2015. április hónap bejegyzései

(1626) Magyar morál

Tibor bá’ online

 

~q191Már eléggé megedződtem, de néha azért az általános magyar morál megdöbbentő.

Egyik oldalon ott a TV2 botrány. Nyilvános adásba ment egy valóság show, ahol egy férfi hosszú perceken keresztül erőszakoskodik egy nővel, aki többször határozottan közölte, hogy nem kíván közösülni. Hogy ebben az országban ez elég gyakori jelenség lehet, ahhoz nem fér semmi kétségem, de hogy ezt valaki gátlás (és gondolkodás) nélkül megtegye egy spontán műsorban, az elképesztő. Még ennél is szomorúbb, hogy ez fél tucat emberen átment, senki se találta abszurdnak. Hiszen ez jogilag bűntény. Erkölcsileg pedig a nők nyilvános megalázása.

Másik oldalon pedig az ország miniszterelnöke népszerűséget növelő ötletnek tartja, ha elkezd hadovázni a halálbüntetés visszaállításáról.

A képlet: A „saját” nővel szemben az erőszakos cselekedet az OK. Nem „saját” növel szemben az erőszakos cselekedetért a börtön kevés, halál reá.

Az már csak hab a tortán, hogy napirenden tartani a halálbüntetést teljesen felesleges, mert bevezethetetlen, legalább is addig, amíg Orbán holdudvara uniós pénzekből gazdagodik.

________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________________________

(1625) Glifozát

Tibor bá’ online

 

~q191A Massachusetts Institute of Technology (MIT) rangidős tudósa, Dr. Stephanie Seneff jelentése a Monsanto óriáscég Roundup-Ready nevű gyomirtójának aktív vegyi anyagát, a glifozátot kiemelte, mint a napjaink „divatos” betegségeinek főokozóját. Ennél továbbmenve a professzor asszony „megjósolta”, hogy ha nem tiltják be világszerte (amire az esély egyenlő a nullával), akkor 2025-re az összes újszülött fele autista lesz. Az interjú kérdésekre válaszolva összefoglalta e szörnyű előrejelzés tudományos alapjait.

Emlékeztetőül a Monsanto glifozát rezisztens vetőmagot árul (igen agresszíven) a glifozát mellé. A gyomirtó alkalmazásával a termőföldben semmi más nem tud fejlődni, mint a glifozát rezisztens haszonnövény, például kukorica, aminek magjában a glifozát – mint szennyező anyag – jelen van, ami aztán megtalálja az utat az emberi emésztőszervekhez (a terhes anya esetében is).

Az interjú: https://www.youtube.com/watch?v=6zOlGf_MWsg

_________________________________________________________
_________________________________________________________
______________________________________________

Szolgálati kérés

Azt nyilván észrevettétek, hogy a hozzászólások megint nincsenek számozva. Ennek oka az, hogy a WP frissítette a sablont. Visszaállítanám, ha tudnám hogyan kell. Aki tudna segíteni, annak elküldeném a program ezen részét, hogy beleszerkesszen, amit aztán visszahelyeznék.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________

(1624) Csernobilre emlékezünk

Tibor bá’ online

 

~q1911986 április 26-án, pontosan 29 évvel ezelőtt következett be a csernobili baleset. Sokan csak ekkor szembesültek azzal a ténnyel, hogy civilizációnk büszkesége, az atomreaktorok veszélyt is rejtenek magukban. Pedig volt már rá példa, csak az emberiséget irányító média agyonhallgatja őket, így aztán a többségnek fogalma sincs az egészről. Nos, akkor csapjunk egy kis történelmi áttekintést!

Windscale: 1957. október 7-én az angliai Windscaleben lévő grafittal fékezett atomreaktorban a grafit túlhevült és begyulladt. Mi történt tulajdonképpen? A fékező vagy moderáló anyag szerepe a neutronok felfogása. Más szavakkal, a grafitot nagy mennyiségű neutron bombázza. Neutronbombázásra minden anyag megváltozik valamilyen formában. A grafit felmelegszik és kiterjed, mert átveszi a neutron energiáját. Erre a folyamatra a magyar Wiegner Jenő hívta fel a figyelmet. A szabványos eljárás szerint bizonyos üzemóra után a grafit moderátort egy időre mentesítik a neutron befogadás alól, aminek következtében lehűl, és újfent alkalmassá válik a moderálásra. Egy dologról azonban nem tudtak, és erre (12 évvel az atombomba ledobása után!!!) Wiegner se gondolt, a grafit neutron bombázás hatására megváltoztatja hővezető képességét is. A tervbe vett grafithűtés előtt a grafit hővezető képességének a megváltozásáról úgy vettek csak tudomást, hogy a monitorok szerint az erőmű környékén a radioaktivitás egyszeriben tízszeresére nőtt, mert a grafit lassú égésbe kezdett.

A vizsgálatok során azt mindenesetre megtanulták, hogy fűtőanyagnak – a tiszta uránium helyett – uránoxidot kell alkalmazni, egyszerűen azért mert a tiszta fémnek jóval alacsonyabb az olvadáspontja, mint az oxidnak.

Szerencsére az erőmű 125 méter magas kürtőjébe be volt építve egy szűrő, ami a kiszökni próbáló radioaktív por nagy részét visszatartotta. Ennek ellenére a következő radioizotópok hagyták el a telephelyet és kerülte a bioszférába:

I131                                                                        20.000 Curie

Cs89                                             1.200     „

Sr89 és Sr90                                   120     „

Po210 (erős méreg!)                     240     „

Összességében tehát mintegy 21.560 Curie radioaktív anyag került ki az erőműből. Ez, mint tudjuk, 21,5 kilogramm rádiumnak felel meg. Bizony sok!

Mint említettem, a problémát a grafit moderátor okozta. Erre azért érdemes odafigyelni, mert azt hinné az ember, hogy a baleset elég markáns figyelmeztetés. Ehhez képest a majd harminc évvel később bekövetkezett csernobili balesetnél is a grafit gyullad ki.

Az „atomkor” jövőjére nézve el lehet gondolkodni azon, Windscalen hogyan próbálták első nekifutásra korrigálni a hibát. Az 1300°C hőfokú és vörösen izzó fűtőelemeket a reaktortartály kinyitott ajtaján keresztül megpróbálták hosszú rudakkal széttúrni. Ez eredménytelen volt. Ekkor széndioxid befújással kísérelték meg az oltást. Ez azonban nem csak eredménytelen volt, de kifejezetten kontra produktív, mert oxigén keletkezett, ami fokozta az égést. Ekkorra már a reaktormag hőmérséklete percenként 20°C-al emelkedett. A helyszínen tartózkodó tudósok tanácstalanok voltak. Nem látszott más megoldás, mint a reaktor vízzel történő elárasztása. Ez azonban hidrogén és/vagy acetilén gáz fejlődését eredményezhette volna, ami előrevetítette egy lehetséges robbanás veszélyét. Pánik hangulat uralkodott a vezérlő teremben. Az elárasztást végző szivattyúkat azzal a tudattal kapcsolták be, hogy ez lehet életük utolsó másodperce. Szerencséjük volt, túlélték az előre kiszámíthatatlan tett következményeit.

Three-Miles Island: 1979 március 8-án (vagyis 22 évvel Windscale után) az amerikai Three-Miles Islandben (Pennsylvania) lévő atomerőmű két blokkja közül a 900 MW teljesítményű, majdnem vadonatúj PWR (nagynyomású, vízhűtéses reaktor) teljesítményének 97%-án üzemelt. Ekkor a szekundér hűtőrendszerben bekövetkező apró hiba a prímér hűtőrendszer enyhe melegedését idézte elő, mire a reaktor egy másodperc alatt automatikusan leállt. Ekkor a mentesítő szelep nem zárt be, amit a műszerek a vezérlőpulton nem jeleztek. Következésképpen a prímér hűtőfolyadék leeresztődött, és így a reaktormag maradék hőjét semmi nem vitte el. Ennek következtében a reaktormag deformálódott. A felügyelő személyzetnek fogalma se volt, mi történt, és a be nem tervezett leállásra nem tudtak megfelelően reagálni. A műszerek megbízhatatlansága, valamint az automatika helytelen reakciói miatt rossz döntések sorozata következett be.

Az automatikus leállás után néhány másodperccel egy automatikusan vezérelt mentesítő szelep a tervezésnek megfelelően nyitott, de 10 másodperccel később nem zárt, pedig kellett volna. Következésképpen a hűtőfolyadék a tároló tartályba ürült. Ugyanakkor a felügyelő személyzet azt feltételezte, hogy a szelep bezárt, mivel a műszerek jelezték a „bezárni” utasítás elküldését, de az utasítás végrehajtásának visszaigazolásául szolgáló jelzőrendszer nem létezett.

A hűtőfolyadék elvesztésére automatikusan reagált egy szivattyú, ami nagy nyomással azonnal hatalmas mennyiségű vizet szállított a hűtőrendszerbe. Ekkor az egyik biztonsági szelep nyitott az állandó nyomást fenntartó tartályon, kiengedve a kelleténél nagyobb nyomást okozó gőzt (a prímér hűtőrendszerben lévő vizet a forrás megakadályozása végett tartják nagy nyomáson).

A technikai részletek (amik oldalakat tennének ki) teljes feltárása nélkül, megállapítható, hogy a személyzet, a szivattyúk és a műszerek egy teljes hónapon át tartó harcában – amiben radioaktív gőz szándékos szabadba eresztése is benne volt – végül is a személyzet győzött, olyan értelemben, hogy a leolvadást elkerülték, és miután minden víz alá került végül is a reaktor leállt.

Az eset tanulsága leginkább az, hogy a hibás műszerjelzés, műszerhiány és a nem tökéletes automatika információ zavarhoz vezetett. Minden esetre ezek után az atomreaktorok tervezőinek és üzemeltetőinek végképp fel kellett volna figyelni arra, hogy komolyan vegyék a balesetek lehetőségeit. Ehelyett jött a következő eset.

Csernobil:1986 április 25. Karbantartási munkálatok éjszakai beindítása, és bizonyos tesztelések elvégzése végett a csernobili 4-es reaktort elkezdték leállítani. Tulajdonképpen arra voltak kíváncsiak, hogy áramkimaradás esetén, addig, amíg a reaktor dízel áramfejlesztői beindulnak (40 másodperc), a turbina lendülete ad-e elég energiát a hűtés folyatásához szükséges szivattyú üzemeltetésére. Azonban bizonyos hanyagság és hozzá nem értés miatt a folyamat közben a reaktor túlhevült, aminek következtében az üzemanyag deformálódott. Ettől a pillanattól kezdve az események megállíthatatlanná váltak. A reaktor egyszerűen felrobbant, és a neutronlassításra használt hatalmas mennyiségű grafit begyulladt. A tüzet tíz nap alatt tudták csak eloltani. Magát a tüzet felfoghatnánk egy közönséges ipari balesetnek, aminek hatása nem haladja meg a néhány száz métert, és amiből a világon évente több tucatnyi is előfordul, ez alkalommal azonban egészen másról volt szó.

Egy közönséges ipari tűz eléget mindent, ami útjában áll, és amit a tűzoltók nem védenek meg. Azután semmi. El kell takarítani a hamut, és lehet kezdeni az újjáépítést. Csernobil esetében azonban a tűz szétrombolta az épületet, szabaddá téve ezzel az ott található radioaktív anyagot, majd a keletkezett hő felhajtó hatása ezt a radioaktív port felűzte az atmoszférába, ahonnan persze visszahullott a földre. Ezen kívül a romok között maradt további sok tíz tonna radioaktív anyag, amivel valamit kellett csinálni, hogy ne szabaduljon az emberiségre. Az utólagos számítások azt mutatták, hogy Csernobil 4×1018 Bq radioaktivitást repített a levegőbe. Ez a mennyiség a hirosimai atombombát négyszázszor múlta felül.

Más forrásokból származó becslésekkel kiegészített mérések szerint Csernobilből 50.000.000 Curie radioaktív anyag került a légkörbe, ami 50 tonna tiszta rádium sugárzásának felel meg. Ez egy elképesztő mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy a rádium felfedezésétől a II. világháború kezdetéig az egész világon mindössze 1 kg rádiumot sikerült előállítani, elsősorban gyógyászati célból.

A visszahullott radioaktív por miatt Csernobiltől É-ÉNy irányba 200 km távolságra a talaj szennyezettsége 1500 kBq/m2 volt, de 500 km távolságra az érték csak 550 kBq/m2 értékre esett vissza. Na, most, mennyi is ez? A válasz egyszerű. A talaj felszínén minden egyes másodpercben másfél millió atombomlás következik be négyzetméterenként. Megismétlem: másfél millió másodpercenként!

