Tibor bá’ vissza múltba online

Van hasznos tudás, van haszontalan tudás, de felesleges tudás nincs, csak a rosszul tanuló diákok elképzelésében. Na, igen. Középiskolában számtalanszor hallottam a matekból bukásra állóktól „az életben erre nincs semmi szükség”. Ez különben akár igaz is lehet. Nem lehetetlen úgy leélni egy egész életet, hogy sose fanyalodunk rá a 9+16=25 összefüggésre, de nem ez a lényeg, hanem az attitűd, amit közben elsajátítunk.

Tizenkét éves voltam, amikor a Félegyházi Polgármesteri Hivatal úgy döntött, hogy a köztéren a virágágyásokba ricinust ültet. Az ötlet elfogadható volt, mert a ricinus cserje mutatós, a virágja szép, és ellenáll a közterületi viráglopásnak, ami már akkor is dívott. A levirágzott ricinusnak lesz termése is, ami egy 20-25 mm átmérőjű burok, benne három tarka mintás, fényes maggal. A szomszédunkban lakó parasztkölykök nyomdokait követve, én magam is megdézsmáltam a

cserjéket, és mivel ők is ették a magot, én is összerágtam néhányat. Az íze kellemes volt, ennek ellenére csak keveset ettem, azt is azért, mert ismereteim szerint a ricinus (olajat) hashajtóként adták, főleg gyerekeknek. Legfeljebb lesz egy kis hasmenésem – gondoltam. Azt nem tudtam, hogy a ricinus olajat a kisajtolás után megtisztítják az erősen mérgező ricintől. Végül is a kalandba bele is halhattam volna, de a szervezetem másképp döntött. Este lefekvés után rettenetesen rosszul lettem, aminek következtében mindent kihánytam, ami bennem volt, beleértve a ricint is. A felületes ismereteim következményét megúsztam.

Az eset után érdekelni kezdett a téma. Szándékosan összefutottam a nadragulyával, amiről azt mesélték, hogy bogyója roppant mérgező. A leveléből teát lehet készíteni a nem kívánt férjek számára. Minden esetre, azóta messze elkerülöm, és (mert nálunk jó sok van belőle) a tyúkoknak se adom kitépésük után.

Ezzel szemben a csalán legfeljebb kellemetlen, de semmi esetre se halálos, sőt a kevéske hangyasav, ami bejuthat a bőr alá, kifejezetten hasznos, ha például az embernek reumás fájdalmai vannak.

Viszont az iskolai kirándulások alatt az a gyerek, akit érdekelt, megtudhatta a vezető tanártól, hogy a vadon növő növények többé-kevésbé majd mind mérgező. Ezért bármennyire csábító, kerüljük a bogyókat a galagonya és a hecsedli kivételével. Néha látni lehet embereket, akik kirándulás közben egy-egy fűszálat rágcsálnak. Nem okos dolog. A hérics és a kökörcsin nagyon mutatós, és persze szigorúan védett világ, de halálosan mérgezőek. Ugyanez mondható el a gyűszűvirágról, bár több száz éve a kivonatát szíverősítőnek használják, persze pontos adagolással. A tavaszi aranyesőben is halálos méreg lapul.

A mai gyerekek ezeket a dolgokat egyáltalán nem ismerik, megakadtak az okos telefonok nyomogatásánál, de talán nem is fontos számukra, hiszen kirándulni se járnak, de ha mégis, lefogadom, még fél tucat növény nevét se ismerik.

___________________________________________________
___________________________________________________
______________