Tibor bá’ online

 

Szerző Finian Cunningham (© Strategic Culture Foundation – 2015.03.13.) Fordította: Tibor bá’

Az Atlantic Resolve NATO hadművelet részeként a héten újabb US katonai egységek érkeztek a Baltikumba. Azt a látszatot megjátszva, hogy megvédik Európát az „orosz agresszióval” szemben. Ennek keretein belül több mint 100 Abrams tank és Bradley páncélozott jármű gördült be Lettországba. Egy hónappal korábban hasonló méretű motorizált katonai egységet küldtek Észtország Narva városába. A járműveken ott lobogott az amerikai hadsereg 2. Calvary ezred zászlaja mindössze 300 méterre az orosz határtól.

Földrajzilag Narva városa egy keletre nyúló öblösödésben van, észak, kelet és dél irányában Oroszország fogja félkörbe. A város mindössze 100 kilométerre van Szentpétervártól, Oroszország második legnagyobb városától, amihez súlyos történelmi emlékek fűződnek. A korábbi nevén Leningrádot 1941-1944 között a náci Németország ostromolta, aminek következtében megközelítőleg egymillió orosz vesztette az életét mielőtt a német Wehrmachtot vissza tudták szorítani, majd győzedelemre jutni felette.

Visszatérve a jelenbe, John O’Conner amerikai tábornok kijelentette, hogy a Lettországba küldött amerikai katonák „megelőzik az orosz agressziót” amihez hozzátett egy orwelli szöveget „a szabadságért harcolni kell, a szabadságot meg kell védeni.”

Viszont az amerikaiak által vezetett Atlantic Resolve hadművelet a Baltikumban és más kelet európai NATO tagországokban az amerikai jelenlétet az elmúlt évben jelentősen megemelte. Technikailag azt állítják, hogy az amerikai katonák „turistáskodnak” ezért a korábbi megállapodásokat nem sértik, ami szerint az orosz határok mentén az állandó jelleggel állomásozó NATO erők létszámát nem lehet emelni. Persze a valóságban nem lehet nem észrevenni, hogy Washington valójában a geostratégiailag érzékeny területen jelentősen megemelte katonai jelenlétét, amivel megszegi Moszkvának tett ígéretét. A NATO vadászgépek járőrözése a Baltikum felett az elmúlt évben megnégyszereződött, csak úgy, mint a NATO hadihajók létszáma a Fekete-tengeren.

Ami pedig az „orosz agressziót” illeti, Washington és a felelősségre vonható Litván, Lett és Észt jobboldali kormányok megengedték önmaguknak azt, amit nem tehetnének meg az 1990-ben aláírt NATO-Orosz Federáció határozat szerint, vagyis a katonai jelenlét kiszélesítését Oroszország nyugati határvonala mentén. Miközben az Atlantic Resolve hadművelet indoka egy alaptalan amerikai propaganda, miszerint Oroszország az agresszor elsősorban Ukrajnában, de egész Európára nézve is. Ezzel szemben a tény az, hogy orosz katonai egységek nincs jelen Ukrajnában és egyetlen európai országban sem. A valóság ilyen szemérmetlen megcsúfolása az amerikai propaganda hadjárat egyik kulcspontja.

Amerikai parancsnokság alá tartozó Patriot és Cirkáló rakéták telepítése a Baltikumban, valamint Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, valamint Ukrajnában, és Grúziában az előttünk álló hónapok folyamán meg fog történni.

Michael Foster amerikai ezredes azt mondta a megtartandó európai hadgyakorlatról, hogy „a nyár végére bemutatunk egy olyan hadművelet, amely a Baltikumtól egészen a Fekete-tengerig fog kiterjedni.” – Nem hiszem, hogy az amerikai ezredes tisztában van hadgyakorlatának történelmi jelentőségével. A probléma részben abból adódik, hogy az amerikaiaknak, és sok nyugati politikusnak fogalma sincs a történelemről. El vannak kápráztatva a győztes nyugatiak történetével, ami nincs tekintettel a tényleges okokra, és következményekre. Ez a történelemszemlélet a kronológiai események propagandával átitatott verziója, amiből a kiváltó okok hiányoznak, és arra vannak felhasználva, hogy igazolják a nyugati hatalmak „kiváltott” akcióit. Ez a hiányos történelemszemlélet az oka annak, hogy a történelem oly sokszor megismétli önmagát. A tényleges okok és következmények ismerete nélkül a megismétlés elkerülhetetlen. És persze ez az, amit a nyugati oligarchák akarnak, hogy bűnösségüket ne láthassák a társadalom széles tömegei.

Vizsgáljuk meg az amerikai vezetéssel végrehajtandó Atlantic Resolve hadműveletet történelmi távlatból. Ugyanis ez esetben érzékelhetjük, hogy a jóval korábbi, Barbarossa inváziós hadművelettel összecseng, amit 1941 nyarán a náci Németország indított a Szovjetunió ellen. Ráadásul ezt nem egy mesterséges analógia a szenzációhajhászás végett. Ha meggondoljuk az ideológiai motivációt, akkor felfedezhetünk egy következetes folytonosságot.