Ezt az őrült mennyiségű radioaktív anyagot az emberiségnek el kell szenvednie, mert semmi mást nem tehet vele. Ott volt azonban még maga az épület és benne további iszonyatos mennyiségű radioaktív anyag. Ezzel egyetlen egy dolgot lehetett tenni, befalazni! Az egész hatalmas épület fölé emeltek egy vasbeton „szarkofágot”, ami a romhalmazt elzárja a külvilágtól. Az építménybe 20.000 tonna betont építettek be, és már az építés pillanatában úgy gondolták, hogy a hő és radioaktív sugárterhelés miatt a vasbeton szarkofág legfeljebb 30 évig tudja majd ellátni a szerepét, amiből 29 már lement. Ez azt jelenti, hogy beláthatatlan ezer éveken át, minden harminc évben egy új szarkofágot kell építeni. Egyébként, azóta a szarkofágon hatalmas repedések jelentek meg, és a szakemberek kétségbe vannak esve, ugyanis pénzhiány miatt új szarkofág felépítése egyelőre szóba se jöhet. A véső tanulság, hogy műszer is, ember is hibázhat. Mindkettőre jobban oda kell figyelni. És figyeltek?

Tokaimura (Japán): 13 évvel később, 1999. szeptember 30. Reggel, közvetlenül a munka felvétele után, három munkás 2,4 kg uránium helyett körülbelül 16 kg-ot helyez egy keverőkádba fűtőanyag előkészítés során. Pillanatok alatt létrejön a kritikus tömeg, vagyis az a mennyiség, ami fenntart egy – ez esetben nem kívánatos – nukleáris reakciót. Két munkás 8 Sievert besugárzást kap, akik később meghaltak, egy pedig 3 Sievert. A reakció megállíthatatlan. Összességében 57 személy kap jelentős mennyiségű radioaktív sugarat. 300.000 ember napokig nem hagyhatja el otthonát. 160.000 embert evakuálnak.

Az embernek egyszerűen megáll az esze. Az iparilag szuper fejlett Japánban a melósok dúsított urániumot öntözgetnek keverőkádakba, esetenként a szándékolt mennyiség ötszörösét.

És akkor ugye a műszerek, az emberek hibaforrásához még hozzájön a természet, és akkor megszületik Fukusima. Ki az ördög hihet abban, hogy soha többé, sehol se fog előfordulni?

_______________________________________________________
_______________________________________________________
________________________________________

(1623-előzetes) Mit akar Putyin

Tibor bá’ online

 

Szerző: Rostislav Iscsenko

Előszó: Saker

Nem szerkesztett fordítás: Tibor bá’

Eredeti forrás: http://actualcomment.ru/chego-khochet-putin.html

Előszó: Ez a politikai analízis messze a legjobb, amit az ukrajnai konfliktus kezdete óta olvastam. Korábban Iscsenko kiértékeléseit folyamatosan közzé tettem, mert véleményem szerint egyike a legjobb orosz kiértékelőknek. Ez alkalommal azonban Iscsenko egy valódi gyöngyszemet produkált. Ez az orosz geo stratégiai helyzet mindenre kiterjedő tanulmánya, valamint véleményem szerint Putyin Ukrajnai stratégiájának világos és abszolút pontos kiértékelés. Nekem mindig is az volt az álláspontom, hogy ez a konfliktus nem Ukrajnáról szól, hanem a Föld jövőjéről. Valamint, nem létezik novorussiai vagy ukrajnai megoldás, hanem az egyetlen lehetséges stratégiai kimenetel vagy Oroszország, vagy Amerika győzelme, ami végül ki fog hatni az egész bolygóra. Iscsenko kimagasló módon tekinti át mindkét oldal kockázatát valamint lehetőségeit, és elsőnek tárja fel Oroszország látszólag érthetetlen viselkedésének egyértelmű okát. Végül pedig Iscsenko tökéletesen érti az orosz társadalom bonyolult és finoman hangolt dinamikáját. Amikor azt írja, hogy „az orosz hatalom tekintélyelvűség helyett parancsoló” hét szóban jobban leírja az orosz valóságot, mint az úgynevezett szakértők haszontalan sok ezer szava. — Hálás lekötelezettei vagyunk Denis, Gideon és Robin fordítóknak, akik angolra átültették ezt a termékeny szöveget, aminek a lefordítása embert próbálónak nevezhető. Az ok, amiért ilyen jó angolsággal megírt szöveget olvashatunk, a fent nevezett három kétnyelvű fordítónak a lelkes munkája, akik által nyújtott minőséget ez a tanulmány megérdemli. Javaslom, hogy a szöveget körültekintően olvassátok, akár kétszer is, mert megéri.

Tibor bá’: Ki fogja megdicsérni a magyar fordítást? 😀 Különben az angol tökéletes, mintha eredeti írás lenne. Valamint a fenti dicséret nem túlzás, az értekezés valóban aranyat ér.

 

Annak csak örülni lehet, hogy a „hazafiak” azonnal nem kérték számon Putyintól, hogy az Ukrán katonákat januárban-februárban miért nem morzsolta fel Donbass-ban, illetve miért konzultált Merkellel és Hollandéval.

Számon nem kértek, de azért türelmetlenül várják a győzelmet. Ezek között a legradikálisabbak meg vannak győződve arról, hogy a végén Putyin fel fogja adni Novorossziát. Ezzel szemben a mérsékelt hazafiak attól tartanak, hogy Putyin a következő tűzszünet aláírásakor (ha ilyenre sor kerülne), amire a Novorosszia hadseregének a feltöltése és átcsoportosítása miatt lenne szükség, amit különben meg lehetett volna oldani a hadműveletek alatt is. Szóval, amikor a nemzetközi élet új körülményeit elfogadja, és felkészült az újabb diplomácia összecsapásra, nem kívánt engedményeket fog tenni.

A tény viszont az, hogy a politikai és/vagy katonai dilettánsok érdeklődésének ellenére (az Internet Talleyrandjai és Bonepartiai), aminek középpontjában Donbass és úgy általában Ukrajna áll, a háború végső kimenetelét a Staraja tér 1. és Smolenskaja tér 2. alatti, valamint a párizsi, brüsszeli és berlini hivatalokban döntik el, mivel a katonai tevékenység a politikai játszmának csak egyetlen egy komponense a sok közül.

Igaz, hogy a legdurvább és az utolsó komponense, aminél a rizikót komolyan kell figyelembe venni. Viszont a dolog nem háborúval kezdődik, és nem is azzal fejeződik be. A háború egy középső lépés, ami a kompromisszum készség hiányára utal. A háború célja olyan új helyzet megteremtése, ami lehetővé teszi a kompromisszumot, vagy jelzi, hogy már nincs szükség kompromisszumra, mivel a konfliktusos helyzet egyik szereplője megszűnt létezni. Amikor eljött a kompromisszum kötés ideje, amikor véget érnek a harcok, és a katonák visszamennek a laktanyáikba, a tábornokok pedig nekiülnek, hogy megírják emlékirataikat és felkészüljenek a következő háborúra, na, akkor van az, hogy a politikusok és a diplomaták a tárgyalási asztalnál feltárják a tényleges szembehelyezkedést.

A politikai döntéseket a nép vagy a hadsereg ritkán érti meg. Példának okáért említsük meg, hogy az 1866-os osztrák-porosz háború idején Otto von Bismarck, a porosz kancellár (később a Német Birodalom kancellárja) figyelmen kívül hagyta I. Vilmos király (a későbbi német császár) kérését, majd parancsát a porosz tábornokok felé, hogy foglalják el Bécset. És nagyon helyesen tette. Bécs el nem foglalásával elősegítette a porosz feltételekkel megköthető békét, valamint bebiztosította, hogy az Osztrák-Magyar monarchia örökre (na, jó, az 1918-as felbomlásáig) alárendelt partnere legyen Poroszországnak, illetve a későbbi Német Birodalomnak.

Annak megítéléséhez, hogy a katonai tevékenység mikor és milyen feltételek mellett fejeződhet be, tudnunk kell, hogy a politikusok mit akarnak, és miként vélekednek a háború utáni kompromisszum feltételeiről. Ekkor és csakis ekkor fog világossá válni, hogy a katonai tevékenység miért váltott át egy kisintenzitású polgárháborúvá, amit néha-néha tűzszünet szakít meg, nem csak Ukrajnában, de például Szíriában is.

_____________________________________________________

A 3 részes esszé folytatásait E-mailben elküldöm azoknak, akik évi 5800 forint adakozással hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Az adakozók természetesen megkapják egy év (52 darab) telje fordítási munkáját. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu

_____________________________________________________
_____________________________________________________
__________________________________________

 

 

(ACs-41) Azok a csodálatos nők – Internet szerelem

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228Nem akarok felvágni vele, de naponta érkezik egy-két E-mail az olvasóimtól. Ezért még nem kell felvennem egy személyi titkárt, meg tudom válaszolni valamennyit magam is, és meg is válaszolom őket. Szerintem az író-olvasó kapcsolat nem ott ér végett, ahol a vevő leperkálja azt a nem is túl kis összeget, és kilép a könyvesboltból.

Na, most a levelek. Mondjuk, olyan nincs, amiben elküldenek melegebb vidékre, de kritikát azért kapok jó- és rosszindulatút egyaránt. A többség mégis arról értesít, hogy mekkorákat röhögött a könyvön, és milyen jót szórakozott rajta. Van olyan levélíró is, aki túlzásba viszi a dolgot, és azt állítja, ahányszor a könyvemből eszébe jut ez vagy az, menten hangosan felnevet mondjuk, leves kanalazás közben. Természetesen mindenkinek megköszönöm méltató sorait, és akinek van valami kérdése, hát, azt érdemben megválaszolom. A levelezés ennél a pontnál általában be szokott fejeződni. Mondom, általában. Volt már azonban néhány érdekes kivétel.

Az egyik ilyen levél írója egy 25 éves nő volt, ami nem számított különlegességnek, de az már igen, hogy bármit válaszoltam neki, az további levelek írására sarkallta. Egy szép napon pedig arra ébredtem, hogy a nő sikeresen kialakított egy tip-top bizalmi kapcsolatot kettőnk között. Szinte már mindent tudtunk egymásról, a lopakodó észrevétlenségben.

A történet itt be is fejeződne, ha egy szép napon nem robbant volna a bomba, de robbant. Erika – az egyszerűség kedvéért nevezzük így – egyszerűen bejelentette, hogy gyereket akar tőlem. Szerintem okosabb lett volna, ha azzal kezdi, tudok-e még nemzeni, de ő ezt a fokozatot diszkréten átugrotta. Nekem pedig egyből beugrott az a G. B. Shaw anekdota, ami szerint az idős, és befutott Shaw kezét megkérte egy fiatal és buta, de persze csodásan szép színésznő azzal az indokkal, hogy micsoda sikeres gyerekeik lesznek örökölve Shaw eszét és a hölgy szépségét. Shaw az ötletet azzal hárította el, hogy a gyerek ne-adj-isten akár az ő szépségét és a hölgy eszét is örökölheti, ami kifejezett katasztrófa lenne. Szóval eszembe jutott, mert ugye nincs új a Nap alatt, de nem akartam plagizálni, ezért inkább más vizekre eveztem, és megkérdeztem, tud-e arról, hogy van feleségem? Tudott.

Akkor azt kezdtem feszegetni, hogy mégis, miként gondolja a dolog bonyolítását? Persze a levelezést abba is hagyhattam volna, de az vesse az első követ, akit nem tett volna a dolog kíváncsivá. Tehát érdeklődtem. Erika nem jött zavarba, azt javasolta, hogy beszéljem meg a feleségemmel a dolgot, mert ő most éppen Németországban vendégmunkás és a „háziak” hamarosan elmennek két hétre. Ezen kívül kijön értem a repülőtérre, sőt fizeti a repülőjegyet, ha nem lenne Euróm.

Euróm éppen van – válaszoltam – csak az a helyzet, hogy a feleségem kifejezetten utálja, ha valaki tőlem akar gyereket. Erika tehát kapott egy határozott nemleges választ. Viszont ez a nő olyan választ, hogy NEM, egyszerűen nem ismert. Kiderült, nem ragaszkodik az utazásomhoz, nem akar elszakítani a feleségemtől, nem akarja tönkretenni a házaséletünket, nem akar a szeretőm lenni. Szóval semmit se akar, csak egy gyereket, és persze tőlem, amit megtoldott azzal, hogy hamarosan hazautazik, átmegy, sőt megpihen Budapesten, és akkor nyélbe lehetne ütni a dolgot.

Erre kitaláltam, hogy utálom a várost, már évek óta nem jártam Budapesten, és ide vagyok ragadva a számítógépem elé. Erika makacssága azonban minden mértéken felülinek bizonyult. Ha nekem nem felel meg, hogy helybe jön – pötyögte le az outlook expressen, akkor találjak ki valamit én.

Ötletek helyett azt kezdtem boncolgatni, tudja-e mitől lesz a gyerek? Tudta. Tudja-e, hogy a művelet 2000 km távolságból nem megvalósítható. Tudta. Hát, akkor adja elő ő az elképzelését. Előadott egy harmadik verziót. Ekkor feszegettem egy kicsit a korkülönbséget, és felhívtam a figyelmét arra, nem a lányom, de még az unokám is lehetne. Válasz: lehetne, de nem az. Ezek után bedobtam, hogy még nem is láttuk egymást. Ezzel egyetértett és leveléhez mellékelt egy fényképet, valamint megnyugtatott, hogy nekem nem kell küldeni fényképet magamról, mert könyveim hátlapján ott virít a képem, majd megtoldotta azzal, hogy milyen édesen mosolygok.

