2015. március hónap bejegyzései

(1605) Talpra magyar! (éppen most vész el a haza)

Tibor bá’ online

 

~q191Az első Orbán kormányt megelőző választásokon a Fideszre szavaztam, amelyet egy okos, jól képzett, bátor fiatalember vezetett, akiből én kinéztem egy Deák Ferenc szerű államférfit, ha kap rá esélyt és hatalomra kerül, hogy megvalósíthassa elképzeléseit. Orbán Viktornak mindössze két hónap kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek, hatalmasat tévedtem. Az ilyen tévedések elkerülhetetlenek. Az elsőszülött fiamból (saját szavai szerint) „kikényszerítettem” egy orvosi diplomát, mert a 70-es években nyilvánvaló volt, hogy az orvosokat anyagilag kellően megbecsülik, és mi adna nagyobb pszichés kielégülést az ember életében, mint, hogy tömegesen képes másoknak segíteni. A baj ezzel a gondolkodással az, hogy nem minden fiatal férfi gondolja így. Fiam egy percig se volt orvos, mert nem volt benne annyi pénz, mint az emberek (törvényes) becsapásában (ami egy idő után átmehet törvénytelenbe is). Orbán se akart bekerülni a történelemkönyvekbe, mint a II. Haza Bölcse, vagy a Legnagyobb Magyar. Neki is inkább a pénz, jó sok pénz kellett.

Aztán jöttek a szocialisták, akik az Orbán kurzushoz képest igencsak kispályások voltak, de ezt a kispályát a gondosan kiválasztott Fideszes tanácsadók alaposan felpumpálták. Tehették, mert a magyar átlag elképesztően hülye, gondolkodásra képtelen birka (lásd a második kétharmadot a megzabált rezsicsökkentés miatt). Gyurcsány egy baráti körben, jobbítási szándékkal, felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy sokat hazudtunk. Nem azért mert Gyurcsány olyan hű de lelkiismeretes hazafi lenne, egyszerűen azért, mert félt a hatalom elvesztésétől, amit el is veszített, mert ezt a „beismerést” politikai töke kovácsolására alaposan felhasználta a Fidesz, az a Fidesz, amely éjjel-nappal csak hazudik. Rendben van, a szocialista-szabad demokrata koalíció megérdemli a vesztést, de könyörgöm, ne adjunk a Fidesznek kétharmados többséget. Erre a veszedelemre többen felhívták a figyelmet, de persze hiába.

A kétharmad birtokában Orbán szalámi taktikával, Rákosista szalámi taktikával kialakította a senkitől se függő totális hatalmat, némi demokratikus mázzal, hogy Brüsszel ne zárja el a pénzcsapot. Ennek keretein belül két csibészt kulcspozícióba helyezett: a szemérmetlen Polt Pétert, és a rókalelkű Pintér Sándort, majd szétverte a bíróságokat és megkaparintotta a Nemzeti Bankot.

Aztán beindult az ország szisztematikus kifosztása. Magánnyugdíj pénztár einstandolása, a bankok halálra adóztatása (ami visszacsurog a népre), a takarékpénztárak bekebelezése. Aztán jött a trafik mutyi, a föld mutyi, majd a paksi mutyi. A nép nem csak benyalta mindezt, de ezüst tálcán másodszor is átnyújtotta a kétharmadot. Orbán gúnyos mosollyal a szája szélén nézi szarnak a magyart. Ezekkel bármit meg lehet tenni. Minden süket magyarázatot, szlogent beszopnak (Hajrá magyarok, hajrá Magyarország… a végső pusztulás felé). Fellázadás helyett még mindig a Fidesz a legnépszerűbb párt a maga 21 százalékával. Közel 2 millió magyar állampolgárnak még mindig megfelel ez a maffia kormány.

Maffia kormány? Ez csak egy blikkfangos, kitalált jelző? Szó sincs róla. Most a Quaestor botrány még az imbecillisnek is kinyitja a szemét. Orbán és bandája hihetetlenül elpimaszodott. Hatalmasra nőtt önbizalmukkal megindult a szokásos szövegözön. Volt pofájuk ”szocialista” botránynak nevezni azt, hogy a kormánytagok személyes jó barátja lenyúlt 300 milliárdot a társadalomtól. Ez az egész ország éves GDP-jének 1 százaléka olyan hatalmas összeg, aminek a visszacsurgatott részéből bőven lehet a maffia kormány minden tagjának egy-egy budai luxusháza.

Nem kell sokat mellébeszélni, a Quaestor egy szisztematikusan felépített piramisjátékot folytatott állami segítséggel. 6,55 %-os kamatot ígérve gyűjtötte be a valahogy még a középosztályhoz tartozó emberek utolsó megtakarításait, és sajátította ki. Ez egy olyan fantasztikus szemétség, hogy soha el se tudtam képzelni annak ellenére, hogy Orbán mozgatórugójával már jó ideje tisztában vagyok. A képlet világos, „mindenki annyit ér, amennyije van”. Vegyünk el mindent a kisemberektől, majd hagyjuk, hogy maguktól kihaljanak. Ez a világos orbáni politika. Normális országokban ennél sokkal, de sokkal kisebb bűnökért elkergetik a politikusokat, de mi nem. Ébredjetek magyarok! A huszonnegyedik óra ötvenkilencedik percében vagyunk. Ha ezt az arcátlan szemétséget is eltűritek, végetek van.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
__________________________________

(1604) Paul Craig Roberts-et interjúvolja The Saker

Tibor bá’ online

 

(Tibor bá’ szerkesztett fordítása)

The Saker: Majd minden gondokozó ember számára nyilvánvalóvá vált, hogy az USA se nem demokrácia, se nem köztársaság, hanem plutokrácia, amit egy kisszámú elit vezet. Ezért az első kérdésem Önhöz: Lenne szíves a következőkben felsorolt csoportok hatalmát és befolyásolását kiértékelni?

Federal Reserve
Big Banking
Bilderberg
Council on Foreign Relations
Skull & Bones
CIA
Goldman Sachs and top banks
“Top 100 families” (Rothschild, Rockefeller, Dutch Royal Family, British Royal Family, etc.)
Israel Lobby
Freemasons and their lodges
Big Business: Big Oil, Military Industrial Complex, etc.

Paul Craig Roberts: Amerikát magánérdekeltségi csoportok vezeti a neokonzervatív ideológia mentén, mivel a Történelem Amerikát választotta ki, mint egy „kivételezett és megkerülhetetlen” országot, amelynek joga és kötelessége akaratát ráerőszakolni az egész Világra. Véleményem szerint a legerősebb magánérdekeltségi csoportok (csökkenő sorrendben) a következők:

Katonai/ipari komplexum

4-5 legnagyobb bank és Wall Street

Az izraeli lobby

Agrárium

Erőforrásokat kinyerő ipar (olaj, bányászat, fakitermelés)

Ezen csoportok érdeke egybe esik a neokonzervatívok érdekeivel. A neokonzervatív ideológia támogatja az amerikai financiális és katonai-politikai imperialista hegemóniát. Amerikában nem létezik független nyomtatott vagy elektronikus média. A Clinton adminisztráció utolsó évében a nyomtatott és az elektronikus média 90 százaléka 6 vállalkozás kezében volt. A Bush rezsim alatt a Nemzeti közrádió elvesztette függetlenségét. Így aztán az amerikai média felvette a Propaganda minisztérium funkcióját.

Mind a két politikai párt, a Republikánus és a Demokrata ugyanattól a magánérdekeltségű csoportok választási támogatásától függenek. Tehát mind a két párt úgy táncol, ahogy egy és ugyanaz a mester fütyül nekik. A munkahelyek határon túli áthelyezése tönkretette az ipari szakszervezeteket, így a Demokratapártot a szakszervezetek nem tudják anyagilag támogatni. Abban az időkben a Demokrata párt a munkásosztályt képviselte, míg a Republikánus párt a tőkéseket.

A Federal Reserve (FED) a nagy bankokat hozza helyzetbe. A Federal Reservet eleve azért hozták létre, hogy a nagy bankok rendelkezésére álljon, ha tömeges betét visszavonására kerülne sor (bank pánik). A FED utolsó három elnöke zsidó volt, a jelenlegi elnök helyettes pedig az izraeli központi banknak volt korábban a vezetője. A financiális szektor teli van zsidókkal, például a Goldman Sachs. A korábbi években a pénzügyminiszterek, és a financiális szabályozó ügynökség vezetői főleg bankvezetők voltak, akiknek ellenőrizni kellett volna a csalásokat és a szélsőséges kölcsön kihelyezéseket, amik berobbantották az utolsó financiális krízist (2008).

A XXI. században a FED és az államkincstár kizárólag a nagy bankok érdekeit szolgálták, aminek az árát a nemzetgazdaság és a társadalom fizette meg. Példának okáért a nyugdíjasok 8 éve nem kapnak kamatot a megtakarításaikra azért, hogy a fináncoligarchák nulla kamatra vehessenek fel kölcsönt, amin aztán nagyot kaszálhatnak.

Mindegy, hogy egy család mennyire gazdag, nem versenyezhetnek az olyan érdekcsoportokkal, mint a katonai komplexus, vagy a Wall Streer, és a bankok. A múltban megszerzett vagyon sikeresen ügyel az érdekeire, mint például a Rockefellerek, akik kéz a kézben működhetnek együtt például a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért, hogy pénzelhessenek amerikai, de nem a kormányhoz kapcsolható (non-governmental organization) szervezeteket olyan országokban, amelyekre Washington szemet vetett, és ahol rezsimváltás akarnak létrehozni, mint például Ukrajnában. A non-governmental organizations (NGO) lényegében Amerika ötödik hadteste, akik hivatalosan olyan célokért küzdenek, mint „emberi jogok”, „demokrácia”, stb. Egy kínai professzortól tudom, hogy a Rockefeller Alap létrehozott egy amerikai egyetemet Kínában és ez a rezsim ellenző kínaiak beszervezésének a központja. Egy időben legalább 1000 német és amerikai pénzen fenntartott NGO működött Oroszországban.

Fogalmam sincs, hogy a Bilderbergék hasonlóan járnak-e el. Valószínűleg ők csak igen gazdag emberek, akiknek meg vannak a pártfogói a kormányban, akik az ő érdekeit képviselik. Sose érzékeltem jelét annak, hogy a Bilderbergek, Mansonsok vagy a Rothchildek bármilyen kongresszusi vagy kormánydöntést befolyásoltak volna.

Másfelől viszont az Idegen kapcsolatok Tanácsa befolyásolható. A tanácsba volt kormány tisztviselők és külpolitikával és külügyi ügyekkel foglalkozó akadémikusok ülnek. A tanács kiadványa a Foreign Affairs az elsődleges külpolitikai fórum, aminek néhány újságíró is a tagja. Amikor a 80-as években be akartam lépni közéjük, néhányat kigolyóztak.

A Skull & Bones (halálfej és lábszárcsont) a Yale Egyetem titkos egyesülete. Ilyen titkos egyesülete több egyetemnek is van. Például a Virginiai Egyetemnek, a Georgiai Egyetemnek. Ezeknek az egyesületeknek nincsenek titkos kormány kapcsolatai, befolyásuk mindössze annyi, amennyi a tagok személyes kapcsolataiból ered, de ezek a tagok elit családok fiai. Véleményem szerint ezeknek az egyesületeknek fő funkciója a tagok elit státuszának a biztosítása. Működési funkciójuk nincs.

The Saker: Mi a helyzet az egyénekkel? Véleménye szerint kik Amerikában a legnagyobb hatalommal bíró emberek? Ki hozza meg a végső, legfelsőbb szintű döntést?

_________________________________________________________

The Saker további 10 kérdését, valamint Paul Craig Robert válaszait (és a korábbi VIP posztokat) E-mailben elküldöm azoknak, aki egy évre minimum 5800 Ft adománnyal járulnak hozzá a honlap fenntartásához.

Kapcsolat: evatibor#t-online.hu

________________________________________________________
________________________________________________________
_______________________________________

(ACs-37) Azok a csodálatos nők – Három a kislány, vagy inkább hat

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228Miki barátommal 20 évesen ismerkedtem össze a seregben. A sors úgy hozta, hogy szorosan egymás mellett voltunk beosztva egy kivételezett alakulatnál. Aztán együtt disszidáltunk, együtt mentünk Ausztráliába, ahonnan én visszajöttem, ő viszont nem. Aztán mind a ketten megnősültünk, majd jöttek a gyerekek. Néhány évvel múltunk 30, amikor Miki felesége tragikus körülmények között elhunyt, hagyva maga mögött két apró gyereket. Így esett, hogy 1967 tavaszán hazajött a maradék, három fős család. A cél egy két gyereket felvállaló nevelő anyuka és feleség megtalálása volt az előttük álló nagy ausztrál jövőhöz. Miki dolga idehaza már valójában ideálisnak volt mondható, mert a 2 és 5 éves gyerek felügyeletét a nagymama boldogan átvállalta. Miki barátom szabad volt, mint a madár, más dolga nem lévén, mint találni egy alkalmas feleséget, amihez nem a legpraktikusabban fogott hozzá.

Miki egy hétköznap délelőtt 10 körül bement az Anna presszóba, ahol bizalmasan közölte a főpincérrel, hogy ő egy ausztrál üzletember, aki ki akar magával vinni egy magyar feleséget. A főpincér természetesen megtette a magáét. A frissen szerzett információt átadta kedvenc kurvájának, akit ő maga is megdugott hetente egyszer-kétszer. A csaj viszont képtelen volt magában tartani a szenzációs infót, aminek az lett a közvetlen következménye, hogy a belvárosi nők színe java rátépett a barátomra, aki hozott magával Németországból egy VW kisbuszt, ami abban az időben akkora státusz volt, mint most a legújabb Volvo. Ráadásul a Római parton, egész nyárra, közösen béreltünk egy nyaralót, ami kitűnő infrastruktúrának bizonyult a nőkkel való „foglalkozáshoz”.

A nyárnak már nagy vonalakban elment a fele, amikor Miki közölte velem, hogy csöpög a hímvesszője és persze csíp, amikor vizel. Nem vagyok bőrgyógyász, de a kankó diagnosztizálására azért képes vagyok. Most akik nem tudná, azzal közlöm, hogy abban az időben Magyarországon gyakorlatilag nem volt nemi betegség, legfeljebb a terhességtől kellett izgulni, de gondolom erre az ausztrál üzletember nem sokat adott. Minden esetre kondomot nem használt. Kábé ekkorra ért hazánkba a szexuális forradalom, miközben az AIDS megjelenéséhez kellett még másfél évtized. Szóval ez volt a szex fénykora. Miki minden esetre megkapta a szinte lehetetlent. Szerencsére az egyik volt osztálytársából orvos lett, akit felkeresett a problémájával. A doki közölte vele, hogy ez manapság nem probléma, egy injekció a seggébe, és a dolognak egyszer és mindenkorra vége, de van egy kis adminisztrációs gubanc. A rendelkezések értelmében az injekció beadásával egy időben az orvosnak törvény által előírt kötelessége megtudni a fertőzés forrását, és azt a személyt is seggbe szúrni, miután elárulta, hogy ő kitől kapta. A volt osztálytárs tehát érdeklődött, hogy Miki az elmúlt 3-4 nap alatt kivel közösült? – Kivel? – csodálkozott ez a kankós beteg. – Inkább kikkel? – Na jó, engem nem érdekel – így az orvos – holnap délelőtt hozd ide őket.

Az esti beszélgetésnél kiderült, hogy az elmúlt 4 nap alatt 6 hölgy lehetett a fertőzés forrása, de hogy melyik, az nem volt kideríthető. Másnap reggel Miki sorba felkereste a nőket, akiknek semmit se magyarázott, csak beültette őket a VW kisbuszba, majd mind a hattal beállított az orvoshoz, aki alig tudta leplezni a röhögését. Percek alatt a hat nő megkapta a maga seggbe döfését, miközben egymást le büdös kurvázták, mert mindenki a másikat vádolta a gonococcus rejtegetésével. Aztán elmúlt a nyár, és egyik se lett feleség, az a kiváltság egy hetediknek jutott, aki egészen biztos nem lehetett a fertőzés forrása.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
_________________________________________

VM-267 Hús

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q228Az utóbbi egy-két évtizedben divatos lett vegának lenni, aminek persze különböző fokozatai vannak, de ez most lényegtelen. Tény az, hogy egyre többen ágálnak a hús ellen, újabban már ökológiai alapon is [a kérődző állatok metánt finganak, a húsért tartott állatok ötször több gabonafélét esznek meg, mint amennyi kalóriát az ő testük ad, elképesztő mennyiségű tiszta vizet igényelnek, stb.) A többség azonban hús zabál hússal. Mind a két véglet ökörség. A szigorú vegetáriánus étrend rendkívül veszélyes. A szervezetnek naponta 80 g proteinre van szüksége, amit állati eredetű ételek nélkül szinte lehetetlen magunkhoz venni. A vérképzéshez elengedhetetlen B-12 (cianokobalamin) vitaminból naponta minimálisan 2 µg szükséges, ami megint csak állati eredetű táplálékban található. A szintén nélkülözhetetlen (mert az emberi máj nem képes szintetizálni) Ω-3 és Ω-6 zsírsavak ugyan növényi olajakban is előfordulnak, de például a népszerű napraforgóolajban és olívaolajban Ω-3 nincsen, tehát erre is figyelni kell. Annál is inkább, mert az Ω-3 és Ω-6 aránya is nagyon fontos. Ugyanakkor az állandó nagymennyiségű húsfogyasztás, nem utolsó sorban a húsételek elkészítése (füstölés, pörkölés) szinte garantálja az érelmeszesedést, a vastagbélrákot, röviden: igen egészségtelen. 50-60 évvel ezelőtt ez nem volt probléma. Gyerekkoromban vasárnap „kötelező” volt a hús, de hét közben ritka volt, mint a fehér holló. Legfeljebb íz adásnak volt néhány karika kolbász belevágva a bablevesbe, a rakott, vagy paprikás krumpliba. Kivételt képezett a téli disznóvágás ideje, amikor néhány napig folyt a dorbézolás. És mivel valamennyien tudjuk, hogy ha nem jó szántunkból, akkor kényszerből vissza fogunk térni a régi szokásokhoz, írnék néhány mondatot erről.