A náci Németország ki nem provokált inváziója a Szovjet Unió ellen, 1941 Júniusában a modern történelem legnagyobb katonai inváziója volt, aminek következménye 30 millió orosz áldozat. Ezek egy részét a Waffen-SS és az Einsatzgruppen végezte ki, valamint éhezés váltotta ki Leningrádban és Sztálingrádban.

A Barbarossa hadművelet, csak úgy, mint az Atlantric Resolve hadművelet a Baltikumtól a fekete-tengerig terjedt. A tényleges inváziós pontok Észtország, Lengyelország és Ukrajna voltak. És akkor mi azon töprengünk, hogy a jelenlegi Kijevi rezsim támadása a kelet ukrajnai orosz ajkúak ellen miért olyan provokatív Oroszországnak? A német Barbarossa hadművelet alatt ukrán katonai egységek működtek együtt a német csapatokkal, és több millió ukrán honfitársukat, oroszokat, lengyeleket, cigányokat, zsidókat végeztek ki. Ezek mind „untermenschen” (alsórendű emberek) voltak, akiktől a kivételezett „árja” németek meg akartak szabadulni.

Amikor 1925-ben Adolf Hitler megírta hírhedt manifesztétumát, a Mein Kampf-ot, feltételezte, hogy Németország nagyságát a szovjet Oroszország összezúzásával érheti el. A részükre szükséges „lebensraum” (élettér) a keleti területek elfoglalásával biztosítható, ahol – szerinte – „untermenschen” (alsórendű) szlávok élnek bolsevik zsidók uralma alatt. Hitler zsidógyűlöletéhez csak a kommunista Oroszország utálata érhetett fel. Nézetei szerint mindkét népet ki kell irtani. – A nyugati hagyományos történelem Hitler antiszemitizmusára koncentrál, és az ő „végső megoldása” elsősorban a zsidók ellen szól. Az igazság az, hogy Hitler legalább annyira ragaszkodott a Szovjet Oroszország megsemmisítéséhez is. Ezen a rögeszmén a Nyugati uralkodó réteg osztozott Hitlerrel a II. világháború előtti években.

1918-ban, az I. világháború végén, a 20 millió halott ellenére, Robert Lansing, amerikai külügyminisztert egy egészen más ügy idegesítette, amikor a következőket írta: „Bolsevizmus a legocsmányabb és legutálatosabb dolog, amit az emberi elme valaha is kitalált… rosszabb, sokkal rosszabb, mint Németország poroszodása, és az emberi szabadságra sokkal nagyobb veszélyt jelent.”

Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom, és a kommunista felkelés veszedelme a Nyugati uralkodó osztály számára fenyegető lidércet jelentett. Ezt ráadásul még aláhúzta a kapitalizmus akkori krízise és az ebből származó gazdasági recesszió, társadalmi összeomlás és a fejük felett lebegő Gazdasági Világváltság, ami tükörképe volt a mai krízisnek.

Az európai fasizmussal kokettált a nyugati uralkodó osztály, Portugáliától Spanyolországon és Olaszországon keresztül Németországig, mint az Orosz Októberi Szocialista Forradalom által inspirált szocialista mozgalmakkal szembeni bástyával. Különösen a hitleri Németország az ipari bázisával, szovjet ellenes vezetésével tűnt legalkalmasabbnak arra, hogy letörje a növekvő európai munkásmozgalmakat, valamint a nyugati kapitalizmussal rivalizáló Oroszországot.

Történelmi tény, hogy az amerikai nagyvállalatok a Wall Streeti bankoktól kezdve a Ford és General Motors-ig igen komoly mértékben támogatták a német háborús készülődést az 1930-as években. Neville Chamberlain és Lord Halifax külügyminisztere által vezetett brit konzervatív uralkodó osztály titokban elfogadta a Führert, vagyis szabad kezet engedtek neki, hogy kelet irányába terjeszkedjen. Amikor 1938-ban a náci Németország bekebelezte Ausztriát és a cseh Szudétaföldet az a Szovjet Unió elleni támadásnak csak a kezdetét jelentette, amire a Nyugati uralkodó osztály csendben drukkolt. (lásd: Alvin Finkel és Clement Leibovitz szerzők Chamberlain-Hitler összejátszás című művét)

Amikor 1941 nyarán a Barbarossa minden idők legnagyobb katonai hadművelete beindult, a geopolitikai rivális, Oroszország összezúzására, az nem csak Németországnak volt a stratégiai célja, de a nyugati hatalmaknak is, akik titokban besegítette a náci háborús gépezet felállításába.