Na gondoltam magamban, ha lúd, akkor legyen kövér és akt képet kértem. Másnap ott volt az aktkép, amit maga készített egy mobil telefonnal. Erre finoman közöltem, hogy a teltkarcsú nőket nem csípem, és hiába emelte magasba mindkét kezét, a jókora tőgyek így is lógnak. Semmi vész – válaszolta – hány kilót fogyjon le? Csak egy szavamba kerül.

Ekkora lenne a férfi hiány – tűnődtem magamban, miközben kezdtem kifogyni az ötletekből, de azért még volt néhány. Felhívtam a figyelmét arra, hogy a gyereknek az egészséges fejlődéshez kell egy apa is. Ezzel egyetértett és megígérte, hogy szülés után férjhez megy, de azért küld majd képeket a gyerekemről. Na, ha férjhez megy, nem lehetne az a gyerek inkább a leendő férjtől? Nem – jött a határozott válasz – mert a pasi tök hülye. Honnan tudja, hiszen még nem is ismeri? De ismeri, az anyja már kinézte neki, pont ezért akart tőlem gyereket. Sakk-matt!

Ekkor ajánlottam a mesterséges megtermékenyítést egy spermabanktól, ahová kizárólag szuperzsenik ondója kerülhet be. Erika angyali türelemmel közölte, hogy erről sajnos nem lehet szó, mert ő még szűz. Na, cseszd meg, új fejlemény! Tehát szűztelenítéssel egybekötött megtermékenyítés, lehetőleg egy ültő helyben. Igen, majd ő megmondja mikor, mert figyelni fog a peteérésre.

Gondolom, azóta is a peteérését lesi, mert a számítógépemen letiltottam a feladót és azon vigyorgok, milyen jó, hogy az elektronikus megtermékenyítést még nem találták fel, most rághatnám a körmöm, hogy fiú lesz-e vagy lány.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
___________________________________________

VM-271 Relatív boldogság

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q228Gyermekkorom fele Horthy rendszer alatt volt, a másik fele Rákosi alatt. Voltunk nagyon szegények, nagyon gazdagok, majd megint szegények. Egész tisztességes skála. Ami meglepő, hogy végig boldogok voltunk, nem csak én, a szüleim is. Nyolc éves koromban anyám főtt krumplit készített vacsorára nyers hagymával, amire csapvizet ittunk, de senki se vágyott többre. A rokonok és az ismerősök se. Vasárnap az egész család, esetleg néhány rokonnal kiment a Népligetbe, leterítettünk egy pokrócot a fűre, és délutánig hancúroztunk. Néhány évvel később a vasárnap fénypontja az volt, amikor nevelőanyám karon fogott minket (a húgomat és engem) és elsétáltunk a Bazilikától az egyik kőrúti presszóig, ahol kaptunk egy-egy gombóc fagylaltot, aminek igen lassú nyalása közben nézelődtünk, megálltunk az Oktogonnál és 10 percig olvastuk a fényújságot. Otthon lefekvés előtt még egy órát olvashattam, ami hatalmas élményt jelentett számomra.

Tíz éves voltam, amikkor hirtelen gazdagok lettünk, de csak annyi változott, hogy kaptam egy Zeiss fényképezőgépet, ami senkinek se volt, meg egy gyermek kerékpárt (amit egyedileg úgy gyártottak le számomra) és apámmal elmentünk az éppen visszacsatolt Erdélybe nézelődni egyet. Teljesen természetes volt, hogy sorsunkkal meg vagyunk elégedve, nem hangzott el semmi fajta vágyakozás semmi után.

Anyám nem vett sorsjegyeket, és nem álmodozott arról, hova fog utazni, ha megnyerik a főnyereményt. Nyáron eszébe se jutott máshová utazni, mint szülővárosába, ahol rokonai, ismerősei éltek. És meg volt elégedve az életével.

Ezzel szemben manapság mindenkinek millió baja van, nem fér a bőrébe, több pénzhez akar jutni, be akarja utazni a fél világot, semmi se jó úgy, ahogy van, ideges, millió panasza van, és depressziós (már van beceneve: depi), pedig több tucat vitamint és étrend kiegészítőt szed. Nagyobb lakást vagy házat akar, jobb kocsit, jobb állást, és megy vagy tervezi a külföldi munkavállalást. A társadalom nagy hányada simán csak boldogtalan és elégedetlen, pedig (a hirdetett nyomor ellenére) jobban él, mint elődei 50 évvel ezelőtt. MIÉRT?

Az én véleményem szerint (ami lehet akár hibás is) megnyíltak a lehetőségek világa, és a média kommunikálja felénk, hogy többet is lehet birtokolni, ha másképp nem, hát kölcsönből. Lám a celebek milliókat keresnek havonta és ezért semmi mást nem kell tenniük, mint egymással versengve villantani a csöcseiket, vagy cigány stílusban énekelve lötyögni a kamera előtt. X kiment Kaliforniába és csodás fizetése van. Y ágytálakkal rohangál London egyik külvárosában, és nagyszerűen él. Z Svédországban gyerekekre vigyáz, hogy kirázza a kis újából a fel vett kölcsön részleteit. Egyszóval szerencsétlen lúzer az, aki meg van elégedve a sorsával, és így lesz boldogtalan egy egész nemzet. Amikor nem voltak kinyitva a korlátlan lehetőségek kapui, és mindenki ott élte életét, ahová született, az emberek a kemény munka mellett értelmes és kielégítő életet éltek a hagyományosan kialakított szórakozásokkal, időtöltésekkel.

A legviccesebb az egészben az, hogy az a néhány, akinek végül sikerül megfogni az isten lábát és eléri azt, amire mindig is vágyott, a legkevésbé vannak megelégedve életükkel.

________________________________________________________
________________________________________________________
___________________________________________

(1622) Amerika nyersolajat halmoz

Tibor bá’ online

 

A tapasztalat azt mutatja, hogy komoly katonai konfliktus beindítása előtt, Amerika megemeli nyersolaj tartalékait. Pillanatnyilag éppen ezt teszi. Ukrajna területén már ott vannak az amerikai csapatok, (hivatalosan mint kiképzők, egy dandár ejtőernyős) de ez csak ürügy, amit gyakran használnak katonai műveletek beindítása előtt. – A halmozás mértékét az alábbi grafikonon láthatjátok.

~q130

A halmozás mögötte lehetne spekuláció is, mivel az alacsony árak miatt érdemes feltölteni a készleteket, ha magasabb árakat várnak, de ez a magyarázat egyáltalán nem meggyőző, ugyanis spekulációhoz nincs szükség a fizikai készlet növelésére. – Az eddig felhalmozott készlet 90 napra elegendő, ami több mint a korábbi háború előtti felhalmozás. Ne legyen igazunk!

_______________________________________________________
_______________________________________________________
________________________________________

(1621) 56 tanulsága

Tibor bá’ online

 

~q191Rákosi Mátyás fülkeforradalmát úgy hívták, hogy „Fordulat éve”. Ezt követve először államosította a nagyvállalatokat. Nem fizetett értük, ahogy ezt Orbán a Viktor teszi, viszont az állami kézbe került vállalatok vezető gárdáját Matyi éppen úgy lecserélte, ahogy ezt Viki tette. A fő szempont a párthoz való hűség, nem a szaktudás. Rákosi uralkodása alatt éppen úgy belerokkant az ország a hűséges slepp hozzá nem értésébe, mint most. Az akkori ÁVH szerepét (némi változattal) ma a TEK látja el. Rákosinak nem voltak önálló ötletei, ő egy az egyben átvette Sztálin elvtárs hülye ötleteit. Ezzel szemben Viktorkának meg vannak a saját hülye ötletei, amelyek még kamasz korában lepték el az agyát. A megtartott választásokon Rákosira 99,6 százalék szavazott, Orbán beérte kétharmaddal. Rákosi csinált egy gyönyörű alkotmányt, amit aztán nagy ívben leszart. Orbán az alkotmányt az utolsó betűig betartja, de a tartalmát folyamatosan saját szája íze szerint változtatja. Rákosi lecserélte a bírói kart, amit Orbánnak még nem sikerült teljes mértékben, de az ügyészség pont olyan mértékben szolgálja kik, ahogy Rákosit is kiszolgálta. Rákosi a felsőoktatást átalakította saját szája íze szerint, amit Orbán éppen most próbált meg. Akkor éhezett a nép, mert nem volt élelmiszer. Most van élelmiszer, de nincs pénz, a nép most is éhezik. Mindkét diktátor ragyogó beszédeket tudott tartani, de a hazudozásban jelentős különbség van közöttük. Rákosi pofátlan bejelentéseit az életszínvonal emelkedéséről, a fényes jövőről a napilapok hozták le, és a rádióban hangozzak el. Ezzel szemben Orbán pofátlan hazugságait a TV segítségével a pofánkba löki be. Kezdetben Rákosi népszerű volt a nincstelen parasztok és munkások körében, akik Horthy alatt nagyon megszívták, és ez a népszerűség meg is maradt mind addig, amíg Rákosi őket békében hagyta és csak más csoportokat lehetetlenített el. De amikor a parasztokra kirótta a teljesíthetetlen beszolgáltatást, a munkásokra pedig a folyamatosan emelkedő termelési normákat, ami egy rejtett jövedelem csökkenés volt – betelt a pohár. Az elnyomó szerveken kívül már nem volt népréteg, amely számára a rendszer előnyös lehetett volna. Ugyanebbe a helyzetbe sikerült Orbánnak benavigálni magát. Magyarországon már nem létezik olyan népcsoport – a szűk klientúrán kívül – amely meg lenne elégedve a helyzetével. Ellenkezőleg, hatalmas tömegek lesznek egyre elégedetlenebbek. Orbán elért az útvégére, 1956 tavaszának hangulata visszaköszön 59 évvel később.

________________________________________________________
________________________________________________________
___________________________________________

(1620) Az orosz rakétavédelmi függöny Iránban

Tibor bá’ online

 

A washingtoni propaganda szerint az iráni konfliktus lényege a gonosz irániak atombomba gyártása, amivel Izraelt le akarják törölni a térképről. A valóság ennél lényegesen bonyolultabb. Ahogy az I. és II. világháborúban felismerték, hogy a Moszkvába vezető út fontos állomása Irán neutralizálása, ugyanúgy ma is érvényes, azzal a különbséggel, hogy Moszkva után Bejing következne.

Ellentétben a két világháborúval, napjainkban az elfoglalás, megszállás nem egy járható út. Ehelyett a proxy-k (helyettesek) háborújával, valamint politikai aknamunkával, szankciókkal, és más, nem katonai eszközökkel operálnak egy globális konfliktusban. Ugyanakkor a politikai és gazdasági szövetségek megkötése mellett mind a Nyugat, mind pedig a Kelet rakétavédelmi függönyt iparkodik kiépíteni.

~q131

________________________________________________________

A poszt folytatását E-mailben küldöm el azoknak, akik a honlap fenntartási költségeihez évi 5800 forint adománnyal hozzájárulnak. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu

Elutalás után kérem E-mailben jelezni.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
_______________________________________________

(1619) A legutolsó tudományos bizonyítékok halálos csapást mértek a mesterséges édesítőkre

Tibor bá’ online

 

~q191Gyűlnek a bizonyítékok, hogy a finomított cukor (kristálycukor) egy édes út az elhízáshoz, a diabéteszhez és az Alzheimer kórhoz is. Ezzel párhuzamosan egyre több ember nyúl a mesterséges édesítőkhöz. A Nature-ben leközölt legújabb kutatási eredmények szerint, a cukorhoz hasonlóan, ezek is okozhatnak diabéteszt, mégpedig úgy, hogy az emberi belekben tanyázó mikrobák egyensúlyát felborítják.

A Purdue Egyetemen végzett kutatások szerint a mesterséges édesítők összezavarhatják az endokrin rendszert, ami inzulin rezisztenciához vezethet.

A Duke Egyetemen elvégzett tanulmány világosan kihozta, hogy a szukralóz csökkenti a belekben található hasznos baktériumok számát, növeli a pH értéket és elősegíti a hízást.

Ez azért „katasztrofális” mert mind a kettestípusú cukorbetegségben szenvedők, mind pedig a fogyni szándékozók cukor helyett mesterséges édesítőket fogyasztanak.

Egy új keletű Nature tanulmány kimutatta, hogy nem csak a szukralóz zavarja össze a belekben lévő baktérium flórát, hanem két másik mesterséges édesítőszer is, és ez a tény közvetlenül felelős a glükóz intoleranciáért, legalább is egerek esetében. Nevesítve ezek: a szaharin és az aszpartam. A vezető szerep a szahariné volt.