A 40-es években és az 50-es évek első felében nagyon sokat éltem vidéken, egészen pontosan anyám szülővárosában Kiskunfélegyházán, ahol házunk is volt, azaz a teljes nyarakat ott töltöttem. Az általam megismert és megtapasztalt vidéki élet ma már rég nem létezik. Nem a nosztalgia beszél belőlem (bár, még az is beszélhetne), hanem a korabeli hangulat átadásának „kényszere”. Visszaemlékezéseim szerint a „paraszti” élet több százéves tapasztalatra támaszkodva, kiegyensúlyozott és nagyon élhető volt. Mindennek meg volt a „helye”. Az aratás-cséplés, a kukoricafosztás biztosította az egymásrautaltságot, ami társadalmi kohéziót adott. Senki se akart „érvényesülni” a másik rovására. A társadalmi elvárás igen kifejezett és egyértelmű volt. Senki nem engedhette meg magának a jelentős alulteljesítést. Ugyanis nem álltak volna szóba az illetővel. Anyai nagynéném gyakran hangoztatta, hogy a „jó háztartásból nem megy ki más csak a hamu és a füst a kéményen át.” Ez nem szarrágás volt, hanem az fenntarthatóság ösztönös megvalósítása. Egy alkalommal valamelyik nagybátyám tanyáján töltöttem egy hetet (ott kedveltem meg a kukacos sajtot, amit mára a tisztiorvosi hálózat kiirtott), úgy 10 éves koromban. Amikor rám jött a szükség kerestem a vécét, de nem találtam, a végén meg kellett kérdeznem, hogy hol van. Imre bátyám rákérdezett, szarnod kell öcsém? Menj be a kukoricásba, nálunk nincs klozet. Bementem hát jó messze, hogy ne látszódjak, mert már kifejlődött bennem a városi szégyenérzet. Leguggolás közben döbbentem rá, hogy nincs vécépapír. Visszamentem a házba és a magammal hozott könyv már elolvasott, első lapjait kitépve, visszamentem a kukoricásba. A tanyák egymás mellett voltak, a kukoricások is. Nekem egybefüggőnek tűnt az egész és a dolog úgy adódott, hogy néhány sorral áttévedtem a szomszéd földjére. Imre bátyám utánam kiáltott. Ne oda szarj öcsém, az a szomszéd földje, a miénket trágyázd, ha már itt vagy nálunk. Ekkor tanultam meg, amit ma már csak kevesen tudnak, hogy a szar is érték. Hogy ne lett volna az, amikor a műtrágya ismeretlen fogalom volt.

Emlékeim szerint senki se rendelkezett gépkocsival, de még motorkerékpárral se, legfeljebb biciklivel. A mezőváros házaihoz tartozott egy pitvar, ahol állatokat tartottak, akinek tanyája volt, az még lovakat is, mert lovat használtak traktor és gépkocsi helyett. A háztáji trágyát lovas kocsi hordta ki a földekre. Minden ötödik házban tehén is volt, akik (vagy amik?) hajnalban, csoportokba verődve kivonultak a legelőre, sötétedés előtt pedig visszajöttek és mindegyik magától visszament a saját istállójába, ahol megfejték őket. A tehenet nem tartó szomszédok este kannákkal mentek az előre megbeszélt 1-2 liter tejért. Tyúkot mindenki tartott, tojást senki se vásárolt. A pékhez nem kenyeret vásárolni mentünk, hanem kora reggel, szakajtóban vittük a saját dagasztású 3-4 kilónyi megkelt kenyértésztát kisütés végett. Délkörül mehettünk érte és a kenyerünk súlya után fizettük a sütési díjat.

Naposcsibét senki se vásárolt, ha kotlott egy tyúk, aláraktak 20-21 tojást és hagyták, hogy kikeltse őket. A kikelt 15-20 csibét a kotlós felnevelte, ügyelni se kellett rájuk. Az elcsavargott csirkéket senki se fogta be, estére úgyis mind visszament a saját helyére. Amikor megtestesedtek, akkor levágták őket (nem ám konyhakészen vették), megkopasztották és a vasárnapi asztalra kerültek valamilyen formában. A magyar parlagi tyúkot szinte nem kellett etetni, felkutatta magának az eleséget, amit kiegészített a házi hulladék. Tartottak nagyobb szárnyasokat is, libát, kacsát. Egy 10 kilós libát egy ültő helyben nem evett meg a család. Jégszekrény nem volt, a „felesleges” húst vagy lesütötték, vagy megvendégelték a szomszédokat, akik ezt később viszonozták.

A házak körül természetesen voltak konyhakertek, ahonnan a szükséges zöldségek származtak. Persze volt velük munka, de a többgenerációs családban ez az idősek dolga volt, vagy a feleségé, aki nem járt el napi 8 órát dolgozni a gyárba, hanem végezte a házimunkát. Nem volt jövedelme, de nem is volt rá szükség, mert a család közel önellátó volt. Aztán ott voltak a heti piacok, ahova mindenki kivihette a feleslegét és megvehette azt, amiben hiányt szenvedett. Mindennek meg volt a maga funkciója. Tartottak macskát, de nem a hálószobában és nem azért, hogy gazdája ölében doromboljon a whiskers falatokért, hanem, hogy az ősszel beszökő mezei egereket megfogja. Amikor a macska lekölykezett, a nem kívánt szaporulatot simán bedobták egy vödör esővízbe, és ha tudták volna, hogy ezért fél évszázaddal később másfél év letöltendő börtön jár majd, estig rázta volna őket a röhögés. Ja, az esővíz, azt bizony összegyűjtötték, mert abban mostak. A kútvíz ugyanis túl kemény volt, sok szappan kellett volna hozzá (nem ám Persil). Ja, szappan, azt bizony az asszonyok maguk főzték összegyűjtött hulladék zsiradékból (nátronlúg segítségével).

Egyre emelkedő gázszámla természetesen nem volt, de még palackos gáz sem. Sparhelten főztek, aminek oldalfalában lévő meleg víz szolgálta a mosogatást, és ősztől tavaszig melegen tartotta a konyhát. Rőzse és aprított fa volt az energiaforrás. Télen a szobát kemencének becézett cserépkályha fűtötte. Áramot kizárólag világításra és egy rádió üzemeltetésére használtak. Még a kapucsengő is mechanikus volt, vagyis a marokgombhoz csatlakozódrót belsővégén, egy kolomp szólalt meg.

A fentiekben leírtak ellenére senkinek se voltak migrénes rohamai, a mániás depressziót nem ismerték, pszichológushoz senki se járt, azt se tudták, hogy eszik-e vagy isszák, nem voltak bipoláris gyerekek. A házasságok nem borultak fel, a gyerekeket apa-anya nevelték, akik felnövekedésük után magától érthetően megálltak a saját lábukon, és növekvő türelmetlenséggel nem várták az öröklést, hogy seggére verve a családi háznak, vegyenek maguknak egy 200 lóerős járgányt. Nem emlékszem, hogy láttam volna elhízott embert, gyereket meg végképp nem. Soha senki nem unatkozott, az ünnepeket mindenki otthon töltötte, és minden pénzben lefogadnám, hogy hét végén wellnes szállóba akkor se mentek volna segget áztatni, ha nekik fizettek volna nem elhanyagolható összeget.

Kiemelkedő (ami nem az én érdemem, csupán egy véletlenszerű előfordulás) intelligenciámnak köszönhetően idős fejjel képes voltam tökéletesen adaptálni magam ehhez a „szép új világhoz”, de ha megkérdeznétek tőlem, azt válaszolnám: sokkal inkább élnék az 1940/50-es Magyarországon, mint a main.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_______________________________________

(1603) A fizika vége?

Tibor bá’ online

 

A ~q191NewScientist helyet adott Tom Lockyer (Los Altos, California, USA) olvasó levelének, amit azért közlök, mert „egy húron pendül” velem.

Negyven évvel színre lépését követően a széles körben elfogadott modell még mindig nem képes feltárni egyes szubatomi részecskék felépítését. Mikor fognak a tudósok rájönni, hogy a kvarkokkal kapcsolatos elképzelések nem állják meg a helyüket? Visszatekintve a kvark modell nem hozott semmi eredményt. A kvarkok csúnyán felsültek a protonnal kapcsolatos legegyszerűbb kérdések megválaszolá­sánál, mint például tömege, töltése és mágneses momentuma. Ennél is rosszabb, az elméletnek be kellett vezetni a példa nélkül álló tört töltésegységeket, [lásd: ”Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás” 120. Oldalán a második lábjegyzet] és egy csomagban három proton-kvarkkal kellett szembenéznie.

Miután felfedezték az „idegen” kvarkot, valaki észrevette, hogy az egy csomagba zárt három kvark megsérti a Pauli-féle kizárás elvet. Ekkor jött egy elméleti fizikus, aki megkerülte ezt a problémát vörös, kék és zöld kvark erők kitalálásával, amelyek azonnal összeállnak egy színtelen kombinációvá.

Tény az, hogy a kvark modell következetes csődje több esztelen „foltozást” is szült az eredeti elképzelés megóvása érdekében. Példának okáért, hogy a kvarkok összetarthatók legyenek, kitalálták az elképesztő képességgel felruházott glüonokat, melyek távolból erősek, közelről pedig aszimptotikusan szabadok. A kvarkok detektálhatatlanságára feltételezték, ha a glüon húrt megszakítják, a szabad végeken kvarkok alakulnak ki.

A szomorú tény az, hogy a részecske fizikusok leragadtak egy nagyon rossz modell mellett és nyilvánvalóan fenn akarják tartani azt, hogy feleségeik és gyermekeik részére továbbra is megkapják a betevő falatra valót.”

Erre én joggal kérdezhetem meg. Ez lenne a fizika vége? Nem olyan régen a fizikusok meg voltak győződve arról, hogy a fény az éterben terjed. Aztán kiderítették, hogy éter nem létezik. Kitalálták már a 11 dimenziós, membrános, önmagába visszacsavarodott világmindenséget. Újabban egyes fizikusok meg vannak róla győződve, hogy a gravitációs hullám részecskéi, amit persze még nem találtak meg, tömegesen közlekednek. Az összetákolt elméleteikhez kitalálták a fénysebességet meghaladó felfúvódást, a sötét anyagot és a láthatatlan energiát. Újabban a tér-idő az eddigieknél is összevontabbnak deklarált, és folytathatnám a felsorolást.

Nekem úgy tűnik, hogy a fantáziadús elképzelésekkel egyre inkább becsúsznak a kivizsgálhatatlanság, a mérhetetlenség tartományaiba. El nem tudom képzelni, miért merészkednek ilyen messzire, a megfoghatatlanság mögé. Miért nem veszik észre, hogy matematikájuk mögött már nincs emberi ésszel felfogható valóság.

Komolyan meg kellene fontolni, hogy matematikánk egyszerűen alkalmatlan a Világmindenség meghatározására. Miközben egyre kevesebb ember akad a Földön, aki kiigazodna a pillanatnyilag forgalomban lévő elképzelések (ha tetszik elméletek) között.

A newtoni mechanikára felépített, mindennapi tapasztalatainkkal összhangban lévő fizika ragyogóan megállta a helyét egészen Albert Einstein relativitásáig. A téridő és a kvantummechanika bizonytalansága és kétértelműsége már meghaladta az emberi agy felfogóképességét. Innentől kezdve a matematika vette át az iránytű szerepét.

Talán eljött az idő, amikor az emberiség belátja, a Világmindenség megismerésének elértünk a határaihoz, a fizika végső törvénye számunkra örök titok marad. Eddig és nem tovább.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_____________________________________

(76) Futtatom az eszmémet

Tibor bá’ online

 

~q191Amikor Hitler megtámadta Oroszországot, eszébe se jutott, hogy előtte hónapokon át fenyegesse a támadással, és hogy propaganda hadjárattal a támadás szükségszerűségét Angliára hárítsa. Amikor Japán megtámadta Pearl Harbort, előtte éveken át nem készítette elő a közvéleményt, és a támadás előtt nem vonultatta fel a flottáját elrémítés céljából. Ráadásul Japán nem fordult a világ közvéleménye elé és nem panaszolta el, hogy az USA nem engedi Japánt hozzájutni nyersanyaghoz és energiához. Az ok roppant egyszerű, akkor még nem találták fel a pszichológiai hadviselést (PSYOPS). Napjainkban az amerikai és az izraeli agressziót több éven át tartó propaganda, és nemzetközi összejövetel előzi meg, így aztán, amikor a támadásra sor kerül, a közvélemény szinte már várja az eseményt, ami – ugye – nem egy hátborzongató meglepetés.

Az USA Iránt évek óta fenyegeti letámadással, aminek végrehajtását most átpasszolta Izraelnek. Napokkal ezelőtt az amerikai alelnök és külügyminiszter Izraelnek bekapcsolta a zöld lámpát. Izrael pedig felvonultatta flottáját a Szuezi csatornán keresztül az egész világ szemeláttára, a muszlim Egyiptom hozzájárulásával, beleegyezve abba, hogy az USA által kierőszakolt Nürnbergi megfogalmazás szerint, háborús bűnt kövessenek el. Amikor pedig a támadás megindul, szinte már lerágott csont lesz, sőt egy olyan esemény, amit a több éven át tartó propaganda szükségszerűnek ítélt, a tömegek pedig, természetesen átvették.

Izrael uralni akarja a Közel-Keletet, amihez hozzátartozik teljes Palesztina bekebelezése, valamint Libanon déli területei, hogy megvalósuljon a „Nagy Izrael” álom. Amerika az egész világot akarja uralni, és el akarja dönteni, hogy egyes országokban kik legyenek kormányon, és ellenőrzése alatt akarja tartani a természeti kincsekhez való hozzájutást.

Meg kell állapítani, hogy az USA és Izrael minden valószínűség szerint el fogják érni céljaikat, egyfelől mert igen hatásos pszichológiai hadviselést folytatnak, amihez nagyban hozzájárul, hogy a világ hírközlő szervei szolgaian másolják az amerikai hírközlő szerveket, amelyek pedig az amerikai és az izraeli kormányok álláspontját biflázzák. Legutolsó tevékenységük az ukrajnai események igen ferde tálalása a világ felé.. A CIA twitter, SMS, és E-mail özön segítségével dezinformációt kürtölt szét a világba az orosz agresszióval kapcsolatban, beleértve az összes nem bizonyított orosz atrocitást is. Az pedig történelmi jelenség, hogy Washington uralja a Világot azzal a trükkel, hogy a hatalomból kiszorult politikusokat megvették kilóra, majd hatalomra segítették őket, megdöntve a független kormányokat, amire példát napjainkban éppen Kijevben láthattunk.

De meg lehetne említeni Irán esetét is, ahol Izrael akar háborút (de úgy, hogy helyette az amerikaiak vívják azt meg). A kezdeti Izraeli támadásra ellencsapás lesz a válasz, ami majd felhatalmazza Washington, hogy belépjen a konfliktusba. De vessünk egy pillantást a térképre! Iránt egy tucat ország veszi körül, amelyek teli vannak ültetve amerikai katonai bázisokkal. Miért lenne kétséges bárki számára is az, hogy Irán sorsa hamarosan követni fogja Irak, Afganisztán és Pakisztán sorsát. Vagyis a végén egy amerikai bábkormány az országot el fogja adni az amerikai olajtársaságoknak.

Ráadásul Kína nagyban segíti az USA katonai kalandjait az amerikai adósság felszippantásával. Oroszország még nagyobb hülyeséget csinált, segítette az amerikaiakat, hogy Afganisztánban sikeresen hozzanak létre egy bábkormányt. Ezzel a korábbi orosz érdekszférához tartozó Közép Ázsiát átengedik Amerikának. Most már persze késő a bánat, mert az „események” (Ukrajna) megérkeztek Oroszország kapujába.

A világ olyan impotens, hogy egy gazdaságilag becsődölt Amerika egy újabb agresszív háborút indíthat, amit a közvélemény elfogad, mint a női egyenjogúság és demokrácia megteremtésének eszközét. Nekem úgy tűnik, hogy az amerikai hegemóniának kizárólag természet anyánk tud ellenállni, sajnos, valahányunk rovására.

________________________________________________________
________________________________________________________
_____________________________________

(59) „Elfogtam egy levelet”

Tibor bá’ online

Ezt az indignált levelet az amerikai Gary Brecher küldte az Alternetnek, de én elfogtam, 😀 és most közzé is teszem. Ugyanis jól megvilágítja Washington háborús készülődésének a tényleges hátterét. Megvilágítja, hogy mennyit ér a páncélozott járművek felvonultatásával demonstrált keménykedés. Még az is lehet, hogy az egész csak egy blöff, és valójában senki se akar termonukleáris háborút. – Akkor tehát a levél:

 

~q191Évek óta mondom, hogy a repülőgép anyaghajók a múlt rendkívül drága, úszó relikviái, amik már rég halálra lettek ítélve. Most viszont abba a helyzetbe kerültem, hogy meg tudom írni, pontosan mi lesz a haláluk. Ugyanis az utóbbi évek legmegrendítőbb jelentését – ami az Amerikai Tengerügyi Intézettől származik – sikerült megszereznem. Lényegében azt mondják, hogy az amerikai repülőgép anyahajók valójában ócskavasak. Ugyanis a kínai hadiipar előállított egy „Dong Feng 21” elnevezésű ballisztikus rakétát, amit specifikusan az amerikai repülőgép anyahajók ellen terveztek.

A Dong Feng 21-nek komplex célravezető rendszere van, alig ad radar visszhangot és manőverezhető, aminek következtében útvonala kiszámíthatatlan, tehát minden valószínűség szerint bemérése és megsemmisítése nem megvalósítható. A rakéta sebessége 10 Mach (másodpercenként 3,5 km), vagyis maximális hatótávolságát, 2000 km-t 10 perc alatt éri el. Tehát a sebessége, műholdas irányítása és irányváltoztathatósága miatt a célba érése szinte garantált. A „szinte” finomítás viszont tökéletesen indokolatlan, mert a jelentésben találtam egy aprócska mondatot, ami így szól: „Jelenleg a hajóknak nincs semmi elhárítási lehetőségük ballisztikus rakétatámadásokkal szemben.” Figyelsz? Ez azt jelenti, hogy nem elháríthatók!

Hadd szögezzem le, a hajóknak nagyon csekély elhárítási lehetőségük van közönséges, de nagy számban támadó torpedók, rakéták esetén, de a tengerészek legalább abban a hitben harcolhatnak, hogy van valami védekezési lehetőségük. De egy repülőgép anyahajó parancsnoki hídján a kijelző táblán teljesen feleslegesen jelenik meg a kilőtt Dong Feng 21 képe. Világosan látszik a kilövés, a rakéta közeledése és várható becsapódása, és akkor mi van? Ismételjem meg a mondatot? „Jelenleg a hajóknak nincs semmi elhárítási lehetőségük ballisztikus rakétatámadásokkal szemben.” 

Menjünk egy kicsit vissza a múltba! Mióta vannak ballisztikus rakéták? Jó kérdés, mi? Egy közönséges ágyúgolyó is ballisztikus rakéta, csak éppen nem irányítható, de ha a kérdésre komolyan akarunk válaszolni, akkor vissza kell menni a V-2 német rakétákhoz. Atomtöltettel felszerelt V-2 könnyedén elsöpörne egy felvonuló flottát, és mindkét komponens, az atomtöltet és a ballisztikus rakéta 1945 óta rendelkezésre áll. Az pedig elég régen volt, miközben néhány dolgot feltaláltak: mozgó kilövőállást, műholdas navigálást, de amire érdemes odafigyelni, hogy minden egyes újabb találmány a támadó esélyeit növelte. Tehát minden egyes alkalommal, amikor az elektronika minőségi változáson esett át, a repülőgép anyahajó egyre inkább egy mozgó koporsóvá változott. Az elmúlt fél évszázad minden egyes technológiai változásának hátoldalára rá volt írva, „hagyd abba a repülőgép anyahajók építését!” Azonban a haditengerészetnél az égvilágon senki nem figyelt oda. Vagy, és ez a valószínűbb, mindennel tökéletesen tisztában vannak, de úgy gondolják, hogy az atomhoz senki se mer nyúlni, addig pedig a hagyományos erő fitogtatása rendkívül hatékony diplomáciai eszköz.

