Tibor bá’ online
1945-ben, a világháború befejezésekor 12 éves voltam, és megragadta a fantáziámat a legújabb sláger, a Három Aranyásó. Kezdjük vidáman a hetet, hallgassátok meg Kazal László előadásában:
Lássuk, mit is hallottunk. A közös cél érdekében 3 elvetemült ember megölt egy negyediket, és elvette az aranyát. Vagyis 3 összefogott a negyedik ellen. Aztán kettő fogott össze a harmadik ellen, majd mindegyik ki akarta nyírni a másikat, de ez balul sült el. Nekem, mint gyereknek feltűnt, hogy egy darabig összefognak, aztán pedig minden külső ok nélkül, mindenki fordul mindenki más ellen. Ha ezt előre tudom, nincs értelme a stiklihez segítőket keresni. De ne menjünk vissza ilyen messzire a múltba. Ki látta az Olasz Melót? (érdemes megnézni) Nagyszerű film. Zseniális szakemberek fognak össze és egy hatalmasat rabolnak, aztán egymástól is. Ha szükséges lenne, fel tudnék még hozni számtalan remekművet, amelyekben közös lenne az, hogy egy bizonyos piszkos terv végrehajtásához többen összefognak, de a kivitelezés után összekapnak. Úgy tűnik, ez mélyen benne ül az emberi alaptermészetben. Hányszor volt a történelemben, hogy a szövetségesek körül valamelyik csak akkor szállt be a harcba, amikor a másik már majdnem elesett. Ezt tette Amerika is, amikor 1944.június 6-án megnyitotta a második frontot, amit másfél évvel korábban, 1943 januárjában ígért meg Sztálinnak. Háborúban másfél év sokat számít. Sztálin ezen késés miatt 15 millió katonáját vesztette el.
Ha az én kiértékelésem, vagyis, hogy ez az Emberi psziché egy mélyen ülő tulajdonsága, akkor erősen megkérdőjelezhető, hogy 300 (nem 3) család össze tud-e fogni egy bizonyos közös cél érdekében, ami a „közhiedelem” szerint az emberiség létszámának számukra legkedvezőbb értékre való visszametszését jelentené? A válaszom az, hogy talán, de azt teljesen kizártnak tartom, hogy éveken, évtizedeken keresztül töretlenül fennmaradjon a közös cél, eredeti állapotában, hogy ne legyenek egyéni oldalérdekek, hogy ne legyenek a csoporton belül klikkek, széthúzás, megtorpedózás, a részletek egyéni átértékelése, hogy a 300 fős csapat ne essen szét darabokra. Hogy miért tarom kizártnak? Mert most már 70 éven keresztül állandóan ezzel találkozom.
A világ-elit összeesküvése az emberiség ellen azért olyan népszedrű, mert a külső (ámbár felületes) jelek efelé mutatnak. Erre találtam én ki évekkel ezelőtt az esernyő analógiát: Az emberek mennek az utcán, majd hirtelen elered az eső. Erre számtalan járókelő kinyit egy ernyőt és az esernyő alatt folytatja az útját. Ez úgy tűnik, mintha egy titkos központból kaptak volna parancsot az ernyő kinyitására, miközben valójában az történt, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül döntöttek úgy, hogy nem kívánnak megázni, ha már az ernyő kéznél van. De ezt láthatjuk számtalan más esetben is. A tőzsdén egyszer csak zuhanni kezd egy bizonyos részvény ára. Nem a Rothchild bankház adott erre titkos utasítást, mindössze a sok ezer befektető úgy gondolta, hogy mivel a részvények mögött lévő gyár egy robbanás következtében félig leégett, akkor aligha fognak osztalékot fizetni jó pár éven át. Ez mellett természetesen vannak közös érdeklődésre igényt tartó tényezők. Most például az összes olyan bank, akiknek Görögország tartozik, követeli a görög megszorításokat. De még az olyan bankok is, akiknek nem tartoznak, mert