Végkövetkeztetés: aki fogyókúrázás végett cukor helyett édesítőszereket használ, nagy ívben kerülje el a szaharint.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
___________________________________________

(ACs-40) Azok a csodálatos nők – Paradicsomos káposzta

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228Görög Laci szerencsés fickó volt. Az általam vezetett bridzs tanfolyam harmadik órájára egy abszolút bombázóval jelent meg. A nő nem csak gyönyörű volt, de helyes és kedves is, felért egy ötös lottóval. Három nappal később négyszemközt megkérdeztem tőle, hol szedte fel ezt a piszok csinos nőt. Ilyenek nem szaladgálnak pasi nélkül, szabadon a világban, hogy a fenében tett rá szert?

Áradozásom azonban Lacit nem hozta lázba, szomorú szemekkel hallgatott, majd amikor szóhoz jutott, meg is szólalt.

  • Nem érdekes, az egész egyetlen egy napig tartott.
  • Ne hülyéskedj velem! Máris vége.
  • Igen – vallotta be Laci – képzeld el aznap délelőtt szakított a pasijával, vagy csak összevesztek, már nem tudom, de odajött hozzám az irodában és azt kérdezte tőlem, mit csinálok ma este.
  • Te hülyéskedsz velem – hitetlenkedtem, és teljes joggal – csak úgy odament hozzád minden előzmény nélkül.
  • Mondom, hogy összeveszett a pasijával.
  • Na jó, összeveszett, de ezért csak úgy felkínálkozott?
  • Nézd, vagy berágott és bosszút akart állni, vagy tényleg szakítani akart, és nem akart unatkozni, nem tudom, de amikor mondtam, hogy bridzs tanfolyamra megyek, azt kérdezte elkísérhet-e.
  • Oké, és aztán?
  • Láttad, nem? Ott voltunk és korán távoztunk.
  • És?
  • Felmentünk hozzá és olyan izgatott voltam, hogy nem állt fel.
  • Cseszd meg! És mit csináltál?
  • Egy kicsit beszélgettünk, majd hazamentem. Aztán másnap próbálkoztam, de lerázott.
  • Van ez így – vigasztaltam – de ne idegesítsd magad, több is veszett Mohácsnál.

 A következő órára Laci egyedül jött, de nem volt valami kimagaslóan vidám, inkább csak az idejét töltötte, semmire se figyelt. A többiek persze elnézőek voltak vele, mert mindenki tudott már a sztoriról. Az időszakos impotencia híre a férfiak között futótűzként terjed.

Egy héttel később Laci megint másodmagával jött, egészen pontosan egy volt évfolyamtársnőjével, aki ugyanannyi volt, mint ő, pontosan 30 éves. Ez alkalommal Laci sugárzott a boldogságtól, ráadásul az új nő, Ágota már eleve tudott bridzselni, ami sokat javított megítélésében, ugyanis ezt a nőt Lacitól senki se irigyelte, éles ellentétben az előzővel.

Aztán még mielőtt a tanfolyamnak vége lett volna, Lacitól megérkeztek az esküvői meghívók. Ezen senki se csodálkozott, harminc körül a nőknek hirtelen nagyon fontossá válik a férjhez menés. Igaz az önálló lakás rendszerint csak egy távoli álom. Sebaj, Ágota édesanyjával élt együtt egy kétszobás társbérletben, ahol a tervek szerint az új pár megkapta a nagyszobát. Különben se volt a jövő oly nagyon sötét, mert a harmadik szobában élő idős néni gyomorrákban szenvedett és a szoba felszabadulására szinte csak napokat kellett várni.

Állítólag együttéléssel ismerhető meg az ember. Esetünkben volt is együttélés a javából. Az együtt élő anyós állandó szemrehányásokat tett, amiért fel kellett vállalnia a kisszobában élést. Az együtt élő Laci állandó szemrehányásokat tett, hogy a néni még mindig él, pedig neki nem ezt ígérték, és váltig állította, őt senki se világosította fel, hogy 85 környékén a rákos daganat fejlődése gyakorlatilag leáll. Az együtt élő Ágota állandó szemrehányásokat tett, hogy hiába esznek hetente háromszor paradicsomos káposztát a félrerakott pénz lassabban gyűlik, mint kellene, pedig már útban van a második gyerek.

Ezeknek ellenére a helyzet semmit se változott. Teltek az évek és ették a paradicsomos káposztát. 100.000 forint ráfizetéssel a kétszobás társbérletet el tudták volna cserélni egy háromszobásra, de nekik csak 50.000 forintjuk volt. Mire meglett a százezer, már 150.000 kellett volna. Mire meglett a 150.000, már semmire se volt elég. Közben nem mentek még egy színházba se, nem nyaraltak, nem vettek ruhákat, magnót, könyvet és lemezeket, csak ették-ették a paradicsomos káposztát.

Egyetlen szórakozásuk a bridzs volt, ugyanis azt ingyen lehet játszani, a partnerek helybe jönnek, és rendszerint megelégszenek egy csésze teával, ami végül is nem más, mint meleg víz. Így aztán havonta egyszer-kétszer találkoztam velük, amikor is iparkodtam nem észrevenni a házaspár szomorú lelki és testi állapotát.

Aztán egy szép téli napon csoda történt. Amint beléptem a szobájukba az addigi megszokott gyereksírás helyett klasszikus zene középerős hangja ütötte meg a fülem. A sarokban ott állt egy vadona új zenegép, onnan jött a hang.

  • Nahát – szólaltam meg – ez igen, egy igazi HI-FI.
  • Nem volt olcsó – jött az enyhén röstelkedő magyarázat.
  • Mi történt veletek? – tettem fel a kérdést, amire Ágota elhagyta a szobát, Laci pedig vörös fejjel magyarázkodni kezdett.
  • Ágota egyik nap berágott. Délkörül felhívott telefonon és közölte velem, hogy ez nem élet, ezt nem bírja tovább, ennek semmi értelme és lecsapta a kagylót.
  • Lecsapta-lecsapta, de mi történt azután? – na ekkor újra nyílt az ajtó és megjelent Ágota egy pofára is kurva drága bundában.
  • Hogy mi történt? – kérdezte Laci vissza – ez történt! – és a bundára mutatott. – Lakás helyett bunda.
  • Te se panaszkodhatsz – vágott közbe Ágota – a büdös életben nem lett volna egy zenegéped.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
______________________________________________

 

VM-270 Anyanyelvünk

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q228Történelmünk úgy is alakulhatott volna, hogy ma valamennyien németül beszélnénk. Nem így alakult, mert sokan, sok mindent megtettek, hogy magyar maradjon az anyanyelvünk, de nem politikamentesen. Diákkoromban megszóltuk a „germanizmust”, miközben maga a germanizmus se magyar kifejezés. Aztán meg ezt is felületesen csináltuk, mert például a „hoch” gyönyörűen átmentette magát „magas” formában, mert mitől magas egy feszültség – kérdem én. Ugyanakkor irgalmatlan mennyiségű latin szó maradt a nyelvünkben. A latinizmust nem üldöztük.

Ötévesen, ha megkérdezték, és te Tibike mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Masiniszta – vágtam rá. Vagyis mozdonyvezető, és persze a mozdony se mozdony volt, hanem lokomotív. A repülőgép pedig éroplán, aminek akkoriban propellere volt, nem pedig légcsavarja. A vízi közlekedésnél se volt minden kifejezés ártatlan. Az uszályokat mindenki sleppnek nevezte, a kis apró hajókat pedig monitornak.

A polgárság teátrumba járt, vájlingot használt, hokedlire ült, és sparhelten főzött a konyhában, valamint nachtcastlyra tette a műfogsorát, és a nyaralásból anzikxet küldött . A bérházak rendjére a házmester vigyázott, akinek a helyettese volt a vice, ő viszont felmosta a lépcsőházat. A diákok vonalzója volt a lénia, és a nem tudásért szekunda járt egyes helyett, ami manapság fát jelent. A derékszögnek vinkli volt a neve. A suszterből cipész lett, ma meg már ilyen nincs is. A piktor is eltűnt, már mint a szó, de szobafestő azért még van, csak úgy mint a prókátor, az is eltűnt, ellepték a parlamentet.

Ezzel persze a lista messze nem teljes, de majd kipótoljátok (a spaklit meg a fandlit még ma is használják he-he-he). 😀

________________________________________________________
________________________________________________________
______________________________________________

(1617) Vissza a kőkorszakba?

Tibor bá’ online

 

~q191Néhány napja az egyik hozzászóló belinkelte az Olduvai Theory magyar fordítását, amit 9 évvel ezelőtt a mi Armánk (Bobkó Csaba) fordította le magyarra, amit nem lehet elégszer megköszönni. Ezzel szeretnék most foglalkozni.

Richard C. Duncan, az eredeti angol tanulmány szerzője, a szokásos angolszász elaborációval vettette a gondolatait 10 évvel korábban papírra, a szokásos angolszász óvatoskodással, és a szokásos angolszász szószátyárkodással (amit Arma hűségesen fordított). Ezeket szoktam én leszerkeszteni az eredeti terjedelem harmadára, mert ki nem állhatom a bizonytalankodást, körülményeskedést, és a felesleges fontoskodást. Ettől függetlenül az alaptéma fontos és talán paradigmaváltós. Olvassátok el! http://bobkocsaba.ingyenweb.hu/keret.cgi?/olduvai_elmelet.htm

A lényeg, hogy az igen olcsó, és sok száz millió év alatt felhalmozódó energiahordozók kimerülése után az emberiség le fog csúszni egy kvázi kőkorszakba. Ezt mutatja be vizuálisan az alábbi ábra:

~q133

Az ábra szerint az emberiség csúcskényelme 1930 és 2025 közé esik. Ez előtt (D-E) volt az ipari forradalom felfutása, Watt gőzgépétől az egy főre eső energia felhasználás maximumának a 37 százalékáig. De miért a 37 %? A szerző szavai szerint: „Az Ipari Civilizáció Várható Élettartama definícióm szerint a kezdő és a záró „37%-pontok.” Tehát az ő személyes definíciója szerint, amivel én nem tudok mit kezdeni. Nem tudok mit kezdeni a következő megjegyzéssel sem: „Az egy főre jutó energiafelhasználást használom, mint az iparosítás mérhető mutatóját.” Miért? Ha 800 millió indiai paraszt a nagyobb mezőgazdasági hozam érdekében beszerez 100 millió nagyteljesítményű búvárszivattyút, ami iszonyatos mennyiségű energiát fogyaszt, akkor az egy főre jutó energiafelhasználás megugrik. Ha Kína legyárt fél milliárd gépkocsit, és nagy hirtelen a kínaiak össze-vissza furikáznak, az is iszonyatos mennyiségű benzint jelent. És akkor az iparosodás ezzel mérhető? E két tényező miatt az iparosodás hirtelen megugrik? Aligha!

Hoyle-t idézve, azzal se értek egyet, hogy „lesz egy esély, csak egy, nem több.”

Aztán az állítás a „gyűjtögetéshez való visszatérés”.

Végül az sem igaz, hogy az ipari forradalom előtti állapot fenntartható lett volna. vesézzük ki ezt a két utolsó tételt.

Úgy 8-10.000 éve az emberiség mezőgazdálkodik, ami mellett birodalmak épülnek ki, majd buknak el. Mindeközben erodálják a termőföldet. Ezt se lehet a végtelenségig folytatni, még akkor se, ha sose lesz ipari civilizáció.

Legbehatóbban az egy eséllyel szeretnék foglalkozni. Rémhírszerű az, hogy Kr.u. 3000 után megint gyűjtögetni fogunk. Az ipari forradalom előtt se gyűjtögettünk, hanem igásállatokat használtunk, manufakturákban termeltünk gőzgépek nélkül. Időközben rohamosan terjednek a napelemek, de más formája is létezik a napenergia hasznosítására. Viszont az így kinyerhető energiával okosan kell bánni. Vége a felesleges szemetek gyártásának, vége a beépített elavultságnak, a garancia időn túli meghibásodás beépítésének, az energiazabáló divatőrületnek, a teljesen felesleges utazgatásoknak. És egy világégés után meg kell teremteni egy sokkal igazságosabb társadalmat. Van tehát még egy esélyünk, az más kérdés, hogy nagy valószínűséggel ezt is el fogjuk szúrni. Persze ettől teljesen függetlenül ott van még a globális felmelegedés, ami a fentieket tökéletesen felülírhatja.

________________________________________________________
________________________________________________________
___________________________________________

(1616) Hiba vagy taktika?

Tibor bá’ online

 

~q1912011-ben kellett volna Oroszországnak leszállítani Iránnak az S-300s föld-levegő elhárító rendszert, ami biztosíthatta volna, hogy Izrael ne támadja meg Iránt. Oroszország megszegte a szerződést és az S-300s rendszert nem szállította le Washington-Jeruzsálem kérésre. Szerencsére nem tört ki a III. világháború, de ez nem az orosz döntés miatt volt.

A következő megmagyarázatlan eset az volt, amikor az oroszok nem éltek a vétójoggal a Biztonsági Tanácsban, ahol megszavazták Líbia lerohanását. Amit aztán később bántak is.

Most pedig a Biztonsági Tanács elfogadott egy határozatot, ami szerint tilos Jemenbe fegyvert szállítani, mert az oroszok megint nem éltek a vétójoggal. Mint köztudott Jemenben az állig felfegyverzett Szaudiak támadják a volt elnökhöz hű erőket, akik mögött Irán (is) áll.