Ezek szerint a Haditengerészet kiküldi hajóit a Csendes-óceánra, hogy jelenlétükkel elriasszák a támadni akarókat. Zseniális. Bizonyára a Csendes-óceán azon területére is gondoltak, ami 2000 km-nél közelebb van Kínához. Ez esetben tényleg jó, hogy nem akarják felvenni a harcot, mert a harc azonnali megsemmisülésüket jelentené. Máskülönben a Brit Birodalom utolsó napjaiban hasonló történetekkel etették a közvéleményt. Valami megfoghatatlan hülye ötlettől hajtva az újságírók imádják a Haditengerészetet. Amikor a Repulse és a Prince of Wales kifutott a kikötőből, hogy a japán partraszállást megakadályozzák Szingapúrban, zászlókat lengettek, virágcsokrokat dobáltak a vízbe. Később, 1941. december 10-én, amikor mindkét hadihajó lekerült az óceán fenekére, egyetlen egy szó se hangzott el.

Szóval, amit mondani akarok az a következő: Ne engedd magad átverni egy megnyugtató, optimista szöveggel. Ezt kell megtanulni a Haditengerészet működéséből. Ezeknek a vezetői semmihez se értenek. Ráadásul szarnak az egészre. Meglovagolják a rendszert és abban bíznak, hogy addig kitart, amíg nyugdíjba nem vonulnak. Aztán vesznek egy luxusházat közel egy golfpályához, lányaikat kiházasítják, előre megveszik a sírhelyeiket a hozzáillő sírkővel és nagy ívben szarnak valamennyiünkre.

 

Eddig a levél, és csak azért tettem közzé, mert úgy gondolom, hogy az évi több 10 milliót felvevő állami vállalatok vezetői ugyanígy szarnak valamennyiünkre. Tiszta szerencse, hogy nincs haditengerészetünk.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_____________________________________

(1602) A félelem szülte vásárlás (ne hidd, hogy te immúnis vagy)

Tibor bá’ online

 

A hirdető szakemberek (a manipuláló csibészek) pontosan tudják, hogy milyen kitűnően működik a félelem szülte vásárlás. Ha az embereket kellő mértékben meg tudod ijeszteni, akkor bármit eladhatsz nekik. A trükk egyszerű: találj ki egy problémát, ami valójában nem is létezik (pl. kerékpározás közben megsérülhet a könyököd, beverheted a fejed). A következő lépés, hogy megtámadod a tömegeket a nem létező probléma megoldásával. — Az emberek két okból kifolyólag vásárolnak. 1) Megszerezzék azt, amire szükségük van. 2) Elkerüljék azt, amitől tartanak. Ez utóbbira épül a félelem szülte vásárlás, aminek három tényezője van:

________________________________________________________

A poszt folytatását E-mailben küldöm el azoknak, akik évente legalább 5800 forint adománnyal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Útmutatás a donation/adomány lap alatt található. Az újonnan adakozók megkapják a visszamenő VIP fordításokat is. Kapcsolat: evatibor#t-online.hu

_________________________________________________________
_________________________________________________________
____________________________________

(1085) A véletlen

Tibor bá’ online

KÖZLEMÉNY: április 25-én, szombaton blogtalálkozó lesz Jásdon, aki részt kíván venni rajta, jelezze nekem E-mailben: evatibor#t-online.hu.

 

~at0002A véletlennel azért érdemes foglalkoznunk, mert igen jelentős szerepe van mind az asztrofizikában, mind a kvantummechanikában, és bár definíciójával még nem találkoztam, az egyértelmű, hogy számos megmagyarázhatatlan témában osztották ki számára a „bűnbak” szerepet. Tehát, kezdjük el boncolgatni ezt a véletlennek nevezett valamit!

Először is azt kell belátnunk, hogy a magyar „véletlen” szó több, egymástól eltérő fogalmat is átfed, és mi hajlamosak vagyunk azokat slampos módon alkalmazni.

1.) Véletlen, vagyis nem akaratlagos. „Bocsánat uram, véletlenül léptem a lábára”. Valójában szó sincs véletlenről. Egyszerűen csak figyelmetlen volt valaki vagy éppen gondatlan. Ebben az esetben: véletlen = nem akaratlagos.

2.) Egy régi ismerőssel véletlenül összefutunk az utcán. Szó sincs véletlenről. Összefutásunk feltétele, hogy egy adott időben egy adott helyen járjunk, a másik féllel való találkozás szándéka nélkül. Ebben az esetben: véletlen = tőlünk független.

3.) Véletlen(szerű), vagyis randomizált. Az egymást követő számok (vagy akár események) között nincs semmi összefüggés, találomra következnek egymás után. Tehát szabálytalan, rendszertelen, össze-vissza, kiszámíthatatlan (ami egyenesen következik az előző három jelzőből). Az érdekesség kedvéért tegyük hozzá, hogy igazán véletlenszerűséget szándékosan előállítani nem is olyan könnyű dolog. Ennek valószínű oka, hogy (és ezt egyértelműen ­vallom) igazán randomizált számsor nem létezik. Az például, hogy a négyes után a hetes következik, valaminek az okán történik, csak éppen ezt az okot nem tudjuk.

4.) Az „igazi” véletlen (legalábbis egyesek szerint) egy olyan esemény, ami véletlenül történik, senki és semmi nem befolyásolja vagy váltotta ki. Megperdül a rulett kereke, és a golyó megáll egy számon, mondjuk a 13-on (agyon is vernék a krupiét, ha nem véletlenül állna meg a golyó).

Nos, ez az utolsó véletlen az, amivel foglalkozni szeretnék. Én ugyanis nem fogadom el, hogy a golyó valóban véletlenül állt meg a 13-as számon. Nem fogadom el, hogy van „igazi” véletlen. Azért mondjuk, hogy a golyó véletlenül állt meg a 13-as számon, mert nem tudjuk irányítani, nem függ tőlünk, és nem vagyunk képesek előre „megjósolni” az eredményt, mert ismereteink nem elégségesek.

Vegyünk egy dobókockát a rulett helyett, mert a dobás mechanizmusa jobban tagolható, mint a rulett-kerék pörgése. Amikor a kockát eldobom, a kocka pörgése függ a dobás erejétől, a dobás szögétől, a kocka méretétől, az asztallap és a kocka anyagától (rugalmassági tényező, súrlódási együttható, stb.), és persze attól is, hogy az eldobás pillanatában melyik szám volt felül. Ezek együttesen határozzák meg a nyugalmi állapotba került kockán látható pontok számát. (Zárójelben meg kell jegyezni, hogy sok más tényező is van, de ízelítőnek ennyi is elégséges.) Ilyen vonatkozásban tehát nincs véletlen. A dobás után látható érték kizárólag a dobás körülményeitől és az eldobótól függ, akinek azonban fogalma sincs, miképpen befolyásolhatná a kocka pörgését. Ugyanez vonatkozik minden más térben és időben lejátszódó „eseményre”. Semmi se véletlen tehát, minden olyan dolgoknak a következménye, amelyeket irányítani, sőt néha felfogni se vagyunk képesek.

Azzal, hogy tagadjuk a véletlen létezését, elég sok kényelmetlenséget okozhatunk az asztrofizikának és a kvantummechanikának, amiről később alaposabban kifejtem a véleményem. Most még csak annyit, hogy logikailag a miszticizmusban hívők részére a véletlen egy logikai szükségszerűség. Ez a következőkből következik. A jövőbéli események két csoportba oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak azok az események, amelyek emberileg „befolyásolhatók” (és gyakran meg is tesszük azt). A befolyásolást azért tettem macskakörömbe, mert befolyásolás alatt az is értendő, amikor egy csatár mindent megtesz, hogy az ő csapata nyerjen. A másik csoport az, ahová az ember által nem befolyásolható események tartoznak, például egy villámcsapás. Ez utóbbit természetesen véletlenszerűnek nevezzük, mivel bekövetkezését előre nem tudjuk befolyásolni. Ilyen vonatkozásban a véletlent egyesek misztikus, majdhogynem isteni tulajdonsággal bírónak tekintik.

Ezen elképzelés szerint például a véletlen szabja meg, melyik öt vagy hat számot húzzák ki a lottón. Ha tehát valakinek van valamiféle lelki, vagy ki tudja milyen kapcsolata a véletlennel, akkor kvázi a véletlen neki előre megsúgja, melyik számok kihúzásáról fog dönteni. Mert mi másképp érezhetne rá egy jövőben bekövetkező eseményre, mint úgy, hogy a jövő valaki által előre „meg van írva”, és a kiválasztott személy rendelkezik a megfelelő jövőbelátás készségével, aminek segítségével mintegy kinyílik az a bizonyos nagy könyv, ahol a „meg van írva” található.

Mivel ez a poszt egy kicsit arról is szól, hogy hiszünk-e Istenben vagy sem, rá kell mutatnom arra, hogy az úgynevezett vallásos emberek egy jelentős része eléggé konfúzus lelkiállapotban van. Egyfelől szilárdan hisznek a Bibliá­ban, másfelől viszont szilárdan hisznek olyan alapvető tanításban, amit a keresztény hit elutasít. Az, hogy a sors meg van írva (és ezért adott esetben megjósolható, mert hogyan is jósolható meg az, ami nincs valahogy előre „rögzítve”) nem újszerű elképzelés. Ez az iszlám térhódításának egyik sarkköve. „Tehetsz, amit akarsz, sorsod elkerülni úgyse tudod.” Csakhogy az európai civilizáció alapja, a zsidó-keresztény hitfolytonosság ezzel élesen szembeszegül. A Biblia szerint Isten az embernek szabad akaratot adott. Szó sincs nagy könyvről, szó sincs elkerülhetetlen fátumról. Szabad akarattal, magunk irányítjuk sorsunkat. A jövő még nem történt meg „elméletileg” se, éppen ezért sehol se létezik, ezért megjósolhatatlan.

Aki kitalálta a szabad akaratot, bizonyára nem tudta, mennyire fején találta a szöget. Egészen biztos arra spekulált, hogy a szabad akarat hangoztatásával híveinek nehéz lesz kibújni az isteni felelősségre vonás alól. Magyarul ­ráhibázott a valóságra, amit azért én egy kicsit másképp fogalmaznék meg. Mindennek van oka, és minden oknak van további eredője. Vegyünk egy mindennapi ­példát.

A körúton leszállok a villamosról, és összefutok egy régi ismerősömmel. A találkozás természetesen a véletlen műve (a köznyelv szerint), hiszen nem beszéltük meg a találkozót. Azonban nem futottunk volna össze, ha azt az idős hölgyet nem engedem magam elé leszállás közben, ha hagyom, hogy az a két fiatalember elém tolakodjon a kocsiban, akkor se futunk össze, ha a villamos vezetője nem kényszerül fékezésre, mert egy gépkocsi elé kanyarodott a két megálló között. Természetesen folytathatnám, hogy mi mindennek kellett pontosan úgy történnie, ahogy történt, az összefutás érdekében.

_______________________________________________________________

{Meg kell említeni, hogy valami egy kicsit sántít ezzel a „szabad akarattal” kapcsolatban. Úgy tűnik, a közeljövőben divatos téma lesz belőle. Ugyanis egyre világosabbá válik, hogy tetteinket az agyunkon (tudat) kívül más dolgok is irányítják.}

{A keresztény kultúra szerint az Embernek szabad akarata van, (ezért aztán a bűnt ő követi el, és Isten ezért büntetheti). Ezt azonban újabban megkérdőjelezik. Hogyan beszélhetünk szabad akaratról, amikor minket a hormonok, ösztönök irányítanak? Szabad akarat ide, szabad akarat oda, gyakran hallhatjuk „a géneiben hordozza a bűnöző életmódot”. Mi tehát az igazság? „Cogito ergo sum” (Gondolkodom, tehát vagyok) megállapítás a nyugati filozófia Descartestől származó, talán leghíresebb kijelentése, és egyben a legnagyobb problémát okozó gondolat az emberi agyat és elmét tanulmányozó neurobiológusok részére. Hívő emberek nézete szerint az elme egy különleges dolog, egy fajta anyagtalanság, aminek létét a halál nem szakítja meg. Ez lenne a lélek, vagyis ÉN a testemtől teljesen különálló valami, a szabad akarattal felruházott öntudatom. Napjainkban azonban a lélek eltűnő félben van. Descartes szerint az emberi elme oszthatatlan, de az agykutatók szerint az agy funkciói egyértelműen elkülöníthetők. Az agy alkatrészekből összerakott gépként működik, amin belül az öntudatnak nincs konkrét helye. Agysérülést elszenvedett emberek megfigyelése, például azoké, akik elveszítik forma felismerő készségüket, az agy számítógépszerű felépítését sugallja. Ennél is zavarba ejtőbb a tudat nélküli gondolkodás. Mi ez? Nos a tárgyak felismerése tudatunktól függetlenül történik. Beszéd közben tudjuk, miről beszélünk, de mind addig nem tudjuk pontosan mit fogunk mondani, amíg ki nem ejtjük szánkon a szavakat. A beszédünk levezénylését tudattalan automatizmus végzi, és súlyozhatja minden fajta olyan tényező, amiről nem tudunk. Az agykutatók nézetei így összegezhető: „az elme, amiről úgy tudjuk, hogy konkrétan irányít, valójában egymás kölcsönös irányítása alatt álló rutinok összessége”. Ezzel természetesen nem fog mindenki egyetérteni. A szabad akarat és a rátámaszkodó felelősségre vonás, illetve felelősség érzet nehezen értelmezhető, ha helyette az agyunk elektromos és vegyi munkálkodása hozza meg a döntést.}

________________________________________________________________

A lényeg, hogy semmi se véletlen, minden esemény sokszorosan függ más események bekövetkezésétől. Szerintem a világ kauzális, mindennek van oka. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden esemény előre megrendezett, és csak arra vár, hogy leperegjen a kész forgatókönyv szerint. Jobban mondva ez se lehetetlen, de nézzük, mi lehetséges.

Első szcenárió:

A közfelfogás szerint Isten mindenható, ami magától értetődő, ha létét elfogadjuk. A mindenhatóság többek között azt jelenti, hogy egy időben nem csak egy dologra tud figyelni (mint mi emberek), hanem végtelen sokra. Ebbe belefér, hogy a világ minden eseményét, a legapróbb részletekig kézben tartja. Ha pedig így van, akkor minden a tervei szerint történik.

Második szcenárió:

Isten nem irányít mindent a legapróbb részletekig. Ugyan miért is tenné, hiszen a részletekbe menő irányítás semmilyen „igényt” nem elégit ki. ­Ehelyett Isten megteremti a pontos kezdeti feltételeket, és szabad kezet nyújt az anyagnak, majd „kíváncsian” várja, mi jön ki belőle. Ebben az esetben az anyag Isten partnere, vele szinte egyenrangú, mert Isten kvázi feladta mindenhatóságát. Igaz, Isten teremtett, de a végkifejlet már nem csak kizárólag tőle függ.

Bármelyik szcenáriót fogadjuk is el, a véletlennek nincs szerepe a ­világban. Álláspontom szerint elfogadhatatlan az okoskodás, miszerint egy nagy tengerben ott vannak a különböző atomok, amiket a fene tudja, mi dobál össze-vissza, majd ezen kavalkád következményeként molekulák jönnek létre csak úgy találomra, és egyszer csak a véletlen úgy hozza, hogy olyan molekula alakul ki, ami reprodukálni képes önmagát. Magyarul a „véletlen” szeszélyéből kifolyólag egyszeriben létrejön az élet.

Az emberi agy minden nagyszerűsége ellenére használhatóságát illetően rendkívül lehatárolt. A körülöttünk folyó dolgokból alig értünk valamit, ezért az oksági folyamatból csak keveset veszünk észre, és így az át nem látott események megjelenését a véletlenre fogjuk. Az ember szerint minden véletlen, amit nem ő tervez el, nem ő hoz létre, de hogy ez nem így van, annak számtalan jelét lehet látni, csak oda kell figyelni.

Vegyük mindjárt az Ősrobbanást. Ha az Ősrobbanás homogén módon történt volna (és persze így kellett volna, ha nem lenne mögötte „gondolat”), akkor most, 13,7 milliárd évvel később a világmindenségben semmi más nem lenne, mint minden egyes 1 m3-nyi űrben egyetlen anyagi részecske. Ezek az anyagi részecskék egymástól azonos távolságra (mondjuk kb. l m-re) ­lennének. De mert az Ősrobbanás nem volt abszolút homogén, ezért az anyag „csomókban” található. A kezdeti picurka inhomogenitás 13,7 milliárd év alatt vezetett ide.

Vagyis az inhomogenitás ultra precíz meghatározása alakította ki a világmindenséget olyanra, amilyennek mi azt ma ismerjük. Semmi véletlen! Nemcsak azért, mert véletlen nincs is, de mert nem is lehet. Miért?

1.) A véletlennek tűnő eseményeket „terv” alakítja ki.

2.) Ha nem lett volna inhomogenitás, akkor csak tökéletes és totális homogenitás lehetett volna, ahol az egyenletes homogenitáson túl az égvilágon semmi „esemény” nem történhet.

3.) Az eredeti inhomogenitás nemcsak a világmindenség végéig fogja hatását éreztetni, de egyben megszabja az anyagnak, hogyan viselkedjen. Érzésem szerint a kezdeti inhomogenitás szerves része a természeti törvényeknek, és legalább annyira fontos a világ meghatározásában, ha nem fontosabb, mint azok. Persze ezzel egyetlen karnyújtásnyira értünk a fátumhoz, ami ezek szerint mégiscsak lenne, de „nem oda Buda”! Az inhomogenitás a világmindenséget alakította ki, miközben az anyag láthatóan életcentrikus. A fátum az egyéni sorsokat alakítaná, amivel szemben a természet totálisan közömbös, jobban mondva az egyéni sorsok alakítása a szabad akarat függvénye, de csakis a természeti törvényekkel összhangban lehetséges.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_______________________________

(ACs-36) Azok a csodálatos nők – Az enyhén elmebeteg nő

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228Judit nevű élettársam egy idő után ráunt a háziasszony szerepére, és ellenmondást nem tűrő hangon közölte velem, hogy megvalósítja önmagát. Tekintettel arra, hogy az önmegvalósítás akkoriban egyre divatosabb lett, egy szót se szóltam, bár voltak elképzeléseim, de politikailag korrektebb, ha egy férj nem képzelődik. Az elnőiesedett bírói kar még a végén felállítja a Férjügyi Bíróságot a Munkaügyi Bíróság mintájára. Amikor a feministák csörtetnek, jobb ha az ember maga alá húzza a farkát.

Judit tehát elment cipőket árulni egy butikba, előlem gondosan eltitkolt fizetésért, ami a végnapjait élő Kádár korszakban nyilván üzleti titoknak számított. Aztán teltek a napok, a hetek, és nemigen történt semmi említésre érdemes. Azaz dehogy nem. Judit egyre másra különböző sikerekről számolt be.

Bejött egy férfi, de nem vett semmit, csak válogatott. Nagy dolog, mondtam rá én. A világ teli van unatkozó vásárlókkal, akik tulajdonképpen nem is tudják, mit akarnak. De ez tudta, mert (állítólag) naponta bejárt 15-20 percre, és nem vett semmit.

