Tibor bá’ vissza a múltba online

Gyermekkorom fele Horthy rendszer alatt volt, a másik fele Rákosi alatt. Voltunk nagyon szegények, nagyon gazdagok, majd megint szegények. Egész tisztességes skála. Ami meglepő, hogy végig boldogok voltunk, nem csak én, a szüleim is. Nyolc éves koromban anyám főtt krumplit készített vacsorára nyers hagymával, amire csapvizet ittunk, de senki se vágyott többre. A rokonok és az ismerősök se. Vasárnap az egész család, esetleg néhány rokonnal kiment a Népligetbe, leterítettünk egy pokrócot a fűre, és délutánig hancúroztunk. Néhány évvel később a vasárnap fénypontja az volt, amikor nevelőanyám karon fogott minket (a húgomat és engem) és elsétáltunk a Bazilikától az egyik kőrúti presszóig, ahol kaptunk egy-egy gombóc fagylaltot, aminek igen lassú nyalása közben nézelődtünk, megálltunk az Oktogonnál és 10 percig olvastuk a fényújságot. Otthon lefekvés előtt még egy órát olvashattam, ami hatalmas élményt jelentett számomra.

Tíz éves voltam, amikkor hirtelen gazdagok lettünk, de csak annyi változott, hogy kaptam egy Zeiss fényképezőgépet, ami senkinek se volt, meg egy gyermek kerékpárt (amit egyedileg úgy gyártottak le számomra) és apámmal elmentünk az éppen visszacsatolt Erdélybe nézelődni egyet. Teljesen természetes volt, hogy sorsunkkal meg vagyunk elégedve, nem hangzott el semmi fajta vágyakozás semmi után.

Anyám nem vett sorsjegyeket, és nem álmodozott arról, hova fog utazni, ha megnyerik a főnyereményt. Nyáron eszébe se jutott máshová utazni, mint szülővárosába, ahol rokonai, ismerősei éltek. És meg volt elégedve az életével.

Ezzel szemben manapság mindenkinek millió baja van, nem fér a bőrébe, több pénzhez akar jutni, be akarja utazni a fél világot, semmi se jó úgy, ahogy van, ideges, millió panasza van, és depressziós (már van beceneve: depi), pedig több tucat vitamint és étrend kiegészítőt szed. Nagyobb lakást vagy házat akar, jobb kocsit, jobb állást, és megy vagy tervezi a külföldi munkavállalást. A társadalom nagy hányada simán csak boldogtalan és elégedetlen, pedig (a hirdetett nyomor ellenére) jobban él, mint elődei 50 évvel ezelőtt. MIÉRT?

Az én véleményem szerint (ami lehet akár hibás is) megnyíltak a lehetőségek világa, és a média kommunikálja felénk, hogy többet is lehet birtokolni, ha másképp nem, hát kölcsönből. Lám a celebek milliókat keresnek havonta és ezért semmi mást nem kell tenniük, mint egymással versengve villantani a csöcseiket, vagy cigány stílusban énekelve lötyögni a kamera előtt. X kiment Kaliforniába és csodás fizetése van. Y ágytálakkal rohangál London egyik külvárosában, és nagyszerűen él. Z Svédországban gyerekekre vigyáz, hogy kirázza a kis újából a fel vett kölcsön részleteit. Egyszóval szerencsétlen lúzer az, aki meg van elégedve a sorsával, és így lesz boldogtalan egy egész nemzet. Amikor nem voltak kinyitva a korlátlan lehetőségek kapui, és mindenki ott élte életét, ahová született, az emberek a kemény munka mellett értelmes és kielégítő életet éltek a hagyományosan kialakított szórakozásokkal, időtöltésekkel.

A legviccesebb az egészben az, hogy az a néhány, akinek végül sikerül megfogni az isten lábát és eléri azt, amire mindig is vágyott, a legkevésbé vannak megelégedve életükkel.

________________________________________________________
________________________________________________________
___________________________________________