Ha ez mögött nincs valami elképesztően okos taktika, akkor néhány éven belül ez a harmadik orosz geopolitikai hiba, miközben az erőviszonyok miatt egyet se engedhetne meg magának.

_______________________________________________________
_______________________________________________________
__________________________________________

(1615) Az US-Kína háború

Tibor bá’ online

 

Ha tetszik, ha nem, a Föld megállíthatatlanul forog a tengelye körül. Aki ma világbajnok, az holnap futottak még lesz. A mai tartalék valuta, holnap kissé vastag vécépapírrá válik. A ma büszkén kukorékoló kakas, holnap ünnepi ebédnek lesz felszolgálva. Így működik a világ.

Lehet, hogy gazdag vagy, esetleg csak szeretnél az lenni és mindent megteszel, hogy azzá válj, de nem árt, ha megnézed, melyik valutában tartod a pénzed.

A kormányok azért vannak, hogy egyesek hatalmon legyenek. A hatalmon lévők fegyverrel, hadsereggel és törvényekkel akadályozzák meg, hogy mások elfoglalhassák a helyeiket. Amikor ez már nem fenntartható, a kormányok csalásra vetemednek. Megengedik a közönséges állampolgároknak, hogy szavazzanak, de nem választhatnak. Nem az lesz, amit az állampolgárok szeretnének.

Francia Fukuyama hallucinációja szerint vége a történelemnek. Ha ez igaz lenne, akkor a FED-nek nem kellene a dollár miatt aggódnia, de ha választani kellene a történelem és a dollár között, én a történelemre szavaznék. Legvalószínűbb, hogy a dollár le fog bukni a trónjáról. A kérdés, hogyan fog ez történni?

Ez az, amit senki se tud, de egy biztos, kiváltságos helyzetét harc nélkül senki se adja fel. A jelenséget úgy hívják, hogy Thucydides csapdája.

________________________________________________________

A poszt folytatását E-mailben küldöm el azoknak, akik a honlap fenntartási költségeihez évi 5800 forint adománnyal hozzájárulnak. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu

________________________________________________________
________________________________________________________
_______________________________

(1614) Mire jó a krisna-tudat?

Tibor bá’ online

 

Szombaton kora ~q191délután rádöbbentünk, hogy holnap nem lesznek nyitva a plázák, és menten pánikba estünk. Gyorsan-gyorsan, mire lehet holnap szükségünk. Mondjuk szenteltvízre egészen biztos nem, minden mást viszont a hipermarketben lehet beszerezni. Nyomás!

Egy órával később vidáman nyomtuk kifelé a bevásárló kocsit, teli csupa olyasmivel, amire egészen biztos nem lesz szükségünk, de így már nyugodtan nézhetünk a vasárnapi sütésfőzés elébe. Ekkor az egyik oszlop előzékeny árnyékából nekünk startolt egy fiatal férfi, akiről messziről sugárzott az együgyű, ám békés nyugalom. Igen, egy krisnásnak kerültünk a célkeresztjébe, aki udvariasan megkérdezte, hogy nem zavar-e, és van-e számára két percünk. Hát persze, ma már más fontos dolgunk nincs. Miről van szó? – tettem fel az ártatlannak álcázott kérdés, de nem adtam időt a válaszadásra, hanem folytattam. Figyeljen, mi mind a ketten kutyává fogunk reinkarnálni, és ettől nem lehet mindent eltéríteni. A fiatal pasi vette a lapot, de úgy gondolta, majd ő megtérít bennünket. Ajánlotta, hogy lehetünk ember is a reinkarnáció után, pont erről szól a küldetése.

Éva ismer engem, pontosan tudta, hogy szórakozni van kedvem, ezért beállt hallgató állásba. Mi meg váltogattuk a pengét. Na jó – így a pasi, aki akkorra már fél tucat potenciális járó-kelőt szalasztott el – akkor legalább adakozzunk néhány forintot, hogy tudjanak etetni rászorulókat. Az oké, ezek nem lopják el a pénzt, mert láttam már őket lacikonyhából osztogatni főtt ételt. Ami van apró a zsebembe, azt odaadom, ami rendszerint néhány száz forint szokott lenni, és a kocsiban gyűjtöm parkoló-pénznek. Ezzel már mentünk is volna tovább, de a krisnás nem engedett. Ő is akart adni valamit, mert ez így tisztességes. Ne adjon – tiltakoztam, mert úgyse olvasom el, és az is pénzbe kerül. De csak vigyük el, neki megmondták a központba, hogy ne vigyen vissza könyvet, adja oda őket bárkinek. – Ja, az más, bárkinek én is megfelelek. Hát így jutottunk egy krisnás kiadványhoz, amit ma délután azért mégiscsak átfutottam. Érdekelt, milyen primitív szöveget zabálnak be a megtértek?

A könyv számban menő pamflet címe: Születésen és halálon túl. Ez eleve nem nyerte el a tetszésemet, hiszen a „születésen túl” az , amiben éppen vagyunk, és ugye én nem tartom titokzatosnak. Sokkal ütősebb lenne: A születésen innen és a halálon túl. Ez az a terület, ami sok más mellett Kyra birodalma is. De, hogy lehet ide eljutni? Na, ez egyszerű. Négy dolgot kell betartani:

  • Tilos enni húst, halat, tojást.
  • Tilos fogyasztani alkoholt, kábítószert, teát, kávét, dohány terméket.
  • Tilos szerencsejátékban részt venni.
  • Tilos a szex házasságon kívül, de belül is, hacsak nem akarunk gyereket.

Véleményem szerint nincs egészséges ember a földön, aki ezt mind betartja, kivéve a krisna gyülekezet tagjait. Most már értem, hogy külső megjelenésük szerint miért néznek ki olyan elkeserítően reménytelennek. Aki nem találja helyét a társadalomban, mert olyan eszeveszetten átlag alatti az összes paramétere, az elmegy a krinásokhoz, ahol csupa ilyen sorstárssal találkozhat. Majd együtt alig várják, hogy reinkarnáljanak, mert úgy gondolják, hogy ennél rosszabb testet teljesen kizárt, hogy kapjanak. – Ételt pedig azért osztanak (az adakozók pénzéből), hogy bizonyítsák maguk felé, léteznek még náluk is szerencsétlenebbek.

Ezt az egészet az 1896-ban született Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda találta ki, aki ezért az istentől kapott 81 évet. Határozottan jobban járt, mint a mi Jézusunk, akinek mindössze 33 év adatott meg, igaz utána felment a mennyekbe és nem reinkarnált mondjuk belém, aminek nagyon nem örültem volna. 😀

________________________________________________________
________________________________________________________
___________________________________

(101) Már megint szex?

Tibor bá’ online

~q191Igen, megint szex! Szerinted sok? Szerintem is, de haladni kell a korral. Alig kapcsolom be a számítógépet jönnek az ázsiai szépségek kínálgatják magukat, vagy a szentendrei széplányok. Valahogy megtudták, hogy itt lakom a környéken. Tehát, szex beszarásig!

Sosem fogom elfelejteni, amikor a nagymamám, aki még a XIX. században született, átköltözött az általa feltételezett árnyékvilágba, a „hagyatéka” felszabadult. Volt neki egy kulcsra zárható fiókja, aminek a tartalmát soha senki nem láthatta, amíg élt. Az előbb említett átköltözés után azonban megszűnt a titok. Nem mondom, hogy remegő kézzel nyitottuk ki a fiókot, de az illő izgalom ott lebegett a levegőben. Nos, legfelül, rózsaszín masnival átkötve egy köteg levelet találtunk, amelyeket nem a nagyapám írt hozzá. A címzés úgy kezdődött, hogy „Szépreményű…..” és úgy fejeződött be, hogy ….kisasszony saját kezeihez”. Hát stílusuk volt eleinknek, azt meg kell hagyni. Természetesen magázódtak, és epekedtek egymás után, de bugyi lehúzásig egészen biztos nem jutott a dolog. Ennek ellenére, és dacára annak, hogy végül is másnak lett a hites felesége, a levelek hatvan éven át maradtak a fiókban. Kissé elméláztam, egy árnyalattal tovább tartó kézfogás, egy röpke csók tudott olyan élményt nyújtani, ami kiérdemelte a levelek megtartását? Minden bizonnyal. Aztán volt két világháború, egy feminizmussal spékelt szexuális forradalom, majd az Internet az alkalmi pop up-okkal. Meztelen nő vonaglik szilikonnal felpumpált mellekkel és megkérdezik tőlem akarok-e szexelni még ma este Szentendrén? Mondjuk, én nem akarok, amire számtalan okom van, de valószínűleg vannak, akik akarnak, mert fogyasztók hiányában gyorsan megszűnne a kínálat. Persze nincs ebben semmi kivetnivaló, semmivel se avatkozik be az életembe jobban, mint az a nő, aki ma felhívott telefonon, nem akarok-e kötni lakásbiztosítást? Mindenki árulja a portékáját és azt sózza rá a másikra, amit tud. A szex tehát árucikk. Csak a fogyasztók nem olvasták el Madách Ember tragédiáját (helyette nézik a Valós Világ közönségességben egymással versenyző leendő celebeit), így nem ismerhették meg azt a bölcsességet, ami ezen mondat mögött van: „Egy csepp víz ízét szomjaddal kell kiérdemelned.” Aki ma este (helyettem) kimegy szexelni Szentendrére, nem hiszem, hogy hatvan éven át fogja rejtegetni azt a cetlit, amire a megadott címet felírta. Hatalmasat változott a világ. Illetve alaposan elcsesztük a dolgokat, a kérdés mindössze az, ez így jobb?

________________________________________________________________________
________________________________________________________________________
___________________________________________________
 
 

(ACs-39) Azok a csodálatos nők – Szűz a lelke mindennek

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228Manapság minden szűz, például egy nő lába, ha még nem látott gyantát, gyantaszűz. Szűz a sör, ha nincs benne alkohol. Természetesen lehet valami akár extra szűz is, mint mondjuk az olíva olaj, ha a kereskedő 1500 forintot akar kapni egy literért. Hogy ez nőkre átvetítve mit jelent, el se tudom képzelni, dupla szűzhártya vagy csak szimpla, de dupla vastag? Tuja valaki a választ?

Fiatal koromban csak a nő lehetett szűz, azok is egyre rövidebb ideig. Mindenesetre életem első nője szűz volt, és ugye ezek szerint én is, bár ezt a szót férfiakra használni nekem egy kicsit komikus. Ez azonban nem változtat a lényegen. Szüzek voltunk mindahányan, azaz összesen ketten. Nem állítom, hogy azonnal tudtuk, mit kell tenni, de viszonylag hamar kitaláltuk az anatómia adta lehetőségeket. Megy az ilyesmi, mint a karikacsapás, gondoskodnak róla a hormonok. Hogy ez a dupla szűz elrendezés szerencsés-e vagy sem, nehéz eldönteni. A férfiak egy része megdöglik a szüzekért, egy másik része menekül előlük. Az araboknál meg egyenesen megkövezik azt a nőt, akiről a nászéjszakán kiderül, hogy nem szűz. Hülye egy világ. Teljesen indokolatlanul szűzcentrikus.

Javakorabeli férfi voltam, amikor öregedő apám, aki már nem praktizált, de imádott beszélni róla, megkérdezte, hány szűz nő volt az életemben. Némi töprengés után rávágtam, hogy nyolc. Apám elismerően bólogatott, majd azt mondta, jó neked, én mindig csak a második voltam. Ránéztem, aztán hangosan kitört mindkettőnkből a röhögés, majd eszembe jutott Klárika.

Klárika 32 volt, amikor megismertem, és napokon belül adódott rá alkalom, hogy kérdezés nélkül „bevallja”: életében én vagyok a második férfi. Ha egy nő hazudik, nem nagyon idegesít, nem a szövegre szoktam koncentrálni, de a szükségtelen hazudozás rendszerint kihoz a sodromból. Tényleg? – Tettem fel némi szarkasztikus hangsúllyal a csodálkozó kérdést. Igen – jött a válasz, miközben őszintének álcázott ártatlan kék szemét rám szegezte.

Nem feszegettem a kérdést, nem kívántam elpuskázni egy beindult kapcsolatot, de a témát evidenciában tartottam, és vártam a megfelelő alkalomra, ami természetesen egy szép napon meg is érkezett. Klárika egy hattagú társaság füle hallatára kijelentette, hogy én őt majdnem szűzen kaptam meg. Jellemző módon a társaság egyetlen tagjának se tűnt fel a kijelentés és úgy siklottak át felette, mintha mindössze a töltött káposzta minőségéről lett volna szó. Jóra sikerült és kész. Senkit nem zavart, hogy ez az „analóg” kifejezés egyre jobban digitalizálódó világunkban kifejezett marhaság. Analóg vonalon valami lehet majdnem három, vagy jóval több, mint kettő, de digitálisan vagy három, vagy kettő. Nem lehet valaki majdnem szűz. Vagy szűz, vagy nem. Így aztán ez a kijelentés nekem egy kicsit már tényleg sok volt. Négyszemközt megkérdeztem Klárikától, hogy is volt ez a majdnem szűz dolog?