  • Na jó, így én – némi tettetett naivsággal, – de akkor mit akar?
  • Mit akar? Mit akar? – Vágta rá Judit, – hát engem.
  • Miért, te is eladó vagy? – Próbáltam szellemeskedni egyet.
  • Állatian belém van esve a pasi, csak olyan szemtelenül fiatal. Mondd meg őszintén, mit csináljak egy 22 éves taknyos fiúval?
  • A kérdés nem az, hogy te mit csináljál vele, – válaszoltam az akkor már 35 felett járó Juditnak, – hanem, hogy ő mit akar csinálni veled?
  • Na, mit gondolsz? – Tette fel nekem a teljesen felesleges kérdést.

Persze az egész témának nem volt semmi értelme, amit mind a ketten tudtunk, de játszottuk az agyunkat, ki tud flegmább lenni a másiknál. Mivel egyikünk se adta be a derekát, a téma napokon át felszínen maradt. Közben akarva, nem akarva egyre több adatot tudtam meg az illetőről. Kiderült a vezetékneve, családi állapota, mármint, hogy özvegy mamájával ketten élnek egy lakásban, hogy az 58-os vonalán lakik a Moszkva tértől az ötödik megállóval szemben, stb., stb. Gondolom, az adatok közlésének az volt az értelme, hogy az egész dolog hihetőbbnek hasson, és ha már adat, akkor nem érdemes hazudni, sokkal egyszerűbb a valóságot mondani, ha ugyan azt mondta. Na, majd elválik.

Aztán egy szép napon előállott Judit azzal a hülye ötlettel, hogy a Madáchban valami Shakespeare darab megy, nézzük meg. Csak hát, amióta elég bátor vagyok ahhoz, hogy saját véleményem legyen, Shakespeare-től libabőrös lesz a hátam. Véleményem szerint körülményeskedő történés gombolyítása értelmes ember részére a XIX. század óta elviselhetetlen.

– Hát jó, ha nem akarsz jönni, akkor elmegyek egyedül!

– Egyedül? – tettem fel a helyénvaló kérdést, – a te korodban?

– Na jó, nem egyedül megyek, elviszem magammal a Gábort, – vagyis a 22 éves takonypolcot, gondoltam magamban.

Ezzel a kérdés el is volt intézve. Volt még annyi élettársi, bár akkor azt hiszem éppen férj-feleség voltunk, na mindegy: szóval volt még annyi jogom, hogy megkérdezhettem, melyik nap mennek.

Most persze idekívánkozik annak beszúrása, hogy megismerkedésünk után közölte velem, hogy a házasság szerinte felesleges. Aztán a hátam mögött fűnek-fának azt mesélte, hogy egy rohadt strici vagyok, mert nem akarom elvenni feleségül, bár közös gyerekünk már 2 éves. Amikor ez a fülembe jutott, feltettem neki a kérdést, ne házasodjunk-e össze. Erre azt válaszolta „csak nem képzeled!” Egy évvel később azzal állt elő, hogy „rendezni” kellene a kapcsolatunkat, mert a Nikó nevű lányunknak ez olyan ciki. Harminc nap után mindketten elrebegtük a boldogító igent. Legfeljebb egy éve lehettünk házasok, amikor beadta a válókeresetet. Erre közös megegyezéssel elváltunk, de továbbra is együtt éltünk. Valószínűleg pont az ellenkezőjét akarta annak, amit én, csak nem tudott rájönni, én mit akarok.

Akkor vissza az eredeti történethez. A színelőadás napján ¼ 8-kor becsöngettem egy általam feltételezett lakásba, amit az adatok alapján egyáltalán nem volt nehéz megtalálni. A lakásban egy kedves, agyondolgozott, ötvenes néni fogadott, de volt ott egy jóval fiatalabb hölgy is, mint kiderült, a szomszéd lakásból. A kérdésemre, hogy hol a Gábor, azt a választ kaptam, hogy színházban. Nekem nem ezt ígérte, füllentettem egy nagyot. Nem akart ő színházba menni, így a mama, de jött érte egy nagyon erőszakos nő, és az én Gábor fiam nem tud nemet mondani, pedig az Olgikával is volt programja – és ezzel a másik nőre bökött. Mivel ennél többet nem is akartam tudni, meg nem is mondtak volna, szépen elbúcsúztam, és egyenesen mentem a Madách színházba, ahol hamarosan vége lett az első felvonásnak, és az emberek kiözönlöttek az előtérbe. Én meg, gondoltam, megnézem magamnak ezt a 22 éves, fülig szerelmes fiatalembert, aki egyszerűen nem tud meglenni a feleségem nélkül.

A nagy tömegben nem volt könnyű megtalálni őket, mert se nem sétáltak, se nem álltak sorban a büfé, illetve a WC előtt, helyette a férfi az egyik sarokban állt, precízebben, álló helyzetben be volt szorítva egy sarokba. Előtte állt Judit, akit brutális félrelökés nélkül lehetetlenségnek látszott kikerülni. Nőm vonagló testtel és elképesztő mennyiségű simogatással úgy bájolta a férfit, hogy azt egy indiai kígyóbűvölő is megirigyelhette volna. A jelenet elég sokáig tartott, és mivel Judit nekem háttal állt, elég közel mehettem az észrevétel veszélye nélkül. Lehet, hogy beleképzeltem az egészet, de nekem úgy tűnt, a férfi arcvonásain határozottan fellelhető volt a kétségbeesés, valamint a segélykérés minden jele. De végül is elég nagy fasz, ha nem volt hozzá kedve, mi a fenének ment el?!

Én természetesen jóval előbb értem haza, mint Judit, de azért ő is – mondhatnám feltűnően – korán megérkezett.

  • Na, milyen volt? – tettem fel az udvarias kérdést, amit természetesen a színi előadásra értettem.
  • Nem fogod elhinni! – válaszolta Judit. – Ez a pasi teljesen oda van értem.
  • Nahát, csodálkoztam el, – ez alkalommal abszolút őszintén – és ezt honnan veszed?
  • Hogy honnan? Hát ide figyelj! Beszorított egy sarokba, rám mászott, fogdosott, tapogatott, és egyáltalán nem érdekelte, hogy százan látnak.
  • Nem százan drágám, százegyen.
  • Hogy-hogy?
  • Úgy, hogy én is láttalak.
  • Te, láttál?
  • Igen, és megfigyeléseim szerint nem ő szorított be téged a sarokba, hanem te őt, és nem ő fogdosott téged, hanem te őt. És nem te nem tudtál szabadulni tőle, hanem ő tőled. – Ekkor néhány másodpercre vaskos csend ült be közénk, amit csakhamar Judit hisztérikus sikoltozásokkal tarkított monológja követett.
  • Te rohadt csibész, aljas gazember! Utállak, érted, utállak, gyűlöllek! Hogy tudtál ilyen szemét lenni?

Ma már tudom, hogy hatalmas hibát követtem el: Elkezdtem hangosan röhögni. Nem azon, hogy hisztériázott és még csak azon sem, hogy hazudott és lebukott. Elképesztően komikusnak tartottam, hogy ő megy el egy idegen pasival, majd össze-vissza hazudik, és mindezek tetejére ő mérges rám. Én nem szoktam hazudni, mert túl kényelmetlen és szekáns a hazugság észben tartása, de ha hazudnék és lebuknék, akkor vagy elnevetném magam, vagy minimum kellő méltósággal viselném. Lehet, hogy éppen ez a különbség az elfogadhatóan normális férfi és az enyhén elmebeteg nő között?

________________________________________________________

A mai magyar „vicc”


________________________________________________________
________________________________________________________
_______________________________

VM-266 Bevásárlás

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q228A hipermarketekkel versengő 0-24 órás kis ABC üzletek elődjei a Közértek voltak, amit Rákosi talált ki. A közértek előtti kiskereskedőket falvakban „szatócs boltnak”, városokban „fűszeres”-nek nevezték, pedig a fűszereken kívül mindent árult, ami ehető volt. A vevő nem mászkálhatót a polcok között, hanem meg kellett mondani a „segéd úrnak” (ő volt az eladó), hogy mit akart. A segéd úr pedig letette a pultra, majd összeszámolták, a vevő fizetett és ennyi. Illetve, mit tett le a pultra? Az ömlesztett árut (liszt, só, cukor, kávé, stb.) ki kellett mérni, mert ezek nem voltak előre becsomagolva, hanem zsákokban érkezett. Előkelőbb üzletekben például a kávét betették egy rézhengerbe, amiből egy szabályos csap nyúlt ki. A kávét tehát kiengedték egy zacskóba, mint a sőrt a pohárba. Még a tej se volt kiporciózva, hanem 25 literes kannákban érkezett, ahonnan ki kellett mérni. Természetesen volt literes üvegben előre kimért tej is, de az drágább volt.

A háziasszonyok általában egy adott fűszereshez jártak, akivel kialakult egy ismeretségi kapcsolat. Ha másik vevő nem várakozott, akkor a vevő szóba elegyedett az eladóval, aki egy idő után megismerte a vevő szokásait. „Nagyságos asszonyom, kitűnő piros paprika érkezett közvetlenül Kalocsáról, melegen tudnám ajánlani.” – „Köszönöm Lajos, adjon nekem 10 dekát, majd meglátom, hogy ízlik-e az uramnak.”

Kell-e említenem, hogy a vevő belépésekor fennhangon köszönt az eladó, vagy az eladók, ha többen is voltak. „Kezeit csókolom nagyságos asszony, rég tetszett járni nálunk.” – „Nehogy azt higgye, hogy hűtlen vagyok magukhoz, pár napra elutaztunk a férjemmel.”

A fűszeresnél a közel lakók előfizethettek tejre és péksüteményekre, amiket a „kifutó fiú” (aki ugye inas volt, nem pedig segéd) hajnalban kihordott és az előfizető küszöbére letett. Nagyobb tételek esetén, például paradicsom befőzés, az ismerős vevők néhány nappal korábban leadták a rendelést, hétfőre kértek 30 kiló paradicsomot, vagy 5 kiló meggyet. És még az is előfordulhatott, hogy a fűszeres hitelezett néhány napra, néhány pengő erejéig, indoklás nélkül.

Abban az időben hipermarketek természetesen nem voltak, de a fővárosban majd minden kerületben működtek „csarnokok”, amelyek mind a mai napig fennmaradtak. A csarnokokban szakosodott kereskedők vannak, így olyan árukat is kínálnak, ami az egyszerű fűszeresnél nem található. Meg lehet említeni például a libásokat, akik csak libákat árulnak, de azokat mindenféle „kiadásban”, vagy a gyümölcsárusokat elképesztő választékukkal. Talán a háziasszonyok különleges lelkületéből fakad, hogy a csarnokok nem csak fennmaradtak mind a mai napig, de új reneszánszukat élik.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
__________________________________________

(7) A globális felmelegedés legbizarrabb következménye

 

Tibor bá’ online

~q191A napokban láttam egy 2 perces videofelvételt Amerikából. A szín egy normálisan berendezett nappali szoba, ahol 30-40 macska össze-vissza mászkált, lehetetlenség volt őket megszámolni.

Nem tudom más hogy van a macskákkal, de én nem kedvelem őket. Nem lövöldözök rájuk légpuskával (bár gyerekkoromban megtettem), nem kötök dióhéjat a talpuk alá, hogy saját kopogásuktól rájuk jöjjön a frász, de látványuktól nem vagyok elragadtatva. Amikor pedig egy TV reklámban látok egy ilyen elkényeztetett szőrpamacsot, amit orrát összedugja egy manöken szerű ifjú hölggyel mielőtt a 200 forintos májkonzerv nyalogatásába kezdene, szóval akkor az kivágja nálam a biztosítékot.

Mindennek ellenére a nagy rakás macska látványára röhögő görcsöt kaptam. Na ekkor kinyílt az ajtó és bejött rajta az asszonyka, aki egy nagy zacskóból száraz tápot szórt szét a padlón, mintha galambokat etetne. A macskák egymás hegyén-hátán ugrálva kapkodták az égből pottyant mannát. Ha ez a rengeteg macska mind a nőé – gondoltam – akkor a teljes havi fizetése rámegy a macskákra. Na jó – folytattam a gondolataimat – de hova szarnak? Mert ami most beléjük megy, az hamarosan ki is fog jönni.

Aztán vége lett a videofelvételnek és jött a szöveg. Szóval a globális felmelegedés miatt az USA egyes helyein a tavasz hetekkel korábban kezdődik és a nyár hetekkel tovább tart mint eddig. Ennek egyenes következménye, hogy a nőstény macskák évente már ötször is tüzelnek és persze kölykeznek is. Ennyi macskára viszont nincs igény, ezért az állatmenhelyek annyira tele vannak, hogy magánszemélyeknek fizetnek a macskák elhelyezésére és tartására. Na, egy ilyet mutatott be a videofelvétel.

Szép ez az állatszeretet, de hová fog ez vezetni? Élelmiszer hiánnyal vegyített macska túltermelés. A végén még olasz módra megtanuljuk megenni a felesleges szaporulatot.      

_________________________________________________________
_________________________________________________________
______________________________________

(1601) Netanyahu megérdemli a zsidókat, azok pedig őt

Tibor bá’ online

 

~q137Az izraeli választások győzteséről, és a katasztrofális következményeiről szóló, Gideon Levy szerzőnek a Haaretz izraeli napilap március 18.-án megjelent cikkének magyar fordítása.

A választások befejezését követő exit polls eredményei alapján nyilvánvalóvá vált, hogy egy új zsidóságra van szükség. Nem egy újabb szavazást kell tartani új vezetők megválasztására, hanem egy másik zsidóságot kell megszavazni, de most azonnal, ugyanis az országnak sürgősen szüksége van rá, mert nem fog kibírni még négy évet Benjamin Netanyahuval, akiről tegnap este kiderült, hogy ő fogja kinevezni a következő kormányt.

Ha 6 év semmittevés, ha 6 év félelem, izgalom, gyűlölet, és kétségbeesés után ez a nemzet akarata, akkor valami nagyon nincs rendben. Miután az elmúlt hónapok során minden kiderült, és minden elhangzott és olvashatóvá vált, ha mindezek után a zsidó főnixnek sikerült feltámadni hamuiból és újra megválasztották, ha mindezek után a zsidó nép úgy döntött, hogy Netanyhaut újra választja, ha azt akarják, hogy még négy évig vezesse az országot, akkor valami javíthatatlanul megromlott.

_________________________________________________________

A poszt folytatását E-mailben küldöm el azoknak, akik évente legalább 5800 forint adománnyal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Útmutatás a donation/adomány lap alatt található. Az újonnan adakozók megkapják a visszamenő VIP fordításokat is.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
___________________________________

(1600) Helicobacter pylori

Tibor bá’ online

 

~q191„Régen” úgy tudtuk, hogy a sok idegeskedéstől gyomorsav túltengést kapunk, amitől előbb vagy utóbb gyomorfekélyünk lesz, amit ha elhanyagolunk akkor gyomorrákban halunk meg. Az egész folyamat nem tesz többet, mint 5 év. A folyamatba bármikor be lehet avatkozni váltakozó sikerrel. A gyomorfekéllyel sokan kínlódnak, mert a kiváltó okot nem tudják megszüntetni, vagyis élnek úgy tovább, ahogy előtte.

És akkor 10 évvel ezelőtt két ausztrál orvos kitalálta, hogy az egész folyamathoz, de legfőképpen a rákhoz kell még valami. Ez a valami a Helicobacter pylori volt, ami egy közönséges baktérium, gyakran megtalálható az emberi gyomorban. A Hp. nem mindig okoz rákot, de a ráknál ott kell, hogy legyen. Hurrá! A felfedezőkhöz Barry J. Marshall és Robin Warrenhez 2005-ben hozzá vágtak egy Nobel-díjat. Ettől kezdve, aki nem akart gyomorrákot kapni, kiirtatta gyomrából a Hp.-t. És boldogan éltek, amíg meg nem haltak, azaz mostanáig.

Ugyanis Martin J. Blaser egy harmadik, de amerikai orvos kiderítette, hogy ez a történetnek csak egyik része, a másik része ennél lényegesen érdekesebb. Ugyanis szöget ütött a fejében, hogy-hogy ezrek nem kapnak gyomorrákot, pedig teli van a gyomruk Hp.-vel, ami különben az isten tudja mióta lapul a homo sapiens gyomrában. Röviden szimbiózisban él az emberrel, de nem egészen. Ugyanis az élet nem ilyen egyértelmű. Létezik amfibiózis is, ami majdnem olyan, mint a szinbiózis, de csak majdnem. A lényeg, hogy a szimbiózis mindkét fél részére kedvező, az amfibiózis pedig az egyik fél részére hol kedvező, hol pedig kedvezőtlen. És persze ez esetben mi vagyunk azok, akiknek az együtt élő partnere, a Hp. pont ezt csinálja. Egyfelől véd minket a refluxtól, autoimmun betegségektől, allergiáktól, asztmától és még az elhízástól is. Viszont gyomorfekély esetén ellenünk fordul. Csak hát gyomorfekélyt kapni nem kötelező. Minden esetre a gyomorfekély elleni harcban az első lépés a Hp. megfékezése.

Most viszont az is kiderült, hogy a mai ember roppant kényelmes, egészségével kapcsolatban például, semmit se tűr el. Pirulázik. Ez azt jelenti, hogy minden bújára-bajára bevesz egy pirulát, és minden OK. Fáj a feje? Pirula. Ég a gyomra? Pirula. Ma még nem szart? Pirula. Túlsúlyos? Pirula. Tüsszög? Pirula. Sokat zabált? Pirula. Emésztési görcsök? Pirula. Megfázott? Pirula, pirula és pirula. A sok és indokolatlan antibiotikum szedés kiirtja a Hp-t a gyomorból, és kiderül, hogy van (most már csak volt) belőle haszon is. Először is a gyomor előállít két fontos hormont a leptint és a ghrelint, de ehhez szükség van a Hp. jelenlétére. Ez a két hormon szabályozza az energiatárolást és felhasználást. Eltávolítása megzavarja az anyagcsere folyamatot. Talán ennél is fontosabb, hogy Hp. távollétében a nyelőcső betegségek következhetnek be bizonyítottan. Gyerekek esetében pedig az asztma fordul elő sokkal nagyobb gyakorisággal. Ebből az következett, hogy a Hp kiirtásával kapcsolatban az szakorvosok két táborra szakadtak, pontosan úgy, ahogy a mandula kivételével kapcsolatban történt két emberöltővel korábban.

Újra bebizonyosodott, hogy a természet a titkait nem szívesen tárja fel, alaposan meg kell érte küzdenünk.

Forrás URL: http://www.alternet.org/personal-health/overuse-antibiotics-driving-rates-ulcers-stomach-cancer-allergies-asthma-and-obesity

________________________________________________________
________________________________________________________
___________________________________

(1599) A Barbarossa hadművelet árnyéka a NATO-ra vetítődik

Tibor bá’ online

 

~q191Szerző Finian Cunningham (© Strategic Culture Foundation – 2015.03.13.) Fordította: Tibor bá’

Az Atlantic Resolve NATO hadművelet részeként a héten újabb US katonai egységek érkeztek a Baltikumba. Azt a látszatot megjátszva, hogy megvédik Európát az „orosz agresszióval” szemben. Ennek keretein belül több mint 100 Abrams tank és Bradley páncélozott jármű gördült be Lettországba. Egy hónappal korábban hasonló méretű motorizált katonai egységet küldtek Észtország Narva városába. A járműveken ott lobogott az amerikai hadsereg 2. Calvary ezred zászlaja mindössze 300 méterre az orosz határtól.

