Tibor bá’ online

A 80 felettiek távolról se képeznek egy homogén halmazt. Egyetlen közös tulajdonságuk az, hogy még mindig élnek. Vannak, akiket elkapott Dr. Alzheimer és a hamut is mamutnak mondják, és megint csak vannak, akik előadást tartanak az akadémián. Van, aki éppen csak kiérdemelte a minimális nyugdíjat, aztán olyan is akad, aki után 10 milliókat fognak örökölni. Végül egy részük tökéletesen el tudja látni magát, egy másik részük alá valakinek be kell tolni az ágytálat. A biológiai aspektus pedig az, hogy ez egy olyan állapot, amit elkerülni nem lehet, de a túlnyomó többség nem is akarja.

Az Ember már csak olyan, hogy 20 év környékén el se tudja képzelni, hogy egyszer majd 80 is lehet (ha szerencséje van), ezért aztán messze nem reálisan ítéli meg a dolgot, pedig kellene. Valamikor természetes volt, meg se kérdőjelezték az idősek „megbecsülését” ugyanis minden életkornak meg vannak a sajátosságai. Egy jól működő „értelmes” társadalom ez kihasználja. A gyerekeknek szükségük van egy nagypapára, nagymamára, elsősorban érzelmileg, de praktikusan is. Egy nagyszülő türelmes, megértő, „bölcs” és jócskán van tapasztalata, amire támaszkodni lehet. Ráadásul a megfelelő viszony fenntartása mellett a nagypapa-nagymama még hasznos is lehet. De ezzel még nem merült ki a mondanivalóm. Bármilyen okból kifolyólag lehet egy 80 feletti családtaggal „kegyetlenül” bánni, de ez a halála után visszaüt. Még a legkeményebb férfinél is jelentkezik a lelkiismeret, amire nem számítanak, főleg nem, hogy mennyire kellemetlen tud lenni, és mennyire eluralkodó.

Végül pedig az aduász. Az idő nem áll meg, és a leghevesebb nyugger ellenes is egyszer eléri a nyugdíjkort, sőt, ha szerencséje van akár a 80. születésnapot is.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
________________________________________________