Ezek szerint Klárika meggondolatlan fejjel 17 évesen egy kérőnek igent mondott, de a nászéjszakát követve kiderült, hogy a férfi súlyos alkoholista. Ez a felfedezés úgy elvette a kedvét a férfiaktól, hogy kerek 15 éven át rájuk se tudott nézni. Mindent összegezve nekem tulajdonképpen egy majdnem szűz gyöngyszemre sikerült szert tennem. Ne is mondjam, az egyik ámulatból a másikba zuhantam, és egyre azon törtem a fejem, miért nézek én ki ekkora hülyének.

Közben valahogy kialakult az a gyakorlat, hogy vasárnap délben felmentünk Klárika egyedül élő, özvegy édesanyjához természetesen ebédelni. A következő alkalommal Klárika háta mögött alkalmam nyílt feltenni egy aprócska kérdést a drága mamának, ami így szólt: – Nehéz egy 35 éves nőről elképzelni, de igaz, hogy Klárikának előttem csak 5 férfivel volt dolga? A drága mama őszintének tűnő kék szemét rajtam felejtve, szemrebbenés nélkül azt válaszolta, hogy igen. – Apám, ha élne, boldogan venné tudomásul, hogy egyszer fiának is sikerült másodiknak lenni.

________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________________

VM-269 Kirándulás

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q228Gyerekkoromban, és még utána is, a kirándulás volt az egyik leggyakoribb szórakozás. Vasárnap (mert akkor még szombat is munkanap volt, illetve tartottak tanítást), aki tehette elment kirándulni. A dolgozók és a tanulók hetijegye vasárnap is használható volt, tehát „ingyen” ki lehetett menni a 81-es villamossal Hűvös-völgybe, vagy a 83-as villamossal Zugligetbe. Aki messzebb akart menni, az valamelyik HÉV-et választotta, ahol a hetijegy Budapest határáig volt használható, ennél messzebb menőknek pótjegyet kellett venni, de ez a költség elhanyagolható volt. Buda környékén az összes menedék- vagy turistaház üzemelt, ahol ilyenkor pezsgő forgalom volt. A kirándulók vagy vittek magukkal elemózsiát, vagy valamelyik turistaházban ettek olcsón. Egészséges volt és olcsó. Nem kellett egyetlen üzletet se zárva tartani, a családok mégis együtt kirándultak, gyakran baráti családok együtt. De természetesen iskolaosztályok, ifjúsági csoportok – korábban cserkészek, később úttörők szervezetten kirándultak. A kirándulás közben meg lehetett figyelni a természetet, oktatni lehetett a fiatalabbakat. Mindeközben egészséges környezetben edződött a test.

A rendszeresen kirándulók, túrázók beszereztek segédeszközöket: túrabakancsot, turistabotot, viharkabátot, és járták világukat, természetesen nem csak nyáron. Az esős ősz kivételével mindig. Télen is a térdig érő hóban.

Az 1970-es években még tartotta magát ez a széleskörű szokás. Onnan tudom, hogy a borosjenői telkem északi határa a Pilisi Erdőgazdaság. Abban az időben vasárnap a telkem északi kerítése mentén 10 percenként követték egymást a csoportok egy lábbal kitaposott ösvény mentén. A 70-es évek végére ez olyan gyérré vált, hogy tavasszal ki kellet menni és metsző ollóval levágni az ösvényt benőni akaró ágakat. A 80-as évek végére elfogytak a kirándulók, az ösvényt benőtte az erdő, viszont egyre többen jöttek ki gépkocsival a borosjenői buszfordulóhoz, ahol kiszálltak a kocsiból, tettek néhány száz métert, majd hazakocsikáztak. Mindeközben úgy érezték, hogy most jó nagyot kirándultak. Persze gépkocsival „kirándultak” még a Norma-fához is, Dobogókőre is. Viszont az igazi kirándulók annyira lecsökkentek, hogy a menedékházak egymás után bezártak. A felnövekvő új generáció a kényelmes, és egészségtelenül elhízott életet választotta az egészséges, edzett élet helyett. A hegyvidék vidám vasárnapi bebarangolása helyett nyakig ül a langyos (és a kövérséget elviselhetőbbé tevő) vízben és azt hiszi a szórakozás csúcsa a hétvégi wellness szállók látogatása.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
__________________________________

(1613) A gyámhatóság egy jól jövedelmező gittegylet

Tibor bá’ online

 

~q191Ami napok óta foglalkoztatja a magyar közvéleményt. – Az INDEX szerint: „Megfojtotta a lányát a tatabányai nő. Miután megfojtotta, Á. Anikó a Blikk értesülései szerint százhatszor szúrta meg késsel a kislányát, Laurát. A tatabányai nő, aki a rendőrségen beismerte gyermeke megölését, ezután búcsúlevelet írt, ugyanis magával is végezni akart – ám az alkoholtól kábán végül máshogy döntött.

Á. Anikó begyógyszerezhette a kislányt, és napokig élt együtt a holttesttel. A levél szerint azért gyilkolta meg nyolc éves lányát, mert úgy gondolta, ha ő nem lehet az anyja, más se legyen (vallomása szerint a gyerek felidegesítette, mert anyja helyett Anikónak szólította). A holttestet ágyba fektette, és napokig együtt élt vele a panzióban, ahol végül megtalálták a rendőrök. Órákig tartó dührohamában a felismerhetetlenségig kínozta a gyereket.

A lap szerint a nő el sem sírta magát a kihallgatásán, viszont arról beszélt, hogy mindenért Laura apja a hibás. A bíróság előtt pedig egy szót sem szólt. Á. Anikó korábban 25 ezer forintot kért kölcsön élettársától, hogy lányát a tavaszi szünetben elvigye a panzióba. A férfi, G. István elmondta, a nő sokszor erős nyugtatókat szedett, amelyekre ivott is.”

És, a gyámhatóság ennek a nőnek ítélte oda a gyereket. Véletlen lenne? Nekem saját tapasztalatra támaszkodó véleményem a következő: A gyámhatóságok a korrupció melegágyai. Azé a gyerek, aki többet tud fizetni. A gyámhatóságokkal összejátszanak a klinikai pszichológusok, akik a „megfelelő” véleményt adják az ügyhöz. Az egész egy jól működő maffia hálózat, mert fejétől bűzlik a hal. Ha okos vagy, úgy élsz, hogy ne legyen szükséged a hatóságokra. Tudok olyan válóperről, ahol mind a két fél adott egy gépkocsit a bírónőnek, aki a vesztesnek nem adta vissza a paraszolvenciát. 😀

________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________________

 

(1612) Adós fizess!

Tibor bá’ online

 

~q191A Massachusetts (USA) állam kisvárosában, Tautonban Carlene Balderramának egyéni megoldás jutott az eszébe 2 órával azt megelőzően, hogy családi házának megvásárlásához jelzáloghitelt adó PHH Mortgage Corporation hitelintézet nyilvános árverésen hozzá kívánt jutni pénzéhez, merthogy a család 3 havi részlet befizetésével elmaradt. Az igazi baj az volt, hogy Carlene házára többel tartozott, mint amennyit bárki adott volna érte. Magyarul, az árverés után nem csak a háza ugrott volna, de még egy jelentős tartozása is megmaradt volna a hitelintézet felé.

Tudom, hogy rágod a körmöd mert rettenetesen kíváncsi vagy a megoldásra. Pedig a bejegyzés címéből már rájöhettél volna. Hát igen, Carlene férjének vadászpuskájával fejbe lőtte magát. Nem is írnék róla, ha ez az eset egy elszigetelt jelenség lenne, de megoldásként terjed mint a bozóttűz.

Hadd vessem közbe, hogy az egyik magyar kereskedelmi rádióban hallgattam ma az „ingatlanpiac” című műsort, ahol olyanokat lehetett hallani, hogy itt meg ott mibe kerül egy négyzetméter lakás. Ezt kell is tudni annak, aki venni akar. Aztán kiderült, hogy emitt meg amott egy év alatt a lakásárak átlagos ára ennyi meg annyi százalékkal nőttek. Szóval vigyázni kellene, hogy nálunk ne legyenek Carlenek. A bankok nagyon nyomják a jelzáloghitelt, és sokan meggondolatlanul élnek a lehetőséggel.

Mi itt a meggondolatlanság, tehetitek fel a kérdést. Nyilván egy házaspár tudja, hogy mennyit keresnek, az állásuk biztos, mint a halál (bocsánat, hogy előjöttem az adósság vizafizetési megoldás egyikével), nyilván tudják, hogy mit vállalnak. A válaszom az, hogy nem tudják, de hogy miért nem, azt csak a bejegyzésem végén árulom el. Most inkább lássuk a külföldi eseményeket.

Amerika szerte hallani olyan hangokat, hogy „a hitel krízis az isten küldte ránk, nem pedig a bankárok kapzsisága, miközben a Kormány figyelme lelankadt.” Bezzeg – idézi fel a multat James Grant a Wall Street Journal július 19-i számában – az 1890-es gazdasági váltságban Mary Lease mögé hatalmas tömeg verődött, amikor kijelentette, hogy „Ezt az átkozott lefoglalásos rendszert el kell törölni. Nem hagyjuk el otthonainkat és ha kell erőszak alkalmazásával maradunk.”

Persze Mr. Grant találhatott volna még meredekebb példát, mert az 1930-as években a farmerek és a lakásbérlők nem egyszer lőfegyverrel kergették el a végrehajtókat és a kilakoltatókat. El is érték, hogy moratóriumot mondtak ki a kilakoltatásokra. Nem csoda 1931-ben egy összecsapás során 3 halott és 3 súlyosan sérült rendőr maradt a porondon.

Amikor híre ment, hogy egy családot ki akarnak lakoltatni. A munka nélkül lődörgő férfiak megindultak a helyszín felé, útközben egyre nőtt a tömeg. A helyszínre érve az utcáról visszacipelték a bútorokat és őrséget álltak a lakás előtt. Egyik híres esetben csak 100 rendőrnek sikerült egyetlen egy családot kilakoltatni. Egy másik esetben két család lelőtte a háztulajdonost és a velük szimpatizáló esküdtszék a „nem bűnös” verdiktet hozta meg.

Minden esetre 80 év alatt sok minden változott. Amikor a rendőrség és a árverést vezető a helyszínre érkezett már csak a halott asszonyt és a még lőporszagú fegyvert találták. A család nem a Karib-tengeri nyaralásra költötte a pénzt. A házra vették fel a változó kamatlábú kölcsönt. Carlene nyilván nem mondta meg férjének, hogy a havi törlesztő részlet hónapról-hónapra növekszik és a részlet befizetése után megmaradt pénzből már nem tud a család megélni.

Jarnes Scurlock oknyomozó újságíró „Maxed out” (szabad fordításban: kiszívni az utolsó csepp vérét) tanulmányában találkozhatunk két együtt élő egyetemistával, akik az öngyilkosságba menekültek miután hitelkártyáikra már egy fillért se tudtak felvenni. Scurlock egy ügyvéd konferencián kijelentette, hogy akikkel beszélt, mind bevallották, hogy már legalább egyszer számba vették az öngyilkosság lehetőségét. A hallgatóságból több ügyvéd jelezte, hogy számtalan ügyfél kereste fel irodájában ilyen hátsógondolattal.

Az amerikaiakat természetesen nem nyugtatja meg, hogy legfeljebb dobogós helyük lehet, a világelsőség Indiáé, ahol 1997 óta a becslések szerint 150.000 mezőgazdasági vállalkozó (magyarul paraszt) lett öngyilkos fizetésképtelenség miatt, és mert arrafelé nemigen tartanak lőfegyver, a parasztok rovarirtó szereket isznak. Egyszer beszéltem egy magyar ápolónővérrel, aki intenzív osztályon dolgozott. Szerinte a gyom- vagy rovarirtókat ívók egészen biztos meghalnak, de előtte 4-5 napon át elviselhetetlen fájdalmaik vannak.

De egy pillanatra legyünk realisták, és nyugodtan gondoljuk át a helyzetet. Ha valaki nem tudja kifizetni az adósságát, elveszti lakását, nincs állása, mert már nincs rá szükség (munkahelye átkerült Kínába), mi értelmet találhat az életben? Nem arról van szó, hogy a bankok kívánják bárkinek is a halálát, de van ugye ez az adós lista, amire nagyon könnyű felkerülni és nagyon nehéz lekerülni. Csoda, ha az öngyilkosság elfogadható alternatívának mutatkozik.

Persze, ha önmagad többre értékeled akármennyi pénznél, akkor az alternatíva másik oldala az sugallja, hogy (metaforikus értelemben) a lőfegyverrel ne magad felé, hanem a másik irányba céloz. Nem Isten, vagy valamifajta gazdasági klímaváltozás okozza a kredit krízisből származó eladósodást, hanem emberek, akik alaposan megtollasodnak a kölcsönt felvevők vérveszteségén. Nem beszélve az állami szervek közönyéről. És most történetesen Magyarországról (is) írom e sorokat.