Földrajzilag Narva városa egy keletre nyúló öblösödésben van, észak, kelet és dél irányában Oroszország fogja félkörbe. A város mindössze 100 kilométerre van Szentpétervártól, Oroszország második legnagyobb városától, amihez súlyos történelmi emlékek fűződnek. A korábbi nevén Leningrádot 1941-1944 között a náci Németország ostromolta, aminek következtében megközelítőleg egymillió orosz vesztette az életét mielőtt a német Wehrmachtot vissza tudták szorítani, majd győzedelemre jutni felette.

Visszatérve a jelenbe, John O’Conner amerikai tábornok kijelentette, hogy a Lettországba küldött amerikai katonák „megelőzik az orosz agressziót” amihez hozzátett egy orwelli szöveget „a szabadságért harcolni kell, a szabadságot meg kell védeni.”

Viszont az amerikaiak által vezetett Atlantic Resolve hadművelet a Baltikumban és más kelet európai NATO tagországokban az amerikai jelenlétet az elmúlt évben jelentősen megemelte. Technikailag azt állítják, hogy az amerikai katonák „turistáskodnak” ezért a korábbi megállapodásokat nem sértik, ami szerint az orosz határok mentén az állandó jelleggel állomásozó NATO erők létszámát nem lehet emelni. Persze a valóságban nem lehet nem észrevenni, hogy Washington valójában a geostratégiailag érzékeny területen jelentősen megemelte katonai jelenlétét, amivel megszegi Moszkvának tett ígéretét. A NATO vadászgépek járőrözése a Baltikum felett az elmúlt évben megnégyszereződött, csak úgy, mint a NATO hadihajók létszáma a Fekete-tengeren.

Ami pedig az „orosz agressziót” illeti, Washington és a felelősségre vonható Litván, Lett és Észt jobboldali kormányok megengedték önmaguknak azt, amit nem tehetnének meg az 1990-ben aláírt NATO-Orosz Federáció határozat szerint, vagyis a katonai jelenlét kiszélesítését Oroszország nyugati határvonala mentén. Miközben az Atlantic Resolve hadművelet indoka egy alaptalan amerikai propaganda, miszerint Oroszország az agresszor elsősorban Ukrajnában, de egész Európára nézve is. Ezzel szemben a tény az, hogy orosz katonai egységek nincs jelen Ukrajnában és egyetlen európai országban sem. A valóság ilyen szemérmetlen megcsúfolása az amerikai propaganda hadjárat egyik kulcspontja.

Amerikai parancsnokság alá tartozó Patriot és Cirkáló rakéták telepítése a Baltikumban, valamint Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, valamint Ukrajnában, és Grúziában az előttünk álló hónapok folyamán meg fog történni.

Michael Foster amerikai ezredes azt mondta a megtartandó európai hadgyakorlatról, hogy „a nyár végére bemutatunk egy olyan hadművelet, amely a Baltikumtól egészen a Fekete-tengerig fog kiterjedni.” – Nem hiszem, hogy az amerikai ezredes tisztában van hadgyakorlatának történelmi jelentőségével. A probléma részben abból adódik, hogy az amerikaiaknak, és sok nyugati politikusnak fogalma sincs a történelemről. El vannak kápráztatva a győztes nyugatiak történetével, ami nincs tekintettel a tényleges okokra, és következményekre. Ez a történelemszemlélet a kronológiai események propagandával átitatott verziója, amiből a kiváltó okok hiányoznak, és arra vannak felhasználva, hogy igazolják a nyugati hatalmak „kiváltott” akcióit. Ez a hiányos történelemszemlélet az oka annak, hogy a történelem oly sokszor megismétli önmagát. A tényleges okok és következmények ismerete nélkül a megismétlés elkerülhetetlen. És persze ez az, amit a nyugati oligarchák akarnak, hogy bűnösségüket ne láthassák a társadalom széles tömegei.

Vizsgáljuk meg az amerikai vezetéssel végrehajtandó Atlantic Resolve hadműveletet történelmi távlatból. Ugyanis ez esetben érzékelhetjük, hogy a jóval korábbi, Barbarossa inváziós hadművelettel összecseng, amit 1941 nyarán a náci Németország indított a Szovjetunió ellen. Ráadásul ezt nem egy mesterséges analógia a szenzációhajhászás végett. Ha meggondoljuk az ideológiai motivációt, akkor felfedezhetünk egy következetes folytonosságot.

A náci Németország ki nem provokált inváziója a Szovjet Unió ellen, 1941 Júniusában a modern történelem legnagyobb katonai inváziója volt, aminek következménye 30 millió orosz áldozat. Ezek egy részét a Waffen-SS és az Einsatzgruppen végezte ki, valamint éhezés váltotta ki Leningrádban és Sztálingrádban.

A Barbarossa hadművelet, csak úgy, mint az Atlantric Resolve hadművelet a Baltikumtól a fekete-tengerig terjedt. A tényleges inváziós pontok Észtország, Lengyelország és Ukrajna voltak. És akkor mi azon töprengünk, hogy a jelenlegi Kijevi rezsim támadása a kelet ukrajnai orosz ajkúak ellen miért olyan provokatív Oroszországnak? A német Barbarossa hadművelet alatt ukrán katonai egységek működtek együtt a német csapatokkal, és több millió ukrán honfitársukat, oroszokat, lengyeleket, cigányokat, zsidókat végeztek ki. Ezek mind „untermenschen” (alsórendű emberek) voltak, akiktől a kivételezett „árja” németek meg akartak szabadulni.

Amikor 1925-ben Adolf Hitler megírta hírhedt manifesztétumát, a Mein Kampf-ot, feltételezte, hogy Németország nagyságát a szovjet Oroszország összezúzásával érheti el. A részükre szükséges „lebensraum” (élettér) a keleti területek elfoglalásával biztosítható, ahol – szerinte – „untermenschen” (alsórendű) szlávok élnek bolsevik zsidók uralma alatt. Hitler zsidógyűlöletéhez csak a kommunista Oroszország utálata érhetett fel. Nézetei szerint mindkét népet ki kell irtani. – A nyugati hagyományos történelem Hitler antiszemitizmusára koncentrál, és az ő „végső megoldása” elsősorban a zsidók ellen szól. Az igazság az, hogy Hitler legalább annyira ragaszkodott a Szovjet Oroszország megsemmisítéséhez is. Ezen a rögeszmén a Nyugati uralkodó réteg osztozott Hitlerrel a II. világháború előtti években.

1918-ban, az I. világháború végén, a 20 millió halott ellenére, Robert Lansing, amerikai külügyminisztert egy egészen más ügy idegesítette, amikor a következőket írta: „Bolsevizmus a legocsmányabb és legutálatosabb dolog, amit az emberi elme valaha is kitalált… rosszabb, sokkal rosszabb, mint Németország poroszodása, és az emberi szabadságra sokkal nagyobb veszélyt jelent.”

Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom, és a kommunista felkelés veszedelme a Nyugati uralkodó osztály számára fenyegető lidércet jelentett. Ezt ráadásul még aláhúzta a kapitalizmus akkori krízise és az ebből származó gazdasági recesszió, társadalmi összeomlás és a fejük felett lebegő Gazdasági Világváltság, ami tükörképe volt a mai krízisnek.

Az európai fasizmussal kokettált a nyugati uralkodó osztály, Portugáliától Spanyolországon és Olaszországon keresztül Németországig, mint az Orosz Októberi Szocialista Forradalom által inspirált szocialista mozgalmakkal szembeni bástyával. Különösen a hitleri Németország az ipari bázisával, szovjet ellenes vezetésével tűnt legalkalmasabbnak arra, hogy letörje a növekvő európai munkásmozgalmakat, valamint a nyugati kapitalizmussal rivalizáló Oroszországot.

Történelmi tény, hogy az amerikai nagyvállalatok a Wall Streeti bankoktól kezdve a Ford és General Motors-ig igen komoly mértékben támogatták a német háborús készülődést az 1930-as években. Neville Chamberlain és Lord Halifax külügyminisztere által vezetett brit konzervatív uralkodó osztály titokban elfogadta a Führert, vagyis szabad kezet engedtek neki, hogy kelet irányába terjeszkedjen. Amikor 1938-ban a náci Németország bekebelezte Ausztriát és a cseh Szudétaföldet az a Szovjet Unió elleni támadásnak csak a kezdetét jelentette, amire a Nyugati uralkodó osztály csendben drukkolt. (lásd: Alvin Finkel és Clement Leibovitz szerzők Chamberlain-Hitler összejátszás című művét)

Amikor 1941 nyarán a Barbarossa minden idők legnagyobb katonai hadművelete beindult, a geopolitikai rivális, Oroszország összezúzására, az nem csak Németországnak volt a stratégiai célja, de a nyugati hatalmaknak is, akik titokban besegítette a náci háborús gépezet felállításába.

A hirtelen bekövetkezett történelmi fordulat, vagyis, hogy a nyugati kormányok a náci Németország ellen fordultak, saját taktikai érdekükért történt. De igen árulkodó az, hogy amint vége lett a II. világháborúnak, ugyanezek a nyugati hatalmak elkezdtek náci ügynököket, bérgyilkosokat beszervezni a Szovjet Unió ellen indított új hidegháború megvívásához. Ukrajna és a balti országok újra a háború utáni, Oroszország elleni áskálódás eszközévé váltak pontosan úgy, ahogy a náci Barbarossa hadművelet alatt volt, csak ez alkalommal a szervezést a CIA, M16 és az 1949-ben létrehozott, amerikai dominanciával bíró NATO végezte.

Ma már Oroszország nem követi a bolsevizmust, mint állami ideológiát. És eszünk ágában sincs azt állítani, hogy az amerikai vezetés alatt álló NATO az orosz territórium körül végrehajtott manővereiből egy összefüggő általános támadás nőhet ki, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy Oroszország még mindig egy problémás rivális Amerika és a nyugati hegemónia számára. Vlagyimir Putyin vezetésével Moszkva akadályt jelent Ázsia és a Föld többi része felett gyakorolt amerikai vezetésű kapitalista dominancia részére.

Oroszország folyamatos követelése, hogy Washington tartsa be a nemzetközi törvényeket, Washington számára egy kellemetlen akadékoskodás a megkövetelt „kivételes” helyzetének gyakorlására ellen, ami szerint katonai erőt alkalmaz mindig és mindenhol, ha globális hegemóniáját bármi veszélyeztetni meri. Putyin, mint az egész világon elismert államférfi, széleskörű támogatása és az amerikai uralkodás megvetése Washington számára meglehetősen bosszantó. Ebből kell kiindulnunk, amikor az amerikai gyűlölködést vizsgáljuk Oroszországgal szemben, amiből az Atlantic Resolve hadművelet sarjadt.

Az elmúlt évszázad történelmi egybeesése, vagyis a Barbarossa és az Atlantic Resolve hadgyakorlatok egymást követik Oroszországgal szemben alkalmazott nyugati agresszióban. A nyugati hegemónia Oroszországot egy ellensúlyozó erőnek fogja fel, amiért el kell tüntetni a Föld felszínéről.

Viszont Oroszország részére az bosszantó bekerítést jelentő Atlantic Resolve hadművelet kellemetlen emlékeket idéz fel a múltból, és pedig okkal. A 74 évvel ezelőtt elindított Barbarossa hadművelet az orosz tudatba az elképzelhetetlen szenvedést véste be. Akkor Oroszország a teljes megsemmisülés szélén állt, és csupán sok millió orosz hősies feláldozása árán menekült meg. Nincs olyan nép a földön, amely belegyezne abba, hogy valaha is közel kerüljön ilyen helyzethez.

A Nyugat a történelem folyamán sose szenvedett olyan mértékben, amilyen az orosz népre rászakadt. Ezért a nyugati embereknek, különösen az elitnek fogalma sincs, hogy az orosz nép milyen mértékben elkötelezett hazája megvédésében. Vlagyimir Putyin szülővárosában, Szentpétervárban egy millió ember fizetett életével a német ostrom alatt.

Amikor a nyugati vezetők megállás nélkül a „szabadság megvédéséről” beszélnek, és Oroszországot paranoiával vádolják, az előbújó történelmi ismereteiknek hiányossága még nagyobb veszélyt jelent a világra, mert Oroszország – igen helyesen – az agresszió folyamatosságát érzékeli.

_________________________________________________________

Tibor bá’ megjegyzése: Finian Cunningham szaktudásához semmi kétség nem fér, következtetései logikusak bár van benne némi részlehajlás. Például a szovjeturalom alatt élő népek, így mi magyarok is, nem a kapitalizmus ellenességet kifogásoltuk, hanem a világuralomra törés költségeinek a nyögését, az alacsony életszínvonalat és a politikai elnyomást, amiről egy szó se esett. Az a tény is át van ugorva, hogy a hős szovjet nép 30 milliós áldozat ellenére sose verte volna meg a Wehrmachtot, ha a kölcsönbérleti szerződés keretein belül Amerika nem küld 18.735 repülőgépet, 11.567 harckocsit, 1981 mozdonyt, 375.883 (!) teherautót, 51.503 dzsipet, egyéb más hadianyagok között. — Cunningham szövegében folyamatos ismétlésekkel lehet találkozni, amiket (szokásomtól eltérően) nem szerkesztettem ki. Ezeknek ellenére a cikk információs értéke óriási, hiszen ilyen megfogalmazásokat a magyar médiában nem lehet fellelni se kormánypárti, se ellenzéki, se semmilyen elkötelezettség esetén. Ez az oka annak, hogy teljes terjedelemben leközöltem, nem csináltam ebből a meglehetősen hosszú fordításból VIP posztot, de volt az utolsó alkalom, amikor ilyen szintű fordítás simán átment.

________________________________________________________
________________________________________________________
______________________________________

(1598) Hat jelzés arra, hogy megszakíts egy barátságot

Tibor bá’ online

Szerző: www.jennifertwardowski.com  (megjelent: The Huffington Post 2015.03.02.)

Tapasztalataim szerint a barátság természetes módon megy át különböző fokozatokon. A kezdetben hallatlan közel vagytok egymáshoz, az égvilágon mindent elmondotok egymásnak, aztán évekkel később csak néha-néha jöttök össze egy kis beszélgetésre. A barátság mélységét több tényező is befolyásolhatja. Te megházasodsz, a barátod nem. Neked gyerekeid lesznek, a barátodnak nem. Te törtetsz az előrejutásért, a barátod nyugodtan él. Te családi kirándulásokra jársz, a barátod minden héten kirúg a hámból, és így tovább. Ez zavarólag hathat, viszont ez egy természetes fejlemény, végül is valamennyien „fejlődünk” (változunk) az idő múltával. Ami ma érdekel minket, az mellett holnap közömbösen elmegyünk. Ha viszont ezeket félretesszük, az életben akadnak olyan pillanatok, amikor az a helyes, ha egy barátságnak véget vetünk, de mivel ez egy nehéz döntés, fel lehet sorolni hat olyan „jelzést”, ami indokolt egy barátság felbontására.

_________________________________________________________

A poszt folytatását E-mailben küldöm el azoknak, akik évente legalább 5800 forint adománnyal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Útmutatás a donation/adomány lap alatt található. Az újonnan adakozók megkapják a visszamenő VIP fordításokat is.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
___________________________________

(1597) Mi alapján választunk vezetőket?

Tibor bá’ online

 

~q191Jelen pillanatban, az egész világon, a vezető elit túlnyomó többségének jogi végzettsége van. Ez azt jelenti, hogy lövésük sincs a természettudományok terén. Hatalomra kerülésük után, amikor a törvényhozásban jeleskednek, kiderül, hogy minden fontos témában hülyék, mint a segg. Többnyire mennek a makacs hülye fejük után. Ezért van az, hogy az emberiség ott áll, ahol éppen áll. Egy vezetőnek módjában áll 12.000 milliárd forintért venni egy atomerőműt, de fogalma sincs mi az a radioaktív izotóp, vagy annak felezési ideje, vagy mi a különbség az alfa és a gamma sugár között, se azzal nincs tisztában, hogy a hűtéshez rengeteg víz kell, és esetleg néhány éven belül, a nyári időszakban nem lesz elegendő víz a Dunában. Minden igyekezete, hogy minél nagyobb ütemben növekedjen a gazdaság, de persze a Római klub jelentéséről még csak nem is hallott, és eszébe se jut, hogy nem csak a fák nem nőhetnek az égig. Ne csodálkozz tehát, hogy mialatt az emberiség gyorsuló tempóban rohan a saját halálába, ennek elkerülésére még a legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb lépéseket se teszik meg. Az ok nem önzés (bár jeleskednek benne), nem gonoszság (bár nem éppen a nemes lelkűség az erősségük), hanem a sima tudatlanság. A leghalványabb fogalmuk sincs arról, amit a természettudományosan művelt középréteg kiráz a kisujjából kamaszkora óta.

Életünket, a Föld élővilágát természettudományos törvények irányítják. Ezeket a törvényeket nem választott képviselők szavazták meg, ezen törvények megismerését tudatos kutatásokkal a természettől csaltuk ki. Ma már ismerjük őket, már aki ismeri, de a mindenható törvényhozóink nem ismerik, mert pökhendi nagyképűségükben úgy gondolják a birtokolt, szinte korlátlan hatalom őket minden bajtól, hátránytól mentesít, és mire rádöbbennek saját rövidlátásukra, már késő lesz.

Nem értem, hogy a mai átlagember, sőt akár képzett humán szakos diplomások miért mennek el a természettudományok minimális ismerete mellett. Miért gondolják, hogy nekik nincs rá szükségük? Hiszen pont ez a vak magatartásuk teszi őket sebezhetővé a gomba módra szaporodó sarlatánok kezei között, ahová butaságuk miatt kerülnek.

Játszunk együtt! Kíváncsi vagy-e milyen mértékben vagy csőbe húzható? Megállapítható, ha megpróbálsz válaszolni az alábbi kérdésekre:

  • Használható-e a kávéfőzőbe lerakódott vízkő feloldásra a konyhában található szódabikarbóna és citromsav keveréke? (Háziasszonyok ezt a tanácsod adják egymásnak az Interneten)
  • 230 Voltos áramkörbe párhuzamosan kötve 2 db 1000 Wattos radiátor mellett mekkora áram folyik a vezetékben? Kibírja-e ezt a 6 Amperes kismegszakítód?
  • A leforrázod a kézfejedet, mi a legokosabb teendőd?
  1. a megégett felületet bekened libazsírral, ha nincs akkor vajjal,
  2. a megégett felületet bekened jóddal és bekötöd,
  3. a megégett felületet hideg víz alá tartod, vagy jeget teszel rá.

Ne írd meg nekem a válaszokat, csak gondolkodj el rajta.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
_____________________________________________

(ACs-35) Azok a csodálatos nők – Egy + négy

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228A második feleségem lelépése után (és a harmadik megtalálása előtt) találkoztam „néhány” nővel. Akkor még nem volt Internet, az ismerkedés egyszerű apróhirdetések útján történt. Néhány levélváltás, majd a találkozó megbeszélése adott helyen, adott időben és adott öltözékben, hogy megismerjük egymást.

