Tibor bá’ vissza a múltba

1950 környékén a magyar nyelv gazdagodott egy új kifejezéssel: „ez nem telefontéma”. Akkoriban egy telefonhívás 60 fillérbe került (ami később 80-ra módosult), ami elvileg 3 perc beszélgetésre szólt, de a technikai feltételek nem voltak megadva az ellenőrzésre, ezért mindenki annyit telefonbált 60 fillérért, amennyit úri kedve tartott. Csupán annyit tudtak csinálni, hogy a telefonfülkékbe felcsavaroztak egy zománctáblát. A baloldali kép egy ilyen telefonfülke belsejét mutatja be a zománctáblákkal. Sajnos a szóban forgó táblát teljesen tönkretették, csak egy 3-as látszik rajta. Ezért néhány ember ácsorgott a fülke előtt, arra várva, hogy telefonálhasson. A fülkében egy nő zavartalanul beszélgetett. A felírat pedig arra figyelmeztetett, hogy a telefonálás 3 perc. Szokás volt bekopogni az üvegen és mutogatni a karórára, ha valaki ezt nem vette figyelembe, de az otthoni készülékekkel történő telefonálásoknál semmi se állt a hosszú fecsegés útjába.

A lényeg az, hogy (főleg a nők) imádtak „órákon” át fecsegni, mert ugye akkor se Blikk, se BORS, se semmi nem volt, még délelőtti műsor se a kereskedelmi tévékben, ahol a celebek villanthattak volna. Ezért a telefonálók mindenre kitértek, de ha valami politikai véleményre került a sor, akkor valamelyik fél megszólalt, ez nem telefontéma, és mással folytatták. Az aggodalom jogos volt, mert például Rákosi viccért hónapokat lehetett kapni, ha valaki feljelentette az elmesélőt. Az is igaz, hogy adott személyeket valóban lehallgattak, de a 10 millió mezei állampolgár beszélgetésének a lehallgatása elsősorban technikailag volt lehetetlen, aztán meg a kiértékelés lett volna megoldhatatlan probléma. Hány ávós teljes napi munkaidejét vette volna igénybe? A köznép azonban nem gondolkodik, hanem megijed és „nem telefon témát” telefonálás közben nagy ívben elkerüli.

Már rég nincs Rákosi rendszer, sőt már Kádár rendszer sincs, és ez az új rendszer (ami lassan már Orbán rendszer lesz) is már vagy 25 éves, de amit egy társadalom egyszer megtanul, azt az istennek se felejti el. Engem például hetente figyelmeztetnek telefonálás közben, hogy ez nem telefon téma. Ugyan már!

Már többször leírtam, hogy kamaszkorom alatt a Szabadság-hegyen (most megint Sváb-hegy lett belőle) laktunk. Volt ott a közelben egy néhai kolostor, amit ÁVÓs tisztek továbbképzésére használtak. Ezt a környéken lakóknak nem volt nehéz érzékelni, mert turnus váltáskor nagy csapat tiszt szállt le a fogas végállomásánál és tömegesen gyalogoltak le a Rege úton. 56 novemberében persze egy lélek se volt ott, én meg gondoltam, hogy körülnézek a titkos helyen. Na, mit találtam (többek között)? Hihetetlen mennyiségű magnószalagot, szépen csoportosítva, ahogy könyvtárakban szokás. Egy egész emeleten nem volt semmi más, csak lehallgatási anyag. Az egyértelmű volt, hogy mindent felvettek, amit csak lehetett, de az is nyilvánvaló volt, hogy kiértékelésről szó se lehetett. Ki, kik hallgathatták volna végig ezt a sok millió órányi felvételt? A látottak alapján én nem a híres mondás (nem telefon téma) jogosságát láttam igazoltnak, hanem pont az ellenkezőjét. Ennyi beszélgetést automatikusan felvenni lehet, de kiértékelni lehetetlen. Gyurcsány, és minden más potenciális rivális beszélgetéseit lehallgatják és kiértékelik, ehhez nem fér semmi kétség, de hogy az én adócsalásommal kapcsolatos dicsekedésemre szarnak, az egészen biztos.

________________________________________________________
________________________________________________________
______________________________