2015. augusztus hónap bejegyzései

(1692) Hetvenegy

Tibor bá’ online

 

~q191Ma már nincs ember, (beleértve az amerikaiakat is, akik a Föld legtájékozatlanabb népe) aki ne hallott volna a 71 darab szír hulláról. Ezek az emberek szerda reggel Kecskeméten beszálltak a hermetikusan lezárható hűtőkocsiba, rájuk zárták az ajtót, és kb. 10 percen belül megfulladtak. A sofőr tehát 71 hullával hajtott át az országon, majd egy nappal később hagyta magára az egész rakományt. Azt már rég tudom, hogy az emberi butaság csúcsokat dönget, de ez a teljesítmény megdöbbent, mert 70 év alatt ilyennel nem sikerült találkoznom. Egy picit megnyugtat az a tény, hogy nem magyarok voltak, hanem bolgárok meg egy afgán magyar papírokkal (hogy a francban kap egy afgán magyar papírokat?) Ide vezet az iskolázatlanság, ami intő példa lehetne a magyar kormány számára, mi lesz egy nemzettel, ha az oktatásból elvonják a pénzt és a focira fordítják.

De van a dolognak ennél döbbenetesebb része is. 59 férfit beterelnek egy sötét, sima falú, hermetikusan lezárható tartályba, ahol nemcsak szellőzési lehetőség nincs, de még egyetlen levegő molekula se juthat be. Ráadásul le se lehetett ülni, amit már nem is érdemes megemlíteni. 59 férfi között egynek se jut eszében, hogy ez kivitelezhetetlen? Egynek se jut eszébe, hogy az ember (is) lélegzik? A balliberálisok propagandája szerint szír mérnökök, orvosok, informatikusok menekülnek a háború elől. Tessék mondani, kizárólag Németországban nincs háború? Jó, hogy szír, de mégiscsak orvos. Jó, nem orvos csak beteg tologató, és nem tudja, hogy ilyen körülmények között percek alatt meg fog fulladni? És a sofőr? Hogy képzelte, hogy 71 ember kibírja szarás, hugyozás nélkül 30 órán keresztül? Vagy a fejenkénti 1000 €-ban nincs benne a testi szükséglet elvégzése, 1000 €-ba csak az egymás összeszarása, lehugyozása fér bele? Nem hiszem, hogy szándékosan gyilkoltak. Itt a mérhetetlen butaság gyilkolt.

Véleményem szerint mind a vállalkozók, mind pedig az áldozatok értelmi szintje a közel-keleti birkapásztorokéval lehetett azonos. Miből gondolja egy birkapásztor, hogy neki Németországi életszínvonal jár? És hogy akart ott munkát vállalni, hiszen Németországban már jó ideje nem legeltetnek birkákat. Az utcákat is gépekkel seprik, de ha nem, Angéla Merkel-nek szüksége lenne 800.000 utcaseprőre? Akkor miért akar annyi szírt beengedni? És miből gondolja, hogy az a 800.000 szír nem fog odacsábítani egy másik 8 milliót?

Most már csak egy utolsó kérdésem van, az egész emberiség középgenerációja meghülyült?

__________________________________________________
__________________________________________________
___________________

(ACs-59) Azok a csodálatos nők – Rögtön jövök

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102Összeismerkedésünk után néhány héttel Judittal rendszeresen a Csaba utca sarkán találkoztam az utcai virágárus standja előtt, ahol beült a kocsiba és már mentünk is. Ő boldogan hozzám bújt és fiatalos lelkesedéssel élvezte, hogy megint együtt lehetünk. Mondtam neki, hogy kimegyünk a Margit-szigetre, a kertmoziban egy amerikai filmet vetítenek. Neki mindegy volt, csak menjünk.

Nem tudom, hogy került rá sor, de útközben saját elmondása szerint kiderült, hogy a szexbe 16 éves korában, vagyis egy évvel korábban, a nála két évvel idősebb Mráz Ica nevű cigány lány vezette be. Már amennyiben szexnek lehet nevezni, férfiak orális kielégítését alkalmanként 50 forintért. Micsoda siralmas gyermekkora vall, esett meg rajta a szívem, ötven nyomorult forintért?

  • Oh, az első alkalommal csak néztem az Icát hogyan csinálja, – fecsegett tovább Judit.
  • Na és a második alkalommal, – szegeztem neki a kérdést.
  • Hát akkor is, – nyögte ki észlelvén a negatív hatást. Ekkor már szemmel láthatóan sajnálta, hogy belekezdett az egészbe.
  • Na jó, és mikor csináltad te?
  • Akkor, amikor a Pacák azt mondta, hogy most már én csináljam.
  • Igen? És ki volt ez a Pacák?
  • Egy öreg maszek fröccsöntő, pincében volt a műhelye, amikor mentünk akkor bezárta az ajtót és kitett egy táblát „rögtön jövök” felirattal.
  • És akkor te is kaptál 50 forintot?
  • Igen, de aztán ciki volt, mert az Ica nem kapott semmit, és ezért hazafelé elkérte a pénz felét.
  • Na jó, és mi volt legközelebb?
  • Hát én kezdtem.
  • Mit?
  • A szopást, aztán Ica ráült.
  • Te mikor ültél rá?
  • Én nem ültem rá, mert szűz akartam maradni.
  • És szűz maradtál?
  • Ühüm!
  • Még mindig szűz vagy?
  • Igen, – sütötte le szemeit Judit és még el is pirult hozzá egy kicsit.

 

Zabálni valóan hülye ez a csaj, futott át agyamon a gondolat. Amilyen marha tud lenni egy férfi, meg voltam győződve róla, hogy az utolsó pillanatban találkoztunk, és én leszek, aki megmenti az életét. Persze azt is meg akartam tudni, hogy miért ment el egy cigány lánnyal bárhová?

 

  • Hát az úgy volt, – kezdte Judit a mesét, – hogy Ica meg akarta nézni a peckem a vécében.
  • Milyen vécében? – Kérdeztem közbe.
  • Hát az intézetben.
  • Ja igen Fóton, és miért akarta megnézni a csiklódat?
  • Azt nem mondta, de előbb megmutatta a sajátját, hogy milyen nagy és vastag. Aztán meg simogattuk egymásnak, meg ilyesmi.
  • Természetesen, – jutottam a következtetésre – neki teljesen mindegy volt, férfi vagy nő, egyre megy, csak a tízdekás peckével történjen valami, – röhögtem el a dolgot.

Aztán elkezdtünk másról beszélni, de engem rettenetesen izgatott az eredeti téma. Ezért aztán visszakanyarodtam hozzá.

  • Ötven forintért nekem is csinálnád. – Judit nem szólt egy szót se, csak rázta a fejét, hogy nem.
  • Miért nem? Fakadtam ki, – de válasz nem jött. Egyre türelmetlenebbül újra és újra kérdeztem ugyanazt,
  • Nekem is csinálnád? – Aztán látva, hogy nem ússza meg válasz nélkül, végül kinyögte.
  • Mert már senkinek se csinálnám.
  • Szerelemből sem?
  • Azt nem tudom, még nem voltam szerelmes.

Ezzel a kijelentéssel úgy tűnt, kimerítettük a témát, ezért aztán elkezdtünk mással foglalkozni.

A következő két-három alkalommal semmi hasonlót még csak nem is érintettünk. Egy 35 éves férfi nem rohant le egy 17 éves, feltételezetten szűz lányt, abban az időben ez nem volt divat.

Az viszont sehogyan se fért a fejembe, miért árulta el. Nem volt a hangjában semmi hencegő, semmi megbánás, csak tényszerű közlés, de mi a fenének? A büdös életben meg nem tudtam volna, rá nem jöttem volna, és ugye ez nem egy kifejezett jó pont. Be kellett látnom, hogy a női lélek már 17 évesen se kiismerhető, de azért evet a fene, az igazságot meg akartam tudni.

Másnap reggel természetesen egyedül ébredtem az ágyamban, és abban reménykedve, hogy ez most csak egy nagyon ideiglenes állapot. Én is kitettem egy táblát, hogy „rögtön jövök” és tovább spekuláltam. Aztán egyszer csak a homlokomra csaptam. Megvan, megvan a megoldás: sajnáltatás! Ennek a nőnek a sajnáltatás a taktikája. Nyilván az eddigi tapasztalatai szerint legjobban mindig az jött be, amikor sajnáltatta magát. Olyan kétségbeesett helyzetben van, hogy ilyen borzalmas dologra kényszerül, de azért arra gondosan vigyázott, hogy a mézesmadzag megmaradjon, azaz szüzességén ne essen csorba.

Zseninek éreztem magam, egy női motiváció megtalálása nem semmi. Csak hát van egy aprócska szépséghiba a dologban. A másnap reggeli egyedül ébredés és a homlokra csapás között eltelt 23 év. És hogy teljesítményemen még rontsak egy kicsit, azt is elárulom, a tőlem elidegenítendő közös lányunk és édesanyja közötti levelezés egyik általam „elcsípett” példányának zárómondata így hangzott: „Sajnáltasd magad, az mindig bejön.”

És ugye a sztori közreadásával most én sajnáltattam magam. Kíváncsi vagyok, ez bejön-e? 😀

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________

VM-288 Nyár

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102A TV riporter odadugja a mikrofont egy fejkendős néninek, aki remegő hangon elnyöszörgi, hát lelkem én már megértem 75 kemény esztendőt, de ilyen esőt még én se láttam. Hmmm, mit érünk mi nézők ezzel az állítással? Nem sokat. Az ember általában nem, vagy rosszul emlékszik erre meg arra, ráadásul csökönyösen ragaszkodik hozzá. Az igazság az, hogy mostanában naponta többször is megnézem a hőmérőt, kint is, bent is, aztán mondok valami markánsat, hogy Évának legyen min gondolkozni. Viszont gyerek- és ifjúkoromban azt se tudtam merre van a hőmérő a szobában. Arra emlékszem, hogy április negyedikén fehér ingben kellett (volna) felvonulni, de olyan hideg volt, hogy az anyám egy pulóvert vetetett fel velem az ing alá. Felvonulás után hárman elmentünk kirándulni a budai hegyekbe, ahol eleredt a hó. Hármunk közül az egyik lány volt, akinél volt egy esernyő, ami alá mind a hárman bebújtunk. Ez 1950 lehetett. Következő évben, húsvét vasárnap arra ébredtünk, hogy az éjszaka a kertben 20 centis hó esett. Ezek konkrétumok, amire nem lehet rosszul emlékezni, és vonjátok le belőle a következtetést.

Arra a világosan emlékszem, hogy augusztus 20 után villámgyorsan bágyadtabb lett a Nap, de azért vidáman sütött, és ez minden évben így volt. Az iskolai évkezdés még nyitott ablakok mellett történt, és fájt a szívünk, hogy be kell ülni a padokba, de két héten belül a hidegre váltott  időjárás miatt fel kellett venni a pulóvert a kabát alá. Októberben pedig minden nap esett az eső, nem sok, de esett.

Igen, volt kánikula is, talán nem olyan forró, mint mostanában, és nem tartott két hétig, és nem volt egy évben öt hullám, de volt. A csapból folyt hideg vízbe cukrot és citrompótlót tettünk, azzal hűsítettük magunkat, ha jobb ötletünk nem támadt.

Most viszont már több mint egy hét telt el Szent István óta, de ez a Napot egyáltalán nem idegesíti, süt mint egy félőrült, és ez nem az én szubjektív véleményem, mert már megint 32 fok van kint árnyékban, és nagyon úgy tűnik, hogy a 30 feletti maximum át fog csúszni szeptember elejére. Persze, mindig volt egy kis kánikula, de szeptemberben soha.

A negyvenes évek végén Félegyházán volt a kertünkben egy fügebokor. Minden télen elfagyott, tavasszal tőről kihajtott, és persze a fügék sose értek be. Húsz évvel később találkoztam fügecserjékkel Szigligeten, és volt rajta érett füge. A hetvenes évek elején hoztam Szigligetről füge suhángot és elültettem Borosjenőn. Megeredt, és ősz végén bebugyoláltam learatott kukorica szárakkal. Tavasszal kihajtott és a nyár végére beérett rajta néhány füge. Ősszel nem tudtam beborítani, mert a nyár folyamán hatalmasra nőtt. Lesz, ami lesz. Lett! Elfagyott, de (ahogy Félegyházán) tőről kihajtott. Megint betakartam, és így tovább. Aztán a nyolcvanas években egyik télen nem fagyott el a  nem betakart füge. Következő nyáron óriási termés volt. Ettől kezdve 2-3 évente egyszer fagyott el. 2000 óta már sose fagy el.

A fügén ősszel apró, borsónyi füge kezdemények jelennek meg. Ezek következő tavasszal (ha nem fagy el) gyors növekedésnek indulnak, és augusztusra beérnek, de ezzel egy időben újabb fügécskék keletkeznek, amik megnőnek őszre, de nem érnek be. Néhány éve már a második termés is beérik. Az idén már Július 25-én volt érett első termés, és már elkezdtek érni a második termés szemei. Szeptemberben meglesz a második szüret. Ennyit a globális felmelegedésről, ami egyesek szerint megrendelt propaganda.

___________________________________________________
___________________________________________________
_________________________

(151) A nagy álom

Tibor bá’ online

~q191Tudom, nem az én műfajom, mármint az álmodozás, a 16 éves lányoknak van fenntartva, én meg már rég voltam 16, lány meg soha, de ez nem azt jelenti, hogy nekem ne lenne jogom álmodni. Elengedem tehát magam és elképzelem. Izrael megbékél a palesztinokkal, Iránt nem bombázzák le, mert 4-5 hidrogénbombával több vagy kevesebb a 30.000 mellett nem oszt, nem szoroz. Amerika rájön, hogy a dáridónak vége, a katonai jelenlét, a vég nélküli beavatkozások költsége meghaladja a várható profit értékét. Az európai muszlimok lecsendesednek, hiszen már a kutya se támadja őket. Oroszország nem érzi magát veszélyeztetnek és felhagy diplomáciai aknamunkájával. Kína eléri azt, amit akart és rádöbben, hogy „nem ilyen lovat akart”. Észak és Dél Korea rádöbben, hogy egy nyelvet beszélnek. Az egész emberiség megnyugszik és érdeklődéssel várja, mit hoz a klimatikus jövő. Mi mást hozna, mint meleget. Ennek ellenére az emberiség szaporodik tovább „the business as usual” (építkezés alatt a munka zavartalanul folyik) és minden évben egy kicsivel több energiát használ fel mint előzőleg. Egyetlen dolog él és virul, a szabadpiac törvénye. Amiből kevés van az egyre drágább lesz. Az árak pedig megszabják a fogyasztást. A sok-sok duma a Davos meg hasonlók ellenére a gabonából etanol lesz, mert az kifizetődőbb. Akinek nem lesz pénze a drágább élelmiszerre az éhen hal. Az éhséglázadókat leverik, mert olcsóbb fenntartani karhatalmi szervezetet, mint a hatalmas tömegeket eltartani. Akik kölcsönökbe verték magukat, akár az USA-ban (minden harmadik családi ház kicsúszik a tulajdonos alól), akár Magyarországon (800.000 adós van több mint 3 hónap részletfizetéssel elmaradva) folyamatosan süllyedni fognak. Magyarországon nyílt vagy rejtett (lásd USA) diktatúra lesz, ami az adott körülmények között a legjobb megoldás. Az EU-ból természetesen nem fogunk kilépni, és az nem is oldana meg semmit. Az állam hatalmas méretű spórolást vezet be vagy önként, vagy pénzügyi kényszerből (forint összeomlás). Az állami apparátus le lesz csökkentve, mind létszámban, mind pedig fizetésben, de a rendőrség meg lesz erősítve. A magasabb nyugdíjak meg lesznek kurtítva. Az egészségügyre és oktatásra az állam nem fog adni pénzt. Aki nem tudja megfizetni a magánklinikát az megdöglik, aki nem tudja fizetni a magánoktatást, annak a gyereke hülye marad (bár ez nem fog nagy hátrányt jelenteni 😀 ).  Aki teheti vissza fog húzódni és megpróbálja „hivatalos” tevékenységét „háztájival” pótolni. Az emberek megpróbálnak segíteni magukon úgy, ahogy tudnak. Az élet teljes mértékben át fog alakulni. Megszűnik a pazarlás, minden tárgynak újból lesz értéke. Nem lesz semmi se „eldobható”. Meg fog szűnni a munkanélküliség, de nem széleskörű foglalkoztatás útján, hanem a házi, ház körüli munkák felvállalásával. Gyümölcséréskor tesznek el befőttet, lekvárt. Porszívózás helyett, majd hetente kiporolják a szőnyegeket. Mosógép helyett kézzel fognak mosni teknőben. A lyukas cipőt nem fogják eldobni, hanem megtalpaltatják. Jóval kevesebb húst fognak enni. A városokból az emberek menekülni fognak vidékre. A wellness szállók el fognak néptelenedni, divatba jön megint az erdőjárás, kirándulás. A megélhetési bűnözés megsokszorozódik, ezzel együtt a börtönök tovább zsúfolódnak, újakat építenek. Az emberek életmódjukkal alkalmazkodni fognak a körülményekhez. Kisebb lakásokba, házakba költöznek. Télen csak egy szobát fűtenek. Megtanulnak takarékosan élni, egymásnak átadják az ötleteiket. Rokonok, barátok szorosabb kapcsolatot fognak tartani és kölcsönösen kisegítik egymást. Az egyre drágább, de rendelkezésre álló energiát ott használják, ahol elkerülhetetlen. Például: kaszával fognak aratni, de a cséplést és a lisztőrlést gépekkel végzik. Ezt nem a tudatos megfontolásnak lesz az eredménye, hanem az értékek átcsoportosulásának. 3000 forintos gázolajjal nem érdemes „kaszálni”, ha egy munkanélküli egész nap kaszál 1000 forintért. Egy 30 litert fogyasztó 4WD jeep-nek nem lesz értéke, de majd divatba jönnek a csomagszállításra alkalmas triciklik. A verseny miatt a termékeket majd úgy fogják készíteni, hogy minden javítható legyen, aki nem ilyet gyárt a tönkremegy. Nem lesz hirtelen nagy összeomlás, fokozatosan fogunk belesüllyedni a manufaktúrába és az egyszerű életvitelbe. Hogy mi lesz a mai elektronikával, azt nehéz megjósolni. Nem csak az eszközök fognak drágulni, de a fenntartásuk is. A reggel 8-kor bekapcsolt és éjjel 12-kor kikapcsolt tévézésről le fogunk szokni. A kérdés úgy lesz feltéve, ma eszel vagy internetezel?

Aztán felébredtem, és az jutott eszembe, mi a fenének foglalkozok én ezzel. Megmenthető ez az emberiség? De tényleg. Van valakinek valami jó kis ötlete?

___________________________________________________
___________________________________________________
_________________

(23) A 2008-as Nagy Gazdasági Világválság

Tibor bá’ online

 

~q1912008-óta folyamatosan azt lehet hallani, hogy őszre összeomlik a világgazdaság, a dollárnak annyi, vegyen mindenki aranyat. Most mintha egy kicsit komolyabban, és komolyabb emberek is ezen a véleményen lennének, de tulajdonképpen, mi történt 2008-ban? Foglaljuk össze!

1982-től 2000-ig, azaz 18 éven át az amerikai tőzsdén soha nem tapasztalt hosszú ideig tartó hossz volt jelen. Az 1990-es évek vége felé, elsősorban azért, mert a FED (amerikai jegybank) irányadó kamatlábát igen alacsonyra süllyesztették, (az is megérne egy misét, hogy MIÉRT?) amivel az is együtt járt, hogy az Interneten folytatott részvénykereskedésnek komoly árfelhajtó hatása mutatkozott. A spekuláció által felhajtott irreális árak messze túllépték a részvények mögött meghúzódó vagyontárgyak értékét. Az aránytalanul magas részvényárak után az árfelhajtás lassan megjelent az ingatlanpiacon is. Ilyen esetben egyre nagyobb tőkére van szükség ahhoz, hogy jelentős haszonhoz lehessen jutni. [például: 100 db xy részvény @ 1000 Ft, megvehető 100.000 forintért. Ha a részvény ára felmegy 2000 Ft-ra, akkor eladása után 200.000 forintot lehet kaszálni, ami 100.000 forint hasznot jelent (100 %-os nyereség). Ha viszont a részvény ára 10.000 Ft és 11.000-re megy fel az ára, akkor a haszon 100 db részvényen szintén 100.000 forint (ami csak 10 %).] A felhajszolt részvényárak azonban 2000 márciusában nem emelkedtek tovább.

Amerikában az 1929-es Világválság után megszavazták a Glass-Steagall törvényt, hogy megakadályozzák azt a banki magatartást, ami a válsághoz, vagyis a részvénypiac összeomlásához vezetett. Azonban a befektetési bankok hatalmas nyomására az amerikai kongresszus 70 évvel később, 1999-ben a törvényt „deregulálta”, azaz hatályon kívül helyezte, ami lehetővé tette, hogy a kereskedelmi bankok belépjenek a befektetési piacra. Ezt követve a bankok az ügyfeleiket olyan befektetésekre beszélték rá, amiknek lényegével az ügyfelek nem voltak tisztában.

A hossz utolsó napjaiban az amerikaiak millióit szállta meg a tőzsdemánia, és vesztettek hatalmas vagyonokat és igen sokan elveszítették (például az Enron alkalmazottai) egy élet alatt összegyűjtött pénzüket. Amikor a részvénypiac összeomlott, a zavar átterjedt a teljes gazdaságra. A befektetések elúsztak, a vállalati beruházások csődbe jutottak, a munkanélküliség megemelkedett. 2001. Szeptember 11-én a társadalom egycsapásra ráébredt a gazdasági válságra, aminek következtében a fogyasztás hirtelen visszaesett, a társadalom felhagyott a felesleges költekezéssel. Mivel a középosztály a tőzsdén megégette a kezét, sokan az ingatlanpiac felé mozdultak el, mint biztonságosabb beruházási forma.

2002-re a gazdaság csak langyosnak volt mondható, amikor is a FED volt elnöke, Alan Greenspan a gazdaság élénkítése végett az irányadó kamatlábat leeresztette a soha nem látott 1 %-ra. Vagyis mind a bankok, mind pedig az ingatlan vásárlók részére olcsóvá vált a hitelfelvétel (azóta is folyik a vita, hogy vajon Greenspan hibázott, vagy tudatosan rombolt?). A háztulajdonosok az alacsony kamatok mellett nagyobb hitelt tudtak felvenni, ami aztán az ingatlanárak emelkedéséhez vezetett.

Az eladott házak természetesen jelzáloggal voltak terhelve. A felvett hitelek tipikusan 30 évre szóltak. A bankok és a hitelintézetek havonta kapták a tőketörlesztést és a kamatokat az adósoktól. Amennyiben a vevő elmaradt a részletfizetéssel, a kölcsönző érvényesítette zálogjogát, visszavette az ingatlant és újból eladta.

Újdonság volt, hogy a bankok a követeléseiket eladhatták egy harmadik piaci szereplőnek, ami hatásában azt jelentette, hogy a kölcsön vagyontárggyá (fedezetté) változott. A bank pedig friss tőkéhez jutott, amivel finanszírozni tudott egy újabb ingatlanvásárlót. A bank tehát érdekelt volt abban, hogy követeléseit minél gyorsabban eladja, újabb tőkéhez jusson, amit aztán újból kihelyezhet. Viszont vegyük észre, hogy a követelésének értékesítésével a bank egyúttal megszabadul a kockázatától is.