Volt olyan hölgy, akivel délelőtt 11-kor találkoztam egy presszóban, ahol fél deci hubi rendelésével nyitott, miközben én antialkoholista vagyok. Délelőtt 11-kor? Megáll az eszem, de nem ő az egy + négy.

Egy másik alkalommal az akkor még üzemelő Hauer cukrászdában találkoztunk a Rákóczi úton, természetesen délelőtt 11-kor. A hölgyről csak annyit tudtam, hogy 35 éves (plusz a letagadott évek), az egészségügyben dolgozik (gondolom ágytállal szaladgáló nővér csapnivaló fizetéssel), szereti a komoly zenét (ez csak maszlag), imád kirándulni (persze, Görögországban, ha én fizetem) és szabad idejét olvasással tölti (a tévé előtt, könyvvel a feneke alatt). Én Eszterházy kockás öltönyben leszek, ő pedig sárga pulóverben fog feszíteni.

Messziről jöttem, jóval előbb érkeztem, úgy ültem le, hogy szemmel tarthassam a bejárati ajtót. Jött két nő, aztán egy nő és egy férfi, aztán sokáig senki, aztán megint egy nő és egy férfi, és már el is múlt 11 néhány perccel, de semmi sárga pulóver. Aztán betódult egy középkorú nő zöld pulóverben, egy jóval idősebb matróna bordó pulóverben, és három kölyök kb. 8 és 12 között. Azon kezdtem gondolkodni, hogy legfeljebb 15 percet várok, ha nem jön negyed 12-ig, akkor annyi. Na, ekkor odaért hozzám a zöld pulóveres nő és közölte velem, hogy rá várok, és elhozta magával (a soha egy szóval se említett) gyerekeit is, és a mamáját.

Persze mindenkinek lehetnek gyerekei, senki se várja el egy 35 éves nőtől, hogy szűz legyen, ne legyenek gyerekei, és ne legyen előélete, de talán egy ilyen népes tábor megjelenését meg lehetne említeni az utolsó levélben. Na, mindegy, a kölykök körbe nyüzsögtek, a nők leültek. A csendet én törtem meg, megkérdeztem mit kérnek. Egyszerű emberek lévén nem cifráztak, mindenki franciakrémest kért (még jó, hogy hubi nélkül).

Rendeltem 5 franciakrémest, majd közöltem, hogy lenne egy telefonom, de korábban nem mertem elmozdulni, félve, hogy elkerüljük egymást. A pincér után mentem, kifizettem az 5 krémest, majd a telefonfülke felé vettem az utamat, elmentem mellette, és kiiszkoltam az ajtón. – Itt be is fejezhetném a történetet, mert tényleg nincs tovább, de kikívánkozik belőlem, mit képzelt ez a nő? Hogy könnybe lábadt szemekkel fogom megkérni a kezét közvetlenül a franciakrémes után, úgy meghatódok a kedves mamától és a 3 (feltehetően) vásott gyerektől? Vagy csak egyszerűen nem gondolkodott. Különben, ha ezt folyamatosan csinálja, akkor a gyerekei (plusz a nagymama) minden héten ehetnek egy-egy ingyen franciakrémest. Egész jó kis fizetés kiegészítő.

_________________________________________________________

És az eheti angol vicc 😀

The Winter Boots
Did you hear about the teacher who was helping one of her pupils put on his boots? He asked for help and she could see why. Even with her pulling, and him pushing, the little boots still didn’t want to go on.

By the time they got the second boot on, she had worked up a sweat. She almost cried when the little boy said, ‘Teacher, they’re on the wrong feet.’ She looked, and sure enough, they were.

Unfortunately, it wasn’t any easier pulling the boots off, than it was putting them on. She managed to keep her cool as, together, they worked to get the boots back on, this time on the correct feet.

He then announced, ‘These aren’t my boots.’ She bit her tongue, rather than get right in his face and scream,
‘Why didn’t you say so?’ like she wanted to. Once again, she struggled to help him pull the ill-fitting boots off his little feet.

No sooner had they got the boots off when he said, ‘They’re my brother’s boots. But my Mom made me wear ’em today.’

Now she didn’t know if she should laugh or cry. But she mustered up what grace and courage she had left to wrestle the boots BACK onto his feet again. Helping him into his coat, she asked, ‘Now, where are your mittens?’

He said, ‘Um, I stuffed ’em in the toes of my boots.’

She’ll be eligible for parole in three years.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_______________________________

VM-265 Matuska Szilveszter

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q228Matuska Szilvesztert nem kell bemutatni, akinek mégis, csak röviden. Ő volt az, aki 1931. szeptember 12-én felrobbantotta a Biatorbágyi vasúti hidat (amit akkoriban viaduktnak becéztek) egy Bécsbe tartó vonat alatt, minden racionális ok nélkül, puszta vasútmániából. Ez ugyan a múltban történt, de sok VM-haszon nem lenne belőle, viszont az akkori körülményeket az írásom elég jó körül fogja járni.

Apám 1931 nyarán töltötte be a 22. életévét egy géplakatosi segédlevéllel a zsebében, de semmi körülmények között nem akart élete végéig a satupad előtt állni. Sok mindennel próbálkozott a Gazdasági Világválság kellős közepén, a totális magyar nyomorban, de semmi se jött be neki. Elsősorban egy valamirevaló munka. Pótmegoldásként ekkortájt járta az észak dunántúli falvakat, mint vándor műszerész, aki hibás vekkerórákat, varrógépeket, darálókat javított a helyszínen. A legtöbb helyen nem pengővel fizettek a munkájáért, hanem kapott egy jó ebédet és egy pár kolbászt az útra. Apám nem volt nagyigényű, megelégedett a puszta létének a fenntartásával. Ha egy településen több javítani való akadt, akkor napokig ott maradt. Szállást szívesen adtak a hálás gazdák. Sőt szinte járványszerűen akartak belőle vőt gyártani a módosabb gazdák. Kár, hogy nem állt kötélnek, most lenne néhányszáz hektár földem, és munka nélkül élhetnék az EU csatlakozás óta. 😀

Aztán vége lett a nyárnak, és apám azon törte a fejét, hogy a rossz idő beálltával mihez kezdjen, mert az őszi esőben az országúti gyalogláshoz nemigen volt kedve. Végül szeptember 12-én éjszaka felrobbant a közelben lévő Biatorbágyi híd. A magyar királyi csendőrség azonnal megszállta a környező falvakat, idegenek után kutatva, vagyis nem helyben lakókat kerestek. Ennek a kritériumnak apám ragyogóan megfelelt, pláne, hogy a hátizsákja teli volt kéziszerszámokkal. Bevitték az őrszobába és egy erőteljes pofonnal megkezdődött a kihallgatás. Ez egyáltalán nem volt meglepő, mert a magyar királyi csendőrség nem ismerte az emberi jogokat, csak rendet tudott tartani vidéken, de azt nagyon jó hatásfokkal végezte. Apám elmondta, hogy mi járatban van, aminek a lenyomozásáig a további pofonokat felfüggesztették. Most persze az következne, hogy miután tisztázódott a dolog, elnézést kérve az elhamarkodott pofonért, szabadon engedték. Csakhogy a megkérdezett módos, kikosarazott, és bosszúért lihegő gazdák csalfa módon gyanújuknak adtak hangot, és ugye abban az időben minél gazdagabb volt valaki, annál szavahihetőbbnek vették a hatóságok. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a hivatalosságok kommunista szervezkedést feltételeztek a háttérben, és ugye egy fiatal, eszes, munkásember nagyon is beillet volna a képbe.   De aztán többen eskü alatt vallották, hogy az adott éjszaka náluk aludt a pajtában.

Így aztán apám szabadon engedték, kolbászokkal és szalonnával megrakott hátizsákjával visszautazott Pestre és a nyakát törte, hogy valakit teherbe ejthessen, ami 5 hónapon belül sikerült is neki. A többi már ismert tény.

________________________________________________________
________________________________________________________
__________________________________

(1596) Előtérben a valóság

Tibor bá’ online

 

~q191Néhányszor már kifakadtam, hogy az Interneten minden megtalálható, a valós és értékes információtól az abszolút hülyeségig bármi, és egyesek a hülyeségekre hivatkoznak. [Legújabb gyöngyszem egy női blogból érkezett, ami szerint vízkövet a legjobban eltávolítani citrom(sav) és szódabikarbóna keverékkel lehet]. Ezen hiányosság kiküszöbölésére már számtalan ajánlat látott napvilágot, a legújabb szerint a Google feladata lenne a trollok és a hamis információk sakkban tartása. Ennek eszköze lehetne egy olyan program, ami a websitokat megbízhatóságuk szerint rangsorolná. Jelenleg a search enginek a websitok népszerűsége szerint szelektálnak, ami azt jelenti, hogy azok az oldalak, amelyeken nem bizonyított celeb pletykák, vagy összeesküvés elméletek vannak, felkerülnek a kiemelt helyekre.

A New Scientist munktársa, Hal Hodson bejelentett egy olyan javaslatot, ami ismeretekre alapozott értékelést ad. A szoftver rákapcsol egy (Knowledge Vault) ismeret gyűjteményre, amit a Google állít össze az Internetről. Tényeket, amelyekben egyhangúan egyetértenek a websitok. Az olyan oldalakat pedig hátrasorol, amelyeken ellentmondásos információk vannak. [Na, ez lesz Arma halála]

Még csak szó van róla, de a tudomány ellenes társaságok (a tudomány is egy vallás, stb.) már is kiborultak „hová fog ez vezetni?” alapon. Anthony Watts a klímaváltozás tagadó honlap: “Watts Up With That alapítója panaszkodva fakadt ki a FoxNews-nak. „Látogatóim jelentős részét a Google küldi a honlapomra, ha ez elmarad, nem állhatok le vitázni egy géppel.”

Valódi problémát a politikai indítékkal bíró megállapítások jelentenek. Ki döntheti el – például – hogy Ukrajnában ki hazudik, és ki mondja meg az igazat?

________________________________________________________
________________________________________________________
___________________________________

(1595) Placebo

Tibor bá’ online

 

~q191Kazai Anita munkájának összefoglalása ismeretterjesztői szinten (http://ec.europa.eu/health-eu/doc/jp_hu_art_hu.pdf):

Egy jó nevű „gyógyszer” leviszi a vérnyomást akkor is, ha semmilyen hatóanyagot sem tartalmaz, de a páciens hisz benne. Ez a placebo. Persze placebo bármilyen beavatkozás lehet, például egy ultrahangos vizsgálat, ártatlan infúzió, vagy injekció.

A helyzet az, hogy a modern gyógyászat kialakulásáig az orvosi eljárások valójában mind a placebo-hatás miatt működtek. Bár ezt a megállapítást a New England Journal of Medicine könyvkritikusa, //Luois Lasagna// túlzásnak ítéli – szerinte több, évezredeken keresztül használt növényi szer, így például az ópium, és a digitálisz kiállja a tudományos próbát, amivel több hazai szakember is egyetért.

A placebo-hatás tudományos vizsgálata csak alig néhány évtizedes, és a kérdés jelentőségét a legtöbb orvos ma is messze alulbecsüli, pedig a placebo-hatás a jövő nagy kérdése, ugyanis a szervezet öngyógyító apparátusának megértése hatalmas távlatokat nyitna, azonban a mai, természettudományos orvosi gondolkodás tagadni igyekszik évezredes mágikus múltja miatt.

De vizsgáljuk a jelenségeket! Egy nem specifikus szernek nem csak pozitív, de káros hatása is lehet: ha valaki kapott már például ópiát tartalmú fájdalomcsillapítót, és azt hiszi, hogy újra azt kap, gátlódhat a légzése. Ha a páciens bizalmatlan egy kezelés iránt, annak hatására tünetei rosszabbodhatnak, egy szer elhagyása pedig megvonást eredményezhet: posztmenopauzális hormonpótlás után a korábban hormont szedők kétharmada, a placebót kapók 40 százaléka számolt be ilyen tünetekről.

Hogyan hat? Többféle, egymást kiegészítő elmélet igyekszik magyarázni a placebo-hatást. Fontos a kondicionálás szerepe: ha a kísérleti állatnak rendszeresen cukros vízben adnak immunszuppresszánst, később a cukros víz önmagában is kiváltja az immunrendszer gátlását.

Egy új, azelőtt nem ismert gyógyszer az alkalmazás első időszakában elérheti a kívánt hatást, majd hatékonysága csökken. Ez állatokban nem érhető el, valami jellegzetesen emberi mechanizmust kell tehát feltételeznünk a háttérben: ez az „elvárás.” Viszont a placebóhoz is hozzászokik a beteg, azonban az adag növelése nem állítja vissza az eredeti hatást. A csökkenés kivédhető, ha a folyamatos kezelés során csak időnként adunk placebót, ezáltal a valódi farmakológiai hatás is érvényesül, de csak akkor, ha a beteg számára ez nem tudatosul, és véletlenszerűen következik be, hogy melyiket kapja.

Ha megmondjuk a betegnek, hogy placebót kapott, a hatás azonnal megszűnik. Az elvárások erejét az is mutatja, hogy a fájdalomcsillapítók és a szorongásoldók sokkal kevésbé hatnak, ha a beteg nem tudja, hogy ilyen szert kapott. Alzheimer-kórban nem hat a placebo, valószínűleg azért, mert károsodott az elvárásokért felelős agyterület, a prefrontális cortex.

Közreműködő tényező a motiváció is: ha a beteg meg akar gyógyulni, kiélesedik a testérzékelése, a tüneteit máshogy értelmezi és viselkedése is módosul; jobban hat rá a placebo és jobban gyógyul. Ezzel ellentétben, ha egy betegben az a meggyőződés él, hogy bűnei miatt van a betegsége, és tulajdonképpen vezekelnie kellene, minden gyógyszer hatástalanná válik, és szenvedés teljes „mellékhatások” jelentkeznek nála. Azaz a páciens világképe, a kultúra, amiben él, szintén befolyásolja a placebo-hatás megjelenését: a gyomorfekélyes brazilok kevésbé gyógyulnak placebo hatására, mint az észak-európaiak, a gyomorfekély Németországban kezelhető a leghatékonyabban aspecifikus szerrel, a német hipertóniások azonban mindenki másnál kevésbé placebo-responderek.

A teljes gyógyszerhatás létrehozásáért tehát a farmakológiai összetevőn kívül mindig számos más tényező is felelős, nincs gyógyszer placebo hatás nélkül. A gyógyszer sajátosságai (íz, alak, szín, név), a gyógyszerszedő tulajdonságai (kor, műveltségi szint, személyiség, szocio-kulturális háttér, betegségtörténet, tapasztalatok), a gyógyszert felíró tulajdonságai (kor, személyiség, attitűd, státusz, tekintély), valamint a helyzet, amiben a gyógyszert felírták (rendelő, osztály, laboratórium, szociális esemény) egyaránt számít. Ezért törekednek gyógyító

 környezet kialakítására az egészségmegőrző kórházak mozgalom tagjai. Vészhelyzetben az ember tudatállapota módosul, bármi, amit mondanak neki, mélyen beivódik az agyába, majd a szervezete aszerint működik. Ha baleset ér bennünket, önszuggesztióval arra érdemes törekednünk, hogy megnyugtassuk magunkat, és a sérülés gyors gyógyulásáról szőtt gondolatok járjanak a fejünkben. Ekkor a gyógyulás valóban gyorsabb lesz. Nincs a megfigyelőtől független külső valóság, ezt nem csak a kvantumfizika mutatja meg, de MRI-vel is látható: a többiek által ránk gyakorolt nyomás módosítja a tudatállapotunkat.

Bebizonyosodott, hogy az agy és az immunrendszer egységes, integrált védekezőrendszert alkot, és kiderült, milyen mechanizmusok révén befolyásolják az érzelmek a gyógyulást. A gyulladásos citokinek például direkt agyi hatással bírnak, a makrofágokon kívül a hipotalamuszban is termelődnek, kialakítják a betegség-magatartást (láz, hiperalgézia, anorexia, aluszékonyság, letargia, depresszió). Az is elképzelhető, hogy a depresszió szisztémás gyulladás (infekció, autoimmun betegség, rák, stressz) következménye, az antidepresszánsok pedig valójában gyulladásos citokineket gátló hatásuknál fogva működnek.

Egy tavalyi NewScientist-cikk megállapításai szerint a placebó-hatás aláássa az evidencia alapú orvoslást. Ugyanis sok gyógyszer csak a placebó-hatást erősíti fel; sőt ha a beteg nem tud arról, hogy például diazepamot kapott, az nem is hatékony a műtét utáni szorongáscsillapításban. Ezért meg kell reformálni a placebó-kontrollált vizsgálatok módszertanát – mondja Bitter István és Vitrai József a Placebo: az orvostudomány kulcskérdése című írásában.

Milyen a jó placebo? A jó orvosság vagy csíp, vagy keserű, vagy drága. Ha a rendelés szabálytalan (pl. reggel 3, délben 1, este 2) az sokkal hatásosabb, mint a szokványos 3×1. A nagyobb méretű kapszulák jobbak a kicsiknél, két tabletta hatékonyabb, mint egy, az injekció placebóbb a tablettánál. A márkás és drága készítmények „erősebbek”. A jó placebót lelkes, támogató orvos adja: ha a doktor metakommunikációs jelzései is azt az üzenetet közvetítik, hogy a kezelés hatásos, az 20 százalékkal dobja meg a reagálók arányát.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________

(1594) Sose akarok saját gyereket

Tibor bá’ online

 

Ez a poszt eredetileg a FEMSPLAIN (Femsplain.com.) határozottan feminista blogban jelent meg, „Sokáig akarok élni gyerek nélkül” témakörben, amit szabad stílusban fordítottam le.

~q138

Mondok neked valamit, amin meg fogsz botránkozni, de előbb ülj le. Készen vagy? Akkor jó. — Nem akarok gyerekeket. – Tisztázzunk valamit! Nem azt jelenti, hogy még nem akarok gyerekeket. Nem azt jelenti, hogy majd csak a házasság után. Nem azt jelenti, hogy előbb visszafizetem az egyetem alatt felvett kölcsönt. Nem azt jelenti, hogy előbb veszek magamnak egy házat. Nincs semmilyen kikötés. Egyszerűen sose akarok saját gyereket.

_____________________________________________________________

A poszt folytatását E-mailben küldöm el azoknak, akik évente legalább 5800 forint adománnyal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Útmutatás a donation/adomány lap alatt található. Az újonnan adakozók megkapják a visszamenő VIP fordításokat is.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_____________________________________

(1593) Az idén megfut a klíma?

Tibor bá’ online

 

~q191A klímakutatók, klimatológusok óvatosak. Ha nem jósolnak, észre se veszik, ha jósolnak és nem jön be, akkor mindenki rajtuk röhög. Én nem vagyok óvatos, mások mérési adataira hivatkozom, viszont megmondom, hogy ezek csak az én gondolataim.

Nem rég volt szó ezen a blogon a vészjósló pozitív visszacsatolásokról. Ezek közül a leghíresebb a hó-jég albédója, magyarul a testek fényvisszaverő készsége. A fehér hó/jég a beeső fénynek mindössze 7 százalékát nyeli el (mint hőt) a többit visszaveri. Az óceán vize viszont a beeső fény 70 százalékát elnyeli. Nyilvánvaló, hogy minél kisebb területen van jég, annál több hőt nyel el az északi sarkvidék, és annál gyorsabban olvad a jég, annál kevesebb jég marad, annál kevesebb fényt ver vissza.