A hirtelen bekövetkezett történelmi fordulat, vagyis, hogy a nyugati kormányok a náci Németország ellen fordultak, saját taktikai érdekükért történt. De igen árulkodó az, hogy amint vége lett a II. világháborúnak, ugyanezek a nyugati hatalmak elkezdtek náci ügynököket, bérgyilkosokat beszervezni a Szovjet Unió ellen indított új hidegháború megvívásához. Ukrajna és a balti országok újra a háború utáni, Oroszország elleni áskálódás eszközévé váltak pontosan úgy, ahogy a náci Barbarossa hadművelet alatt volt, csak ez alkalommal a szervezést a CIA, M16 és az 1949-ben létrehozott, amerikai dominanciával bíró NATO végezte.

Ma már Oroszország nem követi a bolsevizmust, mint állami ideológiát. És eszünk ágában sincs azt állítani, hogy az amerikai vezetés alatt álló NATO az orosz territórium körül végrehajtott manővereiből egy összefüggő általános támadás nőhet ki, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy Oroszország még mindig egy problémás rivális Amerika és a nyugati hegemónia számára. Vlagyimir Putyin vezetésével Moszkva akadályt jelent Ázsia és a Föld többi része felett gyakorolt amerikai vezetésű kapitalista dominancia részére.

Oroszország folyamatos követelése, hogy Washington tartsa be a nemzetközi törvényeket, Washington számára egy kellemetlen akadékoskodás a megkövetelt „kivételes” helyzetének gyakorlására ellen, ami szerint katonai erőt alkalmaz mindig és mindenhol, ha globális hegemóniáját bármi veszélyeztetni meri. Putyin, mint az egész világon elismert államférfi, széleskörű támogatása és az amerikai uralkodás megvetése Washington számára meglehetősen bosszantó. Ebből kell kiindulnunk, amikor az amerikai gyűlölködést vizsgáljuk Oroszországgal szemben, amiből az Atlantic Resolve hadművelet sarjadt.

Az elmúlt évszázad történelmi egybeesése, vagyis a Barbarossa és az Atlantic Resolve hadgyakorlatok egymást követik Oroszországgal szemben alkalmazott nyugati agresszióban. A nyugati hegemónia Oroszországot egy ellensúlyozó erőnek fogja fel, amiért el kell tüntetni a Föld felszínéről.

Viszont Oroszország részére az bosszantó bekerítést jelentő Atlantic Resolve hadművelet kellemetlen emlékeket idéz fel a múltból, és pedig okkal. A 74 évvel ezelőtt elindított Barbarossa hadművelet az orosz tudatba az elképzelhetetlen szenvedést véste be. Akkor Oroszország a teljes megsemmisülés szélén állt, és csupán sok millió orosz hősies feláldozása árán menekült meg. Nincs olyan nép a földön, amely belegyezne abba, hogy valaha is közel kerüljön ilyen helyzethez.

A Nyugat a történelem folyamán sose szenvedett olyan mértékben, amilyen az orosz népre rászakadt. Ezért a nyugati embereknek, különösen az elitnek fogalma sincs, hogy az orosz nép milyen mértékben elkötelezett hazája megvédésében. Vlagyimir Putyin szülővárosában, Szentpétervárban egy millió ember fizetett életével a német ostrom alatt.

Amikor a nyugati vezetők megállás nélkül a „szabadság megvédéséről” beszélnek, és Oroszországot paranoiával vádolják, az előbújó történelmi ismereteiknek hiányossága még nagyobb veszélyt jelent a világra, mert Oroszország – igen helyesen – az agresszió folyamatosságát érzékeli.

_________________________________________________________

Tibor bá’ megjegyzése: Finian Cunningham szaktudásához semmi kétség nem fér, következtetései logikusak bár van benne némi részlehajlás. Például a szovjeturalom alatt élő népek, így mi magyarok is, nem a kapitalizmus ellenességet kifogásoltuk, hanem a világuralomra törés költségeinek a nyögését, az alacsony életszínvonalat és a politikai elnyomást, amiről egy szó se esett. Az a tény is át van ugorva, hogy a hős szovjet nép 30 milliós áldozat ellenére sose verte volna meg a Wehrmachtot, ha a kölcsönbérleti szerződés keretein belül Amerika nem küld 18.735 repülőgépet, 11.567 harckocsit, 1981 mozdonyt, 375.883 (!) teherautót, 51.503 dzsipet, egyéb más hadianyagok között. — Cunningham szövegében folyamatos ismétlésekkel lehet találkozni, amiket (szokásomtól eltérően) nem szerkesztettem ki. Ezeknek ellenére a cikk információs értéke óriási, hiszen ilyen megfogalmazásokat a magyar médiában nem lehet fellelni se kormánypárti, se ellenzéki, se semmilyen elkötelezettség esetén. Ez az oka annak, hogy teljes terjedelemben leközöltem, nem csináltam ebből a meglehetősen hosszú fordításból VIP posztot, de volt az utolsó alkalom, amikor ilyen szintű fordítás simán átment.

________________________________________________________
________________________________________________________
______________________________________