nekik is tartoznak valakik, és nem jó ötlet szolgálni számukra precedenssel. Ehhez nem kell a Bilderberg csoportnak összeülni, és határozatot hozni. – Időnként összeülnek? Hát persze, és kurva jól érzik magukat egymás között. Mi is fogunk tartani egy blogtalálkozót (már jó néhányat tartottunk). Történt valami? És ha valamiben megállapodtunk volna, azt maradéktalanul be is tartottuk volna? Egy fenéket. Mindenki az időközben előállott saját érdeke szerinti változtatott volna rajta. Figyeljétek meg, az emberek szerződéseket kötnek a pillanatnyi érdekeiknek megfelelően, de amennyiben ezek az érdekek (előre nem látható módon) megváltoznak, akkor iparkodnak kibújni a szerződés alól. Kalotaszegi nagyon okosan, és nyilván nyomós tapasztalataira támaszkodva írta: „Ez az egész végítéleti népességcsökkentő atomtaktikai háborúsdi elmélet csak úgy működik, ha egy világ-elitet raktok a háttérbe, ami mindent és minden országot irányít. Ilyen viszont nincs, az orosz elit az orosz népet akarja túlélőnek, a kínai vezért a kínai népet, az amerikai az amerikait, Izrael az izraelit.” Erre az épkézláb hozzászólásra senki se reagált. Kérdés, értettétek-e a lényeget? Nincs világ-elit, egyéni érdekek vannak, amelyek néha összevágnak, néha nem. A terrorizmus elleni harcban Washington és Moszkva összefog, mert mindketten érdekeltek a dologban, de másban nem értenek egyet, mert ellentétesek az érdekek.
És akkor mégis mi várható, és mikor? Felejtsük el, hogy az elit kezében a sorsunk, de ettől se az időpont nem válik nyilvánvalóvá, se pedig a jövőnk nem lesz fényesebb. Nos, szerintem három lehetséges jövő között „válogathatunk”.
1) klíma, 2) termonukleáris háború, 3) társadalmi katasztrófa.
Klíma: A fenti három szcenárió közül ez az, ami elkerülhetetlen, amit korábban már megírtam. Valójában már javában zakatol az arra felé robogó vonat. Ha az első figyelmeztetésre az emberiség reagált volna… ami természetesen egy totálisan elméleti elképzelés, mert az emberiség egyedekből áll, akik mind, kivétel nélkül jobban és jobban akarnak élni. Ma senki se fog lemondani a kényelemről, a kellemről, csak azért, hogy az utódok a bekövetkező katasztrófát elkerüljék. Bármennyire is finomkodunk, egyesek saját pénzből segítik a „menekülteket” (néhány hónapon belül irtani fogják őket) ez a tényleges valóság. Csak magunkkal törődünk és magunkkal is csak a mában. Közben a hajó már elment, bármit teszünk, vagy tennénk, a globális felmelegedés egyre gyorsuló tempóban folytatódik. Az se segítene, ha olyan figuráknak, mint Mszilárd, igaza lenne, például Mc Phersonnal szemben, aki 2030-ra teszi a hő okozta „világvéget”, mert ha az utódaidra gondolsz, mit számít néhány extra évtized ide vagy oda? Tudomásul kell venni, hogy a földi élet egyre problematikusabb, egyre kellemetlenebb, és egyre veszélyesebb lesz. Nincs értelme kitérni a részletekre, de fogadjátok el, hogy a mainál sokkal ellenállóbb emberi közösség se lesz képes megbirkózni a kihívásokkal, mert biológiailag lehetetlen. — Már erről is írtam. Az emberi test 36 °C-on üzemel. Ezt a hőfokot a szervezet tartani akarja tűzön-vízen át. Ha a testünk hőmérséklete 36 °C alá csökken, vacogással válaszolunk, ami hőtermeléssel jár, és amíg van „üzemanyag” (glükóz a vérben) addig működik. Ha a test hőmérséklete emelkedni kezd, a szervezet izzadással válaszol, mert a párolgás hőelvonással jár, de