A bank haszna tehát nem a kamat volt, hanem az ügylet kezelési költsége, hiszen a vevő neki csak napokig tartozott. A cél az volt, hogy minél több ügyletet bonyolítson. És mivel a kockázattól megszabadult, nem érdekelte a vevő bonitása. A bank ügynökei a házakat úgy adták el, hogy a vevő jövedelme, állása, fizetőképessége szóba se került. Mivel a vevő 0% önrészt „vállalt” az ügynökök erősen túlértékelték az ingatlanokat, hiszen a vevőt alig érdekelte az ár, csak a havi fizetendő részlet volt fontos a számára.

A virágzó ingatlanpiac az egész gazdaságot felborította. 2002 és 2007 között az összes új munkahelyek 40 %-a a lakáspiacból származott: ügynökök, brókerek, hirdetési szakemberek, építőipari munkások, raktárosok, stb.   

Most behozom a képbe a Fannie Mae és a Freddie Mac azóta világhírre szert tett, államilag szponzorált ügynökségeket. Igaz részvényeiket bárki szabadon vehette-adhatta, de szövetségi törvények alatt álltak és a Képviselőház felügyelte őket. Ez tehát egy implicit állami garanciának tűnt fel. Éppen ezért, hogy a bankok a követeléseiket könnyebben el tudják adni, a két ügynökségnél hitelesítették őket, ami után első osztályú fedezetté váltak. Az ily módon feljavított követelésekre explicit állami garancia természetesen nem volt, csak olyannak tűntek. Ezért azokat mindenki abszolút biztonságosnak tételezte fel. Következésképpen hatalmas kölcsönök felvételére lettek alkalmasak rendkívül alacsony kamat mellett.

Felmerül a kérdés, hová kerültek a banki követelések? Nos, ezek portfoliókba csomagolva befektetőkhöz kerültek, például nyugdíjalapokhoz, külföldi bankokhoz, akik aztán megkapták a sok-sok ezer ingatlanvevő havi törlesztő részletének rájuk eső részét.

Kezdetben csak jó hitelminősített ügyfelekkel foglalkoztak (prime), mert Fannie és Freddie csak ezeket hitelesítette. De 2004 környékén az iraki háború miatt agyonkritizált Bush elnök nagy hangon bejelentette az új jelszót: minden amerikainak saját otthont! A képviselők Bush bejelentése után bátorították Fanniet és Freddiet, hogy hitelesítsék a kétes hitelminősített (subprime) vevők jelzáloghitel követeléseket is. Vagyis olyanok is vehessenek házat, akiknek se állásuk, se egyéb jövedelmük nincs. Ezért aztán hihetetlen mértékben felszaporodott a jelzálog-fedezet alapú értékpapírok (mortgage backed securities = MBS) tömege, amik – mint már tudjuk – további hitel kihelyezéseket tettek lehetővé.

A „prime” és a „sub-prime” hitelminősítés között 3% kamatkülönbség volt. Némi cinizmussal állíthatjuk, hogy akinek nem volt jövedelme, az 3 %-al drágábban kapta a kölcsönt, vagyis neki nagyobb volt a törlesztő részlete azonos értékű házak esetében, mint akinek volt pénze. Természetesen ezek a kölcsönök változtatható kamatlábra lettek kihelyezve (adjustable rate mortgage = ARM) „csőbehúzó” kamatteherrel. Ez azt jelenti, hogy az első néhány évben alacsony volt a kamat, ami aztán egy idő után drámai mértékben felugrott, nem egy esetben a kezdő kamat háromszorosára. [Ilyesmi már évek óta nálunk is van, amikor a gépkocsi törlesztését csak 3 hónap után kell kezdeni, stb.]

A színes bőrűek, bevándorlók, segédmunkások adták ki a sub-prime ügyfelek zömét, akik a törlesztő részlet megemelése után döbbentek rá arra, hogy ekkora összeget képtelenek havonta kifizetni.

Közben 2004 táján a Bankok egy új financiális eszközhöz nyúltak, amit „collateralized debt obligations-nak (CDO) neveztek el. Lényegében a bankok a birtokukban lévő MBS-eket összevonták a magas kamattal sújtott sub-prime jelzálogjogok tömegeivel. Ezt úgy hívták, hogy a kockázat szétosztása. Lényeg, ha jön egy becsődölés, akkor mindenki egy kicsit veszít, de senki se veszít sokat. Az így nyert értékpapír portfoliókat minősítették olyan hitelminősítőkkel, mint Standard & Poor’s vagy Moody’s and Fitch, akiknek minősítésétől még a magyar kormány is tart. A legmagasabb minősítés AAA volt, ami azt jelentette, hogy teljesen kockázatmentesek. Éppen ezért a világ tőkepiacán hatalmas kereslet jelentkezett értük. A hitelminősítés azonban pénzbe kerül. Így eset, hogy csak a Moody’s 850 millió dollárt keresett a hitelminősítésein 2006-ban.

De a bankok tevékenysége itt nem állt meg. „Korlátozták” (hedge) a kreált értékpapírok esetleges veszteségét azzal, hogy biztosításokat vettek fel rájuk (CDS = credit default swap) különböző biztosítóktól. Ezzel akarták a hiteleket biztosabbá tenni és a rájuk épített értékpapírokat drágábbá varázsolni. Vegyünk egy példát! Van neked 10.000.000 $ értékben AAA minősítésű értékpapírod, amit 1 %-ért, tehát évente 100.000 $-ért bebiztosítasz egy biztosító társaságnál. Amennyiben az értékpapír mögött álló hitel behajthatatlanná válik, a biztosító kifizet neked 10.000.000 $-t.

A rendszer láthatóan igen labilis volt, és lassan, de biztosan tartott a szakadék felé. Addig nem volt semmi baj, amíg az ingatlanárak folyamatosan felfelé mentek. Ha valamelyik „háztulajdonos” bármily okból kifolyólag nem tudta tovább fizetni a törlesztő részletet, a házát visszavette a bank (foreclosurer) elárverezte, a befolyt összeg minden esetben nagyobb volt, mint a tartozás.

Az emberek többsége azonban inkább úgy járt el, hogy házának értéknövekedését készpénzre váltotta át. Például: tartozott a házára 200.000 dollárral, de a ház piaci értéke 300.000 dollár lett. Erre a tulajdonos a refinance eszközéhez nyúlt. Vagyis felvett 100.000 $ készpénzt és a törlesztő részletet immáron 300.000 $ tartozás után fizette. Ezt neveztél perceptuális gazdaságnak. Mind a hitelt felvevők, mind pedig a hitelezők azt feltételezték, hogy az ingatlan árak növekedése a végtelenségig fog tartani. A rendszer addig volt életképes, amíg ezt mindkét oldal tényleg hitte.

Az elmúlt 35 évben az amerikai fizetések reálértéke egyetlen centtel se nőtt, viszont folyamatosan nőtt ingatlanaik értéke, amiből a refinanciális eljárással újabb és újabb hiteleket tudtak felvenni. Ezek a hitelek viszont élénk szinten tartották a belföldi fogyasztást, tehát a gazdaság zakatolt (hazai politikai kifejezéssel élve). 2004-re az amerikaiak évi 310 milliárd dollár költekezést finanszíroztak újabb és újabb jelzálog hitelek felvételével. Ez a rengeteg pénz befolyt a gazdaságba.

A bankok részére a zakatolás viszont azt jelentette, hogy az első eladott házat, mint vagyontárgyat felhasználva újra és újra vettek fel rá hitelt és adták el. Ebből az következett, hogy például Merrill Lynch 2008.09.26-án 10 milliárd saját tőkére ennek 45,8-szorosát, azaz 458 milliárd dollárt kölcsönzött ki. A kölcsönök mögött természetesen ott voltak az ingatlan fedezetek, csakhogy a fedezetek mögötti adósok 20 százaléka sub-prime volt, és ráadásul ezeknek a kamatlábai változtathatók voltak. Ez pedig felért egy gazdasági időzített bombával.

Aztán az infláció visszafogása érdekében a FED hirtelen megemelte a kamatlábat. Amire a bankok úgy reagáltak, hogy élve a változó kamatláb lehetőségével, jelentősen megemelték a törlesztő részleteket. Ezt azonban egyre többen nem tudták fizetni, vagyis eladni kényszerültek a házukat. A piacon hirtelen ingatlan túlkínálat keletkezett. Ez viszont az ingatlan árak csökkenését vonta maga után.

Az amerikaiak egy része egy szép napon arra ébredt fel, hogy háza kevesebbet ér, mint amennyivel tartozik rá. Ráadásul majd kétszer annyit kell fizetni törlesztésre, mint korábban. A rendszer megingott és kezdett összedűlni. Végül is kiderült, hogy az AAA minősített fedezetek csak tört részét érték a névértéknek. A kisbefektetők kérték pénzüket a banktól. A nagybefektetők értékpapírjaikat a piacra dobták, de senkinek se kellett az eredeti érték 20 százalékáért se. A bankok egymás után dűltek be.

A legnagyobb baj az volt, hogy senkinek se volt fogalma melyik bankban mennyi értéktelen befektetési papír van, és hogy a bank ér-e valamit. Az csak nyilvánvaló, hogy a bankrészvények zuhanni kezdtek. A bankok nem bíztak egymásban, és senki nem akart senkinek kölcsönt adni. Az amerikai gazdaság komoly bajba került, amit tetőzött a belföldi fogyasztás csökkenése. Ez leépítésekhez vezetett, ami további kereslet csökkenéssel járt, és az egésznek még nincs vége.

Pár hónap alatt kiderült, hogy az értéktelen papírokból egészen szépen spájzoltak be európai bankok is, amiket aztán 100 milliárdos nagyságrendben leírhattak. A betétesek Európában is kezdték kivenni pénzüket a bankból. A bankok hirtelen szarba kerültek, de sebaj mert a kormányok segítségükre siettek, természetesen az adózók pénzéből. 

Foglaljuk össze, mi is történt? Az amerikai bankok kétes kintlevőségeiket eladták az európai bankoknak, és amikor kiderült, hogy gáz van, az Európai bankok vitték el a balhét, illetve az európai állampolgárok fizették ki az amerikai jólétet. És ez az Amerikai kiabál most a kínaiakra, hogy aljas módon játszanak, mert a saját valutájuk értékét néhány százalékkal csökkentették. Magyarul, elvárják, hogy az egész világ tovább finanszírozza az amerikai álmot.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
______________

(1691) A Lélekfa Gyümölcse – Az Ébredők

 

~at370Kedves Blog olvasók! Nemrég fejeztem be egy könyv írását, melynek tartalma, mondanivalója abszolút összecseng a Tibor bá’ oldalán megjelenő tartalmak egy részével. Amit kérni szeretnék, keresek próbaolvasókat, akik a kéziratot megkapva elolvassák azt és utána véleményüket megosztják velem. Szinopszis az alábbiakban.

Szinopszis

2055.A Föld jelentős területei, Ausztrália, Dél-Amerika, Észak-Amerika lakhatatlan. Afrika egy pusztító járvány miatt évtizedek óta karantén alatt van, a betegség maradék túlélőiről nem tudni semmit. Ázsia nagy területei pusztasággá váltak, az emberiség életben maradt képviselői Európában és a bolygó néhány más, még lakható részén tengetik mindennapjaikat. Az éhezés az úr, a víz a legdrágább erőforrások egyike. Az energiahordozókon alapuló modern technológia rendkívül sebezhető a sűrűvé vált napkitöréseknek és az elhanyagolt hálózatoknak köszönhetően. Ezért a technológiai fejlődés teljesen megállt.

Az emberiség a Földdel együtt haldoklik. A lakosság közel 80%-a elpusztult a háborúk, járványok, éhezés és egyéb természeti csapások miatt. A bolygón új világrend alakult ki, mely kasztokra osztja az emberiség megmaradt képviselőit. A csúcson az elit tagjai élnek, legalul pedig a barbárok és vandálok. A vallások gyakorlását betiltották. A legfelsőbb kasztbeliek tagjai közül kiemelkednek az Uralkodók. Ők egy-egy, még lakható régió élén állnak, korlátlan hatalommal bírva. Az elit luxus körülményeit a napi túlélésért küzdők teszik könnyebbé, felső és alsó kasztbeli szolgák seregei állnak rendelkezésükre. A barbárok és a vandálok kivételével szinte mindenki EES tetoválást visel a homlokán, ez azonosítja a különböző társadalmi rétegek képviselőit. Az alsó kasztbeliek tudatosan elbutított emberekből állnak.

Az elit tagjai különleges biológiai halhatatlanságot tudnak megvásárolni. Létük végső percei után rövid ideig még életben tartott agyuk minden tudása és emléke eltárolható egy lélekfának nevezett, genetikailag kifejlesztett növény sejtjeiben. Ez a tudás a növény gyümölcseinek fogyasztásával teljes egészében továbbadható. A különleges fa nagyobb biztonságot jelent a tudás és a lélek hallhatatlansága számára mint a napviharoknak kitett sebezhető számítógépes rendszerek.

Az egykori Magyarország területén kezdődő történetben, a keletről, Szaratovból érkezett Barsukov Uralkodó földeket akar vásárolni a közép-európai régió legnagyobb birtokosaitól, két japán nagyúrtól. Keletről menekülnie kell egy ismeretlen eredetű pusztító erő miatt. A pénz már nem képvisel értéket, ritka természeti kincsek a valódi fizetőeszközök. A földvásárlás ára hatalmas mennyiségű nemesfém, drágakő és cseppfolyós földgáz. Barsukov Uralkodó az üzletet megkötve kertész szolgákat kér lélekfái átmentéséhez japán üzletfeleitől. A szellemileg eltompult, félig állati sorban élő nyomorult szolgák borzalmas körülmények között teljesítik feladatukat a távoli Szaratovban. Majd hazafelé vezető útjuk során rejtélyes, és útitársaik számára végzetes események sorozata rákényszeríti őket a lélekfák gyümölcseinek fogyasztására. Ez a fordulópont addigi életükben. A frissen szerzett tudás révén ébredők lesznek, akik ráeszmélve embertársaik helyzetére megkezdik gigászi küzdelmüket a totálisan elnyomó rendszer ellen. Mindeközben a rég betiltott Bibliában előre megírt események jelzik a végső idők közeledtét. A Tartarosz lassan feltárja leláncolt kapuit.

__________________________________________________

U.I.: ha valakinek esetleg van kompetens kiadóhoz kapcsolata, örömmel veszem a lehetőséget. Üdv Pacsay Imre, E-mail cím: office#magyardelikat.hu

___________________________________________________
___________________________________________________
_________________________

(45) Ha van kedved röhögni….

Tibor bá’ online

~q191Vlagyimir Iljics Lenin megjósolta a bankárvilágot. Biztos vagyok benne, hogy legtöbben utáltátok a politikai gazdaságtant, Lenin nevét pedig kifejezetten gyűlöltétek, természetesen akik akkoriban jártatok egyetemre. Én legalább is így voltam vele. Képzeljétek el, hogy elcsodálkoztam, amikor az imént félkövér betűkkel szedett (angol nyelvű) címmel összefutottam az Interneten. Naná, hogy elolvastam. Íme, a meglehetősen hosszú cikk elejének a fordítása (ne aggódj ez nem VIP poszt, végigolvashatod,

Az imperializmus a kapitalizmus legmagasabb foka (V.I.Lenin): Az imperializmus szakaszai akkor nyílnak meg, amikor a gyarmatosítás az egész világra kiterjedt és a nagyhatalmak további gyarmatokra már nem tudnak szert tenni csak úgy, ha egymástól elveszik, és a tőkekoncentráció olyan méreteket ölt, amikor már a banktőke az ipari tőkét meghaladja. Lenin kiemelte a következő öt meghatározást, amelyek jellemzőek az imperializmus szakaszaira.

1. A termelés és a tőke koncentrálása olyan nagyméretűvé válik, hogy monopóliumok jelennek meg, amelyek a gazdasági életben meghatározó szerephez jutnak.

2. A banktőke és az ipari tőke egyesült, létrejön a finánctőke a megjelent oligarchák kezében.

3. Az áruexporttól megkülönböztetett tőkeexport kimagaslóan fontossá válik.

4. Létrejönnek a nemzetközi monopól-kapitalista központok, amik felosztják maguk között a világot.

5. A legnagyobb kapitalista hatalmak között létrejön az egész világ felosztása. Az imperializmus egy olyan kapitalizmus, melyben a tőkeexport kifejezett fontossággal bír.

Az imperializmus teljesen más, mint az egymással kapcsolatban nem lévő és ismeretlen piacra termelő gyártók közötti szabad verseny. A gyártás koncentráció olyan mértéket ölt, ahol már lehetséges felbecsülni a szükséges erőforrásokat, amiket a gigantikus szervezetek (Lenin nyilván a multikra gondolt) lefoglalnak önmaguknak (nyilvánvalóan a megvásárolt politikusok segítségével). Lenin nagyon jól látta a jövőt, de amit az ő hívei csináltak, az se volt piskóta. Tehát, mi lesz veled emberiség, ha se háború, se felmelegedés nem lép a nyakadra? Egy biztos, nekem ezen nincs kedvem röhögni. Viszont látszik már a fény az alagút végén, mert Amerikában egyre többen vélik úgy (már aki tud gondolkodni), hogy a kapitalizmust le kellene cserélni. Ez nem lehetetlen, de megint csak Lenin szerint, ez csak forradalommal történhet.

______________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________
_____________

(1688) Mi az élet értelme?

VIP. 29.

BuzzFeed munkatársa, Tom Chivers újságíró, több értelmiséginek tette fel a kérdést, szerinte mi az élet értelme? A szerteszét szóródó válaszokat összegyűjtötte és átadta a BuzzFeed olvasóinak. Én pedig úgy gondoltam, hogy ezen mi is elcsámcsoghatunk, ha lefordítom magyarra. Íme: A globális kérdés, ha nincs túlvilág, vagy nincs célja a Világmindenségnek, akkor mi értelme van az életünknek?

Jerry Coyne, törzsfejlődés-biológus és a „Hit és tények: Miért nem fér össze a vallás a tudománnyal” című könyv szerzője. – Az élet értelmét pontosan úgy fogom fel, ahogy a legtöbb ember, beleértve vallásos embereket is. Lényegében élvezem a munkámat, munkám alapján személyem megbecsülését. Kielégítenek a szeretteim, művészetek, irodalom, zene. Az olyanokat, mint én nem érdekli a téma kozmikus szinten, mert tudjuk, hogy nincs semmilyen cél. Ami számít az, hogy mit nyerünk ki ebből a rövid ideig tartó létből.

Ha történetesen ateista vagy és törzsfejlődés-biológus, a következőkre gondolsz: Szerencsés vagyok, hogy van 80 egynéhány évem. Hogyan tudom én ezt a lehető legjobban kihasználni? Egy ateista felfogás lényege a valóság tudomásulvétele. A valóság pedig kétélű. Mint egyének előbb vagy utóbb meghalunk, mint az emberiség ki fogunk halni, hacsak nem tudunk átigazolni egy másik bolygóra.

Végeredményben van egy csomó dolog, amit figyelembe kell venni, bár nem nyeri el a tetszésünket. A lényeg, hogy megragadjuk a valóságot. Az élet a természetes kiválasztódás produktuma, csak úgy mint a halál. Úgy fejlődtünk, hogy abban a halál is benne van, tehát el kell fogadni.

A Biblia azt mondja, hogy „Amikor gyermek voltam gyermekhez illő dolgokkal játszottam, most hogy felnőttem, ezeket a gyermekhez illő dolgokat elhagytam.” És ugye, ezen gyermekhez illő dolgok egyike az a tévhit, hogy létezik egy felső cél. Legfőbb ideje annak, hogy az emberiség nyafogó gyermekkorát magunk mögött hagyva a valósággal foglalkozzunk, és azzal, amit tennünk kell.

A továbbiakban megismerhetjük még a következők véleményét:

Richard Smyth, writer:

Alom Shaha, physics teacher and author of The Young Atheist’s Handbook:

Dr Pete Etchells, lecturer and science writer:

Dr Buddhini Samarasinghe, molecular biologist:

Kat Arney, biologist and science writer:

Robyn Vinter, journalist:

Gia Milinovich, writer and broadcaster:

Dr Adam Rutherford, geneticist and broadcaster:

Simon Coldham, “father, husband, and son”:

Susan Blackmore pszichológus

És még sokan mások véleményét is, hogy össze tud mérni a saját elképzeléseddel.

___________________________________________________

Az eredeti cikk teljes VIP fordítását E-mailben küldöm el azoknak, akik adományaikkal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________

(ACs-58) Azok a csodálatos nők – Ritka járat

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102Elmúlt már éjjel tizenkettő, amikor eljöttem egy kan-buliról, ahol mindössze egyetlen üvegsört ittam, gyakorlatilag tehát szín józan voltam. Ezek szerint mindenre pontosan emlékezhetem A Villányi úton vártam a 61-es villamosra, hogy bemenjek a Moszkva-térre, de az a fránya 61-es nem akart jönni. Odamentem a megállótáblához és rémülten döbbentem rá, hogy az utolsó villamos már fél órája elment, taxira meg nem volt pénzem. Nem csoda, hogy a megálló járdaszigetén egyes egyedül én topogtam a december elejei kissé csípősen hidegben.

További szimatolásom után kiderült, hogy szerencsére ezen a vonalon egész éjszaka van járat, csak elképesztően ritkán. Azon gondolkodtam, hogy gyalog neki vágjak-e a Moszkva-térnek, ami mellett a mozgás felmelegítő hatása szólt, vagy inkább várjak. Aztán a várás mellett döntöttem, mert nem lenne dühítőbb, mintha 10 perc múlva elvágtatna mellettem egy üres villamos. Elkezdtem tehát egy helyben topogni, legalább a lábam ne fázzon. Az utcán természetesen sehol egy lélek.

Azaz, hogy a közeli utcasarkon a Villányi útra kanyarodott egy átmeneti kabátot magára szorító nő és egyenesen a járdasziget felé tartott, ahol én topogtam. Legalább nem várok egyedül, gondoltam, és még az is lehetséges, hogy szóba elegyünk egymással. Közben a nő rálépett a járdaszigetre, és már kivehetők voltak a vonásai, nem lehetett több 22-24 évesnél. A járdasziget szélén egy pillanatra megállt és rám nézett, majd megindult egyenesen felém és addig nem állt meg, amíg szemtől-szembe nem találtuk magunkat.

Ekkor tíz másodperc néma szünet következett, mert én úgy gondoltam, hogy ő jött oda, neki kell valamit mondani, mondott is.

  • Nem akarsz feljönni hozzám? – Kérdezte – Itt lakom egy ugrásra. – Tette hozzá magyarázatul, majd elhallgatott és várt.
  • Az igazat megvallva nem ezt vártam, illetve fogalmam sincs mit vártam, így aztán meglepődni se tudtam, csak automatikusan kiszaladt a számon – mit kérdeztél?
  • Azt kérdeztem, nem akarsz-e feljönni hozzám, itt lakom a közelben és nagyon egyedül vagyok – a nyomaték kedvéért ezzel szétterítette a kabátját, hogy a vékony nyári ruhán keresztül láthatóvá váljon irigylésre méltó alakja.
  • Mért ne! – válaszoltam, erre Anna szó nélkül megfordult és elindult visszafelé, én meg követtem.

