Tibor bá’ online

Néhány napja az egyik hozzászóló belinkelte az Olduvai Theory magyar fordítását, amit 9 évvel ezelőtt a mi Armánk (Bobkó Csaba) fordította le magyarra, amit nem lehet elégszer megköszönni. Ezzel szeretnék most foglalkozni.

Richard C. Duncan, az eredeti angol tanulmány szerzője, a szokásos angolszász elaborációval vettette a gondolatait 10 évvel korábban papírra, a szokásos angolszász óvatoskodással, és a szokásos angolszász szószátyárkodással (amit Arma hűségesen fordított). Ezeket szoktam én leszerkeszteni az eredeti terjedelem harmadára, mert ki nem állhatom a bizonytalankodást, körülményeskedést, és a felesleges fontoskodást. Ettől függetlenül az alaptéma fontos és talán paradigmaváltós. Olvassátok el! http://bobkocsaba.ingyenweb.hu/keret.cgi?/olduvai_elmelet.htm

A lényeg, hogy az igen olcsó, és sok száz millió év alatt felhalmozódó energiahordozók kimerülése után az emberiség le fog csúszni egy kvázi kőkorszakba. Ezt mutatja be vizuálisan az alábbi ábra:

Az ábra szerint az emberiség csúcskényelme 1930 és 2025 közé esik. Ez előtt (D-E) volt az ipari forradalom felfutása, Watt gőzgépétől az egy főre eső energia felhasználás maximumának a 37 százalékáig. De miért a 37 %? A szerző szavai szerint: „Az Ipari Civilizáció Várható Élettartama definícióm szerint a kezdő és a záró „37%-pontok.” Tehát az ő személyes definíciója szerint, amivel én nem tudok mit kezdeni. Nem tudok mit kezdeni a következő megjegyzéssel sem: „Az egy főre jutó energiafelhasználást használom, mint az iparosítás mérhető mutatóját.” Miért? Ha 800 millió indiai paraszt a nagyobb mezőgazdasági hozam érdekében beszerez 100 millió nagyteljesítményű búvárszivattyút, ami iszonyatos mennyiségű energiát fogyaszt, akkor az egy főre jutó energiafelhasználás megugrik. Ha Kína legyárt fél milliárd gépkocsit, és nagy hirtelen a kínaiak össze-vissza furikáznak, az is iszonyatos mennyiségű benzint jelent. És akkor az iparosodás ezzel mérhető? E két tényező miatt az iparosodás hirtelen megugrik? Aligha!

Hoyle-t idézve, azzal se értek egyet, hogy „lesz egy esély, csak egy, nem több.”

Aztán az állítás a „gyűjtögetéshez való visszatérés”.

Végül az sem igaz, hogy az ipari forradalom előtti állapot fenntartható lett volna. vesézzük ki ezt a két utolsó tételt.

Úgy 8-10.000 éve az emberiség mezőgazdálkodik, ami mellett birodalmak épülnek ki, majd buknak el. Mindeközben erodálják a termőföldet. Ezt se lehet a végtelenségig folytatni, még akkor se, ha sose lesz ipari civilizáció.

Legbehatóbban az egy eséllyel szeretnék foglalkozni. Rémhírszerű az, hogy Kr.u. 3000 után megint gyűjtögetni fogunk. Az ipari forradalom előtt se gyűjtögettünk, hanem igásállatokat használtunk, manufakturákban termeltünk gőzgépek nélkül. Időközben rohamosan terjednek a napelemek, de más formája is létezik a napenergia hasznosítására. Viszont az így kinyerhető energiával okosan kell bánni. Vége a felesleges szemetek gyártásának, vége a beépített elavultságnak, a garancia időn túli meghibásodás beépítésének, az energiazabáló divatőrületnek, a teljesen felesleges utazgatásoknak. És egy világégés után meg kell teremteni egy sokkal igazságosabb társadalmat. Van tehát még egy esélyünk, az más kérdés, hogy nagy valószínűséggel ezt is el fogjuk szúrni. Persze ettől teljesen függetlenül ott van még a globális felmelegedés, ami a fentieket tökéletesen felülírhatja.

________________________________________________________
________________________________________________________
___________________________________________