ez csak akkor lehetséges, ha a környező levegő felveszi a párát. Ha a levegő hőmérséklete meghaladja a 36 °C-ot, tehát közvetlen hőleadás nem lehetséges, és a relatív légnedvesség 100 % (trópusi meleg), akkor a helyzet totálisan reménytelen. Az emberi lét ilyen körülmények között fenntarthatatlan hatalmas energia (ami nem lesz) felhasználása nélkül, amivel biztosítható kis méretű, zárt tér légkondíciónálása. Ez pedig egészen biztos be fog következni, csak idő kérdése. Egy apró összefoglalót az alábbi videó szolgáltat:
Termonukleáris háború: Én még egy sci-fi regénybe se merném leírni, hogy a világ-elit összebeszélt, és látszólag egymás ellen egy olyan termonukleáris világháborút indítanak el, ami gondosan kicentizett töltetek és robbantási magasságokkal megöli az emberiség jelentős, és szerintük felesleges százalékát, de ami után a Föld pont olyan mértékben lesz lakható, mint előtte volt. Nem merném leírni, mert ez nem fantázia, hanem abszurd. A felesleges tömegektől egyszerűbben és kevesebb veszéllyel is meg lehet szabadulni, elég ha nem csinálunk semmit, és mindent ráhagyunk a természetre. Ennek ellenére az atomháború veszélye valós, mert tanúi lehetünk egy világbirodalom lassú bukásának, amit az elszenvedő vezetők nem fognak tétlenül nézni. Meg aztán volt már olyan az emberi történelemben, hogy békében éltek az idők végezetéig? Volt már olyan az emberi történelemben, hogy háborúban nem vetették be a legpusztítóbb fegyverüket, mert „azt azért már nem”? Olyan viszont volt, hogy aláírtak egyezményt abban a reményben, hogy ellenük nem fogják felhasználni (például dun-dun töltény, klaszter bomba, ideggáz, napalm bomba) de ők meglepetésszerűen előállhatnak vele. Csak azt nem lehet megmondani, hogy mikor. Jelenleg – számomra úgy tűnik – mind a két fél (USA – Oroszország) technikai fölényre iparkodik szert tenni, mert a válaszcsapás lehetősége alól szeretne mentesülni.
Társadalmi katasztrófa: Bármi történjen (és már történik) a következménye társadalmi katasztrófa, aminek következtében hatalmas tömegek indulnak be és letarolnak mindent, ami az útjukba kerül, pusztán azért, hogy még egy napig életben maradhassanak. És ez az, amitől valóban tartanunk kell. Jelenleg a közel keleti, és afrikai háborús tevékenység miatt indultak el milliók. Előbb vagy utóbb a globális felmelegedés miatt fognak tömegek megmozdulni a bekövetkező szárazság, ivóvízhiány, élelmiszerhiány miatt. Az atomháborút követően is ez lesz a túlélők legnagyobb fenyegetése, hiszen a felperzselt területek túlélői keresni fogják a lehetőséget életük fenntartásához. De ugyanez lesz a veszély forrása, amennyiben bekövetkezik egy gazdasági összeomlás. Hatalmas tömegek, akik képtelenek fenntartani létüket a korábbi lakhelyeiken. Éppen ezért én azt tartom a legfontosabbnak, hogy erre készüljünk fel. A felmelegedést nem tudjuk kikerülni. Az atomrobbanás túlélése szerencse kérdése. Emiatt gondom csak akkor keletkezik, ha túlélem. Amivel valóban szembe kell néznünk az idegen emberek elözönlése. Ezt az ország megúszhatja, ha nem követjük el 1526 hibáját, és minden családot hagynak felfegyverkezni, és az inváziós áradat feltartóztatását nem néhány száz TEK-es legényre bízzák.
A poszt nem teljes, gondolom a soron következő vitában komplettírozni fogjuk a témát.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
___________________________