Tibor bá’ vissza a múltba online

A hipermarketekkel versengő 0-24 órás kis ABC üzletek elődjei a Közértek voltak, amit Rákosi talált ki. A közértek előtti kiskereskedőket falvakban „szatócs boltnak”, városokban „fűszeres”-nek nevezték, pedig a fűszereken kívül mindent árult, ami ehető volt. A vevő nem mászkálhatót a polcok között, hanem meg kellett mondani a „segéd úrnak” (ő volt az eladó), hogy mit akart. A segéd úr pedig letette a pultra, majd összeszámolták, a vevő fizetett és ennyi. Illetve, mit tett le a pultra? Az ömlesztett árut (liszt, só, cukor, kávé, stb.) ki kellett mérni, mert ezek nem voltak előre becsomagolva, hanem zsákokban érkezett. Előkelőbb üzletekben például a kávét betették egy rézhengerbe, amiből egy szabályos csap nyúlt ki. A kávét tehát kiengedték egy zacskóba, mint a sőrt a pohárba. Még a tej se volt kiporciózva, hanem 25 literes kannákban érkezett, ahonnan ki kellett mérni. Természetesen volt literes üvegben előre kimért tej is, de az drágább volt.

A háziasszonyok általában egy adott fűszereshez jártak, akivel kialakult egy ismeretségi kapcsolat. Ha másik vevő nem várakozott, akkor a vevő szóba elegyedett az eladóval, aki egy idő után megismerte a vevő szokásait. „Nagyságos asszonyom, kitűnő piros paprika érkezett közvetlenül Kalocsáról, melegen tudnám ajánlani.” – „Köszönöm Lajos, adjon nekem 10 dekát, majd meglátom, hogy ízlik-e az uramnak.”

Kell-e említenem, hogy a vevő belépésekor fennhangon köszönt az eladó, vagy az eladók, ha többen is voltak. „Kezeit csókolom nagyságos asszony, rég tetszett járni nálunk.” – „Nehogy azt higgye, hogy hűtlen vagyok magukhoz, pár napra elutaztunk a férjemmel.”

A fűszeresnél a közel lakók előfizethettek tejre és péksüteményekre, amiket a „kifutó fiú” (aki ugye inas volt, nem pedig segéd) hajnalban kihordott és az előfizető küszöbére letett. Nagyobb tételek esetén, például paradicsom befőzés, az ismerős vevők néhány nappal korábban leadták a rendelést, hétfőre kértek 30 kiló paradicsomot, vagy 5 kiló meggyet. És még az is előfordulhatott, hogy a fűszeres hitelezett néhány napra, néhány pengő erejéig, indoklás nélkül.

Abban az időben hipermarketek természetesen nem voltak, de a fővárosban majd minden kerületben működtek „csarnokok”, amelyek mind a mai napig fennmaradtak. A csarnokokban szakosodott kereskedők vannak, így olyan árukat is kínálnak, ami az egyszerű fűszeresnél nem található. Meg lehet említeni például a libásokat, akik csak libákat árulnak, de azokat mindenféle „kiadásban”, vagy a gyümölcsárusokat elképesztő választékukkal. Talán a háziasszonyok különleges lelkületéből fakad, hogy a csarnokok nem csak fennmaradtak mind a mai napig, de új reneszánszukat élik.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
__________________________________________