Tibor bá’ online

Az amerikaiak a majomtól származnak, más magyarázat nem létezik – Írta: Fred Reed – amerikai újságíró. Lefordította, majd alaposan átdolgozta, és kibővítette: Tibor bá’ a magyar kötekedő 😀 .

Tinédzser koromban vasárnap délelőttönként matinéra jártam – aki nem tudja mi az, nézze meg a Googlit. Ezek az előadások általában több rövid filmből álltak. Emlékszem egy majmokkal végzett kísérletre, illetve egy majom befogásra. Egy kókuszdión fúrtak egy apró lyukat és vele szemben egy kábé 4 centist. Aztán átfűztek rajtuk egy erősebb zsineget, aminek a végén volt egy nagy csomó, ami nem fért át a kisebbik lyukon, hanem megakadt. A zsineg másik végét pedig a fához erősítették. A kókuszdiót tehát nem lehetett elvinni, mert a zsineg egyik vége a fához volt kötve, a másik vége pedig nem bújt ki a lyukon. Ezt követve a kókuszdió belső üregébe valami majomcsemegét, olajos magot tettek. Jött a majom, benyúlt a kókuszba, éppen hogy átfért a lyukon a keze és megmarkolta a majomcsemegét, majd kihúzta volna az öklét, de az nem fért át a lyukon. Ekkor előjöttek a vadászok és megfogták a majmot. Persze, ha a majom elengedte volna a majomcsemegét, akkor ki tudta volna húzni a kezét, de a majom görcsösen ragaszkodott a megmarkolt zsákmányhoz. Ezt a filmet láthatta Fred barátunk is, és erre emlékezett, amikor megírta a „Darwinnak igaza volt” című cikkét. Ez természetesen Magyarországon nem hangzik szenzációsnak, de az amerikaiak nagyobbik hányada biblia-centrikus és tagadja Darwin tanait éppen azon az alapon, hogy az intelligenciával (és lélekkel) felruházott ember nem származhat a majomtól. Fred Reed fejtegetésében pedig arról van szó, hogy az amerikaiak olyan csökönyösen ragaszkodnak a zsákmányukhoz, mint a majmok, tehát „bizonyítva” látja Darwin tanait. No lássuk!

Amikor az amerikaiak rádöbbentek, hogy saját jövedelmükből nem tudják etetni az SUV járgányukat, és nem tudnak úgy konzumálni, ahogy a szomszéd, akkor hitelkártyákra kezdtek vásárolni, mert képtelenek voltak elengedi azt, ami a markukban volt.

Az amerikai kormány fél évszázada harcol, a különben gyakorlatilag ártatlan marihuána ellen, a legkisebb eredmény nélkül, de a majom nem képes kinyitni az öklét, mindegy mibe kerül, mennyire eredménytelen, csökönyösen markolja a csemegét.

Amerika a világuralomból fokozatosan regionális hatalommá válik katonailag, gazdaságilag és diplomáciailag. Hacsak valami csoda nem történik, amik nem szoktak történni – akkor az USA hamarosan a második helyre kerül. Ez ellen semmit se lehet tenni, de az ország inkább csődbe hajtja magát, mintsem belenyugodna az elkerülhetetlenbe. Képtelenek elengedni a csemegét.

Kínai léptékkel mérve az USA egy apró ország, lakóinak száma mindössze egy ötöde az övéknek. Gazdasági növekedésük 10 % körül van. Igen, lehet, hogy le fog lassulni, de az is lehet, hogy nem. A kérdés nem az, hogy le fogják-e hagyni Amerikát, hanem inkább az, hogy mikor? Na már most, valójában a gazdaság számít, minden attól függ. Miközben Amerika hanyatlik, Kína az összes földrészen beruház. Nincs ebben semmi kivetnivaló, megfontolt gazdaságpolitika. Nem szabad ezeket a ferde szeműeket alulbecsülni, mert okosak, fegyelmezettek, figyelmesek és gyakorlatiasak, miközben nacionalisták és tudatában vannak etnikai másságuknak. És ne feledjük, kormányuk közel tökéletes. Ez kérem egy intelligens diktatúra, amely előre akarja vinni az országot. Ezzel szemben az amerikai kormány önérdektől hajtott lobbistákból és Wall Street-i rablókból áll. Kínát mérnökök irányítják, míg Amerikát ügyvédek. Amerika az öngyilkosság elkövetésén mesterkedik, mert az ország nem gyárt semmit, nincs valós gazdasága, mert a gyártó kapacitása tengerentúlra költözött. A hajóépítés, acél gyártás, szórakoztató elektronika gyártása, vasúti szállítása megszűnt. Ez van! Azaz ezek nincsenek!