Egy-két perc és máris a lakásában voltunk. Igaz útközben az járt a fejemben, hogy a lakásban dekkolhat négy markos srác és kifosztanak, vagy ilyesmi, de elhessegettem a gondolatot, elvégre senki se gondolja komolyan, hogy éjjel egy villamosra váró férfi farzsebe teli van tömve zsozsóval. Ennek ellenére a vállalkozás ígért némi kellemetlen meglepetést, de a kíváncsiság jóval erősebb volt, mint a megfontolt tartózkodás.

A lakásban első dolgom volt a cipőim levétele és kezeim megmelegítése az elektromosan fűtött cserépkályha oldalán, aztán körülnéztem, amit Anna készségesen tűrt.

Egy idő után nekem fogyott el a türelmem és megszólaltam:

  • Ezt gyakran szoktad csinálni?
  • Nem – válaszolta Anna – most hívtam fel valakit az utcáról először.
  • Tényleg – csodálkoztam el – és most mi lesz?
  • Egy kicsit beszélgetünk, aztán elálmosodunk és lefekszünk.
  • Tényleg? – Ámultam el – lehet, hogy valamelyikünk egy kicsit dilis?
  • Rám gondolsz? – Kérdezte Anna.
  • Például, igen.
  • Nem vagyok dilis, csak nagyon egyedül érzem magam.
  • Pasid nincs? – érdeklődtem.
  • – Válasza. – Tudod egy általános iskolában tanítok. A tanári karban két férfi van, mind a kettő nős. Ezen kívül van 13 nő, de csak háromnak van férje. A nők úgy figyelik egymást, mint a kiéhezett farkasok. Esélyem sincs egy pasira. – Itt szünetet tartott, majd folytatta – nálam most szakadt el a cérna, kész, ennyi. – Némi gondolkodás után átvettem a szót:
  • Csak akkor maradok, ha dugunk. – Jelentettem ki némi brutalitással, ő meg hosszasan rám nézett, majd lassan vetkőzni kezdett, miközben válaszolt – de akkor reggelig maradsz.

Persze megígértem, hogy reggelig maradok, amit eszem ágában se volt betartani. Húsz perccel később az ajtóból még utánam kiabált, hogy egy szemét alak vagyok. Igaza volt, hajnal kettőkor már a Moszkva téren voltam és az éjjel-nappal járó 6-os villamosra vártam. Mosolyogtam magamban, meg se kérdezte a nevem. A régi vicc jutott az eszembe: Együtt létünk eredményét kilenc hónap múlva nevezd majd Jankónak. Jó-jó, három nap múlva te meg majd nevezd kankónak.

___________________________________________________
___________________________________________________
____________________

VM-287 Jegyrendszer

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102A napokban olvastam, hogy Magyarországon évente 100.000 tonna élelmiszer kerül kidobásra. Aztán az országban több mint egymillió kutya és ugyanennyi macska található, akik szintén iszonyatos mennyiséget esznek meg. Nem mi a kutyákat, ők előlünk a húst. És akkor úgy tudjuk, hogy nyomorog az ország, pláne a németekhez képest. Kétségtelen pofátlanság azt mondani, hogy 47.000 forintból meg lehet élni, ha ezt a doktrínát hirdető ő maga másfél milliót visz haza, de igaz. Egy kiló sertészsír 350 forint (persze van 800-ért is), egy kiló félbarna akciós kenyér pedig 150. Tessék szorozni/osztani. Diákkoromban reggel zsíros kenyér volt a menü citromos teával, ahol a citrom egy apró pirula formájában jelent meg. A teafüvet az anyám, újra meg újra kifőzte sparhelten – pedig a villanynak 1 forint volt kilowattja. Tízórai szintén zsíros kenyér volt, igaz ezt periodikusan felváltotta a lekváros kenyér. Amikor nagyapám disznót vágott (feketén, titokban) néhány hétig apróra összevágott szalonnás kenyeret is kaptam. Délután 4-5 körül értem haza, akkor az estebéd gyakran volt paprikás krumpli (kolbász nélkül), amit váltogatott szárazbabfőzelék és valamilyen tészta, leginkább krumplis vagy káposztás. Számításom szerint ez bőven kijön a 47 ezerből. Hogy embertelen, az persze más lapra tartozik. Meg aztán, hol vannak már azok az idők? Tényleg, hol?

~q85Az igazság az, hogy létezett a leírtaknál rosszabb is. Amikor a kenyeret és a zsírt is jegyre adták. Tehát még a zsíros kenyérrel is spórolni kellett. Magyarország mindig bőven meg tudta termelni azt, ami a lakósságnak kellett, de a háború alatt etetni kellet a német szövetségeseket is, mert Hitler csak a tankok számát növelte, arra nem gondolt, hogy a katona nem csak harcol, hanem hébe-hóba eszik is. A háború után is volt jegyrendszer, akkor egy másik őrült miatt. Rákosi kiadta a jelszót, hogy „arccal a nehézipar felé”. Ő is csak szén és vasért tonnákban tudott gondolkodni, hogy közben azért valakinek vetni és aratni is kell, az kiment a fejéből.

Nade, mi volt az a jegyrendszer. Valahol a tisztelt Hivatalban kiszámolták, hogy egy embernek naponta mennyit kell feltétlenül enni ahhoz, hogy ne pusztuljon el. Azt is kiszámolták, hogy ez mennyi kenyeret, húst, zsírt, stb. jelent. De még arra is volt gondjuk, hogy étkezés előtt, esetleg után is kezet most, sőt esetleg este meg is mosakszik, tehát szappan is kell neki. A fene egye meg, mi kell még neki? Megvan! Gyufa. Aztán kinyomtatták ezeket a jegyeket, megszervezték a szétosztást, hogy mindenkinek jusson egy garnitúra jegy, de csak egy. Hogy legyen róla fogalmatok egy magyar állampolgárnak naponta 25 deka kenyérhez volt joga. Tehát a kenyérjegyen volt 30 kocka, darabonként 25 dkg kenyérre jogosító. Akkoriban a 2 kilós vekni volt divatban, amihez így 8 darab kockát vágtak le a péknél, és persze ki kellett fizetni az árát is. Nem volt kiút. Azzal hogy elmentél egy étterembe és kértél egy adag pörköltet két szelet kenyérrel, nem tudtad megkerülni a rendszert, mert a pincér az étel kihozása után kérte a hús- és kenyérjegyedet. Na most jön a probléma. Egy szelet kenyér 5 deka, a jegyed pedig 25 dekáról szól, most mi lesz? Ugyan már! A trafikokban (ez volt a nemzeti dohánybolt jogelődje 😀 ) fel lehetett váltani a kenyérjegy kockát 5 darab kis kenyérjegy kockára. Na kérem, a pincér ezekből kért annyit, ahány szelet kenyeret el tetszett fogyasztani. Egy kis adminisztráció, amit valaki ott fenn kitalált, aztán más valakik parancsra megvalósítottak. Ugyanis a rendszer hihetetlen sok extra munkával járt. Például az étteremben este valaki a levagdosott 10 dekás húsjegyeket, 5 dekás kenyérjegyeket felragasztotta egy gyűjtőre. Ugyanez tette a pék és a fűszeres is. De nem ilyen egyszerűen, mert a jegyek érvényessége meg volt időben szabva. Régi és új jegyek nem voltak összekeverhetők. Szóval ennyi. Minden esetre 100.000 tonna kidobott kaja egészen biztos nem volt. 100.000 tonna? Miért gondoljátok, hogy itt olyan nagy a nyomor, hogy el kell menni Angliába. Különben a háború alatt és után ott is volt jegyrendszer. Ha megint lesz egy háború, nem hiszem, hogy Angliában, vagy Németországban jobban jársz.

__________________________________________________
__________________________________________________
_________________

(1690) Felkészülés a hőségre

Tibor bá’ online

 

Véleményem szerint elsősorban a klímaváltozásra kell felkészülni, aminek az én elképzelésem szerint 5 kivédendő hatása lesz:

  • Elviselhetetlen hőség
  • Vízhiány
  • Élelmiszerhiány
  • Energiahiány
  • Rablóhordák feltűnése

 

~q191A hőség természetesen folyamatosan fog bekövetkezni, vagyis egyre hosszabb ideig tartó hőhullámokkal kell majd szembenézni. Az első időben elégséges lesz egy klímatizáló beszereltetése, de ez hamarosan elégtelen lesz, mert várható a hálózati túlterhelés, azaz áramszünetek. Ezt át lehet hidalni egy aggregátor beszerzésével, amihez jócskán kell tartalékolni üzemanyagot, mert az is hiánycikké válhat. Közben ki kell alakítani valamit a hosszabb távra, ami egy veremszerű pince lehet, barátságosan berendezve, hogy huzamosabb időre igénybe lehessen venni. Ehhez szervesen hozzátartozik a világítás megoldása, és a száraz vécé, amiről már volt korábban szó. A száraz vécéhez nem kell víz, és ennek ellenére nem büdös. A világításhoz LED égők és akkumulátor kell, mert a LED kis fogyasztású és nem termel (jelentős) hőt, ezen kívül egyenáramról üzemel. — Most ehhez tegyük hozzá, hogy én csak családi házban tudok gondolkodni, mert a panellakások sok tekintetben csapdahelyzetet jelentenek, amit fel kell számolni. Nézzetek meg egy lakótelepet. Ez az összezsúfolt tízezres nagyságrendű tömeg kizárólag a jelenlegi körülmények között életképes (víz, áram, gáz, bevásárló központ és fenntartott törvényesség). A felsoroltak közül egyik se lesz. Külön posztban ismertetem a víztisztítást, száraz vécét, és alapvető hőtant, mert egyesek igencsak csehül állnak vele.

A víz a legfontosabb tényező. Élelmiszer nélkül meg lehet lenni néhány napig, víz nélkül nem. Élelmet sok mindenből lehet csinálni (akár patkányt is meg lehet enni) vizet nem, legfeljebb szennyvízből, koszos pocsolyából lehet tisztítani, de ez veszélyes és egyáltalán nem könnyű. Éppen ezért okosan teszed, ha tartalékolsz hűvös helyen fejenként (mondjuk) 100 liter ivóvizet. Ezen kívül körül kell nézni. Tudsz-e a tetőről összegyűjteni vizet, van-e ásott vagy fúrt kutad? Ha nincs áram, hogyan jutsz hozzá a vízhez? Az ásott, fúrt kútvíz iható-e, hogyan tudod csirátlanítani, ha szükséges? [szerezz be HYPEROL-t, olvasd el hogyan kell használni.] Gondold át és szervezd meg az esővíz felfogást, összegyűjtést.

Élelmiszer biztosítása. Hosszú évekre nem tudsz magadnak élelmiszert biztosítani, azt majd meg kell később szervezni, de induláshoz be kell spájzolni tartalékot. Ez viszont egyéni, tehát csak tippeket adok. A sertészsír igen olcsó (már 400 Ft/kg-ért is beszerezhető) légmentesen örökké eltart (ha levegőt kap, akkor oxidál, azaz avasodik) és hatalmas az energia tartalma. Igen jól hasznosítható, viszont egészen biztos hiánycikk lesz és méregdrága. Miért? Mert az erősen csökkent mennyiségű mezőgazdasági termékek (búza, kukorica) ára emelkedni fog, amiből egy sertés rengeteget megeszik, mielőtt levágnák. Egy kiló sertéshez 10 kg kukorica kell. A többi már magától érthető. A cukor nagy előnye, hogy ha nem éri víz (vízszívó) akkor örökké eláll. Persze liszt és tészta is kell. Száraz helyen évekig eltarthatók, de megtalálják a rágcsálók, név szerint az egerek. Rendkívül jó a rizs. Száraz helyen örökké eltartható, de szereti az egér is. Érdemes tartalékolni, mert amint élelmiszerhiány lép fel a világban, egészen biztos el fog tűnni. Tehát, a nedvesség és az egerek ellen kell kitalálni védelmet. Igen jól eltarthatók, és nagy tápértékűek a hüvelyesek (nem a feleségekre gondolok 😀 , hanem bab, borsó, lencsére) Itt megint az egerek és a nedvesség. Én kiürült és kiszárított PET palackokban tárolom, ami liszttárolásra is megfelel. És ugye a konzervek. Hiába van rájuk írva 1-2 év eltarthatóság, a konzerv évtizedek múltán is ehető. Legnagyobb ellensége a rozsda. De ez ellen lehet védekezni úgy, hogy egyenként lekened őket ásványolaj valamelyik fajtájával. Még egy hasznos tanács: Minden élelmiszert ne egyetlen egy helyen tárolj, mert ha megsemmisül (bárhogy, robbanás, lopás, stb.) akkor annyi. Ha több helyen tárolod, nagyobb az esélyed, hogy valami biztosabban megmaradjon.

Az élelmiszereken kívül ne feledkezz meg a pipere dolgokról se! Mosogatószer, mosószer, szappan nélkül lehet élni, de kurva szar. Ha mégis kénytelen lennél, akkor emlékezz rá, hogy a fahamu mind a hármat helyettesíteni tudja.

Energiahiány alatt elsősorban áram és gáz kimaradásra gondolok. Gáz előbb fog eltűnni, ezért meg kell oldanod a házad fafűtését. Miért, mert fát a legkönnyebb szerezni „háborús” körülmények között is. És nem árt, ha bespájzolsz két évre, ami mondjuk 200 q. A legalkalmasabb megoldás a cserépkályha, aminek van a fűtéstechnikán kívül más áldásos tevékenysége is. Éspedig, hogy befűthetsz este, amit reggelre befejezel. A cserépkályha tartja a meleget. Éjszaka a fűst nem látszik. Nappal a füstölő kémények egy perc alatt elárulják a portyázó hordáknak, melyik házban van élet.

Az árammal más a helyzet. Az valószínűleg tovább lesz, mint gáz, de nem annyi ideig, mint vezetékes víz (II. világháborús tapasztalat). A legkellemetlenebb a világítás hiány. Be kell tehát szerezned néhány hagyományos petróleumlámpát és 10-20 liter petróleumot (azaz gázolajat). Zseblámpa is kell, mert petróleumlámpát kellemetlen és veszélyes össze-vissza cipelni (padlás, pince, udvar, stb.) Legjobb az olyan lámpa, ami a mechanikus nyomkodást alakítja át árammá. Ha nincs, akkor legyen LED, mert az jóval kevesebbet fogyaszt, mint bármi más. Nagy kérdés a kommunikáció. Legalább vevő módban, azaz kell egy rádió, hogy valami összekössön a külvilággal. Ha napelemes megoldásra szánod rá magad, akkor gondolkozhatsz Internet szinten is. Mosógép hiányt könnyen meg lehet oldani, meleg víz hiányt már nehezebben. Gondolkodj el azon, hogy beépítesz egy hagyományos sparheltet. Ez könnyedén megoldja mind a főzés, mind pedig a meleg víz előállítás problémáját. Külön posztba fogok foglalkozni a világítás megoldásával.

Rablóhordákról már egészen biztos hallottál, de valószínűleg nem hiszel benne. A helyzet az, hogy kétségbeesett helyzetben a legtisztességesebb ember is vadállattá válhat, és válik is, ha sír a felesége és éhségtől üvölt a gyereke. Hát, ha még csak nem is magyarok, és a keresztény kultúráról nem is hallottak. Sajnos nem eshet meg rajtuk a szíved, és akkor jársz el okosan, ha felismered, hogy halálos ellenségeddé váltak. Védd magad, családod és értékeidet. Az első időben elégséges, ha van egy vagy két nagytestű kutyád. Miután ezeket kinyírták, behatolnának a házadba, ha hagyod. Szerelj fel rácsokat a nyílászáróidra, és szerezz be fegyvert, amivel belülről tudod védeni a rácsot. Lehet az kard, lándzsa is. A lényeg, hogy belülről meg tud akadályozni a rácsod felbontását. Mire lőfegyveres rablásokra kerül a sor, neked is be kell szerezned lőfegyvert, mert másképp nem vagy velük versenyképes, de addigra, ha még élsz, egy egészen más ember lesz belőled.

___________________________________________________
___________________________________________________
______________________

(1687) Kultúrák ütközése

Az alábbiakban olvashatjátok a 2004-ben megjelent könyvem (Van-e jövőnk?) 18. fejezetét. Véletlenül ez most hirtelen aktuális lett.

Középiskolai tanulmányaim első évében Magyarországon kötelezővé tették az orosz nyelv tanulását. Egyszeriben sok ezer orosz nyelvtanárra lett volna szükség, de nem volt. Az angol, német, francia nyelveket tanítók gyors tempóban kezdtek oroszt tanulni, és sokszor csak 4-5 leckével jártak előbb, mint az általuk tanított osztály. Az egész orosz tanulás, legalább is a kezdeti időben, viccnek számított. Arról nem is beszélve, hogy sokan úgy éreztük, hazafias kötelességünk leszabotálni az orosz nyelvet. Nem csoda, hogy négy év „tanulás” után még a személyes névmásokat sem tudtam.

Később, amikor elkezdtem angolul tanulni, furcsa elképzeléseim voltak egy idegen nyelvről. Úgy gondoltam – valószínűleg nem egyedül – hogy minden magyar szónak van egy angol megfelelője, amiket meg kell tanulni, és kész. Egy kicsit később, legnagyobb megdöbbenésemre kiderült, hogy egy idegen nyelv ennél lényegesen több. Gondolom ezzel nem árultam el semmi újat, mert ötven év alatt ma már mindenki idegen nyelvet, elsősorban angolt tanul, és így mindenkinek lehet személyes tapasztalata.

De itt nem ér véget a történet. Maradjunk az angolnál. Egy társaságban azt kérdezi a háziasszony, kérek-e egy csésze kávét. Erre én magyarul azt mondanám, hogy „igen, köszönöm szépen”. Csak hát ezt most angolul kell mondanom. Semmi baj, megy ez már nekem! „Yes, thank you.” Most jön a meglepetés, az angol háziasszonynak fogalma sincs, hogy kérek-e vagy sem. Ezért aztán egy kissé elbizonytalanodva újfent megkérdezi. Én pedig megismétlem a válaszomat. Most áll be a csőd. A háziasszony csak áll és vár, fogalma sincs, mit kellene tennie. Az egész, úgy ahogy van, rettenetesen kellemetlen, tudom, mert velem pontosan ez esett meg.

Ugyanis minden nyelven belül kialakulnak bizonyos szokások, amik együtt járnak a nyelv ismeretével. Angol nyelvű Kínálásra két válasz lehetséges: „Yes, please” (igenlő) és „No, thank you” (elutasító). Olyan tehát, hogy „Yes, thank you” nem létezik. Természetesen ennél az egyszerű példánál a másik fél, ha elegendő intelligenciája, vagy némi gyakorlata van, rá fog jönni, hogy az egyszerű összetett-mondat első részét kell érvényesnek tekinteni, vagyis a „yes”-t vagy a „no”-t. De hát ennél vannak sokkal kevésbé „evidens” szituációk és ráadásul sok millió. Az illusztráció kedvéért vegyünk még néhány példát!

Angolul van: jó reggelt, jó délutánt, jó estét és jó éjszakát. Nincs viszont: jó napot (újabban -a globalizáció miatt- már van „good day”, de azért még ma is egy kicsit bunkónak számít). A „good morning” az ágyból való kilépéstől déli 12-ig mondandó. Ezt követve a „good afternoon” dukál, egészen estig, amikor is felváltja a „good evening”. A „good night” csak úgy, mint a magyar „jó éjszakát”, elköszönésnek, nem pedig üdvözlésnek szánják. Én ugyan elég régen éltem angolszász területen, de még manapság is előfordul, hogy bemegyek a helyi ABC boltba délelőtt 10-kor, és (angol szokás szerint) „jó reggelt”-tel köszönök. Ez sose marad kellő reakció nélkül. Minimum, hogy a pénztáros fájdalmas arccal visszaszól: „Jó reggeeeelt? Hol van már a reggel!”, de az se ritka, amikor alaposan megkapom: „Jó magának, hogy most kelt fel.”

Akkor most merészkedjünk mélyebb vizekre. Egy nem ismert harmadik személy bemutatása magyar kultúrkörben többnyire botrányos, ne is foglalkozzunk vele. Angolszász országokban megvan a pontos koreográfia, ami az angol kultúra szerves része, és a következőképpen zajlik: Belépek valahová, ahol a barátom egy fiatal, előttem ismeretlen hölgy társaságában van. Én érkeztem, tehát köszönéssel kezdem, de csak a barátomnak köszönök, jelezve ezzel, hogy a másik személy részemre „nem létezik” (hiszen hivatalosan nem ismerjük egymást), de nem a barátomra nézek, hanem a fiatal hölgyre, -jelezve- hogy azért tudomást szereztem róla. Ekkor a barátom azt mondja „Margaret, ez a pasi Tibor, akiről már tettem neked említést” (amennyiben várhatóan baráti viszony fog közöttünk kialakulni), illetve „Szűcs kisasszony, ez az úr a barátom, Antalffy Tibornak hívják, és mint már említettem ő keres egy titkárnőt” (amennyiben várhatóan nem baráti, hanem valami más, vagy éppen semmilyen, viszony kialakulása várható). Hogy a nyelvismeret mellett ez milyen fontos, vegyünk egy esetet a múltból!

Egy amerikaiul tökéletesen beszélő cseh kém úgy bukott le az USA-ban, hogy felemelte a telefonkagylót, és tárcsázás helyett belehallgatott van-e már „vonal”. Amerikában mindig és azonnal van „vonal”. A pártállami időkben (ha van még, aki emlékszik rá) „vonal” vagy volt, vagy nem volt. Ilyenkor volt „süket” a telefon.

Most vegyünk egy egészen friss példát a közelmúltból (2004. április). Egy magyar cég megpályázott egy brüsszeli fordítási munkát, de az elküldött pályamunkát ki se nyitották, mert a lezárt csomagra ráragasztották a posta „törékeny” címkéjét, amit a címzett úgy értékelt, hogy üveg van a csomagban, valószínűleg itallal töltve, amit „vesztegetésnek” szánnak. Ezért a pályázatot tartalmazó csomagot visszaküldték. Magyarázat: A Magyar Posta jóval hanyagabb a belgánál (én például már kaptam postán begörbült floppyt), ezért a magyar gyakorlat (de nem a belga) szerint a feladó óvatosságból mindent ráragaszt a küldeményre, amit csak tud.

Na még egy utolsó ráadást! Magyarul egyet felfelé álló hüvelykujjammal mutattok. Ez az Ó-kori Romában a gladiátor életben hagyását jelentette. Ma Angliában a hüvelykujj mutatásának jelentése: LFS, amiben az L = ló. Angliában a jelentés nem ismerése adott esetben igen kellemetlen lehet.

Ezeket a kellemetlen, kényelmetlen szituációkat lehetne nevezni a „kultúrák ütközésének”. Viszont az Európai kultúrához (amiben bennfoglaltatik többek között a magyar és az angol is) az is hozzátartozik, hogy más nyelvű „nyugati” emberrel szemben illik nagyfokú toleranciát mutatni, ami kizárja egy valós konfliktus kialakulását. Ezen kívül a nyugati kultúra szerves része a vallási tolerancia. Nyugati emberek körében a vallás nem téma, hanem magánügy. Ez, például az iszlám kultúrából teljes mértékben hiányzik. Egy mohamedán férfi első kérdése hozzám, hogy milyen vallású vagyok. A legrosszabb, ha ateistát válaszolok, amivel egyenértékű a zsidó. Egy árnyalattal, de csak egy árnyalattal jobb, ha keresztény vagyok, és két árnyalattal, ha valami más. Abban az esetben, ha mohamedán lennék, folytatódna a faggatás, szunnita, sihita? És most jön a slussz poén. Ha mohamedán lennék, és meg szeretnék keresztelkedni, mert nekem Jézus tanítása szimpatikusabb, akkor minimum halált érdemlek, és ez nem csupán elmélet, az ügy gyakorlati végrehajtással fejeződhet be, ha van rá lehetőség.