Másfelől viszont én úgy gondolom, hogy az Északi-sark körül fellelhető jég mennyisége elég jól jelzi a Föld klimatikus állapotát. Ez az oka annak, hogy a jégmezőkön végzett méréseket naponta figyelem. Ennek során tűnt fel először két hete, hogy az idén másképp alakul a tél végi jég gyarapodás, illetve az olvadás megindulása. Nézzétek meg az alábbi grafikon (amihez hasonlót már jó pár alkalommal bemutattam).

~q139Ez egy rendkívül érdekes grafikon. Mit állapíthatunk meg róla? A vastag szürke vonal az 1981 és 2010 közötti 30 év átlaga. A halvány szürke felhő pedig a szabványos szórás (amivel nem kell foglalkoznunk). A szaggatott vonal a 2011/2012 rekord év, amikor szeptember közepére a jégmező soha nem látott mértékben (3,5 millió km2-ra) csökkent. Ez akkor egy meglepő eredmény volt, ami egyeseket arra késztetett, hogy a hamarosan beköszöntő nyári jégmentességet jósolja. Erre aztán a következő két év rácáfolt. Most azonban „valami” történik.

Az átlagról észrevételezhető, hogy a jegesedés március 5-én leáll, és onnan kezdve beindul az olvadás. Ez a megállapítás úgy-ahogy érvényes a 2011/2012-es évre is. Most viszont a jegesedés február 15-án, vagyis 18 nappal leállt, majd február 26-án, és legalább 8 napon keresztül olvadt, nem is kis mértékben. Kábé olyan tempóban, ami április elején tipikus. Ha a 2014/2015 (kék) vonal utolsó kétheti trendje megmarad, akkor szeptember közepén jóval kevesebb jég lesz, mint az utolsó rekord évben volt. Az én ráérzésem szerint, ha a jégmező területe 2 millió alá esik, az már behozhatatlan változásokat fog generálni. Könnyen lehetünk tanúi egy klimatikus megfutásnak. Mc Pherson szelleme elkezdte a kísértést!

________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________________

(1592) Termonukleáris robbanás Budapest felett

Tibor bá’ online

 

~q140A Bulletin of the Atomic Scientists (aki nem hallott volna róla) nevű folyóiratot a II. világháború végén alapították olyan fizikusok, akik részt vettek az amerikai atombombát előállító Manhattan Projektumban (amit később Hirosimára és Nagaszakira ledobtak), és úgy gondolták, hogy a bombát nem lett volna szabad életre kelteni. A Bulletin mögött álló tudósok szakértelme megkérdőjelezhetetlen. A Bulletint azóta is életben tartják, és iparkodnak hatni az elit lelkiismeretére. 2004-ben a Bulletin leközölt egy cikket a következő címmel: What would happen if an 800-kiloton nuclear warhead detonated above midtown Manhattan? Magyarul: mi történne, ha egy 800 kilotonnás nukleáris eszközt felrobbantanának Manhattan felett? Ezt a cikket lefordítottam magyarra, és átfordítottam Budapestre: Mi történne akkor, ha egy 800 kilotonnás (Jövőnk kedvenc töltete) nukleáris eszköz felrobbanna a Clark Ádám téren lévő O kilométerkő felett, 1600 méter magasságban, ami a maximális pusztítást eredményezné? — Első megjegyzésem, hogy a robbanás hatása igen nagymértékben függ elsősorban a levegő nedvesség tartalmától, vagyis a légköri viszonyoktól, legegyszerűbb ezen átlépve egy átlagos esetre méretezni.

Hogy érzékelni lehessen az esemény méretét, arra kell gondolni, hogy a robbanás első pillanatában a bomba anyagának a hőmérséklet kb. 100 millió °C, ami persze elképzelhetetlen.

Az első „esemény”, hogy kezdetben egy igen gyorsan terjedő (minimum 500 km/másodperc), túlhevített levegőből álló tűzgömb jön létre, ami hatalmas nyomást fejt ki a környező légkörre. Ebből lesz az úgynevezett lökéshullám, ami hasonlít a jól ismert háborús légnyomásra, csak annál sokkal erősebb, és tovább tart.

Az első másodperc végén a tűzgömb átmérője durván másfél kilométer. Ekkorra a hőmérséklete már „csak” kb. 10.000 °C, ami a Nap felszín hőmérsékleténél durván 4000 °C-al magasabb. Ez a tűzgömb közvetlenül a robbanás után a Nap fényének tízezerszeresét sugározza egy tört másodpercen át, ami elég arra, hogy minden éghető anyag lángra lobban egy 9-10 km sugarú körben. Tehát: Északon a Római partig; Délen Budafokig; Keleten az Őrs vezér térig, Nyugaton pedig Budakesziig. Ez azt jelenti, hogy ezen hatalmas, kb. 250 km2 területen minden lángokban fog állni. Budapest, beleértve a budai hegyeket, egy hatalmas lángtengerré válik. Ezen területen belül a megmenekülés reménytelen, mert ugyan a belobbanást egy belső szobában, vagy pincében át lehet vészelni, ahol viszont néhány perccel később bekövetkezik a megsülés, oxigén hiányos megfulladás, a lökéshullámról nem is beszélve (lásd később). — Az iszonyatos hőtől (Az égés maga kábé 30-szor több energiát szabadít fel, mint maga a hidrogénbomba) kialakul egy igen erőteljes kéményhatás, vagyis a forró levegő és égéstermék felfelé áramlik, míg alul beszívja a hideg levegőt körülbelül 500 km/ó sebességgel, ami meghaladja a hurrikánoknál tapasztalt maximumot. Egy ilyen erejű „szél” mindent magával ragad, mindent beszív az infernóba. Minden alatt azt kell érteni, hogy például a Római parton található 100-150 éves fákat is kiszakít a földből és repíti be a tűzfészekbe.

A tűzgömb alatti terület, vagyis Pest és Buda belső részén, körülbelül 3 kilométeres körzetben az épületek elporladnak, fémek megolvadnak, majd kialakul egy 1200 km/h (!) erejű „szél”, ami jóval távolabb álló épületeket is romokba dönt.

Öt kilométerre a nullponttól (angolul = ground zero), például Zuglóban, ha épület takarásában vagy, tehát közvetlen sugárzás nem ér, nyertél 12-14 másodpercet. Ugyanis ekkor ér oda a kábé 3 másodpercig tartó lökéshullám, ami közel 500 km/h szelet jelent. Ez minden mozdítható tárgyat elrepít, amit ember nem élhet túl.

Nyolc kilométerre a nullponttól, mondjuk Újpest határában a tűzgömb fénye 600 Nap fényével egyenlő, a lökéshullám ereje pedig 150 km/h körül lesz, ami jelentős épületkárokat okoz.

Tíz kilométerre a nullponttól, például Mátyásföldön a tűzgömb még mindig 300 nappal lesz egyenlő, ez a szabadban lévő embereken harmadfokú égést eredményez.

Tizenöt kilométerre a nullponttól, például nálunk Pilisborosjenőn a fény 100 Napéval lesz egyenlő, ami a szabadban lévő embereken másodfokú égési sebeket okoz. A lökéshullám 36 másodperccel később fog megérkezni, még mindig elég erős ahhoz, hogy ajtókat, ablakokat tépjen fel.

Néhány tíz perccel a robbanás után 10 kilométeres körzetben minden égni fog kábé 300 km2 területen. A tűz 3-6 órán át fog tombolni megközelítőleg 250 °C levegő hőfok mellett. Az nyilvánvalóan világos, hogy ez túlélhetetlen, még akkor is, ha a robbanáskor valaki a ház pincéjében tartózkodik. Biztonsággal kijelenthető, hogy 15-16 kilométeres körzetben nem marad túlélő, Délen Érd-Szigetszentmiklós vonaláig; Északon Budakalászig; Keleten Cinkotáig; Nyugaton Pátyig.

Ellentétben Jövőnk állításával néhány órán belül számolni lehet radioaktív hulló porral (angolul = fallout), ami egy másik történet.

Hogy adjak valami tanácsfélét is. Observernek abban tökéletesen igaza van, hogy egy termonukleáris robbanás túlélése a szerencse kérdése. Ha túlélted, elkezdhetsz gondolkodni, hogyan tovább. Mivel segíthetsz be a szerencsédnek? A robbanás pillanatában jó helyen tartózkodsz, tehát a tűzgömböt nem látod, de visszavert irtózatos fényéből rögtön tudod miről van szó. Szerencsés esetben a nullponttól minimum 10 km-re vagy. A lökéshullám hozzád fog érni kb. 20-22 másodperc alatt. Ennyi időd van, és nem több. Nem rohangálhatsz a gyerekeid után, nem keresgélheted a feleségedet, mert erre nincs időd. A lökéshullám mindent összetör, beleértve az ablaküvegeket is, ami után a lőfegyver sebességével száguldó üvegszilánkok darabokra tépnek, mintha közvetlen közelről sörétes puskával találnának el. Egyetlen megoldás létezik, felkapsz egy pokrócot és azzal együtt bebújsz az ágy alá, vagy ezzel egyenértékű masszív tárgyba. A pokróccal pedig elzárod a bebújási rést. A kb. 3 másodpercig tartó nyomás után, némi szünet jön, majd megindul a szívó hatás. Csak ennek elmúltával jöhetsz elő rejtekhelyedről. Körülnézel, és azt fogod mondani, kár volt túlélni a robbanást.

Még egy tanács. Ha menekülés mellett döntesz, akkor menj szélirányba, ami Magyarországon általában északnyugat, így kevesebb radioaktív sugárzás ér. Abban az esetben, ha a robbanás tőled északnyugat irányban van, akkor oldal irányba, tehát délnyugat vagy északkelet irányba kell menekülnöd.

________________________________________________________
________________________________________________________
_______________________________________

VM-264 Tibike, add szépen át a helyedet a néninek

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q228Körülbelül 8 éves lehettem, amikor a Tisza Kálmán téren (amit ma éppen II. János-Pál pápa térnek neveznek) egy kisebb fiúcsoportban apró veszekedés zajlott. A téren keresztben átvezetett egy gyalogút, ahol emberek jártak keltek, lecsökkentve a távolságot a Luther és a Kun utcák között. Egy középkorú férfi jött, és látva a veszekedést megállt, és megszólalt. „Ti magyar fiúk vagytok, miért veszekedtek egymással, amikor olyan sok ellenségünk van.” Mi elszégyelltük magunkat és hirtelen csend lett, a férfi tovább ment. Én magam azért emlékszem az epizódra, mert akkor szembesültem életemben először (vagy fogtam fel ésszel) hogy magyarok vagyunk. De, amiért leírtam az annak illusztrálására történt, hogy abban az időben a legfiatalabb korosztályt az egész társadalom nevelte, amihez nem csak jogot formált, de kötelességének érezte.

Ha kamasz koromban az anyámmal valahova villamossal mentünk, ő leült, én pedig álltam mellette. Nem volt értelme leülni, mert az első felszálló felnőttnek át kellett adni a helyem. („Tibike, add át a helyedet a néninek”) Nem jó szó, ez a „kellett”. Frászt kellett, el se tudtam képzelni, hogy én ülök és egy felnőtt áll. Ezen a létező szocializmus semmit se változtatott. A társadalmi normák megváltoztatásához se egy rendszerváltás, se néhány év nem elég. Meg kell várni, hogy az előző generáció utolsó mohikánja is távozik. — Mint halálra nyúzott katona, állva alhattam a fáradtságtól egy villamoson, de le nem ülhettem. Otthon el is panaszoltam anyámnak, aki azzal vigasztalt, hogy majd öreg napjaimban nekem is jól fog esni, hogy a buszon-villamoson átadják a helyet, és nem kell ácsorogni a reumás térdemmel. Anyám nem bizonyult kifejezett jóstehetségnek, mert előrejelzése csak részben jött be. A reumás térdízület az stimmel, de a helyet senki se adja át. A tablettek megjelenése előtt itt-ott még előfordult ez az előzékenység, de amióta elhatalmaskodott ez a mánia, minden fiatal az ölében lévő tablettre összpontosít.

A múlt héten Évával beültünk egy közeli cukrászdába a mindennapi kapucsínó elfogyasztása végett. A helyiség tök üres volt, de csakhamar bejött két fiatal lány és leültek a mellettünk lévő aszal mellé. Ezt hamarosan egy fiú és egy lány követte, akik a másik oldalunkon ültek le egy másik asztal mellé. Két perccel később négy fiatal hajolt a saját okos izéje fölé és szorgalmasan böködte a képernyőt. Évával egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni. Ezek nem beszélgettek, hanem leveleztek. Lehet, hogy egymással, mert már beszélni nem is tudnak?

~q141De térjünk vissza 10 éves koromhoz. Akkoriban diáksapkát hordtunk (lásd a baloldali képet – igen, én vagyok). A diáksapkák elején volt egy jelvény, ami iskola specifikus volt. Tehát rám nézve meg lehetett állapítani melyik iskolába járok. Elfuthattam valami csínytevés után, de a panaszos elmehetett az adott iskolába és személyleírás alapján könnyen voltam megtalálható. Ez természetesen nagyon ritkán történt meg, egyszerűen úgy voltunk nevelve kicsiny korunk óta, hogy a NEM azt jelentette, hogy NEM. Semmit se kellett kétszer mondani. A nálam mindössze 10 évvel idősebb apósom elbeszélése szerint, inas korában a mestere cudarul bánt vele (az inaskodás bennlakással járt), ezért hazaszökött. Sérelmét elpanaszolta a szüleinek, akik erre bólogattak, majd az apjával visszamentek a mesterhez, ahol legnagyobb meglepetésére az apja azt mondta a mesternek, hogy ha úgy látja helyesnek, nyugodtan verje meg a fiát, hadd tanuljon az ebadta. Ma egy ilyen nadrágszíjas verésért elvinné a rendőr, és letartóztatnák. Viszont abban az időben nem volt divat baltával megfenyegetni a nagyit, hogy adja át a nyugdíját. Tovább megyek, gyerekkoromban, amikor a család házőrző kutyája ellet hatot, megkérdezték a szomszédokat, hogy kell-e valakinek kiskutya. ha kellett kellet, ha nem, akkor nem. A maradék kiskutyákat egyszerűen bedobták a pottyantós vécébe. napjainkban a kidobott kiskutyákat valaki megtalálja, rohan az állatvédőkhöz. Hír lesz belőle a tévében. A rendőrség (gyilkosokat képtelenek megtalálni, helyette az áldozat gyerekére akarják rákenni a dolgot) teljes erőbedobással keresi azt a személyt, aki ilyen szörnyű bűntényt elkövetett. Viszont a cigányok nyugodtan fosztogathatnak tovább. A kétnapos kiskutyákat a társadalom nagyobb becsben tartja, mint az idős, kiszolgáltatott embereket.

Gyermek és serdülőkorom főleg azzal telt el, hogy ismerkedtem az engem körülvevő világgal. Biciklit szereltem, órát szedtem szét, bicskával furulyát faragtam, megjavítottam a leszakadt hintát, átállítottam a síléc pofáit, majd később magam hívtam elő a leexponált filmjeimet és készítettem róla nagyításokat. Aztán beállítottam a meleg víz kazán gyújtólángját, illetve dugattyút cseréltem henger felfúrással, a dugattyú gyűrű eltörése után. Ezzel szemben a mai fiatalok Borsodit isznak éjfélig, és érezhetően a focin kívül semmihez se értenek, kivéve, amire betanították őket. Ez úgy csapódik le a társadalomban, hogy a tévé tanúsága szerint, az égvilágon mindenhez „szakember” kell. A múltkoriban Évát VÉLETLENÜL elég csúnyán megharapta az egyik kutya, rondán vérzett, de ütőér nem sérült. Azonnal szorító kötést alkalmaztam, majd hívtam a mentőket, akik nem jöttek, tehát bevittem én a Jánosba (újabban Szent János), ott az ügyeletes sebész megdicsért a szakszerű kötés miatt. Miért, más ezt nem tudja, manapság nincs egészségtan óra? Miért lenne? Pedig a rengeteg kövér ember miatt nem ártana.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
____________________________________

(1591) Felkészülés a háborúra? – Olaszország óriási mennyiségű gázt tárolt be februárban

Tibor bá’ online

 

~q191Az egyik olasz gazdasági blogernek tűnt fel egy látszólag csak statisztikai anomália a gáztartalék alakulásában. – Miközben Olaszország gázfogyasztása 2006. óta folyamatosan esik, az ipari termelés és lakossági fogyasztás csökkenése miatt, és hiába várják a fogyasztás fellendülését, ami visszaigazolná, hogy végre elindult a gazdasági növekedés. Viszont februárban egy dolog rendkívüli mértékben megnőtt:

Nőtt a gáztartalék, míg 2014. február végén 1.8  milliárd m3 gáz volt az olasz tározókban, most az év ugyanazon időszakában durván 3 milliárd m3, vagyis 1.2 milliárd köbméterrel több!

Felmerül a jogos kérdés: milyen okból döntött úgy Olaszország, hogy egy óriási GÁZ tartalékot képez éppen a tél végén, ahelyett, hogy megvárná a tározók nyári feltöltését, amikor SZOKÁSOS MÓDON a kínálat magas, míg a kereslet és az árak alacsonyabbak. Az egyszerű válsz a következő: Azért, mert az olasz kormány úgy véli, hogy hamarosan megszakadhat gázellátás azokból a forrásokból, ahonnan jelenleg gázhoz jut Itália. Ezek a következők:

  • Katar és Egyiptom(cseppfolyós gáz) az összes import 8,3 %-a
  • Algír az összes import 12,3 %-a
  • Norvégia és Hollandia az összes import 20,6 %-a
  • Oroszország az összes import 47,1 %-a
  • Tunézia és Líbia az összes import 11,7 %-a

Ezek közül az orosz és a líbiai gáz kerülhet veszélybe, ami az összes import 58,8 százalékát teszi ki.

