Tibor bá’ online

Ha valaki még nem tudta volna, akkor most közöljük vele, hogy az ipari társadalmat a fosszilis energia tartja fenn. Az összes klímakonferencia arról szól, hogy szembenézzünk a fosszilis energiák fogyasztásának következményeivel. Ha kicsit is körül nézel kiderül, hogy a világ vezetői nem képesek érdemi döntést hozni. Nekünk, a népnek, tudomásul kell vennünk, hogy a döntéshozók nem látják előre az eseményeket, és természetesen nem képesek a gazdasági világválságon úrrá lenni. Ugyanígy totálisan alkalmatlanok a klímaváltozással kapcsolatos veszélyek felmérésére és a szükséges ellenlépések megtételére annak ellenére, hogy a világ tudósai már elég régen félreverték a harangokat, hogy az emberiség történelme folyamán még sohase nézett farkasszemet ekkora veszéllyel, hogy a rendelkezésünkre álló idő rövid, vagy talán már el is múlt, hogy ez a veszedelem esetleg kihalásunkhoz is vezethet.

A probléma lényege a világ vezetőit is irányító általános emberi természet, amivel kapcsolatban van néhány feltételezés. Ezek a feltételezések visszanyúlnak a Felvilágosodás korára, amikor is olyan gondolkodók, mint például Adam Smith, Marquis de Condorcet, stb. szembehelyezkedtek a középkori kereszténységgel, amelynek tanai szerint a bűnös emberi lénynek kevés joga volt az élethez, és isten kegyelmétől várta a megváltó másvilágot. A felvilágosodás szerint az ember a természet része, racionális, önrendelkező, nyereségre törekvő lény. Az egyed érvényesülése a határtalan anyagi fejlődéstől függ, még itt a földön. Ebből a nézetből nőttek ki a nemzetállamok, ahol alapvető joggá vált a magántulajdon birtoklása. Ebből nőtt ki az ipari forradalom. Igen, de ez az emberi tulajdonság okozta a gazdasági válságot és fordítja egymás ellen a résztvevőket. Egyszerűen kifejezve, győzött az emberi kapzsiság, a potenciálisan katasztrofális következmények ellenére, amelyek az emberiség és a Föld jövőjét megkérdőjelezik. Ha az emberi természet valóban az, amit a felvilágosodás filozófusai hirdettek, akkor halálra vagyunk ítélve. Egyszerűen elképzelhetetlen egy fenntartható globális gazdaság megteremtése. És akkor most itt be is fejezhetném a posztot….

Csakhogy itt van egy szalmaszál, amibe szerintem belekapaszkodhatunk. Az agykutatás legújabb eredményei arra ösztönöznek egyeseket, hogy átgondolják a régen dédelgetett ismertetőket az emberi természettel kapcsolatban. Biológusok arról iparkodnak meggyőzni minket, hogy léteznek tükör-neuronok, az úgynevezett „empátia neuronok”, amelyek lehetővé teszik, hogy megtapasztaljuk mások érzéseit. Ennél is tovább mennek, szerintük az ember a legszociálisabb állat, aki társaival kapcsolatteremtésre, és érzelmileg közelkerülésre törekszik. Ezek után a szociológusok törték ki a nyakukat, hogy a biológusok segítségére siessenek, és elkezdték áttekinteni a történelmet egy empátia szemüvegen keresztül. És láss csodát, mit találtak? Olyan, korábban elrejtőző emberi tetteket, amiből az következik, hogy az emberi evolúció nem csak a természeten való felülkerekedést hozta ki belőlünk, hanem az empátia felfokozását és mások felé történő kiterjedését is. Állítólag egyre több jelet látni arra, hogy alapvetően megértők vagyunk, aminek messzemenő következményei lehetnek az egész társadalomra, azaz meghatározhatja fajunk sorsát, természetesen a jobbik irányba. Tehát nincs másra szükség, mint egy globális empátia megteremtésére, aminek segítségével egyetlen generáción belül feléleszthetjük a globális gazdaságot és újraéleszthetjük a bioszférát.

Én azonban inkább úgy gondolom, hogy az ember egy csodálatos lény, de egészen más aspektusban. Vagy nem nézünk szembe a kellemetlenséggel, vagy ha ez nem lehetséges, akkor kitalálunk valami mesét. Ez a mese természetesen alkalmazkodik a korhoz. Ma nem hozunk áldozatot az istennek, hogy ezt vagy azt megtegye nekünk. Ma nincs ráolvasás, vagy mágikus kézrátétel. Ma a tudósok jól felszerelt laboratóriumokban kutatnak, és kutatási eredményeiket publikálják, nem egyszer megrendelt végeredménnyel. Marad tehát az önpusztítás. Az agykutatók pedig meséljék el a bankároknak, amikor éppen kilakoltatnak egy családot, hogy nekik is vannak empátia neuronjaik, csak (szerintem) a pénztárcáikban tartják.

__________________________________________________
__________________________________________________
_________________________