A USA lakósságának fogalma sincs a valós helyzetről. Amerika a világ legnagyobb adósa, míg Kína a világ legnagyobb hitelezője. Amerika nem lesz képes visszafizetni azt, amivel tartozik, tehát vagy csőd vagy infláció. Ennek ellenére a kormány csak költ, költ és költ, amihez kölcsönt vesz fel, kölcsönt vesz fel, és kölcsönt vesz fel. Láthatóan senkit nem érdekel, mivel a vezetők teli tömik a zsebüket. Normál körülmények között ilyenkor abba szokták hagyni a luxus költekezést. De nem. Amerika tovább vásárol olyan dolgokat, amikért nem tud fizetni, nem tudja fenntartani, de mégis igényt tart rá, mert ő a legerősebb fiú a játszótéren. A majom nem képes elengedni azt, amit megragadott.

A Pentagon egy Amerika nyakára kötött kő, mert éves költsége meghaladja az 1000 milliárd dollárt. Oroszország, Kína, a muszlim világ, Latin Amerika és mindenki más, aki utalja Amerikát, élvezettel nézik a látványt. Csak költsetek többet és még többet, idióták.

Nemzeti hiúság. Nem azért vannak amerikai csapatok jelen Dél Koreában 60 éve, mert félő, hogy Piong Jang átlépi a nem létező határt és megtámadja Arkansast. Azért vannak ott, mert Amerika azt hiszi, született joga uralkodni a világ felett. A majom azért se engedi.

Amerika választhat, visszavonja csapatait vagy belebukik, de a csapatok visszavonása lehetetlen, mert az amerikai gazdaság az állandó háborúzásra van ráépítve, amit nem lehet abbahagyni. Az ésszerűnek tűnhet, hogy Dél Koreából kivonnak 30.000 katonát, de ezzel a hazai munkanélküliek számát növelnék, amikor az már eleve veszélyesen magas. Ha az országba beeresztenek leszerelt katonákat, az egészen biztos fegyveres lázadáshoz vezet.

Nincs értelme úgy tenni, mintha a jelenlegi recesszió ideiglenes lenne, és nem pedig az amerikai jólét halálának a nyilvánvaló jele, ahogy a kiöregedett nő is hiába ken fel magára fél kiló kozmetikumot, remélve, hogy a férfiak nem veszik észre. Amerika költ még egy darabig, miközben mások felfejlődnek, és termékeiket eladják az amerikaiaknak. A majom nem enged.

Ez már így van, Amerika által kezdeményezett szabadpiac, olyan mint a forradalom, megeszi gyermekeit. A nagyszerű, önszabályozó szabadpiac szabályai szerint – előreláthatóan – a világ termelésének zöme átment oda, ahol a legolcsóbb a munkaerő, de nem fegyelmezhetetlen és tanulatlan négerek. Ez pedig Kína és India. De mi van Európával? Köszöni, nincs jól. Európát gyakorlatilag a 82 millió német cipeli a hátán. Illetve a német export. Ugyanis a német precíziós termékek, például speciális szerszámgépek legyártásához és összeszereléséhez német munkáskéz kell, még akkor is ha az órabére meghaladja a kínait. A legnagyobb vásárló természetesen maga Kína, amíg nem tanulja meg ezt is maga gyártani. Európa tehát kapott egy kis haladékot, de nem csak ezért, hanem a kelet európai rendszerváltásért is, mert elég szép kis piacot kaptak, jól kihasználható olcsó munkaerőt és szabad rablás lehetőségét. Amikor a dáridónak vége, Európa megy Amerika után. Kis hazánk pedig egyszerűen lenullázza magát – hacsak nem lép ki a buliból és nem válik önellátóvá.

________________________________________________________
________________________________________________________
_______________________________