Vagyis – ígéretem szerint – most térek vissza Magyarországra, ahol az állampolgárok eladósodása minden évben újabb rekordot dönt. Ne beszéljünk azokról, akik 2 milliós kocsit vesznek meg 84 havi részletre, és nem fogjál fel ésszel, hogy 7 év rettenetesen hosszú idő; hogy a részlet kifizetésével még nem oldottuk meg a súlyadót, a benzinköltséget, a karbantartási költségeket, stb. beszéljünk azokról, akik 20-30 évre vesznek fel jelzálogkölcsönt lakásra, családi házra. Ezek is könnyelműek lennének? Elvégre logikusnak tűnik bérleti díj helyett törlesztő részletet fizetni. A végén lesz egy házad. Na igen, felületesen átgondolva ez jó ötletnek tűnik, de mi van akkor, ha a havi lakbér kevesebb, mint a lakás értékére járó normál kamat. Ez esetben a lakástulajdonos fizet rá. De ennél súlyosabb téma is van.

Először is a változó kamatlábú és a valuta alapú kölcsönökkel kapcsolatban lehetne vitázni, de ezeknél van pro és kontra. Amire rá szeretnék mutatni az valami egészen más. Azt kell megvizsgálnunk miért kérnek egy négyzetméterért mondjuk 500.000 forintot. Ennyibe kerülne az előállítása (plusz némi vállalkozási haszon)? Bizony nem. Egy lakásra eső építési költség jóval kevesebb, mint az eladási ár fele, és ez az egész világon így van. Nincs is ezzel semmi baj addig, amíg a gazdaság dübörög, de legalább is életben marad.

De vegyünk egy viszonylag ritkán előforduló esetet (1890-1930). Vettél egy lakást mondjuk 20 millióért. Volt 3 milkó kápéd, 17-et felvettél jelzáloghitel címen. Aztán szépen fizetgetted a részleteket. Persze mire tiéd a lakás összesen 25-öt fogsz kifizetni, de az még messze van. Időközben a gazdasági helyzet romlik, a kamatok felmennek és te havi törlesztő részleted emelkedik, ami ugye nem volt beszámítva. Ennek ellenére még meg tudod oldani a dolgot. Nem mész nyaralni, stb. Aztán valami történik és nem tudod fizetni a részleteket. Közben a lakásod értéke lement 14 millióra, mert a recesszió miatt a vállalkozó 7 millióból megépít egy hasonlót és 14-ért árulja. Sőt 12-ért. Te pedig még mindig tartozol 15 millióval, pedig már betettél a házba 6 milliót. Kirúgnak a lakásból és még 3 millióval mindig tartozol.

Összefoglalva, néhány évig élhettél egy magadénak hitt lakásban, ami 9 milliódba került, és most az utcán találod magad egy fillér és állás nélkül. Hogy ezt miért írtam le, mert a jövő efelé mutat.

________________________________________________________

U.I. Talán észrevetted, hogy ez a poszt egy csipetnyit elavult. Bizony! Ugyanis „Az adósság váltság egyik megoldása az öngyilkosság” cím alatt 2008.07.30-án jelent meg először, mondom 2008-ban. Ha nem hiszed, üsd be ezt a címet a keresőbe.

________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________

(5) A megerőszakolt nő

Tibor bá’ online

~q191Most, hogy a 20 éves, halálra ítélt Ronald A. Gray amerikai honvéd kivégzését az amerikai elnök, mint a legfőbb hadúr, jóváhagyta (megjegyzem, hogy utoljára 1961-ben volt rá példa) témává vált a katonai brutalitás. Így került reflektorfényben a  2005-ben megerőszakolt, majd brutálisan megölt amerikai katonanő esete. Ezek szerint Lavena Johnsonnal katonatársa vagy társai végeztek. Csakhogy az áldozat édesapja történetesen orvos, aki a családnak kiadott dokumentációban gyanús dolgot fedezett fel. Kongresszusi képviselőjének segítségével végül a Pentagon kénytelen volt kiadni a teljes anyagot, benne a halottról készült fényképfelvételeket is. Az apa előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a hadsereg állítása, miszerint lánya öngyilkosságot követett el, nem más, mint valami nagyon súlyos bűntény eltusolása. A lány orra és fogai befelé voltak törve, mintha egy puskatussal belevágtak volna az arcába. Nemi szerve le volt öntve gyúlékony folyadékkal, amit meggyújtottak, hogy a DNS azonosítás ne legyen lehetséges. Ezen kívül a szakember számára egyértelmű volt, hogy a nő meztelen testét halála után öltöztették fel.

A fentiekben leírt eset muszlim nőkkel Irakban szinte rutinszerű volt, amiről az amerikai közvélemény pontosan tud de ez más, itt az áldozat amerikai, ráadásul bajtárs. Ez viszont jó alkalom volt arra, hogy néhány statisztikai adatot nyilvánosságra hozzanak a nők elleni erőszakkal kapcsolatban, elvégre Amerika az ígéret földje, a korlátlan lehetőségek hazája, a nyugati demokrácia éllovasa és a világ legnagyobb demokrácia exportőre. A Föld ezen csodálatos országában a családon belüli erőszak a legelterjedtebb a világon.

A 350 milliós Amerikában minden hatodik percben megerőszakolnak egy nőt, és minden tizenötödik másodpercben alaposan megvernek. 1990 óta több mint 2600 terhes nőt gyilkoltak meg, ami egy kissé szokatlan fogamzásgátlás. Más szavakkal egy másállapotos amerikai nőnek nagyobb esélye van gyilkosság áldozatává válni, mint az összes többi halálozási lehetőség valamelyikét elszenvedni. Az USA-ban naponta négy nőt gyilkol le a férje vagy az élettársa. Ez évente kábé 1400 nő.

Erről nekem eszembe jut a másik véglet. Két napja szabadult 4,5 éves börtönbüntetésből letöltött 3 év után Damu Roland, aki a bírói ítélet szerint nem vágta puskatussal pofán korábbi szeretőjét, nem gyújtotta fel nemi szervét, mert az bizonyítható lett volna, helyette erőszakosan közösült a nővel. Egy olyan szeretővel közösülni erőszakosan, akit elhagyok, meglehetősen érthetetlen. Ha akarok még vele közösülni, akkor nem hagyom el. Ha elhagyom mi a fészkes fenének akarnék vele közösülni. Ezt kérdezte Damu Roland is a bírónőtől, aki erre nem tudott válaszolni, mert ő nő, nem pedig férfi. Ezért se a férfi lelket, se a férfi logikát nem ismeri. Sajnos a saját szakmáját se ismeri, mert az első számú szabály (ami szerint minden kétséget kizárva lehet csak valakit elítéli) valahogy kiment a fejéből. Ugyanis tanú nem volt, a nő azt mondta meg lett erőszakolva, a férfi azt, hogy ő nem erőszakolt. Egy:egy! A bírónő megkérdezte önmagától, van kétséged, és mindjárt válaszolt is rá, nincs kétségem. A nő mond igazat, amire bizonyíték, hogy hamarosan 1,9 millió forintos ruhában fog szilveszterezni, és aki mögött ennyi pénz áll, az egészen biztos nem hazudik. Éljen a független és korrupció mentes magyar bíróság. isten engem úgy segélyen.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
________________________________

(1611) Az amerikai birodalom falai repedeznek

Tibor bá’ online

 

Az amerikai birodalom falai repedeznek – szerző: Paul Craig Roberts – Tibor bá’ fordítása

Úgy tűnik, hogy Washington európai vazallusai megtalálták rég elvesztett gerinceiket. Nagy Britannia, Németország, Franciaország és Olaszország a jelek szerint Washington „ajánlását” semmibe véve jelezték felvételi kérelmüket a Kína vezette Ázsiai Beruházási Bankhoz. Csatlakozáson töri a fejét még Ausztrália, Japán, Dél Korea, Svájc és Luxemburg is.

_________________________________________________________

A poszt folytatását E-mailben küldöm el azoknak, akik a honlap fenntartási költségeihez évi 5800 forint adománnyal hozzájárulnak. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________

(1610) Válás utáni szex

Tibor bá’ online

Válás utáni szex – szigorúan nőknek

~q191Ha hiszed, ha nem, még manapság is vannak olyan nők, akik a házasságuk alatt nem csalják meg a férjeiket. Aztán jön egy válás, teljesen mindegy milyen okból kifolyólag, és a csaj ott találja magát a megszokott szexpartnere nélkül. Ez természetesen nem mindenkinek okoz traumát, de ha egy pillanatra félretesszük a kötelező cinizmusunkat, akkor be kell látni, hogy ez bizony sok nőnek probléma. Mert miután elült a válás zaja, kiderül, hogy a sikeres osztozkodás után is létezik szex a világon. Dennis Lin szexuálpszichológus szerint (állítja a Sirens Magazin) a válás egy nő életében ugyan szomorú esemény (és ő csak tudja, hiszen maga is nő) de az új szexélmények elképesztően jók lehetnek. Hohó, barátocskám, nem csak elképesztően jó, de teljesen más, mint amihez a hölgyek hozzászoktak. — Ez engem egy kicsit meglep, mert már számtalan nőtől hallottam, hogy minden férfi egyformán csinálja, ami persze gimnasztikailag nem igaz, de ha csak a közvetlen eszközöket tekintjük és magát a lokomósin mozgást (hogy is hívják a csajt? Kylie Minogue?) akkor stimmel a dolog. — különösen, teszi most már hozzá, Dale Koppel a  “The Intelligent Woman’s Guide to Online Dating.” című könyv szerzője (ja, mi a cím? „Az intelligens nő kézikönyve az internetes találkozásokhoz” — Az persze más kérdés, hogy szerintem egy intelligens nő az Interneten nem ismerkedik (régen a villamoson nem volt szokás), de ettől még a könyv bestseller. Hát persze, hogy az, ha ilyeneket írnak benne: „A szex állandóan változtatható, és persze mindig a jobb irányba. Természetesen, aki ismeretlen területre kalandozik, annak mindig lehet része meglepetésben, na de hát épp ez teszi érdekessé. És ugye, ami érdekes az szolgálhat némi kellemetlenséggel is.

De az igazi ígéret csak ez után következik. „Válás után, ha kirakod magad a piacra, újra tinédzsernek érezheted magad.” — Na hiszen, merné ezt egy férfi leírni, hogy a nő piacra dobja magát, mint egy árucikket! Persze női szerzőknek mindent szabad. „újra találkákra járni, és egy új férfivel szexelni egyszerre lehet félelmetes és izgató.” De ezt már egy harmadik szex-terapeuta (Cathie Helfand) állítja, és ebben iparkodnak egymásra licitálni, mert Susan Pease Gadoua (persze ez is egy nő) könyvében “Contemplating Divorce: A Step-by-Step Guide to Deciding Whether to Stay or Go.”  (hű. de rohadt hosszú címe van: „A válás tervezgetése: Lépésről-lépésre kalauzol, hogy elválj-e, vagy maradj” azt tárja fel, hogy ő minden nőnek azt sugallja, hogy 15 évesnek fogod magad érezni. De azért hozzá teszi: „Hosszan tartó házasság után egy új pasival szexelni furcsa és szokatlan, de sokkal több érzelemmel jár, mint képzelnéd.”

Persze az első alkalom előtt a cidri elkerülhetetlen, ami szerves része az újbóli tinédzserkedésnek, de végül is felnőttkorban ez a cidri nem tart olyan nagyon soká. Ennek ellenére a női szexológusok (nyilván személyes tapasztalatokra támaszkodva) szerint az első alkalom előtti idegeskedés elkerülhetetlen, meg se próbáld! Legokosabb – így a terapeuta tanács – ha a pasinak bevallod, hogy ideges vagy. Nagy valószínűséggel azt fogja válaszolni, hogy ő is. Meg is van rá minden oka. Mi van, ha nem áll fel? Feltételezhetően ő is csak érzelmileg tinédzser, a valóságban egy negyvenes üzletember, teli gonddal és izgalommal.

De Lin a nők lelkére köti: „Mindegy mit teszel, de ne legyen bűntudatod egy új partner miatt. Emlékszel? Elváltál, nem csalsz meg senkit.” — Mintha hülye gyerekhez beszélne, végül is a válását senki se felejti el, de azért ír a hölgy értelmesebb dolgokat is: „Ne felejtsd el, hogy minden férfi másként csinálja. Figyelj arra, hogy az új partnered mit szeret és mit nem, és persze ne felejtsd el elmondani neki, hogy te mit szeretsz és mit nem.”

Természetesen az első alkalmon túl lehet esni más módon is. „Vegyél néhány szexi alsóneműt…..és persze kondomot is” tanácsolja Koppel. Végül is az a csúnya férfi lehet, hogy nem hoz magával és ki akar HIV fertőzést kapni manapság? Nem is olyan könnyű ez az első alkalom. Végül is nem vagy középiskolás és a partnered nem az osztálytársad. Szóval veszély van bőven. Első a biztonság.

