Tibor bá’ vissza a múltba online

Rákosinak pont akkor jutott eszébe a koedukáció, amikor beléptem a középiskola kapuján. Általános iskolában – amit akkor eleminek neveztek – a fiúk és a lányok nem csak nem ültek egy osztályteremben, de más-más kapun mentek be. Na, szóval a korábban csak messziről látott lányok hirtelen ott ültek mellettünk a padokban. Persze hamar megszoktuk egymást. Az én évfolyamom 3 osztályból állt, és 90 főt tett ki. Ebből 50 volt lány, 40 fiú. Így aztán számomra elég jól megfigyelhető volt 4 éven keresztül félszáz emberi nőstény.

Az iskolában nem voltak egyértelműen kinyomtatott szabályok, de 14 éves korunkra, kivétel nélkül, mindenki tudta, mi a helyes és mi nem. Egyedül a dohányzás volt tilos, de a folyosó végi beugróba tanár sose ment, ahol néhányan pöfékeltek. Senki se akart konfliktust, és mi, a nem dohányzok, mélységesen lenéztük a dohányosokat. Ennél nagyobb megvetésben csak azok részesültek, akik voltak olyan bolondok és valamelyik testrészükre tetováltattak valami szamárságot. A lányok nem használtak szájrúzst vagy körömlakkot. Ha használtak volna a társaik megütközése elég figyelmeztetés lett volna. Természetesen iskolán kívül, szombat-vasárnap a megfelelő alkalommal szabadon élhettek ezekkel a lehetőségekkel.

Olyan előfordult, hogy valamelyik lánynak nagy hirtelen méretes mellei lettek, amik aztán hatalmasakat lengtek jobbra-balra a flaneling alatt. Ezeket a hirtelen nagylányokat a magyar tanárnő behívott a tanáriba, és elmagyarázta neki, hogy kamasz fiúkat ilyesmivel nem illik feleslegesen izgatni, szóljon az anyukájának, hogy vegyen neki egy melltartót. Különben a lányok kozmetikushoz, fodrászhoz nem jártak, az anyukájuk fésülte őket még 18 éves korukban is.

De nem ez a lényeg, ez csak úgy eszembe jutott Vajna Timiről. Ugyanis akkoriban minden lánynak meg volt a személyes karaktere, ami annyira természetes volt, hogy fel se tűnt. Most viszont ez a Tímea nevű új keletű celeb állandóan feltűnik valahol és én sose ismerem fel. Mindig meg kell kérdeznem az Évától, hogy „ez meg ki?” Szörnyű ez az öregkor, már nem csak a neveket felejtem el, de az arcokat se tudom megjegyezni. Ennek nem lesz jó vége. Ülök Éva mellett a TV előtt, és bámulom azt a hollywoodi zagyvalékot, amiben öt fiatal nő környékén alakul ki valami izgalmas konfliktus. Van azonban egy apró baj, nem tudom őket megkülönböztetni egymástól. Ha csak két nő van, az egyik barna a másik szőke, akkor minden jó, de ez ritkán fordul elő. És akkor ma reggel beugrott a megoldás, még sincs Alzheimerem. Ma minden fiatal nő kozmetikushoz jár, szépítőszereket vesz és ül reggel a tükör előtt másfél órát. Következmény? Egyiknek pont olyan az arca, mint a másiknak. Egymás ikertestvérei. Minden női fej egy kreálmány, mondhatnám mestermű. Ma nem érdemes beleszeretni egy csajba, mert akkor a fél városba szerelmes lesz az ember.

És akkor erre most rájön az új divat, a villantás. Ugye a villantás azt jelenti, hogy egy nő olyan rafinált ruhát vesz fel, ami látni hagyja mindkét emlőjét egészen a bimbó udvarának a széléig. Ez az elrendezés biztosítja mind a csöcs állagának, mind pedig méretének a nyilvánosságra kerülését. Várható, hogy hamarosan több millió fiatal nő Angelina Jolie (műtét előtti) méretére fogja átszabatni mindkét másodlagos nemi jellegét.

_______________________________________________________
_______________________________________________________
________________________________________