Az olaszok tehát arra szavaznak, hogy Washington további erőfeszítéseket fog tenni Európa lángba borítására. Valószínűleg igazuk van. A végső kérdés, mit fogunk mi csinálni gáz nélkül? Erre adjatok választ.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________

(1590) Hadd zsidózzak egy nagyot! :-)

Tibor bá’ online

 

~q191Két nap óta azon filózok, mi lenne akkor, ha sok millió forintért hirdetéseket adnék fel újságokba és a kereskedelmi tévékben, egye fene, még a közszolgálatiba is, és arra ösztönözném honfitársaimat, hogy ne házasodjanak össze zsidóval. Sőt, biztatnám őket, hogy E-mailen és egyéb módon barátaikat is győzzék meg arról, hogy veszélyes dolog zsidóval összeházasodni. Ugyanis egy ilyen házasság azt jelenti, hogy a magyar nemzet felhígul, elveszíti identitását. Egy ilyen vegyes házasság a nemzetre nézve stratégiai veszélyt jelent. Szóval milyen lenne egy ilyen hirdetési kampány visszhangja? Nem kell rá azonnal válaszolnod, mert látod, én magam is két nap óta filózom rajta. Van egy olyan elképzelésem, hogy le lennék fasisztázva, kikiáltanának az ország első számú antiszemitájának. Természetesen kirekesztő lennék és négy rétre csak azért nem vágnának, mert ezt a megtiszteltetést előttem már lefoglalták mások számára. Persze lehet az is, hogy tévedek. A liberális sajtó jól értesült riporterei tudni vélnék, hogy holokauszttagadó vagyok, ez pedig mára halálos bűnné lépett elő. Minden más létező tény tagadásáért kizárólag a megtisztelő „hülye ez a pasi” legyintés lenne a jutalom. Azonban a holokauszt tagadásért letöltendő évek járnak, mert egy ilyen aszimmetrikus világban élünk. Nekik mindent szabad, nekünk semmit. Persze nem vagyok holokauszttagadó, mert hülye azért nem vagyok, és a holokauszt – sajnálatos módon – igazság, illetve megtörtént tény. De mi a fenének filózom ilyen hülyeségen? Meg vagyok én kergülve? Elment a józan eszem? Nem, nem és nem. Egészen egyszerűen elolvastam Jonathan Cook cikkét. Most derül ki milyen műveletlen vagy, mert nem hallottál Jonatán Cookról. Kérlek szépen a nevezett úriember az Izraelben lévő Názáret városának polgára, természetesen zsidó polgára, foglalkozásra nézve pedig író. Érdekes könyveket írt már eddig. Például ilyen címmel: „Izrael és a civilizációk ütközése: Irak, Irán és a Közel-kelet átformálásának terve.” Szép hosszú cím. Ja, van neki egy honlapja is: www.jkcook.net ha esetleg felpiszkáltam volna a kíváncsiságodat. Most persze a következő kérdésed az, hogy mit írt ez a Cook? Na, jó, idézek szó szerint:

„Az Izraeli kormány beindított egy TV és Internet hirdetési kampányt, amiben felhívja az izraelieket, hogy azokat a külföldön élő barátait és rokonait informálják, akik nem zsidóval való házasságkötés veszélyével állnak szemben.” Ez a veszély nem egyéb, mint a diaszpórában élő fiatal zsidók házasság útján történő asszimilációja. A kampány 800.000 $-t emésztett fel és az váltotta ki, hogy valaki közzé tett egy felmérés, ami szerint Izraelen kívül élő zsidók fele nem zsidóval házasodik össze.

Természetesen egyéb statisztikai adatok is napvilágot láttak. Például Izraelen kívül a világ minden egyes zsidó közösségének létszáma egyre csökken a vegyes házasságok és a kevés gyerekvállalás következtében. Valamint az európai és az amerikai zsidók 50 százaléka nem zsidóval köt házasságot, míg az orosz zsidóknak ez 80 százalék. Izrael zsidó lakossága 6 millió, ami a világ összes zsidójának 40 százaléka. Éppen ezért Izrael állam szembeszáll a zsidó és arab állampolgárai között megkötendő házasságokkal és pedig úgy, hogy egyszerűen nem ismeri el, kivéve, ha azt Izraelen kívül kötik. A hirdetési kampány elsősorban az amerikai és kanadai zsidókat célozza meg, akik összességében 6 millió főt tesznek ki és hitük szerint a liberális vonalat követik, akik a vegyes házasságot nem ellenzik. Nem akarok még sokáig csámcsogni a témán, mindössze azt jegyzem meg, hogy a kampány beindítása után (amiről Magyarországon úgy látszik, senki se tud) az amerikai zsidó blogok perceken belül felzúdultak, „megosztónak” bélyegezték, és kijelentették, hogy a vegyes házasságból született gyerekek számára „sértő”.

Ez azonban pitiáner ügy, pillanatnyilag ennél fontosabb dolgok is vannak, mondhatnánk a zsidók vízválasztóhoz értek. Netanyahu, az ország miniszterelnöke az amerikai kongresszus előtt megtámadta (persze csak verbálisan) az amerikai elnököt, Obamát, amiért nem hajlandó Iránnak nekimenni, hanem atom egyezséget kíván velük kötni. Eddig erre még nem volt példa. Netanyahu olyan fokú magabiztosságot érez, amit valóban párját ritkítja. Ez nem csak én gondolom így, hanem 200 darab, izraeli biztonsági veterán is, akik kijelentették, hogy az izraeli miniszterelnök veszélyt jelent az Izrael állam részére. Na, végre valami, amit nem a zsidók találtak ki. A mi Orbánunk (újabban a geci ragadvány névvel) előbb volt veszélyes Magyarországra nézve, mint Netanyahu Izraelre, csak persze Orbánt nem hívják meg az amerikai kongresszusba. Talán jobb lenne az esélye, ha egy zsidó nőt vett volna el feleségül.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_____________________________________

(1589) Hírek az atomreaktorok világából

Tibor bá’ online

 

~q191Már jó ideje nem hallani semmit Fukushimáról. Ez csak nem azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben? Hát, nem! Csak röviden: Tokyo Electric Power Company (TEPCO) tulajdonát képező Fukushima Daiichi atomerőműben 2011 márciusában párhuzamosan 3 leolvadás történt. A szétrobbant reaktorokban deformálódott fűtőelemek a radioaktivitásuk mellett igen mérgezőek is. Ezeket megállás nélkül hűteni kell. A hűtésből kifolyólag folyamatosan keletkező iszonyatos mennyiségű radioaktív vizet tárolni kellett (volna). Tárolás helyett azonban az elmúlt 10 hónap folyamán a radioaktív vizet titokban, egyszerűen beeresztették a Csendes-óceánba. Pontosítva, 2014 április óta rendkívüli magas koncentrációjú Cézium és Sztrontium-90 tartalmú vizet juttatnak az óceánba, amiről se a japán kormányt, se a társadalmat nem tájékoztatták. Az iparilag rendkívül fejlett Japán gyakorlatilag bedobta a törülközőt.

 

Gondolkozunk együtt! Paks II. megépítéséhez 12.000 milliárd forintra van szükség, amit nekünk kell előteremteni, és ami – Orbán állítása szerint – rendkívül olcsó energiához fog minket juttatni. — Areva, francia nukleáris társaság iszonyatos vesztességeket volt kénytelen elszenvedni, és mivel 87 százalékban a francia állam a tulajdonos, a francia energiaügyi miniszter elrendelte a teljes kérdéskör áttekintését. Kiderült, hogy az Areva 2014-es vesztessége 4,9 milliárd euró, vagyis kb. 1500 milliárd forint egyetlen év alatt.

 

A Vermont Yankee atomerőmű már 40 éve üzemel. Az eddig használt kiégett fűtőelemeket az erőmű területén tárolják. Műszaki okok miatt az erőmű leállítása került szóba, amivel kapcsolatban a környéken lakók nagyon aggódnak. És akkor a számok. Az erőmű tulajdonosa az Entergy vállalkozás nem tudja garantálni a leállási költségek finanszírozását 60 év után, ha ennyi ideig tartana, mivel a „leálláshoz” hozzátartozik az elhasznált fűtőelemekről való gondoskodás is. Vagyis senkinek sincs semmi fogalma, mi fog történni 60 év után. A sugárzás minden esetre nem fog leállni.

 

Ezekhez az adatokhoz nem fűzök semmit, mert nem akarom befolyásolni az átgondolásaitokat, de kíváncsi vagyok, ki mit szűr le belőlük.

________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________________

(1588) A kínai gazdaság növekvő problémái

Tibor bá’ online

 

A február elején nyilvánosságra hozott kínai gazdasági adatok jelentős lassulás jeleit érzékeltetik. Ezek szerint a kínai export és import csökken, míg a fogyasztói árak emelkedése évek óta nem volt ilyen alacsony, ami előrevetít egy deflációs periódus beköszöntését, magával húzva az egész világot.

A kínai export 3,3 százalékot, míg az import 19,9 százalékot esett vissza. Ez utóbbi roppant érzékenyen érinti a környező országokat, ahonnan Kína félkész árut importál, készre hozza, majd exportálja Európa és az USA irányába.

Míg a csökkenő import egy része betudható a nyersolaj, vasérv és kőszén világpiaci árának a csökkenésébe, egyben azt is jelzi, hogy csökken a kínai termelés volumene. Ez különben nagy meglepetés, mert az előrejelzések szerint mindössze 3 % import visszaeséssel, valamint egy csekély, 6,3 % export növekedéssel számoltak. Ahhoz természetesen nem fér kétség, hogy a kínai gazdaság növekvő problémái rövidesen ki fognak hatni Európára, ezen belül hazánkra is, és nem is kicsit, hanem nagyon.

_________________________________________________________

A poszt folytatását E-mailben küldöm el azoknak, akik évente legalább 5800 forint adománnyal hozzájárulnak a honlap fenntartásához. Útmutatás a donation/adomány lap alatt található. Az újonnan adakozók megkapják a visszamenő VIP fordításokat is.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_____________________________________

(1587) Nyemcov halála

Tibor bá’ online

 

~q191Oroszország legelső számú ellenzéke, Putyin állandó kritizálója, a CIA (valószínű) beszervezettje halott. Megölte őt Amerika, mert halála nagyobb érték számukra, mint okvetetlenkedő kritikája az ellen a Putyin ellen, aki mögött az orosz nép gyakorlatilag egységesen felzárkózik. – Persze ezt a CIA hamis zászlót bizonyítani nem tudom, de nézzük a tényeket! Nem vagyok naiv, el tudom képzelni Putyinról, hogy likvidál valakit, ha alapos megfontolás után az derül ki számára, hogy ez a legjobb megoldás. De Putyinnak nincs belpolitikai problémája, kivéve azt az apróságot, amit a CIA próbál elkövetni. Mást se tett el láb alól, legfeljebb leültette 10 évre. Ezzel szemben Washington rendszerváltást akar Oroszországban, mert a módszer kipróbált és kitűnően bevált. Ellenzék mindenütt van, rendszerint olyan emberekből, akiknek nem jutott hely a pillanatnyi rezsimben, tehát mindent hajlandó megtenni, hogy hatalomra kerüljön, biztosítva ezzel zsebeinek a megtömését. Ezeket az embereket a CIA még Iránban is meg tudja vásárolni, nem érdekli őket az esetleges halálra ítélés. Oroszországban még inkább.

Nyemcovnak az volt a veszte, hogy halála sokkal nagyobb hasznot hozhat Amerikának, mint élete. Világszerte elfogadták, hogy ő Putyin főkritikusa. Ha tehát Moszkva nyilvános hídján kivégzik, akkor ki más tehette, mint Putyin emberei. Erre azonban még az orosz ellenzék se vevő. Nyemcov meggyilkolásából sose lesz rendszerváltás Oroszországban, amit a CIA nagyon jól tudott. Akkor pedig mi végből a kivégzés? Egyértelmű, Putyin démonizálásának egy újabb fordulata. A CIA legújabb gyilkossága hazai fogyasztásra készült. Meg kell győzni az amerikaiakat, hogy Putyin Oroszországa veszélyt jelent Amerikára, veszélyt jelent az egész világra, ezért meg kell semmisíteni pontosan úgy, mint a tömegpusztító fegyvereket felhalmozó Szadám Husszeint, az emberiség ellen elkövetett bűnök miatt Muammar Gaddafit, vagy saját népét vegyi fegyverekkel gyilkoló Bassár el-Aszadot, aki ugyan még él, de ki tudja meddig. És miért kell az amerikai népet meggyőzni Putyin sátáni veszélyességéről? Nyilvánvalóan azért, mert Washington nem állt el, és soha nem is fog elállni Oroszország térdre kényszerítésétől. Putyin ezt nagyon jól tudja, és már megüzente Washingtonnak, NYET. Véleményem szerint Nyemcov meggyilkolása világosan feltárta a tényt, bármekkora őrültség Washington háborút akar egy másik atom nagyhatalommal. Putyinnak, a politikai sakkjátékosnak eddig sikerült elkerülni a közvetlen háborút az USA-val, de azt tudni kell, hogy a békéhez mind a két fél akarata kell. A háborút az egyik fél is el tudja kezdeni. Hogy ez mit jelent, azt minden gondolkodni képes ember tudja a Földön.

________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________________

(ACs-33) Azok a csodálatos nők – Az elmaradt felszólítás: „költözzél vissza”

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228Tamás barátom iskoláit végig színötössel végezte. Érettségi után azonban semmihez se volt igazán kedve. Bármelyik egyetemre beiratkozhatott volna, aztán az egyikre jelentkezett is, majd négy évvel később egy diploma boldog tulaj­donosa lett. Tamás papíron lángész volt, gyakorlatilag nem értett semmihez. Gépészmérnöki diploma ellenére kiesett a kezéből a kombinált- fogó.

Egy esetben, amikor összejött a két család, felesége engem kért meg, hogy karórájának fémszíján állítsak egy kicsit, mert túl szoros. Boldogan, ha Tamás hoz nekem egy csavarhúzót. Erre „máris hozom” felkiáltással Tamás kitépett a konyhába, ahonnan behozott egy félméteres csavarhúzót, aminek éle minimum 8 mm széles volt és legalább másfél mm vastag. Tamáskám – fordultam hozzá – nem az utánfutódnak kell leszerelni a vonóhorgát.

Tamás tökéletesen tisztában volt született balfaszságával, ami részben szerzett tulajdonságnak számított, mert zsidó papája egész gyerekkorában azt próbálta beleverni, hogy ne ugráljon, ne akarjon kitűnni a szürke tömegekből, mert ez a legbiztonságosabb életstratégia. Ez aztán ambícióira rá is nyomta a bélyegét, sose akart más lenni, mint beosztott alkalmazott.

Egy esetben a főosztályvezetője kint felejtette magát Nyugaton. Az igazgató másnap a különben roppant szorgalmas és lelkiismeretes Tamást bízta meg ügyvezetőnek. Feleségével madarat lehetett volna fogati, mert a rájuk mosolygó szerencsét havonta kétszer több pulóver megvásárlásának lehetőségeként fogta fel. Tamás azonban minden tőle telhetőt megtett, nehogy véglegesítsék. Imádott beosztott lenni, el se tudta magát képzelni felelősségteljes munkakörben. Tulajdonképpen ez egy megbecsülendő és követendő magatartás, csak kevesen gondolják így. Például, felmerül a kérdés, hogy egy Lampert Mónika miért hiszi el magáról, hogy nő létére belügyminiszternek született; de ez semmi, az őt kinevezők miért képzelték el?

Tamás tehát élte ambíciómentes, egyszerű életét, amiben feleségének, ha tetszett neki, ha nem, osztoznia kellett. Okozott is ez súrlódást eleget. Végtére is Jutka egy kicsit másképp látta a világot, aminek időnként hangot is adott, beismerve mekkora barom volt, amikor Tamáshoz ment feleségül. Igaz, Jutka nem az ambícióhiányt neheztelte, hanem a relatív pénzhiányt, hiszen az örökös beosztotti fizetésből nagy lábon élni aligha lehetett. Márpedig az évek múltával a nők egyre többet szeretnének költeni magukra (ha tehetnék), mert szent meggyőződésük, hogy a 16.000 forintos tégely tartalmának rendeltetésszerű felhasználását követően minimum 10 évet fiatalodnak, és nincs férfi a világon, aki ebből a hitükből ki tudná őket ábrándítani. Mi több, ha a magukra szórt kölni 22.000 forintba kerül, ráadásul nem is lehet kapni Magyarországon, akkor nem lesz férfi az utcán, aki ne fordulna meg utánuk.

Sajnos Jutkának nem csak a 16.000 forintos tégelyekről és a 22.000 forintos kölnikről kellett lemondania, de még a nőnapi csokrokról is, mert bizony a szükség nagy úr, a gyerekek nevelése pedig fontosabb. Fontosabb-fontosabb, de egyes nők nem a racionális pénzköltés bajnokai. Ezért aztán Jutka örökös elégedetlenkedésében éveken át a „megoldást” kereste.

Aki keres, az talál. Már jól benne a negyvenben, Jutka összefutott az utcán első férjével. Nahát, micsoda véletlen! És beültek egy presszóba. Kiderült, hogy István nem rég vált el szörnyű feleségétől. Hát, van ilyen! Jutka pedig huszonhét év után nagyon nincs megelégedve férjével. Magyarul, az isten hozta őket össze, elsősorban azért, mert István, ellentétben Tamással, szörnyen gavallér volt.

Mivel a népi bölcsességet, miszerint csak a káposzta jó felmelegítve, egyikük se ismerte, az etyepetye hamar beindult közöttük, mert ebben a korban minden elfecsérelt napért kár. Közben Tamásra rámosolygott a szerencse, cége annyi sok év után 3 hétre néhányadmagával kiküldte Amerikába. Három hét hosszú idő, ami alatt Jutkának volt lehetősége átgondolni a helyzetet, Istvánnal lefixálni a jövőt, és szép komótosan elköltözni a közös lakásból. Aztán letelt a három hét, és Tamás gépe egy csütörtök délután Ferihegyen landolt, ahol a telefonon értesített hitves – talán csak megszokásból – várta.

Tamás a vámvizsgálat után kézicsomagjából előhalászta az oly régen, oly nagyon vágyott 22.000 forintos kölnit, amit Magyarországon nem is kapni. Életében először tehette meg, mert a 3 heti költőpénzből könnyedén ki tudta gazdálkodni. – A váróban az egymást három hete nem látott pár csendben összeölelkezett, majd Tamás így szólt

  • Nézd, mit hoztam neked! – és ezzel átnyújtotta a híres kölnit.
  • Nahát! – csodálkozott el Jutka. – Nagyon köszönöm, tényleg kedves tőled – és ezzel ridiküljébe süllyesztette a zsákmányt, majd folytatta – de amit most mondani fogok, annak nem fogsz örülni.
  • Mért, mi történt? – kérdezte Tamás némi rossz előérzéssel.
  • Elhagytalak! – jelentette ki Jutka a világ legtermészetesebb hangján.
  • Mit csináltál? – kérdezte a meglepődött Tamás.
  • Elhagytalak, nem érted? Már el is költöztem tőled! – és ezzel hosszú csend ült közéjük, miközben egymás arcát nézték.
  • Most viccelsz? – tért magához Tamás.
  • Nem viccelek. Elhagytalak és kész.
  • Ha így állunk, miért nem mondtad ezt be a telefonba? Minek jöttél ki elém a repülőtérre?
  • Minek? Azt mondtad, nagy meglepetés vár rám. Kíváncsi voltam, mi az a meglepetés.
  • Ha elhagytál, akkor add vissza a kölnit. Ha tudtam volna, hogy a hátam mögött miben mesterkedsz, nem hoztam volna neked semmit.
  • Nem – vágott egyelőre még törvényes férje szavába Jutka – Ezt még megérdemlem, 27 évet szenvedtem érte.

Tamás és Jutka heteken belül elváltak. Vagyon­megosztási probléma nem volt. István újból elvette Jutkát feleségül, ami után napokon belül kiderült, hogy 55 évesen állásából kitették, egy millió forint végkielégítéssel. Ez a pénz volt az alapja a gavallériának. Miután a pénz elfogyott, Jutka fizetéséből kellett tengetni életüket István nyugdíjáig, azaz még hét évet. Évekkel később Jutka mindenkinek azt mesélte, hogy nyomoráért Tamás a felelős, mert a repülőtéren egyetlen szóval se mondta, hogy költözzön vissza.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
______________________________________