Tibor bá’ online

A Numerus clausus kihirdetése után a magyar zsidóság kijelentette, hogy ők nem nemzeti kisebbségek, hanem egy vallás hívői, ezért rájuk a Numerus clausus nem vonatkozik, de a biztonság kedvéért elkezdtek tömegesen kikeresztelkedni. A hatóságok pedig megkövetelték, hogy aki vállalkozni akar, az születési anyakönyvi kivonattal bizonyítsa, hogy a négy nagyszülő közül egyik se zsidó. A magyar rendszerváltás után végül is az a döntés született, hogy minden egyes zsidó született joga meghatározni, hogy ő vallási alapon zsidó-e, vagy etnikai alapon. Itt viszont az okoz konfúziót, hogy a magyar zsidónak magyar az anyanyelve, héberül már rég nem tud, akkor milyen alapon lehetne etnikum. Ebben a meglehetősen kusza helyzetben robbant a bomba közel 7 éve, amikor a Tel-Aviv University európai történelem professzora Dr. Shlomo Sand könyve megjelent, majd 5 hónapon át a bestseller listán volt, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert beletaposott a legnagyobb nemzeti tabuba. Ugyanis Dr. Sand szerint a „zsidó nemzet” fogalma egy olyan mítosz, amit alig több mint 100 éve találtak ki.

Azonban Dr. Sand ennél tovább megy, mert szerinte egy biztonságos országra vágyó zsidó nemzet fogalmát kizárólag azért találták ki, hogy az Izrael állam megteremtésének jogosságát bizonyítsák.

Könyvének megírása előtt Dr. Sand mindenre kiterjedő történelmi és archeológiai vizsgálatot folytatott nem csak a fentiekben vázolt állítás igazolására, de több más ellentmondásos „tény” cáfolására is. Állítása szerint a zsidók soha nem hagyták el a Szentföldet. A ma élő zsidók nagy többségének semmi történelmi köze nincs az Izraelnek elnevezett területhez.

Annak leírása, hogy mikor és hogyan találták ki a zsidó népet, hatalmas sikert arat az egész világon. A könyv francia kiadása napokon belül elkészült, amit hamarosan követett a harmadik utánnyomás. Maguk az izraeliek, ha nem is lelkesek a könyv megjelenésével kapcsolatban, de legalább kíváncsiak rá. A könyv tehát egy alapos kihívás.

Érdekes módon az egyetem professzorai nem mutatnak hajlandóságot a vitára, egyetlen kivételtől eltekintve. A zsidó történelem professzora Israel Baratal a Jeruzsálemi Héber Egyetemről hallatta hangját a Haaretz nevű izraeli napilapban. Érdekes módon Dr. Baratal nem próbálta cáfolni Dr. Sand állításait. Írásának nagy részében azzal foglalkozik, hogy jelezze, a zsidó történészek nem annyira tudatlanok a zsidó történelem kitalációjával kapcsolatban, mint ahogy azt Dr. Sand feltételezi. Vagyis tudták azt, amit Dr. Sand feltárt, csak éppen nem tartották fontosnak nyilvánosságra hozni. Dr. Sand kijelentette, hogy a könyv megírásának ötlete már elég régen megszületett benne, de addig nem állt munkához, amíg nem lett professzornak kinevezve. Amit azzal magyaráz, hogy ő nem tartozik a különösen bátor emberek közé, és izraeli akadémiai körökben az ilyen nézetek kifejtésének meg van az ára.

Dr. Sand szerint még száz éve is a zsidók úgy gondolták, hogy ők azért zsidók, mert egy közös vallás hívői. A XX. Századfordulón a cionista zsidók ezzel a nézettel szembefordultak és belefogtak egy nemzeti történelem kitalálásába, belopva azt az ötletet, hogy a zsidók a vallásuktól függetlenül, mint „nemzet” léteznek. Ezt követte az a zsidó „kötelesség”, hogy a száműzetésből visszatérjenek az „ígéret földjére”, ami a judaizmustól teljesen idegen.

A cionizmus megváltoztatta a Jeruzsálemmel kapcsolatos képet is. Korábban Jeruzsálem volt az a hely, ahová vágytak, de nem ahol élniük kellett. A zsidók 2000 éven keresztül távol maradtak Jeruzsálemtől, de nem azért, mert nem tudtak volna visszatérni, hanem azért mert a vallásuk megtiltotta, hogy visszamenjenek még mielőtt a messiás megjelent volna, és ugye Jézust nem fogadták el messiásnak.