Kulturális különbségek igen könnyen félreértésekhez vezethetnek. Még a pártállam időkben járta egy vicc. Ezek szerint a szovjet párttitkár Amerikába látogatott, ahol a sajtó a múltbéli disznóságainak a felsorakoztatásával fogadta. A szovjet pártfőtitkár első mondata az Egyesült Államok elnökéhez az amerikai sajtó bepanaszolása volt. Az amerikai elnök sajnálatának adott hangot, de kifejtette, hogy az amerikai sajtó szabad és ezért nem áll módjában bármit is tenni. Erre a főtitkár közölte, hogy náluk is szabad a sajtó, de ilyen nem fordulhatna elő, arról ő személyesen gondoskodna. Nem kell magyarázni, hogy a „sajtószabadság” mint fogalom egészen mást jelent Nyugaton, mint Keleten, és ez a mai napig fennáll, mert mi mással lehet megmagyarázni, hogy Moszkvában a nyílt utcán hetente gyilkolnak le újságírókat.

A fenti példák azt jelzik, hogy a különböző kultúrák létezése, illetve az a tény, hogy az emberiség nem egyetlen, egységes kultúrában él, nagyon fontos, sőt mondhatnánk, életbevágóan fontos téma. Ennek ellenére alig figyelnek rá, és a döntéshozók többnyire teljesen figyelmen kívül hagyják. Megkockáztatom, nem is fogják fel fontosságát.

Vegyük a Magyarországi cigánykérdést, ha szabad ezt a szót használnom. A cigányellenességet „rasszizmusnak” nevezik, és természetszerűen elítélik. Pedig nincs semmi másról szó, mint arról, hogy két egymástól elütő kultúra (bármelyik két kultúra) nehezen viseli el egymást. Ugyanis az Ember már csak ilyen.

Feleségemmel egy három-generációs családi házban, de nem közös háztartásban élek 37 éves leányommal, aki adott esetben besétál a mi konyhánkba, felkap egy 2 literes üdítőt és átviszi magához. Ez a családi kultúrába belefér. Ha leányom ugyanezt tenné egy panelházi szomszédjával, az illető tolvajt kiáltana. Ugyanígy tolvajt kiált (na meg büdös cigányt) az a magyar szomszéd, akinek a kertjében lévő barackfáiról a cigányrajkók leszedik a termést. A cigány­ szülők ezt nemigen értik (vagy csak úgy tesznek). De azért valahol egy kicsit nekik is igazuk van.

Ezzel szemben kicsit sincs igazuk, amikor ötvenen bemennek „látogatni” egyetlen beteget és elképesztő cirkuszt csapnak egy kórházban (ahogy ez a közelmúltban történt). Az, hogy igazuk volt-e vagy sem, teljességgel másodlagos. A magyar cigányság itt él beágyazódva a magyar kultúrába. Nem igaz, hogy ne tudnák, ötvenen nem mehetnek be meglátogatni egyetlen beteget, és nem üvöltözhetnek egy kórházban. Egyszerűen arról volt szó (és sajátos „élősködő” kultúrájuknak ez is szerves része), hogy a magyar kisebbségi politika részükre kedvező változása miatt egyszerűen „vérszemet” kaptak.

A Magyar Alkotmány szerint minden magyar állampolgárnak joga van az emberhez méltó élethez. Helyes! Csakhogy, amikor lemegyek a Nyugati téri aluljáróba, látok néhány szedett-vedett ágyat, amelyeken hajléktalanok emberhez nem méltó módon tengetik életüket. Az „illetékesek” azt állítják, ez még csak nem is a jéghegy csúcsa, mert Budapesten legalább 30.000 hajléktalan él, csak nem látjuk őket. Csoda-e ha egy cigány család úgy gondolja, hogy mielőtt éhen pusztulna, megfogja a szomszéd kakasát és megeszi? Ugyanis a cigány kultúrában az élethez való jog erősebb a kakas birtoklásának jogánál. Tud-e róla, hogy ezt nem tehetné meg? Persze, hogy tud. Csak hát az alternatíva az éhezés, amit nem vállal. Igaza van, miért is vállalná.

Az természetesen egészen más kérdés, hogy a kakas tulajdonosa ezzel nagyon nem ért egyet. De hát a kultúrák ütközése éppen erről szól. Mi tehát a megoldás? Álláspontom szerint akkor járna mindenki a legjobban, ha hatalmi szóval akadályoznák meg a különböző kultúrák keveredését, és mindent megtennének, hogy a már összekeveredett kultúrák közti különbségeket kényszer alkalmazása nélkül megszüntessék. Erre azonban példát nem, csak az ellenkezőjére láthatunk, ami előbb vagy utóbb egész Európát zsongó méhkashoz fogja hasonlóvá tenni, aminek hosszú távú következményeit elképzelni se nagyon merem.

A II. világháború előtt Anglia nagyhatalom volt, amit sikeresen eljátszott, de persze nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy az angol koronához tartozó népek iskoláiban úgy tanították, hogy a Brit Birodalomban sose nyugszik le a Nap. Ez a birodalom, vagy ahogy ők szerették hívni magukat a Commonwealth (The Commonwealth of Nations, ami a Brit Birodalomból kialakult független államok laza szövetsége.), Kanadától Új-Zélandig terjedt, beleértve a karib-tengeri szigeteket, a brit szigeteket, Dél-Afrikát, Rodéziát, Indiát, Pakisztánt, Ausztráliát, stb. Nem vitás valamelyik országban a Nap biztos fenn volt az égen. A Commonwealth országaiban élők valamennyien az Angol korona alattvalói voltak, és mint ilyen brit útlevélre voltak jogosultak. Ki is váltották.

A háború után Angliában egy darabig még megmaradt a jegyrendszer (nem azért mondom, nálunk is), de aztán szép lassan konszolidálódni kezdett az angolszász élet. Ekkor aztán, minden különösebb feltűnés nélkül a Karib szigetekről, Indiából, Pakisztánból megindultak a brit alattvalók Anglia felé. Tehették, mert attól a pillanattól kezdve, amikor angol földet ért a lábuk, élvezhették a jóléti állam minden áldását. Tehát: kapták a munkanélküli segélyt, és ha az nem volt elég a megélhetéshez (mert mondjuk jött a családfővel a feleség meg a hat gyerek), akkor kipótolták szociális segéllyel.

Az angol tőkés dörzsölte a markát, a hagyományosan erős szakszervezetekkel rendelkező angol munkás sakkban tartása biztosítva volt. Ugyanis a gyárkapuk előtt hatalmas színes bőrű tömegek várták, hogy átvegyék az angol munkások helyét. Hogy ennek nem lesz jó vége, az borítékolható volt. Hát ez be is jött. A színes és fehér tömegek között hatalmas összecsapásokra került sor. Ez azonban a törvényalkotókat egy cseppet sem érdekelte, hiszen valamennyi (még a munkáspárti honatyák is) képviselő a színes bőrűek beáramlásában volt érdekelt. Ez az elrendezés gyakorlatilag húsz éven át, a hatvanas évek közepéig fennmaradt, és csak akkor kezdtek tenni valami ellene, amikor kiderült, hogy veszélybe került az angol jóléti állam (és úgy mellesleg Nothinghill nevű külvárosban a színes bőrű suhancok, és az angol munkásosztály fiatal tagjai szabályos háborút vívtak egymással). Végre a hülye honatyák számára is kiderült, hogy még a viszonylag gazdag Angliát se lehet megterhelni primitív, de igen jó étvágyú, nincstelen milliókkal.

Ez természetesen nem nevezhető sikertörténetnek, amiből nem is ez a tanulság, hanem az, hogy senki nem tanult belőle.

A Ludwig Erhard (1897-1977 – német közgazdász és politikus) nevéhez fűződő német gazdasági csoda a múlt század ötvenes éveiben jelentős munkaerőhiányt eredményezett. A Német Szövetségi Köztársaságban teljes volt a foglalkoztatott­ság, ami nem nagy öröm a tőkés részére. A gazdasági fellendülés a GDP erőteljes növekedését jelentette, s a munkás a megtermelt javak növekedéséből ki kívánta venni a részét. Magyarul egyre nagyobb fizetést követelt magának. Ekkor a német állam először olasz, majd főleg török vendégmunkásokat toborzott. Nem tanultak az angol példán. Az indok egyszerű, és nem túl átlátszó: „Német munkás nem hajlandó óránként 3 márkáért utcát sepregetni”. A török vendégmunkás természetesen hajlandó volt. Csakhogy a dolognak volt egy aprócska kis szépséghibája.

A török vendégmunkás első fizetéséből vonatjegyet vett a felesége és a gyermekei számára, akik rendre meg is érkeztek az NSzK-ba. Ez azonban egy fokkal rosszabb volt, mint a karib-tengeriek. Ugyanis Anglia elsősorban keresztényeket kapott, illetve hindukat (ami egy békés vallás), és mellesleg valamennyien beszélnek az angolul. Ezzel szemben a törökök muzulmánok, és az iszlám nem pacifizmusáról híres, különben egy árva mukkot se beszéltek németül. Mást ne mondjak, a muzulmán hitre kifejezetten jellemző az agresszív terjeszkedés. Az csak természetes, hogy a németországi törökök megmaradtak hitük mellett.

Ezzel azonban a történetnek még koránt sincs vége. A török családok egészen tisztességesen szaporodtak. Igen ám, de a Németországban született és ott felnőtt gyerekek egyfelől már tökéletesen beszéltek németül, másfelől viszont muzulmánok maradtak. Bizony, bizony. A vallás egy adott kultúra legerősebb továbbvivője. Ha például a romániai románok nem a görögkeleti hitet követték volna a római katolikus helyett, akkor ma már a Székelyföldön néhány öregen kívül aligha beszélne más magyarul. A magyar anyanyelvű papok érdeme, hogy 80 évvel a trianoni diktátum után, még mindig 2 millió magyar ajkú él Romániában. Az anyanyelv megfogó ereje jóval gyengébb a vallásnál. Pontosan ezt sugallja a német példa, ahol ma már milliós tömegek vallják magukat németnek (és természetesen joggal), német az anya nyelvűk (és vagy beszélnek valamicskét törökül vagy nem), de a végsőkig muzulmánok. Kálvin meg forog a sírjában.

Időközben persze napirenden van a német-török „háború”, illetve a keresztény-muzulmán „háború”, hiszen mind a két oldalon németek vannak. A frusztrált „igazi” németek egy kicsit felgyújtják a török leszármazottakat, egy kicsit megölik őket, akik ott ütnek vissza, ahol tudnak. Na most, kinek kellett ez? Aztán persze jön a kioktatás. Tanuljanak meg békésen egymás mellett élni. Ez egy nagyon szép, sőt keresztényi intelem. Csakhogy az Ember nem ilyen fából van faragva. Miért nem mondták ezt a vallásháborúk idején? Pedig akkor nem volt ekkora különbség a hittételek között. Nem mondták, mert nincs értelme. Az európai kultúrában csak odáig tudtunk eljutni, nem kevés felvilágosodás után, hogy a közel azonos tanok megtűrik egymást. A hitélet magánüggyé vált. De ez a tolerancia a muzulmánok körében teljességgel ismeretlen. Angliában például, ahol időközben a muzulmán közösségek is alaposan elszaporodtak (a szintén Commonwealth tag Pakisztán jóvoltából), a mohamedánok kifejezetten harciasokká váltak.

Mindenesetre tudják, hogy mit csinálnak. A végső győzelem számukra biztosított. Hogy miért? A válasz egyszerű. Amíg a képviselők millió dologgal vannak elfoglalva és nem égnek a vágytól, hogy ilyesmivel foglalkozzanak, addig az angliai mohamedánok éjt nappallá téve csak azon törik a fejüket, hogyan lehetne még nagyobb teret hódítani maguk részére. A küzdelem aránytalanul egyoldalú. Vegyünk egy egyszerű szcenáriót. Egy pakisztáni mozlim család vesz egy házat valamelyik peremváros egyik utcájában. A szomszédos házak értéke azonnal a felére esik. Az ok természetesen egyértelmű, nem érdemes kiakadni rajta legyen az igazságos vagy igazságtalan. Az egyed nem számít, a társadalom pedig így működik. Na jó. Most jön a többi mozlim család és immáron fél áron vehetnek házat. Vagyis egy kicsit máris győztek. Aki pedig elveszítette háza értékének a felét, szívhatja a fogát, de ennek ellenére okosan tette, hogy megszabadult a házától. Ugyanis ezt követően az utca házainak az értéke az eredeti érték harmadára, negyedére esik.

{A Le Figaro (2004-06-17.) szerint: Az USA-ban és Kanadában 2050-re az alapítók utódai kisebbségbe kerülnek. Vagyis a népesség 50 százaléknál kisebb részét fogják kitenni. Helyüket arab, afrikai és kelet-ázsiai bevándorlók fogják elfoglalni. [Némi francia csúsztatással] Amit Franciaországban három idegen inváziónak (1870, 1914, 1938) nem sikerült elérni, azt most egy fegyvertelen elözönlés megvalósít. Franciaországban is kisebbségbe kerülnek a franciák, amennyiben a jelenlegi trend folytatódik.

A Népszabadság (2004-07-23.): Kétmillió afrikai a kapuknál. Az olasz belügyminiszter szerint Líbiában, hevenyészett táborokban összezsúfoltan kétmillió afrikai és ázsiai illegális bevándorló várja, hogy az Európai Közösségbe csempésszék őket. Ezek az emberek nem a kontinens legszegényebbjei, mert a csempészéshez össze kellett szedniük 1500-2000 US dollárt.}

Az igazi buli akkor kezdődik, amikor nagyobb tömegben élnek együtt. Első dolguk egy minaret megépítése, ahonnan – hála a modern technikának – a müezzin hangszóróval hívja hittársait az imára, na meg ami még ezen kívül fontos. Viszont ezen meglehetősen hangos kellemetlenkedésükön kívül, számtalan csendes disznóságuk is van. Mivel az angol törvények az állampolgárság elnyeréséhez nem teszik szükségessé az angol nyelv ismeretét, ezek a derék muszlimok semmit sem hajlandók megérteni, ami a számukra kicsit is kellemetlen. Ezért egy viszonylag egyszerű rendőri intézkedést se lehet végrehajtani tolmács segítségének az igénybevétele nélkül. Az eredmény? A rendőr csak akkor intézkedik, ha feltétlenül szükséges. Apróbb kihágások esetén inkább hagyja futni a delikvenst, mert az egyszerűbb. A muszlim Angliában tehát nem másodrangú állampolgár, hanem VIP. A helyi törvényekre pedig nagy ívben tojnak. Nem ritka, hogy fiatal leányaikat „nyaralás” céljából haza viszik valamelyik afrikai faluban, ahol elvégzik rajta a klitorisz kimetszést, aztán visszahozzák Angliába. Hogy ezt a barbár szokást miért teszik? Csak! Azaz van rá más magyarázat is [A múlt század hatvanas éveiben valakinek eszébe jutott, hogy kiderítse Európában miért az olaszok és az írek a legprűdebbek (akkor ez még igaz volt). A katolicizmus nem lehet az igazi ok, mert a franciák és az osztrákok is majd tiszta katolikusok. A kinyerési technika nem érdekes, de az eredmény igen. Európából a legtöbb kivándorló ebből a két országból érkezett Amerikába, Ausztráliába, stb. A kivándorlók 90-95 százaléka férfi. Következésképpen ezekben az országokban a vénkisasszonyok aránya a társadalomban jóval meghaladja más országokét. Márpedig a nemi erkölcsök elsőszámú őrei mindenütt a vénkisasszonyok. Nyilván úgy gondolják, ha nekik nem lehetnek osztályrészük a nemi örömök, akkor ne legyen másnak se.]

Beolvadásról, helyi szokások átvételéről, vegyes házasságról szó sem lehet. Ha valamelyik fiatal mozlim leány tévedésből egy angol fiúba szeret bele, akkor egyszerűen „bedrogozzák” és befektetik a család által kijelöl férj mellé. Amikor a lány magához tér, pontosan tudja, mit kell tennie, egyszerűen nem tehet mást, illetve öngyilkos még lehet, ha van hozzá kedve.

Ezzel a horror sztorinak még nincs vége. A népesedési statisztikák előrejelzése szerint 2050-re Anglia lakósságának a fele afro-indiai származású lesz, és természetesen muszlim. Más szavakkal az ezeréves Angliának száz év alatt sikerült elveszítenie az ország felét, ráadásul háború nélkül. Ha ezt Hitler a pokolban megtudja, belehal a röhögésbe. Ráadásul a helyi muszlimok ezzel tökéletesen tisztában vannak, és felkészülnek rá. Elkezdődött a romos, üres, használaton kívül álló anglikán templomok bagóért történő felvásárlása. Csak egy előre gyártott minaretet kell hozzáragasztani, és lehet szaporodni tovább.

De nincs megállás! Ezek a folyamatok, mármint a felhozott német és az angol esetek, a szemünk előtt zajlottak, amiből Ausztrália egy cseppet sem tanult. Jegyezzük meg, hogy a múlt század hatvanas éveiben még Ausztráliában tombolt az úgynevezett White Australia Policy, vagyis a „fehér Ausztrália politika”. Színes bőrű nem tehette be a lábát, illetve jöhettek az egyetemekre tanulni, például maláj-ázsiai diákok, de a tanulmányok befejezése után szigorúan vissza kellett menniük. Ha pedig menet közben megházasodtak, akkor vihették magukkal a házastársát is, de maradni nem maradhatott.

Ennek már vége! Anglia után, most már Ausztrália is büszkén hirdeti magáról, hogy múlti-kulturális ország. Legyen nekik! Ez azonban nem akadályozta azt meg, hogy Indonéziában egy felrobbantott szállodában ne lelje halálát száznál több ausztrál vendég. Az indonézek nyilván nem hívei a múlti-kultúrának.

A zsidó-keresztény kultúrkörben élők „hülyesége” egészen megdöbbentő. Statisztikai adatok szerint Kanadában az elmúlt húsz évben a bevándorlók 80 százaléka színes bőrű, elsősorban kínai volt. Ha most ehhez hozzátesszük, hogy a színes bőrűek szaporodási rátája sok esetben háromszorosa a nem színes bőrűekének, akkor számolgatás nélkül is ki lehet jelenteni, hogy Kanada 100 éven belül Anglia sorsára jut.

Nem baj, mondják egyesek. Szépen összekeverednek a kultúrák és kész. Ez is ember, az is ember (ismerősen cseng: legyen a bőre barna vagy fehér). Csakhogy az Ember nem így működik. Sok mindent lehet csinálni, de nem lehet, és nem érdemes hadakozni az emberi természet ellen. Aki erre adja a fejét az egyértelműen kudarcra van ítélve. Nézzünk egy kis történelmi visszatekintést.

Az Amerikai Egyesült Államokban a néger rabszolgákat a polgárháború idején szabadították fel. Ez pedig legalább öt emberöltővel ezelőtt volt. Martin Luther Kinget (akinek ragyogó álmai voltak 😀 ) 1968-ban simán lelőtték, bizonyára az álmai miatt. „Na babám ott aztán álmodozhatsz Isten színe előtt”. Ez se mai történet, legalább egy generációval ezelőtt történt, de nem ez a lényeg. Nézzünk figyelmesen bele egy ma készült amerikai filmbe. A napi munka után hazamegy a néger rendőr, akinek ajtót nyit a –természetesen – szintén néger felesége. A fehér rendőrnek a felesége viszont fehér. Bármelyik filmet nézzük, azt látjuk, hogy a négerek és a fehérek mind a munkahelyen, mind a társaságban szabadon keverednek, de érdekes módon a házastársak mindig azonos színűek. Vajon miért? Mert az amerikai filmet néző amerikai közönség természetellenesnek találná, ha a házastársak vegyesek lennének. Egy ilyen film nem lenne életszerű.

Na jó, mondják kritikusaim. A dolgok lassan haladnak előre, hiszen nézzem meg például, hogy az amerikai külügyminiszter színes bőrű (Colin Powell, aki mellesleg az öbölháború főparancsnoka volt). Ahá, de miért? Mert az amerikai hadseregben a feketék erősen felül reprezentáltak. Ugyanis a hadsereg kifejezetten karriert jelent a nincstelen fekete fiuk részére. (Hát, ha már tömegesen viszik a bőrüket a vásárra az amerikai életforma megőrzésének érdekében, akkor legalább a főparancsnokuk legyen színes bőrű, már csak azért is, mert úgy könnyebb meghalni.)

Időközben 2008. November elején az Amerikai Egyesült Államok népe úgy döntött, hogy a következő elnök színes bőrű lesz, Barack Obama néven. Az egy kicsit gyanús, hogy az amerikai nagytőke több mint 750 millió dollárt adományozott Obama kampányára, és a jobboldali sajtó jelentős része is mellé állt, de ettől a tény még tény maradt. Obama változásokat ígért, és az amerikai nép pedig változásokat akart egy vallási fanatikus és fél hülye elnök után. Igazi változás pedig csak egy igazi színes bőrűtől várható el. Obama még át se vette a hivatalt (2009. Január 20.), december elején az Obama szög már kezdett kibújni a zsákból. Obama a bőrének színe ellenére republikánusabb, mint maga a republikánus elnökjelölt McCain colt. Világpolitikai ambíciói semmivel se térnek el Bushétól.

Jól van, de ebbe csak nem pusztul bele az emberiség? Mert ugye a könyvnek végül is ez a témája. Nem, ebbe nem pusztul bele, de romboló hatása oda vezet, hogy egyszer csak minden felrobban. Ez a felrobbanás pedig már tényleg nagyon veszélyes, ugyanis 1945-óta nagyon nagyot is tudunk robbantani. Végső soron tehát a különböző kultúrákkal az a baj, hogy összekeveredve robbanó elegyet alkotnak. Nézzünk erre példákat!

Abban a magyar községben, ahol nincsenek cigányok, békésen folyik az élet, nincs cirkusz az iskola körül, nincs cirkusz egyes házak eladása és megvétele körül. Ellenben, ahol cigányok is vannak, ott az élet kibillen normális medréből. Ahol csak egy cigány család él (és persze az alkalmazkodik a magyar kultúrához), ott semmi probléma. A probléma akkor kezdődik, amikor többen vannak, és kihívóan gyakorolják saját kultúrájukat.

A Közel Keleten se lenne semmi baj, ha kétezer év után a cionistáknak nem jut eszükbe, hogy végeredményben a Jeruzsálem körüli sivatag az ő hazájuk és egy huszárvágással be lehet telepedni 100 millió arab közé. Több mint ötven éve irtják egymást, és képtelenek megegyezni. Vajon miért? Persze mind a két oldal fel tud sorakoztatni ezer és egy okot, amiknek túlnyomó többsége talán még igaz is. De nem ez a szűnni nem akaró, kölcsönös öldöklés igazi oka. Két arab ország, vagy két európai, már réges-régen megállapodott volna. Az igazi ok az, hogy a két nép két élesen elkülönülő kultúrához tartozik. Megjósolható, hogy soha az életben nem fognak megegyezni. A szembenállás vége – ha egyáltalán lesz vége – az lesz, hogy valamelyik végleg kiirtja a másikat. Különben a küzdelem igen kiegyensúlyozott. Egyik oldalon a rengeteg pénz és tudás, a másik oldalon a megszámlálhatatlan számú ember, és a fanatizmus. A küzdelem meglehetősen kétesélyes. Még az is lehet, hogy ez lesz az egész emberiségnek a végső veszte!

