Tibor bá’ online

Daniel Goleman könyve (Ecoligical Intelligence) alapján összeállított eszmefuttatás: Egy Sher nevű apró kis falú Tibetben, egy meredek hegyoldal keskeny peremén, több mint ezer éven át ad otthont lakóinak, igen mostoha körülmények között. A tibeti fennsík ezen oldalán az átlagos éves csapadék mindössze 80 mm. Azonban a lejövő csapadék minden egyes cseppjét felfogja egy ódon öntözőrendszer. Az évi átlaghőmérséklet közel van a fagyponthoz, míg a három téli hónapban a hőmérő higanyszála időnként lemegy a – 25 °C alá is. Az itt tartott birkának rendkívül vastag gyapja van, ami nagyon jó hőszigetelő. Ebből a gyapjúból helyben fonnak fonalat, amiből szövetet szőnek ruházkodás céljából, illetve takarókat készítenek belőle. Az őslakók ezeknek a segítségével élik át a telet fűtés nélkül. A kövekből és rőzséből összeállított házak tetejét tízévente meg kell újítani, amit az öntöző csatorna partjaira ültetett fűzfák ágaiból készítik. Amikor a fákról levágnak ágakat , helyükbe újakat szemeznek. A fűzfák 400 évig is elélnek, és amikor valamelyik kihal, azonnal újat ültetnek a helyére. Az emberi fekáliát trágyázásra használják a konyhakertben. A rövid nyár alatt megtermelik a téli élelmiszert is. A falu lakossága évszázadok óta 300 körül van. Ez az életmód tényleges fenntarthatóságot jelent. A Tibetben élők természetesen nem képviselnek egy elszigetelt esetet abban, hogy egy igazi kihívást jelentő környezeti körülményre megtalálták az egyszerű (értsd, nem modern technológiai) megoldást. Az Északi Sarkkörtől az esőerdőkön át, egészen a Szaharáig az őslakosok mindenütt sikeres életvitelt folytatnak egyszerűen azért, mert megértik és alkalmazkodnak az őket körülvevő természetes rendszerhez és olyan életvitelt alakítanak ki, ami a legmegfelelőbben illeszkedik hozzá. A fenti példában felhozott tibeti falu léte három tényezőn múlik: napfény, esővíz és ezek bölcs felhasználása.

A modern civilizált élet ezt a bölcsességet és alkalmazkodó képességet elsorvasztotta. A huszadik század kezdetén a társadalom folyamatosan vesztette el azt a készségét, ami szükséges ahhoz, hogy mint faj fennmaradhasson. Életvitelünk mindennapi rutinjának nem kellett figyelembe venni a minket körülvevő világ reakcióját, hatásait. Életvitelünkkel kiváltott krízis helyzetekben el tudtuk magunkat szigetelni a természet rendjétől. Mindeközben az ipari fejlődés és a globális kereskedelem tevékenysége azt eredményezte, hogy az emberi fogyasztás olyan mértékben élte fel a természeti kincseket, ami messze túllépte a Föld természetesen megújuló kapacitását. Egyszerű mondattal kifejezve, éltünk, mint Marci Hevesen, és nem törődtünk a következményekkel. Felmerül a kérdés, egyáltalán tisztában voltunk-e, hogy vannak, lesznek következmények, mert ezek felfogásához van szükség az „Ökológiai intelligenciára”, aminek lényege a tapasztalatokra épített tudás és annak ésszerű alkalmazása. Ahol, ésszerű alkalmazás alatt értem az emberi tevékenységből származó természetrombolás minimalizálását.

Az emberi intelligencia mérése több mint száz évre vezethető vissza. Már akkor és azóta is, állandóan felmerül a kérdés, végül is mit értünk intelligencia alatt? A fogalmat mindenki ismeri, de ténylegesen megfogalmazni nem tudjuk. (persze voltak rá kísérletek, végül a Mensa Hungariqa is azt a vicces meghatározást fogadta el, hogy „intelligencia az, amit az intelligencia teszt mér”) Az intelligencia nyilvánvalóan agyi tevékenység, de az emberi agynak sokfajta tevékenysége van. Nem feltétlenül buta az, aki eltéved térképpel a kezében, nem tud megoldani egy másodfokú egyenletet, vagy képtelen kinyitni egy ördöglakatot. Ugyanakkor gyengén szerepelhet egy teszt vizsgán a vezér szerepének a betöltéséhez feltétlenül szükséges kapcsolatteremtési készséggel rendelkező egyén. Ami viszont minden emberben létezik az az ökológiai intelligencia. Mit értünk ez alatt? Azt az emberi alkalmazkodási képességet, ami képessé tesz minket arra, hogy a Földön található valamennyi földrajzi adottság és a legszélsőségesebb klíma esetén is életben maradjunk, sőt a puszta vegetáláson kívül generációkon át fenn is maradjunk. Ennek egyenes bizonyítéka, hogy amíg a különböző fajok a Föld csak egy meghatározott helyén léteznek, az ember mindenütt megtalálható, ahol élet egyáltalán létezik. Csakhogy a modern társadalmak megteremtését követően erre a képességünkre nem volt szükség, ezért vissza is húzódott. Ma a társadalmon belül minden egyed egy szigorúan meghatározott feladatot lát el és ezek a feladatok összekapcsolódnak. Ez az oka annak, hogy akik szembe mernek nézni a ránk váró jövővel, azok megrettennek, mert azt feltételezik, hogy hamarosan mindenkinek önmagát kell ellátni teljes egészében, minden külső segítség nélkül. Erről azonban szó sincs. Biztos vagyok abban, hogy a tibeti Sher falúban se tud mindenki rőzséből tetőt rakni, de azért minden ott lakónak be van fedve a háztetője.

Most mindössze vissza kell változtatnunk a gondolkodásunkat olyanná, amilyen a távol múltban volt. Az ökológiai intelligenciánknak kell átvenni a szerepet, hiszen az alkalmas volt a történelem előtti idők kemény világában való túlélésre. Fel kell hagynunk a kényelmes „ráérzéssel”, hiszen ha ma rosszul döntünk, a megvásárolt felesleges, vagy használhatatlan terméket egyszerűen kidobjuk. Az ökológiai intelligencia ezt nem engedheti meg, mert a hibás döntések a környezetünk rovására megy, ami visszahatva ránk, végül is saját túlélésünket sodorja veszélybe. De nem csak lokális szinten kell helyesen dönteni, hanem nemzeti és nemzetek feletti szinten is. Nagy kérdés, hogy van-e rá idő, és, hogy a döntéshozó helyzetben lévők a helyes döntést hozzák-e meg. Sherben az egymás után következő generációk átadják az egyetlen elfogadható hozzáállás mikéntjét. A mai vezetők a szerepükbe nem úgy nőttek bele, hogy számukra egyértelmű lenne, mi a helyes teendő. Az egyedben minden kétséget kizárva benne van a túlélés lehetősége, de a csoportos túlélés lehetősége nem az egyedek, hanem bizonyos egyedek kezében van. Ezért állítom, hogy a jövőnk után ott áll egy hatalmas kérdőjel.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_____________________________________________