Tibor bá’ online

Jól olvastad a címet, 3285. Elég nagy szám, csak attól függ, hogy mivel kapcsolatban? Hát ez az! Valamelyik szex portál megtalálta az egyik posztomat, aminek történetesen az a címe, hogy Leszbikus vagyok, és belinkelt. A portál referensének esze ágában se volt elolvasni a posztot, mert akkor rájött volna, hogy én, a poszt írója y kromoszómám miatt, ha akarnék se tudnék leszbikus lenni, se igazi, se megjátszott. Minden esetre, ebből kifolyólag ez ideig 3.285 nő (csak a tegnapi napon 41, feltételezem, hogy nő és minden bizonnyal leszbikus) is járt a honlapomon. Csendben, mint egy macska. Elolvasta szellemi termékemet (a minőséget most ne firtassuk), majd ahogy jött, ugyanúgy távozott. Macskaszar helyett hátrahagyva az IP számát. Hálátlan dögök. Wiscas helyett olvadt szurokkal töltött dióhéjat érdemelnének a talpuk alá. Az én honlapomon nem kell bejelentkezni, nem kell E-mail címet se adni, és nincs karakter maximalizálás. Semmi cécó, egyből neki lehet esni az írásnak, mert még a felugráló hirdetésektől is megkíméltem őket. És akkor egyetlen röpke év alatt 3.285 darab leszbikus nőből egyetlen egynek se jutott eszébe, hogy írjon valami visszajelzést. Bármit. Például: „faszikám fingod sincs, miről firkálsz!” Vagy egy árnyalattal finomabban: „Ezt a szöget nem találtad a fején.”  Semmi. Lapul, mert vaginájába legfeljebb egy dildót enged benyomni, azt is egy másik nő közbejárásával. Hozzászokott a sunyi lapuláshoz, amit élete végéig nem akar levetni. Na jó, akkor fordítsuk komolyra a szót.

Szakemberek szerint – értsd PR menedzserek, és hasonlók – a tapasztalat azt mutatja, hogy bármilyen marhasággal is árasztjuk el a találomra kiválasztott tömegeket, megközelítőleg 1 százalék „vevő” lesz rá. Például: Bekopogok száz ajtón és azt mondom a megjelenőnek, hogy most szabadultam a hadifogságból, nincs mit ennem, kérek egy szelet kenyeret. Lesz, aki kiröhög, lesz, aki gúnyosan érdeklődni fog, milyen hadifogságból, lesz, aki rám csapja az ajtót és káromkodva elküld oda, ahová a dildókat nyomkodják. De statisztikailag egy helyen kapok egy szelet kenyeret. Bármilyen átlátszó vagy suta is legyen egy hirdetés, száz ember közül egyet megfog. És akkor itt van 3.285 leszbikus szuka, akik tökéletes összhangban, egyformán reagálnak, azaz sehogy. Életemben először találkoztam egy olyan jelenséggel, amit sehogyan se tudok megmagyarázni. Lehet, hogy a leszbikus hajlam együtt jár az kvázi analfabétizmussal? Olvasni tud, de írni nem? Arról tudok, hogy a leszbikusok utálják a férfiakat, mert olyan undorító testrészeket akarnak beléjük nyomkodni, de arról nem tudok, hogy az írókat is utálnák. Szóval, legalább erre jó lenne tudni a választ. — Tehát, kedves olvasók, álljon elő az, akinek van valami ötlete.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________