De ne legyünk igazságtalanok. Az pedig végképp hibás lenne, ha Izraelt kiáltanánk ki minden bajok forrásának. Az természetesen megfelel a valóságnak, hogy az állig felfegyverzett izraeli katonák eléggé civilizálatlanul élnek vissza katonai fölényükkel (hogy finoman fejezzem ki magam), de ez nem zsidó specialitás, ez emberi.

Szudánban például éppen a fordítottja történik. Az elarabosodott kormány szabályos népirtást végez a szudáni négerek között. Ki tudja mi az igazi ok? Az lenne az ok, hogy feketék? Az igazi ok természetesen nem az. Valódi ok – mint erről a Víz című fejezetben már volt szó – az, hogy a Szahara évente körülbelül 4-5 kilométert dél felé húzódik. Ez pedig azt jelenti, hogy Szudánban az arab etnikum élettere évente ennyivel csökkenne, ha nem irtanák a négereket. Mennyit? Az iszlám törvénykezés 1983-as bevezetése óta körülbelül 23 milliót. Ez az eset különben plasztikusan aláhúzza azt, amit minduntalan állítok. Amikor nagyon szorul a kapca, a népek egymás torkának ugranak.

Itt Magyarországon viszonylag keveset hallani India és Pakisztán szembenállásáról. Pedig a probléma nem semmi. Évtizedek óta lövik egymást a határ mentén, időnként összehoznak egy kisebb háborút. Kifejezetten a szembenállás miatt váltak atombomba birtokosokká, ami mellesleg nem kis pénzbe került. Na és mi az ok? Persze jön a szöveg, hogy támogatják a gerillákat, meg ez meg az. De az igazi ok máshol keresendő. Pakisztán iszlám, India hindu. A pakisztániak agresszívek, de gyengébbek. Az indiaiak passzív meditálók, de vannak úgy egy milliárdan és jóval erősebbek. A végkimenet? Ki tudja, mivel mind a két helyen van termonukleáris fegyver.

A könyv első kiadásának megjelenése óta újabb fejlemények születtek. Amerika Afganisztánban keresgéli a terroristákat, természetesen megölési szándékkal. Afganisztán pedig határos Pakisztán kietlen, úgynevezett „törzsi területeivel”. Stratégiailag ez az afgán felkelőknek kedvez, akik bázisaikat részben Pakisztán ezen területein helyezik el. A Pakisztáni hadsereg – mint az USA szövetségese – természetesen üldözi az afganisztáni felkelőket (lásd: terroristák), de csak olyan ímmel-ámmal. Hogyan is másképp, amikor ők is muszlimok. Ez az amerikai vezetésnek természetesen nem tetszik. Először próbálták a belpolitikai válsággal küszködő Pakisztániakat jobb belátásra bírni, de azok egymás vezetőinek a kiirtásával voltak elfoglalva. Ekkor Bush elnök a rá jellemző határozottsággal kiadott egy titkos parancsot, hogy csapatai Pakisztán területen belül is végezhetnek hadműveleteket. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy irányítható repülőbombákkal olyan pakisztáni falvakat támadtak meg, ahol értesüléseik szerint Al Kaida vezetők bujkálnak. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy Ali Zuk Mohamed megharagszik a szomszéd faluban élő Zula Huk Kalira, aki történetesen azt a lányt veszi feleségül, akit ő szeretett volna. Ali Zuk Mohamed tehát elmegy a legközelebbi amerikai táborba és bejelenti, hogy legjobb ismeretei szerint az Al Kaida második embere abban a faluban bujkál, ahol a rivális férfi éppen a következő nap tartja az esküvőjét. A pasi bele is kezd az esküvői szertartás lebonyolításába, ami azt jelenti, hogy egy-kétszáz rokon összegyűl ünneplés végett, amit az amerikai megfigyelők csapatösszevonásnak néznek, és már küldik is a szárnyas bombát. Ezek a bombák rendkívül pontosan találnak célba, így aztán az esküvői menetből 70 ember a helyszínen meghal, további 200 pedig megsebesül. Zula Huk Kalira természetesen meghal, de vele hal mennyasszonya is, vagyis Ali Zuk Mohamednek továbbra se lesz felesége.

Tudom, hogy ez így viccesnek hangzik, de sajnos ez a teljes valóság. Természetesen lesz olyan olvasom, akit a történet hidegen hagy, mert nem tudja magát azonosítani a pakisztániakkal. Akkor tegyük át magyar vonatkozásba. A délszláv háború alatt Magyarország, mint NATO tag, az USA szövetségese volt. Most képzeljük el, hogy az amerikaiak olyan információt kapnak, hogy az agyon keresett Radován Karadžić a Szeged melletti Mórahalmán bujkál. Odaküldenek egy szárnyas bombát és megcélozzák vele a település közepét. Meghal 70 ember, akik között vagy ott van Karadžić, vagy nincs. Az ártatlan emberek halálát az amerikaiak a háború „sajnálatos járadékának” (colateral demage) tekintik, és a szövetséges státusz számukra az égvilágon semmit se jelent, illetve azt jelenti, hogy azt tesznek velük, amit akarnak.

Amerika, de helyesebb, ha Busht írok, mániákusak üldözi a terroristákat. Sajnálatos módon ennek következménye, hogy az USA és UK belehajszolta magát egy minden képzeletet felülmúló háborús bűn sorozatba. A „terrorellenes hadjáratnak” 2 millió ártatlan iraki és afganisztáni halálos áldozata van, amihez sok millió súlyos sebesült és otthonától megfosztott ember társul. Minden egyes áldozat az angolszász demokrácia által indított, törvénytelen háború következménye. És még nagyon messze vagyunk attól, hogy ennek a demokratikus őrjöngésnek vége legyen. Nyilvánvaló, hogy a koalíciós csapatok vezetői az afganisztáni, pakisztáni parasztokat hadműveleti fogyóanyagnak tekintik. Nem csoda, hogy a békés muszlim parasztok tömegesen válnak radikálissá és a demokratikus társadalmak polgárait ők is fogyóanyagnak tekintik.

Az általunk terroristáknak nevezett emberek üzenete világos, csak nem akarjuk megérteni. A muszlim világ nem kér a liberális nyugati demokráciából! Főleg most nem, amikor a kirobbanó világválság egyértelműen bizonyítja, hogy a mindenható szabadpiac elmélete egy katasztrófához vezető zsákutca. Ki kellene már nyílni a szemünknek és észre kellene venni, hogy az arabok és a muszlimok nem kérnek a mi, felsőbbrendűnek hitt életfilozófiánkból. A népeket meg kell hagyni saját kultúrájukba.

Egy-egy nagyobb méretű támadást követően valaki mindig kijelenti, hogy merényletet követteke el a nyugati demokrácia ellen. Talán észre kellene venni, hogy amíg az amerikai NATO csapatok az ártatlan muszlim parasztok életének kioltását a terrorellenes hadjárat sajnálatos velejárójaként kezelik, addig a nyugati országok állampolgárai se követelhetnek maguknak ennél kedvezőbb státusz a végsőkig frusztrált muszlimoktól. Ha a Nyugat végre felhagyna a világ „demokratizálásával”, a Föld lakói nagyobb biztonságban élhetnének.

A múlti-kulturális álmokat kergetők természetesen egészen másként látják az eseményeket, mint például én, és ragaszkodnak elképzeléseikhez, ami szerint a különböző kultúrák nagyon szépen elférnének egymás mellett, csak hát…. Ezek az emberek valami általam kideríthetetlen okból kifolyólag vagy vakok, vagy a homokba dugják a fejüket, és nem hajlandóak észrevenni a nyilvánvaló valóságot. Addig rendben van, hogy a különböző kultúrába belenőtt emberek békében képesek élni egymás mellett (csak hogy a mondatot folytatni kell): ideig óráig, és amikor eljön a „megfelelő” pillanat a nyilvánvaló összeférhetetlenség kimutatja foga fehérét. Tessék kiértékelni a következő kőkemény tényeket! A felbomlott Jugoszlávia területén békésen éltek egymás mellett: szerbek, horvátok és bosnyákok. Genetikailag mind a három csoport délszláv, ami azt jelenti, hogy a legmodernebb genetikai eszközökkel sem sikerül kimutatni közöttük semmi különbséget. Vagyis ha bármelyik csoportból bárkit kiválasztva annak (mondjuk) hajszálából kiértékelik a teljes genomot, abból csak az állapítható meg, hogy tulajdonosa genetikailag a délszlávokra jellemző karakterekkel rendelkezik, de hogy szerb-e horvát-e vagy bosnyák, az nem állapítható meg. Mind a három csoport egyazon nyelvet beszéli, amit anyanyelvének vall és ismer. Lakóhelyeik jelentősen átfedik egymást, majd hogy nem ugyanott laknak. Az egyetlen különbség közöttük, hogy a horvátok katolikusok, és latin betűket használnak, a szerbek pravoszlávok, ás cirill betűket használnak, míg a bosnyákok mozlimok. Ez az egyetlen, a múlti-kulturális lovagok szerint jelentéktelen különbség, több százezer életet követelt a kilencvenes években.

Különben a vallások (kultúrák) szembenállása, ellenségeskedése nem új keletű. Ezt mindenki tudja, aki egy kicsit is odafigyelt a történelem órákon. Azonban a múltban tényleges konfliktusra csak egy országon belül, vagy közvetlen szomszédok között került sor. Ma, a globalizáció miatt egészen más a helyzet. A több száz éven át csendben magába forduló iszlám úgy gondolja, hogy az egész világgal le kell számolnia. Nagy hirtelen a Föld túl kicsinek bizonyul 5-6 élesen elkülönülő kultúra számára. Az pedig csak olaj a tűzre, hogy a Nyugat nincs tisztában azzal, hogy már egy ideje benne van az iszlám célkeresztjében. Nem védekezik egyértelműen és félreérthetetlenül. Múlti-kultúrával hülyéskedik, és liberális álszemérem mögé bújik, és túlzott mértékben bízik gazdasági és katonai erejében. Rosszul teszi!

A mohamedán – igaz szekuláris – Törökország nem csak bent van a NATO-ban (ahonnan a szovjet konfrontáció megszűnése után ki kellett volna rakni), de aspirál az EU tagságra is, és egyértelműen nem mondják meg nekik, hogy ne tegye. Törökországnak egyszerűen nincs helye a keresztény kultúrára épült nyugati országok között. Ugyanez alapon kellene Romániától is megtagadni az EU taggá válást. A „Similis simili gaudet” (Hasonló a hasonlónak örül) által sugallt bölcsesség a római időktől maradt ránk, élni kellene vele.

Természetesen nem élünk vele, nem vesszük észre a gyülekező viharfelhőket, nem lépünk időben. Mi marad? A civilizációk egymásnak feszülése, akkor és ott, ahol az agresszívabb fél megszabja. Mikor? Neves szakértők, a téma ismerői szerint ez a közeljövőben várható. Az összecsapás elérheti a nukleáris szintet. Vajon miért?

Azért mert a Nyugat a termonukleáris fegyvereiben, mint a legfőbb és végső védelmezőjében bízik. Az iszlám azonban nem hajlandó másodhegedűs lenni a világban. Éppen ezért addig nem nyugszik, amíg nem lesz saját hidrogén­bombája. Amikor aztán megvalósul a mohamedán álom, és valahol a Közel-Keleten valaki birtokolni fogja a nukleáris robbanófejjel felszerelt rakétát (rajta zöld betűkkel felírva, hogy „Allah akbár”), a végső alternatíva egyértelműen lesz olvasható a nyugati politikusok arcán. Atomháború vagy behódolás. TESSENEK VÁLASZTANI!

A könyv már rég nem kapható. Aki kéri, annak a teljes szöveget elküldöm E-mailben.

__________________________________________________
__________________________________________________
________________

(1689) Az Északi-sark jégmezője

Tibor bá’ online

 

Az Arctic (északi-sark) jégmezőjének állapota katasztrofális. 2015. Augusztus 16-án 5.786.000 km2 volt a kiterjedése, ami az év ezen napján 2007, 2011 és 2012 után a negyedik helyen áll. Azonban a helyzet sokkal rosszabb annál, mint amire ebből az adatból következtetni lehetne. Ugyanis a vastag jég gyakorlatilag már nem létezik összevetve a 2012-es helyzettel, amit az alábbi képek igen jól bemutatnak.

~q086

Ha csak a jégmezők kiterjedésére figyelünk, nem a megfelelő következtetésre jutunk. Ugyanis a 2012-es helyzethez viszonyítva a vastag jég gyakorlatilag eltűnt (fekete – sötét bíbor – bíbor). A jégmezők 4 méter vastagok voltak Grönlandtól és a kanadai szigetvilágtól északra. Ez a sok éves vastagságú jégréteg több mint 100.000 éve borította a vidéket, méghozzá egész éven át, ellentétben a vékonyabb réteggel, ami nyáron teljes mértékben elolvadt.

A vastag jégréteg eltűnése (elolvadása) egy teljesen új jelenség. Miért? Mostanáig a vastagjég túlélte az olvadási periódust és pufferként szerepelt, felfogva azt a hőt, ami elolvasztotta volna a vékonyabb réteget. Vastag jégréteg nélkül az Arctic legyengül a következő évek alatt, és az a hatalmas hőmennyiség, ami a jeget olvasztaná, inkább az Északi-tengert fogja melegíteni, ami tovább gyorsítja az olvadást.

A vastag jégréteg megszűnése elősegíti a jégmező összeomlását. Ebből adódik a kérdés, összeomlik-e a jégmező a közel jövőben, esetleg akár az idén is? A kérdés jogos, mert a jég úgy működik, mint a tükör. Jégtakaró nélkül a napsugár nem verődik vissza, hanem elnyeli a víz. Egyedül az albedo megváltozása kétszerese a 7 milliárd ember által okozott sugárzási kényszernek (forcing).

__________________________________________________
__________________________________________________
_____________________

(1686) Közeleg a víz nélküli világ

Tibor bá’ online

 

Kalifornia 2015
Kalifornia 2015

A „Van-e jövőnk?” című könyvem 11 évvel ezelőtt, a 2004. Június 2-8 között megrendezett Könyvhéten jelent meg, amiben egyértelműen „riogatok” a globális felmelegedéssel (és például az atomreaktorok balesetveszélyével is). A téma Magyarországon szinte ismeretlen, miközben tudományos körökben már 40 éve tudott volt a probléma, de a CO2 kibocsátásban érdekelt multik már ellentámadásba kezdtek. A politikusok pedig lapultak, végül is már rég meg voltak vásárolva. Egyetlen kivétel Al Gore volt, aki majdnem napra két évvel később, 2006. május 24-én állt elő a híressé vált „Kellemetlen igazság”-al https://vimeo.com/28633313 . Amit még ma is érdemes végignézni! A nagy dobás a 2005. Február 16-án életbe lépett Kyotói egyezmény, amely tartalmazza az úgynevezett “rugalmas mechanizmust”, ami a tagállamoknak megengedi a kibocsátási kvóták kereskedelmét. Ez volt az, amibe a szkeptikusok belekapaszkodtak. Itt a blogon is többen hivatkoztak arra, hogy az egész globális felmelegedés csak egy hoax, egy kitalált megtévesztés azért, hogy pénzt lehessen csinálni a CO2 kvóta eladásából.

Mára azonban megfordult a kocka, már Obama elnök is elfogadta a globális felmelegedést, ami jelzést volt arra, hogy most már szabad. Pedzik tehát a magyar politikusok is, és persze a média is felkapta. Egyszeribe nyakon öntik az átlagembert is „információval”.

Közben a történet tovább lépett. Már nem a felmelegedés mértéke és gyorsasága a téma, hanem a víz, aminek a magyar aktualitása, hogy a Tisza még sose volt olyan alacsony, mint most, és a Duna vízállása is szélsőségesen alacsony. A mi ivóvíz ellátásunk nincs veszélyeztetve, és valószínűleg sose lesz, mert erről a Duna és a Tisza gondoskodik, bármilyen alacsony is legyen a vízállás, de a paksi reaktorok és elhasznált fűtőelemek hűtése viszont igen.

Az már lerágott csont, hogy az indiai földműves a felszivattyúzott talajvízzel öntöz, és már gigantikus búvárszivattyúkkal 400 méterről szívják fel a vizet. Nyilvánvaló, hogy ez nem mehet a végtelenségig.

Valahogy arra is fény derült, hogy a Himalája hegységben lévő gleccserek másfél milliárd embernek adnak ivóvizet, ami csak azért érdekes, mert a Föld gleccserei elképesztő tempóban olvadnak. Néhány évtized, és nincs több ivóvíz. Ez rövid, nézzétek végig!

Aztán hírek érkeznek Kaliforniából, ahol negyedik éve tombol a szárazság. A víztározókban már alig van víz és persze várják az esőt. Addig is, végső elkeseredésükben 34,5 millió dollárért beszereztek 96 millió, 10 cm átmérőjű plasztik labdát, amikkel beborították a tározókat, hogy lassítsák a párolgást. Ez elég kétségbeesett próbálkozás. Azt viszont nem vizsgálták, hogy a gyártásnál alkalmazott, a hormon háztartást befolyásoló vegyi anyagok milyen mértékben oldódnak ki a plasztikból. Különben Kalifornia látja el Észak Amerikát, Európát gyümölccsel, zöldség félékkel és olajos magvakkal. Így a kaliforniai szárazság komoly gondokat okoz, és minimum árrobbanáshoz vezet. A kaliforniai földművelők pedig követik az indiai példát. Tömegesen fúratják a kutakat, és felszivattyúzzák a talajvizet. 130 méteres fúrásokkal kezdték. Jelenleg 400 méter mélységnél tartanak. A tehetősebb farmerek Texasból hozatnak olajfúró tornyokat, hogy biztosítsák az öntözést. Már azt is felvetették, hogy miért nem hoznak Alaszkából vizet csővezetékeken, ha olajat tudnak szállítani, akkor vizet mikért nem?

De mezőgazdasági vízhiány van Brazíliában, de még a spanyol eperültetvényeknél is. Csakhogy a laikusok alig értik a dolgot, mert látszólag azért van elég víz. Ezért kidolgozták, mi mennyi vízbe „kerül”. Például: Egyetlen érett narancshoz 80 liter vízre van szükség. Egyetlen pohár bor 109 liter vizet igényel. Egy kiló marhahús 15,5 m3 víz felhasználását jelenti. Nem is értem, ha én egy köbméterért 800 forintot fizetek, hogy lehet a marhahús kilója 1500 Ft? Úgy, hogy a mezőgazdaság közel ingyen lapja a vizet, igaz nem ivásra alkalmas minőségben.

Minden esetre, a vízhiányra fel kellene készülni, de miért készülnének fel, amikor a felmelegedésre se készültünk fel. Megszoktuk, hogy mindig akkor lépünk, amikor muszáj. Amikor egy kereszteződésnél egy év alatt négy baleset van, akkor csinálnak oda egy körforgalmat, és a balesetek száma leesik. Ez a dolgok normál menete. Ezt azonban a klímával nem lehet csinálni, mert több évtizedes lomhaság van a rendszerben. Amit ma teszünk, vagy nem teszünk, annak 40 év múlva lesz valamifajta hatása. Közben a folyamat gyorsul. Gyorsul, mert számtalan pozitív visszacsatolás van benne. A közeljövőben a víz és annak hiánya lesz a sláger.

___________________________________________________
___________________________________________________
________________

(1685) Megint szex

Tibor bá’ online

~q088Kénytelen vagyok, mert különben az INDEX megelőz. Már többször is észrevettem, hogy az INDEX is onnan veszi a nyugatról származó értesüléseit, ahonnan én. Ha nem sietek, leelőz. Különben egy ideje nosztalgiázik, de én előbb kezdtem a „vissza a múltban” sorozatot. Mondjam ezt, hogy tőlem vették át, ők százan, én meg egyedül? Nem mondom.

Na, most a legújabb szex-hír. Arról van szó, hogy egy friss nőnél a férfi hamarabb elélvez (na, ezt mindenki tudta) és több spermium van az ondójában. Ez viszont új. 😀 . Kérdés, hogy miért… És itt kezdődik az érdekesség, na meg a kísérlet leírásában, mert az se mindennapi.

Paul Joseph és Laura Sirot a Woosteri Egyetemen összeálltak, hogy a férfi termékenységgel kapcsolatos néhány hiányosságot tisztázzanak. Valahogy összeszedtek 21 heteroszexuális férfit, és felkérték őket, hogy 15 napon keresztül verjék ki a farkukat (ejakuáljanak egy kémcsőbe), de nem akárhogy. Közbe nézegessenek 7 pornóképet. Na, most a képek. Ezek között hat képen ugyanaz a nő volt látható, de különböző pózokban. A hetedik képen egy tök új csajszi volt látható. Amikor a kísérlet végén ezt az új nőt nézték, a pasik gyorsabban élveztek el, és többet lövelltek ki. Ráadásul az ondóban jóval több volt a vidáman fickándozó spermium.

Állítólag ezt az eredményt fel lehet használni termékenységi problémáknál. Éspedig? Próbálják, de nincs gyerek. Ekkor a feleség elküldi a férjet kivizsgálás végett. A történet ugyanaz. Uram, menjen ki a vécébe és hozza be nekem az ondóját ebben a kémcsőbe. Hogy könnyebben menjen a dolog a vécén falon van egy bombázó megfelelő pózba. Néhány nap és kiderül, hogy a pasinak elégséges spermiuma van. Na, igen, ha kiveri, de a halálra unt feleség esetében? A verdikt, ha a férjnek van, akkor a feleség a hunyó, ami nem igaz. Szegény feleségnek mindössze annyi a hibája, hogy egy ideje már uncsi.

U.i. Ha az INDEX lehozza, mérjétek össze a kettőt, aztán lájkoljatok- 😀

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________

(ACs-57) Azok a csodálatos nők – Csak a férjemmel nem

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102Kittyt egy kisebb társaságban úgy mutatta be a kisszövetkezet jogtanácsosa, mint egy szabad prédát. A jellemzés természetesen a háta mögött történt, de mint később kiderült, a titoktartásra senki se tartott igényt.

A szóban forgó hölgy még nem volt 30, tartozott hozzá egy férj, két gyerek és egy rózsadombi öröklakás, egy nyugati kocsi, valamint rengeteg délelőtti szabadidő. Ugyanis ő volt a kisszövetkezet elnöke.

Bemutatás után félreültünk egy sarokba, és két kellemesen hűtött koktél szopogatása mellett csendes beszélgetésbe kezdtünk. Kitty a sikeres női menedzserek magabiztosságával közölte velem, hogy pont olyan pasira vadászik, mint amilyen én vagyok. Hogy ez pontosan mit jelent, arra nem tért ki, de engem nem is nagyon érdekelt. A nő 176 centije minimum 10 centivel volt több, mint az esetem, de ez a délelőtti ráérés kifejezetten kedvemre valónak bizonyult, hát még a további „feltételek”.

