltattam magam. Kíváncsi vagyok, ez bejön-e? 😀

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________