Most jön a csemege! „A tested okozhat meglepetést.” Eddig minden simán ment, de most…. rádöbbenhetsz, hogy létezik egészen újszerű érzés, élvezet, kielégülés. Állítja Helfand, majd folytatja „valószínűleg öregebbnek látszol, mint tíz évvel ezelőtt, de ezt bőven pótolja a kifejlődött magabiztosságod, bölcsességed és „technikai ismereted”. —- Isten bizony, direkt sajnálom, hogy nem vagyok nő. —- Na, ez elhamarkodott vélemény volt, mert: „Ha elvált férfi az első partnered, lehet, hogy hasonló gondolatokkal küzd, mint te. És ne feledd, nem nagyon mer kezdeményezni. Szóval vedd kezedbe az irányítást. Különben, ha az új pasid éveken át csak a feleségével szeretkezett, akkor utálni fogja a kondomot. Némi türelemmel és megértéssel ez áthidalható.” Lin azért még egy dolgot hozzátesz: „Ne határold el magad az utadba tévedt szexuális lehetőségtől, menj elébük. Hogyan? Élj nagyobb társadalmi életet, ismerkedj, de ne kapkodd el a dolgokat. —- Őszintén, okosabb lettél?

_________________________________________________________
_________________________________________________________
___________________________________

(1609) Túl veszélyes ahhoz, hogy megérintsük

Tibor bá’ online

 

Túl veszélyes ahhoz, hogy megérintsük (a hónap könyve) – Az erősen radioaktív hulladék problémája

~q134A házaspár szerző (William M. Alley and Rosemarie Alley) összeveti a nukleáris ipar erősen radioaktív hulladékával kapcsolatos pro és kontra nézeteket az USA-ban és nemzetközi szinten. Dr Alley nagynevű hidrológus, aki több mint két évtizeden át dolgozott az Amerikai Geológiai Állapotfelmérő Hatóság Vízügyi hivatalában. Feladata volt a Yucca hegységben tervezett hulladéktemető felülvizsgálata. Amerikában a nukleáris hulladékkezelés egy kényes téma, mivel hosszú távú megoldás mind a mai napig nem létezik. A Yucca Mountain projektumot leállították, mivel geológiailag nem volt biztonságos. Magyarul, mind a mai napig nem lehet megnyugtatóan elhelyezni a körülbelül 100 amerikai atomerőmű erősen (és még nagyon sokáig) sugárzó hulladékát, ami több ezer tonnát tesz ki.

A könyv célja, hogy az átlag állampolgár figyelmét felkeltsék egy égető, ám megoldatlan és agyon hallgatott problémára. Az első atombombák megépítése után visszamaradt radioaktív hulladéktól kezdve, egészen a mai napig keletkezett hulladék végleges elhelyezéséig mindez ideig nincs végleges megoldás. Az összes tárolás ideiglenes, ami nevetséges, ha megfontoljuk, hogy a tárolás időtartalma tízezer éveket tesz ki.

Ezért nagy a jelentősége annak, hogy a Paksi elhasznált, de igen radioaktív fűtőelemeket visszaviszik-e oda, ahonnan megvettük, vagy idehaza helyezzük el. Aztán azon is el lehet gondolkodni, hogy a jelenleg üzemelő mintegy 400 reaktor a világban mennyi veszélyes hulladékot termel, és azokkal mi legyen, mert pillanatnyilag mindenütt csak „pihentetik” 100 tonna számra és arra gondolnak, hogy majd a jövőben valaki megoldja a problémát. Addig pedig marad a rakosgatás. Miközben a politikusok döntenek, akik még azzal sincsenek tisztában, mi az a radioaktivitás.
________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________________

VM-268 Sárkány

Tibor bá’ vissza a múltba

 

~q135Öt éves korom környékén volt egy mackóm, amit mindenhova cipeltem magammal. Ez volt a játékom. Az egyetlen játékom. Ha anyám leadott a nagynénimnek félnapra, hogy ő maga tudjon mászkálni, akkor Maca néném emléktárgyaival játszottam, amiket a tengerjáró matróz férje hozott neki egy-egy út után. Nyolc éves koromban az anyám varródobozában található dolgokkal játszottam. Gombok, cérnák, kapcsok, lehetett őket variálni, vagy cérnára fűzve pörgetni. Esetleg addig tekertem a cérnát az egyik ujjamra, amíg el nem kékült és kaptam érte egy pofont. Tíz éves korom előtt kaptam egy malom táblát, egy dominó, majd egy sakk készletet. Aztán semmit. Körülbelül abban az időben lett a család kifejezetten jómódú. Ekkor kaptam egy kézzel hajtható vetítőgépet, aminek az egész utca csodájára járt, nem lehetett belőle sok az országban. És akkor a háború, ami ránk gyerekekre úgy csapódott le, hogy lemezből készült tankokat, repülőket kaptunk karácsonyra, amiért gabonát és hús adtunk cserébe. Mindezek mellett arra emlékszem, hogy azt a néhány játékot, amiket évek alatt kaptunk, igen nagy becsben tartottuk. Vigyáztunk rájuk. Például a gyerekkori dominó készletemet egészen a ház leégéséig megőriztem, csak úgy, mint az első mackómat, ami kissé megkopva szintén 66 éves koromban égett el. Mai szemmel nézve ez nem sok, és hol van ez a mai gyerekek választékától! Ennek ellenére (személyes tapasztalat) a mai gyerekek halálra unják magukat. Mi pedig feltaláltuk magunkat.

Kimentem a térre, vagy csak az utcára a kapu elé, ahol krétával felrajzoltam egy ugró iskolát. Mire kész lettem vele, mert volt mellettem 2-3 másik gyerek, és elkezdődött a versengés. A téren a cipő sarkával csináltunk egy lyukat, beletettünk egy teniszlabdát, és máris mehetett a lukba-labda. kellett hozzá egy felnőtt (ami mindig akadt) aki felírta a játékosok által bediktált ország nevet. Majd körbeálltuk a lyukat és vártuk, hogy a játékvezető elkiabálja magát: „jöjjön az a híres, nevezetes, rég nem látott…..Anglia” Ekkor mindenki elkezdett minél messzebbre rohanni a lyuktól. Anglia pedig felkapta a labdát és valakit iparkodott eltalálni vele. Akit eltalált, az kiállt. Ha mellé dobott, akkor ő állt ki. Ha nem volt kedvünk lyukba labdázni, akkor amerikai fogóztunk. Akit a fogó megérintett, az megmerevedett, ha megérintette az, aki még szabad volt, akkor újra futhatott. Ha mindenki lemerevedett, akkor a fogó győzött. Ha erre képtelen volt, akkor a többiek.

Télen nem lehet fogócskázni, ami nem zavart minket. „Amerikából jöttem, híres mesterségem címere…” és akkor úgy tettem, mintha egy varrógépet lábbal hajtottam volna. A többieknek ki kellett találni, mi volt a foglalkozásom- hát szabó.

Nyáron parasztházak környékén töltöttem a szünidőt. Ott még nagyobbak voltak a lehetőségek. Bújócska! Micsoda Pazar helyekre el lehetett elbújni: tyúkól, vécé bódéja, a cséplőgép belseje, a padlás, a góré, megannyi bokor, fa. Ha meguntuk, akkor faragtunk sípot, vágtunk buzogányt. Általában vidéken igen kreatívok voltunk. Üres gyufásdobozba nedves földcet gyömöszöltünk, majd kiborítottuk, kissé megszárítottuk, így miniatűr vályogokat kaptunk, amiből lehetett építeni miniatűr házat. Vagy elmentünk a szatócshoz, vettünk cukorspárgát, selyempapírt, hurkapálcát. A konyhából szereztük lisztet, amiből csirizt készítettünk, és megindult a sárkány készítés. Neme vettük játékboltba, mi készítettük, szakszerűen, az idősebbektől tanulták a fiatalabbak, adtuk át a sárkánykészítés csínját-bínját a fiatalabbaknak. Soha, egy másodpercig se unatkoztunk, sőt, úgy kellett minket este hazaparancsolni, miközben ügyesedtünk, felkészültünk az életre, ahová talpraesetten léptünk be.

________________________________________________________
________________________________________________________
___________________________________

(1607) Tombol a homeopátia és nem véletlenül

Tibor bá’ online

 

~q191Személy szerint én nem vagyok híve az alternatív gyógyításnak, ami kifejezetten a hiszékeny emberek becsapására épül és ha van neki minimális sikere, az kizárólag a placebo hatásnak tudható be. Azonban a hagyományos orvostudomány kontra alternatívok vitában van egy-két dolog, amit érdemes végiggondolni. Az egyik, hogy sajnos a hagyományos gyógyítás korántsem mentes az ellentmondásoktól. Rengeteg dolog van, amit nem azért csinálunk úgy, ahogy, mert a tudományos ismereteink szerint ez így lenne jó vagy logikus, hanem, mert a gazdasági szempontok felülírják a humánus szempontokat. Egy példa, hogy megértsétek: 2007-ben volt egy radiológus konferencia Vukovárban. Vukovár egy horvát város, ahol a szerb-horvát háborúban a szerbek egy tüzérségi gránátja tönkretette a CT-t, és csak az MR működött. És láss csodát: a vukováriak az MR-rel nemcsak, hogy mindent meg tudtak csinálni, de minden létező diagnosztikai eljárásuk JOBB hatásfokú volt, mint a CT-vel. A CT és az MR között az óriási különbség, hogy míg a CT-nél nem ritka az 50 év háttérsugárzásának megfelelő sugárterhelés a pár perces vizsgálat alatt, addig az MR-nek nincs sugárterhelése. A nagy intenzitású (orvosi diagnosztikában kb. 3-4 Teslás) mágneses terekről pedig annyi sejthető, hogy bár ezeknek is van káros hatása, de ez valószínűleg nem az intenzitás, hanem expozíció időtartamának a függvénye. Magyarán egy 10 perces vizsgálat nem káros, még akkor sem, ha extrém nagy mágneses induktivitású MR-t használunk (a mostani kísérletes diagnosztikában már 7 Tesla az “alap”, és most jönnek a 10 Teslás gépek). Kézenfekvő a következtetés: használjunk MINDENRE MR-t – persze mindenre nem lehet, mert akinek fém implantátumai vagy pl. pacemakere van, az nem MR-ezhető.

Ide még két részlet: az MRI-knek két típusa van. Az egyik az ún. permanens mágnesekkel működik, ez voltaképpen egy nagy patkó mágnes, a másik szupravezető mágnesekkel. A permanens mágnes előnye, hogy nem kell hűteni, viszont kisebb a mágneses induktivitás, így kisebb a felbontás is. A szupravezetőknél folyamatosan hűteni kell, viszont jóval nagyobb induktivitás is elérhető. Kézenfekvő, hogy a permanens mágneses technikák olcsó és gyors módszert jelenthetnének a kevésbé pontos diagnosztikát igénylő feladatokra, pl. csonttörések. A szupravezető technika maradna a “finom” munkára, ahol nagyobb felbontás szükséges. És a másik gondolat: az MR-ekben a mai napig olyan szupravezető kerámiákat használnak, amiknek a szupravezetési hőmérséklete extrém alacsony. Jelenleg a legújabb szupravezető kerámiák hőmérsékleti határa 138 °K. Ezeket már bőven lehetne folyékony nitrogénnel hűteni, hiszen a folyékony nitrogén forráspontja 77 °K, vagyis mindaddig, amíg a szupravezető mag körüli nitrogén folyékony, addig a mag biztosan a kritikus hőmérséklet alatt marad. Ennek ellenére még a legjobb MR-ekben sincsenek ilyen újfajta kerámiák. Lényegében minden MRI gépet a mai napig folyékony héliummal hűtenek. Ezt 8-10 havonta cserélni kell, ami az alacsony hőmérséklet miatt milliós összeg. Az MRI-k fenntartási költségeiben ez az egyik legnagyobb tétel.

Összefoglalva: a radiológiában a sugárterheléssel járó diagnosztikai módszerek gyakorlatilag elavultak. Az MRI megfelelő technológiával a jelenlegi költségeinek a töredékéből kihozható lenne. A diagnosztikai eredmények egy elsősorban MRI technológiára épülő radiológiában messze fölülmúlnák a jelenlegi lehetőségeket. 3-0 az MRI javára a röntgennel és a CT-vel szemben. Mégsem MRI-t használnak. Miért?

Nos, a válasz egyszerű és sajnos nagyon szomorú. A helyzet az, hogy a CT-kbe a 70-es évek óta komoly pénzeket fektettek, amiknek a hatására nagy értékű szabadalmak kerültek bejegyzésre. Amíg ezek le nem járnak, addig a CT technológiát “pörgetni kell”. Ami még ennél is szomorúbb, hogy a mai napig gőzerővel folytatódik a CT és egyéb röntgen szabadalmak kutatása és bejegyzése, vagyis a technológiai váltás még hosszú évtizedekig nem fog bekövetkezni.

Miért is fontos ez? Nos, mert ha a hagyományos gyógyászat ennyire rosszul teljesít, akkor ne csodálkozzunk, ha az emberek az alternatívok felé fordulnak. Persze szomorú tény, hogy kóklerséggel is rengeteget találkozik az ember. De ezeket a szélhámosokat minimális józan paraszti ésszel kiszúrja az ember, úgy értem a gondolkodó ember.

________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________________