De ne rohanjunk előre a történetben. Amikor kerek-perec közölte, hogy pont ilyenre vadászik, azt hittem, ez egy jópofa bevezető az enyhén spicces hölgytől, de a második mondatnál, és a szemérmetlen felméregetésem észlelésénél a bevezető mondatot kénytelen voltam komolyan venni.

Kitty nyilván készült a beszélgetésre, még az is lehet, hogy e témában nem ez volt az első, mert némi rutinnal faggatni kezdett, mi róla a véleményem, mint nőről. Természetesen biztosítottam róla, hogy nagyon csinosnak tartom, de ezt akkor is mondtam volna, ha történetesen egy bányarém, mert mi mást mondhat egy férfi egy nő szemébe?!

A következő kérdés arra irányult, hogy el tudom-e őt képzelni szeretőnek. Na, ez már határozottan melegebb kérdés, de vettem a lécet, és habozás nélkül rávágtam, hogy igen. Elvégre egy igenből bármikor lehet nem, de egy nemből soha a büdös életben nem lehet igen. Erre Kitty biztosított arról, hogy ez kölcsönös.

  • Na jó, – folytattam – mi a következő lépés?
  • Természetesen az, hogy tisztázunk néhány dolgot.
  • Tiszta sor, – válaszoltam – tisztázzuk!
  • A férjemet nem akarom elhagyni, a családi fészek feldúlásáról szó sem lehet, és természetesen nem akarom a dolgot nagydobra verni.
  • Én is így gondoltam – vallottam be.
  • Délelőttönként találkozhatunk, de nem az én lakásomban.
  • Ez csak természetes – vágtam rá. Ki a fene akar alsógatyában összefutni egy férjjel? – De mi az elképzelésed?
  • Például nálatok.
  • Megoldható, van még valami?
  • Van, heti egy alkalomra gondoltam.
  • Megfelel – egyeztem bele. Mikor kezdjük?
  • Akár holnap is – válaszolta – de csak akkor folytatjuk, ha az nekem megfelel.
  • Oké, – egyeztem bele – de gondolom, nem sértő, ha ez kölcsönös.

Szóval ilyet én még nem pipáltam. A magyar nőkkel való kapcsolat- felvételre elsősorban az jellemző, hogy mindent ki kell találni, semmi se nevezhető a nevén, és hagyni kell a nőt megjátszani a meglepődöttet, akinek fogalma se volt arról, hogy „erre” megy ki a játék. Ez a nő pedig úgy tárgyalt velem, mintha egy szobabútort rendelt volna nálam, néhány napos szállítási határidővel. Mindegy, 176 centi hústoronnyal még nem volt dolgom. Egy proletár láncain kívül csak a szüzességét veszítheti el, én meg még azt sem.

Aztán összejött a találka, és beindult az „együttlét”. Feltett szándékom volt, hogy ne adjak okot semmi panaszra. Előjátékkal kezdtem, de ráutaló magatartásából következtetve Kittynek ez nem volt kifejezett igénye. Marad az aktus, amit minden cifrázás nélkül, a szokott módon kezdtem el. Feltett szándékom volt, hogy alaposan kiteszek magamért egyszerűen azért, mert állandóan egy angol közmondás járt a fejemben, ami szerint, ha valamit érdemes csinálni, akkor azt érdemes jól csinálni. Különben se volt korai magömlésem még 16 éves koromban sem, pont most kezdjem el?!

Csakhogy a forgatókönyv másként sikerült. Kitty bizony nőket meghazudtoló sebességgel, egy percen belül úgy elélvezett, mint a pinty, ugyanakkor szerencsére tisztességből kivárta, hogy befejezzem. Na de utána elsöpört öltözködni, nem hagyva nékem más teendőt, mint visszavinni a kisszövetkezet telephelyére.

Alig indultunk el, máris megeredt a nyelve.

  • Tőlem folytathatjuk, ahogy megbeszéltük, hetente egyszer.
  • Hát, ez lekötelez, – kezdtem viccelődni – de ezt legközelebb is így akarod?
  • Miért, van valami gond? – érdeklődött.
  • Probléma nincs, csak miért kapkodunk?
  • Úgy tudom, abban megegyeztünk, hogy szerelem, meg ilyesmi nincs.
  • Nem akarok én szerelmes lenni, de miért kapkodunk? – ismételtem meg a kérdést, amire kérdéssel válaszolt.
  • Te is elélveztél, nem?
  • Persze, de ez valahogy olyan gépies – hagyta el a szám a tipikus női panaszkodás.
  • Nézd, – kezdett végre a magyarázatba – az a helyzet, hogy Lajossal – gondoltam, a férj – nem tudok elélvezni. Nem tudom, miért, de akármit csinál, most már évek óta nem élvezek el vele. Nem akarom megsérteni, ezért megjátszom neki az orgazmust, de egy idő után már nem bírom. Ugyanis más férfivel azonnal elélvezek. Ez van, na, meg örökké tartó családi béke.

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________

 

VM-286 Régen és most

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102A családi légkör fenntartása végett hébe-hóba leülök Éva mellé a méteres plazma előtt, és együtt nézzük…. Hát ez az, mit? Amit mindketten szeretünk azok a történelmi időkben játszódó angol filmek. Most éppen a hatrészes Utolsó Angol Úriember van soron, aminél pontban félidőben vagyunk. Viktoriánus idők, közvetlenül az I. világháború előtt, majd alatta, és utána. Címszerepet játszó színész (Benedict Cumberbatch) olyan jól adja vissza az English Gentleman-t, hogy még az is meglepődik, akinek volt szerencséje összefutni egy ilyennel, például nekem. A gentleman-ségnak természetesen vannak fokozatai, de ha nőkről van szó a „gyengédség” (végül is ezt jelenti a gentle) nem csak megközelíti, de egyenesen megüti a balfaszság szintjét. Akárcsak a „Napok Romjaiban” (Anthony Hopkins), ahol a még csak nem is gentleman, csak azokat utánzó főkomornyik minimum 10 éven át epekedik a rendkívül pedáns (Emma Thompson) házvezetőnő után, aki természetesen szintén epekedett a főkomornyik után, de ennek egyik se adta a legkisebb jelét se, csak mi nézők voltunk vele tisztában, és nem értettük miért nem lesznek egymásé, legalább plátói módon. Az Utolsó Úriember is kitesz magáért. Egy modern (a női szavazásért küzdő) fiatal nő a romantikus nagy semmi közepette 10 centiről felkínálkozik, amit pasi nem vesz észre. Aztán 3 évvel később (three years later – közli a felírat, amit valaki bemond magyarul) egy koktélparti alatt a csajszi számon kér. Genleman-ünk azonban válasz helyett csendben elhagyja a termet. Komolyan mondom, egyszerűen érthetetlen, mért nem haltak ki az angol Lordok. Persze, tudom a választ, mert a Lordok és a fajfenntartási ösztön összecsapásából mindig azt utóbbi kerül ki győztesen.

A jég persze elég nehezen tört meg, mert emlékeim szerint a negyvenes évek elején valamelyik Karády filmben (Halálos tavasz),a 44-es lábú színésznő meztelen sziluettjét másodpercekig lehetett látni, a részletek teljes elnagyolása mellett. A népek mégis tolongtak a jegypénztár előtt, mert ekkora modernséget feltétlenül látni akarta a következő szőnyegbombázás előtt.

Jó 10 évvel később a szocializmus építésének kellős közepén se durvult el nagyon a helyzet. Igaz a „Nőnek szülni kötelesség, leánynak szülni dicsőség” mellett az „Egy nyáron át táncolt” meztelen jelenetéért volt olyan barátom, aki ötször nézte meg a filmet. Azért volt ebben valami szép, legalább is az emlékeim szerint.

A közelmúlt erkölcsi felfogását jól jellemezte a partraszállásom Ausztráliában. Sorba mentünk el a vámosok előtt, akik semmit se néztek, csak feltettek egy egyszerű kérdést, van-e nálunk bicska vagy pornográf fénykép. A nemleges válaszunkat elfogadták. Aztán a korábban érkezett magyarok felvilágosítottak, eszünkbe ne jusson – magyar szokás szerint – ráfütyülni az utcán egy nőre, mert azért börtön jár.

Most viszont, ha azt írom, hogy átestünk a ló másik oldalára, alig érintem a lényeget. A médiumok egymással versenyeznek, ki tud több meztelen nőt elénk varázsolni. Ki tud zaftosabb történettel előállni. Sőt VV alapon bekameráznak hálószobákat, zuhanyokat, sőt vécé kagylókat is. Feltáratlan intimitás nem maradhat szárazon. A tanulékony fiatalság jókedvében szabadon koitál akár egy buszmegállóban is, ha sokáig kell várni a buszra, mer ez az, amire képtelenek. Nem várják ki, hogy legyen pénzük kocsira, lakásra, de még azt se képesek kivárni, hogy hazaérjenek. Úgy és akkor basznak, ahogy és amikor a kóbor kutyák, amikor rájuk tör az indulat.

___________________________________________________
___________________________________________________
_____________

(1684) Egy eritreai „menekült” gyilkolt Svédországban

Tibor bá’ online

 

~q191Az anekdota szerint Albert Einstein és Niels Bohr az erdőben sétáltak és heves vitába keveredtek, aminek az lett ez eredménye, hogy eltévedve egyre sűrűbb erdőbe találták magukat. Einstein – kettőjük közül a praktikusabb – megkérdezte Bohrtól, mit tenne, ha a sűrűből előjönne egy medve. Hogy mit tennék? Rohannék visszafelé, mint egy őrült. Ugyan – így Einstein – egy medvénél nem tudsz gyorsabban futni. Ez igaz – válaszolta Bohr – de én nem is a medvénél akarok gyorsabban futni, hanem nálad.

Nem kell tehát kinevetni, ha vasrácsot javaslok lakóházad ablakaira, és a bejárati ajtóra is olyat, ami adott esetben felszerelhető. Nem azért, mert azokon nem lehet áthatolni, hanem azért, mert a szomszédnak nincsenek rácsai, akkor meg miért bajlódjanak a te rácsaiddal?

Remélhetőleg Orbán komolyan gondolja, amit a népvándorlás ellen készül tenni, de ne legyenek kétségeitek, sokan át fognak jutni, és ezek egy része nem fog tovább menni. Minek? Tőlünk nyugatabbra is „vadászni” kezdik őket. Ha itt garázdálkodhatnak, akkor nekik ez megfelel. Java részük fiatal férfi, és már valakik beléjük verték, hogy nekik „jogaik” vannak. Én és a felmenőim elég sokat tettünk és szenvedtünk ezért a hazáért, nekik ennyi vagy még több jogért csak egy kerítésen kell átmászni, és nálunk nincs is halálbüntetés. Ez utóbbi egészen biztos lovat ad alájuk. Fel kell tehát készülni rá, hogy nem csak tanyákat szállnak meg (mert ez már megtörtént), hanem be fognak törni családi házakba is (a panelok egyelőre biztonságban lesznek 😀 ) Készülj tehát fel rá, amíg nem történik baj.

Hogyan? Kerítés, rács, kutya, fegyver. Ez utóbbi necces, de nem lehetetlen. Ha van rács a nyílászáróidon, akkor egy gázpisztoly elégséges. Gondolom, nem kell magyaráznom, miért. Ha nem szarakodsz ráccsal, akkor komolyabb dologra lesz szükséged. Ismereteim szerint kizárólag a szerszámíj törvényes. Kicsit középkori, de hatásos. A többi majd a hozzászólásokban.

___________________________________________________
___________________________________________________
____________

(1683) A III. világháború kísértete

Tibor bá’ online

 

~q191A World Socialist Web Site feltárása szerint, Bill Van Auken tollából az amerikai elnök, Obama közvetlen beszédét a néphez (és annak kommentálását) olvashatjátok az alábbiakban. Napokig vártam, hogy a hír megjelenik a magyar médiában, de – amint várható volt – a mainstream média (és magyar csatlósai) agyonhallgatják a dolgot. Kénytelen vagyok én nekilátni a fordításnak, és mert nagyon fontosnak tartom, hogy mindenkihez eljusson, nem csinálok belőle VIP fordítást. Talán megbocsátjátok nekem, ha nem a teljes cikket fordítom, csak a lényeget.

Végső kétségbeesésében Barack Obama, amerikai elnök, augusztus 5-én beszédet intézett az amerikai néphez, figyelmeztetve őket, hogy a Kongresszus igen befolyásos frakciója döntött egy Irán elleni háború kirobbantásában, aminek kiszámíthatatlan következményei lehetnek.

A hirosimai atombombázás hetvenedik évfordulójának előestéjén Obama felhívta rá a figyelmet, hogy az Iránnal megkötött, múlt hónapban bejelentett nukleáris megállapodás megfúrása egyenlő lenne egy Irán ellen indított támadással, ami a III. világháborúhoz vezethetne.

Pillanatnyilag nem egészen világos, hogy Irán és a P5+1 (USA, Kína, Oroszország, UK, Franciaország és Németország) között kialkudott és az ENSZ által jóváhagyott nukleáris egyezménnyel kapcsolatban a Kongresszus hogy fog szavazni. Obama bejelentette, hogy mindent meg fog vétózni, ami megakadályozná, hogy az Egyesült Államok ratifikálja a megállapodást. Az még nem látható előre, hogy a Kongresszusban biztosítva van-e a kétharmados többség, ami szükséges ahhoz, hogy az elnöki vétót nullifikálja.

Amihez viszont nem fér kétség, hogy az amerikai Kongresszus olyan elképzelés mellett szavaz, ami garantálja az amerikai militarizmus katasztrofális eszkalációját.

Obama figyelmeztetett, amennyiben a Szenátus és a Képviselőház hatálytalanítaná a vétóját, az háborút jelentene, mégpedig „hamarosan”. A legfőbb hadúr, Obama, minden kétséget kizárva utalt rá, hogy ennek a háborús mozgalomnak az ellenőrzése egyre inkább kicsúszik a kezéből.

Obama világossá tette, „ha a Kongresszus elutasítja ezt a megállapodást, akkor Irán atomprogramjának megakadályozásában elkötelezett adminisztrációnak csak egyetlen egy opciója marad, éspedig egy újabb közel-keleti háború beindítása. Ez nem egy fenyegetés, csak a tényt vázoltam fel.”

Ezen egyezménnyel kapcsolatos vita világosan mutatja a politikai intézmény, beleértve a hatalmas katonai és hírszerzési komplexumot, mélységesen megosztott abban, hogy az amerikai imperializmusnak globális érdekét egy újabb, és sokkal veszélyesebb közel-keleti háborúval kell-e megvédenie? Viszont nem képezi vita tárgyát Washington feltételezett előjoga tetszés szerinti megelőző háború kirobbantására (magyarul, bűnös agresszió) bárki és bármi ellen.

„Mint a legfőbb hadúr, nem szégyellek erőt alkalmazni, amikor az szükséges. Több tízezer fiatal amerikait küldtem háborúba. Hét ország ellen adtam ki parancsot a megtámadásra. Van úgy, hogy szükséges az erő alkalmazása, és amennyiben Irán nem tartja magát a megállapodáshoz, lehet, hogy nem lesz más lehetőségünk, mint a megtámadás.”

Mindezek ellenére Obama úgy gondolja, hogy egy Irán elleni háború rendkívül veszélyes vállalkozás. Véleménye szerint, Washington meg tudja védeni érdekeit egy atomszerződéssel, miközben a katonai megoldástól nem zárkózik el, amennyiben a megállapodás nem hozza a várt sikert.

Az ok, amiért Obama tart egy Teheránnal való éles szembehelyezkedéstől az ezzel járó vérontástól függetlenül az, hogy a megállapodás elutasítása kiprovokálhat egy veszélyes konfrontációt Oroszországgal és Kínával. Ráadásul az európai szövetségesekkel fennálló kapcsolatra is rossz hatással lenne. Obama véleménye szerint senki se fog meghajolni a Kongresszus elképzelése előtt.

Obama úgy tudja, hogy Németország, Franciaország, Olaszország és még más európai országok magas szintű küldöttei máris ellepték Teheránt zsíros kereskedelmi szerződések megkaparintása végett. Világossá tették, hogy semmi kedvük a szankciók további fenntartásához. Magas rangú német diplomata Washingtonban kifejtette, hogy az atomegyezmény megfúrása „katasztrofális lidércálom lenne”, mert Iránt, és valószínűleg más országokat is a nukleáris fegyverek megszerzésére ösztönözne, mivel Amerika nem érdekelt a megegyezések betartására. Ha USA megtámadja Iránt, miközben az európai kapitalisták megpróbálnak bejutni az iráni piacra, az a NATO halálához vezethetne, és éles ellentét alakulhatna ki Európa és Amerika között.

A beszéd legmeghunyászkodóbb része egy exkuzáció. „Az iráni atomegyezménnyel szemben az amerikaiak gyors ellenkezésének oka az őszinte affinitás barátunkkal és szövetségesünkkel, Izraellel szemben, amit én is teljes mértékben magamévá teszek.” Ez mindent megmagyaráz.

_________________________________________________
_________________________________________________
__________________

(1682) Halál-presszó (gyülekező hely azok részére, akik a meghalásról akarnak diskurálni)

VIP. 28.

 

Egy nő a halálpresszóban, ahol azért gyűlünk össze, hogy megbeszélgessünk az életünk utolsó állomásáról, feláll a székéből, hogy kimenjen a toalettre. Eközben a társaság folytatja a megbeszélést a halálhoz kapcsolható témákról, mint például a család hozzáállása, ne kínlódjanak az újra élesztéssel, használjuk ki az élet adta lehetőségeket, amíg lehetséges, stb. Ekkor valaki felfigyel arra, hogy az imént kiment hölgy kint tartózkodása feltűnően hosszú. Jézus! Eljött a halálpresszóba meghalni? De ekkor az ajtó mögül megszólal a nő hangja, nincs semmi bajom. Általános megkönnyebbülés. Érdekes epizód, nem vitás, de senki se szeretne ilyet átélni a valóságban.

Minden esetre a halálpresszóban ilyesmi is megtörténhet. Jó, de mi ez a halálpresszó? Egy olyan hely, ahol egy csésze tea és aprósütemény mellett az összegyűltek elbeszélgetnek a halálról és a haldoklásról, mert újabban van rá fizetőképes kereslet. Ezt persze én a nyolcadik X után egy dekadens társadalom egyik bizonyítékaként fogom fel, mert mi a fenét lehet azon vitázni, ami se nem elkerülhető, se meg nem határozható a bekövetkezés időpontját illetően. És ezt nem az mondatja velem, hogy az én időm vészesen meg van számlálva.

Különben az ötlet Jon Underwod-tól, egy brit honlapszerkesztőtől, valamint Sue Barksy Reid pszichoterapeutától származik. Az első halálpresszót 2011-ben nyitották Kelet-London Hackney peremvárosában, de az óta, már világszerte több mint 1500 halálpresszó nyílt. Hogy Budapesten nyílt volna, arról nem tudok, de amennyiben még nem nyílt volna, lefogadom, nem kell rá sokáig várni.

„Célunk az, hogy jobban odafigyeljünk a halálra, ami az embereket segíti abban, hogy véges hosszúságú életükből többet nyerjenek ki.” Hirdeti a halálpresszó honlapjának fejléce. És van benne némi igazság. A Bloomberg Business szerint a felnőtt amerikaiak 70 százalékának nincs érvényes végrendelete, 30 százaléknak pedig semmilyen sincs. A Telegraph-ban megjelent cikk szerint az angol házaspárok felének fogalma sincs arról, mi a házastársuk végső akarata. Viktória királynő idejében az átlagos élethossz 48 év volt, talán ezért volt az, hogy a haláltól nem határolódtak el oly nagyon. Aztán jött két világháború sok-sok idő előtti halottal, így aztán az emberek nem szívesen beszélnek róla. A mai életben könnyű távolságot tartani a halál tényétől. Valamikor az emberek otthon haltak meg, ahol együtt gyászolhatta a család. Ma már olyan mértékben sikerült legyőzni a betegségeket, hogy a halált mindössze egy lehetséges kimenetelnek tartjuk, ami főleg kórházakban következik be.

___________________________________________________

Az eredeti cikk VIP fordítását E-mailben küldöm el azoknak, akik adományaikkal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________
___________________________________________________
_____________________

(1681) A nagy homokozó

Tibor bá’ online

 

~q191Viktorra (győző) keresztelt miniszterelnökünk, apja utasításának megfelelően eddig mindent legyőzött kivéve gyerekkori álmodozását, mármint, hogy világhírű focista lesz belőle, olyan mint Puskás Ferenc. Ez nem lett, lett helyette Puskás Akadémia és egy rakás stadion. Dögöljenek meg az öregek (egészségügy), butuljanak el a fiatalok (oktatásügy), haljon éhen a mai középgeneráció, amikor megöregszik (elrabolt nyugdíjalapok) a lényeg a futball világhír kergetése.

Orbán miniszterelnökként úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú, azt tesz, amit akar, neki az ország egy hatalmas homokozó, ahol kedvére kiszórakozhatja magát. Itt csak az történik, amit ő akar. Senkit ne tévesszen meg, hogy ezt vagy azt a törvényjavaslatot, ez vagy az nyújtja be. Itt senkinek sincs önálló akarata, ne adj isten ötlete, itt csak egyedül Orbánnak lehet, amit a körülötte nyüzsgő vazallusok készségesen végrehajtanak. Ne hidd tehát, hogy Harrach akarta a zárva tartást, hogy Matolcsy akar festményeket venni. Frászt, ebben az országban egyetlen egy ember ötletelhet, Viktor. És ő ötletel is. Ma betiltja a játékgépeket, mert azok kifosztják a zembereket. Holnap a játékgépek alkalmazását egyetlen egy embernek engedélyezi, milliárdos hasznot húzva. Csak azt ne hidd, hogy ez mind Andy Vajna zsebében landol. Azt se hidd, hogy a biogazdaságoktól elorozott földek új tulajdonosai nem lapátolnak vissza némi zsozsót.

Ennél is érdekesebb a kialakított Orbán-diktatúra. Sztálin uralma a Csekára (GPU, NKVD, stb.) támaszkodott, Hitler a Gestapora, Rákosi az ÁVH-ra. Orbán uralmát nem a TEK tartja össze (bár előfordulhat, hogy adott esetben csatasorba állítja őket). Orbán uralmát – a kor szellemének megfelelően – a pénz tartja össze. A hűséges vazallus jutalma a dohány koncesszió, a bérelt föld után igényelhető EU járulék, a nagyvonalú állami rendelések, a kiemelt fizetések, stb. Az ország 95 százalékának a kivéreztetéséhez az 5 százalék ad hűséges segítséget, csak azért, hogy a hajmázas ötleteit megvalósító miniszterelnök tovább homokozhasson.