Dr. Sandot a legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor a bibliai időkből származó archeológiai bizonyítékokat vizsgálta. „Engem nem neveltek cionistának” állította, „de csak úgy, mint minden más zsidó, magától érthetőnek vettem, hogy a zsidók Judeában éltek, ahonnan a rómaiak Kr.u. 70-ben elűzték őket. De miután elkezdtem keresni a bizonyítékokat, rájöttem, hogy Dávid és Salamon királysága mindössze legenda volt.”

„Ugyanígy jártam a száműzetéssel” folytatja Dr. Sand „A zsidóságot nem tudod a helyére rakni száműzetés nélkül. De amikor a száműzetéssel kapcsolatban a történelemmel foglalkozó könyveket átnéztem, semmit se találtam. Semmit. Az ok egyszerű, a rómaiak senkit se száműztek. Tény az, hogy a palesztinai zsidók majdnem kizárólag parasztok voltak, és a bizonyítások szerint a földjeiken maradtak.”

Dr. Sand szerint egy alternatív elmélet sokkal valószínűbb. A száműzetés mítoszát a korai keresztények találták ki, hogy a zsidókat áttérítsék az új hitre. „A keresztények a későbbi zsidó generációkkal el akarták hitetni, hogy őseiket Isten által elrendelt büntetéskén űzték el a földjeikről.

Viszont ha nem volt száműzés, akkor hogy szóródott szét oly sok zsidó a világban, még mielőtt a modern Izraeli állam biztatta volna őket, hogy térjenek „vissza”? Dr. Sand úgy gondolja, hogy közvetlenül a keresztény vallás alapítása előtt és után, Judaizmus egy prozelita vallás volt, mindent megtett a térítésért. Ezt a tényt a korabeli római könyvekben megemlítik. A környéken utazó zsidók próbálkoztak térítéssel Jemenben, az Észak-afrikai berbereknél, évszázadokkal később a Kazár birodalomban (ami napjainkban Oroszország déli része), ahol a teljes lakosság áttért, akikből később a közép- és kelet-európai askenázi zsidók lettek. Ezzel kapcsolatban Dr. Sand felhívja a figyelmet arra a furcsa önámításra, amiben az izraeliek élnek. Nemrég az újságok beszámoltak új ásatási eredményekről, ami szerint a Kazár birodalom fővárosát felfedezték a Káspi-tenger mellett. Ez a hír a legnépszerűbb izraeli újság weblapján így jelent meg: „Orosz archeológusok megtalálták a rég elveszett zsidó fővárost.” Ennek ellenére egyetlen újság se gondolta úgy, hogy ennek a hírnek lenne jelentősége a hivatalos zsidó történelem szempontjából.

Dr. Sand tovább fűzi gondolatait: „Ha a zsidók többsége nem hagyta el a Szentföldet, akkor hová lettek? A választ az izraeli iskolákban nem tanítják, de a korai cionista vezetők, beleértve David Ben Guriont is (Izrael első miniszterelnöke) úgy tudták, hogy a palesztinok az eredetileg ott élő zsidók késői leszármazottjai. Úgy gondolták, hogy a zsidók áttértek az iszlám hitre.

Dr. Sand véleménye szerint a kollégáinak távolmaradása a megvitatástól egy hallgatólagos elismerése annak, hogy az izraeli egyetemeken tanított zsidó történelem úgy van felépítve, mint egy kártyavár. Ez a probléma visszavezethető a múlt század 30-as éveire, amikor elhatározták, hogy a történelmet kétfelé osztják: általános történelemre és zsidó történelemre, mert szerintük a zsidók megtapasztalása egyedülálló volt. Érdekes, hogy az izraeli egyetemeken nincs külön zsidó fakultás politika tudomány, vagy szociológia terén. Kizárólag a történelemmel bánnak így.

Végül pedig egy panasz a szerző szájából. „Kritizáltak, mert az európai történelem a szakterületem és mégis a zsidó történelemről írtam. Csakhogy egy ilyen könyv megírásához egy olyan történészre volt szükség, aki ismeri azt a történelmi megközelítési módot, amit az egész világ akadémiai berkeiben használnak.”

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________