__________________________________________________
__________________________________________________
______________

(1680) Tömeges kihalás? – A Föld már sose lesz olyan, mint amilyennek megismertük

Tibor bá’ online

 

~q091

Bevallom őszintén ez, az idei negyedik hőhullám, inspirált ennek a posztnak a megírására, bár jól tudom, hogy januárban könnyen lehet mínusz 20 fok, mert szélsőségek mindig voltak. Viszont ez a tartósan 36 °C arra jó, hogy megtapasztaljuk, mi vár ránk. Ebben a pillanatban az Arctic News honlap azzal riogat, hogy az északi-sark jégmezője szeptemberben összeomolhat (feltételes mód!), mert a jelek szerint igen komoly esély van rá. Kanada északi részén vannak olyan helyek, ahol néhány napja a hőmérséklet 20 fokkal (húsz) melegebb, mint a (1970-2000) megelőző 30 év átlaga. Ennek következménye, hogy 4 méternél vastagabb jég gyakorlatilag már sehol se található. Ennél kisebb vastagság pedig egy nyár alatt is elolvadhat ilyen levegő hőmérséklet mellett. Ez pedig előrevetíti Guy McPherson sokak által kigúnyolt előrejelzését, aki arról híres, hogy cicizés helyett nyíltan megmondja, amit sok klimatológus semmiképp nem venne a szájára, már csak néhány év van hátra.

A helyzet az, hogy 55 millió évvel ezelőtt a globális hőmérséklet 13 év alatt (igen, tizenhárom) 5 fokot emelkedett. 2013 októberében, a Nemzeti Tudományos Akadémia által közreadott tanulmány szerint, a közeljövőben a Földünk klímája tízszer gyorsabban fog változni, mint az elmúlt 65 millió évben bármikor. Egy másik tanulmány szerint a Föld belépett a hatodik kihalási állapotba. Ki van mutatva, hogy a fajok kihalási sebessége már túllépte az előző öt kihalásét, és majdnem biztos, hogy az emberiségre is sor fog kerülni. Van azonban egy apróka különbség az elmúlt őt és a jelenleg fajkihalás között. Megfigyelhető jelenségek bizonyítják, hogy ez alakalommal a folyamatot az emberi tevékenység indított be, megástuk saját sírunkat.

De nézzük a részleteket! Az alábbi képen

~q090

azt láthatjuk, hogy 2015. Augusztus 2.-án az apró zöld körrel jelzett, Kanada legészakibb részén, az északi szélesség 67,88 °-án 26,4 °C hőmérsékletet mértek, ami az 1980-2000 közötti, e napon mért átlag hőmérsékletnél 20 egész Celsius fokkal melegebb. Az alábbi képen a zöld kör körüli területről láthatunk egy műhold felvételt jelentős kinagyítással, ugyanazon a napon.

~q089

Látható, hogy a zöld kör északkeleti tartományában a tenger felszínén jég látható, aminek a fennmaradásához nem sok esélye van ilyen hőmérsékleten. Ezen a napon az Északi-sark körüli területen a jégtakaró kiterjedése 6,331 millió km2 volt, ami fél millió km2-el elmarad a rekord alacsonytól, de ez megtévesztő. Pusztán a kiterjedés nem sokat mond, a jég vastagsága ugyanis rohamosan csökken.

Ebből arra lehet következtetni, hogy talán McPherson szélsőséges pesszimizmusán nem is olyan nagyon szélsőséges. Az emberiség kihalásának elképzelését egyre több tudós veszi át. Nemrég közölt a Reuters egy posztot a következő címmel: „A Child Born Today May Live to See Humanity’s End, Unless….” (Egy ma született gyermek megélheti az emberiség végét, hacsak…) A cím végéhez ragasztott „hacsak” finomítani igyekszik a kijelentés, miközben jól tudjuk, hogy nincs „hacsak”. A nagyhatalmak harcolnak a potenciális kitermelő helyekért. Újabb és újabb fosszilis erőforrásra akarják rátenni a kezüket. Hibásan feltételezem, hogy fel akarják használni? Frank Fenner, ausztrál mikrobiológus, aki segített az 1970-es években a himlő vírus kiirtásában, állítja, hogy 100 év múlva nem lesz ember a Földön, mert a Föld lakhatatlanná válik az Ember számára.

McPherson 2014 elején 24 pozitív visszacsatolást nevezett meg a klíma alakulásában. Ez mára 50 fölé emelkedett. Néhány példa: Metángáz felszabadulás a sarkvidéken. A permafrosztban, ami most gyors olvadásba kezdett, jelentős metán van befagyva. A metán rövidtávon a CO2-nál százszor hatékonyabb üvegházhatású gáz, vagyis erősen hozzájárul a Föld felmelegedéséhez, ami még több metán felszabadulással jár. A sarki jég rohamos olvadásával a sarkvidék egyre kevesebb fényt ver vissza (csökkenő albedo) és egyre többet nyel el, ami az óceán melegedését gyorsítja. A csökkenő ipari tevékenység hozzájárul a melegedéshez. Ugyanis az ipari tevékenység olyan részecskéket küld az atmoszférába, amelyek visszaverik a napsugarakat. Legismertebbek a szulfátok, ami szénégetésből származik. Ezek a részecskék folyamatosan hullnak a Fölre, de az ipari tevékenység pótolja őket. Az ipari aktivitás leállásával ezek a részecskék néhány nap alatt eltűnnek, és egy gyors melegedés következik be. James Hansen 2011-es tanulmánya szerint ez minimum 1,4 °C extra globális melegedést jelent. Mikor? Egyes közgazdászok szerint a gazdasági összeomlás akár egy éven belül bekövetkezhet, aminek oka üzemanyag, víz vagy élelmiszerhiány lehet. Ez utóbbira mutat a negyedik éve tartó kaliforniai vízhiány. Ha itt nem következik be gyors változás, (vajon miért következne be?) akkor az USA-ban komoly ellátási zavarok jöhetnek.

Ebben a pillanatban (2015.08.08.) a Csendes-óceán szokatlanul meleg. A Csendes-óceánból ez a meleg víz folyamatosan áramlik a Bering szoroson át az Északi-tengerbe. A Bering szoros felszíni vízhőmérséklete 20,5 °C (augusztus 4.-i mérés), ami 8,7 °C-al melegebb a szokásosnál. Grönland és Svalbard közötti vízfelszín hőmérséklet 11,8 °C, ahol az anomália 8,5 °C. A helyzet kétségbeejtő. McPherson sejtése megalapozott.

Egyelőre várjuk ki a következő néhány hónapot, ami után tisztábban lehet majd látni a közvetlen jövőt.

__________________________________________________
__________________________________________________
_____________________

(ACs-56) Azok a csodálatos nők – Az égvilágon mindenért fizetni kell

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102Bella szép volt, fiatal volt és okos, teli ambícióval, egy vidéki kisvárosban élt, ami erősen lehatárolta lehetőségeit. Nagyon hamar maradt árván, ami sebezhetővé tette. A kitörési próbálkozás egyetlen kézzelfogható eredménye az volt, hogy 16 évesen teherbe esett, ami nem ma történt, hanem legalább 70 éve, amikor se a vidéki társadalom nem volt megbocsátó, se az abortusz nem volt elérhető opció, maradt a zabigyerek. Ez a zabigyerek volt Bella élete első és egyetlen kudarca, aminek kiköszörülésére ráment majd minden szabad kapacitása.

Bella számára világos volt, hogy szülőhelyén nem maradhat, mert egy ilyen stigmát élete végéig kellene hordozni, ezért első fontos teendőnek a budapesti felköltözést tartotta, másodiknak a tanulást. Szerencséjére az akkori társadalmi rendszer nyújtotta lehetőségek kedveztek neki. Iszonyatos akarattal és munkabírással irányítogatta életét, de közben rettegett, hogy előbb vagy utóbb a fővárosban is rásütik a stigmát és akkor vége szakad álmai megvalósításának. Ezért kitalálta, hogy a kis Erzsike nem a leánya, hanem, a kishúga, akit szülők hiányában neki kell nevelni. Ráadásul ez megmagyarázta az azonos vezetéknevet is. A dolog egyetlen szépséghibája az volt, hogy Erzsikét be kellett vonni a dologba, amint egy kicsit felcseperedett.

Lássuk, ez mivel járt? Erzsikének nem lett mamája, hiszen a nővére nevelte. Erzsikének nem volt papája, csak egy ismeretlen biológiai apja. Erzsikének vigyázni kellett el ne szólja magát, ezért idővel teljesen belenőtt a szerepbe. Első ránézésre ez nem tűnik olyan borzasztónak, de ez az elrendezés késleltette Erzsike önállósodását, mert a „nővér” tartva a lebukástól, mindent átvállalt helyette.

Aztán szép csendben eltelt húsz év, Bella társadalmi pozíciója szilárddá vált, művelt, értelmes nő lett belőle megfelelő pozícióban, de élt mellette egy talpraesettnek egyáltalán nem nevezhető ifjú hölgy, akinél szép csendben kialakult a neurózis, viszont rendívül szépre sikeredett. A férjjelöltek ott tolongtak a ház előtt. Bella úgy érezhette, hogy sikerült kinőnie élete nagy problémáját, miután Erzsike férjre talált.

Ahogy az lenni szokott Erzsikének is lett egy lánya, aki édesapjával együtt hamarosan megtudta a nagy titkot. Erzsike nagynénje tulajdonképpen a nagymamája volt, aki még mindig szükségesnek tartotta irányítani a lányát, mert a nagy hazugságban élés nem volt könnyű dolog. Az unoka, vagyis a kisebbik Erzsike már modern ifjú hölggyé cseperedett és a családi hagyománynak megfelelően csuda szép lett. A nagynéni/nagymama hajdan volt ötletének ránézve nem látszott semmi hátrányos következmény, csak a mamájával volt lehetetlen házaséletet élni. Így aztán Kis Erzsi mamáját néhány év után elhagyták, és előállt egy újabb családi probléma. Kinél maradjon a Kis Erzsike? Mivel már elmúlt 14 éves, ő döntött, természetesen a mama mellett, de mert hamarosan összevesztek a fiúk miatt, az ifjú hölgy átköltözött a papához, akinek közben lett egy másik felesége, aki a kis Erzsi nevelő mamájává lépett elő, és mint ilyen iparkodott nevelt lánya körmére nézni fiú ügyben, mert az mégse járja, hogy a kis hölgyet két fiú kísérje haza, és mind a kettő ott is aludjon. Hát, ha nem járja, akkor vissza az igazi mamához, majd megint a papához. Aztán fogott magának egy férjet. Az esküvőn ott volt a papa és a nevelő mama, valamint a nagynéni, aki végre nagymama lehetett, mert már a kutyát se érdekelte a múltja, viszont az igazi mamát el se hívták, mert nem illett bele a képbe, meg különben se tartották beszámíthatónak.

És akkor most mindenkit a történet befejezése érdekel. Semmi különleges, legfeljebb rendhagyó. A történet főhőse még jó mesze volt a harminctól, amikor elvált és bemenekült egy törpe egyház jótékonykodó közösségébe, ahol sok ezer rászorultnak lehetett a nővérkéje.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________

VM-285 Tudás

Tibor bá’ vissza múltba online

 

~q102Van hasznos tudás, van haszontalan tudás, de felesleges tudás nincs, csak a rosszul tanuló diákok elképzelésében. Na, igen. Középiskolában számtalanszor hallottam a matekból bukásra állóktól „az életben erre nincs semmi szükség”. Ez különben akár igaz is lehet. Nem lehetetlen úgy leélni egy egész életet, hogy sose fanyalodunk rá a 9+16=25 összefüggésre, de nem ez a lényeg, hanem az attitűd, amit közben elsajátítunk.

Tizenkét éves voltam, amikor a Félegyházi Polgármesteri Hivatal úgy döntött, hogy a köztéren a virágágyásokba ricinust ültet. Az ötlet elfogadható volt, mert a ricinus cserje mutatós, a virágja szép, és ellenáll a közterületi viráglopásnak, ami már akkor is dívott. A levirágzott ricinusnak lesz termése is, ami egy 20-25 mm átmérőjű burok, benne három tarka mintás, fényes maggal. A szomszédunkban lakó parasztkölykök nyomdokait követve, én magam is megdézsmáltam a

Ricinus cserje
Ricinus cserje

cserjéket, és mivel ők is ették a magot, én is összerágtam néhányat. Az íze kellemes volt, ennek ellenére csak keveset ettem, azt is azért, mert ismereteim szerint a ricinus (olajat) hashajtóként adták, főleg gyerekeknek. Legfeljebb lesz egy kis hasmenésem – gondoltam. Azt nem tudtam, hogy a ricinus olajat a kisajtolás után megtisztítják az erősen mérgező ricintől. Végül is a kalandba bele is halhattam volna, de a szervezetem másképp döntött. Este lefekvés után rettenetesen rosszul lettem, aminek következtében mindent kihánytam, ami bennem volt, beleértve a ricint is. A felületes ismereteim következményét megúsztam.

Az eset után érdekelni kezdett a téma. Szándékosan összefutottam a nadragulyával, amiről azt mesélték, hogy bogyója roppant mérgező. A leveléből teát lehet készíteni a nem kívánt férjek számára. Minden esetre, azóta messze elkerülöm, és (mert nálunk jó sok van belőle) a tyúkoknak se adom kitépésük után.

Ezzel szemben a csalán legfeljebb kellemetlen, de semmi esetre se halálos, sőt a kevéske hangyasav, ami bejuthat a bőr alá, kifejezetten hasznos, ha például az embernek reumás fájdalmai vannak.

Viszont az iskolai kirándulások alatt az a gyerek, akit érdekelt, megtudhatta a vezető tanártól, hogy a vadon növő növények többé-kevésbé majd mind mérgező. Ezért bármennyire csábító, kerüljük a bogyókat a galagonya és a hecsedli kivételével. Néha látni lehet embereket, akik kirándulás közben egy-egy fűszálat rágcsálnak. Nem okos dolog. A hérics és a kökörcsin nagyon mutatós, és persze szigorúan védett világ, de halálosan mérgezőek. Ugyanez mondható el a gyűszűvirágról, bár több száz éve a kivonatát szíverősítőnek használják, persze pontos adagolással. A tavaszi aranyesőben is halálos méreg lapul.

A mai gyerekek ezeket a dolgokat egyáltalán nem ismerik, megakadtak az okos telefonok nyomogatásánál, de talán nem is fontos számukra, hiszen kirándulni se járnak, de ha mégis, lefogadom, még fél tucat növény nevét se ismerik.

___________________________________________________
___________________________________________________
______________

(1679) Kik a zsidók?

Tibor bá’ online

 

~q191A Numerus clausus kihirdetése után a magyar zsidóság kijelentette, hogy ők nem nemzeti kisebbségek, hanem egy vallás hívői, ezért rájuk a Numerus clausus nem vonatkozik, de a biztonság kedvéért elkezdtek tömegesen kikeresztelkedni. A hatóságok pedig megkövetelték, hogy aki vállalkozni akar, az születési anyakönyvi kivonattal bizonyítsa, hogy a négy nagyszülő közül egyik se zsidó. A magyar rendszerváltás után végül is az a döntés született, hogy minden egyes zsidó született joga meghatározni, hogy ő vallási alapon zsidó-e, vagy etnikai alapon. Itt viszont az okoz konfúziót, hogy a magyar zsidónak magyar az anyanyelve, héberül már rég nem tud, akkor milyen alapon lehetne etnikum. Ebben a meglehetősen kusza helyzetben robbant a bomba közel 7 éve, amikor a Tel-Aviv University európai történelem professzora Dr. Shlomo Sand könyve megjelent, majd 5 hónapon át a bestseller listán volt, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert beletaposott a legnagyobb nemzeti tabuba. Ugyanis Dr. Sand szerint a „zsidó nemzet” fogalma egy olyan mítosz, amit alig több mint 100 éve találtak ki.

Azonban Dr. Sand ennél tovább megy, mert szerinte egy biztonságos országra vágyó zsidó nemzet fogalmát kizárólag azért találták ki, hogy az Izrael állam megteremtésének jogosságát bizonyítsák.

Könyvének megírása előtt Dr. Sand mindenre kiterjedő történelmi és archeológiai vizsgálatot folytatott nem csak a fentiekben vázolt állítás igazolására, de több más ellentmondásos „tény” cáfolására is. Állítása szerint a zsidók soha nem hagyták el a Szentföldet. A ma élő zsidók nagy többségének semmi történelmi köze nincs az Izraelnek elnevezett területhez.

Annak leírása, hogy mikor és hogyan találták ki a zsidó népet, hatalmas sikert arat az egész világon. A könyv francia kiadása napokon belül elkészült, amit hamarosan követett a harmadik utánnyomás. Maguk az izraeliek, ha nem is lelkesek a könyv megjelenésével kapcsolatban, de legalább kíváncsiak rá. A könyv tehát egy alapos kihívás.

Érdekes módon az egyetem professzorai nem mutatnak hajlandóságot a vitára, egyetlen kivételtől eltekintve. A zsidó történelem professzora Israel Baratal a Jeruzsálemi Héber Egyetemről hallatta hangját a Haaretz nevű izraeli napilapban. Érdekes módon Dr. Baratal nem próbálta cáfolni Dr. Sand állításait. Írásának nagy részében azzal foglalkozik, hogy jelezze, a zsidó történészek nem annyira tudatlanok a zsidó történelem kitalációjával kapcsolatban, mint ahogy azt Dr. Sand feltételezi. Vagyis tudták azt, amit Dr. Sand feltárt, csak éppen nem tartották fontosnak nyilvánosságra hozni. Dr. Sand kijelentette, hogy a könyv megírásának ötlete már elég régen megszületett benne, de addig nem állt munkához, amíg nem lett professzornak kinevezve. Amit azzal magyaráz, hogy ő nem tartozik a különösen bátor emberek közé, és izraeli akadémiai körökben az ilyen nézetek kifejtésének meg van az ára.

Dr. Sand szerint még száz éve is a zsidók úgy gondolták, hogy ők azért zsidók, mert egy közös vallás hívői. A XX. Századfordulón a cionista zsidók ezzel a nézettel szembefordultak és belefogtak egy nemzeti történelem kitalálásába, belopva azt az ötletet, hogy a zsidók a vallásuktól függetlenül, mint „nemzet” léteznek. Ezt követte az a zsidó „kötelesség”, hogy a száműzetésből visszatérjenek az „ígéret földjére”, ami a judaizmustól teljesen idegen.

A cionizmus megváltoztatta a Jeruzsálemmel kapcsolatos képet is. Korábban Jeruzsálem volt az a hely, ahová vágytak, de nem ahol élniük kellett. A zsidók 2000 éven keresztül távol maradtak Jeruzsálemtől, de nem azért, mert nem tudtak volna visszatérni, hanem azért mert a vallásuk megtiltotta, hogy visszamenjenek még mielőtt a messiás megjelent volna, és ugye Jézust nem fogadták el messiásnak.

Dr. Sandot a legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor a bibliai időkből származó archeológiai bizonyítékokat vizsgálta. „Engem nem neveltek cionistának” állította, „de csak úgy, mint minden más zsidó, magától érthetőnek vettem, hogy a zsidók Judeában éltek, ahonnan a rómaiak Kr.u. 70-ben elűzték őket. De miután elkezdtem keresni a bizonyítékokat, rájöttem, hogy Dávid és Salamon királysága mindössze legenda volt.”

„Ugyanígy jártam a száműzetéssel” folytatja Dr. Sand „A zsidóságot nem tudod a helyére rakni száműzetés nélkül. De amikor a száműzetéssel kapcsolatban a történelemmel foglalkozó könyveket átnéztem, semmit se találtam. Semmit. Az ok egyszerű, a rómaiak senkit se száműztek. Tény az, hogy a palesztinai zsidók majdnem kizárólag parasztok voltak, és a bizonyítások szerint a földjeiken maradtak.”

Dr. Sand szerint egy alternatív elmélet sokkal valószínűbb. A száműzetés mítoszát a korai keresztények találták ki, hogy a zsidókat áttérítsék az új hitre. „A keresztények a későbbi zsidó generációkkal el akarták hitetni, hogy őseiket Isten által elrendelt büntetéskén űzték el a földjeikről.

Viszont ha nem volt száműzés, akkor hogy szóródott szét oly sok zsidó a világban, még mielőtt a modern Izraeli állam biztatta volna őket, hogy térjenek „vissza”? Dr. Sand úgy gondolja, hogy közvetlenül a keresztény vallás alapítása előtt és után, Judaizmus egy prozelita vallás volt, mindent megtett a térítésért. Ezt a tényt a korabeli római könyvekben megemlítik. A környéken utazó zsidók próbálkoztak térítéssel Jemenben, az Észak-afrikai berbereknél, évszázadokkal később a Kazár birodalomban (ami napjainkban Oroszország déli része), ahol a teljes lakosság áttért, akikből később a közép- és kelet-európai askenázi zsidók lettek. Ezzel kapcsolatban Dr. Sand felhívja a figyelmet arra a furcsa önámításra, amiben az izraeliek élnek. Nemrég az újságok beszámoltak új ásatási eredményekről, ami szerint a Kazár birodalom fővárosát felfedezték a Káspi-tenger mellett. Ez a hír a legnépszerűbb izraeli újság weblapján így jelent meg: „Orosz archeológusok megtalálták a rég elveszett zsidó fővárost.” Ennek ellenére egyetlen újság se gondolta úgy, hogy ennek a hírnek lenne jelentősége a hivatalos zsidó történelem szempontjából.

Dr. Sand tovább fűzi gondolatait: „Ha a zsidók többsége nem hagyta el a Szentföldet, akkor hová lettek? A választ az izraeli iskolákban nem tanítják, de a korai cionista vezetők, beleértve David Ben Guriont is (Izrael első miniszterelnöke) úgy tudták, hogy a palesztinok az eredetileg ott élő zsidók késői leszármazottjai. Úgy gondolták, hogy a zsidók áttértek az iszlám hitre.

Dr. Sand véleménye szerint a kollégáinak távolmaradása a megvitatástól egy hallgatólagos elismerése annak, hogy az izraeli egyetemeken tanított zsidó történelem úgy van felépítve, mint egy kártyavár. Ez a probléma visszavezethető a múlt század 30-as éveire, amikor elhatározták, hogy a történelmet kétfelé osztják: általános történelemre és zsidó történelemre, mert szerintük a zsidók megtapasztalása egyedülálló volt. Érdekes, hogy az izraeli egyetemeken nincs külön zsidó fakultás politika tudomány, vagy szociológia terén. Kizárólag a történelemmel bánnak így.

Végül pedig egy panasz a szerző szájából. „Kritizáltak, mert az európai történelem a szakterületem és mégis a zsidó történelemről írtam. Csakhogy egy ilyen könyv megírásához egy olyan történészre volt szükség, aki ismeri azt a történelmi megközelítési módot, amit az egész világ akadémiai berkeiben használnak.”

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________

(1678) A liberálisoknak fogalmuk sincs az általuk imádott szabad piacról

Tibor bá’ online

 

~q191A liberálisok (nálunk balliberálisok) makacsul ragaszkodnak a szabad piachoz bár egyértelmű jelei vannak, hogy a piac messze nem hatékony szabályozó, egyáltalán nem szabadit meg minket a periodikuson bekövetkező gazdasági katasztrófáktól. Adam Smith világában a kereslet és a kínálat kialakít egy olyan árat, amire támaszkodva a beruházók eldönthetik hova vigyék a tőkéjüket. A kormány minél jobban beleszól ebbe a folyamatba, a lesben állók annál nagyobb mértékben térítik el a piacot természetes útjától. Ez Adam Smith világa, de a valóságban, ahol élnünk kell, a piac nem állítja be a megfelelő árakat. Erre rengeteg példa adódna, de nézzük csak a három legjelentősebben befolyásoló tényezőt.

  • Globális klímaváltozás. A szénalapú energia ára elfogadhatóan áll be (kapcsolódik ahhoz, amit a fogyasztók hajlandók fizetni, és ahhoz, amit a kitermelők el tudnak fogadni), de csak akkor, ha nem vesszük figyelembe, hogy a CO2 elpusztítja a Földet. Ezen problémákkal szemben a piac teljességgel érzéketlen, csak a kormány lenne erre képes. A létező közgazdaságban ezt az anomáliát externáliáknak nevezik, mivel ezek a költségek kívül esnek a közvetlen tranzakciótól. A liberális közgazdászok az externáliákat aprócska kivételnek tekintik.
  • A gazdaság összeomlása. A feltételezetten önszabályozó piac képtelen felismerni, hogy a financiális fenegyerekek által létrehozott értékpapírok hamisak (toxic=mérgező). A piac képtelen ennek megfelelően beárazni azokat. Kizárólag a kormány lenne képes szabályokat felállítani a hamis, rászedésre alkalmas értékpapírok kiszűrésére. Az igaz, hogy a deregulációnak voltak apró előnyei a tőke megfelelő alkalmazására, de ez messze alulmúlta azt a kárt, amit okozott, például a 2008-as válság, ami csak Amerikában 10 trillió $ (1010) GDP csökkenéssel járt.
  • Eltorzult jövedelem elosztás. 1935 és 1980 között az amerikai társadalom egyre egyenlőbbé vált. Ezen időszak alatt az összjövedelem növekedés kétharmada az alsó 90 százalékhoz jutott el. Az alsó 50 százalék jövedelem növekedése némileg meghaladta a felső 50 százalékát. Ezzel ellentétben 1999 és 2014 között a felső 10 százalék az összjövedelem növekedés több mint 100 százalékához jutott. Ez úgy volt lehetséges, hogy az alsó 90 százalék családonkénti éves jövedelem vesztése közel 3000 $-ra alakult. — Kedves magyarok! Az elmúlt 15 évben, Amerikában a fizetések reálértéke CSÖKKENT. — Jegyezzük meg ennek okait: Emelkedő munkanélküliség mellett a szakszervezetek meggyengültek. A financiális szabályozás fellazult.

A helyzet tarthatatlan, de mégis fenntartják az utolsó pillanatig. Az állam totálisan alkalmatlanná vált a társadalmi igény ellátására, mert a leggazdagabb réteg, az oligarchák szolgálatába állt. Jobban mondva az oligarchák mindenkit megvesznek, hogy perverz vágyukat, a mértéktelen, és határtalan harácsolást folytathassák a végtelenségig. Illetve addig, amíg a világtörténelem legnagyobb vérengzése nem következik be, aminek pontos forgatókönyvét az égvilágon senki se tudja megjósolni.

___________________________________________________
___________________________________________________
_______________

(1677) Az asztrológia ostobaság, de….

 VIP. 27.

 

Amióta az eszem tudom az asztrológia ellensége vagyok, mert kevés ennél butább dolog van a világon. Az, hogy milliók hisznek benne semmi más, mint az emberi butaság bizonyítéka. Van azonban benne egy apróság, amin nem lehet átlépni. Például a zseniális emberek nagy része vízöntő. Erre én úgy spekuláltam, hogy valószínűleg nem mindegy, hogy amikor az embrió agya fejlődik, az anya éppen milyen hatásoknak van kitéve. Ez pedig függhet az időjárástól, ami az év 12 hónapjában más és más. Ennél tovább azonban nem tudtam menni. Most azonban rábukkantam egy amerikai beszámolóra, ami szerint az ember születési dátuma hat különböző módon hathat ki a személyiségre. Ezt úgy is fogalmazhatnánk, hogy mégiscsak van valami az asztrológiában.

___________________________________________________

Az eredeti cikk VIP fordítását E-mailben küldöm el azoknak, akik adományaikkal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________

(1676) Gazdasági bevándorlók

Tibor bá’ online

 

~q191Minden jel arra mutat, hogy most már naponta,  ezres nagyságrendben érkező „menekültek”, valójában gazdasági bevándorlók. A tegnapi hírek szerint az egyik „menekülttől” a társai elraboltak 400.000 forintot. Az önkéntes balliberális (tehát fiatal zsidó) segítők angolul érintkeznek a „menekültekkel”, akik különben rendkívül jól öltözöttek, birtokolnak mobil telefont, laptop-ot. Én inkább úgy ítélném meg a helyzetet, hogy a különben rendkívül jól informált bevándorlók saját hazájukban a felső középosztályhoz tartozó, kellő anyagiakkal rendelkező emberek, akik rádöbbentek arra, hogy hazájukban nulla jövő vár rájuk, tehát át kell menteni magukat Európába. És mert pénzük bőven van, a „segítésük” hatalmas üzletnek bizonyul, tehát virágzik. A Földközi-tengeren történő átutazás fejenként 1500-2000 Euróba kerül, amit zokszó nélkül kifizetnek. Marad még pénzük a szárazföldi fuvarra is. Buszokkal, kamionokkal, sőt magán gépkocsikkal is cipelik őket, mert megéri.

Európának először is azt kellene megérteni, hogy ez a siserehad nem terror elől menekültek gyülekezete, de mert a közel-keleti helyzet átláthatatlan, a terrorra hivatkoznak, pláne, hogy a liberális Európa ezt méltányolja.

Tulajdonképpen ezt úgy kellene felfogni, mint a világ összeomlásának első megnyilvánulását, amit tűzzel-vassal meg kell(ene) akadályozni. Végül is az egész harmadik világ nem lepheti el Európát. Ha beengedjük őket, előbb vagy utóbb ellenünk fognak fordulni, mert már most is túl sokan vagyunk. És ez nem az én kitalálásom, mert a balliberális források is minimum 60 millió potenciális „menekültről” írnak. Különben úgy tűnik, már az előbbre látó balliberálisok is változtatják a véleményüket. Ha nem így lenne, akkor aligha jelennének meg negatív hírek az újságokban, mint például rablások, bűnözések a menekült táborokban. Ugyanakkor Anglia, Franciaország is kezd észbe kapni.

Teljesen mindegy, hogy Orbán a kerítés megépítése mellé politikai húzásként állt, vagy valóban aggódik a nemzetért. Ebben a pillanatban csak örülni lehet, hogy nem a mai (különben impotens) ellenzék van hatalmon, mert akkor rövid időn belül elveszítenénk a hazánkat. Az pedig komikus, hogy a balliberális társaság nem vette észre (vagy nem akarta észrevenni), hogy a társadalom hatalmas többsége helyesli a kerítés felállítását. Ezzel a rezsicsökkentés után Orbánnak sikerült egy újabb népszerűségi jó pontot szerezni.

Tudom, hogy nem írtam semmi újat, de ez most egy lehetőség, hogy a témát kivesézzük.

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________________

 

 

(ACs-55) Azok a csodálatos nők – Vörös és fekete

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102A közelmúltban az Ausztráliába szakadt barátom nyomorgott. Ezt a nyomorgást természetesen nők terén kellett érteni, amivel barátom eleve tisztában volt. Most, hogy hazalátogat, a nemi élete felhőtlen egén gyülekező kumuluszokat velem szándékozott eloszlatni úgy, hogy küldött 100 dollárt és arra kért, szervezzek be neki valami fiatalabb hölgyet, esetleg hölgyeket, hadd válogasson belőlük. Ezek a hölgyek abban az időbe igen hevesen kerestek „kifejezetten nagyvonalú” urakat, az „ápoltság nem akadály” jeligével, ami most már az Interneten is megjelenik. Amikor például szex oldalakon szörfözök (amikor Éva nincs a látóhatáron) különböző nők ugranak be a közeli Szentendréről és azonnali határidővel kínálgatják magukat jókora csöcsök társaságában. Mindegy, a lényeg, hogy a megbízatás nekem is megtetszett, mert ki nem foglalkozna fiatal pipikkel úgy, hogy a cechet a haverja fizeti. Elkezdtem tehát válogatni a kínálatból, bár azzal tisztában voltam, hogy alapos keresgélés előtt állok, mivel a nőknek rendszerint se önkritikájuk, se arányérzetük nincs. Egy-két perces „munkáért” tízezreket akarnak kasszírozni és micsoda lotyók, te úristen. Szóval szörfölök és megakad a szemem egy ígéretes duón: „Vörös és Fekete”. Mi a fene? Csak nem Stendhal törvénytelen ükunokáiról van szó? Legjobb lesz utánajárni a dolognak, feltétlenül válaszolnom kell. Már pötyögöm is: Kedves Vörös és Fekete! Ausztráliából hazalátogató, igen nagyvonalú üzletember vagyok. Ajánlkozásukat érdeklődéssel olvastam, és biztosítom Önöket, hogy személyemben meg fogják találni számításukat. Különben hetvenes, ápolt, szabályos testalkatú, kifejezetten elviselhető férfi vagyok. Természetesen a végső döntést egy személyes találkozásnak kell megelőzni. Ennek érdekében kérek egy pozitív telefonos választ. U.i. Elnézést a magázásért, de nekem ez a spontán tegeződés még nem megy.

Ebből persze kiderül, hogy hülye, alaposan fejhető vagyok, aki nem ismeri a hazai viszonyokat. Nem csoda, hogy azonnal jön a válasz. Elkezd csicseregni  egy női hang, hogy ő a Vörös és Fekete.

–     Drága hölgyem, maga vagy vörös, vagy fekete, mind a kettő nem lehet.

–     Oh, hát az csak egy csali – jön a megnyugtató válasz.

–     Csali-csali, de azért valamit csak jelent?

–     Hát persze! Ez olyan izgis, nem?

–     Szóval ketten vannak és egyikük fekete hajú, a másiké vörös? – sietek a hölgy segítségére.

–     Valami ilyesmi, hehehe.

–     Na jó, ne feszegessük. Különben is, gondolom, találkoznunk kellene.

–     Hát, igen, hehehe – csicsereg vissza Vörös és Fekete.

Egek! Ez olyan, mint az angol történelemben „William & Mary” társuralkodók. A diákok legnagyobb része csak az érettségi szünetben döbben rá, hogy „William & Mary” tulajdonképpen nem egy személy, hanem kettő. Szent igaz, hogy Anglia trónján 1689-től William & Mary ült, de valószínűleg egymás ölében. Szóval nem bírom tovább és rákérdezek.

–  Bocsásson meg, kedves, de magácska a Vörös vagy a Fekete, mert így nézve a fénképét, haja mintha szőke lenne, igaz, hogy festett szőke,de mégiscsak szőke?

–  Egyik sem, én Bea vagyok.

–  Még jó, hogy nem egy boa.

–  Hogy mondta?

–  Még jó, hogy nem egy boa – ismétlem meg szellemeskedésem, de hiába, Vörös és Fekete zoológiai ismeretei a házityúknál bezárulnak, arról is úgy tudja, hogy négylábú. Azonban tépelődésre nincs idő, mert Vörös és Fekete átveszi a szót.

–  Magához fel lehet menni?

–  Hozzám fel, ha nincs itthon a feleségem, nincsenek itthon az unokák, nem látja a házmester, és a ház 23 nyugdíjas nénije. – A hálózat másik végén gyanús csend. Most én mondom a mikrofonba – Hehehe, csak hülyéskedtem.

–  Jaj, de jópofa, hehehe – jön meg újra Vörös és Fekete hangja.

Nekem meg rohadtul kezd tetszeni a dolog. Mekkorát lehet szórakozni 100 dollárért. A végén persze megállapodunk abban, hogy másnap délelőtt tízre jönnek barátom egy hónapja bérelt garzonjába. Este ugye nem lehet, mert akkor dolgoznak, néha délelőtt is, de speciel a holnap délelőtt, az üres. Hát akkor, a holnap délelőtti viszontlátásra, kedves Bea.

Másnap délelőtt 10-kor csöngetnek az ajtón. Azért szép tőlük ez a pontosság. Az egész olyan üzletszerűen precíz. Nyitóóóóóm – üvöltöm át a falakon, és már pattanok is. Az ajtón pedig belibben egy hatalmas csöcsű, enyhén elhízott, harminc körüli cigány lány, nem egészen az, akit a fényképen lehetett látni. Na, ez lesz a Fekete – állapítom meg magamban – akit szorosan követ egy szintén harmincas, egy kissé kiéltebb, kéthavonta más-más színre festett hajú nő, aki egy árnyalattal soványabb és két árnyalattal kisebbek az emlői. Ezzel szemben a hihetetlenül ízléstelen szerelésük egyforma. Én természetesen úgy teszek, mintha aranyat leltem volna, és már tessékelem is be őket a szobába. Hiába, na, anyám belém verte az udvariasságot.

Hölgyeim, Önök a vállalkozók, adják elő a programjukat. Hogyan is gondolták, mennyibe fog kerülni, stb. Remélem nem szégyenlősek, ezeken túl kell lenni legalább egyszer, csak úgy, a miheztartás végett – hadarom el, hadd lássák, én is vágom az üzletszerűséget. A Vörös mindjárt magához is veszi a kezdeményezést:

–  Szóval, először is azt kellene tudnunk, milyen gyakran szeretne velünk találkozni, és mennyit szán ránk egy hónapban?

–  Csak egy pillanat, még mielőtt továbbmennénk – vágok a szavába – mit jelent az, hogy „milyen gyakran szeretnék magukkal találkozni?”

–  Nézze, nekünk mindegy, de azért tényleg tudni kell, milyen gyakran.

–  Hölgyeim, félreértették. Hogy milyen gyakran szeretném, azt értem, és nem is nehéz rá válaszolni, de mi az, hogy „magukkal”? Úgy értem, kettőjükkel?

–  Hát persze, hogy kettőnkkel – trilláznak felém, hát én lepusztulok. Hogy gondolják ezek?

Egymás szájából szedik ki a szavakat. Kiderül, hogy ebben a szférában már több mint 20 éve üzleti verseny folyik. Ők, mármint Vörös és Fekete, iparkodnak a konkurenciát a háttérbe szorítani. Ők egyszerre ketten jönnek, de a dupla szolgáltatásért mindössze szimpla árat kérnek.

–  Hölgyeim, ez nagyon jól hangzik, de ennek semmi teteje. Azok az idők, amikor még duplázni tudtam, már rég elmúltak a fejem felett.

–  Oh, hát ők ezt tudják, ugye az én koromban, nyugtatnak meg bájosan, de azt lássam be, hogy ez így mégiscsak izgalmasabb és főleg látványosabb.

–  Na, jó – adom be a derekam – menjünk tovább. Szóval gondolom, hetente egyszer. – Ezen mosolyognak. Úgy látszik, tudnak valamit, amit én nem. Szerintem azt hiszik, hogy a heti egyet azonnal felemelem háromra, ha meglátom, mit tudnak.

–  Nem kell mosolyogni, kezdjük heti eggyel és van rá havi ötven rongyom. Ez tetszik nekik. Kifejezetten szimpatikus, hogy havonta annyit szándékozom kidobni az ablakon, amennyi a nyugdíjam egy teljes hónapra. Bólogatnak, hogy elfogadják.

–  Hát akkor, hölgyeim, mikor kezdjük?

Szerintük akár most mindjárt. Nézem az órámat, másodika van. De jó! Akkor most új hónapot kezdünk. Majd azt mondom a barátomnak, hogy sajnos szárazon nem lehetett tanulmányozni a témát. Vörös és Fekete meg se várta a formális igen elrebegését, máris akcióba kezdtek. Az egyik leengedte a rolót, a másik közölte velem, eddig tartott a magázással összekötött bohóckodás. Ők mindent tudnak (mármint ebben a témában), de magázással nem megy.

–  Oh, hát persze. Szervusz, Bea. Szervusz… téged hogy is hívnak?

–  Zsófi, hehehe – jön a vidám válasz.

–  Nahát akkor, szervusz Zsófi – és vártam mi lesz. Na mi?

Bea és Zsófi minden sikk nélkül lehajigálták ruhadarabjaikat. Szóval, ezt már láttam gusztusosabban is, izgatóbban is, csak még ízléstelenebbül nem. Különben minden úgy jött be, ahogy megsejtettem. Bea hatalmas csöcsei még hatalmasabbakat lógtak. De mi a fenét lehet várni. Ez a nő már legalább 20 éve ivarérett, és 20 év piszok hosszú idő. Ezekkel a csöcsökkel ennyi idő alatt már annyi minden történhetett, talán csak a gőzhenger nem ment át rajtuk. Bár azon sem csodálkoznék.

Zsófi felsőteste se volt esztétikusabb. De tárul még elém négy darab meglehetősen szőrös női láb is, hiába na Borsodot az epiláció mind a mai napig sikeresen elkerülte. Aztán felbukkant egy csomó hurka, két enyhén kopott nemi szerv. Nem kell röhögni! A fanszőrzet igenis kopik, koptatja az idő múlása és koptatja a használat is. Bea és Zsófi esetében mind a két eset fennállt. Tényleg, épp azon meditáltam, miért nem találják ki az altesti parókát, amikor Zsófi rám förmedt.

–  Te nem vetkőzöl?

–  De igen, azaz, majd ha lázba jöttem, illetve gumival szoktátok, vagy mi?

A kérdés megzavarta őket, mert éppen azon tanakodtak, melyikük kapja be a másik csöcsét egy kis leszbi macerára, így hát csak hevenyészve vetették oda nekem, hogy ők tiszták és nagyon megválogatják a partnereiket. Nahát, micsoda megtiszteltetés, tehát meg vagyok válogatva, de azért még erőlködök egyet.

–    Úgy értem AIDS, meg ilyesmi. – Legyintenek, hogy már hallottak róla, de ők vigyáznak.

–    Na ez az, de hogyan? Gumi?

–    Nem, dehogy, az olyan, mint zokniban mosni lábat, hehehe.

–    Lehet – megyek bele ebbe a bárgyú hasonlatba – csak tudjátok a lábmosástól még senki se kapott Kaposi szarkómát.

Ezt már nem is hallják. Valósággal habzsolják egymás rég lógásnak indult testrészét. Nem is tudom, kellek-e én ide? Most ráesnek az ágyra. Bea a hátán fekszik, és térdben felhúzott lábait széttárja. Zsófi mohón beveti magát a combok közé és szürcsölő hangot hallat.

Na, én inkább kimegyek a konyhába, és főzök magamnak egy jó erős duplát. Lehet, hogy hajnalban lesz vége a bemutatónak. Tíz perc múlva jövök vissza, egy helyett három kávéval. Ne mondják, hogy paraszt vagyok. De ahogy nézem, ezek észre se vették, hogy hiányoztam. Most Zsófi fekszik a hátán, és Bea dugja be egyszerre három ujját oda, ahová azok egyáltalán nem valók. Nem tudom, mit hülyéskedik, az egész öklét kellene, mondjuk, könyökig. Igaz ezt már kitalálták a fistelők, de mégis, ha már bemutató….. Zsófi hangosan liheg. Szent isten, ezek igaziból csinálják. Nem is tudom, mit tegyek. Az ágyon folyik a sikongatás. Most Bea rágcsálja Zsófi bimbóit, de jó alaposan ám. Körülnézek a szobában, nem hoztak-e magukkal kancsukát vagy jégtörő csákányt. Úgy tűnik, nem. Ez azért megnyugtató. Kevergetni kezdem a második kávét, megiszom. Bea a hasán fekszik, Zsófi lovagló ülésben a hátán csúszkál le és fel, nedves nyomokat hagyva maga után. Egek, ez rosszabb, mint egy pornófilm, mert ezt ki se lehet kapcsolni. Vajon meddig tart? Nézem az órámat. Még nincs dél. A két nő mindenfajta hörgő hangokat bocsát ki magából. Lehet, hogy kezd vége lenni a bemutatónak? Adná Isten! Kokettálok a harmadik csésze kávéval, aztán észreveszem, hogy Zsófi és Bea átölelkezve egymás mellett fekszenek a hátukon, és engem néznek. Végre Bea megtöri a csendet.

–    Előre tudtam, hogy impotens vagy, még mondtam is Zsófinak.

–    Na, azért ez túlzás.

–    Akkor miért nem kellett egyikünk sem? Le se vetkőztél.

–    Azt hittem, még eltart egy darabig – dadogtam, és bátortalanul elkezdtem babrálni a nadrágszíjammal.

–    Ne szövegelj! Mi a gond? Nem vagyunk elég jók? Na mindegy, fizetsz valamit?

–    Tulajdonképpen fizethetnék, mert azért a show, mint olyan, jó volt. Úgy értem, végül is dolgoztatok. – De Zsófi megvető kézmozdulattal belém fojtotta a szót.

–    Figyelj! Ne fizess, kend a fejedre a stegót. Nem mindig jön be. Veszíteni meg, tudni kell.

Mire filozófiájuk bölcsességét megértettem, már egyedül voltam a lakásban három üres csésze társaságában, és arra gondoltam, hogy az én koromban nem is olyan könnyű elkölteni 100 dollárt.

__________________________________________________
__________________________________________________
_____________________

VM-284 – 50 év?

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102Budapest ostroma (akkor mi így hívtuk, nem pedig felszabadítása) befejezése után felmentünk a lakásokba, már akinek volt lakása. Egyetlen puskalövés se hangzott el, helyette az orosz katonák zabráltak, és erőszakolták a nőket, ha tehették. A szolgálatban lévő katonák összefogdosták a férfiakat, hogy teljesíteni tudják a hadifogoly létszámot. A málinki robot egy lerágott csont, nem is vesztegetek rá időt. Aztán a túlélők körülnéztek, hogy ki maradt életben, és mi maradt meg a városból. Az okos felnőttektől állandóan azt hallottam, hogy ötven év alatt se lehet újjáépíteni Budapestet. – A lerombolt hidakról mindenki látott már fényképeket. Lerombolták, aztán újjáépítették, és kész. De azt a 80-nál fiatalabbak el se tudják képzelni, hogy nézett ki a város. Ezért most kigyűjtöttem néhány fényképet, nézzétek meg mi maradt Budapestből csak azért, hogy Hitler 2-3 nappal tovább élhessen.

~q097___________________________________________________

~q095___________________________________________________

~q093___________________________________________________

~094___________________________________________________

~q098

Tehát 50 év! Hatósági felszólításra, de az se kellett volna, akinek volt ép keze és ép lába elment „közmunkára” (fizetés nélküli romeltakarítás, helyreállítás). Első lépésben lebontották a romokat, hogy legalább az utcákat, utakat lehessen használni. Aztán mindenki megpróbálta összefusizni a megrongálódott lakását, ha pedig teljesen elpusztult, akkor beköltözött rokonhoz, szomszédhoz, ahová tudott. Aztán elkezdődött a helyreállítás, az újjáépítés. Elindultak a két-három roncsból összeeszkábált villamosok, autóbuszok. A gyárakat iparkodtak összepofozni, hogy valahogy termelni tudjanak. Az akkori középgeneráció kitett magáért, újra felépítették azt, amit két generációval korábban felépítettek a nagy semmi közepén. Budapest megmaradt lakossága összefogott, hogy csodálatosan szép fővárosunk egyszer újra ragyoghasson. Ezek azok az emberek, akik, ha még élének, akkor nyuggerek, és akiktől nyomorúságos nyugdíjaikat sajnálja a mai középgeneráció, akik készen kaptak egy világvárost, amiért semmit se kellett tenniük, egyszerűen csak megörökölték, hogy nyugodtan töltsék idejüket wellness medencékben, hogy még a tíz milliós magyar lélekszámot se legyenek képesek fenntartani, és hogy tömegesen külföldre vándoroljanak néhány eurós többlet jövedelemért.

___________________________________________________
___________________________________________________
_______________________